Orosz gázszigor

2009-01-09

Az újonnan kialakult orosz-ukrán gázárvita a szokásosnál kevésbé osztotta meg a publicistákat. Legtöbbjük elsősorban a nemzetközi összefüggésekre koncentrál, a hazai politikai hatásokkal csak kevesebben foglalkoztak.

Az újságírók nem ítélték meg élesen különbözőképpen a kialakult helyzetet, bár tapasztalhatóak voltak különbségek Ukrajna és Oroszország felelősségének

> Publicisztikák
Gereben Ágnes: Lejárató kampány orosz módra (2009. január 5., Magyar Hírlap)
Bihari Tamás: Gázba kötve táncol Európa (2009. január 7., Népszava) 
Tóth Levente: Nyomáspróba (2009. január 7., Népszabadság) 
Stier Gábor: Nyomáspróba ( 2009. január 7., Magyar Nemzet) 
Bayer Zsolt: Tél van, és hó és csend, és…? (2009. január 8., Magyar Hírlap) Figyelő: Oroszország és Ukrajna (2009. január 8., Figyelő) 
Apáti Miklós: Szabad szombat (2009. január 9., Magyar Hírlap)
Bihari Tamás: Ni csak, ki beszél? (2009. január 9., Népszava) 
Szil: Olajozottan (2009. január 7., Gondola) 
Magyar Narancs: Csapjaik harcban állnak (2009. január 8., Magyar Narancs)

mértékét illetően, ezek a vélemények nem a hagyományos jobb-bal tengely mentén oszlottak meg.

Inkább az időrendben legutoljára megjelent írásokat jellemezték a magyar politikai felhangok. A Népszava újságírója a Fideszt bírálta, mivel az nem hajlandó elismerni a kormány sikereit, míg a Magyar Hírlap publicistája a kormányfőt támadta élesen. 













Publicisztikák I.

Gereben Ágnes: Lejárató kampány orosz módra (2009. január 5., Magyar Hírlap) 

"Sejteni lehetett, hogy a Grúzia elleni katonai akció után Ukrajna lesz az orosz birodalmi expanzió következő célpontja. Kár, hogy Kijev szinte semmit sem tett ennek elkerülésére."


(…) A provokációra azonban szükség volt ahhoz, hogy gőzerővel meginduljon az orosz befolyástól elszakadni próbáló Ukrajna tervszerű lejáratása a nyugati világ előtt. Szergej Kuprijanov Gazprom-szóvivő naponta több sajtóértekezletet tart, és az egykori KGB szinte teljes dezinformációs eszköztárát felvonultatja. Hol azt állítja, hogy a Naftogaz küldöttségének nincs is felhatalmazása a megegyezésre, hol azt, hogy Kijev nem is akar tárgyalni.

(…) A totális lejárató háború legújabb csatájába már a felerészben a Gazprom, orosz források szerint pedig felerészben a nemzetközi körözés alatt álló Szemjon Mogiljevics üzlettársai által tulajdonolt közvetítő cég, a RoszUkrEnergo is bekapcsolódott. Vezetői bejelentették, hogy nemzetközi bíróságokon beperelik az ukrán felet. Eközben a Gazprom magára öltötte a jó tündér mezét: a "megbízhatatlan", "rossz adós" és "tolvaj" ukránok helyett három másik vezetéken több földgázmennyiséget juttat Európába. A Jamal-Europe vezetéken napi húszmillió, míg Törökország közvetítésével a Balkánra és Belorusszián keresztül Lengyelországba napi hat-hat millió köbméterrel több kék fűtőanyagot küld.

Bihari Tamás: Gázba kötve táncol Európa (2009. január 7., Népszava) 

"Mire lehet számítani? Jobb híján arra, amire tavaly is. Sem Oroszországnak, sem Ukrajnának nem érdeke a végsőkig kiélezni a gázvitát, hiszen mindkét ország jelentős bevételekre tesz szert a gáz eladásából, illetve a tranzit szállítások díjából."


(…) Juscsenko ukrán elnök, a narancsos forradalom idején még leghűségesebb és fontosabb szövetségesével, Timosenko miniszterelnök asszonnyal jószerivel már szóba sem áll. Mielőtt azonban bárki csupán a politikai, erkölcsi, ideológiai meggyőződés magasztos elveire, a népboldogítás eltérő megoldási javaslataira gondolna, jobb ha tudjuk, sajna, ebben az esetben is a mocskos anyagiak játszák a főszerepet. Az igazi nagy kérdés ugyanis az, az ukrán politika csúcs két szereplője közül melyikük érdekeltségi körébe tartozó cég kezébe kerüljön az európai tranzit gázszállítás. Nem babra megy a játék, euró milliárdokért és a hatalomért folyik az iszapbirkózás.

(…) Európa pedig csendes, újra csendes. Nem foglal állást, egyik félnek sem siet igazat adni. Erre meg is van a jó oka. Nem érdeke ugyanis kiélezni az ellentéteket a mégis csak regionális nagyhatalommal, Oroszországgal, de legalább ennyire fontos számára Ukrajna barátsága is, mint a térség egyetlen jelentős ellensúlyáé Moszkva egyre határozottabb gazdasági, politikai törekvéseivel szemben. Gázba kötve kötéltáncot jár Európa. Esetleg újra előveszik a Csipke Rózsika álomba szenderült Nabukkó gázvezeték tervét.

Tóth Levente: Nyomáspróba (2009. január 7., Népszabadság) 

"Miért is ne tudna két állam megállapodni arról, hogy az egyik nem piaci áron ad gázt a másiknak, amelyik ennek fejében nem piaci tranzitdíjért átengedi a fűtőanyagot a területén a többi, igazán fontos vevőnek. Aztán töltenek egy vizespohár vodkát, és közösen elmerengenek arról, hogy ezek a nyugatiak mindent milyen komolyan tudnak venni."


(…) Azt mindenesetre sikerült elérni az ügyben, hogy Európa orosz gázt szívó országai minden korábbinál jobban megrettenjenek a nagy gázhiánytól. Nem mondom, hogy nem ez lett volna az egyik cél. Minimum azt állíthatjuk, hogy mindez nem ellentétes a vitázók érdekeivel. Az oroszok végleg maguk mellé akarják állítani az érintett EU-államokat az Ukrajnát elkerülő Déli áramlat vezeték megépítéséhez, az ukránok pedig megkerülhetetlenségüket igyekeznek bizonyítani a térség nagy politikai játszmáiban. Utóbbiaknak ehhez adhatott muníciót a Valutaalaptól kapott jókora mentőöv. Az IMF-et domináló Egyesült Államoknak nyilván nincs ellenére, hogy a gázfronton Ukrajna a korábbiaknál jobban megtáncoltatja az orosz medvét.

(…) A nagypolitikai színjátékban most már tényleg minden adott a fináléhoz. A Gazprom is a végére ért az uniós roadshow-jának, ahol a szokásos rituálé részeként a németektől is megkapta a menlevelet - csak tőlük a megegyezésre. Ha a két vitázó fél nem akarja megvárni a magyar diplomáciai offenzíva kiteljesedését, most már tényleg le kell ülniük érdemben tárgyalni.

Stier Gábor: Nyomáspróba ( 2009. január 7., Magyar Nemzet) 

"A kezdeti óvatoskodás után jelenleg azonban - akár a kényszerhelyzet teremtésével is - még mindkét fél arra próbálja rászorítani Európát, hogy nyomást gyakoroljon a másikra. Ezt csupán az Európai Unió nem akarja észrevenni, s úgy tesz, mintha nem lenne érintett az ügyben."


(…) Túlhajtott atlantizmusával az ukrán elnök inkább csak az Egyesült Államokétól eltérő érdekeire döbbentette rá Európa nyugati felét. Ezen az úton jár most is, amikor a tranzittal hazardírozva játssza el a maradék szimpátiát. Nehéz ugyanis megérteni a Naftogaz érvelését akkor, amikor az európai ár kevesebb mint feléért kapta a gázt. Mint az Oxford Institute of Energy Studies szakértője, Simon Pirani a Neue Zürcher Zeitungnak kiszámolta, a piaci megközelítés alapján, a tranzitdíjakat is figyelembe véve Ukrajna számára a 350 dollár körüli ár lenne reális.

(…) Kijevnek tényleg meg kéne lassan értenie, hogy nem nyithat egyszerre nyugat felé, s maradhat a gázár tekintetében a múltban, valahol még a szovjet emlőn. Az orosz nyomásgyakorlás mindezek fényében meglehetősen gyenge érvelés, s Európa a vitában a saját érdekeit fogja nézni. Nem hagyhatja a sorsára csőd közeli állapotában Ukrajnát, ám mind egyértelműbb lesz számára, hogy energiaellátásának átláthatóságát és biztonságát nemcsak a Nabucco, hanem az Északi és a Déli Áramlat is növeli.

Bayer Zsolt: Tél van, és hó és csend, és…? (2009 január 8., Magyar Hírlap)

"Európát körülvették, blokád alá vonták, és most várják, hogy megfagyjon. Mert azért ugye senki sem gondol arra, hogy a mostani gázelzárás mögött egy egyszerű kis orosz-ukrán gázárvita áll…"


(…) A mostani történések mögött sokféle orosz érdek áll. Egyrészt az, hogy jelezzék az ukránoknak: ne képzeljék magukat se az unióba, se a NATO-ba. S egyszersmind ugyanez az üzenet Brüsszelnek is. Másrészt a kiürülő, lassan kihűlő s elfagyó gázvezetékek elég egyértelműen jelzik egész Európának, hogy törékeny ám a kényelem meg a jólét.
Ezt mindenki tudja. Amit nem tudunk, hogy miért omolt bele Putyin elnök hátsó… jóindulatába oly ájultan Gyurcsány. Mert beleomlott. Ember e földön még nem tette ennyire nyilvánvalóvá, hogy bármit megtehetnek vele, csak szeressék kicsit ott, Moszkvában.


(…) S persze, jó szokásához híven, mindenütt azt mondta, amit hallani akartak tőle. Mikor Putyin előtt csúszott hason, nem volt nála harcosabb híve a Kék Áramlatnak, s mondta, hogy a Nabuccónak nincs realitása. Mikor elment Brüsszelbe, a Nabucco nagyszerűségéről és fontosságáról értekezett, s lett belőle a Nabucco harcos támogatója. Aztán most itt állunk, mínusz 15 fok van éjjel, mínusz 3-4-5 nappal, és elzárták a csapot.

Publicisztikák II.

Figyelő: Oroszország és Ukrajna (2009. január 8., Figyelő)

"Három éve még könnyen adódott a történéseknek az az olvasata, hogy a sértett orosz medve áll bosszút az alig több mint egy évvel azelőtti narancsos forradalommal az orra alá borsot törő Ukrajnán."


(…) A történet most sem mentes a politikai motivációktól, ma viszont már nem csupán Moszkva, de Kijev sem bírja többé a Nyugat szimpátiáját. Nem hiába fogalmazott úgy Michael Glos német gazdasági miniszter, hogy ami kockán forog, az Oroszország mint gázszállító és Ukrajna mint tranzitország reputációja. Alapvetően megváltozott azonban a helyzet több más tekintetben is. Jóllehet, a közös európai energiapolitika továbbra sem körvonalazódik, és az uniós projektként tervezgetett Nabucco gázvezetékből sem épült meg 2006 óta egy méter sem, az érintett országok többsége intenzíven fejlesztette tározói kapacitását és számottevő készleteket halmozott fel.

(…)Mindez pedig a Gazprom mozgásterét is szűkíti. Természetesen érthető, hogy a sok milliárd dollárral eladósodott orosz gázipari óriás a számára kedvezőtlenül változó gazdasági helyzetben Kijevből is szeretne minden fillért kisajtolni. Ám ha a nemzetközi földgázárak 2009-ben a jelenlegi ütemben esnek tovább - márpedig a szakértők ezt jósolják -, akkor előbb-utóbb eltűnhet a különbözet a Moszkva által Ukrajnának, illetve a nyugat-európai partnereinek megállapított, egyelőre még magasabb tarifák között. Azaz az élet akár meg is oldhatja Kijev - és egyben Európa - energiaproblémáját. 

Apáti Miklós: Szabad szombat (2009 január 9., Magyar Hírlap)

"Sok falusi ember most kezdi átkozni magát, hogy átállt a gázfűtésre, annak idején el se tudta képzelni, hogy majd legutoljára Lendvai Ildikó visítozza tele az országot azzal, hogy nem lesz gázáremelés. Lett, de most meg gáz nincs. Vagy van, de csak kevés."


(…) Nem azért zárják be az iskolát - egyeseket több napra is -, és még sok más közintézményt, gyárat, egyebet, hogy ne fázzunk, hanem azért, hogy takarékoskodjunk a gázzal, hátha majd magától megjön a tavasz, és akkor már sokkal kevesebb fűtőanyag is elég lesz ahhoz, hogy tanulhassunk, taníthassunk, dolgozhassunk.

(…) Nem, most még jó meleg van, a távfűtéses lakásokban nem győznek szellőztetni embertársaink, fűtik a színházakat is, már amennyire, jó meleg lehet a minisztériumokban, a pártházakban, csak az utcán nincs jó meleg, pedig egyre több ember kerül utcára, ők már nem nyerik meg se a szén-, se a gázcsatát. 

Bihari Tamás: Ni csak, ki beszél? (2009. január 9., Népszava)

"Ismét, sokadszorra is bebizonyosodott, hogy a Fidesz, ellentétben nyugat-európai "testvér" pártjaival, az országot érintő nehéz helyzetben is képtelen túllépni saját, kicsinyes hatalmi és pártérdekein."


(…) Azért a Fidesz politikusainak arra mégiscsak kellene emlékezniük, ha már a kormányzati nemtörődömségről, passzivitásról beszélnek, hogy éppen a nagyobbik ellenzéki párt harcolt a legkeményebben 2006-ban az ellen, hogy a "zemberek pénzén" fölösleges stratégiai gáztározókat építsen a népnyúzó kormány.

(…) Az is kiderült, hogy Németh Zsolt nem csak kiváló külügyi szakember, de az energiaszektorban is otthonosan mozog. Szerinte Magyarországnak alig nyolc napra való gáztartalékai vannak, ami 500 millió köbmétert jelent. Ezzel megcáfolta az olyan amatőr és dilettáns véleményeket, amelyeket a Mol, az E.ON vagy a gázszállításért felelős cég első emberei hordtak össze, hogy akár a fűtési szezon végéig is kihúzhatnánk, ha addig nem születne megegyezés. Persze a kákán is csomót keresők belekotyoghatnának, hogy Németh szakértő úr sajna összekeveri a stratégiai és a kereskedelmi tározókat és tartalékokat, de ezek azok a bizonyos tények, amelyek ha igazak, annál rosszabb nekik.

Szil: Olajozottan (2009. január 7., Gondola)

"Ami minket illet, itt sem megy minden olajozottan. Mára az orosz miniszterelnök legjobb tanítványának az országának - hazánknak - is komoly hiánnyal kell máris szembenéznie az elmaradt gáz-kontingensek okán."


(…) Magyarán mind abszurdabb világ bontakozott ki - és egyre olajozottabban - a világ nagy része előtt. Ma pedig már egyenesen a másik szénhidrogén válságánál, a "gázkrízisnél" tartunk. Mert jöhetne, de mégsem jön. Mert Ukrajna, amelyet a "híd" szerep betöltésére talált ki a nemzetközi politikai élet az Oroszország Birodalom és Európa nyugatibb fele között, mindinkább a "zsilip" szerepében tetszeleg. Hol átengedi az országán átáramoltatott és megcímzett gáz adagokat, hol nem. Hol csökkenti annak volumenét, hol meg elzárja a csapot.

(…) Putyin legjobb magyar tanítványa úgy informálta kormányát, hogy alapvetően "nincs gáz". Felkészültünk az eseményekre, és utasítást adott a tartalékok megnyitására. A lapok értesülései szerint hazánk több, mint három milliárd köbméter földgázt tárol. Ezen felül stratégiai tartalékként ötszázmillió köbméter gázkészlettel rendelkezik. Aztán a tegnap esti pofon: már éjszaka el kell rendelni ipari korlátozásokat. Jelen állás szerint kiszámíthatatlan, mennyit kell mindezekből fel- és elhasználni, hiszen Magyarországra egyedül Ukrajnán keresztül érkezik gáz, nincs más vezetékrendszerhez kötődésünk.

Magyar Narancs: Csapjaik harcban állnak (2009. január 8., Magyar Narancs)

"Két szerencsétlen próbálja túlélni a holnapot, és erre a legjobb eszközük momentán a markecolás a nemzetközi piactéren. És valaki fizetni is fog. Ez a valaki aligha lehet más, mint az unió. Amikor tavasszal jön a gázóraleolvasó, lehet kezdeni szörnyülködni. Vagy nekilátni valamiféle közös energiapolitika kidolgozásának."


(...) Gazprom nevű orosz állami vállalat tavaly év végén átszól Kijevnek: 250 dollár lesz ezer köbméter, úgy 40 százalékkal több, mint eddig, és még örülhettek, hogy luk van a rezsótokon, az uniónak majd` dupla ennyiért nyomjuk. Ez racionális magatartás, az orosz állam - bevételeinek fő forrása az energiahordozókkal való seftelés - elég szarul áll, az olaj ára a padlón, mert a recesszió miatt senki nem veszi, és az orosz gazdaság is a padlón, emiatt és a recesszió miatt. Tavaly még volt 600 milliárd dollár tartalékuk, amit pont az energiaüzletből tettek félre, de ennek a harmadát már ráköltötték a válságra és a rubel megmentésére, de a rubel sem menekült meg, a válság is maradt, és a pénz is elkezdett fogyni.

(...) Az unió országai pedig egyre hülyébben néznek. Eddig évről évre megkötötték különalkuikat az oroszokkal. És lehet, hogy ha együtt lépnek fel, ha az uniónak van közös energiapolitikája, olcsóbban jött volna ki mindenki, és az is biztos, hogy már rég valami mással kéne fűteni, mint orosz gázzal - de a dolog eddig mindig megoldódott valahogy. De most hogy fog? Az oroszok úgy gondolják - jó okkal -, hogy Ukrajna sose fog fizetni nekik a gázért, mert nincs neki miből.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695