Vélemények a pártelnök-cseréről

2009-04-06

Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy a miniszterelnöki poszt után az MSZP elnökségéről is lemond. A publicisták vizsgálták a lemondás okát, valamint az MSZP és Gyurcsány terveit a jövőt illetően.

A baloldali publicisták is egyetértettek azzal, hogy Gyurcsány Ferenc a kialakult helyzetben nem tehetett mást, szerintük lemondásával nem hagyta cserben

> Publicisztikák
Tóth Ákos: Csoda lenne (Népszabadság, 2009. március 30.) 
Bolgár György: Egy korszak vége (Népszava, 2009. március 30.)
Gréczy Zsolt: Miért? (Népszava, 2009. március 30.) 
Csizmadia Ervin: Lesz-e Gyurcsány Ferencnek pártja? (HVG, 2009. március 31.)
Huth Gergely: Csimpalacsán idők (Magyar Hírlap, 2009. április 1.) 
Máté T. Gyula: Láncaikat veszíthetik (Magyar Hírlap, 2009. április 1.) Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2009. április 1.) 
Tóth Gy. László: Feladott értékek (Magyar Hírlap, 2009. április 1.) 
Ugró Miklós: Minőségi végtermék (Magyar Nemzet, 2009. április 2.) 
Ripp Zoltán: Szocialisták a válságban (Népszava, 2009. április 3.)
 Nagy N. Péter: Kell valamit mondani (Népszabadság, 2009. április 4.) Mészáros Tamás: Káosztörténet (Népszava, 2009. április 4.) 
Michnai Attila: Gyurcsány alatt jobb volt (Heti Válasz Online, 2009. április 5.)

pártját. Elnöksége ideje alatt nem tudta véghezvinni a párt modernizálását. Bolgár György szerint, Gyurcsány mind pártját, mind az ország egészét modernizálni akarta, azonban ezt olyan időszakban tette, amikor a társadalom többsége ellene fordult.

Jobboldali publicisták véleménye, hogy Gyurcsány Ferenc elmulasztotta kialakítani párton belüli bázisát, illetve kormányfői lemondása miatt elvesztette erejét. A háttérből továbbra is folytatni fogja politikai tevékenységét, hiszen a szerzők szerint ragaszkodik a hatalomhoz. Mostanra azonban az MSZP-én belül is lesznek olyanok, akik változást akarnak írja a Magyar Hírlap munkatársa, Máté T. Gyula. 









Publicisztikák I.

Tóth Ákos: Csoda lenne (Népszabadság, 2009. március 30.)

„Lehet, hogy nem így akarta, lehet, hogy pártelnökként ki akarta húzni az EP-választás utáni időszakig, de a párt megyei vezetői nem engedték, hogy az elnökség húzza az időt: kikényszerítették, hogy már április 5-én új elnöke legyen a pártnak. A megyei elnökök emelték föl Gyurcsányt hét éve, és most ők adták meg neki a kegyelemdöfést, ha lehet kegyelem egy döfésben.”


(…) Gyurcsány Ferenc egy héttel azután, hogy az MSZP kongresszusa elsöprő többséggel pártelnökké választotta, lemondott e tisztségéről is, mert nem tehetett mást. Nem tehetett mást az elmúlt egy hét abszurditása után, amely azt igazolta, hogy pártelnökként is megroppant

(…) Csoda lenne, ha az MSZP talpra állna. Csoda, ha az egykori, most egymást kölcsönösen rettegő koalíciós partnerek fordítanának a dolgok természetes rendjén, és deus ex machinaként találnának valakit, akinek a vezetésével meg kellene tenni az elkerülhetetlent. Csoda lenne az is, ha a Fidesz nem nyerné tönkre magát egy előrehozott választáson, és csoda lenne, ha nem hirdetne jajt a legyőzötteknek.

Bolgár György: Egy korszak vége Népszava, 2009. március 30.  

„Gyurcsány végeredményben túlságosan naiv volt. Hitt a saját erejében, kreativitásában, elképzeléseiben, és abban, hogy törekvéseit pártján belül is meg tudja valósítani, anélkül, hogy elvi és gyakorlati szövetségeseket keresne. Abban is hitt, hogy neki nem kell választ adnia a jobboldal abszurd ellenségkeresési módszereire, ezért lényegében átengedte a médiateret a Fidesznek, amely jellemző módon a szocialista kormányzás évei alatt jutott médiafölényhez, a legalpáribb támadásokkal folyamatosan megfélemlítve a balliberális oldalt.


(…) Modernizálni akarta pártját és az országot, mélyreható változásokat szeretett volna bevezetni, ám mindezt olyan pillanatban kellett megtennie, amikor a társadalom többsége ellene fordult, és a megszorításoknak is nagyobbaknak kellettek lenniük, mint ahogy a reformok önmagukban indokolták volna. Erejét és állóképességét mutatja, hogy még ebből a helyzetből is sokáig mutatott fel kitörési pontokat, ám (mint Őszöd is jelezte) saját pártja is egyre inkább szembefordult vele és céljaival, így aztán a szabad demokratákkal való konfliktusai is mindennapossakká váltak. A Fidesz népszavazása kiütéses vereség volt, nemcsak a kormánynak, hanem a modernizációs törekvéseknek is, és Gyurcsány rosszul reagált: pártja bázisának akart gesztust tenni, és összeveszett a liberálisokkal. A végjáték elkezdődött.

(…) Mondhatnánk azt is, hogy emberi, hiúsági okokból, sértődöttségekből, egyéni érdekek összeütközéséből, de nemcsak ezek miatt. Hanem leginkább amiatt, hogy Gyurcsánynak az MSZP-t nem sikerült átállítania a modernizáció oldalára.

Gréczy Zsolt: Miért? Népszava, 2009.március 30. 

„Cserbenhagyásról szó sincs. Csak van egy helyzet, amikor az ember megérzi és megérti: elég volt. Azt a bizalmat, amit a párttól és a baloldaltól kapott, megköszönve az eddigi támogatást, vissza is lehet adni. Onnantól pedig szurkolni kell ennek a baloldalnak, hogy találja meg ideális jövőképét, találja meg a vészjóslóan jobbra tolódó Magyarországon saját jelszavait, üzeneteit. Elvégre a cél most sem változott: nem szabad, hogy a Fidesz 2010-ben kormányra kerüljön.”


(…) Gyurcsány Ferenc időközben lemondott pártelnöki posztjáról is. Az MSZP vezérkara, és a párt megyei elnökeinek többsége akarta ezt. Azóta özönlenek a tisztelők és rajongók telefonjai, sms-ei, hogy miért engedett a nyomásnak, amikor egy hete a kongresszusi küldöttek 85 százaléka szavazott neki bizalmat.

(…) Van ennek, persze politikai magyarázata: a párt népszerűtlen és ő maga is az lett. Ebben nyilván benne vannak személyesen, általa elkövetett hibák, az Európa-szerte példátlan brutalitású és demagóg, a sikert is kudarcnak mutató Fidesz, a mély megosztottságában önmagával is meghasonlott SZDSZ, és végül a világgazdasági válság, amely minden korábbi lehetséges forgatókönyvet felülírt.

(…) Amúgy pedig a baloldal szavazói sosem bocsátanák meg a szocialista pártnak, hogy (idő előtt) utat nyitott a populizmusnak, a Jobbik által delegált államtitkároknak, az orbáni féldiktatúrának. Sose feledje az MSZP új elnöke: Orbán Viktor, amikor 2002-ben elvesztette a választást, nem azt mondta, hogy itt és itt hibáztam, az ellenfél pedig itt és itt ügyesebb volt. A kudarcból azt a következtetést vonta le: mindent még keményebben kellett volna csinálni. 

Csizmadia Ervin: Lesz-e Gyurcsány Ferencnek pártja?  (HVG, 2009. március 31. )

„A kormányfői bukást tehát a pártelnöki bukás alapozta meg, az, hogy Gyurcsány Ferenc a saját pártpolitikai arénájában szenvedett pusztító vereséget. De vajon miért nem sikerült átalakítania a pártot s miért nem tudott létrehozni egy tényleges hátországot képező modern(ebb) szociáldemokrata jellegű tömörülést? Ez olyannyira kardinális kérdés, hogy minden más kérdést megelőz. Hiszen Gyurcsány Ferenc bukásának magyarázata nem az ellenzék ármánykodásában, sőt nem is pusztán a rossz kormányzati teljesítményben (ami már maga is következmény) nyeri el magyarázatát, hanem a pártpolitikai hátország krónikus hiányában.”



(…) bizonygatni próbálták a hatalomhoz való mániákus ragaszkodását. Egyesek persze vélhetik úgy, hogy Gyurcsány immáron a „múlt embere”, ám hogy ez mennyire nincs így, arra éppen a hívei által indított blog-bejegyzések utalnak, amelyek új párt megalapítására kérik fel a (most még) kormányfőt. Természetesen nem tudhatjuk, mi lesz Gyurcsány Ferenc politikai jövője, az azonban majdnem bizonyosra vehető, hogy terveiben központi szerepet kap majd a pártpolitika, nagy valószínűséggel nem egy új pártban, hanem a régi pártjában. 

(…) Ki kell mondani: Gyurcsány miniszterelnökként túlságosan is szétmorzsolódott a kormányzás taposómalmában, és a legkevésbé sem volt képes pártja meggyőzésére a polgári baloldal politikájának sikerre vitelében. Ezáltal viszont éppen az veszett el, ami a példaképként tisztelt Tony Blair-nél megvolt: ideológia és pártszervezet egysége. Az MSZP vezetője – és esetleg egy-két híve – magáévá tette ugyan a blairi „harmadik út” gondolatát, a zöm azonban megmaradt a régi vágású baloldalinak, akinek halvány segédfogalma nincs a polgári baloldaliságról. S a párt szintjén ez a legkomolyabb deficit: az MSZP állampárt maradt (…) az állampárt kifejezést azonban – a tévedések elkerülése végett – most ne az államszocializmus állampártja értelmében értsük, hanem sokkal tágabb időhorizontra vonatkozóan. 

(…) Az állampártok ugyanis nálunk soha nem belső megújulásban voltak érdekeltek, hanem abban, hogy tűzzel-vassal távol tartsák ellenzéküket a hatalomtól. Gyurcsány pártvezetői kudarca valójában itt érhető leginkább tetten: semmit nem sikerült elérnie ezen a terepen. 

Huth Gergely: Csimpalacsán idők (Magyar Hírlap, 2009. április 01. )

„Mégis, az elmúlt napok fejleményei arra engednek következtetni, hogy a levitézlett kormányfő az elcsimpalacsánosodás újabb mélységeibe jutott. Ékes példája ennek, hogy kedden, az MSZP potentátjainak válságtanácskozásán azt mondta: jövőjét ideológiai-kulturális vonalon képzeli el a pártban. 


(…) Félretéve azt a mérhetetlenül bájos apróságot, hogy Gyurcsány az önfeláldozó visszavonulást a baloldal szellemi holdudvarának kifizetőhelyeként ismert, évi félmilliárd forintnyi közpénzből gazdálkodó szervezetébe képzeli el, maradjunk annál, hogy a csimpalacsánok kétségbeesetten hazudnak, önmaguknak ellentmondanak, de ezzel a legkevésbé sem törődnek.

(…) levonhatjuk a szomorú következtetést, hogy a mutyikormányt a maffiakormány fogja váltani. Hacsak az ellenzék, a civilek és a jobb érzésű (a már említett keddi MSZP-csúcson Gyurcsány által nemes egyszerűséggel "sz.r alaknak, gyenge minőségűnek" nevezett) szocialisták nem csapnak végre az asztalra és nem kergetik Moszkváig a fékevesztett csimpalacsánokat. Mert hazugok között elviselhető életet élni lehetetlen.

Máté T. Gyula: Láncaikat veszíthetik (Magyar Hírlap, 2009. április 01.)
 
„Hatalmat és befolyást akar, folytatni akarja politikai ámokfutását. Szeret szerepelni. Ehhez megzsarolja majd a szocialista vezetők zsarolható részét – azaz a többség elméletileg papírforma. Persze immár lesznek olyanok, akik váltást akarnak, Kiss Péter vagy Szekeres Imre is évek óta lenne már pártelnök. Lendvai Ildikónak is esély ez, hogy bekerüljön a "munkásmozgalmi lexikonba". Akár csak Gyurcsány bábjaként, akár a megyék kompromisszumos ajánlataként.”


(…) A mostani kongresszusi fordulót eredetileg az új kormányfő jóváhagyására szánták volna. Ám Fletó bekevert, most pártelnököt is kell szerezni. Vagy megerősíteni a trónon a régit, hisz politizálni szeret ő már és nem üzletemberkedni. Gyurcsány Ferenc természetesen lemondott. Gyurcsány Ferenc természetesen egy úr, aki tartja a szavát. Gyurcsány Ferenc természetesen nem akar sehova sem menni.

(…) Az átlagos szocialista küldött tökéletesen tisztában van közép- és felsővezetőinek korruptságával, hitvány alkuival, a baloldali eszményképeket semmibe vevő munkásságával. Gyurcsány erre fog játszani, s a jobboldaltól – melynek jelszavai és tervei már messze közelebb állnak az egyszerű dolgozó emberhez, mint a szocialistáké – való rettegéssel együtt ez elég lehet a hatalmon maradáshoz. A szocialista talpasok nem hagyják, hogy a szocialista bárók elvegyék, újra hátba szúrják a jó királyt.

(…) Mint ahogy nem elképzelhetetlen a hatalmon maradásnak más módszere sem. Szocialista pártkassza élén, vagy máshogy. Kreatív ember Fletó, kreatív barátai is vannak határon innen és túl.

(…) A szocialista középvezetők mástól rettegnek. A számonkéréstől. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az MSZP-s vezérkar őket fogja először beáldozni, koncként odadobni korrupciós vizsgálathoz, sikkasztási balhékhoz. No nem arról van szó persze, hogy a vizsgálat nem lenne jogos, de amikor együtt kezdték, az utólagos büntetlenségre is ígéret volt

Publicisztikák II.

Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2009. április 01.)

„Van abban valami fekete humor, hogy éppen Gy. F. nevezte Szekerest gyenge minőségű embernek, szegény Imre most eltűnődhet, mi a helyzet az MSZP-frakció többi tagjával, azok vajon különös anyagból vannak gyúrva? Miből van például Lendvai Ildikó, aki "nem akarta vállalni, de meggyőzték", így ő lehet a párt új arca, vezére. Szegény MSZP, nem hittem volna, hogy már ekkora a baj.”



(…) Az egyetlen jó hír, hogy Gy. F. azért vonul vissza, hogy "írói munkásságát kiteljesítse", elképzelem, ahogyan leírja a készülő nagy mű címét (Gy. F. élete és kora, Harcom, Mit tegyünk?, Hatalom és dicsőség, Bűn és bűnhődés, Volt egy álmom), majd Klára gyöngéd szigorral figyelmezteti, valami ütősebb címre volna szükség. 

Tóth Gy. László: Feladott értékek (Magyar Hírlap, 2009.április 01. )

„Az MSZP megalakulása óta egy ideológiamentes, pragmatikus, a napi ügyintézésre szakosodott, jövőkép nélküli párt, amelyik szinte büszke volt arra, hogy mindig a jelenre koncentrál. Kultúrateremtő képessége megszűnt, szellemi-intellektuális téren pedig beérték ellenfeleik állandó megbélyegzésével. A politikai baloldalt az antiszemitizmus és a nácizmus elleni harc tartotta össze, de ilyen kritikus pillanatokban látszik, hogy a nem létező veszélyek elleni küzdelem nem elég a valódi közösség-teremtéshez.”


(…) Az eredetét és jellegét tekintve posztkommunista-szocialista MSZP fennállásának legnagyobb válságát éli át. Személyi ellentétek és egy jól átgondolt, ám rosszul végrehajtott hatalomtechnikai művelet következtében a párt két nap alatt nemcsak pártelnökét és miniszterelnökét veszítette el, hanem a közvélemény számára is nyilvánvalóvá tette: csak személyekben tud gondolkodni, mert a baloldalon egész egyszerűen nincs vállalható és kommunikálható gazdasági koncepció, ráadásul koherens társadalompolitikai elképzeléseik sincsenek. 

Ugró Miklós: Minőségi végtermék (Magyar Nemzet, 2009. április 02. )

„A jóravaló szocialistát most az kell érdekelje, hogy a Fletó mekkora szeletet tarthat meg a hatalomból, Szekeres önzése egyértelműen a szolidaritás, sőt a szociális érzékenység hiányára utal. Persze, mit várhatunk szegénytől, emberi minősége alkalmatlanná teszi arra, hogy Gyurcsány méltó utóda legyen, márpedig lemondó félben lévő miniszterelnökünk sem az a kimondott humán etalon.


(…) Mondtuk mi ezt itt a jobboldalon eddig is, de a baloldal folyton ledorongolt minket, hogy gyűlölködünk, pedig őszintén állíthatom, a Szekeres még a kedveltebb baloldali személyiségek közé tartozik. Ám most maga a különleges anyagok kvintesszenciája, Gyurcsány Ferenc értékelte gyenge emberi minőségűnek Szekeres elnökhelyettes, honvédelmi miniszter, pártelnök-aspiránst, aki a jelek szerint ilyen félresikerült állapotában is elég sokra vitte.

Ripp Zoltán: Szocialisták a válságban (Népszava, 2009.április 03. )

„Kiderült, hogy csak kormányfői minőségében képes ambíciói szerint irányítani a pártot. Most lettek következményei annak, hogy kudarcot vallott a pártja átalakítására irányuló törekvésével, mint ahogy annak is, hogy elmulasztotta saját megbízható bázisa megszervezését.”


(…) Talán elhamarkodott lépésnek vélhető Gyurcsány Ferenc lemondása a frissiben megerősített pártelnöki tisztségéről. De aligha csupán pillanatnyi elkeseredés szülte. Inkább a vereség felismerése két területen is: részleges kudarc a párt identitásának meghatározásában, valamint mentalitásának átformálásban és teljes fiaskó a párt működésmódjának megváltoztatásában. Az MSZP-t ma legalább hármas tagolódás jellemzi: egyrészt az irányzatok szerinti megosztottság, amelynek aktuálisan az identitásválság-generáló szerepe került előtérbe; másrészt a régi „feudális” szerkezet, amely a megyei bárók csoportjainak erejétől és alkujától teszi függővé a párt belső hatalmi viszonyait; harmadrészt pedig az utóbbi években egyre ijesztőbb diffúz oligarchizálódás, üzleti érdekcsoportok benyomulása a párthatalmi szférába, mégpedig alulról, a helyi pozíciók felől is terjeszkedve.

(…) Az MSZP szövevényes működésmódja mellett nem releváns kérdés, hogy mit akar „a párt”. A titkos tárgyalások szinte élő egyenes közvetítése a bizalmi viszonyok minimumát is kétségessé tette, amelyek nélkül pedig politikai közösség nem létezhet. Gyurcsány lemondása az elnöki posztról nyilván annak belátása volt, hogy masszív és elszánt ellenzéke működik a párton belül, amely kizárja a válságkezelő kormány támogatásához szükséges pártegység fenntartását. Ezek után csak az a kérdés: a dezignált kormányfő, Bajnai Gordon mire számíthat? Meddig tart ki a pártegység a válságkezelő politika következményeit tapasztalva? Lesz-e olyan pártelnök, aki képes a zilált képet mutató MSZP-t összefogni és felkészíteni az eljövendő kemény küzdelmekre? 

Nagy N. Péter: Kell valamit mondani (Népszabadság, 2004. április 04. )

„Gyurcsány Ferenc második ciklusát taglózva indította egy szivárogtatás, egy másik így zárja le. A szocialisták még folytathatják, Gyurcsány nem.”


Horn Gyula 1998-as lemondása óta tart ez az állapot. Kovács László pártelnökként nem vállalt miniszterelnök-jelöltséget, jártak kávéházból székházakig, míg Medgyessy Péterig jutottak, akitől két év miniszterelnökség után könnyen meg is szabadultak, de megint nem egy belső érési folyamat választotta ki a vezetőt, Gyurcsány Ferencet, hanem a messiásvárás. Most, a legnagyobb bajukban jutottak el odáig a párt élén állók, hogy úgy látszik, nincs más, nekik kell vezetniük a csapatot. Pedig hát eleve az lenne a kormányzóképesség alapja, ha a választófejedelmi státusból kilépve közvetlenebb felelősséget vállalnának. Önmagukat. Többre lenne szükség annál, mint hogy ők állnak átellenben a jobboldallal, és több kellene annak bizonyításánál, hogy az előző rendszerben is voltak rendes emberek. Maguknak köszönhetik, hogy egy legkevésbé a baloldalra szabott helyzetben kell ezt megtenniük. Ígéretversenyben, ami arról szól, ki vállalkozik nagyobb megszorításra. 

Mészáros Tamás: Káosztörténet (Népszava, 2009. április 04. )

„Egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy arról az egy hétről, amely oly váratlan drámaisággal meghozta a kormányfő-pártelnök mindkét pozíciójáról való lemondását, valójában vajmi keveset tudunk - és azt is pontatlanul, mert többféle előadásban, ilyen-olyan, magukat fel nem fedő forrásokból kaptuk az információkat. Egyébként erősen gyanítható, hogy ezek a beszámolók - vagy inkább olvasatok - igencsak manipuláltak; valószínű, hogy a történet valamennyi változatát meghatározott érdekeket szolgáló kiszivárogtatások alapozták meg.”


Annyi Gyurcsány vezetési módszertanának alapos ismerete nélkül is bizton állítható, hogy saját pártjával nem a konstruktív bizalom jegyében próbált együttműködni, hanem inkább olyan kioktatások- kinyilatkoztatások révén, amilyen az őszödi beszéd is volt. Eltekintve most annak messze vezető belpolitikai következményeitől, tudnivaló, hogy Gyurcsány Őszödön legfeljebb azért érzékelhetett ellenállást, vagy inkább értetlenséget az általa meghirdetett konvergenciaprogrammal, az ugynevezett reformpolitikával szemben, mert – mint az reaktív beszédéből is kitűnt -, a saját pártfrakciója sem volt tisztában a 2OO4 – 2OO6 között folytatott látszatkormányzás során felhalmozott problémákkal. A kétségkívül őszinte kormányfői helyzetismertetés, minden túlzó nyelvi attribútumával együtt bizony meglepte a szocialistákat, akiket a pártelnök korábban nem kalauzolt el a különféle „trükkök” birodalmában. 

Michnai Attila: Gyurcsány alatt jobb volt (Heti Válasz Online, 2009. április 5.) 

„Bár „nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni", azért az is igaz, hogy „a történelem az élet tanítómestere". Vagyis néha ismételni látszik önmagát. Legfeljebb a szereplők személye cserélődik, ám az események történésének rendje, ha apró különbségekkel, de ugyanaz marad.


(...) ma is ott lesznek az utcán a hatalomból, na jó, kevésbé véres, ámde a korábbiakhoz hasonlóan nemtelen eszközökkel kipenderített előd(ök) híveinek tömegei, míg odabent, a PÁRT kongresszusán teljes zavarodottság.”

A mostani párt hangadóit, akár húsz évvel ezelőtt, már csak egyetlen dolog hajtja, megtartani, mégpedig mindenáron a hatalmat, megúszni, de legalább időben kitolni azt, amitől a legjobban rettegnek, a számonkérést. A teljesen kiürített, az elődök által eltapsolt tartalmú államkassza feltöltésére persze az új figurának sincs ötlete, ezért már csak a csodában bízhat az egész társaság, hogy tudniillik a nagyobb javakból kiszorított tömegek pusztán az arccsere kedvéért hajlandóak lesznek még az eddigieknél is komolyabb szigorításokat eszközölni saját koplalókúrájukon.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695