Nem várható gazdaságpolitikai váltás a választások után

2009-07-27

A választásokhoz közeledve a Fidesz politikusainak és szakértőinek nyilatkozatai egyre inkább azt jelzik: a Bajnai-kormány és a Fidesz gazdaságpolitikája között nincsenek rendszerszintű különbségek. A Fidesz egyszerre igyekszik kitapogatni és tágítani saját gazdasági és politikai mozgásterét, megnyugtatni a befektetőket és felkészíteni a választókat a következő kormányzati ciklus népszerűtlenebb intézkedéseire.

Összefoglaló

Az ellenzéki párt kormányra kerülése esetén szimbolikus intézkedésekkel (ingatlanadó eltörlése, családtámogatási rendszer visszaállítása) kíván új korszakot nyitni, a jelenlegitől gyökeresen eltérő gazdaság- és főleg fiskális politikára azonban kormányzása első éveiben nem lesz lehetősége. A nemzetközi intézmények és a piacok elvárásai ugyanis a jövőben is kikényszerítik majd a költségvetési szigort. A párt költekezési ígéretei ellenére a Fidesz kormányon nem kezdhet féktelen osztogatásba és vonhatja majd vissza a Bajnai-kormány minden intézkedését, és ez nem is állna érdekében. 

A Fidesz számára a piaci igényeknek megfelelő gazdaságpolitikát a jövőben leginkább saját korábbi reformellenes retorikája, illetve a Jobbik szociális populizmusa nehezítik majd meg. 

Segítheti ugyanakkor a Fideszt, hogy a választások után az elmúlt időszak elhibázott gazdaságpolitikájára és a korrupcióra hivatkozva halaszthatja el a népszerű intézkedéseket, kormányzása második felében pedig a gazdasági növekedés politikai támogatottsággá konvertálható. 

Továbbra sem eldöntött ugyanakkor, hogy a párton belül a fegyelmezett költségvetési politikát képviselő, Varga Mihály körül csoportosuló irányvonal, vagy pedig a kiadásnöveléssel járó növekedésorientált modellt preferáló Matolcsy György irányítja majd a gazdaság- és pénzügypolitikát. A két irányzat ugyanakkor a nyilvánosságban nem különül el: Varga – Matolcsyval összhangban – az utóbbi időszakban rendszerint amellett érvel, hogy a gazdasági növekedés beindítása előrébbvaló az egyensúlyteremtésnél.


Óvatos közeledés a kormányzáshoz

A Fidesz (és annak elnöke) a kormányzás lehetőségének közelebb kerültével rendszeresen fogalmaz meg olyan üzeneteket (jellemzően gazdasági lapokban), amelyek jelentősen eltérnek a kormánnyal szemben általában alkalmazott, a megszorító intézkedéseket és a szerkezeti átalakításokat bíráló retorikától.

A 2006-os önkormányzati választásokat követően, a Gyurcsány Ferenc elleni bizalmi szavazás napján Orbán Viktor egy lapinterjúban kijelentette: „Megszorításokra valóban szükség lesz”. 

2008 nyarán, a kormánykoalíció felbomlását követő politikai instabilitás közepette szivárogtak ki a Fidesz elnökének a nyugdíjak „befagyasztásáról”, az infrastrukturális fejlesztések leállításáról és a jelentős megszorításokról szóló mondatai. 

A kormányoldal jelentős vereségét hozó júniusi EP-választást követően Orbán Viktor a Reutersnek adott nyilatkozatában arra utalt: a gazdaság rosszabb állapotban lesz, amikor a Fidesz átveszi a kormányzást 2010-ben, ezért elengedhetetlen lesz az IMF-hitel újbóli felvétele.

 Orbán Viktor üzenetei a gazdasági szereplők számára
2006. október 6., a Gyurcsány Ferenc elleni bizalmatlansági indítvány napján „Meg kell érteni, rendkívüli helyzet van, a válságkezelés, a deficit lefaragása – a szükséges reformok beindításával párhuzamosan – most mindennél fontosabb (…) Kétségtelenül szükség lesz megszorításokra”.

HVG, 2006. október 6.
2008. november 11 A Fidesz felszólítja a jegybankot, illetve a kormányt a jegybanki alapkamat azonnali és radikális csökkentésére. A növekedéshez 6 százalékos alapkamatra lenne szükség.

Figyelőnet, 2008. november 11.
2009. február 23., interjú a Financial Times-nak (Nem sokkal Gyurcsány Ferenc távozása előtt) A szocialista kormány elszalasztja a válság által teremtett esélyt a szerkezeti reformok elindítására. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az EU által nyújtott 25 milliárd dolláros pénzügyi csomagot a kormány a magyar küladósság refinanszírozására, nem pedig a reformok támogatására használja fel. A csomag mozgásteret adott volna az intézkedésekhez, ezért így értékes időt veszít az ország.

Financial Times, 2009. február.3.
2009. június 11., a jelentős Fidesz-győzelmet hozó EP-választást követően 2010-ben „az új kormány és az ország egyaránt nagyon nehéz helyzetben találja majd magát. Addigra elfogy ez a pénz, emiatt pedig új megállapodásra lesz szükségünk az IMF-fel." „Nem mondom azt, hogy lehetetlen, de nagyon valószínűtlen", hogy 2014-ig be lehet vezetni Magyarországon az eurót.

Reuters, 2009. június 11.



A Fidesz elnöke mellett a párt több szakpolitikusa is tett olyan nyilatkozatokat, melyek arra utalnak, hogy a Fidesz kormányzása nem jelentene éles fordulatot a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájához képest. Varga Mihály például úgy nyilatkozott a közelmúltban: a kormány adóintézkedéseinek irányát és a módszereket helyesnek tartja, csak éppen az intézkedések mértékét kevesli . Míg korábban jellemző volt, hogy a Fidesz politikusai a kormány intézkedéseinek általános visszavonásáról beszéltek, az utóbbi időben csak egy-két intézkedés (főleg a családtámogatások és a vagyonadó) eltörléséről beszélnek, és ezen felül csak általánosságban fogalmazzák meg az új gazdaságpolitika igényét, míg a korábban védelmezett 13. havi nyugdíj visszaadásától már kategorikusan elzárkóznak .

Jelentős koncepcionális eltérés fedezhető fel ugyanakkor a jelenlegi kormány és a kormányzásra készülő Fidesz gazdaságpolitikai elképzelései között a fiskális fegyelem (és ezzel összefüggésben az euróbevezetés kérdése) dimenziójában. Míg a kormány prioritásnak továbbra is a költségvetési szigort tekinti, a Fidesz több politikusa (főlegMatolcsy György, Orbán Viktor) is azt hangoztatja: a költségvetési egyensúly helyreállítását és az euróbevezetést meg kell előznie a „gazdaság beindításának”. A Fidesz elnöke egyenesen úgy fogalmazott: a hiányt akár az EU átlagos szintjére (várhatóan 6-7 százalék) is fel lehetne emelni. E célkitűzés erős ellentmondásban van a Fidesz korábbi, euróbevezetést sürgető, illetve a közelmúltban is hangoztatott, az államadósság csökkentését szorgalmazó álláspontjával, ugyanakkor az utóbbi időben makacs következetességgel jelenik meg a Fidesz-politikusok megszólalásaiban.

A Fidesz politikusainak utóbbi időben tett gazdaságpolitikai nyilatkozatai a Fidesz három politikai céljának felelnek meg:

1. A népszerűtlen intézkedések „csepegtetése” a választóknak. A Fidesz a népszerű üzenetekkel operáló ellenzéki politizálás közepette igyekszik óvatosan nyilvánvalóvá tenni, hogy a várható kormányváltás nem jelent azonnali osztogatást. A párt ezzel kívánja bővíteni a politikai mozgásterét a kisebb népszerűségnek örvendő, de a realitásokhoz igazodó gazdaságpolitika kialakításához.

2. A befektetők bizalmának megnyerése. A Fidesz – sokszor a szélesebb közönségnek szánt népszerűbb üzeneteknek ellentmondva is – tudatosan igyekszik megszólítani a hazai és nemzetközi gazdasági szereplőket, melyek támogatására kormányzása során maga is ugyanúgy rászorul. Régóta megfigyelhető ennek kapcsán, hogy a párt gazdaságpolitikusai és a Fidesz körüli pénzügyi szakemberek rendre más üzeneteket fogalmaznak meg (reformok és takarékosság szükségessége), mint a Fidesz gazdasági balszárnyát reprezentáló KDNP és a Szövetség egyes tagozatainak partikuláris csoportérdekeket (több nyugdíj, magasabb családi támogatás, bőkezűbb ösztöndíj, több agrártámogatás) artikuláló tagjai. A Fidesz a kormány megszorításainak és reformjainak bírálata közepette korábban is többször „kikacsintott” a befektetők felé, jelezve: „más a kampány, és más a kormányzás”.

3. A határok előzetes kitapogatása. A Fidesz a kormányzáshoz közeledve igyekszik bővíteni gazdasági, költségvetési mozgásterét is, így egyes megszólalásaival teszteli a nemzetközi pénzügyi-gazdasági elit és a pénzügyi szervezetek reakcióit. Matolcsy György és Orbán Viktor vélhetően valóban meg kívánná valósítani a „magyar csodát” és jelentősen lazítani a hiánycélokon, ehhez pedig előzetesen felmérni saját mozgásterét. Nem csak arról van tehát szó, hogy minden esetben a befektetőknek tetsző üzeneteket fogalmaz meg, a határok kitapogatása ugyanis egyes pontokon törvényszerűen konfliktusokkal jár – a lényeg, hogy kormányzása kezdetén a Fidesz már tisztában legyen saját lehetőségeivel. 

Meddig nyújtózkodhat majd a Fidesz?
Meddig nyújtózkodhat majd a Fidesz? 

Nem hinném, hogy az új kormány mindent visszacsinál” – jelentette ki a napokban Szapáry György, a Fidesz gazdaságpolitikai tanácsadója egy interjúban , utalva arra, hogy a következő kormánynak is szűk lesz a gazdaságpolitikai és költségvetési mozgástere: „biztos vagyok benne, hogy 7 százalékos hiányt sem az IMF, sem az EU nem fogadna el”.

A nyilatkozat időzítése nem véletlen, azután jelent meg, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények egyértelmű üzeneteket küldtek a jövőbeni magyar fiskális politikával kapcsolatos álláspontjukról: 

-a Standard and Poor’s elemzője kockázati tényezőként emlegette a Fidesz választások után várható gazdaságpolitikai fordulatát (külön is kitérve arra, hogy a költségvetési lazítást a piac nem tolerálná ); 

-az IMF Magyarországról szóló felülvizsgált jelentésében egyértelműen leszögezte, hogy az elkövetkező években sem lesz lehetőség fiskális lazításra (sőt, a közkiadások további csökkentésére lesz szükség); 

-Joaquín Almunia uniós költségvetési biztos kilátásba helyezte a hitel felfüggesztését abban az esetben, ha a mindenkori magyar kormány a jövőben nem teljesíti a feltételeket; 

-a magyar kormány eddigi intézkedéseiről egyértelműen kedvező kommentárok jelentek meg az utóbbi időben külföldön is, ráadásul, az állampapírok után megemelkedett kereslet és a hozamok csökkenése, a CDS-felárak csökkenése, továbbá a javuló forintárfolyam is mutatja a magyar kormány intézkedései miatt is visszatérő bizalmat.

Szapáry Györgyöt, az MNB volt alelnökét Orbán Viktor éppen arra kérte fel egy évvel ezelőtt, hogy javítsa a Fidesz nemzetközi elismertségét, és segítse a Fideszt egy olyan nemzetközi kapcsolatrendszer megteremtésében, amely a legkisebbre csökkenti a tőkekivonás kockázatát a következő kormány hivatalba lépésekor. Nyilatkozata tehát leginkább kifelé (az IMF-nek, az EU-nak és a befektetőknek) szól, azt üzenve: a Fidesz hallja, érti és igyekszik eloszlatni a gazdaságpolitikájával kapcsolatos félelmeket. Ez voltaképpen annak tudatosítása: az Orbán és Matolcsy által gyakran emlegetett „magyar modell”, az anticiklikus, állami túlköltekezésen alapuló gazdaságpolitika jelen helyzetben a külső kényszerek miatt nem vagy csak korlátozottan alkalmazható. Mivel ugyanakkor Szapáry György hivatalosan nem a Fidesz politikusa, állítása a pártelnök által adott esetben zárójelbe tehető, akárcsak korábban a Jövőnk vitairat javaslatai: „A szakértők vitatkoznak, érvelnek, javaslatokat tesznek, a politikai döntéshozók pedig döntéseket hoznak” .


A Szapáry György-interjú realizmusa a körülmények alapján indokoltnak tűnik, a kormányzat fiskális lehetőségei 2010-ben még várhatóan nem fognak bővülni: 
A legtöbb kutatóintézet 2010-re nézve még recessziót valószínűsít (lásd a lenti ábrát) az általánosan javuló gazdasági kilátások ellenére is, így rövid távon nem valószínű, hogy a Fidesz-kormány tervei szerint „kinőhető” a hiány. 

Ezzel összefüggésben az új kormány várhatóan 2010-ben újabb, 10-15 milliárd eurós IMF-hitelért folyamodik majd – amire egyértelműen utalt Orbán Viktor és Varga Mihály is . Annak ellenére ugyanis, hogy az utóbbi időben felélénkült a magyar állampapírok iránti kereslet és az eurókötvény-kibocsátás is sikeres volt, az IMF-től a kormány várhatóan kedvezőbb feltételekkel juthat majd kölcsönhöz, és egy „biztonsági puffert” fenntarthat maga számára a piaci hitelek mellett is. 

A Magyarország számára hitelező nemzetközi intézmények a jelzések szerint továbbra is elvárják a fiskális szigort. Ez persze nem zárja „ketrecbe” a következő magyar kormányt: az egyeztetett gazdasági mutatócélok megvalósításának mikéntjéről, a program összeállításáról alapvetően a nemzeti kormány dönthet, így a Fidesz-kormánynak lesz lehetősége saját céljait egyes pontokon megjeleníteni a gazdaságpolitikában – „radikális fordulatra” azonban minden jel szerint a nem kellően rugalmas hiánycélok miatt nem lesz lehetőség. 

Ha Magyarország nem is szorulna rá az IMF-hitelre, a pénzügyi piacok elvárásai akkor is takarékos gazdálkodásra szorítanák a magyar kormányt, a cél ugyanis, hogy Magyarország középtávon ismét a piacról tudja finanszírozni magát, a befektetői bizalom pedig a forint árfolyama, a monetáris politika nagyobb mozgástere miatt is fontos a kormánynak. A magyar gazdaság fő hitelesítő tényezője jelenleg éppen a költségvetési szigor, ennek hiányában ismét drasztikusan visszazuhanhatna a magyar gazdaság iránt jelenleg visszatérni látszó, de törékeny bizalom. A költségvetési hiány eleresztése tehát egyszerre eredményezhetné a forint rendkívüli instabilitását, a monetáris politika lehetőségeinek további szűkülését, az IMF-hitel elmaradását és a piaci szereplők elfordulását. Így Magyarország könnyen források nélkül maradhatna, ami a gazdaság gyors összeomlásához vezethetne. 


Milyen intézkedéseket vezet majd be a Fidesz? 


Tekintetbe véve a Fidesz politikusainak utóbbi időben tett nyilatkozatait és a gazdasági lehetőségeket, a 2010-ben esetlegesen megalakuló Fidesz-kormány várhatóan a következő intézkedésekre helyezi a hangsúlyt:

A vagyonadó eltörlése. Az utóbbi hónapokban a Fidesz a vagyonadót (az ő szóhasználatukban „ingatlanadót”) a Bajnai-kormány intézkedéseinek középpontjába emelte és szimbólumává tette – csak úgy, mint az 1998-as kampányban a Horn-kormány által bevezetett tandíjat. Ezen viszonylag csekély (korábbi számítások szerint kb. 50 milliárdos) költségvetési bevételt jelentő tétel eltörlésével kíván majd a Fidesz új korszakot nyitni a gazdaságpolitikában, amivel párhuzamosan más, költségvetési szempontból jóval jelentősebb intézkedéseket érintetlenül hagyhat. 

A családtámogatási rendszer visszaállítása. Szintén szimbolikus jelentőségű a Fidesz számára a családtámogatási rendszer „korrekciója”; a Fidesz politikájának már több mint tíz éve egyik legtartósabb pillére a hazai népesség növelésének céljával is összekapcsolt „családbarát” retorika. A családtámogatások átalakítása a kormány számításai szerint is csak hosszabb távon hozhat nem is túlzottan jelentős költségvetési megtakarítást (a GYES idejének csökkentése előzetes kormányzati számítások szerint 2012-ben 3,6 milliárd, 2013-tól 14 milliárd forint többletbevételt hozna az államkasszának), így a korábbi rendszer visszaállítása rövidtávon viszonylag fájdalommentesen megvalósítható. A Fidesz ugyanakkor még itt sem ígérte be teljes egyértelműséggel a rendszer azonnali visszaállítását, a módosítást a gazdasági növekedés függvényévé tette.

Az adórendszer módosítása. A Fidesz gazdaságpolitikusai rendszerint a jelenlegi adóátalakítások irányának folytatásaként a munkára rakódó adók, és köztük a személyi jövedelemadó jelentős mérséklését tűzték ki. Erre az intézkedésre várhatóan csak középtávon kerülhet sor, és még pontosan nem tudni, milyen adórendszert vezetne be a Fidesz, gazdaságpolitikusainak egy része ugyanis egykulcsos, másik része pedig többkulcsos, ún. családi adózást javasol – utóbbinak ráadásul több formája is létezhet, attól függően, hogy a „családi” elvet az adókedvezményeknél- és jóváírásoknál, vagy pedig az szja kiszámításánál érvényesíti a rendszer. Az adórendszer átalakításának mikéntjében Orbán is elismerte, hogy nincs konszenzus a párton belül, a Fidesz szimbolikus céljainak mindenképpen jobban megfelelne a „családi adózás” bizonyos formája.

A közigazgatási reform végrehajtása. A közigazgatási rendszer átalakítása a Fidesz politikusainak és dokumentumainak konszenzusos eleme, ami ezen a területen valódi átalakítási szándékra utal. A vonatkozó nyilatkozatok egybehangzóan a háttérintézmények felszámolását is előirányzó, jelentős leépítést vetítenek előre . Ezen intézkedéssel strukturális jellege miatt hosszabb távon is tartós megtakarítás érhető el, ugyanakkor ennek kapcsán komoly társadalmi-politikai konfliktusok is kialakulhatnak. 

Simor András menesztése, változó kamatpolitika. A Fidesz a jegybankot és vezetőjét 2008 novembere óta permanensen, két fronton is támadja: 1) szakmai szempontból elsődlegesen az alapkamat túl magas szintje miatt (a Fidesz már 2008 novemberében 6 százalékos alapkamatot követelt, amikor az alapkamat még 11,5% volt) 2) ciprusi cége miatt, amiért Simor András Bajnai Gordonnal és Oszkó Péterrel együtt az „off-shore lovagok” megtisztelő címét kapta a Fidesztől. A legnagyobb ellenzéki párt ezzel a retorikával a jegybank önállóságát elvitatva együttesen hiteltelenítheti a fiskális- és a monetáris politikát. Ez pedig erősíti annak üzenetét, hogy a gazdaságot nemcsak egyes elemeiben, hanem teljes egészében, „más alapokon” kell újraépíteni. Ezzel pedig a Fidesz érvekkel alapozhatja meg a Simor András jövőbeni eltávolítására irányuló politikai manővereket is. Simor András mandátuma csak 2013-ban jár le, ez pedig azt jelenti, hogy választási győzelme esetén a Fidesz a négy éves kormányzati ciklusból három évet a Gyurcsány Ferenc által kinevezett jegybankelnökkel „társbérletben” kellene, hogy eltöltsön, ez pedig ellentétes a párt érdekeivel. Az „azonnali hat százalékos” jegybanki alapkamat követelése azonban visszaütött a pártnak, mivel jelentősen rontotta a Fidesz hitelességét a befektetők szemében.

Bár az alacsony alapkamat jól illeszkedik a Fidesz által hangoztatott „egyensúly helyett növekedésközpontú” gazdaságpolitika koncepciójához, mégsem feltétlenül várható az alapkamat drasztikus és azonnali csökkentése egy esetleges jegybankelnökváltás esetén. A Fidesz gazdaságpolitikusai vélhetően maguk is tisztában vannak azzal, hogy a jegybanki alapkamat nem kezelhető önállóan, a szélesebb gazdasági és gazdaságpolitikai feltételrendszerből kiragadva. Erre utal az is, hogy 2001. márciusi kinevezése után Járai Zsigmond jegybankelnökként nem törekedett a kamatszint permanens alacsonyan tartására. A ráta még a Fidesz kormányzásának hónapjaiban, Varga Mihály pénzügyminisztersége és Matolcsy György gazdasági minisztersége alatt, ráadásul igen kedvező gazdasági kontextusban sem süllyedt 8,5% alá, és mindössze a 2005 szeptemberétől tartó háromnegyed évig tartózkodott a Fidesz által most szorgalmazott 6%-os szinten.
 




A következő kormány gazdaságpolitikája: veszélyek és kockázatok
A következő kormány gazdaságpolitikája: veszélyek és kockázatok 

A közeledő kampányban, illetve a kormányzati ciklus kezdetén a Fidesznek több irányú politikai fenyegetéssel kell majd szembenéznie, ami megnehezítheti a szigorú, piacbarát és reformpárti gazdaságpolitikai döntések végrehajtását.

1) A Fidesz eddigi megszorítás- és reformellenessége. A Fidesz maga szűkítette be saját mozgásterét 2006 óta folytatott megszorítás- és reformellenes retorikájával, ami rendkívüli módon megnehezíti majd saját kormányzati periódusa alatt, hogy állampolgári hozzájáruláson és magántőke bevonásán alapuló reformokat hajtson végre a nagy állami elosztórendszerekben, vagy hogy szűkítse a régiós összehasonlításban még továbbra is magasnak számító szociális kiadásokat. A 2008-as népszavazással a Fidesz tabuvá tette az egészségügyi és az oktatási rendszer együttes állami és állampolgári finanszírozását, az állami vagyon védelmével kapcsolatos permanens nyilatkozataival a további privatizációt, a szociális juttatások kurtításának „tudatos népirtás”-ként való meghatározásával pedig a segélyezés reformját. A közigazgatási reformot a Fidesz várhatóan valóban végrehajtja, a szintén szükséges és jelentős költségvetési megtakarítást eredményező önkormányzati reform esetében viszont a Fidesz ismét a saját maga által korábban felállított politikai akadályokba ütközhet – még akár a kétharmados többség birtokában is. A 2008-as népszavazás óta az olyan szektorokban tevékenykedő magánbefektetők, ahol az állami szerepvállalás jelentős (például egészségügy, nyugdíj, oktatás, energia), magasabb jogi és politikai kockázatokkal kénytelenek szembesülni. Ráadásul a Fidesz több politikusa is beígérte a bankrendszer, az energiaszolgáltatók, a magánnyugdíjpénztárak – Szlovákiában is több konfliktust, mint politikai sikert eredményező – megregulázását, ez pedig kormányzati pozícióban cselekvési kényszerbe taszíthatja a Fideszt, konfliktusokat okozva egyes területek befektetőivel. 



2) A Jobbik szociális populizmusa és tőkeellenessége. A parlamenti pártokhoz képest még nem „elhasználódott” Jobbik a választók válságban megerősödött biztonsági igényeit kiaknázó szociális populizmusa jóval hitelesebb lehet a választók szemében, mint az elmúlt években sorozatosan megszorító intézkedéseket támogató szocialista párt hasonló tartalmú kampányüzenetei. Ez a Fideszre nézve is veszélyt jelent a kampányban és várható kormányzása során is. A Jobbik – mivel várhatóan nem kerül majd kormányra – emelheti majd a tétet az ígérgetési versenyben, folyamatosan azzal támadva majd a Fideszt, hogy nincs az MSZP-től eltérő gazdaságpolitikája, míg az IMF-hitellel eladósítja majd az országot, kiszolgálva a „nemzetközi nagytőkét”. Ha viszont a kampányban a Fidesz beszáll a licitbe és túlígéri magát, az még erősebben visszaüthet: Orbán Viktornak fel kell készülnie egy olyan kormányzati időszakra, melynek során a Jobbik lehet mind balról, mind jobbról a legfőbb kihívója. Kiemelt támadási felület lesz majd az IMF-fel való majdani megállapodás. Miközben a Fidesz egyes politikusai, illetve a pártot támogató média erőteljesen IMF-ellenes; ez a taktika keményen visszaüthet a pártra, amennyiben mégis újabb hitelt vesz fel az IMF-től – ami szintén a Jobbik malmára hajthatja a vizet.

3) Túl magasra tornázott elvárások. A Fidesz elnöke több ízben is beszélt már egyfajta „új világrend” eljöveteléről, egy gyökeresen új gazdaságpolitikai paradigma bevezetéséről, „új ország építéséről” a kormányváltást követően. Gyökeres és nagyon látványos váltásra a Fidesznek kormányzása kezdetén még közel sem lesz lehetősége a gazdaságpolitikában, a túlfokozott elvárások így jelentős választói csalódottságot idézhetnek elő a kormányzás kezdeti időszakában. 


A Fidesz gazdaságpolitikáját könnyítő tényezők 


Több olyan lehetőség is lesz, amely a Fidesz számára némileg csökkenti a kormányváltásból fakadó kockázatokat:

A Bajnai-kormány kiigazító intézkedései. A kormány drasztikus, kb. 1300 milliárd forintos (4,8 milliárd eurós) kiigazító intézkedései a Fidesz számára előnyösek, hiszen miután a kiigazítások nagy részét az MSZP elvégezte, a Fideszre jóval kisebb feladat hárul ezen a téren. Nem véletlen, hogy a Fidesz „puha nem”-et mondott a Bajnai-programra, és egyes esetekben képviselői távolmaradásával is elősegítette az intézkedések parlamenti megszavazását.

Kedvező gazdasági kilátások a kormányzati ciklus második felére. Bár 2010-ben és vélhetőleg 2011-ben még a válság megnehezíti a népszerű kormányzást, a krízis elmúltával az eddigi tapasztalatok alapján gyors gazdasági növekedésre lehet számítani világszerte, és ez értelemszerűen kihat a magyar gazdaságra is. A következő kormánynak rendkívüli lehetőséget jelenthet a gazdasági „visszapattanás”, ezt ugyanis egyrészt saját politikai sikereként állíthatja be, másrészt kibővül általa a gazdaságpolitikai mozgástér is.

A „visszamutogatás” lehetősége. A Fidesz számára rendkívüli előnyt jelent (ami a Gyurcsány-kormánynak nem adatott meg), hogy választási ígéretei elmaradásáért az előző kormányzatokat és azok elhibázott gazdaságpolitikáját teheti felelőssé – ráadásul nem alaptalanul. A sokat hangoztatott kormányváltás utáni „elszámoltatás”, a „felelősségre vonás” a Fidesz retorikájában már ezen törekvés előkészítésének tekinthető, mint ahogy annak deklarálása is, hogy választások után „csontvázhegyek esnek majd ki a szekrényből” , „semmi tartalék nem lesz a költségvetésben, a gazdasági adatok rémisztőek lesznek. A gazdaság zsugorodása a mostani hat százaléknál jóval erőteljesebb lesz, nőni fog a munkanélküliség” .

Szimbolikus politizálás, nemzeti retorika. A Fidesz a baloldalnál hagyományosan sokkal hatékonyabb a szimbolikus politizálásban, a politikai közösségteremtésben, amit kormányváltás után is hatékonyan kamatoztathat nemzeti identitást erősítő politikai szlogenekkel és intézkedésekkel. Az Orbán-beszédekben már megjelenő „új országot építünk” kitétel egyértelműen utal erre a törekvésre, és ez elvben sikeressé teheti a Fidesz politikáját abban az esetben is, ha rövid távon nem jár osztogató jellegű intézkedésekkel. Orbán ebben a vonatkozásban akár Robert Fico kormányfő példáját is követheti, aki bár az előző kormányzat intézkedéseivel való szembefordulást hirdetett, majd az előző kormány eredményeire „ráülve”, azoktól néhány területen szimbolikusan elrugaszkodva, illetve a nemzeti öntudat megerősítésével olyan módon tudott népszerű maradni belföldön, hogy közben nem veszítette el a befektetők bizalmát sem.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695