Elemzőből ellenző

2007-09-28

Lesz-e Orbán Viktor utáni Fidesz? A kérdés talán így is feltehető: Orbán Viktorral lesz-e Fidesz? És ha nem vele, akkor kivel? Lesz-e Gyurcsány nélkül MSZP? Vagy MSZP nélkül Gyurcsány? Látjuk-e a két, saját oldalukat vezető sztárpolitikuson túl a többieket? Egyre több, tehetségesnek tűnő jelentkezőt látni: igaz, ők nem vállalják nyíltan ambícióikat, de azt a nyilvánossághoz való viszonyukból egyértelműen ki lehet következtetni. Szokásos pénteki sorozatunkban most a Fidesz frakcióvezetőjének portréját rajzoljuk meg.

Navracsics Tibor frakcióvezetővé történő kinevezése óta látványos változáson ment keresztül: háttéremberből frontember, elemző szakértőből vitázó és konfliktusvállaló pártpolitikus, de ami a legfontosabb: Orbán Viktor”szócsövéből” önálló politikai tényező lett. Annak ellenére sikerült levetkőznie az “Orbán embere” szerepet, hogy kiépített helyi háttér nélkül politikailag továbbra is erősen függő viszonyban van a pártelnöktől. A pártban és a parlamentben múlttal nem rendelkező emberként lett a Fidesz frakcióvezetője, és bár gyorsan alkalmazkodott új pozíciójához, megőrzött valamit értelmiségi habitusából is.

Navracsics Tibor (rövid jogászi pályafutását követően) a távolságtartó egyetemi oktató- politológusból fokozatosan lépett át a professzionális pártpolitikus szerepébe, ami néha szerepkonfliktushoz is vezetett. Mindez összefügghet azzal is, hogy Navracsics Tibor – a Fidesz több politikusától eltérően – a politikai porondra lépés után sem hagyta ott sikeres egyetemi-tudományos karrierjét, és a mai napig oktat az egyetemen. Sőt, 2007-ben a hallgatók az év oktatójának választották.

Navracsics Tibor nem személyes kapcsolatai révén került a Fideszhez, hanem maga kereste meg a pártot. A Fideszben korántsem egyedi módon nem járta végig a pártbeli karrierépítés hagyományos szamárlétráját, hanem előbb a nézőközönség soraiból a cserepadra került, majd az “edzőnek” köszönhetően sikerült bejutnia a válogatottba. Az Orbán-kormány alatt csatlakozott a MeH munkájához, innen pedig (miután Borókai Gábor”felfedezte” a hivatalban) már a jobboldal vezetőjéhez fűződő jó kapcsolatai révén emelkedett egyre feljebb. Ehhez ugyanakkor némi szerencse és párton belüli vita is kellett: Orbán kabinetfőnökévé Rogán Antal, a párt frakcióvezetőjévé pedig Áder, Pokorni és Varga visszautasítása után válhatott. Fontos szerepet játszott a Fidesz szövetséggé alakításában, 2003-tól kabinetfőnöki munkája mellett részben ellátta a pártigazgatói teendőket is. A 2006-os kormányváltást előkészítő munkacsoport vezetőjeként pedig ő hangolta össze a szakpolitikai területeken folyó munkát. Szervezőemberként ő maga és a Fidesz is tudatosan törekedett arra, hogy a kabinetfőnök ne használódjon el a mindennapi politikai adok-kapokban, hanem inkább tartsa meg szakértői imázsát.

Navracsics értelmiségi háttere kezdetben nyilatkozataiban is visszaköszönt. Kommunikációjának korábban gyenge oldala volt, hogy eleinte nem bírta levetni a “józan” politológus szerepét – például a 2004-es miniszterelnök-váltás kapcsán. Míg a Fidesz egységesen azt az üzenetet kívánta eljuttatni a választóknak, hogyGyurcsány Ferenc kormányfői kinevezése felér egy “lottó ötössel”, Navracsics egy interjúban elmondta, hogy ez volt a legrosszabb forgatókönyv, amivel számoltak. Hasonló kibeszélés fordult elő akkor is, amikor 2005 elején Áder János és Orbán Viktor a párt sajtóügyei kapcsán összekülönbözött, és Navracsics Tibor volt az egyetlen, aki megerősítette, hogy konfliktus van a két politikus között.

A választásokat megelőzően (leendő kancelláriaminiszterként emlegetve) is inkább politológus-szakértőként, a jobboldali kormányzati munkát előkészítő Polgári Kormányzás 2006 testületének vezetőjeként találkozhatott vele a közvélemény. A szakértői szerepkör viszont ekkoriban még párton belüli súlyát is meghatározta. Bár a kabinetfőnök úgy jelent meg a médiában, mint a Fidesz politikai “csodafegyverének” kovácsa, az általa vezetett testület és az elkészített program végül csak a Fidesz kormányzóképességének erőtlen szimbóluma maradhatott. Az irományból a nyilvánosság csak nagyon keveset ismerhetett meg, és tartalma nem épült be a demagóg javaslatokból összetákolt végleges Fidesz-programba sem.

Navracsics Tibor szakértői szerepe ellenére már korábban sem a jobboldaltól független szereplőként vagy a pártok fölé emelkedő figuraként jelent meg a nyilvánosság előtt. Politikai karrierje kizárólagosan a Fideszhez kötődik, ő maga pedig – attól az ideológiai kitérőtől eltekintve, hogy 1989-ben alapítója volt az egyetemistákból verbuválódott, kilencfős trockista Újszocialista Mozgalomnak – határozottan jobboldaliként definiálta magát. Navracsics Tibor “szociológiailag” is a Fideszhez áll közel. Ő maga is ahhoz a vidéki városi származású, középgenerációhoz tartozó, eredetileg jogászi végzettségű csoporthoz sorolható, mely a Fidesz vezetésében erőteljesen képviselteti magát.

Navracsics a 2006-os választásokat követően már fegyelmezett pártpolitikusként nyilatkozott. A vereség okairól rendkívül visszafogottan beszélt. Kevés szavából ugyanakkor enyhe kritika érződött: említette, hogy a kampányról véleményét csak az azért felelős munkatársaival osztja meg. Lojális maradt viszont a párt elnökéhez: Orbán Viktorral kapcsolatban többször nyilvánvalóvá tette, hogy nem gátolja az esetleges megújulási szándékot a Fideszen belül. Ezek a nyilatkozatok már egyértelműen a politikus nyilatkozatai voltak, és mutatták azt is, hogy Navracsics nem használja fel a választási vereség utáni helyzetet arra, hogy markáns különvéleménnyel hívja fel magára a figyelmet. Ez ugyanakkor nem is állhatott érdekében, hiszen ha “mezei” parlamenti képviselőnél magasabb pozícióra vágyott, akkor sorsa Orbán Viktor kezében volt.

Navracsics parlamenti újoncként egy olyan frakció vezetését vállalta el, amelyet erős belső ellentétek, a rivális csoportok és a “régiek” és “újak” közötti törésvonalak tagolnak. A “fegyelmezés” feladata ugyanakkor nem hárult kizárólag a frakcióvezetőre. A képviselőcsoport vezetője ugyanis a párton belül már nem képez olyan önálló hatalmi centrumot, mint korábban. Míg az új frakció kabinetrendszerének struktúrája követi Navracsics elképzeléseit, a képviselőcsoport munkája és stratégiája felett erős kontrollt gyakorol a frakciószövetséget vezető Orbán Viktor is – akinek már a választások után is deklarált célkitűzése volt, hogy a korábban háromközpontú (Képviselői Irodaház, Szentkirályi utca, Lendvay utca) párt egyedüli irányító központjává a frakció váljon. Ennek ismeretében már könnyebben érthető, hogy korábban miért utasította viszsza a frakcióvezetői tisztséget Áder János, Pokorni Zoltán és Varga Mihály is.

Ahogy a korábban a média által is inkább higgadt tanáremberként kezelt Navracsics a parlamenti szóváltások során egyre inkább bizonyította, hogy nem idegen tőle a debattőri szerep, úgy kezdte el megtalálni saját, önálló politikai irányvonalát. A politikai önállósodás folyamata során pedig több ponton is ellentétbe került a pártelnökkel. Ennek a nyilvánosság számára is érzékelhető eleme a baloldalhoz való viszony kapcsán kialakult vita volt. Miután 2006 novemberében sajtóhír kerekedett abból, hogy Navracsics és Lendvai Ildikó a parlament folyosóján négyszemközt egyeztettek egymással, a frakcióvezető januárban elismerte, hogy vitában van a Fidesz elnökével: míg Orbán a miniszterelnök mellett a kormánypárti frakciókat is bojkott alá vonná, ő szükségesnek tartja a párbeszédet, és egyes esetekben a megegyezést az MSZP és az SZDSZ frakcióival. Ennek a Fideszben a mai napig tartó vitának stratégiai jelentősége is van: mi a jobb? Ha a Fidesz rövid távú politikai célokat tűz ki maga elé, vagy ha a 2010-es megmérettetésre és utána a kormányzásra készül? Míg a frakcióvezető általában részt vesz a pártközi egyeztetéseken, és egyes esetekben (például a kétharmados rendőrségi törvény kapcsán) a képviselőcsoport meg is tud egyezni a kormánypártokkal, máskor (például a párt- és kampányfinanszírozás ügyében) a kompromisszum éppen a pártelnök ellenállásán látszik megtörni.

A két politikus közötti másik ütközőpont a programalkotás kapcsán rajzolódott ki. Navracsics év elején több hónapos nyilvános vita, a Jövőnk konferenciasorozat keretében igyekezett lefektetni a Fidesz politikájának és ideológiájának új alapjait. Orbán látványosan nem vett tudomást a pártban zajló programalkotó munkáról, majd az első Jövőnk konferencián meghívott előadóként lecsapta a magas labdát: a kezdeményezést saját politikájának megfelelően értelmezte újra, és előállt az “Új többség” koncepciójával – amit az évértékelő beszédében már az “Új arisztokráciával” szemben határozott meg. A “Jövőnk” vitairat hiába kínálta a megújulás lehetőségét a Fidesz számára, a pártelnök Egy az ország című könyve gyakorlatilag agyoncsapta a kezdeményezést. Orbán Viktor közölte: az Új többségnek nem programokra, hanem új eszmére van szüksége.

Az új (sajátjától tartalmában erősen eltérő) programmal való szembeszállás Orbán Viktor személyes küzdelme. A pártelnök egyrészt magának kívánja fenntartani a pártideológus szerepét, másrészről épp azáltal kívánja megőrizni saját hitelességét és tagadni a 2006-os választási stratégia kudarcát, hogy politikájában nem eszközöl tartalmi irányváltást. A vitában a frakcióvezető részeredményeket tud felmutatni. Bár a Fidesz politikáját ma is az orbáni irányvonal uralja, az utóbbi időben a frontális támadások mellett egyre inkább érezhető a párt részéről a szakpolitikai alternatíva felmutatásának szándéka.

Navracsics az említett (egyáltalán nem látványos) konfliktusokon túl továbbra is a Fidesz fegyelmezett politikusa, akire – szemben például Rogán Antallal és Kósa Lajossal - nem jellemző, hogy nyíltan bírálná a pártelnök politikáját. Ezzel együtt élni tud a frakcióvezetői poszt nyújtotta lehetőségekkel, és a párt politikájának egységesítő szereplőjeként, a pártelnök lojális munkatársaként is új, és többé-kevésbé önálló politikusi karaktert alakított ki.

Navracsics Tibor szerepeltetése a Fidesz szemszögéből mindenképpen kedvező. A Fidesz frontembereként egyszerre tudja megszólítani a jobboldal viszonylag széles spektrumát és a mérsékelt baloldali szavazókat. A frakcióvezető a baloldali médiában és a jobboldal radikálisabb fórumain is szívesen látott vendég; kifinomult stílusban elővezetett mondanivalójának tartalmával többnyire a jobboldali kemény mag is elégedett lehet.

A Fidesz frakcióvezetőjének ugyanakkor kétségtelen politikai “hendikepjei” is vannak. Mivel kevésbé karizmatikus politikus, mint a Fidesz jelenlegi elnöke, nehéz elképzelni, hogy képes lehet a belső ellentétektől tagolt Fidesz összetartására. Persze, éppen ezért sokkal kevésbé megosztó szereplője is a politikának, mint Orbán Viktor. Másrészt, mint felülről pozícióba emelt, messziről jött ember, még nem sikerült kiépítenie saját hátországát a párton belül. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy Navracsicsnak ne lenne jövője a Fideszben, pozícióját ugyanis a pártelnök irányában hangsúlyozott lojalitása, önállósága és eddigi sikerei együttesen biztosítják.

Hogy lehet-e Navracsics Tibor 2010-ben (mint az utóbbi időben többször felvetődött) a Fidesz árnyékkormányának vezetője és a párt kormányfőjelöltje, az – a pártelnök saját ambícióin túl – elsősorban két tényezőtől függhet. Egyrészt, nem válik-e olyan autonóm tényezővé a Fideszen belül, hogy Orbán Viktor ne az előre tolásában, hanem háttérbe vonásában legyen érdekelt. Másrészt, meg tud-e valamit őrizni korábbi értelmiségi imázsából, a frakcióvezetőséggel járó állandó “hadakozás” következtében nem kopik-e meg a jelenleg még új arcnak számító politikus fénye. Egy biztos: Navracsics sorsa már szétválaszthatatlanul egybefonódott a pártpolitikával. Frakcióvezetőként a korábbi szakértő-politológus, a Magyar Politikatudományi Társaság jeles tagja és majdnem elnöke igen távolra merészkedett a nagypolitikában, és még nem dőlt el: megérte-e ez az áldozat a tudománynak.

A cikk megjelenése: Népszabadság, 2007. szeptember 28.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695