A majdnem-államfő magányossága

2007-09-21

Lesz-e Orbán Viktor utáni Fidesz? A kérdés talán így is feltehető: Orbán Viktorral lesz-e Fidesz? És ha nem vele, akkor kivel? Lesz-e Gyurcsány nélkül MSZP? Vagy MSZP nélkül Gyurcsány? Látjuk-e a két, saját oldalukat vezető sztárpolitikuson túl a többieket? Egyre több, tehetségesnek tűnő jelentkezőt látni: igaz, ők nem vállalják nyíltan ambícióikat, de azt a nyilvánossághoz való viszonyukból egyértelműen ki lehet következtetni. Ezen a héten Szili Katalint választottuk elemzésünk tárgyául.

Szili Katalint családi gyökerei Somogy megyéhez kötik, a politikába azonban már mint “tősgyökeres” pécsi vonult be. Diplomázása után a Pécsi Városi Tanácson dolgozott, majd a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz került. Bár az első választáson országgyűlési képviselőjelöltként csak tizenöt százalékot szerzett, 1992-ben az időközi választáson bekerült a helyi képviselő-testületbe, majd 1994-ben a szocialista hullámmal már a parlamentbe is. Miután az első ciklus idején elvégezte a humánökológia kiegészítő szakot, és környezetvédelmi szakértőként tevékenykedett az MSZP-frakció mellett, egyenes útja volt a Baja Ferenc vezette környezetvédelmi minisztérium politikai államtitkári székébe.

Fajsúlyos politikai szereplővé 2000-ben, elnökhelyettessé választása évében vált – amiben egyaránt segítségére volt női mivolta, az MSZP-ben éppen napirendre kerülő fiatalítási hullám, illetve a posztra eredetileg kiszemelt Németh Miklósvisszalépése. Szili Katalin ugyan ekkor még a közvélemény számára kevésbé ismert, a szocialista pártban azonban már kifejezetten népszerű politikus volt. Ekkoriban kezdett tudatos imázsformálásba, amelynek legfontosabb elemei a politikai idealizmus, a zöld elkötelezettség és a kompromiszszumteremtő készség mellett a “népi” politika: a családok, a vidék, a nemzeti egység képviselete, továbbá a vallásosság voltak. Mindezen tényezőket már akkor is az egyre hangsúlyosabb női szerep fogta össze. Az MSZP nőtagozatának elnökeként a női esélyegyenlőségért küzdő Szili 2001-ben például a párt belső konfliktusaira vonatkozó kérdéseket így hárította el: “Nő vagyok, akinek van egy nagy köténye, és az a dolga, hogy a tányércsörömpölést és a családi problémákat eltakarjam” (Magyar Hírlap, 2001. március 14.)

Szili Katalin 2002-ben előbb Németh Miklós, majd Kovács László miniszterelnök-jelölti ambícióit támogatta – ugyanakkor utóbb maga is tagja lett a Medgyessy Pétert támogató “Tízek Társaságának”. A kormányra kerülés után Szili Katalin váltott, és egyre kritikusabb lett saját kormányával szemben. Ekkoriban interjúkban bírálta a kormányzatot amiatt, mert nem tud kellően markáns képet megjeleníteni magáról és nem tudja vállalni a saját értékeit. A 2004-es EP-választási bukást követően előbb – vélhetően saját pozíciójának védelmében – a pártvezetés többségével együtt kiállt Medgyessy mellett, majd a váltásról szóló gyors döntés után már Kiss Pétert támogatta.

Gyurcsány Ferenc kormányfővé válása viszont megtörte Szili Katalin addig felfelé ívelő politikai pályáját. A 2004. októberi kongresszus előtt lemondott minden párttisztségéről. Ebben azonban a tagság régi pártvezetéssel szembeni neheztelésén túl az is szerepet játszhatott, hogy a szocialista politikus nem akarta egy alacsonyabb pártpozícióval nyilvánosan “lefokoztatni” magát.

Szili Katalin és Gyurcsány Ferenc között már az utóbbi sportminisztersége idején is nyíltan ellenséges volt a viszony – amiben a hatalmi rivalizálás mellett jelentős szerepe lehetett az ideológiai ellentéteknek, illetve a “népi” szocialistáknak a milliárdos üzletemberrel és az általa megtestesített “neoliberális”, “kapitalista” politikával szembeni ellenérzésének. Szili Katalin mondta ki először a balatonőszödi üdülő körüli 2003-as botrány idején, Gyurcsány Ferencre utalva, hogy a pártnak meg kell szabadulnia “nómenklatúrájától”, “zsákmánypárti” jellegétől, illetve azt, hogy a baloldalnak morális megújulásra van szüksége. Tettekben azonban nem fordult szembe Gyurcsánnyal, sőt az egyik legfontosabb pillanatban ő mentette meg a politikai pályáját: az ellenzék által interpellált sportminisztert éppen a döntetlen esetén szavazó házelnök, Szili Katalin voksa mentette meg a leszavazástól.

Szili Katalin részéről idővel egyre erősebbé vált az a törekvés, hogy Gyurcsány Ferenc nyílt bírálatával, az általa képviselt politikával szemben formálja meg és definiálja saját programját. Így volt ez az államfőválasztást megelőzően is. A kettős állampolgárság ügyében lelkiismereti szavazásra buzdított az MSZP hivatalos “nem”-jével szemben. Bár a miniszterelnök az eset után politikai következmények levonását helyezte kilátásba, végül maga sem tudta megakadályozni a házelnök köztársasági elnöki jelöltségét – aminek végül Sólyom Lászlón és az ellenzéken kívül éppen a kormányfő lett az egyik győztese.

Szili Katalin (mindössze két szavazaton múló) kudarcát alapvetően az okozta, hogy politikailag félreértette az államfőválasztás folyamatát. A sikeres jelöltséghez ugyanis két tényező szükséges: a párt támogatása, majd az országgyűlési többség biztosítása. Ehhez képest a médiát választotta kampányterepül és az egész országot próbálta meggyőzni a 386 képviselő helyett. Sem ő, sem frakciója nem vette tudomásul ugyanakkor a parlamenti többség hiányát, azaz az SZDSZ-frakció többségének elutasítását és azt a bizonytalanságot, mely a Fidesz “láyerjózsefjeinek” – azaz a pártban perifériára szorult és ezért meggyőzhető tagjainak – támogatására alapozó stratégiában rejlett. Szili Katalin a közvélemény meggyőzésére összpontosított: intenzív imázskampányában először beszélt nyíltan tizenkét éves korában szerzett maradandó kézsérüléséről, illetve a családjáról. Számos gesztussal igyekezett megszólítani a jobboldalt: nyílt levelet írt az újonnan megválasztott pápának, a határon túli magyarok ügyének rendezését sürgette, és a kommunizmus áldozatainak emléknapján mondott beszédében lényegében egyenlőségjelet tett a sztálini kommunista és a náci rezsim közt. Mindezzel elérte, hogy ő lett a legnépszerűbb elnökjelölt, azonban sem a liberális frakció többségét, sem a jobboldal politikusait nem tudta meggyőzni.

A miniszterelnök ügyesen érzett rá a párton belüli közhangulatra, és a választás utáni, önkritikusnak álcázott beszédében gyakorlatilag áttolta a felelősséget Szili Katalinra és támogatóira. Így a választás következtében Szili meggyengült (beszédét többen kifütyülték a kongresszuson), Gyurcsány viszont gyakorlatilag átvehette a párt irányítását.

Szili Katalin politikai pályáját a mai napig a sikertelen államfőválasztás politikai kudarca határozza meg. Bár korábban az egyik legnépszerűbb politikus volt a tagság körében, azóta érezhetően csappant a támogatottsága a párton belül. Ezzel párhuzamosan azonban intenzív és nyílt kritikába kezdett a miniszterelnökkel és a pártvezetéssel szemben. Interjúkban bírálta a kormányfőt a kizárólag a “nagytőke logikáját” figyelembe vevő kormányzás, a szociális érzéketlenséget tükröző megszorítások és reformok, a pártdemokrácia aláásása, és a hazai kisvállalkozásokat negligáló, az állam szerepét korlátozó politika miatt. Sőt, interjúiban a közép- és szélsőjobboldalon egyaránt népszerű toposzt alkalmazva kimondta: azt is: “ki kell igazítani a rendszerváltást”; vagyis alkotmányos módosításokat is igénylő “rendszerkorrekcióra” van szükség. A Tubes-ügy kapcsán az érvénytelen népszavazást követően az elutasító voksok többségére hivatkozva hangosan sürgette a lokátor más helyszínen való elhelyezését – ezzel egyszerre fordulva szembe pártja helyi frakciójával, illetve a honvédelmi miniszterrel.

Bár az MSZP tagsága általában – és az utóbbi időszakban különösképp – értékeli és igényli a pártvezetéssel és a kormánnyal szembeni bírálatot, Szili Katalin (szemben például Kiss Péterrel vagy Szekeres Imrével) az utóbbi időben egyre kevésbé tudja a kritikus véleményáramlatokat meglovagolva elfogadható formában artikulálni ellenvetéseit – sőt, megnyilvánulásaival sokszor inkább párttársai rosszallását váltja ki. Ebben szerepe van egyrészt annak, hogy a kritikát a legkiélezettebb helyzetekben és a kampányidőszakokban sem teszi félre, másrészt pedig annak is, hogy az általa képviselt “népi baloldal” (mely céljaiban és tartalmában egyre inkább a Fidesz által követett politikához áll közel) a párton belül sem ideológiailag, sem politikailag nem bír valódi támogatottsággal.

A közvélemény-kutatásokra általában is sokat hivatkozó Szili Katalin az utóbbi időben mintha saját népszerűségének foglyává vált volna. Közszereplései azt tükrözik, pozíciójából és népszerűségéből fakadóan a “nép házelnökének” tekinti magát, akit nem köt a pártfegyelem béklyója. Folytatja az egész társadalmat megszólító politikáját, szembemenve akár a miniszterelnökkel is – amivel azonban pártjában mind országos szinten, mind helyi szinten ellenzékbe került. Bár tervei között a pártvezetői, miniszterelnöki és államfői posztok is szerepelhetnek, egyelőre nem látni, milyen rövid távú lépésekkel kívánja saját pártja támogatását megnyerni hosszabb távú terveihez. Így annak ellenére, hogy ő szinte az egyetlen szocialista politikus, akire nem sugárzik ki a kormány és az MSZP népszerűtlensége, ennek politikai gyümölcseit a következő pár évben még biztosan nem arathatja le.

A cikk megjelenése: Népszabadság, 2007. szeptember 21.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695