Fidesz-MDF: Választási együttműködés

2001-09-10

A Fidesz-MDF megállapodást nem ellenzők, illetve támogatói a megállapodás racionalitását emelték ki. A jobboldal vezető ereje, a Fidesz jól felfogott érdeke szerint nem engedett el egy kb. 4 százaléknyi szavazatot, amely az MDF-re esne, amellyel a párt nem kerül be a parlamentbe és ezek a szavazatok a jobboldal számára elvesznek.

Dávid Ibolya két egyenrangú fél megállapodásáról, Pokorni Zoltán pedig egy eljövendő néppártról mint stratégiai célról beszélt, amikor ünnepélyes keretek között ellátták kézjegyükkel a Fidesz és az MDF választási együttműködéséről szóló dokumentumot a budapesti Gellért Szállóban. A közzétett megállapodás szerint a két párt Fidesz-MDF néven közös területi és országos listát állít, 27 egyéni körzetben induló demokrata fórumos közös jelöltjük lesz, ebből 6-an felkerülnek területi listákra, 1 főnek pedig nem kell egyéniben indulnia. Pokorni Zoltán Fidesz-elnök szerint a megállapodás jelzi: a két párt az ország, a polgári kormányzás érdekében felül tud emelkedni saját "sovén pártérdekein".

Összefoglalás

Pro:

  • az egyezséggel a Fidesz akarata érvényesült
  • az alku mindkét párt számára előnyös: az MDF elkerülte a parlamentből való kiesést, a Fidesz pedig biztosította magának a 4 százaléknyi jobboldali szavazatot
  • a megállapodás erősíti a MIÉP-et, így valószínűsíthető a párt kormányra kerülése 2002-ben

Kontra:

  • az MDF megélhetési párttá vált
  • szemet hunyva a korrupció fölött, az MDF feladta a demokratikus, antalli hagyományt
    megszűnt a mérsékelt konzervatív politika a jobboldalon
  • elvesznek a mérsékelt jobboldali szavazatok, amelyeket a Békejobb gyűjthetett volna be
  • a megállapodás a MIÉP-et erősíti

 

Mellette

"Saját szempontjukból az egyetlen józan lépés mellett döntött a Fidesz és az MDF, amikor a múlt pénteken késő este megállapodtak a közös indulás feltételeiről." - írja a Magyar Narancs. (B.I. : A karaván halad; 2001. szeptember 6.). Az MDF 1997 óta nem jelentős párt, írja B.I: "Akármi is a látszat, a közös indulással a fideszesek akarata érvényesült. Ami újabb jele annak, hogy a jobboldalon rajta kivül tényleg senkinek sincs fogalma arról, hogy mi a politika." - mondja B.I..

"Akik szerint a magyar belpolitika a kétpártrendszer irányába tart, azok a minapi Fidesz-MDF-frigyben nyilván igazolva látják jövőképüket" - írja Galló Béla politológus (Egység, kétségekkel, 2001. szeptember 6.), a Magyar Hirlap cikkírója. Galló szerint az MDF önállóságát már korábban elvesztette, ezen a mostani megállapodás nem változtatott: "Az MDF-et előbb belső ellentétei feszítették szét, több pártra szabdalták, utóbb pedig saját ideológiai mezején belül erős rivális jelent meg a piacon. (a Fidesz - a szerk.)" Az MDF jó alkut kötött: politikusai saját frakciót alakíthatnak a következő parlamentben. A Fidesz pedig elkerülte a 4 százalékkal a parlamentbe nem kerülő, de ezáltal 4 százaléknyi jobboldali szavazatot elhullajtó, így a továbbkormányzási lehetőségeket erőteljesen csökkentő MDF "rémálmát". Dávid Ibolya, az MDF elnöke pedig erős MDF-et szeretne: "Hiába triumfált az egyezséget méltató Martonyi János, amikor úgy vélte, hogy a megállapodás legfontosabb eleme az egység és a bizalom üzenete. Ellenkezőleg. A dolog úgy áll, hogy a politikai alku a pillanatnyi kölcsönös előnyök ernyője alatt létrejött ugyan, ám a kulisszák mögötti bizonytalanság folytatódik."

"...az MDF a biztonságosabb utat választva, megkezdte beolvadását a sokkal dinamikusabb és célratörőbb Fideszbe." - állítja Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője. (Az unió esélyei, 2001. szeptember 6). Bencsik szerint "a CDU-CSU mintájára létrejött magyar unió" létrejöttével a "polgári oldal győzelme, ha nem történik semmi nem várt, politikán kivüli fordulat, biztosnak látszik." Az unió másik nyertesének Bencsik a MIÉP-et tartja, hiszen így a "a jobboldal három alappilléréből (...) mérsékeltek, radikálisok, vidékiek" két erős pólus maradt, amelyből a MIÉP képzi az egyiket, a radikális pólust. "Elvileg - bármennyire is riadoznak ettől a liberálisok - nem zárható ki 2002 után esetleges Fidesz-MDF, valamint MIÉP kormánykoalíció létrejötte..."


Kritika

Az MDF "megélhetési párttá" vált, amely kifejezést H. Bíró László Csapody Miklós MDF-es honatya 'megélhetési politikusok' kifejezéséből kölcsönzi (Fegyverletétel, Népszava, 2001. szeptember 4.). Hiába "a Fidesz és az MDF nagyon különböző pártok. Az MDF küldetése lett volna a demokratikus antalli hagyomány folytatása, amely nem jellemzi a Fideszt. - állítja H. Bíró: "A Fidesz arrogánsan professzionális". Azonban "az MDF (...) letette a fegyvert", az MDF-hagyomány elveszett.

Az MDF befogadásával vége a Fideszhez képest alternatívát mutató konzervatív politikának. - állítja Tamás Ervin (Kupé, Népszabadság, 2001. szeptember 5.). "Dávid Ibolya volt az utolsó, aki le tudta nyomni a torkukon (a Fidesz torkán - a szerk.) azt a néhány nekik nem tetsző fórumos politkust, több ilyen nem lesz, s ezt (...) sejtik a konzervatívok valamennyien."

Szabó Iván, a jobbközép, parlamenten kivűli MDNP tiszteletbeli elnöke szerint (Egy megállapodás margójára, Népszava, 2001. szeptember 7.) az, hogy az MDF nem az MDNP-vel közösen kialakított Békejobb mozgalmat választotta, amely 5-8 százalék elérésére lett volna esélye a választásokon, felértékelte a MIÉP-et a választók szemében. A jobboldalon csökkentek az alternatívák, és ez a szélsőjobbnak kedvez. "Kérdés, miért nem ezt az utat választotta az MDF magának? A polgári koalíció számára ugyanis ez a megoldás jóval ígéretesebbnek látszik, hiszen a Békejobb begyűjthette volna azoknak a középjobb és ingadozó szavazópolgároknak a szavazatait is, amelyekre a FIDESZ-MDF párt aligha számíthat."

"... jó ideje folytak az alkudozások a két párt között, hogy azt ne mondjuk, a kölcsönös zsarolás, nem is éppen kifinomult eszközökkel"- így ír Mészáros Tamás (Egybeforrtak, 168 óra, 2001. szeptember 6.) a Fidesz-MDF megállapodást megelőző időszakról. Mészáros szerint a megállapodást megelőző MDF közös próbálkozása az MDNP-vel azért nem lett sikeres, mert az MDF-esek "tudták a legjobban, hogy a Békejobb retorikai mérsékeltsége pusztán taktikai fogás, de valójában nem áll mögötte semmiféle kimunkált, markánsan sajátos, ha úgy tetszik, európai stílusú kereszténydemokrata politika. A Békejobb egyedül arra kellett nekik, hogy kedvezőbb pozíciókat érjenek el a Fidesszel való alkuban." Az MDF nem akarta igazán felhergelni a Fideszt és parlamenti képviselői már várták az egyességet a politikai tovább élésük érdekében. A Fidesz tudta, hogy az MDF nem ér semmit, de a rá adott szavazatok elveszthetők, ezért akarta a megállapodást - állítja Mészáros. "Nehéz dolga lenne annak, aki megkísérelné összeállítani azoknak témáknak, kérdéseknek, társadalmi jelenségeknek a jegyzékét, amelyekkel kapcsolatban a 'kereszténydemokrata szellemiség' letéteményesei eltérő (...) véleményük mellett álltak ki a nyilvánosság előtt. (...) ...az MDF csakúgy szótlanul tűri a korrupciót - tudomásul veszi a közbeszerzési eljárások mellőzését - aminthogy szava sem volt például a milleniumi ünnepségek ürügyén előadott szentséges ízléstelenségek sorozatával szemben (pedig, ha valamiben, hát mindebben különösen illetékesnek tekinthette magát). Amikor pedig a párt elnökének, úgy is mint igazságügy-miniszternek határozottan kellett volna állást foglalnia a Fradi eladása kapcsán elhangzott MIÉP-es uszításról, akkor szégyenteljesen kibújt e kötelezettségek alól." - írja Mészáros, aki szerint a választási megállapodás is azért jöhetett létre, mert az MDF feladta egykorvolt tradícióit, "mindenekelőtt annak az erkölcsi tőkének és demokrácia iránti elkötelezettségnek a maradékát, amelyet néhai Antall József mégiscsak ráhagyott".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695