A MIÉP és az Amerika elleni terrortámadás

2001-09-24

A magyar parlamenti pártok egységesen elítélték az Egyesült Államokat ért terrortámadást. Kivételt a MIÉP jelentette, amelynek elnöke - bár kifejezte részvétét és megdöbbenését - kijelentette: a támadásért az Egyesült Államok külpolitikája és a globális politika is felelős. A kijelentés után számos publicisztika jelent meg Csurka Istvánról.

2001. szeptember 11. "Mély részvéttel vagyunk az ártatlan áldozatok iránt, és az anyagi pusztulás is megdöbbentő, azonban a felelősséget természetesen az amerikai globalista politikának is viselnie kell, mert mindez nem ártatlanul érte az Egyesült Államokat" - reagált Csurka István MIÉP-elnök az egyesült államokbeli terrortámadások hírére. "Az, ami Palesztinában és Izraelben történik, meg ami az egész világon, a globalizmus féktelen előrenyomulása, bizony egyenes következményként vonta maga után mindezt" - mondta Csurka István.

Összefoglalás

A MIÉP elnökének nyilatkozatára az ellenzéki közgondolkodók reagáltak hevesebben. A kormánypárti orgánumokban Csurka véleményét csak az ellenzéki szocialista párt véleményével közösen ítélték el.

A kormánypárti lapokban a hangsúly két dolgon volt:
1. Csurka gondolatainak nincsen helye a gyász pillanataiban
2. Csurka felidegesítette a balos-liberális politikai köröket

Az ellenzéki lapok jóval élesebben reagáltak Csurka gondolataira. A leghangsúlyosabb érvek:
1. Csurka kegyeletsértő. Gondolatai közel állnak Husszeinhez és Kadhafihoz. Egy platformon van a terroristákkal és a nácikkal.
2. Miért hagyja ezt a magyar kormány? Miért nem határolódnak el?


A kormánypárti média

Tihanyi Őrs szerint (Az MSZP és a konfliktusok, Magyar Nemzet, 2001. szeptember 14) "nem volt olyan civilizált politikai tényező, amelyik nem ítélte volna el a gyilkosokat, és ne fejezte volna ki együttérzését a gyászoló amerikai polgárokkal." Két nyilatkozat azonban ennél tovább ment "és mélyebb összefüggéseket próbált megvilágítani". Ezek közül az egyik volt a MIÉP nevében nyilatkozó Csurka István véleménye, aki az amerikai vezetés felelősségét is megemlítette, amelyiknek világpolitikai lépései szinte provokálták egyes szélsőséges erők ellenreakcióját. /A másik nyilatkozat az MSZP-é volt, amely a belpolitikában is a békét követelte. Lásd erről önálló dossziénkat - a szerk./ Tegyük hozzá, mint sok, a témához kapcsolódó kérdésben, ebben sincs igaza Csurkának, mert bármit tett vagy nem tett egyes országok kapcsán az USA, senkinek nincs joga ilyesféle barbár népirtásra."

Megszólalt Kövér László, A FIDESZ egyik legismertebb politikusa is az ügyben (A szokásos módon, Magyar Nemzet, 2001. szeptember 15.): "A még eltakarítatlan romok láttán, az áldozatok még nem végleges, de ezres számát hallva minden kimondott szó, ami másról szól, mint az ártatlan emberi életek elvesztése feletti fájdalomról, az emberi méltóság meggyalázása miatti tiltakozásról - kegyeletsértés, halottgyalázás. (...)A romok alatt tán még élő áldozatok teste fölött, a katasztrófa tüzén nem lenne szabad politikai pecsenyénket sütögetni!" Kövér szerint az MSZP és a MIÉP nyilatkozata az, ami a kegyeltsértésig jutott. Tehát, Kövér sem önállóan ítélte el a MIÉP-et, hanem csak az MSZP-vel együtt. Kövér szokásához hűen, élesen fogalmaz. Szokatlan csak a MIÉP-re vonatkozó véleménye: az "oszamabin-ladenista MIÉP."

Ugró Miklós, a Magyar Nemzet újságírója szerint (A változás maradandósága, Magyar Nemzet, 2001. szeptember 19) "visszatért a belpolitikai "uborkaszezon", minden hazai esemény jelentéktelenné törpül a tengerentúli iszonyatos tragédia és várható hatásai mellett. Talán egyedül Csurka Istvánnak sikerült felkavarnia a honi állóvizet, nyilatkozatai oly hevült reakciókat váltottak ki balos-liberálos körökben" Ugró el sem ítéli, meg se dicséri Csurkát. Számára az ellenzéki újságírónő, R. Székely Júlia véleménye fontos, aki Ugró szerint Csurkához hasonlóan fogalmazott: "A neves újságírónő imigyen nyilatkozott /a Nap TV-ben - a szerk./ ...: "Az, hogy ez idáig jutott, ezt kell, ezzel kell szembenéznie bizony Amerikának, amelyik, hát most nagyon-nagyon remélem, hogy senki nem fogja félreérteni amit mondok, de azt kell hogy mondjam, hogy meg kellett kapnia egy hatalmas fejbevágást, hát nem ilyen módon... Mert hosszú távon ez a fajta korrupció, ez a fajta kontraszelekció, ez a fajta élet, az embereknek a meghülyítése és a fogyasztóvá való..." - itt beléfojtották a szót". Ugró szerint a Csurkát támadók azt sejteteik, hogy a terrortámadással egyetért valamelyik magyar párt is, pedig ez nincs így. "Az egész világ egyetért abban, hogy szeptember 11-én minden megváltozott. Csak nálunk vannak bizonyos politikai körök, szellemi erők, akiknél minden változatlan."

"Kukoricára térdepelteti a magyar kormányt a Népszabadság tegnapi vezércikkírója, Kis Tibor." - állítja Pilhál György, újságíró (Elhatárolodók, Magyar Nemzet, 2001. szeptember 21). Pilhál nehezményezi, hogy a kormány nevében elhatárolódó Martonyi külügyminiszter véleményét nem vette figyelembe Kis. Pilhál szerint nem kell Csurkától elhatárolódni: "mit is mondott Csurka István az amerikai tragédiáról. Mindenekelőtt azt mondta, megrázó és borzalmas, ami történt, a civilizációnak el kell ítélnie az ilyet. Majd zárójelben - kétségkívül nem a legszerencsésebben időzítve - azt is hozzátette: az Amerikai Egyesült Államoknak valamelyest el kellene gondolkodnia külpolitikáján.(...) Azt ugyanis valahol az egész világ tudja, tapasztalja, érzi, hogy tényleg létezik egyfajta arrogancia, felsőbbrendűség odaát. Nem csupán Csurka István tette ezt szóvá, hanem számos nyugati újságíró, gondolkodó is. Elég csak az amerikai Susan Sontagra gondolni, aki a MIÉP elnökénél sokkal radikálisabb kritikát fogalmazott meg az Egyesült Államok magatartásával kapcsolatban."


Az ellenzéki média

Szent-Iványi István, a Parlament külügyi bizottságának elnöke, az SZDSZ frakcióvezetője az első napokban megszólalt (Veszélyben a szabad világ, Népszava, 2001. szeptember 13): "Véleménye szerint a világ antiglobalista népei állnak a támadás mögött. Nem, pártelnök úr! Nem a világ népei, hanem elvetemült gonosztevők hajtották végre ezt a merényletet." - írja Szent-Iványi a globalizmus védelmében. "A MIÉP álláspontja korántsem meglepő, de visszataszító." - mondja Szent-Iványi, aki immorálisnak tartja a MIÉP-et.
Dési János újságíró ugyanazen a napon és ugyanott (Szégyen reánk, Népszava, 2001. szeptember 13) helyteleníti, hogy a MIÉP nem csak elítélte az amerikai terroristaakciót, hanem ennél tovább ment. "A tömeggyilkosság nem viszonylagos, sem itt, sem máshol.(...) A MIÉP-vezér szavaiból tehát az derül ki, nemcsak a náci gondolatok állnak közel eszmevilágához, hanem az általános emberi szabályokat éppúgy hajlandó sutba dobni, mint a Tízparancsolatot. "

Juszt László újságíró szerint (Hallgatni - lehetetlen, Népszava, 2001. szeptember 17) Csurka "pontosan azt mondja, amit Szaddám Huszein és Kadhafi. (...) egy platformra került a világ első számú terroristáival." (...) S mit mondott a MIÉP rádiójában a műsorvezető? Még rátett egy lapáttal. Hős nép fiainak, szabadságharcosoknak nevez /a terroristákat - a szerk./ " Juszt szerint Orbán miniszterelnök hallgatása is sajnálatos.

A Magyar Hirlap újságírója, Szerdahelyi Csaba is a kormány felelősségéréől beszél (Mi jön még?, 2001, szeptember 20): "Csurkáék üzletté tett gyászról harsognak, s nem is burkoltan az amerikai kormányt vádolják a tragédiáért. Miért hagyja ezt a magyar kormány? Miért nem határolódik el megfelelő szinten, nagyon élesen az egyre arcátlanabbul gyűlölködő párttól, amely lassan Magyarország talibánjává növi ki magát? És mi jön még ezután?"
Kis Tibor, a Népszabadság kolumnistája szerint (A hasznos MIÉP, 2001. szeptember 17.) a nem elhatárolódó FIDESZ-es politika szavazatgyűjtés szempontjából is hibás: "...a MIÉP-es szavazótábor fideszes lenyúlásához elérkezett az utolsó pillanat. Később, a kampány küszöbén minden ilyen jellegű akciónak hallatlanul megnőne a kockázata. Ráadásul Csurka kegyeletsértése és felsorakozása Szaddám oldalára, kivételes lélektani pillanatot kínálna meggyengítéséhez, a fideszes csápok kinyújtásához a MIÉP-szavazótábor felé. E lehetőséggel a Fidesz azonban nem él, s a jelek szerint nem is akar élni." Kis szerint az FKGP szétesése felértékelte a MIÉP-et: "Csurkáék nélkülözhetetlen szövetségesek lettek országgyűlési bizottságokban, kuratóriumokban, egyéb pénzosztó testületekben is." Csurkára azonban nem mondható el, ami Torgyánról igen: "Orbán aligha fogja tudni megúszni a színvallást még a kampány előtt, nem úgy, mint egy ciklussal korábban, Torgyán esetében. Csurka tudniillik: minősített eset. Mert, még ha a választók nem is tudnák esetleg szóra bírni a kormányfőt: mik a tervei a szélsőjobb vezérével? - megteszik ezt majd Magyarország szövetségesei, miután megismerkednek a terrortámadást kommentáló kijelentésével.

Hegyi Gyula, az MSZP képviselője szerint (Hogy a szó szabad maradjon, Népszava, 2001. szeptember 19) lejárt annak az ideje, hogy a demokratikus ellenzék sürgesse a kormányt a MIÉP-től való elhatárolódásra. Ez most már a magyar külpolitika alapkérdése. "Hamarosan talán megértik, hogy nem lehet egyszerre Amerika hű szövetségesének lenni és ugyanakkor átlátszó gesztusokat tenni házszabály, közszolgálati média, választási együttműködés tekintetében a MIÉP-nek. Ami szeptember 11. előtt belügy volt, annak most sokkal hosszabb árnyéka nőtt."

Horn Gyula, az MSZP képviselője, korábbi miniszterelnök Szent-Iványihoz hasonlóan, a morális kérdéseket feszegeti (Az értelem elsőbbsége, Népszabadság, 2001. szeptember 19): "A második világháború óta először fordul elő, hogy a világ lakóinak meghatározó többsége szolidaritást vállal az amerikai néppel. A magyar politikusok a kihívás súlyának megfelelően foglaltak állást. Kivétel ez alól Csurka István. A szolidaritás a tragédia elszenvedőivel elsősorban erkölcsi kötelesség. Ezek szerint a MIÉP elnökének nincs erkölcse".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695