Az amerikai válaszcsapások és a magyar kormány helyzete

2001-10-14

Az amerikai csapások kezdete óta a napirend meghatározó témái ismét külpolitikai jellegűek. Az amerikai csapások a belpolitikai szereplők pozícióira nagyon hasonló következményekkel járnak, mint a szeptember 11-i események. Ezek a következmények azonban nem azonosak az egy hónappal korábbiakkal. Az alábbiakban áttekintjük, hogy az amerikai válaszcsapások nyomán kialakult helyzet mely elemi kedvezőek, és melyek kedvezőtlenek a kormány szempontjából.Az Egyesült Államokat ért terrortámadások óta a politikai napirend legmeghatározóbb elemei Magyarországon külpolitikai jellegűek. A hagyományos belpolitikai témák relevanciája a nemzetközi események hatására jelentősen csökkent. Ez a hatás a szeptember 11-ét követő valamennyi héten kimutatható volt. Az október 1-7 közötti héten azonban már mutatkoztak arra utaló jelek, hogy a politikai napirend "összetétele" kezd visszatérni a szeptember 11-ét megelőző időszakéhoz. Ezt a folyamatot akasztotta meg az amerikai válaszcsapások megindulása.

Az amerikai csapások kezdete óta a napirend meghatározó témái ismét külpolitikai jellegűek. Az amerikai csapások a belpolitikai szereplők pozícióira nagyon hasonló következményekkel járnak, mint a szeptember 11-i események. Ezek a következmények azonban nem azonosak az egy hónappal korábbiakkal. Míg a szeptember 11-i támadásokat követően a politikai napirend átalakulásán túl - illetve azzal együtt - a kormány pozícióinak egyértelmű javulását konstatálhattuk, addig a mostani helyzetben már felbukkantak a kormány számára hátrányos elemek is. Bár továbbra is úgy látjuk, hogy a külpolitikai válsághelyzet a nemzeti egységet megtestesítő kormány pozícióit javítja, az amerikai támadások nyomán kialakult nemzetközi helyzet megítélése a szeptemberi terrortámadásokénál kevésbé egyértelmű. Ez a tény mind külpolitikai, mind belpolitikai szempontból lényeges körülmény.

Az alábbiakban áttekintjük, hogy az amerikai válaszcsapások nyomán kialakult helyzet mely elemi kedvezőek, és melyek kedvezőtlenek a kormány szempontjából.


A kormány szempontjából kedvező körülmények

(1) A politikai napirend szerkezetének alakulása. Akárcsak a szeptember 11-i támadásokat követően, az amerikai csapások után is megnőtt a napirenden a külpolitikai hírek aránya. Ezzel együtt a kormány megszólalási lehetőségei is növekedtek. Mivel a nemzetközi viszonyokban a Magyar Köztársaságot a kormány jeleníti meg, ezért a kormány az a politikai szereplő, amely belföldön a leghitelesebben nyilvánulhat meg külpolitikai kérdésekben. Márpedig az átalakult politikai napirendre elsősorban a külpolitikai vonatkozással bíró megszólalások kerülnek fel. A kormány tehát helyzetéből adódóan, "automatikusan" profitál abból a tényből, hogy a közvéleményt és a médiát elsősorban a külpolitikai események foglalkoztatják.

(2) A külpolitikai válsághelyzet sikeres kormányzati menedzselése. Azon túl, hogy a kormány pozíciói automatikusan is javulnak a nemzetközi krízishelyzet hatására, a magyar kormány tevőlegesen is igyekszik ehhez hozzájárulni. A kormány részéről ketten nyilatkoznak a kialakult helyzetről: Orbán Viktor kormányfő és Martonyi János külügyminiszter. Martonyi, mint a kormány második legnépszerűbb tagja és egyben a Fideszhez csak lazán kötődő politikus, a kormányzati válságmenedzselés "szakmai" oldalát képes hitelesen megjeleníteni. Orbán Viktor pedig személyében igyekszik a nemzeti egységet szimbolizálni. A kormányfő megszólalásai a szeptember 11-i héthez képest megszaporodtak. Míg akkor inkább Martonyi, most sokkal inkább Orbán az első számú kormányzati megszólaló a nemzetközi események kapcsán. A miniszterelnök tudatosan használja fel a helyzetet arra, hogy egyszerre emelkedjen az ellenzék, a kormánypártok és a kormány, vagyis az egész politikai elit fölé. Orbán Viktor tehát nem pártján, vagy kormányán, hanem személyén keresztül igyekszik a nemzetet képviselni.

A kormányzati válságmenedzselés sikerét mutatja az is, hogy ki nem szólal meg a kérdésben. Nem szólalnak meg a kormány kevésbé ismert vagy kevésbé népszerű politikusai, még akkor sem, ha a nemzetközi események az ő tárcáikat erőteljesen érintik is: Demeter Ervin és Szabó János egyaránt hallgat a kérdésben. Különösen Szabó János egyértelmű háttérbe húzódása "beszédes", hiszen például az Egyesült Államokban Rumsfeld védelmi miniszter lényegesen többet szerepel a médiában, mint Colin Powell. A kormányfő azonban tudatosan törekszik arra, hogy rajta kívül kizárólag a népszerű és kompetensnek tartott külügyminiszter jusson szóhoz. Nem szólalnak meg a kérdésben a kormánypárti pártpolitikusok - vagyis a kormányhoz nem tartozó Fideszes vezetők -, erősítve azt a kormányfői üzenetet, hogy a jelenlegi helyzet nem pártpolitikai, hanem nemzeti kérdés. Végül, nem szólal meg a köztársasági elnök sem. Mádl Ferenc visszahúzódik, alkotmányos jogait szűkítően értelmezi, és sem tájékoztatást nem kér, sem nyilatkozatot nem tesz közzé. Ennek oka megítélésünk szerint az, hogy Orbán Viktor a nemzeti egység megtestesítésében nem kíván magának "konkurenst", amellyé Mádl potenciálisan, már csak közjogi pozíciójánál fogva is válhatna.



A kormány szempontjából kedvezőtlen körülmények

(1) A támadások megítélésnek nem egyértelmű volta. A szeptember 11-i terrortámadásokat a politikai szereplők és a közvélemény a világon szinte mindenütt egyértelműen elítélték. Valóban nemzeti egység alakulhatott ki Magyarországon a terror megítélésének kapcsán. Az amerikai válaszcsapások megítélése azonban már korántsem ilyen egyértelmű. Bár a válaszcsapásban az Egyesült Államok több szövetségese részt vesz, a csapások nem NATO-akció keretei között történnek. Az Egyesült Államok több szövetségese már most óvatosságra és mérsékletre inti az amerikai kormányzatot. Míg az Egyesült Államok a szárazföldi csapatok közeli jövőben történő bevetését és a hadműveletek más országokra való kiterjesztésének lehetőségét is felvetette, addig ez utóbbit - ENSZ felhatalmazás nélkül - még a legközelebbi szövetséges Nagy-Britannia is ellenezné. A Bush mögött álló nemzetközi koalíció tagjai több kérdésben is az amerikaitól eltérő álláspontot képviselnek. Ezen eltérések az elhúzódó légi csapásokkal és különösen a szárazföldi csapatok esetleges bevetésével markánsabbá válhatnak.

A támadások belföldi megítélése sem egyértelmű. A Gallup intézet által szeptember 21-én végzett felmérések szerint a magyar lakosság mindössze 39%-a támogatná az amerikai csapásokat, 49%-a ellenezné azokat. A magyar lakosság különösen ellene van olyan támadásoknak, amelyekben polgári személyek is áldozatok lehetnek. Ilyesfajta támadást csak a magyar társadalom 11%-a támogatna, míg 84%-a ellenezne. Bár a magyar légtér átengedését a lakosság többsége támogatja, a megtoroló akcióban való magyar részvételt a polgárok nagy része határozottan elveti.

Nem beszélhetünk tehát nemzeti egységről az amerikai támadások megítélése kapcsán. Ez a tény megítélésünk szerint ronthatja a kormány pozícióit, hiszen az egyértelmű kiállás az amerikai csapások mellett csak a lakosság kisebb részének szimpátiáját nyerheti el. Úgy véljük ezért, hogy a kormány a továbbiakban - más európai demokráciákhoz hasonlóan - a polgári áldozatok elkerülésének szükségességére, valamint az önmérsékletre helyezi majd a hangsúlyt az amerikai csapásokkal kapcsolatos nyilatkozataiban.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695