Az ombudsmanok megválasztásáról

2001-10-16

A szocialista alkotmány 1989-es demokratizálása (formailag még mindig a az 1949. évi alkotmány van hatályban) során a magyar átmenet törvényhozása egy a magyar közjogi rendszerben addig ismeretlen, teljesen új, de az európai közjogi hagyományokba már szervesen beépült parlamenti intézmény kialakítására vállalkozott.A szocialista alkotmány 1989-es demokratizálása (formailag még mindig a az 1949. évi alkotmány van hatályban) során a magyar átmenet törvényhozása egy a magyar közjogi rendszerben addig ismeretlen, teljesen új, de az európai közjogi hagyományokba már szervesen beépült parlamenti intézmény kialakítására vállalkozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényt azonban csak 1993 nyarán tudta az országgyűlés elfogadni, maguknak a biztosoknak a megválasztása pedig teljes két évet csúszott, így az első intézményesített megjelenéstől számítva mintegy hat évnek kellett eltelnie míg az első biztosok személyét megismerhette a magyar közvélemény.

Az országgyűlési biztos (közkedveltebb nevén: ombudsman) - egy sajátos, nagyban önállósult szervtípus, mely csak és kizárólag a parlamentnek van alárendelve, csak a parlamentnek felelős, így a parlamenti ellenőrzés egyik kifinomult eszköze. A rá vonatkozó törvény alapján az ombudsman eljárása során független, intézkedéseit kizárólag az alkotmány és a törvények alapján hozza, így utasítani őt ilyen tekintetben egyáltalán nem lehet.

Függetlenségének garanciáit persze nem csak ez a deklaratív meghatározás adja: széles körű közhivatali, gazdasági és politikai összeférhetetlenség vonatkozik tisztségére, melynek másik oldalról védelmet jelent az ombudsman mentelmi joga.

Önállóságát és jogvédő szerepét tovább erősíti, hogy megbízatásának ideje szándékoltan nem esik egybe az országgyűlési ciklusokkal, melyet a jogalkotó a ciklus másfélszeresében, hat évben állapított meg, így elvben nincs kitéve az aktuálpolitikai csatározásoknak. Ezt azonban a biztosok első hatévi működése jelentősen megcáfolta. (Például az adatvédelmi biztos, aki politikai kurzusoktól függetlenül volt kitéve politikai támadásoknak.) Az ombudsman függetlenségét tovább erősíti, hogy munkajogilag is önálló, ezért fizetése sem az adott évben ad hoc módon meghatározott összeget jelenti, hanem egy állandó mértékhez jelesül az államtitkárok illetményéhez kötött.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, általános helyettesét, az adatvédelmi biztost és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosát a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel választja meg. Jelenleg e négy országgyűlési biztosi tisztség létezik a magyar közjogi rendszerben. A biztossá válásnak meghatározott feltételei vannak: az Országgyűlés azt a jogtudományi végzettségű személyt választhatja meg, aki kiemelkedő elméleti tudással és legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkezik, valamint speciális követelményként az alkotmányos jogokat érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében, vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkezik és köztiszteletnek örvend.

Egyéb tekintetben is teljes mértékben a ?parlament kezében? vannak a biztosok. Ezt jól mutatja, hogy a parlament, szemben például a köztársasági elnökkel, vagy az alkotmánybírákkal a biztosokat megfoszthatja tisztségétől akkor is, ha a tisztségére méltatlanná válnak. Tevékenységüket is az Országgyűlés ellenőrzi: az ombudsmanok évente beszámolnak az előző évi munkájukról, valamint annak tapasztalatairól. A beszámolóról az Országgyűlés határoz és azt kötelező jelleggel meg kell jelentetni a Magyar Közlönyben. A képviselők is informálódhatnak a biztosok tevékenységéről, hiszen a feladatkörébe tartozó minden ügyben kérdést intézhetnek hozzá.

A biztosok fő feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja, vagy kivizsgáltassa és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. Az ombudsmanok eljárását bárki kezdeményezheti, de a biztos hivatalból is eljárhat.

Az ombudsman által vizsgálható hatóságok körét eredetileg igen szélesen húzta meg a törvény: a bíróságok kivételével szinte minden államhatalmi szervet vizsgálhatott (államigazgatási feladatot ellátó szerv, fegyveres erők, rendőrség, rendészeti szervek, nemzetbiztonsági szolgálatok, helyi önkormányzatok, stb.). Ez azonban az Alkotmánybíróság 7/2001.(III.14.) határozata alapján némileg megváltozott. A kisgazda országgyűlési képviselő, Pokol Béla már régóta ostorozta a magyar ombudsmani rendszert, a biztosok szerinte túlságosan is nagy tevékenységi köre miatt. Ezen beadvány értékelésekor az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy a törvényben a vizsgálható hatóságok felsorolása közül kivette az "államhatalmi szerv" megnevezést (mondván, hogy ez egy meghaladott államelméleti felfogás terméke és alkalmas arra, hogy az egész államszervezetet lefedje, így kiterjesztő, tág értelmezésként akár az Országyúlés is vizsgálható lenne), valamint szintén kihúzta az igazságügyi és a bíróságon kívüli jogvitát eldöntő szerveket. Az Alkotmánybíróság arra alapozta döntését, hogy a fent nevezett szervtípusok nincsenek kellő mértékben meghatározva, és ezzel a jogbiztonság sérül. Ilyen alapon azonban az ombudsmani eljárás alapját képező "alkotmányos visszásság" is értelmezhetetlen és bizonytalan lenne.

Az ombudsmannak mérlegelési jogköre van abban a tekintetben, hogy a benyújtott panaszt egyáltalán vizsgálja-e (ha az alkotmányos visszásság csekély mértékű, vagy a nem jogosult által benyújtott, vagy névtelen bedaványokat nem köteles vizsgálni)

Az ombudsman érdemi döntési jogkörrel nem rendelkezik, így közigazgatási határozatokat nem változtathat meg, hatásköröket nem vonhat el. De igazi lényegét nem is itt kell keresnünk. Az országgyűlési biztosnak figyelemfelhívó szerepe van: igazi erejét a nyilvánosság adja. Az ombudsman az alkotmány szószólója. Nem a konkrét intézkedések azok, melyekkel az ombudsman elősegítheti az alkotmányos jogok és elvek érvényesülését az állami élet egyes területein, hanem az, hogy felderítheti a visszásságokat és azokat nyilvánosságra hozhatja. Az ombudsman a közvélemény erejét kihasználva, mintegy közvetett módon próbál hatni a döntéshozókra - ennek keretében kivizsgál, bírál, sajtótájékoztatót tart, az Alkotmánybírósághoz fordul, a parlament közbelépését kéri, valamint jelentős jogsértések esetén fegyelmi, vagy büntetőeljárást kezdeményezhet. Ezen tevékenységének ellátását elősegítendő a "megtámadott" intézmény a biztossal köteles együttműködni.

Ha az ombudsman vizsgálódása során alkotmányos visszásságra derül fény, akkor erre többféleképpen reagálhat: kezdeményezheti az érintett szerv vezetőjénél a visszásság orvoslását, ajánlást tehet az adott hatóság felügyeleti szervénél, végső esetben pedig kihasználhatja a parlament nyilvánosságát. Az éves beszámolójában kérheti, hogy az adott ügyet vizsgálja ki az Országgyűlés is. Ettől függetlenül is javasolhatja, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére azokat az ügyeket, melyekben az alkotmányos visszásság kirívóan súlyos, vagy az állampolgárok nagyobb csoportját érinti.

Elvben az országgyűlési biztosoknak a törvény nagy aktivitást lehetővé tevő kezdeményezési jogkört teremtett. Önállóan kezdeményezheti az alkotmánybírósági eljárást, a felelősségre vonásra irányuló eljárást, jogszabály módosítását, hatályon kívül helyezését, vagy akár új jogszabály kiadását is kezdeményezheti.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695