Az SZDSZ Kossuth-emlékévet tart

2001-10-19

Az SZDSZ bejelentette, hogy 2001-2-ben Kossuth-emlékévet tart. A párt bejelentésére a jobboldali közírók reagáltak a legélesebben. Az SZDSZ-ből nem következik Kossuth és fordítva - hangzott el a kritika. Az ellenzéki lapokban csak egy értékelő írás jelent meg, amelyik inkább a kormányt vádolta: nem lehet Kossuth-ot együtt ünnepelni a minden múltat kisajátítani akaró kormánnyal.Az SZDSZ bejelentette, hogy 2001-2-ben Kossuth-emlékévet tart. A párt bejelentésére a jobboldali közírók reagáltak a legélesebben. Az SZDSZ-ből nem következik Kossuth és fordítva - hangzott el a kritika. Az ellenzéki lapokban csak egy értékelő írás jelent meg, amelyik inkább a kormányt vádolta: nem lehet Kossuth-ot együtt ünnepelni a minden múltat kisajátítani akaró kormánnyal.




2001. szeptember 29: Kossuth Lajos születésének jövőre esedékes kétszázadik évfordulója alkalmából a Szabad Demokraták Szövetsége egy éven át tartó ünnepségsorozatot rendez, melynek szombaton tartották a megnyitóját a budapesti Kossuth téren. Az ünnepségen mondott beszédében Göncz Árpád, volt köztársasági elnök, a rendezvénysorozat fővédnöke felidézte 1848-1849 viharos eseményeit, történelmünk legnagyobb jelentőségű forradalmát, amelynek Kossuth előkészítője, eszmei megalapozója, s az azt követő szabadságharc vezetője volt. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke úgy fogalmazott: a liberálisok számára is létezik hagyomány, amely a szabadság érdekében a koronával, az egyház túlhatalmával és a kommunista elnyomással is szembeszállt. Kiemelte: az emberi méltóság és az emberi jogok eszméjét és gyakorlatát a magyar liberálisok honosították meg, és a szabadságban fogant magyar nemzetnek lett apja Kossuth Lajos. Rámutatott: Kossuth a legnagyobb ellenfelének az önkényuralmat tartotta.

Összefoglalás

Az SZDSZ Kossuth-évet támogatva hangzott el:
- Kossuth eszményei (modern polgári Magyarország; emberi-állampolgári szabadságjogok; nemzeti függetlenség) az SZDSZ eszményei is egyben
- Jó, hogy ünneplik a liberálisok a liberális Kossuthot, de nehéz ott egységesen ünnepelni, ahol a kormánypolitika mindent megtesz azért, hogy az országot megossza.

Az SZDSZ Kossuth-évforduló ünnepségsorozatával szemben hangzottak el:
- Az SZDSZ ellopta az ötletet a kormánytól
- AZ SZDSZ nem minden fontos Kossuth-értéket vett figyelembe, csak ami szabaddemokrata szemszögből fontos. Így, nem hangsúlyozzák Kossuthból a nemzeti függetlenség és magyar ipar nagy élharcosát, a magyarságot a nemzetiségekkel szemben előnyben részesítő politikust, illetve a pénzügy uralmával szembenálló államférfit, amelyek mind idegen értékek az SZDSZ számára.




Pro

Szász István szerint (Kossuth emlékezete, Népszava, 2001. szeptember 26) az, hogy Kossuth születésének kétszázadik évfordulójára a Szabad Demokraták Szövetsége Kossuth-emlékévet kezdeményez dicséretes szándék: "A modern polgári Magyarország megteremtésében, az emberi-állampolgári szabadságjogok s a nemzeti függetlenség kivívásában példát mutató republikánus Kossuth Lajost joggal tekinti az SZDSZ a magyar liberalizmus első nagy személyiségének."

Szász szerint "Kossuth ma is az egész magyarság legjobb törekvéseinek megtestesítője. És mégis: újra nem lehet közösen ünnepelni! A magát polgárinak nevező középjobb koalíció kisajátította a millenniumot. A tömjénfüstös, neobarokk ünneplésbe verejtékes igyekezettel próbálták beleerőltetni a magyar modernizáció másik óriásának, Széchenyi Istvánnak szellemét. Mindenhol a megosztó szándék, a múltat kisajátító, pártpolitikai ideológiává degradáló igyekezet... így persze lehetetlen a forradalmár Kossuthot olyanokkal együtt ünnepelni, akik az első magyar köztársaság kikiáltásának emléknapján nem a republikánus Károlyi Mihály, hanem az autoriter Tiszta István szobrához zarándokolnak. S hogyan lehet a koronátlan magyar címert magasba emelő trónfosztó forradalmár előtt együtt tisztelegni azokkal, akik a Szent Koronát propaganda-kellékként hurcolják be a köztársaság parlamentjébe? Nehéz ott egységesen ünnepelni, ahol a kormánypolitika mindent megtesz azért, hogy az országot megossza. Mégis azt gondolom, a magyar liberálisok akkor cselekszenek Kossuth szellemében, ha megkísérlik az emlékévet kiemelni a politika mindennapjaiból!"


Kritika

Ludwig Emil szerint (Szegény Kossuth, Magyar Nemzet, 2001 szeptember 24.) Kossuth Lajos történelmi megítélését illetően megvan a közmegyegyezés: "Hiába állították szembe a radikális politikust és nagy hatású szónokot a megfontoltan haladó és tudatosan alkotó Széchenyivel, hiába nem jutott máig sem nyugvópontra a Kossuth-Görgey-vita, a szabadságharc Kormányzójának emlékét nemzetünk általános tisztelete övezi." Ludwig szerint az SZDSZ ellopta a kormánytól a Kossuth-megemlékezés ötletet: "A Gizella úti fiúk (SZDSZ székháza található itt - a szerk.) - mint a gyerekjátékban - ipi-apacs lestoppolták maguknak a megemlékezést, mondván: az eredeti liberalizmusnak "ma az SZDSZ a letéteményese", továbbá Kossuth megünneplése a kormány részéről "egy álszent kísérlet a tekintélyelvű, konzervatív keresztény politikát folytató kormány részéről, amely ráadásul egy megkésett reakció".

Ludwig szerint a "valóban liberális szavazókat becsapó, az egykori "muszkavezető" Hornnal '94-ben kormánykoalíciót kötött Magyar Bálinttól idézett nyilatkozat legalábbis nevetséges." Ludwig idézi Kossuthot, mely szerint "... ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, a banknak nem akarom adni azon hatalmat a kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. " Ez, sejteti Ludwig, nem SZDSZ-es tulajdonság. "Kossuth Védegyletet alapított a honi ipar és kereskedelem pártolására, az SZDSZ megtorpedózta az expót..." - állítja Ludwig. Ludwig figyelmeztet, hogy "Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született. A szabad demokraták már az idén, a 199. évfordulón elkezdték a bicentenáriumi ünneplést, nehogy valamiként lemaradjanak róla. Ez előrelátó gondolkodásra vall, hiszen 2002 szeptemberéig még lesz egy választás is, és egyáltalán nem biztos, hogy az SZDSZ azt pártként túl fogja élni."

Székely Kecskés János szerint (Jönnek az elvtársak!, Magyar Demokrata, 2001. október 4.) Kossuthnak "körülbelül 80 000 oldalnyi hagyatékának eddig csupán a fele jelent meg, és abból bizony mindent, illetve annak ellenkezőjét is ki lehet olvasni. Mert hiába volt például a zsidó emancipáció élharcosa, bizony jó néhány "antiszemita" megjegyzése is volt." Székely ironizál, mi szerint biztosan sokan voltak és jó idézeteket választottak ki a szervezők, de ez mindegy is, mert a "TV-sek alig mutattak valamit. A tv1, tv2-n a kezdés előtti félórával gyülekező sokaságot mutatták. Pedig tele volt a Kossuth tér. És zúgott a taps. Mutatták a fúvóst [Dés László - a szerk.] és szóba sem hozták Koncz Zsuzsát, Görgeit. Na mindegy, akkor is szép volt."

Tihanyi Örs idézi (Kossuth Lajos és az SZDSZ regénye, Magyar Nemzet, 2001. október 11.) Kossuth Lajost, akinek a véleménye szerinte összekeverhető Csurka Istvánéval: "Magyarországon a közigazgatás, akár polgári, akár egyházi legyen az, úgy a törvényhozás, mint törvényvégrehajtás, kormányzás, igazságszolgáltatás, ..., rendőrség, ... adók s közgazdaság körében magyar legyen. Ennél kevesebbet tenni gyávaság, többet parancsolni, zsarnokság; mi reánk nézve mindkettő öngyilkolás volna." (Kossuth a Monarchián belül az osztrák admnisztrációval szemben írta ezeket a sorokat - a szerk.). Tihanyi szerint a Kossuth-megemlékezéssorozatot eredetileg a kormány hívta életre, de "nem is lenne az SZDSZ az, ami, ha nem kezdett volna privát emlékezéssorozatba."

Tihanyi szerint a megemlékezésen részt vevő Göncz Árpád, Kuncze Gábor és Görgey Gábor szónoklataikban azért hangsúlyozták Kossuth elkötelezettségét a polgári alapjogok, a sajtószabadság, illetve az állam és az egyház szétválasztása tárgyában., mert szerintük "az Orbán-kormány miatt veszély fenyegeti" ezeket az értékeket.

Tihanyi szerint elfogult a válogatás, mert "Kossuth gondolkodásától elválaszthatatlan volt a nemzeti érdekek képviseletének elsődlegessége és a nemzeti ipar védelme; elég csak a Védegylet mozgalmát megemlíteni, amely azt hirdette, hogy tagjai csak magyar árut vásároljanak. Kossuthnak meggyőződése volt a magyar nyelv védelmének ügye, és 1848 példája mutatta, hogy kész volt a konfrontációt is felvállalni a Kárpát-medence többi népével a független magyar államért. Mint ahogy tárgyalni és békét kötni is tudott, ha ez a szándék a másik félben is őszintén megvolt, lásd a magyar-román megbékélést 1849 nyarán." Tihanyi szerint éppen ezért furcsa, hogy a "Kossuth Lajos emlékét az a párt akarja kisajátítani, amelyik nem szavazta meg a kedvezménytörvényt, és amelyik fölöslegesnek tartja, hogy jogszabály szabályozza a magyar nyelv védelmét az idegen hatásokkal szemben. Az a párt harsogja Kossuth nevét, amelyik a kisebbségi problémák megoldásának egyetlen őszinte híveként tünteti fel magát, miközben éppen az eszményképük jelentette ki a Diétán egy beszédében, 1847. december 11-én, hogy a Szent Korona alatt (sic!) csak egyetlen nemzet létezik: a magyar, és a magyarországi nemzetiségeknek ezt el kell ismerniük (amúgy szabadon gyakorolhatják különös szokásaikat - tette hozzá Kossuth Lajos)."

Tihanyi szerint az SZDSZ csak bizonyos értékeket vállal fel Kossuthból, miközben nem őszinte az ünnepük: "1994 tavaszán ünnepelte az ország Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóját, és ekkor Göncz Árpád volt az államfő, a választási kampány hevében élő SZDSZ pedig minden további nélkül megtehette volna, hogy megemlékezzen róla. Vagy emlékezzünk 1998 tavaszára, amikor az 1848-as forradalom 150. évfordulójára került sor: az államfő ekkor is Göncz Árpád, a kultuszminiszter Magyar Bálint. És persze ekkor is választási kampány volt, tehát felfokozottabb politikai hangulat." Tihanyi szerint ekkor nem volt fontos az SZDSZ-nek Kossuth. Tihanyi helyesnek tartja a történelmi emlékezést: "...hiszen Mécs Imre épp a minap nyilatkozta a Magyar Nemzetben, hogy a társadalmat már nem is érdekli az '56-os forradalom. Ami biztos, hogy éppen Mécs Imrének fáj a legjobban (és tegyük hozzá: Göncz Árpádnak is), de amelynek elhanyagolásáért leginkább az SZDSZ és holdudvara felelős, hiszen ők vállalták fel az együtt kormányzást egy olyan párttal, amelynek a vezetői a mai napig bujkálnak október 23-án, és amelyik a mai napig nem tisztázta azt, hogy miképpen lehet törvényes jogutódja (és persze milliárdos vagyonának az örököse) egy olyan pártnak, amelyik vérbe fojtotta a szovjetekkel együtt a forradalmat."

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695