A kormány három éve

2001-10-21

Elemzésünk első részében leírtuk a Fidesz kormányzati-kommunikációs stratégiájának legfontosabb elemeit, elemeztük parlamenti beszédeit. Most az MSZP viselkedését vizsgáljuk. Az ellenzék vezető erejének a Fidesz új kommunikációjára kell hatásos ellenszert találnia, ha meg akarja nyerni a következő választást. Felnőtt-e a feladathoz az MSZP frakciója? Minden esetben összeilleszthető-e a szocialista miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péter politikai stratégiája pártja politikai manővereivel? Elemzésünk második részében ezeket a kérdéseket járjuk körül.MSZP

Az MSZP az Orbán Viktor által elmondottakra a hagyományos parlamentáris stílusnak megfelelően válaszolt. A szocialisták által elmondottak az MSZP - pontosabban a parlamenti MSZP - politikájának három lényeges elemére világítanak rá. Az első ilyen elem a kormányzati tematizációs törekvések látens elfogadása. A parlamenti vitanapot, mint említettük, a legtöbb politikai elemző és politikai szereplő a választási kampány integráns részének, fontos állomásának tekintette. A vitanap összehívására ugyan a kormány három éves tevékenységének értékelése kapcsán került sor, ám arra lehetett számítani, hogy a politikai erők a vitanap fokozott nyilvánosságát igyekeznek majd kampánycélokra felhasználni. Logikus lépés lett volna az MSZP részéről, ha a kormány bírálata mellett saját választási programjáról, politikai elképzeléseiről is hosszasan beszélt volna. Erre a vitanap politikai fórum jellege egyértelműen lehetőséget biztosított.

Az MSZP azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Kovács László beszéde valóban a kormány három éves tevékenységéről szólt, anélkül, hogy a szocialisták alternatív javaslatait megfogalmazta volna. Kovács László beszédének sémája a következő volt: kormányfő állításának ismertetése - az állítás téves/helytelen/igazságtalan stb. voltának bizonyítása -, majd a következtetés levonása: a Fidesz rosszul kormányoz. Ezt a sémát Kovács számos kérdés kapcsán, mintegy mechanikusan "végigmondta", ám sehol nem tette hozzá, hogy az adott területen mit tennének a szocialisták. Az MSZP programjáról Kovács csak felszólalásának végén beszélt, akkor is igen röviden: míg a kormány bírálatára a szocialista pártelnök mintegy 2250 szót szánt, addig saját programjának ismertetését 123 szóban végezte el. Az MSZP tehát tartotta magát a politikai vitanap meghirdetett témájához; nem az alternatíva-megjelenítő, hanem a kritikai elemekre helyezte a hangsúlyt.

Az MSZP elnökének megszólalásából kivehető másik lényeges elem a politikai dialógushoz való ragaszkodás, illetve az erre irányuló törekvés. Kovácsék politikafelfogása - a hagyományos parlamentáris politikafelfogásnak megfelelően - a politikát racionális diskurzusnak tekinti. Ezért a szocialista pártelnök úgy viselkedik, mintha hallgatósága a vitapartnerek között az állítások és cáfolatok erejének racionális mérlegelése alapján döntene. Ezért Kovács a kormányfő állításaival tételesen foglalkozik; igyekszik mindegyikre kitérni, és mindegyiket cáfolni. Ez a politizálási stílus az MSZP már meglévő szavazóinak minden bizonnyal szimpatikus, ám megítélésünk szerint alkalmatlan új szavazók megnyerésére. Amit ugyanis egy ilyen "racionális" vitából a szavazó ért, az az, hogy a kormányfő és az ellenzéki vezér homlokegyenest ellenkező állításokat fogalmaz meg. Ha a szavazó már rendelkezik preferenciával, adott, hogy melyik álláspontot fogadja el. Ha viszont nem, akkor a homlokegyenest eltérő álláspontok vajmi kevés fogódzót nyújtanak a döntéséhez.

Végül, Kovács felszólalásának harmadik eleme a "család" szerepének hangsúlyozása. Kovács felszólalásában a leggyakrabban elhangzó szó a "család" volt - éppen úgy, mint a miniszterelnöki expozéban. Ez arra utal, hogy a Fidesz-retorikát a szocialisták is kezdik átvenni. Ahogy Medgyessy kapcsán azt írtuk, hogy politikafelfogása sok elemében merít az orbáni felfogásból, úgy a szocialisták politikai retorikája is próbálja a Fidesz által sikerrel alkalmazott formulákat átvenni. Amennyiben a szocialisták sikeresen tematizálják a családot, mint politikájuk alapját, akkor elérhetik e kifejezés neutralizálódását, vagyis azt, hogy az ne kapcsolódjon egyértelműen a jobboldalhoz. Ehhez azonban az szükséges, hogy a szocialista kommunikáció e téren egységes legyen. Jelen pillanatban kétséges, hogy ennek megvalósítására az MSZP képes, illetve hajlandó lesz-e.

Említettük, hogy a fenti elemek a parlamenti MSZP politizálását jellemzik. A parlamenti MSZP politizálása, mint a fentiekből talán kiderült, alig változott az elmúlt három évben. Úgy tűnik, a szocialistáknál csak Medgyessy az, aki új politikai koncepciókkal, új politikaképpel és új politikai stílussal rendelkezik. Ennek véleményünk szerint két fontos tanulsága van. Az első, hogy utólag visszatekintve úgy tűnik: az MSZP a lehető legjobb döntést hozta, amikor Medgyessyt jelölte miniszterelnöknek. A régi szocialista politikusok láthatóan nem képesek vagy nem kívánnak kilépni azokból a politikai keretekből, amelyekbe a rendszerváltás óta - és bizonyos esetekben azt megelőzően - szocializálódtak. Márpedig a választási győzelem a hagyományos parlamentáris politizálással biztosan nem érhető el. Másrészt, éppen Medgyessy egyedisége miatt az MSZP-ben kódolva vannak a belső viszályok. Akár kormányra kerül az MSZP, akár ellenzékben marad, kibontakoznak majd azok a feszültségek, amelyek a Medgyessy-, a Kovács-, és a Nagy-féle MSZP között húzódnak. Megítélésünk szerint e feszültségek lényegét nem a személyi ellentétek adják, amit az is bizonyít, hogy Kovács és Medgyessy jelenleg igen jó partneri viszonyt tudott kialakítani. E feszültségek a szocialisták politika- és demokrácia-felfogásával, valamint az MSZP politikai helyével, céljaival, legitim eszközeivel kapcsolatosak. Ezért gondoljuk, hogy e feszültségek felszínre kerülése 2002 után be fog következni.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695