Incidensek az ünnepen

2001-11-05

A 2001. november 4-én tartott ünnepi megemlékezéseken ismét botrányos események történtek. Október 23-án Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét fütyülték ki néhányan az ünneplő tömegből, ezúttal Kovács László, az MSZP elnöke és Demszky Gábor, az SZDSZ volt elnöke, budapesti főpolgármester koszorúzásakor hangzott fel fütty a Nemzeti Panteonban.2001. november 4-én tartott ünnepi megemlékezéseken ismét botrányos események történtek. Október 23-án Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét fütyülték ki néhányan az ünneplő tömegből, ezúttal Kovács László, az MSZP elnöke és Demszky Gábor, az SZDSZ volt elnöke, budapesti főpolgármester koszorúzásakor hangzott fel fütty a Nemzeti Panteonban.

Miután mindkét eset a vezető hírek közé került, az ügyek politikai megítélésekor leginkább a témák tálalása, az úgynevezett ügymegfogalmazás (issue definiton) vizsgálata lehet döntő. Első megközelítésben mindkét eset az MSZP számára hátrányos témának tekinthető. Jelentősen különbözik azonban a két eset a témák kommunikálásában. Medgyessy Péter október 24-én az újságírók kérdésére úgy fogalmazott, hogy nem érte meglepetésként a kifütyülése, s a zúgolódás közben átvillant az agyán, hogy abba kellene hagynia a beszédet. A szocialista miniszterelnök-jelölt tehát elsősorban személyes dilemmájaként fogalmazta meg a helyzetet, s ezt erősítették meg azok a képek is, amelyeket a híradók mutattak be a nehéz helyzetbe került szónokról.

November 4-én is vezető hír lett az újabb incidens, ám Kovács László kommunikációja más irányt vett. A szocialista pártelnök nem várt egy napot, hanem a kifütyüléséről szóló hírek után rögtön nyilatkozott. "Mélységesen átérzem mindazok fájdalmát, akiket személyesen, vagy családtagjuk révén a megtorlás sújtott. 1956 szellemének azonban az felelne meg, ha október 23. a nemzeti összefogás, november 4. a nemzeti megbékélés napja lenne." - mondta Kovács László. A szocialista pártelnök tehát nem a személyes momentumokra helyezte a hangsúlyt, hanem kihasználta az alkalmat arra, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje által gyakran említett és Kovács politikai vitanapon elmondott beszédében is rendre visszatérő témát, a nemzeti egység gondolatát mutassa be egy konkrét helyzetben. Kommunikációs értelemben így változtatta defenzív szerepét Kovács kezdeményező, téma-meghatározó szereppé.

Miután empirikus adatok még nem állnak rendelkezésünkre arra nézve, hogy vajon az incidensek megítélése milyen a magyar lakosságban, így azt sem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy az események ártanak-e a szocialista pártnak. Világosan látható azonban, hogy a kormányoldal a 2002-es kampányban is épít majd arra a törésvonalra, amely a múlt rendszer megítélése kapcsán osztja két részre a magyar lakosságot. Az antikommunista retorika a Fidesz kommunikációjában nem vesztette el jelentőségét, sőt, az októberi-novemberi megemlékezéseken rendre erősen átpolitizált üzeneteket fogalmazott meg a Fidesz ezzel kapcsolatban. Feltételezhető, hogy a szocialista törzsszavazókat inkább megerősítik, semmint eltántorítják az ilyen megszólalások, mint ahogy az ünnepi incidensek sem lehetnek hatással a biztos szavazók preferenciáira. A nagy kérdés az, hogy a bizonytalan, még megnyerhető szavazók inkább szimpátiával fordulnak az erősen támadott politikai szereplő felé (ahogy ez történt 1994-ben) avagy az antikommunista-kommunista kérdésre lecsupaszított politikai diskurzus végső érvként szolgál számukra az MSZP elutasítására.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695