A melegek jogai Magyarországon

2001-11-08

A saját nemükhöz, vagy a saját nemükhöz is vonzódó nők és férfiak - leszbikusok, melegek és biszexuálisok - továbbiakban az egyszerűség kedvéért: melegek - jogairól való gondolkodás, diskurzus nem tekint vissza hosszú múltra hazánkban. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a megindult liberalizációs folyamat megrekedt. Míg az Európai Unió által elvárt jogharmonizáció viszonylag jó úton halad, a melegek jogainak elismerésében már a környező országokhoz képest is lemarad Magyarország.Általános bevezető

A saját nemükhöz, vagy a saját nemükhöz is vonzódó nők és férfiak - leszbikusok, melegek és biszexuálisok - továbbiakban az egyszerűség kedvéért: melegek - jogairól való gondolkodás, diskurzus nem tekint vissza hosszú múltra hazánkban. (A felsorolásból szándékosan mellőztük a transzneműeket, mert habár a nemzetközi tendenciák arra mutatnak, hogy a melegek jogaiért küzdő szervezetek egyre inkább a transzneműeket is célcsoportjuknak tekintik, Magyarországon a jog gyakorlatilag nem vesz tudomást a transszexualitásról és annak egészségügyi és jogi kérdéseiről.)

Az első magyar meleg érdekvédelmi egyesületet, az azóta megszűnt "Magyar Homoszexuálisok Homérosz Lambda Országos Egyesületét" már 1988-ban bejegyezték, oly módon, hogy a kérdéssel az MSZMP Politikai Bizottsága is foglalkozott, mégis úgy tűnik, hogy a rendszerváltás, és az ehhez kapcsolódó, 1989-es alkotmánymódosítás tekinthető az első igazán fontos lépésnek a melegek jogai elismerésének szempontjából. Az alkotmány 1989-es reformjaként beillesztésre került a 70/A §., melynek értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj , szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Azonban sem az alkotmány, és egyetlen kivétellel a magyar törvények sem tiltják kifejezett módon a szexuális orientáció szerinti különbségtételt, habár az Alkotmánybíróság egy 1999-ben meghozott döntése szerint az "egyéb helyzet szerinti különbségtételt" tiltó alkotmánynybéli rendelkezést a szexuális orientációra vonatkozó hátrányos megkülönböztetésre is alkalmazni kell.

Ugyanakkor bizonyos jelek arra utalnak, hogy a megindult liberalizációs folyamat megrekedt. Míg az Európai Unió által elvárt jogharmonizáció viszonylag jó úton halad, a melegek jogainak elismerésében már a környező országokhoz képest is lemarad Magyarország.

2001-ben az Európai Parlament és az ILGA- Europe által megszervezett brüsszeli parlamenti meghallgatás után kiadott értékelés szerint - mely mindösszesen 8 szempont alapján vetette össze a csatlakozó, a jelölt és a tagállamok melegek jogaira vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit, Magyarország a vizsgált 27 ország közül Romániával holtversenyben az utolsó előtti helyre került, megelőzvén Ciprust és Bulgáriát. 2001. szeptemberében az Európai Unió Bizottságának csatlakozási biztosa, Guenter Verheugen ismételten kiemelte, hogy az Európai Bizottság továbbiakban is figyelemmel kíséri a csatlakozási tárgyalások kapcsán az emberi jogok és a kisebbségi jogok érvényesülését, ideértve a kor, a nem , a szexuális orientáció vagy vallási meggyőződésen alapuló diszkriminációt is. Az Európai Parlament szeptember elején elfogadott országjelentése újólag bírálta Magyarországot a büntető törvénykönyv homoszexuálisokat érintő diszkriminatív rendelkezései miatt.

Szükséges megemlíteni, hogy az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO már 1991-ben hivatalosan is kivette a betegégek és rendellenességek felsorolását tartalmazó a "Betegségek Nemzetközi Osztályozása" megnevezésű katalógusból a homoszexualitást. Az Európa Tanács is többször elítélte a melegek és leszbikusok elleni diszkrimináció mindem formáját, és felhívta a kormányokat a megkülöböztetés elleni küzdelemre.

Mindezek ellenére a magyar politikai közélet - kevés kivételtől eltekintve - mellébeszél, vagy hallgat, de semmi esetre sem veszi komolyan az Európai Unió ide vonatkozó intelmeit, és a tudomány mai állását. Míg arra nagyjából ráébredtek a felvilágosultabb közéleti szereplők, hogy politikailag már nem korrekt pl. cigányozni, gyakran hallhatjuk a melegekről tett dehonesztáló kijelentéseiket. (Erre egy példa a Labrisz Leszbikus Egyesület által kezdeményezett oktatási program kapcsán elhangzott MIÉP-es interpelláció, és az arra adott fideszes oktatási államtiktkári válasz.)


A büntetőjogi diszkrimináció

A magyar jog 1961-ig büntette a beleegyező azonos nemű felnőttek közötti szexuális kapcsolatot. A Btk. 1961-es módosítása után - részben az orvostudomány megállapításaira alapítottan - már a 20 év feletti felnőttek kölcsönös beleegyezésén alapuló szexuális cselekedetei kikerültek a büntetőjog köréből, jóllehet továbbra is büntetendő maradt, ha a cselekményt másokat megbotránkoztató módon követték el. Az 1978-as Btk. novella (nagyobb terjedelmű, átfogó törvénymódosítás) az ún. "beleegyezési korhatárt" 18 évre szállította le, és már nem rendelte büntetni a másokat megbotránkoztató elkövetést sem. Az 1978-as szabályozás jelenleg is hatályban van. (A " beleegyezési korhatár" a kifejezés annak az életkor megjelölésére szolgál, amely felett anélkül lehet a kölcsönös beleegyezés alapján a szexuális tevékenységet gyakorolni, hogy valamelyik partnert a büntetőjog szakcióval fenyegetné. Ezt a definíciót explicit módon nem tartalmazza a magyar büntetőjog, az a napjainkra már köznyelvivé vált tükörfordítása az angol "age of consent" kifejezésnek, jórész emberi jogi aktivisták honosították meg a magyar jogi nyelvben.) A heteroszexuálisok kapcsán a " beleegyezési korhatár" 14 év.

A büntetőjog az azonos neműek szexuális viszonyára jelenleg is a "Természet elleni fajtalanság" tényállás-megnevezést használja, mely egybecseng a " Nemi erkölcs elleni bűncselekményeket" taglaló Btk-beli fejezet archaikus-primitív bűncselekmény megnevezéseivel. A Btk-fejezet reformra szorulna, azonban az erre vonatkozó civil kezdeményezések sorra kudarcot vallanak.

A beleegyezési korhatárt diszkriminatív módon szabályozó Btk. 199. §-a alkotmányossága tárgyában először 1993-ban fordultak az Alkotmánybírósághoz meleg civil szervezetek, a testület több mint 8 éve nem dönt a kérdésről, valószínűleg a kivárás stratégiáját választva. A bírák hallgatása már csak azért is különös, mert eleddig 3 különböző, általános hatáskörű bíróság fordult egyedi ügyben az Alkotmánybírósághoz, az aktuálisan folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztése mellett, utólagos normakontrollt kezdeményezvén. Van olyan egyedi büntetőeljárás, mely 3 éve azért áll, mert az ésszerű elbírálási határidő követelményét megsértve, "gondolkodnak" az alkotmánybírák a kérdésről.

Az a körülmény, hogy a diszkriminatív büntetőjogi szabályozás reformálására az aktuális kormányzatok nem hajlandók, nagyon nehéz helyzetbe hozza a melegeket: a magyar jogrendszer így gyakorlati szinten deklarálja, hogy különbséget kíván tenni állampolgárai között csupán eltérő szexuális orientációk alapján, mely ellentétesnek mutatkozik az alkotmány általános antidiszkriminációs kluazulájával. (A diszkriminatív beleegyezési korhatárral az Európai Unió tagországai közül Írországban, Portugáliában és Ausztriában találkozunk, míg a csatlakozó vagy tagjelölt országok közül Bulgáriában, Cipruson és Romániában lelhetők fel.)

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695