A melegek jogai Magyarországon

2001-11-08

A házasság és az élettársi viszony szabályozásának alkotmányellenességére irányuló, meleg polgárjogi szervezetek által benyújtott indítványok elbírálására hivatott 14/1995 (III. 13.) AB határozat fontos lépése a magyar jogtörténetnek. A határozat egyrészről elutasította a házasság intézményének alkotmányosságát kifogásoló indítványokat, másrészről - a magyar jogtörténetben először - , megállapított egy, a melegekre irányuló, nagy horderejű jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét, és felhívta a parlamentet az alkotmánnyal összhangban álló törvényhely meghozatalára.Eredmények és kudarcok: a házasság intézménye és az élettársi viszony

A házasság és az élettársi viszony szabályozásának alkotmányellenességére irányuló, meleg polgárjogi szervezetek által benyújtott indítványok elbírálására hivatott 14/1995 (III. 13.) AB határozat fontos lépése a magyar jogtörténetnek.

A határozat egyrészről elutasította a házasság intézményének alkotmányosságát kifogásoló indítványokat, másrészről - a magyar jogtörténetben először - , megállapított egy, a melegekre irányuló, nagy horderejű jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét, és felhívta a parlamentet az alkotmánnyal összhangban álló törvényhely meghozatalára.

A testület rámutatott, hogy a házasság intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet élvez, általánosan elismert jogi fogalma szerint a házasság férfi és nő életközössége. Arra a következtetésre jutott, hogy a támadott rendelkezés nem valósít meg nem szerinti, sem pedig egyéb helyzet szerinti különbségtételt, ezért a Családjogi törvény házasságra vonatkozó szabályozása nem alkotmányellenes. Az alkotmánybíróság meglehetősen lakonikus indokolásában tehát egyetlen lényegi legitimáló tényezőt talált, ez pedig a kulturális hagyomány.

Ugyanakkor a döntés második fele, amely az élettársi viszonyt szabályozó Ptk-beki rendelkezésekre vonatkozott, meglepően előremutató megközelítésre vall.

A magyar szabályozási modell szerint - melyet a XX. század közepén a Legfelsőbb Bíróság által irányított ítélkezési gyakorlat alakított ki, majd a törvényalkotó 1977-ben Ptk. novellával kodifikált -, az élettársi viszony: tényviszony. Az érzelmi és gazdasági közösség kialakulásával egyidejűleg - ráutaló magatartással bármilyen hatósági aktus vagy írásos magánjogi szerződés nélkül is létrejön, és mindaddig tart, amíg az életközösség fennáll. A Legfelsőbb Bíróság a jogintézmény kialakításakor az addig nem szabályozott jogviszonyra az ún. polgári jogi társaság analógiáját alkalmazta, de azt csupán nő és férfi közötti viszonyként ismerte el, és a későbbi kodifikációjára is így került sor.

A fent már említett alkotmánybírósági határozat megállapította: ellentétes az Alkotmánnyal, hogy azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon kívül együtt élő, és kapcsolatukat nyilvánosan vállaló személyekre nézve jogokat és kötelességeket állapítanak meg, csakis a Polgári Törvénykönyv fogalom meghatározása szerinti élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket. Egyben az eljárást felfüggesztette, és felhívta a jogalkotót, hogy a határozat szellemében alkosson törvényt az azonos neműek élettársi viszonyáról.

A határozat indokolása szerint két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együttélő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre. Utal a döntés arra is, hogy az egyenlő méltóság követelménye miatt az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseibe ütközik a korábbi élettársi fogalom-meghatározás.

Az Országgyűlés az alkotmánybírósági határozat után 1996-ban módosította a Ptk. ide vonatkozó paragrafusait, ezzel az eleddig csupán különnemű párokra vonatkozó szabályozást kiterjesztette az azonos neműek együttélésére is. Továbbra is fennáll azonban az a probléma, hogy bizonyos jogok automatikusan csupán a házasság intézményéhez kötődnek, így az azonos neműek házasságának elismerése hiányában a törvényalkotó hátrányosabb helyzetbe hozza a meleg élettársakat: ilyen pl az öröklés intézménye: míg a házastárs törvényes örökös, az élettárs nem az. Vita esetén a bizonyítás szempontjából gondot okozhat, hogy az élettársi viszonyt nem lehet hatóságilag regisztráltatni a házassághoz hasonló módon.


Szivárvány-teszt: az egyesülési szabadság korlátai

1994-ben kérte egyesületként a bejegyzését a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért megnevezésű társadalmi szervezet. Mind alapszabálya, mint a megnevezése utalt arra, hogy a társulás elsődleges célja a melegek jogvédelme lett volna. Az elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság megdöbbentően szakszerűtlen határozatában arra hivatkozással utasította el a bejegyzést, hogy a "meleg" szó nem felel meg a néveredetiség követelményének, azaz nem nevezheti magát egy homoszexuális személy melegnek, másrészről elutasító végzésében utalt arra is, hogy törvényellenes a 18 év alatti személyek tagfelvételét lehetővé tenni, hiszen ezzel a nagykorú többi tag a Btk. 199. §-át , azaz a már fentiekben taglalt, "Természet elleni fajtalanság" bűntette megvalósításának kockázatát jelentené, mely megállapítás ellentétes alapvető jogelvekkel. Ugyancsak különös a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság (!) végzése: az elsőfokú döntést, mint érdemben helyeset helyben hagyta, eltérő indokolással: kifejtette, hogy abban ugyan tévedett az elsőfokú bíróság, hogy a meleg kifejezés nem felel meg a néveredetiség követelményeinek, és tévedett abban is, hogy a Btk. 199. §-a megvalósulásának kockázatát említette. Ezzel szemben a jogvédők nem ezt a bűncselekményt, hanem az ún. "Kiskorú veszélyeztetését" valósítanák meg az egyesület bejegyzése esetén, azaz a kiskorú testi, erkölcsi vagy értelmi fejlődését veszélyeztetnék. (Ezen döntés után több magyarországi bejegyzett szervezet nevet módosított, és beillesztette hivatalos megnevezésébe a "meleg" szót. Ezért is beszélünk következetesen melegekről és nem pedig homoszexuálisokról jelen írásban.)

Az egyesület alapítói rendkívüli jogorvoslatot, ún. felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, melynek elbírálásakor a Legfelsőbb Bíróság az eljárását felfüggesztette, és szokatlan módon elvi alkotmányértelmezést kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál, és az alkotmánybíróság döntését követően, azzal összhangban hozta meg helyben hagyó végzését.

Az Alkotmánybíróság 1996-ban a Szivárvány ügy kapcsán hozott döntésében alkotmányossági teszt alá vonta a gyermek egyesülési jogát és az államnak arra irányuló kötelezettségét, hogy védje az ifjúságot. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyermek egyesülési joga - mint alapjog - az állam által is korlátozható egy másik alapjoggal - az ifjúságnak a védelemhez való jogával, akár úgy is, hogy az állam - bíróságai révén - megtagadja egy olyan egyesület bejegyzését, amely lehetővé teszi a fiatalkorúak számára a tagsági viszonyt. Érvelésének alapját képezte, hogy - habár a homoszexualitást nem kívánta erkölcsileg megítélni - a gyermek, megfelelő életkor alatt nincs tisztában azon választásának lehetséges következményeivel, amely választására lehetőséget adhat egy olyan egyesületben való tagság, amelyben felnőtt, a meleg szubkultúrába már beilleszkedett személyek dolgoznak.

A meleg életforma lehetséges választásának kockázatát tehát olyan súlyos kockázatnak tekintette, amely választás lehetőségétől az államnak kell megvédenie a gyermeket, nem tartván ehhez elegendőnek a szülői kontrollt.

Az Alkotmánybíróság - bár egyfolytában arra hivatkozott, hogy a homoszexualitás megítélésében semleges kíván maradni - indirekt módon oltalmazta a melegeket negatívan megítélő közvélekedést: nem az előítélek lebontásához, hanem azok fenntartásához asszisztálva.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695