A melegek jogai Magyarországon

2001-11-08

A magyar antidiszkrimináció törvényalkotás töredezett, sem az Alkotmány, sem a Polgári Törvénykönyv, sem a Munka Törvénykönyve nem említi antidiszkriminációs kluazuláiban a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés tilalmát, a büntetőjog nem szankcionálja a melegek elleni uszításra alkalmas szövegek közzétételét. Ezen túlmenően kifejezett jogegyenlőtlenséget fenntartó jogszabályi rendelkezések is hatályban vannak. A politikai közélet passzív, sokszor lenéző módon közelít a témához.A Tarlós-ügy és a közélet megnyilvánulásai

2001. július 10. napján a Pepsi Sziget néven világszerte ismertté vált kulturális-szórakoztató fesztivál szervezői, továbbá Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármestere, a Budapesti Rendőrfőkapitányság közbiztonsági igazgatója, és Óbuda-Békásmegyer Rendőrkapitányság vezetője, - a polgármester nyomatékos felkérésére - olyan tartalmú megállapodást kötöttek, melyben az aláírók leszögezik, hogy a Szigeten semminemű "homoszexuális felvilágosító tevékenység" nem lesz megtartva.

Egy jogvédő szervezet hivatali visszaélés miatt feljelentést tett a polgármester ellen. A nyomozást a hatóság bűncselekmény hiányában megtagadta. Különösen érdekes momentum, hogy - mielőtt még az erre illetékes nyomozó hatóság a nyomozás elrendeléséről vagy megtagadásáról döntött volna - az igazságügy-miniszter anélkül, hogy erre hatásköre lenne, kérdés nélkül közölte, hogy a polgármester nem követett el bűncselekményt.

Az egyik magyar meleg egyesület, mint jogi érdekelt polgári pert indított a megállapodást aláírók ellen, kérvén a szerződés érvénytelenségének valamint az alkotmányos és személyhez fűződő jogok megsértésének a megállapítását. A bíróság - első fokon - a felperes ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmének helyt adva a támadott szerződés hatályba lépését végzésével felfüggesztette, így lehetőség nyílott arra, hogy a meleg szervezetek a Szigeten megtartsák az eredetileg tervezett programjaikat.

Indokolásában utalt arra, hogy a jognak kétségkívül szerepe lehet bizonyos erkölcsi normák épségének megőrzésében, de ez nem jelenthet olyan korlátozást, amely összeegyeztethetetlen az alkotmányos renddel, ugyancsak nem jelentheti, hogy hatósági úton lehetőség lenne rákényszeríteni a többség morális akaratát a kisebbségre. Jogi érvként hivatkozott a bíróság az Alkotmány 70/A §-ának megsértésére, azaz a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegésére. A kerületi bíróság nem fogadta el az I. rendű alperes, azaz a polgármester azon védekezését, hogy a Szivárvány ügy kapcsán hozott alkotmánybírósági határozat mérvadó lehet az ügyben: az alkotmánybírósági döntés a rendes bíróság szűrőjén ezúttal fennakadt. A döntéshozó valószínűleg észlelte, hogy az ifjúság védelmére hivatkozni a korábbi határozat indokolásában foglaltak szerint törvényesen működő társadalmi szervezetek működését tenné lehetetlenné, és ezzel együtt a jogbiztonságot is megrengethetné.

A Tarlós-ügy - melyben meleg jogvédők más civil szervezetekkel karöltve, viszonylag sikeresen és gyorsan cselekedtek - úgy tűnik -, mérföldkő volt a melegek jogairól szóló társadalmi diskurzus fejlődésében: a téma megjelent a sajtóban, a közgondolkodásban, több baloldali és liberális politikus hitvallást tett a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés ellen. Idén októberben Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman először említette kirekesztett kisebbségként a melegeket. A "Védelem nélkül" elnevezésű, az egységes antidiszkriminációs törvényt sürgető sajtóközlemény kiadásakor a melegek jogai egy platformra kerültek a nők és a romák jogaival.

Ugyanakkor a MIÉP és az MDF kerületi alapszervei, tudományosan megalapozatlan, inkorrekt kijelentéseket tettek közzé, utalván arra: nem tekintik a saját nemükhöz vonzódó személyeket a társadalom egyenlő értékű tagjainak.


Homoszexuális-ellenes médiakampány

Több meleg civil szervezet - a Magyar Televízió 2001. július 8-án, A Hét című műsorában, a VI. Meleg és Leszbikus Fesztiválról levetített összeállítását - panasz formájában támadta az arra illetékes, azaz az Országos Rádió és Televízió Testület panaszbizottsága előtt. Az ORTT panaszbizottsága szeptemberben elmarasztalta a műsorszolgáltatót a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeinek megsértése, a homoszexualitást önkényesen és egyoldalúan bemutató képsorai miatt.

Ugyancsak az ORTT panaszbizottsága marasztalta el meleg civil szervezetek kezdeményezésére a Vasárnapi Újság szerkesztőségét egy rádióműsor miatt, ahol egyoldalúan és torzan nyilatkoztattak orvosokat a homoszexualitás mibenlétéről. A határozatok még nem jogerősek, de a jogegyenlőség felé mutatnak


További diszriminatív jogszabályok és egy pozitív példa: az Egészségügyi törvény

A sorállományú és a hivatásos katonai szolgálatra való alkalmasság egészségügyi szempontjairól rendelkező jogszabályok a homoszexualitást psichopatiaként tartják nyilván. (A 7/1996 (VII. 30.) HM-NM együttes rendelet 037-es mellékletének a) pontja és a 12/1997 (V. 16.) HM rendelet 037-es melléklete a) pontja.). Egy meleg civil szervezet a tudomány mai állásával ellentétes szemlélet és megfogalmazás emberi méltóságot sértő volta miatt 2001. májusában az Alkotmánybíróságnál utólagos normakontrollt kezdeményezett a jogszabályokkal kapcsolatosan. Az eljárás folyamatban van, a testület a beadványt az illetékes miniszternek megküldte véleménnyilvánítás céljából.

A Nemzetbiztonsági Szolgálatok működését szabályozó 1995-ös törvény, a nemzetbiztonsági ellenőrzés és védelem fejezetben arról, hogy a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek kinevezés előtt kezdeményezni kell a jelölt személy ellenőrzését. Az ellenőrzés során megszerzett információk és adatok alapján a nemzetbiztonsági szolgálat biztonsági szakvéleményt készít, amely valamennyi felmerült biztonsági kockázati tényezőt tartalmazza. A jogszabály mellékletébe felsorolja azokat a tisztségviselőket, akiknek ún. 'C' típusú kérdőívet kell kitölteniük, ezek közé tartoznak a főosztályvezetőnél magasabb szintű állami hivatalnokok, de pl. a többségi állami tulajdonú nagyvállalatok vezetői is. A kérdőív tartalmaz egy olyan kérdést, hogy van-e házastársi vagy élettársi kapcsolatán kívül partnerkapcsolata (homoszexuális is). Érthetetlen, miért jegyzi meg a törvény külön a homoszexualitást, miért feltételezi azt, hogy egyébként egy azonos nemű viszonyról nem gondolkodhat a kitöltő úgy, mit partnerkapcsolatról.

Az 1997. évben elfogadott Egészségügyi Törvény akként rendelkezik, hogy minden betegnek joga van a megkülönböztetés nélküli ellátáshoz, többek között szexuális irányultságra tekintet nélkül . Ez a máig egyetlen magyar jogszabály, amely említi a szexuális orientációt. A törvényalkotó tehát tudatában van annak, hogy érheti hátrányos megkülönböztetés a saját nemükhöz vonzódó személyeket is, de csupán azt látta indokoltnak, hogy a védelmet az egészségügyi kezelés területén biztosítsa számukra.


Az örökbefogadás a magyar jogban

A Családjogi Törvény elviekben nem zárja ki a lehetséges örökbefogadók köréből a melegeket: örökbefogadó csak az a teljesen cselekvőképes nagykorú személy lehet, aki személyisége és körülményei alapján - a gyámhivatal örökbefogadás előtti eljárása során hozott határozata értelmében - alkalmas a gyermek örökbefogadására. Teoretikusan egy helyen lelhető fel diszkrimináció: két személy együttesen csak akkor fogadhat örökbe, ha házasságban élnek. (Ezt pedig két hasonló nemű nem teheti meg.)

Az örökbefogadási eljárás lényegében két részből áll, egy örökbefogadás előtti eljárásból és a tényleges örökbefogadási engedélyezési eljárásból. Az eljárás első szakaszában arról dönt az illetékes gyámhivatal egy államigazgatási eljárásban, vajon az örökbefogadni szándékozó személy alkalmas-e erre. Az eljárás előkészítését az illetékes gyermekvédelmi szakszolgálat végzi, ennek során meghallgatja az örökbefogadni szándékozó személyt, környezettanulmány készít, beszerzi a körzeti orvos igazolását. Az eljárást követően az anyagot továbbítják a gyámhivatalnak, amely államigazgatási határozat formájában dönt az alkalmasság kérdéséről. Amennyiben a jelölt alkalmasnak találtatik, bevezetésre kerül az örökbefogadni szándékozó gyermekvédelmi szakszolgálat által vezetett nyilvántartásába. Ezt követően kerülhet sor a rényleges örökbefogadás engedélyezése iránti eljárásra, mely az örökbefogadni szándékozó kérelmére indul. A határozat meghozatala ismét a gyámhivatal hatáskörébe tartozik, amely a döntés meghozatala előtt ismételten gondosan megvizsgálja a jelölt személyi körülményeit, és nevelésre ideiglenesen kihelyezi hozzá a gyermeket. Végül a gyámhivatal egy államigazgatási határozat formájában dönt az örökbefogadás engedélyezéséről vagy a kérelem elutasításáról, mely döntés ellen a megyei (fővárosi) gyámhivatolhoz lehet fellebbezést előterjeszteni. Fellebbzés hiányában a határozat jogerőre emelkedik és végrehajtható.

A napokban a közismert transzvesztita előadóművész, Terry Black ügye foglakoztatta a sajtót. A rendelkezésre álló adatok szerint az előzetes eljárásban örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánítottak, és ideiglenes gondozásba helyezték hozzá a csecsemőt. Mihelyst kiderült, hogy egy transzvesztita örökbefogadást tervez, a szociális és családügyi minisztérium - sajtóértesülések szerint a részletek ismerete nélkül - kilátásba helyezte, hogy felülvizsgálják az eljárást és elveszik a gyereket az örökbefogadótól. Ez azért érdekes, mert habár az államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint felügyeleti intézkedés formájában jogában áll a felettes államigazgatási szervnek felülvizsgálni egy már jogerősen lezárt államigazgatási ügyben meghozott határozatot, nyilvánvaló, hogy az örökbe fogadni személy szexuális orientációja és transzvesztita minvolta motiválta a minisztériumot arra, hogy a konkrét határozat megállapításainak ismerete nélkül nyilatkozzék az ügy érdemi kimenetelére. Későbbiekben azzal magyarázták a vizsgálat megindítását, hogy az ügyészség is vizsgálatot kezdeményezett. Másrészről említésre méltó az illetékes gyermekvédelmi szakszolgálat vezetőjének korrekt, tisztességes hozzáállása.

A Terry Black örökbefogadási ügye azért lehet ellentmondásos, mert mind a transzvesztita művész, mind a gyermek vér szerinti szülei személye körül tisztázatlan, aggodalomra okot adó olyan hírek keringenek, melyek már nincsenek közvetlen összefüggésben a szexuális orientáció kérdéskörével.


Összefoglaló

A magyar antidiszkrimináció törvényalkotás töredezett, sem az Alkotmány, sem a Polgári Törvénykönyv, sem a Munka Törvénykönyve nem említi antidiszkriminációs kluazuláiban a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés tilalmát, a büntetőjog nem szankcionálja a melegek elleni uszításra alkalmas szövegek közzétételét. Ezen túlmenően kifejezett jogegyenlőtlenséget fenntartó jogszabályi rendelkezések is hatályban vannak. A politikai közélet passzív, sokszor lenéző módon közelít a témához. A melegek jogaiért folyó küzdelemben ilyen körülmények között az Alkotmánybíróságra és a rendes bíróságokra hárulna az a szerep, hogy valós védelmet biztosítsanak a különböző szinteken előforduló hátrányos megkülönböztetés ellen, megpróbálván értelmezésük alá bevonni az "egyéb helyzet szerinti" különbségtétel tilalmát. A tapasztalatok szerint ezek a testületek sem képesek mindig maradéktalanul betölteni alapjogvédelmi feladataikat.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695