Vadászrepülőgép-beszerzés Magyarországon

2001-11-14

A magyar légierő is keresztül ment azon az "átalakításon", mely a magyar honvédséget az eltelt évtizedben - és még ma is - folyamatosan jellemezte. Ennek következtében a korábbi három harcászati repülő egységből napjainkra csak egy maradt, és a négy repülő típusból (MIG-21, MIG-23, SU-22, MIG-29) jelenleg 27 db (21 harci + 6 gyakorló) MIG-29 szovjet gyártmányú, mindössze egyetlen - elfogó vadászrepülő - feladatra alkalmas, egyébként kitűnő repülőtulajdonságokkal bíró vadászrepülőgéppel rendelkezünk. A harcászati repülők a fegyveres erőkbe tartozó légierő legdinamikusabb és legsokoldalúbb fegyverneme, repülő eszköze. A bombázó repülőktől, a szállító repülőktől, valamint a különféle forgószárnyas repülő eszközöktől eltérően, a vadászrepülők több irányú képességekkel rendelkeznek, multifunkcionálisak. E több irányú képességek a következők: a légtér ellenőrzése és a támadó légiellenség légiharcban történő megsemmisítése; földi célok felderítése és különféle fedélzeti fegyverekkel történő támadása; valamint a felderítés.

A NATO-tagállamok légierejének mindegyike rendelkezik harcászati repülőkkel, több rendeltetésű vadászrepülőgépekkel, melynek lényege nem azok mennyisége, hanem a minőség, a képesség, a fentiekben jelzett mindhárom feladat magas színvonalú végrehajtására, a NATO egységes légi irányítási rendszere keretében. Magyarország, mint a NATO egyenjogú tagállamainak egyike, nem mondhat le arról, hogy légiereje, harcászati repülői mindezen képességekkel a követelmények szintjén ne rendelkezzen.

A légierő is keresztül ment azon az "átalakításon", mely a magyar honvédséget az eltelt évtizedben - és még ma is - folyamatosan jellemezte. Ennek következtében a korábbi három harcászati repülő egységből napjainkra csak egy maradt, és a négy repülő típusból (MIG-21, MIG-23, SU-22, MIG-29) jelenleg 27 db (21 harci + 6 gyakorló) MIG-29 szovjet gyártmányú, mindössze egyetlen - elfogó vadászrepülő - feladatra alkalmas, egyébként kitűnő repülőtulajdonságokkal bíró vadászrepülőgéppel rendelkezünk. Ráadásul a meglévő repülőgépekből általában 10-12 db hadrafogható, a repülőgépvezetőknek csak egy része repül évente max. 60 órát (a NATO-ban általános 150 óra helyett), továbbá a repülőgépek technikai állapota olyan, hogy ha nem születik döntés nagyjavításuk haladéktalan megkezdéséről, 2002-től Magyarországon nem beszélhetünk vadászrepülőgépekről.

A harcászati repülők, a vadászrepülőgépek, az őket körülvevő rendszer, és infrastruktúra, a haderő "legértékesebb", legköltségesebb és ezért állandó odafigyelést és törődést igénylő eszközrendszere, melynek jövőjét megalapozottan, megfontoltan és kellő felelősségtudattal kell illetve lehet "kezelni". Az elmúlt tíz év tanulságai e tekintetben enyhén szólva nem megnyugtatóak.


A vadászrepülőgép-beszerzés folyamata, lehetséges döntési változatok

A magyar vadászrepülőgépek problémaköre mintegy tíz éve van napirenden. Az erre vonatkozó döntések illetve döntési folyamatok a hatályos magyar törvények és az ismert nyugat-európai államok gyakorlata szerint az alábbiak szerint kellene, hogy alakuljanak. A konkrét és részletes döntés az Országgyűlés kompetenciájába tartozik, melyre természetesen a kormánynak kell benyújtania a határozati javaslatot, melynek alapja a kormány által kidolgozott biztonsági illetve katonai stratégia, a NATO-val egyeztetett légierő koncepció és az ennek alapján elkészített harcászati repülők fejlesztési programja. Ha és ahol e döntési folyamattól eltérnek, ott megalapozott, konszenzusos, hosszú távra szóló és következetesen megvalósító döntés nem születhet. Az ilyen döntés pillanatnyi problémamegoldást, az éppen aktuális érdekek kifejeződését, valamint széles körű lobbizást, és kényszerpályát jelent.

Figyelembe véve az elmúlt tíz év eseményeit a magyar harcászati repülők jövőjére vonatkozóan az alábbi döntési változatok képzelhetők el:

A) változat.
Új, korszerű, multifunkcionális, NATO-kompatibilis, nyugati gyártmányú harcászati repülőgépek beszerzése és ezekkel a MIG-29 repülőgéppark felváltása. Ez a megoldás teljes értékű, hosszú távra (mintegy 20-30 év) szóló és egyúttal egy teljesen más műszaki üzemeltetésű kultúra meghonosítását és ennek megfelelő infrastruktúra kialakítását eredményezi illetve követeli meg. E változat legnagyobb "gondja" a magas költségtényező, mely a lehetséges repülőgéptípustól függően (F-16, F-18, Mirage, Gripen) darabonként minimum 25-30 millió dollárt igényel, amihez még az infrastruktúra költségeit is hozzá kell számítani. Enyhíti a pénzügyi problémát, hogy a számtalan erre vonatkozó ajánlat - különösen a svédeké, mely rendkívül előnyös, 15-20 évre szóló halasztott fizetési konstrukciót és teljes értékű gazdasági, beruházási ellentételezést tartalmazott - reményt támasztottak a magyar hadiipari kapacitások fokozódó értékű bevonására is. E változat mellett természetesen a katonák, a gyártó cégek és egy sor független "szakértő" lobbizott.

B) változat.
Használatból kivont, az arizonai sivatagban évek óta tárolt, mintegy 20-30 éves, kb. 3000 üzemórát repült 24 db F-16 A/B típusú repülőgépek beszerzése - bérlés formájában - és az un. MLU program keretében történő korszerűsítése az F-16 C/D modifikáció színvonalára. Kiszivárogtatott költsége több mint 200 milliárd, az összköltség elérheti a 300 milliárd forintot. E változat előnye a típus elterjedtségében, teljes NATO-kompatibilitásában, "harci tapasztalataiban", hátránya "koros" voltában, a bizonytalan állapotot hordozó, több ezer órás üzemidőben és az ellentételezés bizonytalanságaiban rejlik. Az F-16 inkább a csapásmérés eszköze, mintsem a légvédelemé. Az üzemeltetés és az üzemeltető feltételrendszer bizonyos értelemben speciális kívánalmakat és pótlólagos befektetéseket igényel más típussal szemben. E változat, illetve az F-16-os típus támogatása leginkább a Fideszhez kötődik, melyet többek között az elhíresült "szenátorok" akciója is bizonyít. E lobbi mögött Peter Tufo, volt USA nagykövet nyílt kiállása is figyelemre méltó.

C) változat.
Néhány éves, a svéd légierő fegyverzetét képező 24 db JAS-39 Gripen típusú negyedik generációs, jelenleg a legkorszerűbbnek tartott és jelenleg is szolgálatban lévő multifunkcionális repülőgépek bérlése, valamivel kisebb költségvonzattal, mint az F-16-é, ugyanakkor rendkívül előnyös ellentételezéssel, gazdasági és pénzügyi feltételekkel. Hátrányaként "harci tapasztalatlanságát", valamivel gyengébb fegyverzetét említik, előnyei a kedvező üzemeltetési mutatókban az egyszerű és puritán kiszolgálási és infrastrukturális rendszerben (autópálya, stb.) és a határozottan jobb elfogó-vadász képességekben rejlenek. A "Gripen lobbi" rendkívül széles körű, melybe az MSZP bizonyos körei, mely az 1995. évi Horn-kormány által megkötött svéd-magyar előzetes megállapodásra nyúlik vissza, jelentős számú aktív és független szakértők, valamint a repülőgépek javításához kapcsolódó hadiipari tényezők tartoznak.

D) változat.
A magyar légierő szolgálatában lévő MIG-29-es vadászrepülőgépeinek 2000-ben már részletesen megtervezett és oly mérvű korszerűsítése, amely nemcsak a német MIG-29-esek példáját követi, hanem azokon messze túlmutatva, "kvázi NATO-kompatibilitást" eredményezne, természetesen nem a multifunkcionalitás, hanem csak a légvédelmi feladat teljesítés tekintetében. A korszerűsítés költségtényezői 20 és 30 milliárd között mozognak. Az átalakítást követően bevezetendő új üzemeltetési rendszer a repülőgépeknek még legalább 10 évig tartó üzemeltetését tenné lehetővé, az üzemeltetési költségek jelentős csökkenése mellett. Az sem elhanyagolandó, hogy e változat esetén a meglévő üzemeltetési rendszert és az infrastruktúrát alig kellene változtatni.

Elismerve e változat hátrányait, mindenekelőtt az egy feladatra való alkalmazhatóságot és a ma már egyre kevésbé problémát okozó orosz kötődést, a változat előnyeit több tekintetben is érdemes áttekinteni. Ezek röviden a következők: új vagy használt nyugati típusú repülőgépek beszerzésének néhány évvel történő elodázása, illetve a magyar légierő NATO-val egyeztetett feladatainak a korszerűsített MIG-29-kel történő ellátása lehetőséget adna, a harcászati repülők fejlesztési programjának a kiérlelését, a tipusváltás megalapozott döntéselőkészítését, a pilóta nélküli repülőgépek (Predator és a hozzá hasonló ma is üzemelő felderítő eszközök) csapásmérésre történő alkalmazásba vételének az elemzését, valamint a többi NATO szövetséges harcászati repülőgép váltására vonatkozó döntéseinek a megismerését. E változat erősen kötődik az SZDSZ bizonyos köreihez, de az MSZP katonapolitikusai is racionálisnak tartják a tekintetben, hogy nem egy elkapkodott és még e kormány kompetenciáját képező döntés születne e nagy horderejű távlati kérdésben, hanem idő lenne, hogy a következő kormány alaposan kiérlelt döntéssel határozzon a harcászati repülőgép cseréjéről.

E) változat.
14 db használt Gripen repülőgép bérlése, melynek szállítása leghamarabb 2004-ben következhet be. Ezzel egyidőben, de rövid idő alatti végrehajtással legalább 14 db MÍG-29 típusú repülőgép nagyjavítása, üzemidejének meghosszabbítása és egy új rendszerű, állapot-javítási rendszer bevezetése, mely hosszú távra biztosítja a repülőgép eddigieknek megfelelő rendeltetését. E változat a két különböző repülőgéptípus egyidejű egy, esetleg két repülőtéren (a pápai repülőteret erre feltétlenül célszerű lenne igénybe venni, mivel NATO követelményű berendezése NATO fejlesztési alapokból megtörténik) történő üzemeltetését tételezi fel. Az így rendelkezésre álló 28 db vadászrepülőgép lehetővé tenné az ország légterének ellenőrzését és a NATO légvédelmi rendszer keretében történő védelmét, valamint a teljesen NATO-kompatibilis Gripen repülőgépekkel a NATO-ban vállalt kötelezettségek teljesítését.


A vadászrepülőgép-beszerzés története, főbb mozzanatai

A magyar légierő harcászati repülőinek a fejlesztése, a vadászrepülőgépek korszerűsítése illetve cseréje, mint eldöntendő kérdés, a 90-es évek elejére nyúlik vissza, elsősorban politikai eredetű és csak másodsorban a technika erkölcsi és üzemeltetési kopásából, öregedéséből fakadó tényezőként. Ismert, hogy ezidőben a magyar légierő három harcászati repülőgéptípussal (MIG-21, MIG-23, SU-22) rendelkezett, melyek üzemeltetése, mindenekelőtt a tartalék alkatrész-ellátás, valamint pénzügyi szűkösség miatt rendkívül nagy nehézséggel küszködött, ami kihatott a harcászati repülők hadrafoghatóságára és harcértékére is.

A közel 10 éve tartó beszerzési "folyamat" első mozzanata 1992-ben zajlott le, mikor is katonai küldöttség járt Belgiumban, ahol a belga fél használt F-16-sok eladására-megvételére tett ajánlatot, melynek realizálására nem került sor.

A következő rendkívül lényege csomópontja e folyamatnak 1995. szeptember 13-a, amikor a miniszterelnök elvi együttműködési programot írt alá a Gripent is gyártó svéd vállalat elnök-vezérigazgatójával, azon megítélés birtokában, hogy e gép minden tekintetben kielégíti a magyar légierő igényeit, illetve azzal az igérettel, hogy 1996-ban döntés születik a tényleges beszerzésről is. Ezt követően az összes világcég ajánlatokat tett a magyar kormánynak és a honvédelmi minisztériumnak saját gyártmányú új repülőgépeik eladására, küldöttségek tömkelege járt, több éven keresztül Magyarországon, tett ajánlataik részletesek és sokoldalúak voltak. Döntés e kormányzati ciklus alatt nem született, mivel nagy valószínűséggel a kormány nem merte vállalni e döntés anyagi-pénzügyi konzekvenciáit, illetve az ország gazdasági helyzete ezt nem is tette lehetővé.

1998-ban lényeges mozzanatok következetek be. A Veszprémben megrendezett nemzetközi részvételű repülőkonferencia azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországnak minden tekintetben szüksége van a meglévő repülőgéppark korszerűsítésére illetve cseréjére, azt is figyelembe véve, hogy időközben az ország, a szovjet adóssági ellentételezés fejében, 28 db MIG-29 repülőgépet szállított le a magyar légierőnek. Az augusztusi kecskeméti nemzetközi repülőnapon az új kormányfő kategorikusan kijelentette, hogy "az ország gazdasági teljesítő képessége nem teszi lehetővé új nyugati repülőgépek vásárlását". E kijelentést az akkori vezérkari főnök is megerősítette.

A kormányfői döntés értelmében, valamint az 1999-ben NATO-taggá vált Magyarország vállalt kötelezettségeinek teljesítése érdekében a kormány lehetségesnek és szükségesnek tartotta a MÍG-29 repülőgépek korszerűsítését, melynek költségkihatása mintegy 20-30 milliárd forint lett volna. 1999. áprilisában a kormány gazdasági minisztere jegyzőkönyvet írt alá a közös német-orosz vállalattal a repülőgépek korszerűsítéséről, majd 2000. júliusában a honvédelmi miniszter ugyanerről szándéknyilatkozatot írt alá e cégek vezetőivel. Ennek alapján a HM és a magyar honvédség szakemberei részletes és nagyon alapos tervet dolgoztak ki a MÍG-29 repülőgép korszerűsítésére, "kvázi NATO-kompatibilissá" tételére.

Még ez év szeptemberében a miniszterelnök semmissé nyilvánította a honvédelmi miniszter által aláírt szándéknyilatkozatot. Ezt követően a honvédelmi miniszter ajánlat felhívással fordult használt amerikai F-16 illetve F-18 típusú repülőgépek beszerzésére. A hírek szerint ilyen ajánlat a többi ismert nemzetközi cég felé is elment.

A beszerzési folyamat következő mozzanata a 2001. február 8-i Nemzetbiztonsági Kabinet azon döntése, mely utasította a honvédelmi minisztert 24 db használt F-16 repülőgép bérlésének előkészítésére és lebonyolítására. E döntés napvilágra kerülése szabályos vihart váltott ki, melynek következtében a honvédelmi minisztérium ígéretet tett arra, hogy meg fogják vizsgálni, az amerikai ajánlaton kívül, a többi beérkezendő ajánlatokat is, mindenekelőtt a svédek 24 db használt Gripen repülőgép tekintetében. A honvédelmi miniszter és munkatársai, komolyan véve a Nemzetbiztonsági Kabinet döntését, szakértői gárda bevonásával elvégezték az ajánlatok és az egyes repülőgép típusok értékelését és összevetését és egyértelműen a használt F-16 mellett tették le e voksukat.

Ennek ismeretében a közvélemény és a média teljes mértékben biztos volt abban, hogy a repülőgép-beszerzés ügye az F-16 javára már eldőlt. Ezért hatott váratlannak és bombasztikusnak a Nemzetbiztonsági Kabinet 2001. szeptember 10-i ülésén a miniszterelnök javaslatára hozott döntés 14 db használt Gripen repülőgép bérléséről és a honvédelmi miniszter felé szóló utasítás a bérlési szerződés előkészítésére, valamint ezzel egyidejűleg 14 db MÍG-29 repülőgép esedékessé váló nagyjavításának és üzemidő meghosszabbításának a megszervezésére és megvalósítására.

A kormánydöntés megítélése, az anyag elején vázolt célszerű és törvényszerű döntési folyamat tükrében ellentmondásos.. A konkrét döntést és a beszerzés előkészítését a kormányfő úgy hozta meg, hogy ehhez nem rendelkezett sem az Országgyűlés harcászati repülőgép-fejlesztésről szóló határozatával, sem pedig a döntést megalapozó biztonsági és katonai stratégiával, valamint a harcászati repülők fejlesztési programjával. E döntéssel a miniszterelnök valószínűleg minden e témában érdekelt fél számára kívánt valamit nyújtani, és mindenekelőtt a "gazdasági-pénzügyi lobbi" javaslatát vette alapul, mely a rendkívül előnyös költségtényezőket és ellentételezést emelte ki. E döntéssel a svéd fél precedens értékű gépeladásra kapott lehetőséget, az amerikaiak a gép jelentős részét alkotó fegyverzeti szállításhoz jutottak, a légierő NATO-kompatibilis repülőgépeket kap, és bizonyos értelemben a széles körű "Grippen lobbi" is némi kárpótlást érezhet.

Jelenleg előre haladott tárgyalások folynak a svéd féllel a vadászrepülőgép-beszerzésre vonatkozó szerződés megkötéséről, melyet a közben érkezett új amerikai ajánlat - úgy látjuk - nem zavart meg. A Parlamentnek a kormány egy általános jellegű, szinte minden konkrétumot nélkülöző határozati javaslatot terjesztett be "a harcászati repülők fejlesztéséről", mely elfogadása esetén a kormány teljesen szabad kezet kap a vadászrepülőgépek beszerzésére és az összes ezzel kapcsolatos konkrét kérdés eldöntésére. Látszólag a döntési folyamat ezzel a végéhez érkezett, de abban egyáltalán nem lehetünk biztosak, hogy a harcászati repülők ügye nem fog a jövőben új és új kérdéseket felvetni, nem is beszélve, hogy a hosszú távú döntés még hátravan.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695