Az EU országjelentésről

Magyarország vezető tagjelöltnek megfelelő, kedvező és a legtöbb területen az előrelépést elismerő értékelést kapott. Az Európai Bizottság az idei országjelentésében, azonban egyetlen területen sem említ áttörő fejlődést a 2000-es jelentésben foglaltakhoz képest, viszont kritikáit választékosan fogalmazza meg. Egyértelmű minősítést csak ritkán téve, az EU bürokrácia nyelvén íródott technokrata jellegű elemzés útvesztőiben található a politikusok által akár különbözőképpen is értelmezhető értékelés.1998 óta az Európai Unió évenként minden csatlakozni vágyó közép-kelet európai országról jelentést készít. Így minden év novemberében az Európai Unió a belpolitikai csatározásokon felülemelkedve igyekszik a lehető legobjektívebb tükröt tartani az ország és a kormányzat egy éves teljesítménye elé.

Ezen jelentések megvizsgálják az Uniós tagságra pályázó országok felkészültségének aktuális állását a Koppenhágai Kritériumoknak megfelelően, azaz partikulárisan az írás a közösségi joganyag - az acquis communautaire - átvételének mélységét veszi számba. A jelentés az ország megítélésében az Unió számára alapul fog szolgálni a csatlakozási tárgyalásokon, valamint a jelentés egyes alterületekre vonatkozó megállapításai a csatlakozó országok (szak)politikusainak hivatkozásrendszerében is előkelő helyen szerepelnek.

Magyarország vezető tagjelöltnek megfelelő, kedvező és a legtöbb területen az előrelépést elismerő értékelést kapott. Az Európai Bizottság az idei országjelentésében, azonban egyetlen területen sem említ áttörő fejlődést a 2000-es jelentésben foglaltakhoz képest, viszont kritikáit választékosan fogalmazza meg. Egyértelmű minősítést csak ritkán téve, az EU bürokrácia nyelvén íródott technokrata jellegű elemzés útvesztőiben található a politikusok által akár különbözőképpen is értelmezhető értékelés.

A jelentés a politikai kritériumok értékelésével kezdődik, melyben jelzi, hogy Magyarország már 1997-ben teljesítette ezen feltételeket, a vizsgálat szerint az ország működő demokrácia, lényeges változás a tavalyi évhez viszonyítva nem következett be. Az első komoly kritikai észrevételt is itt teszi a jelentés, miszerint nincs változás abban sem, hogy az Országgyűlésnek még mindig nem sikerült megegyeznie a kisebbségek parlamenti képviseleti rendszerében, annak ellenére, hogy már egy 1992-es a Magyar Alkotmánybíróság által hozott döntés is alkotmányellenesnek minősítette ezt a hiátust.

A jelentés dicsérőlég említi a köztisztviselők jogállásáról hozott törvényt, melynek következményeként a közintézményekben növekszik az átláthatóság, és a hatékonyság. Azonban nem tartja elég előrehaladottnak a decentralizációt, és megállapítja, hogy a helyi önkormányzatokhoz nem jut vissza kívánatos mennyiségű adóbevétel, és így azok hosszútávon képtelenek lesznek megfelelően ellátni a megnövelt feladatkörüket.

A legkomolyabb bírálatot - a jelentésben egyedüliként piros betűkkel szedve - a közmédiák helyzete kapta. A értékelés explicite megállapítja, hogy a közszolgálati televízió anyagi helyzete kockázatos, így nem tudja betölteni közfunkcióit. Egyértelműsíti, hogy a közfelügyelet nincs biztosítva, mivel a három közszolgálati televízió kuratóriumában csak kormánypárti erők ülnek. A kormányzati erőfeszítések ellenére a parlament képtelen volt megoldani a problémát, mivel nem tudta a szükséges 2/3-os többséget megteremteni, így az ország az audiovizuális fejezet lezárásával késésben van a csatlakozási tárgyalásokon. Mivel a szituáció már két éve megoldatlan, ez a közszolgálati média növekvő politikai nyomásához vezethet.

Súlyos kritikával illeti a jelentés a romák helyzetét. Míg a többi 12 jegyzett kisebbség integrálódott a magyar társadalomba, addig a romák helyzete továbbra is nehéz maradt. Az ország 6%-át kitevő cigányság általában rossz agyagi- és életkörülmények között él, magas a munkanélküliek aránya, a halálozás mértéke több mint kétszerese az országos átlagnak. A várható élettartam a többségi társadalom hasonló mutatójához képest 10-15 évvel alacsonyabb, ami a nem kielégítő egészségügyi standardok következménye. Különösen súlyosnak tartja a jelentés a romák diszkriminációját az iskolában, mivel a gyerekeket gyakran kiveszik az oktatás főáramából, és 'speciális' osztályokba rakják őket. Ugyan a roma gyerekek többsége már befejezi az általános iskolát, azonban egyetemi diplomát csupán kevesebb, mint egy százalékuk szerez. A romák diszkriminációja nem csak az oktatásban, de a munkahelyeken, valamint a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében is jelentős. Ezen faktorok kumulációjaként a cigányság izolálódik a társadalmon belül.

Annak ellenére, hogy a korrupció elleni küzdelem a mindennapi politika részévé vált, továbbra is súlyos probléma - csakúgy mint azt a tavalyi jelentés is mutatta. Magyarországon nincs antikorrupciós törvény, azonban a kormány elfogadta a hosszú távú antikorrupciós stratégiáját, melyben meg fogja változtatni a jelenlegi törvényeket, és létrehoz újakat, többek között a lobbizást szabályozót is. Az összeférhetetlenségi törvény szigorítása is kívánatos volt, szintúgy, mint parlamenti képviselők vagyonelszámoltatásáról szóló törvény is. Azonban az értékelés szigorú, megállapítja, hogy a korrupció kérdései még oly szinten megoldatlanok, hogy alááshatják az állampolgárok demokratikus intézményekbe vetett bizalmát.

Értelemszerűen új elem a bírálatok között - és keményebb hangnemű - a státusztörvényre vonatkozó rész. A jelentés megemíti, hogy a környező országokban élő magyarokról szóló törvény néhány szomszéddal vitákat váltott ki. A törvény célja szerint, támogatná a szomszédos országokban élő magyarokat kulturális örökségük megtartásában, azonban néhány passzusa ellentétben áll a kisebbségvédelem jelenlegi európai szabványaival, ahogyan ezt a velencei bizottság is megállapította. E szerint a más államokban élő nemzetrészeket egyoldalúan támogató intézkedések csak akkor elfogadhatóak, ha érvényesülnek az államok területi szuverenitásának, a területen kívüliségnek, a szerződések betartásának, az államok közötti baráti viszonynak, az alapvető emberi szabadságjogoknak az elvei, különös tekintettel a diszkrimináció tilalmára.

A jelentés nagy terjedelemben foglalkozik a közbeszerzések gyakorlatával, és kiemeli, hogy minden szinten komoly erőfeszítésre van szükség a közbeszerzések átláthatóságának megteremtéséhez, nem csak a kormányzás alacsonyabb - helyi - szintjén, hanem a nagy volumenű infrastruktúra-beruházások, az útépítések terén is. Az EU-ban nem megengedett a közbeszerzési alapelvek megkerülése, kötelező a tenderkiírás, a valamint tilos az állami beruházások elosztása. Különösen nem megengedett az, hogy a munkát olyan magáncég végezze, amit valójában állami irányítású 'ügynökségek' vezetnek. További munkára van még szükség, hogy Magyarország felépítse a közbeszerzéseket felügyelő testületeket, ellássa őket modern információs rendszerrel, valamint kiképezze a megfelelő munkaerőt.

Az Unió megrója még országunkat a SAPARD agrártámogatási program hazai intézményeinek lassú kiépítéséért, az adatvédelmi biztos hiányáért, valamint a rossz börtönviszonyokért.

Az Unió által tartott tükör, az országjelentés, megfontolandó érveket jelent a döntéshozóknak, különösen a választási évben, amikor minden brüsszeli vélemény felértékelődik. Abban az esetben, ha az Unióban meginogna a politikai akarat annak tekintetében, hogy 2002 végére valóban lezárja a tárgyalásokat, a bírálatok többségét felhasználhatja arra, hogy lelassítsa a bővítési folyamatot. Ezért kevésbé szerencsés az a kormányzati politika, hogy nagyon sok kérdés végleges megoldását a választás utánra hagyja, mert így esetleg az európai széljárás változásával könnyen kicsúszhat az időből.

Magyarország gazdaság- és külpolitikájának szinte egészével az EU felé orientálódik, a 'klubba' szeretne bejutni. Az ország működő piacgazdaság, mely ha folytatja a megkezdett reformokat, akkor rövid távon képes lesz megfelelni az EU piaci nyomásának. A makrogazdasági mutatók bíztatóak, a GDP növekedése megfelelő, a munkanélküliség alacsony, az infláció csökkenése bíztató. A többi csatlakozni vágyó ország jelentését megvizsgálva kitűnik, hogy a komoly kritikák ellenére az Unió Magyarországról adta az egyik legjobb bizonyítványt.