A református egyház és a MIÉP

2001-12-02

Az elmúlt hetekben reflektorfénybe került a református egyház és a Magyar Igazság és Élet Pártjának kapcsolata. A református egyház több vezető testülete elhatárolódott ifj. Hegedűs Loránt református lelkésznek, a MIÉP alelnökének az Ébresztő című lapban megjelent cikkétől. A református egyház ezen túlmenően olyan döntést hozott, hogy a jövőben lelkészei egyetlen politikai párt parlamenti képviselői sem lehetnek. Ez a döntés szintén elsősorban a MIÉP ellen irányul.Az elmúlt hetekben reflektorfénybe került a református egyház és a Magyar Igazság és Élet Pártjának kapcsolata. A református egyház több vezető testülete elhatárolódott ifj. Hegedűs Loránt református lelkésznek, a MIÉP alelnökének az Ébresztő című lapban megjelent cikkétől. A református egyház ezen túlmenően olyan döntést hozott, hogy a jövőben lelkészei egyetlen politikai párt parlamenti képviselői sem lehetnek. Ez a döntés szintén elsősorban a MIÉP ellen irányul, hiszen ez a párt tervezte, hogy 2002-ben több református lelkészt is képviselőjelöltjeként ind ít. A fentiek egyértelműen azt jelzik, hogy a református egyház el kíván távolodni a MIÉP-től. A református egyház ezen törekvése megítélésünk szerint a MIÉP számára igen kedvezőtlen fejlemény.

A református egyház és a nemzeti radikalizmus kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. Magyarországon a református egyház megalakulása óta "nemzeti" egyháznak tekintette magát. Szemben a katolikus egyházzal, amely máig jó néhány univerzalisztikus elemet hordoz, a református egyház Magyarországon a magyar függetlenségi gondolattal, és - ezzel összefüggésben - a nemzeti érdekek, a nemzeti jelleg határozott képviseletével fonódott össze. A református egyház bázisa Magyarországon térben is igen jól behatárolható; elsősorban Kelet-Magyarországon vannak nagy számban református hívők.

A függetlenségi gondolat, valamint a nemzeti érdekek képviseletének hangsúlyozása Magyarországon a XX. század folyamán átértelmeződött, és - ennek folyamán - fokozatosan a jobboldal fogalomkészletének része lett. Ezáltal a hagyományosan "kurucos" mentalitású református egyház is egyre inkább a jobboldallal asszociálódott. Ebben természetesen közrejátszott az a tény is, hogy az egyházak - amennyiben politikai szerepet vállalnak - hagyományosan inkább a jobboldallal találnak közös nevezőt. Míg azonban a katolikus egyház inkább a tradicionális, mérsékelt konzervatív erőkhöz talált kapcsolatot, a református egyház - nemzeti jellegének hangsúlyozásával - a politikai paletta jobbszélén található nemzeti radikális erőkkel asszociálódott. Ez a tendencia a rendszerváltás után sem változott; a református egyház továbbra is - pontosabban: újfent - igen közvetlen kapcsolatokat ápolt a nemzeti radikális gondolatot megjelenítő MIÉP-pel.

A fentiek természetesen nem azt kívánják sugallni, hogy a református egyház egésze közel állna a MIÉP-hez. Egy egyház politikai jellegének megítélése egy demokratikus országban - amely állam és egyház elválasztására épül - egyébként is problematikus. Az alatt az állítás alatt, hogy a református egyház a MIÉP-pel asszociálódott, mi alapvetően három jelenségre kívánunk utalni. Egyrészt, a református szavazók körében a MIÉP országos átlagát szignifikáns mértékben meghaladó támogatottsággal rendelkezik. Másrészt, a MIÉP vezetői, képviselői és képviselő-jelöltjei között jóval több a református egyházhoz tartozó személy - hívők és lelkészek egyaránt -, mint más pártok esetében. Harmadrészt, a református egyház azon képviselői, akik politikai szerepet is vállalnak, ezt legtöbbször a MIÉP színeiben, illetve a nemzeti radikalizmus gondolatkörében teszik.

Megítélésünk szerint a MIÉP számára a fent vázolt kapcsolat rendkívül előnyös volt. Ennek oka a MIÉP, mint párt szervezeti jellegében keresendő. A MIÉP - ellentétben a Fidesszel és az MSZP-vel -, nem gyűjtőpárt. Nem törekszik arra, hogy a társadalom valamennyi csoportjából szavazókat szerezzen. Ehelyett többé-kevésbé explicit módon a társadalom meghatározott csoportjainak képviseletét vállalja fel. Szemben azonban a Magyarországon is jelen levő rétegpártokkal - pl. FKGP -, e csoportok definiálása a MIÉP esetén nem a csoport szociológiai jellemzői - osztály- vagy réteghelyzet, érdekviszonyok, stb. -, hanem ideológiai megfontolások szerint történik. Ennyiben a MIÉP szerveződése hasonló az SZDSZ-éhez: mindkét párt egy ideológiát állít központba, és az adott ideológiával azonosuló polgárok - valamint természetesen magának az ideológiának a - képviseletét vállalja fel.

A fentebbi értelemben vett ideológiai pártok számára létfontosságú, hogy a megszólítani kívánt csoportokkal szoros kapcsolatot ápoljanak. A modern demokráciákban ez igen gyakran azt jelenti, hogy a párt egy, vagy több meghatározott szubkultúrához igyekszik kötődni; egy vagy több szubkultúrában igyekszik döntő befolyást szerezni, míg a társadalom nagyobb részével egyáltalán nem foglalkozik. Megítélésünk szerint mind az SZDSZ, mind a MIÉP esetében elkülöníthetők olyan szubkultúrák - más bevett kifejezésekkel "pillérek" vagy "oszlopok" -, amelyeken belül az adott párt megpróbál jelentős befolyást szerezni. Míg azonban az SZDSZ eredendően ideológiai karakterét a pártszervezés során más elvek is kiegészítik, a MIÉP szerveződése szinte kizárólag ilyen pillérekre épül.

Megítélésünk szerint a magyar társadalom - fenti értelemben vett - református "pillére" a MIÉP szerveződésének egyik kulcsfontosságú eleme. A MIÉP - református lelkészein keresztül - a múltban igen gyakran a református egyházat mintegy közvetítőként használta fel; a MIÉP a református egyházon át teremtett kapcsolatot a párt fontos bázisát alkotó református hívőkkel. Az ideológiai alapon szerveződő pártok számára az ilyen közvetítő társadalmi intézmények igen lényegesek, hiszen ezek által juttatja el a párt üzenetét a potenciális szavazóihoz. Elvégre, miután a társadalom nagy részét a párt eleve nem kívánja megszólítani, a társadalom egészét megszólító kommunikációs médiumokban a párt szükségképpen hátrányban van. Ezért fontos az ilyen módon szerveződő pártok számára olyan kommunikációs eszközök - közvetítő intézmények és kommunikációs médiumok - létrehozása illetve felhasználása, amelyek a valóságot a potenciális szavazók számára a párt ideológiáján keresztül mutatják be. Ezt a szerepet tölti be a Magyar Fórum a MIÉP számára, és ezt a szerepet játszották korábban a MIÉP református lelkész képviselői is.

A református egyház elhatárolódása a MIÉP-től azt jelenti a párt számára, hogy elveszít egy fontos közvetítő intézményt. A jövőben a MIÉP országgyűlési képviselői nem lehetnek református lelkészek. Így nem lesz lehetséges, hogy a MIÉP a református egyházat használja fel a református hívők közötti támogatóinak megszólítására. Vagyis, a MIÉP az egyik általa igen fontosnak tartott társadalmi "pillérben" veszíteni fog befolyásából. Ez egyértelműen hátrányos a párt számára.

A református egyház szemszögéből a döntés racionálisnak tűnik. Említettük, hogy az egyház az elmúlt időben a MIÉP-pel asszociálódott, ami főként azt jelenti, hogy politizáló tagjai legtöbbször a MIÉP-hez kötődtek. Bizton feltételezhetjük, hogy ez az állapot a református egyház egésze számára - amely elsősorban nem politikai, hanem vallási intézmény - kellemetlen volt. Nem szabad ugyanis elfeledni, hogy túlzottan szoros kapcsolat egy egyház és egy politikai párt között az egyháznak szinte mindig kedvezőtlen - bármelyik egyházról, illetve pártról is legyen szó. Hiszen, bár az leszögezhető, hogy az egyházak hívői között határozott politikai szimpátiák lehetnek egyik vagy másik párt iránt, a hívők politikailag sohasem alkotnak homogén közösséget. Különösen így van ez a református egyház esetében, mert bár a MIÉP itt átlagát jóval meghaladó támogatottsággal bír, ez - éppen a MIÉP országosan viszonylag alacsony támogatottsága miatt - egyáltalán nem jelenti a hívőknek még csupán relatív többségét sem.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695