Nemzetőrség: szükség van-e a magyar fegyveres erők körének a bővítésére?

2001-12-04

A Nemzetőrség, mint fogalom, és mint intézmény nem ismeretlen a magyar történelemben, és a világ számos országa rendelkezik ilyen, vagy ehhez hasonló elnevezésű, a reguláris védelmi erőkhöz valamilyen módon kapcsolódó, azokat kiegészítő, elsősorban helyi, készenléti védelmi, őrzési, biztosító, és ezért "hátországi" feladatok ellátására képes erőkkel (nemzeti gárdával, területvédelmi erőkkel), melyek állománya általában önkéntesekből tevődik össze. A magyar fegyveres erőket, az Alkotmány szerint, a Magyar Honvédség és a Határőrség alkotja. Az ország védelmét a honvédség mellett a szövetség garantálja beleértve az elrettentést is. Ugyanakkor a honvédségnek is készen kell állnia, hogy kijelölt erőivel a szövetség bármely tagját ért támadás esetén részt vegyen a közös védelemben, és közre kell működnie a régióban kialakult válságok kezelésében, a békefenntartó műveletekben. Mindezt olyan törvények szabályozzák, melynek meghozatalában az országgyűlési képviselők kétharmadának az igenlő szavazatára van szükség.

Mindebből sok minden következik. Mindenek előtt az, hogy a honvédséget alkalmassá kell tenni e feladatok végrehajtására, melyre a tavaly elfogadott parlamenti határozat kötelezi is a kormányt, illetve a honvédelmi vezetést. A folyamat elindult, de a kívánt képességek kialakítása mintegy 10 évet és jelentős anyagi-pénzügyi erőforrásokat igényel. Ez utóbbiak azonban nem végesek, ami a feladatok és a fejlesztések ütemezését, priorizálását követeli meg.

Emellett halaszthatatlan feladat az Európai Uniós tagságra való felkészülés és a schengeni követelményeknek való megfelelés miatt a Határőrség jelentős szervezeti, technikai és humán fejlesztése, mely hasonlóan komoly erőforrásokat igényel.

E tények bemutatása azért fontos, mert ha valaki felveti, vagy éppen parlamenti határozatként javaslatokat tesz egy új, harmadik fegyveres erő létrehozására, a magyar fegyveres erők bővítésére, akkor a fentiekkel komolyan számot kell vetnie. Ráadásul a helyzet paradox voltára utal az a tény, hogy a honvédség - éppen a feladatok végrehajthatósága, a kívánt képességek kifejlesztése és, ami lényeges, a kellő szintű finanszírozhatóság biztosítása érdekében - nem bővül, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen csökkenti (45 ezer főre) létszámát, laktanyáinak, bázisainak, helyőrségeinek számát. Igazolva azt, hogy a lényeg nem a mennyiség, hanem a minőség a haderő területén is.


Történelmi visszapillantás és kitekintés

A Nemzetőrség, mint fogalom, és mint intézmény nem ismeretlen a magyar történelemben, és a világ számos országa rendelkezik ilyen, vagy ehhez hasonló elnevezésű, a reguláris védelmi erőkhöz valamilyen módon kapcsolódó, azokat kiegészítő, elsősorban helyi, készenléti védelmi, őrzési, biztosító, és ezért "hátországi" feladatok ellátására képes erőkkel (nemzeti gárdával, területvédelmi erőkkel), melyek állománya általában önkéntesekből tevődik össze. Kiemelkedik ezek sorából az USA Nemzeti Gárdája, amely nem egy alkalommal - mint például a délszláv háború légi hídjával - harci feladatot is ellátott, mégpedig külföldön.

A magyar történelemben a nemzetőrség először az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban jött létre az 1848. évi XXll. tc. alapján, melynek felügyeletét kezdetben maga Batthyány Lajos miniszterelnök látta el, és zászlóaljai nem csak hátországi, hanem helyenként harci feladatokat is elláttak. (A mintát az 1789-ben szervezett és 1831-ben újjá alakított francia Nemzeti Gárda szolgáltatta). Az 1956-os októberi forradalom is életre hívta - ha csak rövid időre is - a nemzetőrséget, melynek parancsnoka Király Béla, ma is élő, nyugalmazott tábornok volt. Tevékenysége közismert.


Területvédelem, tartalékerők

A Magyar Honvédség hosszú távú átalakítását elrendelő 61/2000. évi országgyűlési határozat utal - a rendszerváltás óta először- a Nemzetőrségre, amikor az alábbiak szerint fogalmaz: "...meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a Nemzetőrség fokozatos létre hozásának az anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit". Figyelemre méltó, hogy a határozat nem létrehozásról, vagy szükségességről, hanem a lehetőségek és a feltételek megvizsgálásáról szól. Nem véletlenül. Ugyanis az új fegyveres erő létrehozása alapos elemzést, sokoldalú vizsgálatot, a szükségletek és a lehetőségek számba vételét és összevetését igényli és csak ezek alapján lehet meghozni a helyes, az optimális döntést.

Ezek közül csak a legfontosabbak:
- az ország tényleges biztonság igényei a NATO-tagság figyelembe vételével,
- az ország anyagi erőforrásainak összevetése a meglévő fegyveres erők reális képességeivel,
- az ország biztonsági illetve védelmi stratégiája,
- a meglévő fegyveres erők (honvédség, és határőrség) fejlesztésének a kívánt képességek kialakításának az anyagi, pénzügyi szükségletei,
- az ország erőforrásainak a védelemre fordítható pénzügyi lehetőségei,
- a társadalom véleménye, várható reagálása.

Az idézett parlamenti határozat nem csak a területvédelem és a Nemzetőrség közötti szoros összefüggésekre utal - kizárva a felesleges párhuzamosságokat -, hanem azt is meghatározza, hogy a honvédségnek - a NATO-szövetségesekhez hasonlóan - békében meglévő és jól feltöltött reagáló (azonnali és gyors) erőkkel, kiegészítéssel létrehozott fővédőerőkkel, valamint területvédelmi, illetve tartalékerőkkel kell rendelkeznie.


A Nemzetőrségre (területvédelemre) vonatkozó alapvető elképzelések

A kérdés és a feladat az, hogy ezen erőket, illetve képességeket, milyen formában, milyen jelleggel és rendeltetéssel, mekkora létszámmal és szervezettel, önálló, új erőként vagy a honvédségbe betagozottan, illetve mikor kell, mikor lehetséges és milyen módon célszerű létrehozni
. Az egész zajló vita, a jelenleg kialakult politikai, katonai, gazdasági, nemzetközi helyzet ismeretében és figyelembe vételével a Nemzetőrség (területvédelmi erők) tekintetében az alábbi elképzelések, lehetséges változatok körvonalazhatók:

(1) A 45 ezer főben maximált honvédség (HM tárca) tartalék állományának a biztosítása, a honvédség békehadrendjének (helyőrségek, kiképzési bázisok, laktanyák, infrastruktúra) a bázisán, a hadkötelezettség alapján sorkatonai szolgálatot teljesített, kiképzett katonákból, illetve ezek rendszeres gyakorlatban tartása, és továbbképzése. Az önkéntes haderő fokozatos térnyerése, az önkéntes szerződéses katonák arányának növekedése után alapvetően önkéntes-tartalékos állomány toborzása, rendszeres gyakorlatban tartása. Ez a honvédelmi vezetés, főként a vezérkar feladata. E tartalékos állományra alapozva kialakítható a területvédelmi erők rendszere is, melynek kettős kötődése a honvédséghez, illetve a helyi önkormányzatokhoz és védelmi bizottsághoz egyaránt fontos és szükséges, egyúttal kellő motiváltságot is biztosító pozitív tényező.

(2) A Nemzetőrség mielőbbi felállítása új, önálló fegyveres erőként az országgyűlésnek benyújtott és aktualizált határozati javaslat elfogadása alapján, természetesen kormányzati feladatként. E változat szorgalmazói szerint a "lényeg" nem az előkészítettségen, a határidőn és a "másodrendű" ügyleteken, hanem a mielőbbi elvi döntésen, vagyis a Nemzetőrség szükségességének a deklarálásán van. Kerül, amibe kerül, olyan következményekkel, amilyenek lesznek - a többi majd menni fog "magától is". E változat szerint a Nemzetőrség, mintegy gyűjtőszervezet lenne, magába foglalná a területvédelmi, a helyi őrzési-védelmi, valamint biztosítási feladatokon túlmenően a különféle "katonai" jellegű, vagy ahhoz közeli sportágakat, klubokat, végezné a tartalékosok képzését, valamint továbbképzését, sőt magára vállalná a hadköteles fiatalok rövidített - 2-3 hónapos - alapvető kiképzését is. E sokrétűség meglehetősen bonyolult, és a kritikusok szerint irreális is, ráadásul feltételezi a hadkötelezettség további fennmaradását.

A szervezeti felépítés a jelenlegi megyerendszerre (és Budapest) épülne, ami mintegy húsz egységet jelentene, önálló országos parancsnoksággal és logisztikai háttérrel. E változat azonban figyelmen kívül hagyja, illetve feleslegesnek tekinti az alábbiakat:
- az ország kidolgozás alatt, illetve elfogadás előtt álló biztonsági és katonai stratégiája;
- a jelenlegi megyerendszerre kiépítendő nemzetőrség és az ettől jelentősen eltérő honvédségi elhelyezési struktúra közötti ellentmondások és ennek anyagi-pénzügyi következményei.

Ezen elgondolás támogatói - a kritikusok szerint - megfeledkeznek arról, hogy egy harmadik fegyveres erő létrehozása anyagi-pénzügyi erőforrásokat von el az átalakuló és jelentős fejlesztést igénylő honvédségtől és határőrségtől. Ezért e változat szorgalmazói olyan tartalmú parlamenti határozatban érdekeltek, mely gyors döntést, és nem az elemzést, vizsgálatot és sokoldalú döntés előkészítést irányoz elő, határoz meg a kormány számára.

(3) E változat nem veti el a Nemzetőrség gondolatát, de azt a területvédelemmel összhangban, annak egyik elemeként, esetleg teljes módon megjelenítőjeként képzeli el, a magyar honvédség hadrendjébe betagoltan. Az elgondolás abban is különbözik az előző (2-es) változattól, hogy a hangsúlyt nem a gyors döntést ígérő parlamenti határozatra, hanem a döntéselőkészítés sokoldalú megalapozására, a lehetőségek mérlegelésére, a realitásra helyezi. A Nemzetőrség esetleges létrehozását csak a honvédség önkéntes-hivatásos rendszerre történő átállása után, a hadkötelezettség megszűntetésével, illetve békeidőbeli felfüggesztésével párhuzamosan, a meglévő fegyveres erők haditechnikai fejlesztési programjainak előrehaladott végrehajtása, valamint a társadalommal való elfogadtatás esetén képzeli el. A létrehozott intézmény szervezeti felépítése a jövőben kialakítandó régiókra, valamint a honvédség infrastruktúrájára épülne, nem teljesen önálló logisztikai háttérrel. Ezt a változatot főleg az MSZP és az SZDSZ támogatja, de nem idegen számos független szakértőtől sem.

(4) E változatba különféle elképzelések, vélemények sorolhatók, melyektől nem idegen a NATO-ellenesség, az önálló nemzeti haderő, a nagy haderő szükségességének a hirdetése; irredenta, soviniszta gondolatok felbukkanása, különféle "militáns", erőszakos hajlamok kielégítése sem. Az országban közismerten létezik egy sor "Nemzetőrség" vagy más hangzatos elnevezésű kisebb-nagyobb szervezet, melyek részben a magyar hagyományok, a nemzet védelme felkarolóinak, folytatóinak, részben meglévő, vagy vélt helyi rendészeti igények kielégítése "felvállalóinak" vallják magukat. (Ezek a szervezetek nem összetévesztendők a Polgárőrségekkel, amelyek egyre nagyobb hatékonysággal működő és a rendőrség tevékenységét támogató intézmények.) E változat nem kellően artikulált, de számolni kell vele.


A Nemzetőrség lehetséges feladatai

Amennyiben a döntéselőkészítési folyamat során végzett előzetes és konkrét vizsgálatok és elemzések a Nemzetőrség szükségességét igazolják, a feltételek pedig a lehetőséget biztosítják, akkor a Nemzetőrség feladatai az alábbiak lehetnek:
- alapvető rendeltetése a honvédség fővédőerőinek a mentesítése minden olyan feladat aló, ami gyengítené védelmi erőfeszítéseit, valamint minden lehetséges eszközzel és módon ezen erőfeszítések támogatása,
- területvédelmi, helyi örzési-védelmi feladatok ellátása,
- a honvédség és az ország védelmére beérkező szövetséges erők mozgásának, áthaladásának a biztosítása,
- a honvédség fővédőerőinek a kiegészítése,
- közreműködés az ellenség felderítő-diverzáns csoportjai, légidesszantjai elfogásában, megsemmisítésében,
- részvétel a katasztrófavédelmi feladatokban,
- közreműködés a "migrációs és humanitárius" tevékenységekben,
- a Nemzetőrség saját önkéntes állományának a képzése és továbbképzése,
- a haza védelmére történő nevelés elősegítése,
- a széleskörűen értelmezett honvédelmi (nem hadkötelezettség!) kötelezettség alkotmányos elve érvényesítéséhez szervezeti és működési feltételek biztosítása,
- helyi és önvédelmi kezdeményezések érvényesítéséhez megfelelő lehetőség és keretek biztosítása.

A leírtak arra utalnak, hogy egy új, önálló fegyveres erő - a Nemzetőrség - szükségessége, létrehozása csak a meglévő magyar fegyveres erők, a honvédség és a határőrség kívánatos és halaszthatatlan jelentős pénzügyi erőforrásokat igénylő fejlesztése figyelembevételével és felelősségteljes, megalapozott döntéssel lehetséges.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695