A Fidesz-MPP kampánystratégiájáról

2002-01-13

2002 első heteiben úgy tűnik, mintha a Fidesz kifogyott volna az ötletekből. A vezető kormánypárt, amely a számára kínos ügyekből korábban gyakran új tematizációs javaslatok felvetésével menekült, most mintha nem tudná eldönteni, mit is szeretne a politikai napirenden látni. Azok a korábban felvetett témái pedig, amelyek "beérését" mostanra időzítette - például a státustörvény -, nem a kívánt eredményt hozzák. A Fidesz tehát mintha visszaszorulóban lenne a tematizációs versenyben.2002 első heteiben úgy tűnik, mintha a Fidesz kifogyott volna az ötletekből. A vezető kormánypárt, amely a számára kínos ügyekből korábban gyakran új tematizációs javaslatok felvetésével menekült, most mintha nem tudná eldönteni, mit is szeretne a politikai napirenden látni. Azok a korábban felvetett témái pedig, amelyek "beérését" mostanra időzítette - például a státustörvény -, nem a kívánt eredményt hozzák. A Fidesz tehát mintha visszaszorulóban lenne a tematizációs versenyben.

Az, hogy a Fidesz előre időzített témáinak egy része visszafelé sül el, nyilván nem a Fidesz tudatos törekvéseinek eredménye. Ezzel szemben az új tematizációs javaslatok felvetésének elmaradása, a szorosan vett kampány fideszes indításának késleltetése a vezető kormánypárt döntésének következménye, s így stratégiájának része. Bár természetesen lehetetlen előre megállapítani, hogy vajon milyen ötletekkel áll majd elő a Fidesz az elkövetkezendő három hónapban, bizonyos óvatos következtetéseket ezzel kapcsolatban - az elmúlt hetek történései alapján - talán lehet tenni. Az alábbiakban erre teszünk kísérletet: megpróbáljuk felvázolni, hogy milyen lehetséges stratégia várható a fiatal demokraták részéről a választásokig hátralevő időszakban.


Depolitizálás

Többször leírtuk, hogy a Fidesz, és különösen Orbán Viktor igyekszik depolitizálni a politikát. A vezető kormánypárt megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy a politika alapvetően valamilyen negatív dolog, amely elsősorban az ellenzéki pártok törekvéseiben jelenik meg. A politikával kapcsolatban az állampolgári szkepszis általános, így a Fidesz feladata mindössze annyi, hogy magát a politikától minél távolabb, az ellenzéket pedig ahhoz minél közelebb helyezze.

Az elmúlt hetek történései - pontosabban: "nem-történései" - alapján úgy tűnik, a Fidesz továbbra sem kíván "politizálni". Ez előrevetíti a Fidesz kampány-stratégiáját. A depolitizált kampány lényege, hogy nincs kampány. Pontosabban: kampányt az ellenzék folytat "politikai" okokból, míg a kormány - és a Fidesz - az ország ügyeivel foglalkozik. "Az élet nem áll meg", az "ország ügyeit áprilisban is intézni kell" - ezek a mottók felelnek meg a Fidesz elképzeléseinek.

A depolitizálás alapvető célja, hogy elhitesse a választókkal: a 2002-es évben nincs semmi különleges, az áprilisi választásokat nem kell "felfújni". A választásoknak politikailag természetesen kiemelt jelentősége van: Magyarországon az országgyűlési választás az egyetlen alkalom, amikor a polgárok ténylegesen - a politikai erők számára következményekkel bíró módon - véleményt mondhatnak az egyes politikai szereplőkről. A depolitizálás célja, hogy e kiemelt jelentőség ne tudatosuljon a polgárok számára, hogy úgy tűnjön: a dolgok természetes - és ezért megváltoztathatatlan - állapota az, hogy a Fidesz kormányoz, az ellenzék pedig politizál. Ha a Fidesz a kampányidőszakban is "kormányoz", az ellenzék pedig "politizál", akkor a kampányidőszak nem fog sokban különbözni a magyar politikai "normálállapotától". Ez viszont segíthet a Fidesznek abban, hogy a kampány jelentőségét - amit a változás lehetősége nyújt - csökkentse.


"Kormányzás"

A depolitizáló stratégia alapvető eszköze ennek megfelelően a folyamatos "kormányzás". A kormányzás jelen esetben azt jelenti, hogy a kormány a kampány időszakban az emberek számára fontos - és sokuk számára kedvező -, ám alapvetően nem politikai döntéseket hoz. Ilyen döntések lehetnek a különböző társadalmi csoportoknak juttatott támogatások, béremelések, adókedvezmények, stb. A kormány egy jelentős társadalmi csoportot, a nyugdíjasokat, máris kedvezményben részesítette: ők 2002 elején egy összegben kapják emelt nyugdíjukat. Megítélésünk szerint várható, hogy több más, a kormány számára lényeges társadalmi csoport - közalkalmazottak, egészségügyi dolgozók, oktatásban dolgozók, stb. - is részesülni fog a tavasz folyamán egyszeri, ám viszonylag nagy mértékű jövedelem-kiegészítésben.

A fent említett intézkedések az emberek nagy tömegeit érinthetik, ám alapvetően nem politizálhatók át: az ellenzék nem érvelhet a béremelések, a támogatások ellen. Legfeljebb a prioritásokat kifogásolhatja. Megítélésünk szerint azonban tavasszal az ellenzéknek még ez az eszköze is korlátozott lesz; a kormány ugyanis feltehetően aligha törődik majd a költségvetési lehetőségekkel az osztogatás során, így lehetőséget teremt magának arra, hogy mindenkinek juttasson valamit.

A fenti stratégia nem feltétlenül lesz sikeres. A siker főként azon áll vagy bukik, hogy a megcélzott társadalmi csoportok mennyire lesznek "feledékenyek". Vagyis, az egyszeri támogatások megítélése akkor lesz kedvező, ha e támogatásokkal sikerül elnyomni az elmúlt négy évben az említett csoportok számára felhalmozódott - anyagi és nem-anyagi jellegű - sérelmeket. Az ellenzék a kormány ezen stratégiája ellen tehát leginkább úgy védekezhet, ha folyamatosan napirenden tartja a "múltban" történteket; ha emlékezteti az embereket a 2002 előtti időkre. Ez a feladat - akárcsak a támogatások "eladása" - alapvetően PR-feladat.

A kormányzás célja, mint említettük, hogy a "cselekvő" kormány - "ígérgető, felelőtlen és politizáló" ellenzék dichotómiát mutassa a választóknak. Ennek a társadalmi csoportok materiális támogatásán túl eszköze lehet a kormány külpolitikai tevékenységének előtérbe helyezése. A külpolitikai színtéren ugyanis a kormány ténylegesen az egész országot képviseli, és ennek megfelelően a világpolitikában is fontos szerepet játszó aktorokkal van egy "ligában". Ha a kormányfő sikerrel kelti azt a látszatot, mely szerint ő Magyarország érdekeit védi külföldön, míg az ellenzék csupán "csip-csup" ügyekkel foglalkozik, akkor érdemben járul hozzá a "kormányzó kormány - politizáló ellenzék" kép megjelenítéséhez. A kormányfő a külpolitikai szerepléssel azt a régóta kommunikált üzenetet is megjelenítheti, hogy ő személyében az egész politikai elit fölött áll. Neki vetélytársa vagy kihívója Magyarországon nem lehet, hiszen minden szocialista politikus pártpolitikus, míg ő a pártok felett álló, a nemzet egészét képviselő államférfi.

A fenti stratégia részét képezte volna eredetileg a státustörvény éppen úgy, mint Martonyi azon elképzelése, hogy a kampányból mellőzzék az uniós csatlakozással kapcsolatos kérdéseket. Ez utóbbi azt jelentette volna, hogy az unióval kapcsolatban csak a kormánynak lett volna lehetősége nyilatkozni, míg az ellenzéket kötötte volna a megállapodás. A kormány mindkét fenti törekvése egyelőre meghiúsult, ám a miniszterelnök azon elképzelése, hogy a választásokig mind a 15 uniós országba ellátogat, ugyanezt a célt szolgálja.

Az ellenzék legjobb védekezési módja a fenti stratégia ellen, ha maga is megjelenik a nemzetközi színtéren. Bár erre a kormánynál jóval kevesebb lehetősége van, az Európa nagy részét továbbra is irányító szocialista kormányok az MSZP-nek, az LI tavasszal Budapesten tartandó kongresszusa pedig az SZDSZ-nek nyújthat lehetőséget, hogy a külpolitikai porondon is megjelenjen. Nem szabad azonban túlbecsülni e lehetőségeket. A kormány az elmúlt négy évben a külpolitika belpolitikai kommunikálásában jelentős sikereket ért el. Míg négy éve a külpolitika terén az MSZP verhetetlennek tűnt, ahogyan az EU-s csatlakozás melletti egyértelmű kiállást is az MSZP-SZDSZ-hez kötötték a polgárok, addig mára a helyzet megváltozott. A kormány a felmérések szerint a külügyek terén különösen jól végzi a dolgát - legalábbis az állampolgárok szerint -, az EU-s csatlakozás, mint program, pedig már egyáltalán nem kötődik az ellenzéki pártokhoz.


Média-jelenlét és az ellenzék média-jelenlétének ellehetetlenítése

A kormány törekvése a kampány idejére tehát kettős jellegű. Egyrészt, a politikát igyekszik száműzni a kampányból, másrészt viszont saját "kormányzását" szeretné minél jobban megjeleníteni. A fenti célokat a kormány úgy érheti el legjobban, ha minden befolyását felhasználja a média depolitizálására, ám ezzel egy időben "kormányzati" eredményeit intenzíven kommunikálja.

A fenti stratégia alkalmazására már a múltban is láttunk példákat. A Milleniumi Országjáró, a költségvetést bemutató füzet, vagy a kormány nemrég több napilapban megjelent hirdetése formálisan kormányzati - tehát nem fideszes - hirdetés. A kormány saját álláspontja szerint az ország állapotáról tudósította a polgárokat, bemutatta a kormány eredményeit - minden pártpolitikai felhang nélkül. Megítélésünk szerint ez a fajta bújtatott propaganda fogja képezni a Fidesz kampány-kommunikációjának gerincét a jövőben is.

Ehhez járul majd a kormány azon törekvése, hogy a kereskedelmi médiából száműzze a politikai műsorokat, sőt, akár a politikai hirdetéseket is. Kérdéses, hogy a kereskedelmi televíziók hogyan reagálnak majd a kormány ilyen irányú szándékára, ám az RTL-KLUB azon döntése, hogy a Heti Hetes sugárzását a kampány időszakára felfüggeszti, egyértelműen kormányzati sikernek könyvelhető el.

A politikai kampány száműzése a kereskedelmi televíziókból azért is lenne a kormánynak kedvező, mert ezáltal felértékelődne a közszolgálati televízió szerepe. Nem kizárt ugyanis, hogy az állampolgárokban eleve van egy bizonyos érdeklődés kampány-időszakban a politika iránt, amelyet - ha a kereskedelmi televíziók nem foglalkoznak a kérdéssel - csak a közszolgálati televízión keresztül elégíthetnek ki. Márpedig a közszolgálati televízió elfogult a kormány irányában. Amennyiben kizárólag a közszolgálati televízió foglalkozik majd részletesen a kampánnyal, az az ellenzék számára mindenképpen kedvezőtlen lesz.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695