Megszűnt a Beszéljük meg! című vitaműsor

2002-01-17

Néhány nappal azután, hogy a Magyar Rádió megszűntette a Beszéljük meg! című vitaműsort, amely 1992-ben indult és a hallgatók telefonjaira épült, a műsorvezető-szerkesztő Bolgár György is távozik az intézményből január 15-én. A döntésről Perjés Klára adófőszerkesztő tájékoztatta levélben a műsorvezető-szerkesztőt.
Néhány nappal azután, hogy a Magyar Rádió megszűntette a Beszéljük meg! című vitaműsort, amely 1992-ben indult és a hallgatók telefonjaira épült, a műsorvezető-szerkesztő Bolgár György is távozik az intézményből január 15-én. A döntésről Perjés Klára adófőszerkesztő tájékoztatta levélben a műsorvezető-szerkesztőt. Bolgár György december 21-én levelet írt a rádió vezetésének, amelyben tiltakozott amiatt, hogy a rádió vezetősége radikálisan csökkentené a műsor idejét, és politikusokat, politológusokat is szerepeltetnének a hallgatók véleménynyilvánítási lehetőségének rovására. Perjés erre a levélre hivatkozva közölte az újságíróval, hogy további munkájára nem tartanak igényt.

Összefoglalás

A Bolgár György leváltása melletti érvek:
- Bolgár György megsértette a pártatlanság gyakorlatát és a közszolgálati média működési szabályzatát
- a műsorvezető engedte, hogy a betelefonálóknak a Magyar Rádió egyes más műsorairól, illetve egyes vezetőiről alkotott elmarasztaló véleménye adásba kerüljön, és ezt nem kísérelte meg megakadályozni
- az élő riportműsor közízlést romboló, torzan egyoldalú és dezinformáló

A Bolgár György leváltása elleni érvek:
- a leváltás indoklása, mely szerint Bolgár nem védte meg a rádiós vezetést és a kollégáit a magukról megfeledkezett hallgatókkal szemben, nem helytálló, mert, aki hallotta a műsort, tudja, hogy szinte egyebet sem tett utolsó műsorában
- Bolgár György fölkészültsége, halk és nyugodt hangja eleve irritáló minden államrendben, ahol a hatalom fő rendezőelve az állampolgári félelem és a melegen tartott, mindig friss harag
- ez a műsor nem csak arról szólt, amiről úgy hallatszott, hogy szól (közérdekű, aktuális ügyek), hanem főképp arról, hogy mi a vita
- Bolgár György leváltása nemcsak Bolgár Györgyről szól, hanem a sajtószabadságról is, de legalább a közrádió helyzetéről
- itt a polgárok tényleg azt érezhetik, hogy szabadok a véleményalkotásban. Aki tehát ennek a műsornak az ellensége, az a véleményszabadság ellensége, az a demokrácia ellensége, a polgárok ellensége
- két elv uralkodik a Magyar Rádióban, a kritikátlan kormányszolgálat és a szakmai alkalmatlanság
- ugyanazok vetették Bolgár György szemére a műsorvezetői elfogultságot, akik évek óta eltűrik vasárnap reggelente a Vasárnapi Újságot, amelyről az ORTT megállapította: "a műsor egészének hangvétele, szellemisége az, ami sérti a médiatörvényt"




R. Székely Julianna szerint (Beszéljék meg!, Magyar Hírlap, 2002. január 9.) "a Magyar (közszolgálati) Rádió leváltotta saját közönsége egy részét. Nagyjából 600 000 embert, akik az elmúlt tíz évben, némi megszakítástól eltekintve, hetente kétszer voltak hallgatói és közreműködői Bolgár György Beszéljük meg! című műsorának. A demokratikus viselkedés és közbeszéd egyik iskolájának, ahogyan évekkel ezelőtt írtam róla, holott akkor nem is volt helyzet. Nem volt közelgő parlamenti választás, melynek jegyében egyszer már kirúgtak 129 rádióst, közöttük természetesen Bolgárt, most meg, mások mellett az ő leváltásával 'ésszerűsítenek és frissítenek'".

R. Székely véleménye szerint úgy látszik, Bolgár György "fölkészültsége, halk és nyugodt hangja eleve irritáló minden államrendben, ahol a tehetségtelenek ordítanak, a középszerűek stallumokat kapnak, ahol a hatalom fő rendezőelve az állampolgári félelem és a melegen tartott, mindig friss harag. Bolgárban mégsem ő maga a legaggasztóbb. Ha csak egyike lenne az úgynevezett liberálbolsevik közíróknak, legföljebb időről időre lelepleznék a kormányközeliek, hogy már az apja is, meg hogy gyűlölködik, fröcsög, és persze hazát árul, egyszóval menne a sajtóbiznisz, as usual. Bolgárban valószínűleg az a legborzasztóbb, amikor nem beszél, hanem hallgat. Mindenféle civilek hangját hallgatja benn a rádióban, ezt a hangot egyszersmind a nép egy része is hallja, és önmagára ismer. Arra a véleményre, amit ő mondott tegnap a szomszédnak vagy az őneki, meg azzal, amit a legszívesebben hallani sem akar, ám Bolgárnál kiderült, hogy az se a prérifarkasok éhes üvöltése. Ez a műsor (...)nem csak arról szólt, amiről úgy hallatszott, hogy szól (közérdekű, aktuális ügyek), hanem főképp arról, hogy mi a vita. Hogyan megy az, hogy az embernek érvelnie is kell, nem csak orrba bokszolnia a másikat. (...) Igen ám, de ha egy-egy hatalom kifejezetten arra rendezkedik be, hogy ő az igazság kizárólagos birtokosa, aki meg mást mond, az hazudik és politikai kampányt folytat, akkor a Bolgár-féléknek előbb-utóbb menniük kell. Akkor is, ha egyebet sem tesznek, mint folyvást kiegyensúlyoznak. A próra kontrát mondanak és fordítva, ám nem a kiegyensúlyozás kedvéért, hanem hogy bemutassák, mi a demokrácia".

R. Székely szerint "ami most Bolgár Györggyel és az ő műsorával történik(...), egyszerre komikus és félelmet keltő.
A komikumról rádiós főnökei gondoskodtak. Két rettenthetetlen közszolga, akik a heti egyik 'Beszéljük meg!' helyett női magazinműsorral kedveskednek. A másikban viszont fél órát adnak csak a hallgatóknak, hogy a további 20-25 percben politikusok és politológusok is hallathassák végre a hangjukat. Ennél talán csak az az írásbeli figyelmeztetés mókásabb, mely szerint Bolgár nem védte meg a rádiós vezetést és a kollégáit a magukról megfeledkezett hallgatókkal szemben. Holott, aki hallotta, tudja, hogy szinte egyebet sem tett utolsó műsorában.
Nem ő mondta, csak saját főnökeit idézte, hogy a 'Beszéljük meg!' egyes megszólalói nem a Kossuth rádió hangját képviselik. Nem ő kérdezte, hanem egy telefonáló, hogy akkor vajon mi a Kossuth rádió hangja, mert hogy szerinte a Kossuth mindannyiunké".

Dési János szerint (Ne beszéljük meg, Népszava, 2002. január 9.) Bolgár György leváltása "nemcsak Bolgár Györgyről szól, hanem a sajtószabadságról is, de ha kevésbé fennköltek akarunk lenni, akkor legalább a közrádió helyzetéről. Szögezzük azt is le, Bolgár György műsora csak egy a sok közül, meg lehet szüntetni, átrakni más időpontra, másik riportert keríteni belé. Lehet, már miért ne lehetne, ha ennek szakmai okai vannak. De esetünkben erről szó sincs. Bolgár valamilyen megmagyarázhatatlan okból szálka a közmédiumot egyre jobban eluraló szélsőségesek szemében. Jobboldali politikusok egy csoportja rendszeresen támadja. Az 1994-es választások előtt el is bocsátották Bolgárt (...), aztán a műsor újraindult, de gyakran hangzott el: ezt a nemzet testét rágó mételyt ki kell vágni. Ne mérgezze már tovább az egészséges nemzeti lelket. Nem, nem soha Bolgárra. Innentől kezdve már csak idő kérdése volt az egész. Hogy mikor teljesedik be a nemzeti átok Bolgár műsorán. Kis gond, hogy népszerű, sok hallgató szereti - de az ilyesmi tényleg nem számít, ha nagyobb, össznemzeti célokról, a közrádió megtisztításáról van szó. Még szerencse, hogy a közrádiót - figyelem, ezt mi polgárok mindannyian tartjuk el - olyan vezetés uralja, amelyik nem tartja különösebb gondnak, ha politikai megrendelésre kell dolgoznia.

Dési szerint kérdés "miért is idegesít egyeseket ennyire ez a műsor. Amelyikben nincs más, mint hallgatói vélemények. A politikáról, a mindennapokról. Betelefonál az ember, aztán minden előzetes ellenőrzés, cenzúra, polgársági vizsga és a többi nélkül csak úgy elmondja a véleményét. Hol okosat, hol butát. Néha anyázza a kormányt vagy bírálja az ellenzéket. De már mindez ott száll az éterben, nem lehet visszaszívni. Illetve csak egyetlen módon: ha elveszik az egész műsor".

Dési szerint "Bolgár György a magyar rádiózásban egy új műsortípust honosított meg. Azt, amelyikben az emberek az őket izgató kérdésekről szabadon elmondhatják a véleményüket. Bolgár pedig nagy tapintattal - s ezt hatalmas adag kollegiális irigységgel mondom -, ügyességgel vezeti ezt a műsort. S így állhat hosszú idő óta a népszerűségi listák élén. No meg azért, mert itt a polgárok tényleg azt érezhetik, hogy szabadok a véleményalkotásban. Aki tehát ennek a műsornak az ellensége, az a véleményszabadság ellensége, az a demokrácia ellensége, a polgárok ellensége. Álláspontját, mindannyiunk okulására, ő is kifejthette. Nekünk, akik demokratának tartjuk magunkat, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mit jelent mindez valójában." - írtam ezt két évvel ezelőtt, amikor éppen egy kisgazda képviselő akarta elérni, hogy megszűnjön a 'Beszéljük meg'. Beérett a gyümölcs".

Pilhál György szerint (Megbeszélték, Magyar Nemzet, 2002. január 11.) "végre vége Bolgár György kedélyes politikai terefereműsorának a Kossuth rádióban. (...) Lapértesülések szerint Bolgár György (...) írásbeli figyelmeztetésben is részesült az adófőszerkesztő által, mert megsértette a pártatlanság gyakorlatát és a közszolgálati média működési szabályzatát, de egyelőre mégsem lesz kirúgva, mondhatja tovább a magáét bársonyos hangon, csak győzzük kottázni". Pihál szerint jó hír, hogy a "a rádió vezetősége végre elzavarta a mikrofontól a bülbülszavú műsorvezetőt. Jóérzésű kolléga ilyenkor misét mondat Bolgár György lelki üdvéért. A Szabad Demokraták Szövetsége viszont tüstént bejelentette tiltakozását a cenzúra szörnyű tombolása miatt, majd a szokott módon, automatikusan csatlakozott hozzájuk a Magyar Szocialista Párt erre a célra rendszeresített részlege. Egy nappal korábban az SZDSZ még arra kérte a Magyar Rádió vezetőségét, hogy a déli harangszót megelőzően játsszák be a Kossuth-nótát az éterbe, ugyanis a gyakorló magyarság erős vágyat érez, hogy meghallja a hangsort - Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! -, ám kiderült, hogy a Kossuth-nóta már lassan hatvan éve megy a Kossuth rádióban. Csak a Bolgár nem ment. Egészen mostanáig".

Seres László szerint (Magyar Déja Vu Rádió, Magyar Hírlap, 2002. január 14.) "mindez már megtörtént néhány évvel korábban, ugyanígy politikai szempontok alapján, ugyanígy szakmai ostobaság és rosszindulat eredményeképp, ugyanígy hónapokkal választások előtt. A kormány akkor is és ma is 'közvetlen befolyási körbe vonta a Magyar Rádiót és Televíziót', a különbség csak az, hogy ma már van érvényes médiatörvény, amit a kormányzat, a kuratórium, a rádió elnöke és az elnök asszonyt szervilis módon kiszolgáló second hand alelnökök, szerkesztők megsértenek. Akkor is és ma is elküldik Farkasházyt és Bolgárt. Akkor is és ma is Klárikák garázdálkodnak kontrollálatlanul (akkor bizonyos Babiczky, ma bizonyos Perjés). Akkor is és ma is Tom Kennedy (alias Keresztes Kálmán Ferenc Tamás Valér) ad tanácsokat szakmapolitikailag - ha valaki nem ismerné e nevet, a Hollós János alelnök által nemrég szerkesztőségi értekezleten "megfigyelőként" bemutatott brit-kanadai állampolgár 1994-ben azzal vívott ki magának nemzeti elismertséget, hogy az akkori Nemzeti Tájékoztatási Iroda tanácsadójaként egy interjúban közölte: a tervezett elbocsátandók mind volt párttitkárok. A legtöbben alkoholisták és kommunisták. Megérkeznek a vendéglőbe reggel nyolckor, s ott maradnak este hatig'".

Seres szerint "két elv uralkodik a Bródy Sándor utcában, a kritikátlan kormányszolgálat és a szakmai alkalmatlanság, lásd Hollós professzionális nyilatkozatát a szerdai miniszterelnöki interjúkról: 'A miniszterelnöki interjú nagy szakmai kihívás, amit a legliberálisabb adó sem utasítana vissza. Hiába mondják, ez máshol nem szokás, az azért nagy dolog, hogy heti tíz perc erejéig rendelkezésre áll az ország egyik legfontosabb embere'".

Seres véleménye szerint "Bolgár Györgyöt, ahogy várható volt, leépítették. Megint átlátszó okokból. A Magyar Rádió egyvalamit nem tűr meg: a szuverén személyiségeket. Fiala János és Csiszár Jenő volt ilyen, Bolgár az első az utolsó megmaradtak közül. Műsorvezetői elfogultságot vetettek a szemére azok a Klárikák, akik évek óta tűrik vasárnap reggelente az objektív, elfogulatlan Beszéljük Meg Etnikailag című műsort; ez az a szégyenfolt (a Vasárnapi Újság), amelyről az ORTT megállapította: 'a műsor egészének hangvétele, szellemisége az, ami sérti a médiatörvényt'".

Rab László szerint ("Na végre!", Népszabadság, 2002. január 16.) "a Kossuth rádió megszüntette egyik leghallgatottabb és legnépszerűbb műsorát. Pontosabban nem szüntette meg, csak éppen kivette Bolgár György kezéből a Beszéljük meg!-et. (...) Bolgár műsorának 'megrendszabályozását' korábban már többen zászlajukra tűzték. A műsor lefejezésére végül 2002 első napjaiban kerítettek sort".

Várhelyi András (FKGP) (u.o.) 1998-ban azt indítványozta a Beszéljük meg!-gel kapcsolatban, "hogy a kulturális bizottság levélben keresse meg a Magyar Rádió Rt. elnökét, és kérje fel: vegye fontolóra a Beszéljük meg! című rádióműsor magán- vagy kereskedelmi rádiónak való 'felajánlását és a közszolgálati rádió adásaiból való kiiktatását'. Indoklásában kitért arra: az élő riportműsor közízlést romboló, torzan egyoldalú és dezinformáló".

Pilhál György szerint (Magyar Nemzet, 2000. március 17., Idézi: Rab László: "Na végre!", Népszabadság, 2002. január 16.) "megsérült a sajtószabadság? Hol? Hogyan? Mikor? Beütötte a könyökét vagy a tenyerén keletkeztek hólyagok? Vagy csak egyszerűen arról van szó, hogy rés keletkezett a régi jó, masszív szocliberális sajtómonopóliumon, és most már más is megszólalhat, nem csak a bülbülszavú Bolgár György meg a többi komálós, akiket még annak idején ragasztottak a szerkesztőségi íróasztalhoz szupergél pillanatragasztóval. Majd meg tetszenek szokni, kezit csókolom. Először kicsit fáj, utána már csak kellemetlen".

Pilhál György szerint (Magyar Nemzet, 2000. június 16., Idézi: Rab László: "Na végre!", Népszabadság, 2002. január 16.) "Bolgár közszolgálati rádiós eredetileg beszélgetésre invitálta a hallgatókat, ami az esetek többségében úgy néz ki, hogy Bolgár György beszél, a betelefonáló hallgató pedig hallgat. Merthogy mást nemigen tehet. ... A Beszéljük meg! műsorvezetőjével nem lehet megbeszélni semmit sem. Lehet vele szenvedélyesen egyetérteni, vagy lehurrogva kushadni a vonal túlsó végén".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695