A Tárki mandátumbecslése

2002-01-19

Választások közeledtével a különböző közvélemény-kutatási adatok iránti érdeklődés értelemszerűen megnő. A magyar választási rendszer struktúrájából következően azonban az egyes pártok által várható szavazatarányok mégoly pontos előrejelzése sem jelent biztos tudást az e pártok által várható mandátumok számáról. Ennek oka, hogy a magyar választási rendszer a szavazatokat nem egy az egyben konvertálja mandátumokká, hanem egy meglehetősen bonyolult eljárást követve teszi ezt. Az elmúlt években több kísérlet is született arra, hogy ezt az eljárást modellezzék, és így a várható szavazatarányokból a várható mandátumokra következtessenek. E kísérletek közül a legismertebb a Kenneth R. Benoit által 1997-ben megalkotott modell. A Századvég Politikai Elemzések Központja és a Tárki e modellt felhasználva viszonylag rendszeresen publikál mandátumbecsléseket. A legutóbbi mandátumbecslést e két cég a Népszabadság január 18-i számában közölte.Választások közeledtével a különböző közvélemény-kutatási adatok iránti érdeklődés értelemszerűen megnő. A magyar választási rendszer struktúrájából következően azonban az egyes pártok által várható szavazatarányok mégoly pontos előrejelzése sem jelent biztos tudást az e pártok által várható mandátumok számáról. Ennek oka, hogy a magyar választási rendszer a szavazatokat nem egy az egyben konvertálja mandátumokká, hanem egy meglehetősen bonyolult eljárást követve teszi ezt. Az elmúlt években több kísérlet is született arra, hogy ezt az eljárást modellezzék, és így a várható szavazatarányokból a várható mandátumokra következtessenek. E kísérletek közül a legismertebb a Kenneth R. Benoit által 1997-ben megalkotott modell. A Századvég Politikai Elemzések Központja és a Tárki e modellt felhasználva viszonylag rendszeresen publikál mandátumbecsléseket. A legutóbbi mandátumbecslést e két cég a Népszabadság január 18-i számában közölte.

A mandátumbecslés különböző forgatókönyveket vázol fel az országgyűlési választások majdani kimenetére vonatkozóan. Az 1. forgatókönyv szerint a Fidesz-MDF mintegy 11%-al jobb eredményt ér majd el, mint az MSZP. (Az 1. forgatókönyv a Századvég-Tárki által mért decemberi adatokon alapul). A többi forgatókönyvben a két cég statisztikusai csökkentették a két nagy párt közötti különbséget, hogy kiderüljön: milyen különbség esetén milyen mandátum-eloszlás várható.

A Századvég-Tárki által végzett mandátumbecslésből levonható legfontosabb következtetések megítélésünk szerint az alábbiak:

(1) Az egyik nagy párt kiugró támogatottsága biztos parlamenti többséghez vezet. Ezt az állítást ugyan korábban is tudtuk, a fenti mandátumbecslés azonban megmutatja azt is, hogy mekkora vezetés elegendő a biztos parlamenti többséghez. A fenti adatok szerint már 5%-os Fidesz-MDF előny is biztos abszolút többséget teremt a parlamentben, még akkor is, ha a MIÉP képviselőit nem lépteti vissza. Bár a modell minden esetben Fidesz-MDF vezetéssel számol - a Századvég-Tárki decemberi adatfelvételeinek megfelelően - az adatokból nyilvánvaló, hogy hasonló arányú MSZP vezetés is hasonló arányú - MSZP-s - parlamenti többséget eredményezne. Ez a 4. forgatókönyvből derül ki. E forgatókönyvből jól látszik, hogy a két párt kiegyenlített támogatottság esetén kiegyenlített mandátumot remélhet. Ebből az következik, hogy MSZP-előny esetén a mandátum-elosztás MSZP-többséghez vezetne.

(2) Az adatokból kiderül, hogy még kiugró vezetés esetén sem számíthat egyik nagy oldal sem kétharmados többségre. Erre az 1. forgatókönyv szolgáltat bizonyítékot. Az 1. forgatókönyv szerint, amennyiben a MIÉP jelöltjei visszalépnek, akkor a Fidesz 233 mandátumot remélhet. Ez azonban a mandátumoknak "csupán" 60%-a. A Fidesz-MDF még ilyen hatalmas - 11%-os - előny esetén sem bízhat abban, hogy esetleg a MIÉP segítségével, az MSZP-SZDSZ kikerülésével tudjon kétharmados döntéseket hozni. Az MSZP ebben esetben is 1 mandátum híján megszerzi a mandátumok egyharmadát. Ez azt jelenti, hogy az MSZP még egy ilyen, számára valószínűtlenül kedvezőtlen forgatókönyv esetén is - egyetlen SZDSZ-es képviselő támogatásával - meg tudja akadályozni bármilyen kétharmados döntés meghozatalát. Hasonlóképp, feltételezhető, hogy hasonló nagyságú MSZP-előny sem adna lehetőséget az MSZP-SZDSZ-nek arra, hogy kétharmados döntéseket hozzon.

(3) A forgatókönyvek bal- és jobb oldalának összehasonlításából kiviláglik, hogy a választások kimenetele szempontjából döntő jelentőségre tehet szert a MIÉP viselkedése. A MIÉP visszalépési stratégiája - kiélezett helyzetben - meghatározhatja, hogy a Fidesz-MDF képes lesz-e egyedül kormányt alakítani. A MIÉP visszalépési stratégiájának azért lehet ilyen szerepe, mert amennyiben a MIÉP jelöltjeit visszalépteti, abban az esetben az első fordulóban az e jelöltekre szavazók nagy része - a Századvég-Tárki adatai szerint 58%-a - a második fordulóban a Fidesz-MDF jelöltre szavaz majd. Ha viszont a jelöltek állva maradnak, abban az esetben e plusz szavazatokat a Fidesz-MDF nem tudja "begyűjteni". A jobboldal ebben az esetben nem integrálódik tökéletesen, aminek hatására az MSZP jelöltek nyerhetnek - még akkor is, ha a Fidesz-MDF és a MIÉP szavazók együttesen többen voltak, mint a szocialisták.

A MIÉP stratégiája nem csupán attól függ, hogy a MIÉP maga milyen eredményt ér el; nagyban befolyásolja azt, hogy a többi politikai erő között hogyan oszlanak meg a szavazatok. Amennyiben a Fidesz-MDF-nek jelentős előnye van az MSZP előtt, abban az esetben a MIÉP visszalépési stratégiája csupán azt határozza meg, hogy milyen mértékű lesz a jobboldali győzelem. Az 1. forgatókönyv esetén a MIÉP visszalépésén 9 mandátum múlik; 9 mandátumot "enged át" a MIÉP az MSZP-nek akkor, ha nem lép vissza. Az 5%-os Fidesz-MDF vezetés esetén a MIÉP szerepe már jelentősebb; itt 12 mandátum sorsát döntheti el visszalépési stratégiája, ám a Fidesz-MDF-nek a MIÉP közreműködése nélkül is biztos az abszolút többsége e forgatókönyv szerint.

A MIÉP-nek igazán jelentős szerepe akkor lehet, ha a Fidesz-MDF előny 3% alatti. Ebben az esetben egyrészt nő azon mandátumok száma, amelyek sorsa a MIÉP stratégiájától függ, másrészt a MIÉP ilyen körülmények között eldöntheti, hogy a Fidesz-MDF egyedül képes lesz-e kormányt alakítani. Teljesen kiegyenlített erőviszonyok esetén a MIÉP-en 16 mandátum sorsa, továbbá a kormányzati többség kérdése múlik. Ilyen esetben tehát jelentős mértékben felértékelődik a MIÉP szerepe.

A fentiekből az látszik tehát, hogy a MIÉP eldöntheti, nyerjen-e a Fidesz-MDF kormány. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy kiélezett helyzetben a MIÉP érdekei éppen hogy a visszalépés ellen szólnak. Kiélezett helyzetben ugyanis a MIÉP visszalépése azt eredményezheti, hogy a Fidesz-MDF egyedül is képes lesz kormányt alakítani. Ezzel szemben, ha a MIÉP jelöltjei állva maradnak, akkor a Fidesz-MDF nem szerzi meg az abszolút többséget. A MIÉP-pel együtt ugyanakkor képes lenne a kormányzásra. Márpedig a MIÉP éppen egy ilyen helyzetet szeretne elérni; célja, hogy a Fidesznek szüksége legyen a MIÉP-re a többség eléréséhez. Mint a fentiekből látható, ezt nem a visszalépéssel, hanem jelöltjei ringben hagyásával érheti el. Ezzel azonban - paradox módon - éppen az MSZP-nek juttat többletmandátumokat.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695