Horn Gyula és a katolikus egyház

2002-01-25

Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök szerint a katolikus egyház vezetői és a lelkészek sok helyen közvetlenül beleavatkoznak a választási kampányba, sőt keményen kampányolnak is; ez, mint mondta, sérti a keresztény etikát. Hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház nem vállalhat közösséget azzal a jobboldallal, amely hazaárulónak és nemzetárulónak nevez ellenzéki politikusokat.
Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök szerint a katolikus egyház vezetői és a lelkészek sok helyen közvetlenül beleavatkoznak a választási kampányba, sőt keményen kampányolnak is; ez, mint mondta, sérti a keresztény etikát. Hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház nem vállalhat közösséget azzal a jobboldallal, amely hazaárulónak és nemzetárulónak nevez ellenzéki politikusokat (Napirend, 2002. január 22.)

Összefoglalás

Horn Gyulát vagy kijelentését támogató érvek:
- Horn Gyulának igaza van, amikor fölhívja a figyelmet az egyházak direkt kampányolásának veszélyeire, a gyónás szentségének megsértéséről szóló vádja azonban túlságosan súlyos ahhoz, hogy bizonyítatlan maradjon
- a papok nem beszélhetnek, nem viselkedhetnek úgy, hogy viszályt szítsanak híveik körében, és politikailag szembeállítsák őket egymással

Horn Gyulát vagy kijelentését kritizáló érvek:
- a magukat hívő katolikusnak valló embereket olykor figyelmeztetni kell saját értékrendjük követelményeire, egyházukkal, embertársaikkal, a világgal szembeni kötelességeikre
- Horn Gyula nincs tisztában az egyházjoggal
- Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek is körlevélben figyelmeztette híveit 1945 őszén, a választások előtt: hívő katolikus nem adhatja szavazatát istentagadó, egyházellenes pártokra
- azok szemtelenkednek a valóban hívő emberek közelébe, akik egész életükben a marxizmus-leninizmus oltárán áldoztak



A Magyar Hírlap szerkesztősége szerint (Politika a gyóntatószékben?, Magyar Hírlap, 2002. január 23.) "ha igaz, hogy a politika már a gyóntatószékben is ott van, akkor a választási kampányban ismét átléptünk egy határt, mely minden jóérzésű embert csak viszolygással és döbbenettel tölthet el. Horn Gyula sajtótájékoztatóján tiltakozott az ellen, hogy a katolikus egyház vezetői és papjai sok helyen közvetlenül beavatkoznak a választási kampányba, sőt - mint mondta - hallott arról, hogy 'újabban a gyónás szentségét is megsértik, mert arról győzködik a feloldozásra váró hívőt, hogy a Fideszre szavazzon'. Ebben nem is az a legnagyobb baj - amit Horn Gyula mond -, hogy az egyház ilyen-olyan módon betüremkedik a politika területére, hanem az, hogy a politika türemkedik be a hitéletbe. Méghozzá annak egyik legintimebb szférájába, a gyónásba. Ahol a hívő ember - egyháza tanítása szerint - Istentől kér föloldozást bűneire, a papnak csak a közvetítő szerepe juthat. Semmi több. S bár nem tudhatjuk, az isteni megbocsátás hogyan 'működik', az bizonyos, hogy a mennyei atya a föloldozást nem köti pártszimpátiához. Az egyház törvényei és etikája nem határozzák meg, hogy a papok miről beszélgethetnek híveikkel, miről nem. A lelkészi 'tanácsadás' körébe elvileg a hívők életének minden mozzanata beletartozhat a hit- és magánéleti problémáiktól a szűkebb és tágabb közösségük ügyeiig. Egy határ azonban bizonyosan van: a papok nem beszélhetnek, nem viselkedhetnek úgy, hogy viszályt szítsanak híveik körében, és politikailag szembeállítsák őket egymással. Márpedig, ha direktben kampányolnak, ezt teszik. Ami ellentmond az egyházak igazi küldetésének és céljainak. A lelkiismereti szabadság ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy ki-ki szabadon és nyíltan megvallhatja hitét, hanem azt is, hogy egyháza csupán a hitvallást és az ehhez méltó életet várja el tőle, semmi mást. Ahogy bármelyik pártnak lehet tagja bármilyen vallású egyén, úgy bármelyik egyház híve is lehet bármelyik párt tagja vagy szimpatizánsa. Ha ez a 'türelmi elv' fölborul, még nehezebb idők jönnek ránk, s a papok kampányolásának nemcsak az általuk támogatott pártok ellenfelei láthatják kárát, hanem maguk az egyházak is. Horn Gyulának igaza van tehát, amikor fölhívja a figyelmet az egyházak direkt kampányolásának veszélyeire, a gyónás szentségének megsértéséről szóló vádja azonban túlságosan súlyos ahhoz, hogy bizonyítatlan maradjon".

Pilhál György szerint (Gyula evangéliuma, Magyar Nemzet, 2002. január 23.) túllépve azon, "hogy Horn nyilatkozónak nagyjából annyi köze van a katolikus egyházhoz, mint Szép Fülöpnek Cicciolinához, vagy Oszama bin Ladenhez. Horn Gyula azért beszél, mert ez az ő pártfeladata. Most éppen a katolikus egyházba kell belerúgnia az obsitos kormányfőnek, ezt szignálta ki neki a szegfűközpont, menj ki, Gyula, a klerikális terepre, néz körül nyitott szemmel, tedd helyre a papságot és a hívőket, aztán nyomás haza, de semmi kocsma, semmi vodkázás... Nem mondtam még, a rendkívüli ember azt is nyilatkozta a rádiónak, hogy hírei szerint a hazai katolikus papság csak akkor oldja fel bűnei alól híveit, ha azok megígérik, hogy a Fideszre szavaznak tavasszal. Remetehegyi Horn Gyula minden jel szerint napi kapcsolatban áll a katolikus gyülekezettel, ahonnét lelkesen tájékoztatják a hívők hogylétéről, amit aztán ő alkalmas időben kiértékel, elemez, meditál rajta keveset, majd adja tovább a hírt, mint síkfutó a váltóbotot. Nem lennék meglepve, ha Horn Gyula (...) pünkösd környékén beiratkozna a premontreiekhez, esetleg felvételét kérné Rómába a svájci gárdához. Minden húron játszik ez a Gyula - bár sokak szerint egy húron pendül (az sincs felhangolva). Innen nézve egyébként mindegy. Tíz miatyánknyira van a valóságtól. A Bibliától fényévnyire. Ámen".

Ugró Miklós szerint (Antiklerikális reakció, Magyar Nemzet, 2002. január 24.) "körlevélben figyelmeztette híveit 1945 őszén, a választások előtt Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek: hívő katolikus nem adhatja szavazatát istentagadó, egyházellenes pártokra. A mártír sorsú főpap nem nevezte meg ezen pártokat, ám furcsa módon az istentagadók és az egyházak gyűlölői rögvest találva érezték magukat. Lett is világraszóló botrány, mondván: az egyház ne politizáljon, de jellemző módon a legjobban visítozók nyolc év múltán már arra kötelezték az egyházi vezetőket, hogy körlevélben kampányoljanak a népfront jelöltjei mellett. Néhány héttel, hónappal ezelőtt Gyulay Endre püspök úr hívta fel a figyelmet a parttalan liberalizmus veszélyeire. Szót nem ejtett pártokról, megmaradt az etikai tanítások keretein belül, mégis akadt politikai tömörülés, amelyik magára vette azt a bizonyos közmondásbeli inget. Ebből csak egy csenevész, belterjes botrányt tudtak kicsiholni az istentagadók és a történelmi magyar egyházak gyűlölői, persze a jelszó ugyanaz maradt: az egyház ne politizáljon, különösen Gyulai Endre ne, bízza az ilyesmit a 'hitgyüli' kiképzett szakembereire. Az igazi gond az, hogy a magukat hívő katolikusnak valló embereket olykor figyelmeztetni kell saját értékrendjük követelményeire, egyházukkal, embertársaikkal, a világgal szembeni kötelességeikre. Éppen ezért én hiszek Horn Gyulának. Teljesen életszerű az az előadása, hogy a gyóntatószékből kikászálódó emberek egyenesen hozzá mennek panaszt tenni. 'Képzelje, Gyula elvtárs, négyszer kell szavaznom a Fideszre. Pedig nem követtem el nagy bűnt, csak hitelt adtam a Népszabadság tegnapi vezércikkének'".

Ugró szerint "igazságtalanok lennénk, ha Horn Gyula szabad gondolkodástól mámoros kirohanásait azonosítanánk az MSZP álláspontjával. Medgyessy Péter ideiglenes miniszterelnök-jelölt a jelek szerint nem ellenzi az egyházak politikai szerepvállalását, feltéve, ha a Nicea-konstantinápolyi mellett magukévá teszik a Köztársasági téri hitvallást is. Ha nem így lenne, akkor nem küldött volna ájtatoskodó leveleket a történelmi egyházak papjainak és lelkészeinek. Medgyessy szerint Horn hevülete nem tükrözi az MSZP vagy a párt vezetésének hivatalos véleményét: 'Horn önálló személyiség, aki általában a saját véleményét hangoztatja.' Érdekes, Szűrös Mátyást pontosan ezért akarják kirúgni".

Regyep János, váci római katolikus hittanár szerint (Horn Gyula öngólja egyházügyben, Magyar Nemzet, 2002. január 25.) "Suszter maradjon a kaptafánál! - figyelmeztet a bölcs mondás. Vagyis ne üsse bele az ember az orrát abba, amihez nem ért. Feltételezem, hogy a rosztovi akadémián nem oktatták az egyházjogot vagy a liturgia tudományát. Nem is kérné számon senki az egykori növendéktől az egyházi életben való járatlanságát, ha ostoba kijelentéseivel nem hívná fel magára a figyelmet. Elsődlegesen tehát az említett közmondást szeretném Horn Gyula figyelmébe ajánlani, mivel azonban a jó pap holtig tanul, megismertetném őt az egyházi törvénykönyv néhány megfontolandó cikkelyével: (...) 978. kán. - 1. §. A pap legyen tudatában annak, hogy amikor gyóntat, a bíró és egyszersmind az orvos feladatát látja el, és Isten azért állította az isteni igazságosság és egyúttal az isteni irgalom szolgálatába, hogy dicsőségéről és a lelkek üdvösségéről gondoskodjék. 2. §. A gyóntató mint az egyház szolgálattevője, a szentség kiszolgáltatása során hűségesen ragaszkodjék a tanítóhivatal tanításához és az illetékes hatóság által kiadott szabályokhoz. Belefér-e ebbe, kedves Horn Gyula, a kisstílű politikai uszítás? A dologban az a 'legsátánibb', hogy a megvádolt fél képtelen védekezni. Általánosságban megfogalmazott vádakra ugyanis lehetetlen konkrét cáfolattal szolgálni. Ha pedig netán előrángatnának valami kocsmatölteléket hamis tanúnak, arra viszont a szentségi pecsét (megszokott magyar nevén a gyónási titok) miatt lenne lehetetlen reagálni. (...) Lehet, hogy Horn Gyula nem is olyan buta? Vagy inkább nevezzük az okosságát a kígyó 'ördögi' okosságának?".

Ludwig Emil szerint (A hívő tagozatosok jelentik, Magyar Nemzet, 2002. január 28.) "kiadós galiba szokott kerekedni abból, amikor valaki meggondolatlanul, kellő helyismeret nélkül idegen területre téved, és ott kezd vitézkedni. Így járt legutóbb Horn Gyula - meg a szocialista párt Horn Gyulával -, aki kampányolással, pártpolitizálással rágalmazta meg a katolikus papságot és híveket, de közben elárulta: fogalma sincs arról, mi történik valójában a templomokban. Honnan is tudhatná? Az MSZP-re megint csak visszaütő goromba akció, Medgyessy balsikerű egyházi levelezése után, magyarázatra kényszerítette a párt elnökét. Kovács László a péntek esti híradó kamerája és mikrofonja előtt szárazon közölte, hogy Hornnak nincs semmiféle funkciója, csupán egy egyszerű párttárs, aki azt mond, amit akar, nincs miért elhatárolódniuk tőle, majd - tudálékosan fölpillantva az orrhegyére biggyesztett szemüvegről - azt találta mondani: amióta a szóban forgó kijelentés elhangzott, izzanak a telefonvonalaik, szimpatizánsaik, a hívő tagozat tagjai egyfolytában telefonálnak, pontos időpontok és helyszínek, az adott templom megjelölésével, hogy ott konkrétan mi hangzott el. Szegény Kovács... Ezt nem (sem) kellett volna... Hiszen ki ne tudná egy vallásos magyar átlagcsaládban, miféle templomjárási szokásai voltak a szocialista elődpárt 'híveinek'. Az MSZMP-vel szimpatizáló pártaktivisták évtizedeken át eljártak a körzetükben lévő templomba, beültek a misére (istentiszteletre) és éberen figyelték, ki milyen gyakran vesz részt a szertartáson, milyen ájtatosan imádkozik, hányszor gyón és áldoz, mennyi pénzt dob a perselybe; kinek a gyereke ministrál, és főként: mit mond, miről prédikál a pap. Ezeket a fontos információkat azután beszállították a pártbizottságra, jelentették az erre a célra rendszeresített elvtársnak. Egy-egy húsvéti körmenet után csak úgy füstöltek a telefonvonalak. A jó öreg szocialisták ily módon küzdöttek a nemzetközi osztályharc hazai frontján a klerikális reakció ellen.

Ludwig szerint" a szocialista párt szánalmas lihegése az áprilisi voksokért az egyház felségterületén - a témához illő stílusban fogalmazva - oltári bukást ígér. Nem is lehetne ez másként, hiszen éppen azok szemtelenkednek a valóban hívő emberek közelébe, akik egész életükben a marxizmus-leninizmus oltárán áldoztak. Hornnak nincs semmilyen funkciója - magyarázza gátlástalanul Kovács elnök, ártatlan ábrázattal, miközben a katolikusok szavazataira számít. Lehet, hogy összetévesztették a szervita rendet a rendszervitával, avagy a katolikus püspöki kart az MSZOSZ-szel?"

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695