A Kontroll Csoport médiavisszhangja

2002-01-29

A külügyminiszterhez fordult a Magyarországon tartózkodó külföldi tudósítók szövetsége, a Hungarian International Press Association (HIPA) azok miatt a sajtóbírálatok miatt, melyek munkájukat érintik. Levelükben állásfoglalást kérnek Martonyi János külügyminisztertől , mert az érintett tudósítók szakmailag nem tartják megalapozottnak a róluk szóló, a Kontroll Csoport (KCS) által készített és a Magyar Nemzetben megjelent elemzést. A HIPA véleménye szerint a Kontroll Csoport elemzése mellett a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora és az ATV múlt pénteki Sajtóklubjában elhangozottak támadják és sértik őket.
A külügyminiszterhez fordult a Magyarországon tartózkodó külföldi tudósítók szövetsége, a Hungarian International Press Association (HIPA) azok miatt a sajtóbírálatok miatt, melyek munkájukat érintik. Levelükben állásfoglalást kérnek Martonyi János külügyminisztertől , mert az érintett tudósítók szakmailag nem tartják megalapozottnak a róluk szóló, a Kontroll Csoport (KCS) által készített és a Magyar Nemzetben megjelent elemzést. A HIPA véleménye szerint a Kontroll Csoport elemzése mellett a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora és az ATV múlt pénteki Sajtóklubjában elhangozottak támadják és sértik őket. A Kontroll Csoport tizenhárom külföldi tudósítót nevez meg, akik kutatásaik szerint a leginkább befolyásolják a nyugati közvéleményt és ebből tízen többször írnak bíráló hangvételű cikket, mint elismerő tudósítást országunkról. A Magyarországon dolgozó az ügyben érintett tudósítók kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a Magyar Nemzetben megjelent elemzést nem lehet komolyan venni, mivel nem tisztázott az, hogy a dolgozat milyen szakmai szempontok alapján készült. A nyilatkozó tudósítók többsége úgy véli, hogy a Kontroll Csoport munkája mögött Lovas István újságíró áll. A megkérdezettek mindegyike elismerte ugyanakkor, hogy munkájukban senki nem akadályozza őket. A Kontroll Csoport több tagja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakos hallgatója, ebben az intézményben tanít egyébként Lovas István.
A Kontroll Csoport szóvivője Horváth Réka elutasítja a Lovas Istvánhoz való viszonyukról szóló információkat. Horváth a Magyar Nemzetnek adott interjújában kijelentette: nem igaz az, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak, az Országimázs Központnak, a Külügyminisztériumnak vagy bármely kormányzati szervnek a legcsekélyebb köze is lenne a Kontroll Csoporthoz. Borókay Gábor kormányszóvivő szintén cáfolja, hogy a kormánynak bármi köze lenne a Kontroll Csoporthoz.

Összefoglalás

A Kontroll Csoportot vagy elemzését támogató érvek:
- végre Nyilvánosság Klub megszűnt monopóliuma
- a KCS egyszerűen csak elemezte Magyarországról külföldön megjelent, itt állomásozó tudósítók tollából kikerült cikkeket abból a szempontból, hogy azok negatív vagy pozitív hangvételűek-e
- hogy mennyire a szabad demokrata napirendet követi a külföldi tudósítók nagy része, azt, mint a KCS elemzéséből kiderült, a millennium megünnepléséről szóló, százszázalékosan negatív beszámolók is mutatják
-sem a KCS diákjait, sem a jobb érzésű magyarokat nem az bántja, ha valaki negatív jelenségekről számol be. Hanem az, ha valaki negatív jelenségeket hazudik akkor, amikor középjobb a kormány, és még a legnegatívabb eseményekről is hallgat, amikor az MSZP-SZDSZ az úr
- méltatlanok és szakmailag megalapozatlanok, azok a sommás ítéletek, amelyek pusztán a témafelvetés miatt pellengérre állítják a KCS-ot
- a KCS spontán módon szerveződő öntevékeny szervezet
- a KCS módszereiben a legszigorúbb tárgyilagosságot tűzte ki célul
- a KCS tanácsadói között van a szocialista kampányban is szerepet vállaló médiaguru ugyanúgy, mint a koalíció támogatásáról ismert sajtószakember, de mindkét oldaltól igyekszik egyenlő távolságot tartani
- a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik, hogy egyetemisták tudományos kutatásokat folytassanak

A Kontroll Csoportot vagy elemzését kritizáló érvek:
- nem tisztázott az, hogy a dolgozat milyen szakmai szempontok alapján készült
- ez a magánjellegűnek föltüntetett szervezet megszállott kormányközeliek manipulációs eszköze
- abban az Európában, amelybe a kormány is igyekszik, nem szoktak feketelistákat készíteni az újságírókról
- a KCS elemzései Lovas István keze nyomát viselik magukon
- a KCS elemzés módszertanilag nevetséges
- az elemzés nagyságrendekkel súlyosabban sértette meg a vélemény és a hír különválasztásának alapszabályát, mint a legtöbb kritizált, külföldi tudósítóktól származó írás




Lovas István szerint (Kontroll alatt a Kontroll Csoport, Magyar Nemzet, 2002. január 19.) "Goldberg elárulta azt a 'titkot', amit Amerika nagyobb része eddig amúgy is tudott: a CBS, hasonlóan a többi nagy televíziós hálózathoz, az NBC-hez, az ABC-hez és a CNN-hez, a híreket liberális prekoncepcióval készíti, azoknak liberális csavart ad, sőt, esetenként tudatosan hamisít is. A botrány teljes. A Kontroll Csoport nem Bernard Goldberg. Nem belső 'áruló', hanem külső médiafigyelő. Ami teljességgel a 'normalitás' része lenne, ha nem Magyarországról lenne szó. Hanem például az Egyesült Államokról, ahol a Pontosság a Médiában nevű médiamonitortól kezdve a Média Kutató Központig számtalan, politikai rokonszenv alapján beazonosítható szervezet őrködik a média fölött. Ami éppen olyan természetes, mint hogy a politikában is megvannak a fékek és ellensúlyok (...), és az is természetes, hogy a rendőrség és a büntetés-végrehajtási intézetek működését globális és helyi emberjogi szervezetek figyelik. Magyarországon a Kontroll Csoport megjelenéséig csak a Soros Alapítvány által támogatott Nyilvánosság Klub figyelte a... - jobboldali 'elhajlást'. Ami ellen mindeddig a jelek szerint senkinek sem volt kifogása. De ahogy megszűnt monopóliuma, nem hogy örömujjongás tört volna fel a külföldi tudósítók kebléből, azt bánat és felháborodás szállta meg".

Lovas véleménye szerint "a Kontroll Csoport elemzése a tv2 hírműsorairól és más médiumok kiértékelése dühöt váltott ki az elemzettek körében. A fiatal egyetemistákból álló csoport azonban január 9-i, e helyen megjelent anyaga közlésével aratta az igazi vihart. Ugyanis arra 'vetemedett', hogy elemezze a Magyarországról külföldön megjelent, itt állomásozó tudósítók tollából kikerült cikkeket abból a szempontból, hogy azok negatív vagy pozitív hangvételűek-e. És - sértés hátán inzultus - rangsorolta a tudósítókat aszerint, hogy a rendszeres utalásokban ki jelenteti meg a legtöbb negatívumot cikkeiben. (...) Igaz, hogy nem mérte a Kontroll Csoport, de érdekes lenne annak elemzése is, hogy külföldi tudósítók kiket szólaltatnak meg cikkeikben, ugyanis azokban súlyuknál jóval magasabb arányban szerepelnek az SZDSZ politikusai, akiknek közismerten kitűnő kapcsolataik vannak a sajtóval".

Lovas szerint "az SZDSZ legfőbb fegyvere, mint közismert, a magyarországi szélsőjobb, az antiszemita, a szélsőséges nacionalizmus veszélye és a MIÉP-pel való állítólagosan bekövetkező Fidesz-koalíció. Jellemző az itteni tudósítóknak szabad demokrata forrásaikba vetett vak hitére, hogy egyetlen alkalommal nem tették fel a kérdést: hol a valóságalapja egy olyan párttal való koalíciónak, amelyet minden felmérés 2-3 százalékosra tesz? Vajon elképzelhető-e a világon bármely más ország, ahol egy komoly lap tudósítója a tények ellenére megkérdőjelezhetetlenül hisz forrásának, s azt nem hogy egy másik, független forrással nem veti öszsze, de egyszerűen a felmérések tálcán kínált eredményeivel sem? Hogy mennyire a szabad demokrata napirendet követi a külföldi tudósítók nagy része (Oplatka, Boris Kalnoky és néhány társuk szerencsés kivételével, beleértve az osztrák Die Presse új budapesti tudósítóját, Peter Bognart), azt, mint a Kontroll Csoport elemzéséből kiderült, a millennium megünnepléséről szóló, százszázalékosan negatív beszámolók is mutatják. Ugyanis melyik újságírónak jutna eszébe negatív módon tudósítani Párizsból a Bastille bevételének ünnepléséről vagy az amerikai ünnepekről? És nem elvétve negatívan, hanem kizárólag".

Lovas szerint "Postma cikkében azonnal a szokott, biztonságosnak vélt SZDSZ-es vizekre evez, amikor azt a következtetést vonja le a Kontroll Csoport elemzéséből: '... a külföldi média az exkommunisták és a zsidók bérence'. Nyilván úgy gondolja, 'házba' menekült, és ha a bűvös szót leírja, senki nem meri megkérdőjelezni, igazat mond-e. Holott a Kontroll Csoport ilyet egyáltalán nem állított. És azt sem, amit Postma honfitársa, az ugyancsak megbírált Tijn Sadée állított, méghozzá idézőjelbe téve, a Kontroll Csoport szájába adva. A baloldali Volksrantban megjelent cikkében (Imázsközpont és a diákok a sajtó ellen), amelyben úgy tesz, mintha a Kontroll Csoport az Országimázs Központ terméke lenne, Sadée azt hazudta, a Magyar Nemzetben megjelent cikkben a külföldi tudósítókat 'botrányfirkászoknak' titulálták. Nem titulálták.".

Lovas szerint "Sadée egyenesen Orbán Viktort és az Országimázs Központot teszi felelőssé a Kontroll Csoportért. Hogy miért? Mert Sadée a három közé kapcsolatot feltételez. (Ezt fordított esetben a liberális oldal a konzervatívok paranoid 'összeesküvés-elmélete' bizonyítékának bélyegezné. De nekik mindent szabad. A Kontroll Csoportnak viszont elemeznie sem. Puszta léte és működése kihozta nyugalmából a kollégákat, 'magyar ismerősöket' (vajh kiket?) és 'a nagykövetség munkatársait'. 'Ezt nem tűrjük tovább! Ki ez a Kontroll Csoport?'. Ó, tolerancia, demokrácia, liberalizmus! De azért talán nekünk szabad feltételeznünk, hogy a 'nagykövetség' nem egy olyan országot képvisel, amelyet jobbközép kormány irányít. Ami pedig a 'nem tűrést illeti', a Kontroll Csoport puszta vagyonelkobzásra számíthat-e, vagy börtönbüntetésre is? Tényleg, miként is tűrhető egy demokráciában, hogy egyetemisták -(...) ugyanazt teszik, mint a soha nem bírált Nyilvánosság Klub (amely éppen úgy csak szervezeti nevével azonosítja médiabírálatait, s éppen úgy nem közli módszertanát, amit Postma olyannyira kifogásol a Kontroll Csoport esetében) bírálni merészelik az... Nem, nem az SZKP főtitkárát. Nem a római pápát. Azzal nem lenne semmi baj. Hanem a SAJTÓT! Méghozzá politikailag nem korrekt szempontból. Ez már - a tényleg klinikailag paranoid Sadée szerint - Orbán fenyegetése a független újságírás ellen, mint ahogy cikkét befejezi.
Ami a tudósítók rangsorolását illeti, a diákcsoport értékelése a kívülállónak igazán nem tűnik túlzottan szigorúnak".

Lovas szerint "sem a Kontroll Csoport diákjait, sem a jobb érzésű magyarokat nem az bántja, ha valaki negatív jelenségekről számol be. Hanem az, ha valaki negatív jelenségeket hazudik akkor, amikor középjobb a kormány, és még a legnegatívabb eseményekről is hallgat, amikor az MSZP-SZDSZ az úr".


Várkonyi Tibor szerint (Kontroll és öngól, Magyar Hírlap, 2002. január 22.) "mi tagadás, melléfogott a hamburgi Der Spiegel kommentátora, amikor azt állította magazinjában, hogy a magyar jobboldali sajtófigyelő Kontroll csoportnak bármi köze volna is Orbán Viktor miniszterelnöki hivatalához. Elkövette azt a hibát, amelynek sokszor esik csapdájába mind baloldali, mind konzervatív tudósító: hall valamit rebesgetni, de nem néz utána, így a mondanivalóját gyöngíti az is, amiben egyébként igaza lenne. Ezzel alkalmat adott Borókai Gábor kormányszóvivőnek arra, hogy ő viszont farizeus módon bánjon a tényekkel. Joggal tagadja a Kontroll hivatalos jellegét, ám egyúttal elhallgatta, hogy ez a magánjellegűnek föltüntetett szervezet megszállott kormányközeliek manipulációs eszköze. Mert azért nehéz volna minden kapcsolatot letagadni ott, ahol a Magyarországon működő külföldi tudósítókat gorombán minősítő elemzés éppen a kormányhoz legközelebb álló napilapban jelenik meg. Mi több, az analízis ismertetője az a radikális jobboldali tollforgató, aki fanatikus elfogultságában mindenkit, aki vele ellentétesen gondolkodik, ellenségként bélyegez meg. Nemzetközi vihart éppen az kavart, hogy az illető úr által istápolt, katolikus egyetemistákból verbuvált Kontroll sajtófigyelő csoport rosszindulatú részrehajlással, tudatos félrevezetéssel vádolt meg német, osztrák, svájci, francia és egyéb tudósítókat, százalékosan kimutatva, mennyi 'tudatos' ellenszenv vezeti a tollukat, és milyen csekély szimpátia él bennük az Orbán-kormány megítélésében. Vagyis az elemzésnek föltételezhetően jó szándékú, de nem kellően tapasztalt elkészítői szerint úgyszólván nincsenek is objektív külföldi újságíró megfigyelői a magyar politikai folyamatoknak, legfeljebb néhány rokonszenvező törekszik erre".

Várkonyi szerint "ismét egy eset tehát, amelyben a 'buzgómócsingság', az elfogultság többet árt, mint használ; akit most 'listáztak', az újabb adalékot kaphatott a magyar viszonyokról. Ha a kormány igazán ad a minél kedvezőbb nemzetközi megítélésére, bölcsen tenné, ha túlcsorduló érzelmű propagandistáit mérsékletre s nagyobb tárgyilagosságra intené. De hát nehéz elvárni ezt a visszafogottságot, amikor sokrétegű lélektani befolyásoltságról van szó. A külföldi tudósítók munkáját kárhoztatókat általában kettős szándék vezeti. Azt akarják bebizonyítani, hogy a Berlinből, Bécsből, Párizsból, Londonból és netán Zürichből érkezett hölgyek és urak, éppen mert liberális demokráciák neveltjei, eleve előítéletekkel érkeznek, és hírforrásaikként is egyoldalú magyar forrásokat keresnek meg Balliberálisokat, akik 'nemzetellenes és hazaáruló' szándékoktól vezettetve félretájékoztatnak, hazudnak. Merthogy a tudósítók ellenőrizetlenül hisznek nekik, és a bírálók szerint ez határozza meg, hogy a külföld Magyarország-képe rosszabb a valóságosnál".


Kepecs Ferenc szerint (Nem udvari újságírók, Népszava, 2002. január 22.) "az úgynevezett kontrollcsoport (...) aszerint értékelte a hazánkról szóló külföldi tudósításokat, mennyire negatívak vagy pozitívak a budapesti kormányzat megítélésében, név szerint 'osztályozva' azok szerzőit. Furcsa eredmény jött ki. Az egyértelműen negatív kategóriába került egyebek közt a bécsi Die Presse, a londoni Financial Times és a holland Handelsblad, a mérsékelten negatívba a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Neue Zürcher Zeitung. Ami azért különös, mert ezek egyáltalán nem baloldali, netán szélsőliberális lapok. Éppen ellenkezőleg: konzervatívan polgári orgánumok, amelyeket a helyi baloldal vagy a radikális ifjúság ennek megfelelően utál is. Nagyon elégedettnek kellene hát lenniük az Orbán-kormány teljesítményével, de valamely kifürkészhetetlen okból mégsem azok.Hogy miért? Nincs helyünk most ennek taglalására, a választ éppen a kifogásolt tudósítások tartalmazzák. De nem is ez a lényeg. Abban az Európában, amelybe a kormány is igyekszik, nem szoktak feketelistákat készíteni az újságírókról. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne kísérhetnék figyelemmel írásaikat. Mindenütt figyelemmel kísérik, szemlézik őket, méghozzá belső feldolgozás, ideális esetben okulás végett. A politikára ugyanis pontosan ugyanaz vonatkozik, mint a regény- vagy színműírásra. A kritikus a látszat ellenére nem ellensége a megbírált írónak vagy színháznak, hanem leghathatósabb szövetségese. Kétségtelen, vannak rossz, felületes kritikusok is, ám ezek sohasem tudnak megbuktatni egy darabot. És olyan sem volt még, hogy egy kormányt az újságírók buktattak volna meg. (Ahogy választásokat sem tud nyerni a sajtó a politikusok számára.)
Természetesen fokozottabban vonatkozik mindez a külföldi újságírókra, akik, mivel kevésbé érdekeltek, semlegesebbek a hazaiaknál, és kevésbé hatnak a választókra, mint a honi média".

Kepecs szerint "vádként hangzott el, hogy a külföldi újságírók azért írják azt, amit írnak, mert csak hazai 'balliberális' kollégáikkal állnak kapcsolatban, s tudósításaik azt visszhangozzák, amit azoktól hallanak. Nos, nem az a fontos, mit hallanak a külföldi újságírók. Hanem az, hogy mit látnak. S ha a látottakból inkább a negatívumot írják meg, mint a pozitívumot, az a sajtóról alkotott felfogásukból ered. Amely nem az udvari újságíróké".


Horváth Réka, a Kontroll Csoport szóvivője (Valótlanságokat állító tudósítók, Magyar Nemzet, 2002. január 23.) méltatlannak és szakmailag megalapozatlannak tartja azokat a sommás ítéleteket, amelyek pusztán a témafelvetés miatt pellengérre állítják őket.

A kölni székhelyű Deutschlandfunk rádió tudosítása szerint (u.o.) Magyarországon kampány folyik a független tudósítók ellen. A riport a Kontroll Csoport (KCS) Magyar Nemzetben megjelent elemzését idézi - amely a külföldi tudósítók munkáját vette górcső alá -, és arra a következtetésre jut, hogy több külföldi újságíró is 'szálka a magyar kormány szemében'. A szerző leszögezi, hogy a KCS idáig csak egyetlenegyszer jelentkezett, és sok jel arra utal, hogy a csoport egyáltalán nem is létezik. A riport szerint az országot ismerők úgy vélik: a Kontroll Csoport elemzései 'Lovas István keze nyomát viselik magukon, aki Orbán miniszterelnök egyik tanácsadója', ezenkívül pedig többek közt az állami rádióban és tv-ben vezet műsorokat. A szerző utal arra is, hogy 'nyilvánvalóan a kormány nyomására' szüntették meg Bolgár György Beszéljük meg! című műsorát, valamint megemlíti, hogy az RTL Klub 'sietős engedelmességgel' levette műsoráról a Heti Hetest. A riportot a Deutschlandfunk a Bayerischer Rundfunk elnevezésű adóállomástól vette át.

Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelöltnek szerint (u.o.) "a sajtónak az a dolga, hogy elmondja a kritikát. Ez egy kellemetlen dolog, a hatalmon lévők ezt mindig nehezményezik, és én azt hiszem, hogy a dolgok természetes rendje, hogy a sajtó ezt a dolgát végezze, hiszen a demokráciának ez egy olyan intézménye, amit kontrollként kell működtetnie a hatalommal szemben. Ebből adódik aztán az is, hogy ha a magyar viszonylatokban lehet meghatározó befolyást szerezni, ami fékezi a kritikus hangok megjelenését, ezt a nemzetközi sajtóban természetesen nem lehet elérni, és én úgy vélem, hogy ez a sérelem vezette a kormányt, amikor ezt a megjegyzést tette. Rossznak tartom, és méltatlannak tartom. Ráadásul igazságtalannak tartom, mert a nemzetközi sajtó elég objektív mércével mér".


Horváth Réka, a Kontroll Csoport szóvivője szerint (Szájkosarat a bírálóknak?, Magyar Nemzet, 2002. január 23.) "a Kontroll Csoport darázsfészekbe nyúlt, amikor legutóbbi elemzésében a Magyarországon dolgozó külföldi tudósítók tevékenységét vette górcső alá. A fejvesztett kapkodásban egyenesen a külügyminiszterhez forduló tudósítók attól váltak ennyire indulatossá, hogy a civil szervezet vette a fáradságot, összegyűjtötte, és egymással - no meg a valósággal - öszszehasonlította mindazt, amit Magyarországról egy adott időszakban leírtak".

Horváth Réka nyilatkozata szerint: "Mi gyakran mondtunk le ebédünkről és szórakozásunkról azért, hogy megvehessük a legfrissebb külföldi lapokat, kifizethessük a telefon- és internetszámláinkat, hiszen egy költségvetési támogatást nélkülöző, spontán módon szerveződő öntevékeny szervezetben vállaltunk feladatot. De ezt nem azért tettük, hogy bárkinek megnehezítsük az életét, vagy bárkit megbántsunk".

Horváth Réka nyilatkozata szerint: "Módszereinkben a legszigorúbb tárgyilagosságot tűztük ki célul, vagyis egy adott témában minden elérhető hazai és külföldi információforrást egybevetve derítettük ki, hogy valójában mi történt, majd az egyes tudósításokat témacsoportonként statisztikailag elemezve állapítottuk meg az említések gyakoriságát és minőségét, egymáshoz viszonyított rangsorát, végül megállapítottuk a tudósítás statisztikai pozícióját. Mindez rendkívül fárasztó, aprólékos és időigényes munka. Ezért méltatlannak és szakmailag megalapozatlannak tartjuk azokat a sommás ítéleteket, amelyek pusztán a témafelvetés miatt akarnak bennünket pellengérre állítani, mozgósítván ehhez a külföldi nagykövetségeket és a baloldali médiumokat".

Horváth Réka nyilatkozata szerint: "mi, a KCS tagjai az ország különböző pontjain élő egyetemisták vagyunk, akiket korántsem lehet egyoldalú politikai beállítottsággal vádolni, mert ahány, annyiféle. Összeköt bennünket a statisztikai, közgazdasági és társadalompolitikai érdeklődés, az új kutatási területek iránti nyitottság és legfőképpen az eredmények gyakorlati hasznosságába vetett hit. Társaságunk tanácsadói között van a szocialista kampányban is szerepet vállaló médiaguru ugyanúgy, mint a koalíció támogatásáról ismert sajtószakember. Ám mindkét oldaltól igyekszünk egyenlő távolságot tartani, kizárólag az érintettek szakmai tudására tartván igényt. Szigorúan kerültük a vizsgált újságírók jobboldali vagy baloldali minősítését, de megmértük, hogy közölt cikkeikben miféle tények, megállapítások, valós és valótlan vélemények dominálnak, és mindez hogyan kapcsolódik a forrásul szolgáló magyar valósághoz". Horváth szerint "ugyanarról az eseményről, vagy témakörről - a végletesen szubjektív látásmód miatt - teljesen más képet kap az egyik, vagy a másik országban élő olvasó".

Horváth Réka: "Azzal vádolnak bennünket, hogy nyilvánvalóan kormány közeliek vagyunk, mert a Magyar Nemzetben tettük közzé a tanulmányt. Az alapos tájékozódás hiánya itt is visszaköszön, hiszen mi minden napilapnak elküldtük a korábbi tanulmányainkat, és az első közlés jogát is felajánlottuk a Népszabadságnak, így nem tehetünk arról, hogy néhány inernetes portálon és ezen a napilapon kívül senki nem merte azokat vállalni, csupán a valótlanságokat tartalmazó utánlövésekkel igyekeztek egymásra licitálni. Nem igaz, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak, az Országimázs Központnak, a Külügyminisztériumnak vagy bármely kormányzati szervnek a legcsekélyebb köze lenne a Kontroll Csoporthoz. De emellett azt a bennünket ért vádat is említhetném, hogy sehol a világon, de különösen az Európai Unióban nincs példa ilyen jellegű médiafigyelésre. Ez sem igaz! Amerikától kezdve az összes európai országig számtalan hasonló szervezet működik, többek között az összes említett tudósító hazájában is. De hogy ne menjünk túl messzire, a rendszerváltozás óta Magyarországon is rendszeresen tesz közzé tanulmányokat a Nyilvánosság Klub médiafigyelő csoportja, amely példaként szolgált a Kontroll Csoport számára, megerősítvén bennünket abban, hogy a hasonló jellegű civil kezdeményezésekre nagy szükség van".


Szerető Szabolcs szerint (A céltábla visszalő, Magyar Nemzet, 2002. január 23.) "a kirobbant vita minden visszataszító eleme ellenére egyértelműen bizonyítja, hogy telitalálat volt a Magyar Nemzet részéről a médiaelemzés közlése. A Kontroll Csoport objektív kritériumok alapján értékelte és rangsorolta a hazánkról leggyakrabban tudósító külföldi újságírók munkáját. Természetesen mindenkinek joga van a szerinte megalapozatlan értékeléssel vitába szállni, ehelyett azonban - a bírálat jogosságának újabb bizonyítékaként - szinte minden megszólaló megelégedett a tényekkel alá nem támasztott minősítésekkel, a szervezet és lapunk rágalmazásával. A vádak hamisságára most is ugyanolyan gyorsan derült fény, mint egyes, feltűnően egyoldalú forrásból merítő külföldi tudósítók Magyarországról szóló cikkei esetében: a Kontroll Csoport nem kormányzati szerv, hanem egyetemisták szervezete, létező személyek alkotják (...), s elemzéseit nem csak a Magyar Nemzetnek küldi el".

Szerető szerint "a Népszabadság cikkében a külföldi újságírók arról beszélnek, hogy ki akarnak maradni a budapesti médiaharcokból. Talán nem Magyarországon élnek? Nálunk a politikai küzdelem rituális eleme, hogy a baloldal furkósbotként használja a külföldi sajtóban - gyakran az ő sugalmazására - megjelent, a jobboldali kormány(oka)t ostorozó cikkeket, amelyekre természetesen kéjes örömmel hivatkozik a mostani ellenzék pártján álló itteni sajtó is. Ebben a játszmában a jelek szerint nem egy külföldi tudósító hajlandó részt venni. A Kontroll Csoport elemzése erre is rávilágít, s ez az, ami sokuk számára elviselhetetlen. Meg persze az is, hogy megtört a magát civilnek valló, de mindenki által tudottan az SZDSZ ultráinak kommandójaként működő, szélsőségesen elfogult, módszerei miatt sohasem bírált Nyilvánosság Klub médiaelemzési monopóliuma".


Tóth István Zoltán, az Országimázs Központ (OK) vezetője szerint (Szombathy Pál: Támadás a külföldi tudósítók ellen, Magyar Hírlap, 2002. január 23.) "a Magyarországról alkotott képet nem rontja az ügy, és nem is tartozik érdeklődési körükbe. Nem érti, mi a baj azzal, ha a szabad magyar sajtóban a sajtót elemző cikkek is napvilágot látnak. A szabadság része az országképnek".

Matthias Rüb (u.o.), "aki 1994 óta a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungot tudósítja az egész délkelet-európai régióból budapesti székhellyel, Vadászszenvedély című, Magyarország feketelistára tesz tudósítókat alcímmel közölt írásában rámutat: 'A Magyar Nemzet című napilapban közölt sorozatnyi újságcikkben teret kapott, a nyugati médiumok magyarországi tudósítói ellen irányuló zavaros vádak mögött politikai számítás húzódik meg.' A Kontroll csoportra utalva azt írja: 'A kiegyensúlyozott média Robin Hoodjainak történetét nem kell egyszerűen mesének vélni ahhoz, hogy az ember mégis furcsának találjon bizonyos dolgokat. Vajon miért éppen a Magyar Nemzet teszi közzé az önzetlen ellenőrök szövegeit: az a nagy hagyományokkal bíró konzervatív napilap, amely bő két éve mégis egyre otrombább és kiegyensúlyozatlanabb módon fogja pártját a kormánynak?' A német újságíró szerint az 'elemzésre' csak legyinteni lehetne mint módszertanilag nevetséges írásra, ha az esztelenség mögött nem látszana módszer meghúzódni. Orbán kormányfő ugyanis már egy évvel ezelőtt is prezentált a parlamentben egy hasonló listát. Azon ellenzéki politikusok és értelmiségiek neve szerepelt, akik állítólag a haza rágalmazásának szándékával sugalmazták egyoldalú véleményüket az ismert gyanús újságíróknak. 'Vajon mindez csak véletlen volna? És mindaz tréfa csupán, amikor a nemzeti-konzervatív publicisztika önjelölt főbírája, Lovas István, az ATV magántelevízió csatornáján egyetértően mutatja be a Kontroll csoport elemzését, és a combját csapkodva mondja: a kiegyensúlyozatlan tudósítások problémáját esetleg meg lehetne oldani egy kis kasztrációval.' 'És végül: véletlen-e, hogy ismét akkor bukkan fel egy lista, amikor elkezdődik az áprilisi választásokat megelőző hadjárat forró fázisa? Az az eszme, hogy az újságírók alapvetően őrfunkciót töltenek be, távoli csillagról érkezett gondolatnak tűnik ebben a megmérgezett légkörben'".

Kester Eddy, a Financial Times tudósítója, a úgy vélte (u.o.), "Nyugaton ilyen nem történne meg, és ha Magyarország valóban Európához kíván csatlakozni, akkor érthetetlen, hogy miért születnek ilyen írások".

Andreas Oplatka a Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója (u.o.) "nem tartja kifejezetten komolynak a Kontroll csoport Magyar Nemzetben megjelent elemzését, mert abszolút homályos az a kritérium, amely szerint ez a csoport dolgozott. 'Szakmailag jobban kellett volna definiálni ezt ahhoz, hogy ennek alapján értékítéleteket lehessen mondani újságírókról' - mondta. Hozzátette: az egész ügy nem zavarja különösebben. 'Nem értem kollégáim felháborodását, hiszen bírálatra való joga mindenkinek van. A külföldi tudósító, aki mindent és mindenkit kritizálhat, maga is viselje el a kritikát.'".

Florence La Bruyere, aki a Libération napilap, a L'Express heti hírmagazin és a közszolgálati Radio-France valamennyi adása számára tudósít a közép-európai régióból úgy véli (u.o.) "a magyar Külügyminisztériumot kivéve, amelynek jó a kommunikációs politikája, általában igen nehéz a kormányzati politikusokat és funkcionáriusokat megszólaltatni. Hiába küldi el tucatszámra a faxokat, interjúkéréseire nem válaszolnak. Kissé furcsának tartja arról panaszkodni, hogy csak ellenzékieket szólaltatnak meg, miközben a kormányoldal képviselői szélsebesen elfutnak a külföldi tudósító elől. Nem tudja elképzelni, hogy náluk egy magát függetlennek mondó csoport, magát nagy példányszámúnak valló, kormány közeli lapban összeállítást közölne olyan külföldiekről, akik negatívan ítélik meg Franciaországot. Az emberek náluk általában bátrak, írásaikat nem burkolják névtelenségbe. Ha kutatócsoport ilyen dolgozatot publikál, közzéteszi vezető munkatársainak a nevét. Önmagában nem találja kivetnivalónak, ha civil szervezetek, diákok csoportja kritikusan veszi szemügyre a sajtót. Joguk van leírni bármit, neki viszont joga van mindezt érdektelennek tekinteni. Nem hinné, hogy a dolgozatnak tudományos értéke van".

Contantijn Sadée a De Volkskrant című holland lap közép-európai tudósítója úgy véli (u.o.), "a külföldi tudósítók játékszerei lettek a választási kampánynak, holott csak dolgozni szeretnének. A külügyminiszternek is csupán azért írtak levelet, mert a megjelent írás hangneme nagyon sértő volt. A minisztérium válasza viszont nem érdekli. A Magyar Nemzetben megjelent cikkről az a véleménye, hogy nem újságírói munka, ezért vitatkozni sem lehet az írással... ".

Robert Wright a londoni Financial Times budapesti tudósítója szerint (u.o.) "a Magyar Nemzetben megjelent elemzés nagyságrendekkel súlyosabban sértette meg a vélemény és a hír különválasztásának alapszabályát, mint a legtöbb kritizált, külföldi tudósítóktól származó írás. (...). 'Egy butuska cikkről beszélünk, amit sajnos sokan komolyan vesznek' (...) Nem ez az első támadás Magyarországon a külföldi tudósítók ellen (...) ezeknek nagyobb része a kormányhoz közel álló publikációkban jelent meg". Wright nem osztja feltétlenül azt a következtetést, hogy a kormány nem szereti a külföldi tudósítókat és szerint ezek a támadások mind egyetlen emberhez kötődnek: Lovas Istvánhoz.

A Magyarországon akkreditált külföldi újságírók szervezete (u.o.) levélben fordult Martonyi János külügyminiszterhez a Magyar Nemzet, a közrádió és a Magyar ATV jobboldali sajtóklubjának támadásai miatt, mert szerintük "a Magyarországon dolgozó külföldi újságírókat az elmúlt néhány hét során kifejezetten támadta - gyakran név szerint - a nyomtatott sajtó, az állami rádió és egy televíziós állomás... Úgy gondoljuk, hogy a szerzőknek és a közreműködőknek demokratikus joga véleményük szabad kifejtése, s mi tiszteletben tartjuk a bírálatot, a vélemények különbözőségét. A határt azonban mi a gyűlöletbeszédnél húzzuk meg. Felkavartak bennünket azok a sorozatos riportok, amelyek kellemetlenek, gyűlölködők, és mélyen alatta maradnak az általunk elvárt civilizált diskurzus normájának. Mint látni fogja, az említett riportok azokban a médiumokban jelentek meg, illetve programokban hangzottak el, amelyek általában a magyar kormány támogatásáról ismertek. Bízunk abban, hogy ezek a kommentárok semmiképpen sem tükrözik kormányának nézeteit. Hálásak lennénk, ha válaszolna aggodalmainkra. Nagyon köszönjük, hogy mielőbbi szíves figyelmet szentel ennek az ügynek'".


Krajczár Gyula szerint (Kontroll, Népszabadság, 2002. január 24.)"a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik, hogy egyetemisták tudományos kutatásokat folytassanak. Időtlen idők óta kidolgozott ennek az alapsémája, léteznek intézményei. Amikor az ifjak arra jutnak, hogy eredményeiket már írásban is képesek összefoglalni, akkor az elkészült művet a megfelelő tudományos fórum elé, többnyire valamely szakfolyóirat tudós szerkesztőjének kezébe helyezik. Ő, mint első formális szűrő, megítéli, a munka eljutott-e a közölhetőség színvonalára. S ha megjelenik a folyóiratban, azzal az egész tudományos közösség színe elé bocsátották, s ők elkezdik olvasni, szétszedni, elemezni, ellenőrizni, hivatkoznak rá vagy hallgatnak róla. (...) A Kontroll Csoportnak nevezett diákkör a Budapesten dolgozó külföldi tudósítók munkásságát tárta fel, s állított ki róluk állítólag objektív képet. A dolgozatot a Magyar Nemzet közölte, s témája fényes karriert futott be széles e médiában. A megjelenés helyének köszönhető, hogy vitatni nem a tudományos közösség, hanem a politizáló rétegek kezdték, ily módon az írás státusát sem a tudomány, hanem a propaganda területén foglalta el. Arról tehát nem beszélhetünk, milyen a tudományos értéke, maradnunk kell propagandisztikus jelentőségénél. Ebből a szempontból szörnyű".

Krajczár szerint "a propaganda szintjén meglehetősen szokatlan, hogy valamely országban azzal foglalkozzanak a minősítés szándékával: a külföldi tudósítók milyen képet sugároznak az országról. S hogy még kampányt is gerjesztenek az ügy körül, az egyenesen nonszensz".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695