Nemzeti kérdések a politikai vitákban

2002-02-10

Az elmúlt hetekben több, a nemzeti kérdéssel összefüggő belpolitikai vitatéma jelent meg a politikai napirenden. A nemzeti tematika kapcsán három kérdés merült fel: a státustörvény, az Európai Bizottság ajánlása, valamint a parlamenti "hazaárulózás". Az alábbiakban ezért e három kérdésre koncentrálunk. A vita lényegét megragadni igyekezvén a kérdésekben képviselt álláspontokat - azokat kétségkívül leegyszerűsítve - igyekszünk a nemzeti - nemzetietlen dichotómiában megragadni.Az elmúlt hetekben több, a nemzeti kérdéssel összefüggő belpolitikai vitatéma jelent meg a politikai napirenden. A nemzeti tematika kapcsán három kérdés merült fel: a státustörvény, az Európai Bizottság ajánlása, valamint a parlamenti "hazaárulózás". Az alábbiakban ezért e három kérdésre koncentrálunk. A vita lényegét megragadni igyekezvén a kérdésekben képviselt álláspontokat - azokat kétségkívül leegyszerűsítve - igyekszünk a nemzeti - nemzetietlen dichotómiában megragadni.

A státustörvénnyel kapcsolatos vita két elemből állt. Az első elem a törvény léte és szelleme, míg a másik az ahhoz kapcsolódó Orbán-Nastase paktum. A státustörvény megszületésekor - mint ezt több elemzésünkben megírtuk - az MSZP dilemmába került: vagy ellenzéki szerepét "hanyagolva" elfogadja a törvényt, vagy ismét a nemzetietlenség vádjával illetik. Az MSZP az előbbit választotta. Ennek megfelelően a státustörvény elfogadásakor az MSZP nem került a nemzetietlen oldalra, és ezzel nem is vádolták meg.

Az Orbán-Nastase megállapodás lehetőséget adott a szocialistáknak a kormány hiteles, nemzeti alapú bírálatához. Ezt a lehetőséget az MSZP igen jól kihasználta: a bírálatban nem volt túl radikális, ugyanakkor egyértelműen a nemzeti oldalról indította kritikáját. Mint korábban leírtuk, a román nacionalista erők ünnepelték a megállapodást, ami implicite növelte az MSZP bírálatának hitelességét. Az Orbán-Nastase megállapodás után a Fidesz politikusai már nacionalizmussal vádolták az MSZP-t, azaz a jobboldal maga segítette elő, hogy a szocialisták ideiglenes megszabaduljanak a nemzetietlenség vádjától.

Az MSZP sikere azonban csak addig tartott, amíg a magyar-román megállapodást napirenden tudta tartani. Az elmúlt hetekben azonban a státustörvény szlovákiai alkalmazása került előtérbe. A kormány ennek kapcsán sikeresen érte el, hogy a státustörvény fent említett két eleme egybeolvadjon. A kormányfő, valamint a fideszes politikusok legutóbbi nyilatkozataikban már úgy tettek, mintha az MSZP nem a magyar-román megállapodást, hanem magát a státustörvényt kritizálta volna. Egyes szocialista politikusok szlovák politikusokkal való tárgyalásai erősítették azt a látszatot, hogy az MSZP a státustörvény szellemét támadja, és maximálisan megérti a szomszédok aggodalmait. A szocialisták vagy nem ismerték fel, vagy nem voltak képesek arra, hogy a státustörvény két fent említett elemét differenciáltan kezeljék, illetve elérjék, hogy a kettő permanensen különváljon.

A második vitatéma, az Európai Bizottság javaslata kapcsán kialakult belpolitikai vita szintén két elemre bontható. Az első elem azon szocialista bírálat, amely szerint a javaslat kedvezőtlen volta részben a magyar kormány tevékenységének következménye. A másik elemet azon tárgyalások és nyilatkozatok képezik, amelyeket a magyar kormány folytatott a javaslat nyilvánosságra hozatala után.

Az MSZP azon vádja, hogy a kormány a nemzeti érdekeket nem megfelelően képviselve tárgyalt, nem hiteles bírálat. Ez két tényező miatt van így. Az első az elmúlt évek azon szocialista gyakorlata, hogy a kormányt a nemzeti érdekek túlzottan erőteljes képviseletével vádolták. Azt a kormányt, amely szerint "van élet az Unión kívül", nehéz az Uniónak való behódolással vádolni. A másik tényezőt e külső országok magyar politikától független reakciói adják. A javaslat minden tagjelölt országnak rossz - függetlenül a tagjelölt kormányának tárgyalási stratégiájától. Ahogyan a státustörvény kapcsán a külső tényezők tették hitelessé az MSZP bírálatát, úgy jelen esetben hasonló tényezők hiteltelenítik azt. Ráadásul a magyar kormány a javaslat nyilvánosságra hozatalát követő akciói szintén hiteltelenítik az MSZP bírálatát. Az Európai Uniónak behódoló kormányfő nyilván nem merte volna igen élesen, nemzeti alapon bírálni a javaslatot. Márpedig Orbán Viktor ezt tette.

Mindezen tényezők együtt hiteltelenné tették az MSZP vádjait. E második vitatéma kapcsán tehát az MSZP-nek nem sikerült a kormányt nemzeti alapon hitelesen vádolnia. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy az MSZP által hangoztatott hiteltelen bírálat még mindig jobb volt a párt számára, mint az esetleges "européer" alapon nyugvó hiteles bírálat. Vagyis, az MSZP számára sokkal rosszabb lett volna, ha a kormányt a nemzeti érdekek túlzott képviseletével vádolja - ez a vád ugyanis, bár hitelesebb volna, még jobban bebetonozta volna az MSZP-t a "nemzetietlen" oldalra. A hiteltelen bírálat nem javított az MSZP helyzetén, de nem is rontott azon.

A MSZP-nek a "hazaárulózásra" adott válasza ezzel szemben mintegy látens beismerése volt a párt "nemzetietlen" voltának. Az MSZP a kormányfő ilyetén vádjaira ugyanis a mai napig nem válaszolt - egyszerűen felháborodott. Ha egy politikai erőt olyasmivel vádolnak, ami nem igaz, akkor a logikus lépés a vádak visszautasítása, illetve ellenvádak megfogalmazása. Ehelyett az MSZP nem kritizálta a vád tartalmát. Nem azt mondta, hogy "az MSZP visszautasítja a vádat, mert nem igaz", hanem azt: "az MSZP visszautasítja a vádat, mert a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ilyet nem mondhat". Az MSZP álláspontja azt sugallja, hogy ha a vádat nem a miniszterelnök mondja, akkor nincs vele semmi baj.

Mivel a vád a státustörvényt is érintő vitában hangzott el, az MSZP nem volt alapvetően rossz helyzetben. Mint említettük, éppen e kérdésben vádolta az MSZP a kormányt hitelesen és nemzeti alapon. Az MSZP ezért logikusan viszontvádolhatott volna: kifejthette volna, hogy az Orbán-Nastase megállapodással éppen a kormány "árulta el" a nemzeti érdekeket. Ehelyett az MSZP megsértődött. A hazaárulózás vádjának formai, és nem tartalmi visszautasítása megítélésünk szerint a vád természetének helyességét metakommunikálta. Bár Medgyessy Péter nyilatkozatában már az MSZP akciójánál jóval mérsékeltebb hangot ütött meg, a parlamenti közjáték hatását nem tudta feledtetni. Az MSZP a parlamentben megerősítette azt a dichotómiát, amely az elmúlt tíz évben a magyar politika alapvető jellemzője volt: a nemzetietlenség vádjára a kormányt antidemokratikusnak minősítette. Vagyis, az elmúlt időszak néhány sikere ellenére sem merte a vitát a nemzeti tematika keretei között tartani. Mindebből adódóan az MSZP e kérdésben - leszámítva a miniszterelnök-jelölt törekvéseit - ugyanott tart, mint egy évvel ezelőtt: a "nemzetietlenség" vádja ellen kell védekeznie.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695