A bostoni út

2002-02-14

Választási kampány idején a politikai szereplők valamennyi megmozdulása a kampány szempontjából kerül értékelése. Olyan témák, események, amelyek más körülmények között politikamentesek lehetnének, a választások közeledtével átpolitizálódnak. Ez történt a minap a miniszterelnök bostoni útjával is. Egy alapvetően szakmai kérdés - a megfelelő útvonal, árajánlat és repülőgép kiválasztása - politikai kérdéssé vált.Választási kampány idején a politikai szereplők valamennyi megmozdulása a kampány szempontjából kerül értékelése. Olyan témák, események, amelyek más körülmények között politikamentesek lehetnének, a választások közeledtével átpolitizálódnak. Ez történt a minap a miniszterelnök bostoni útjával is. Egy alapvetően szakmai kérdés - a megfelelő útvonal, árajánlat és repülőgép kiválasztása - politikai kérdéssé vált.

Ha az ügyet önmagában, a választási kampánytól elvonatkoztatva vizsgáljuk, akkor az meglehetősen érdektelennek tűnik. A kormányzat különböző szervei naponta hoznak a bostoni út előkészítéséhez hasonló döntéseket. Nem valószínű, hogy valamennyi döntésük tökéletes lenne; nyilván korábban is előfordult már, hogy nem a legolcsóbb/ leggyorsabb/legjobb megoldást sikerült kiválasztani. A kormányzati apparátus által hozott eseti - és alighanem elkerülhetetlen - szakmai hibák csak valamely szereplő politikai szándékainak következtében politizálódnak át.

A külföldi utazások költségei legutóbb Szabadi Béla és Torgyán József útjai kapcsán váltak politikai kérdéssé. Mindkét politikust azzal vádolták, hogy közpénzen olyan utakat bonyolítottak le, amelyek igen költségesek voltak, ám nem különösebben szolgálták a magyar mezőgazdaság érdekeit. Torgyán József egy időben azzal került az újságok címoldalára, hogy többet - és drágábban - utazott, mint a Külügyminisztérium magas rangú vezetői. Már akkor is látszott azonban, hogy az ilyen jellegű ügyek csak politikai akarat esetén válnak politikai üggyé. Az említett kisgazda politikusok útjai ellen először a média indított hajtóvadászatot, majd - ennek sikerét látva - az ellenzék igyekezett a témát napirenden tartani. Végül, a Fidesz és kisgazdák közötti viszony megromlása után, implicit módon a vezető kormánypárt is egyre inkább felhánytorgatta Torgyán és Szabadi útjait.

Az említett kisgazda vezetők - külföldi útjaik során - feltehetően valóban pazarló módon bántak a közpénzekkel. Orbán Viktor mostani bostoni útjának megítélése azonban már nem ilyen egyértelmű. Szakmailag mindenképpen védhető az az érvelés, hogy a miniszterelnöknek vissza kellett érnie a kormányülésre, ahogyan abban sincs igazán kivetnivaló, hogy a kormányfő és stábja a bérelt gépet a menetrendszerű járathoz képest előnyben részesítette. Bizonyos, hogy korábban is számos hasonló döntést hoztak az illetékes kormányzati szervek.

Az, hogy ez az ügy most viszonylagos rutin-jellege ellenére a politikai napirend fontos elemévé válhatott, a választási kampánynak köszönhető. A választási kampány során a politikai szereplők igyekeznek ellenfelük minden egyes lépésében valami hibát találni. A "hiba" ebben az esetben politikai kategória. Nem a döntések szakmai racionalitását kérdőjelezik meg a szereplők, hanem olyan elemeire mutatnak rá, amelyek vélhetően nem nyerik el az állampolgárok tetszését.

Ennyiben a bostoni út ügye hasonló Medgyessy lobbi-ügyéhez. A lobbi-ügyben sem elsősorban a szakmai kérdésekre került a hangsúly; a főszerepet az ügyben szereplő harminc millió forint kapta. Hasonlóképpen, a bostoni út kapcsán is a harminckét millió forint kerül megjelenítésre. Az állampolgárok számára ez az összeg hihetetlenül magas. Jó részük ugyanakkor feltehetően nincs tisztában egy külföldi út - vagy egyáltalán bármilyen kormányzati protokoll-esemény - költségeivel. Elméletileg bármilyen protokoll-jellegű döntés, amelynek meglehetősen nagy költség-vonzata van, a bostoni úthoz hasonlóan politikai kampány részévé válhat.

Ennek oka, hogy a magyar polgárok - az elmúlt évek tapasztalatai szerint - igen érzékenyek, amikor konkrét összegeket konkrét politikai szereplők költenek el. A fenti állítás mindkét eleme igen lényeges. Az igen nagy összegek sorsát befolyásoló jegybanki döntések, vagy milliós miniszteri rendeletek nem kavarnak nagy port, ha az összeg nem konkretizálható a polgárok számára. A "több milliárd" formulánál a harminckét millió az állampolgárok számára kézzelfoghatóbb. Ugyanígy fontos az is, hogy ne általában valamilyen szervezet, hanem konkrét politikai szereplő kapja az összeget. Jó példa erre a különböző filmek kormányzati támogatása. Annak ellenére, hogy a kormány néhány szuperprodukcióra hatalmas összegeket költ, ez a téma az ellenzék minden törekvése ellenére is nehezen marad a politikai napirenden, mert ilyen esetekben az összeget nem konkrét politikai szereplő kapja. Ezért tudott Medgyessy lobbi-ügye, vagy Torgyán háza fontos politikai témává válni: a kedvezményezett ezen esetekben jól azonosítható politikai szereplő volt.

A fentiekben a lobbi-ügy és a bostoni út több hasonlatosságára rávilágítottunk. Különösen az összeg hasonló volta miatt több olyan elemzés is megjelent az utóbbi napokban, amelyek egyértelmű analógiát vélnek felfedezni a két ügy között. Azonban a két ügy közötti hasonlóság csak látszat: valójában mind tartalmában, mind politikai hasznosságát illetően fontos eltérések találhatók. Az eltérések lényege, hogy míg Orbán Viktor közpénzeket költött legitim módon, addig Medgyessy illegitim módon jutott magánforrásból nagyobb összeghez. A legitimitás a fenti esetben magától értetődően nem jogi, hanem politikai legitimitást jelent. A kormánytól az ellenzék nem vitatja a jogot, hogy külföldi utakra pénzt költsön - a közpénzek elköltése tehát ebben az esetben elvben legitim. Ezzel szemben Medgyessy esetén éppen a pénzszerzés módjának illegitim volta - a szerződés teljesítésének visszásságai, a korrupció gyanúja - adta az ügy lényegét. Továbbá, Medgyessy esetén az ügyben szereplő összeg mint bevétel realizálódott a politikusnál. Ezzel szemben Orbán Viktor elköltötte az összeget. Mindebből következik, hogy a fenti ügyek megítélése alapvetően eltérő: míg Medgyessy ügyét a korrupció kifejezéssel minősítették a szocialista politikus ellenlábasai, addig Orbánt legfeljebb pazarlással lehet vádolni.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695