Az Orbán-Nastase megállapodás romániai fogadtatása - 1. rész

2002-02-22

A romániai közéleti szereplők legtöbbje helyeselte a román-magyar egyetértési nyilatkozatot. Megszólalásaikban megpróbálták visszafogottan értékelni a december 22-i miniszterelnöki találkozót és többnyire úgy nyilvánítottak róla véleményt, hogy egyik felet se kiáltsák ki a diplomáciai tárgyalások győztesének. (Eltérően a román nyelvű sajtótól: ott a legtöbb lap a magyar fél térdre kényszerítéséről, Năstase miniszterelnök győzelméről, a "gőgős" és "arrogáns" Orbán Viktor meghunyászkodásáról beszélt.)Adrian Nastase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnökök 2001. december 22-én Budapesten aláírták a román-magyar egyetértési nyilatkozatot. A dokumentum egyik része a kedvezménytörvényre, másik része pedig a román magyar kétoldalú kapcsolatok egészére vonatkozik.

Az aláírást követő sajtóértekezleten a két miniszterelnök nyilatkozatai azt érzékeltették, hogy az egyezmény aláírásával a két ország közötti feszültségek megszűntek. "A magyar-román kapcsolatok minden vita és nehézség ellenére szép jövő előtt állnak" - fogalmazott Orbán Viktor, míg román kollégája azt hangsúlyozta, hogy nem hiszi, hogy bizalmatlanság lenne bizonyos romániai körökben a magyarsággal szemben. "A kedvezménytörvény ügyében mindössze annyi történt, hogy egy két országot érintő ügyben párbeszédnek kellett kialakulnia, így figyelembe vehették a román fél kéréseit" - fogalmazott a román kormányfő.

A két ország diplomáciai testületei a megállapodás aláírásával a hosszú ideje húzódó vitát megoldottnak tekintették: a román miniszterelnök szerint a korábbi román kifogásokra elfogadható megoldások születtek, míg a magyar fél azt hangoztatta, hogy a kialakult román-magyar feszültségek megszűnésével a jogszabály 2002. január 1-től a romániai magyar kisebbség számára is biztosíthatja a tervezett kedvezményeket.


Az egyezmény romániai politikai visszhangjának összefoglalása

A romániai közéleti szereplők legtöbbje helyeselte a román-magyar egyetértési nyilatkozatot. Megszólalásaikban megpróbálták visszafogottan értékelni a december 22-i miniszterelnöki találkozót és többnyire úgy nyilvánítottak róla véleményt, hogy egyik felet se kiáltsák ki a diplomáciai tárgyalások győztesének. (Eltérően a román nyelvű sajtótól: ott a legtöbb lap a magyar fél térdre kényszerítéséről, Nãstase miniszterelnök győzelméről, a "gőgős" és "arrogáns" Orbán Viktor meghunyászkodásáról beszélt.)

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Markó Béla a megállapodásról azt nyilatkozta december 27-én a sajtónak, hogy pártja egyetért a Magyarország által megkötött kompromisszumokkal, mert ezek a kompromisszumok tették lehetővé, hogy a törvény alkalmazható legyen Romániában is. Szerinte a román és a magyar kormányfők által aláírt egyetértési nyilatkozat tartalma nem csonkítja a törvény lényegét. Markó azt is kiemelte, hogy a megállapodás előkészítésében az RMDSZ politikusai is részt vettek, vállalva a közvetítő szerepét a két kormány között.

(A romániai magyar kisebbség pártja a szavazatok 7%-át kapta a legutóbbi romániai választásokon. A választások után együttműködési megállapodást kötött a kisebbségben kormányzó Szociáldemokrata Párttal. Az egyezség lényege: a Szövetség támogatja a szociáldemokraták valamennyi kezdeményezését, nem támogat egyetlen ellenük benyújtott bizalmatlansági indítványt sem, a kormánypárt pedig vállalja, hogy a parlamentben megszavazza a magyar kisebbség számára fontos törvényeket. Az elmúlt egy év során a két pártnak sikerült betartania a választások után kötött protokollumot, ezért az idén januárban újabb együttműködési nyilatkozatot írtak alá. A román ellenzék mindkét alkalommal bírálta az RMDSZ-t, amiért "lepaktált" a hatalommal. )

Az RMDSZ vezetőségével párhuzamosan a romániai magyar kisebbség több civil szervezete valamint a történelmi egyházai is gratuláltak a magyar kormánynak, amiért a korábbi román tiltakozások ellenére sikerült elérnie azt, hogy a törvény 2002. január 1-től életbe léphetett és a romániai magyarság is részesülhet annak kedvezményeiből.

A romániai politikai elit - néhány kivételtől eltekintve - szintén üdvözölte a megállapodást. Ion Iliescu román államelnök szerint a kedvezménytörvény végrehajtásáról aláírt román-magyar egyetértési nyilatkozat mindkét ország számára jó. A magyar kedvezménytörvény Európa számára elfogadhatatlan diszkriminatív elemeket tartalmazott, és ezt nemcsak Románia tette szóvá, de ezt igazolta a nemzetközi fórumok reagálása is - mondta Iliescu. Az államelnök a kétoldalú kapcsolatok alakulásában kedvező jelként értékelte, hogy végül a magyar kormány is megértette ezt, s megtette a szükséges kiigazításokat.

(A választásokon Ion Iliescu a Szociáldemokrata Párt jelöltjeként indult, a mostani ciklusban harmadik elnöki mandátumát tölti. A 2000-es évi választások második fordulójában a szavazatok 66,83%-t szerezte meg. Bár korábban a magyarság őt soha nem támogatta, 2000-ben a magyar nemzetiségű választók többsége is rá szavazott a második fordulóban, attól félve, hogy nehogy a másik elnökjelölt, a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudor nyerje meg a választásokat. A felmérések szerint a választók körében Iliescu jelenleg 48%-os támogatottságnak örvend és hatalomra kerülése óta a lakosság fokozatosan visszanyerte bizalmát az elnöki intézményben. A novemberben megkérdezettek 56%-a bízik az elnöki hivatalban: ez az adat 1997 szeptembere óta a legmagasabb.)

A szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Párt vezetőinek nyilatkozatai meglepetést keltettek: Corneliu Ciontu, a párt első alelnöke a megállapodást jónak nevezte és kihangsúlyozta, hogy ők főleg a törvény gyakorlati megvalósítására kíváncsiak. Corneliu Vadim Tudor pártelnök nyilatkozata is szokatlanul visszafogott volt: nem magát a megállapodást bírálta, hanem kijelentette, hogy a "köpönyegforgató" magyarországi politikusok valószínűleg megpróbálják majd megszegni a december 22-én vállalt kötelezettségeiket. C.V. Tudor korábbi nyilatkozataiban elképzelhetetlennek tartotta, hogy Románia beleegyezzen a kedvezménytörvény alkalmazásába. 2001 májusában például bejelentette, hogy ha a magyar parlament megszavazza a törvényt, pártja egy ellentörvényt terjeszt be a román parlamentbe, hogy megakadályozzák a jogszabály romániai alkalmazását. "Mi várakozunk, mint golyó a csőre töltött fegyverben" - mondta tavaly májusban a pártelnök.

(A Nagy Románia Párt a 2000-es évi választások eredményei alapján a második politikai erő Romániában, képviselői és szenátorai 20%-os arányban vannak jelen a román parlamentben. A kormányzó Szociáldemokrata Párt az elmúlt egy és fél évben megpróbálta az ellenzékben politizáló C.V. Tudor pártelnököt hitelteleníteni, kiszorítani a politikai életből. Ezek a kísérletek azonban az utóbbi néhány hónapban vesztettek vehemenciájukból. A közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a Demokrata Párt elnökének, Traian Bãsescunak nagyon megnövekedett a népszerűsége és a kormányzó párt vélhetően attól fél, hogy Vadim "gyengítésével" az ő szavazóinak jelentős része átszavazna az újabban szintén nacionalista retorikát használó Bãsescura. A demokraták pártelnöke így megközelíthetné Adrian Nãstase népszerűségét. A romániai CURS szociológiai intézet tavaly novemberi kutatási adatai alapján, ha egy hét múlva elnökválasztásokat tartanának, a szavazatok 46%-át Adrian Nãstase miniszterelnök kapná, őt követné 19-19%-al Corneliu Vadim Tudor és Traian Bãsescu. A Nagy Románia Pártnak a 2000-es 20%-ról visszaesett a támogatottsága 7%-ra, de ennek ellenére is megőrizte a pártok közötti második pozícióját. A novemberi felmérésben a szavazatok 26%-át megszerző, kormányon lévő szociáldemokratákat a Nagy Románia Párt követi a 7%-ával, míg a liberális és a demokrata párt jelenlegi támogatottsága csak 4-4%.)

A Nemzeti Liberális Párt képviselői helyeselték a megállapodást: azt hangoztatták, hogy a román-magyar kapcsolatokban győzött végre a racionalitás és a felelősségteljes politizálás. Korábbi kijelentéseiben Valeriu Stoica, a párt elnöke támadta a román diplomáciát a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban tanúsított szakmaiatlan viselkedéséért és bírálta a magyar miniszterelnököt is, aki szerinte ma már "semmiben sem különbözik a Nagy Románia Párt elnökétől, Corneliu Vadim Tudortól", hiszen Orbán Viktor lepaktált a magyarországi nacionalistákkal. (A Nemzeti Liberális Párt a legutóbbi romániai választásokon a szavazatok megközelítőleg 7%-át kapta, a felmérések alapján jelenleg 4% körüli a népszerűségük.)

A Demokrata Párt vezetősége kitartott korábbi álláspontja mellett: a párt elnöke, Traian Bãsescu szerint Romániának nem kellett volna aláírnia a megállapodást, hiszen a Velencei Bizottság ajánlása alapján több engedményt is kicsikarhatott volna Magyarországtól. Ezt csak azért nem tette - ismételte meg a pártelnök azt, amit már korábbi nyilatkozataiban is hangoztatott -, mert a megegyezés hátterében valamely Nãstase és Orbán között megkötött politikai alku áll. Ennek tétje a jelenlegi magyar miniszterelnök támogatása a választásokon - aki vélhetően nyer majd áprilisban, mondja Bãsescu - és aki a mostani román segítséget egy későbbi időpontban "meghálálja" majd a román miniszterelnöknek. Emil Boc, a Demokrata Párt alelnöke december 27-i sajtóértekezletén kijelentette az egyetértési nyilatkozattal kapcsolatban, hogy bár ez enyhíti az eredeti törvény kitételeit, mégsem akadályozhatja meg Erdély rejtett magyarosítását. Szerinte Romániának el kellett volna utasítani a törvényt "úgy ahogy van", mert az egységesülő Európában nincs helye ilyen diszkriminatív jogszabályoknak.

(A 2000-es romániai választásokon - amikor az addig a Demokratikus Konvencióval kormányon lévő Szociáldemokrata Unió felbomlott - a Demokrata Pártnak közel hat százalékkal esett a támogatottsága. 1996-ban - Szociáldemokrata Unióként - 13%-al kerültek be a parlamentbe, míg 2000-ben Demokrata Pártként a szavazatoknak csak 7,5%-át szerezték meg. A Petre Roman vezette Demokrata Pártban ekkor néhány radikális változás történt. A megerősödött belső ellenzék leváltotta az addigi elnököt. A leváltását követelők azt állították, hogy a 2000-es elnökválasztások igazolták azt, hogy Petre Román az 1996-2000 közötti kormányzási ciklus alatt "elhasználódott" mint politikai személyiség. 1996-ban Roman az elnökválasztások első fordulójában a szavazatok 20,5%-át szerezte meg, a fordulóban a harmadik befutó volt Ion Iliescu addigi és Emil Constantinescu későbbi államelnökök után. Ezzel szemben 2000-ben az első fordulóban csak a szavazatok 3%-át sikerült megszereznie. Ugyanekkor leválasztották és vele együtt háttérbe is szorították a párt régi vezető rétegét. Az új vezetés megváltoztatta a párt korábbi hangvételét is: amióta ellenzékben politizálnak egyre gyakrabban használják a nacionalista diskurzust. Különben a párt jelenlegi elnöke, Traian Bãsescu az egyetlen olyan román politikus a volt kormánykoalícióból, aki annak ellenére, hogy az elmúlt kormányzási ciklusban miniszterként politizált, nem vesztett népszerűségéből, sőt, fokozatosan támogatókat nyert magának és pártjának.)


Megállapítások

(1) A 2001. december 1- 2002. január 15-e közötti időszakban a következőképpen alakult a kedvezménytörvény pozícionálása a pártok diskurzusában
: az ellenzéki pártok december 22-ig - amíg a két ország alá nem írta a megállapodást - nem foglalkoztak a témával. December 22-29-e között a magyar kedvezménytörvényt kiegészítő megállapodás értékelése a nyilatkozataik közel 95%-át tette ki. December végétől az ellenzék megint alig foglalkozik a témával. A kormánypárt december elejétől folyamatosan nyilatkozik, részleteket közöl a megállapodás előkészítéséről. Viszont soha nem a párt legfelsőbb vezetése nyilvánít véleményt a kérdésről, hanem a különböző illetékes minisztériumok szakértői tájékoztatnak a fejleményekről és a Magyarországgal való egyeztetésekben felmerült problémákról. Tehát a kormánypárt azt a képet alakítja ki magáról, hogy ennek a kérdésnek a rendezése az egyik legfontosabb problémájuk ebben az időszakban és megvannak a kompetens embereik, akik ezeket a kényes egyeztetéseket megfelelően tudják irányítani. Az egyezmény aláírást követő napokban a kormányzó párt képviselői a dokumentumról szinte egyáltalán nem nyilatkoztak, nem értékelték azt (leszámítva természetesen az aláírást követő helyszíni sajtótájékoztatókat). A december 22-ét követő néhány napban gyakorlatilag csak az ellenzék véleményeit lehetett hallani, olvasni. December végén, amikor az ellenzék napirendjéről lekerült a téma, Adrian Nãstase miniszterelnök megint visszahozta azt pártja top témájává: most a törvény alkalmazását mediatizáló bizottságok megalakításával, az RMDSZ és a konzulátusok tevékenységének monitorizálásával. A nyilatkozataik most is a szakmai, gyakorlati kérdések tárgyalására szorítkoztak.

(2) Az egyezmény aláírása után az ellenzéki és a hatalmon lévő román politikai elit is - nyilatkozataik elsődleges tartalma alapján - örült annak, hogy a két ország között megszűnik a hosszú ideje feszültségeket keltő vita.

(3) Az ellenzékben politizáló román elit képviselőinek többsége nem hisz abban, hogy ezzel a megállapodással megszűnnek a két ország közötti feszültségek. A nyilatkozatok másodlagos üzeneteit elemezve (szóhasználat, a diskurzus strukturálása, stb.) kimutatható, hogy a nyilatkozók nem bíznak a magyarországi tárgyaló fél korrektségében, abban, hogy az betartja majd az egyezményben vállaltakat.

(4) Az egyetértési nyilatkozat aláírását követően a román ellenzéki politikusok kerülték azt, hogy tartalmi, szakmai szempontból értékeljék a dokumentumot. Kimutatható továbbá, hogy az ellenzék képviselői nem mertek belemenni egyetlen olyan típusú megközelítésbe vagy vitába sem a kedvezménytörvény kapcsán, amely az identitás, a nemzethez való tartozás, stb. kérdéseit veti fel. Ezt a témát - úgy a magyar, mint a román identitás megközelítésében, meghatározásában - a kormánypárt monopolizálta.

(5) Az ellenzéknek nem sikerült a magyar kedvezménytörvénnyel és az egyetértési nyilatkozattal kapcsolatban egy egységes, összetartó álláspontot kialakítani, ellentétben a Szociáldemokrata Párttal, amely végig vigyázott arra, hogy valamennyi tagja, aki erről a kérdésről nyilatkozott a párton belüli egyetértést és összetartást hangsúlyozza.

(6) Az ellenzéki politikusok és a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt képviselőinek a nyilatkozatait összehasonlítva az is tapasztalható, hogy az ellenzéki pártok tagjai nem alakítanak ki egy olyan típusú diskurzust, amely a lakosságban azt a benyomást kelthetné, hogy nem csak érzelmi, hanem szakmai szempontból is tudják értékelni a diplomáciai tárgyalásokat, az eredményeket. A kormánypárt képviselői ezzel szemben az elmúlt két-három hónapban már kerülték az érzelmi jellegű kommentárokat a magyar státustörvénnyel kapcsolatban. Azt a képet "építették" magukról a román közvéleményben, hogy a román-magyar kétoldalú tárgyalásokat ők irányítják, a játékszabályokat ők határozzák meg és tökéletesen urai a helyzetnek. Nyilatkozataik többsége arra törekedett, hogy hozzáértésüket hangsúlyozza, miközben végig dicsérték saját pártbeli kollégáik szakértelmét is, érzékeltetve ezzel, hogy a probléma jó kezekben van.

(7) A Szociáldemokrata Párt a 2000-es választások óta folyamatosan arra törekszik, hogy kialakítsa és megszilárdítsa magáról az egységes és technokrata kormány képét, miközben diszkreditálja a politikai ellenfelei szakértelmét és folyamatosan hangsúlyozza azok megosztottságát, széthúzását. Ez a tendencia kimutatható a kedvezménytörvény körüli belpolitikai vitákban is. A kormánypárt tudatosan választotta ezt az imázst: az előző kormányzási ciklus végén és a választások ideje alatt készített közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy a román választók a Demokratikus Konvenció kormányzása alatt leginkább az összetartást és a technokraták jelenlétét hiányolták az ország vezetéséből. Ezért próbálja a mostani kormány valamennyi tevékenységének ezeket a területeit hangsúlyozni.

(8) A romániai magyarok érdekvédelmi szövetsége - vezetőinek nyilatkozatai alapján - saját diplomáciai sikerének is tekintette a megállapodást.

(9) Valamennyi romániai magyar közéleti személyiség, aki a román-magyar egyetértési megállapodással kapcsolatban nyilatkozott, biztosította a magyar kormányt és a magyar miniszterelnököt arról, hogy helyesen cselekedett amikor aláírta a megállapodást. A legtöbb nyilatkozatban azt is hozzáfűzték a gratulációkhoz, hogy nem tekintik engedménynek, sokkal inkább ésszerű kompromisszumnak a románokra is kiterjesztett kedvezményeket.

(10) A romániai magyar közéleti szereplők többsége sem elemezte a kedvezménytörvényt és az azt módosító megállapodást tartalmi, szakmai szempontból. Sokkal inkább annak szimbolikus értékét hangsúlyozták.

(11) A nyilatkozók többsége minden alkalommal szükségesnek érezte hozzáfűzni a magyar kormányhoz intézett gratulációkhoz, hogy elítélik a magyarországi ellenzék álláspontját, amely a megállapodást bíráló nyilatkozataival megkérdőjelezi a Magyarország határain kívül élő magyaroknak a "nemzet egészhez" való tartozását.

(12) Azt a néhány romániai magyar közéleti szereplőt, aki hangot adott az egyezmény tartalmával kapcsolatos fenntartásainak, a legtöbb esetben nyilvánosan, a sajtó hasábjain elítélték és kérték az illető személy "kiközösítését".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695