Orbán és a visegrádi csúcs

2002-02-25

"Sajnálatosnak tartom, hogy az elmúlt napok dátumegyeztetési problémái után Szlovákia és Csehország most egy, a kétoldalú kapcsolatainkban fel nem vetett és a visegrádi együttműködést nem érintő történelmi tényre hivatkozva lemondta részvételét a március elsejére tervezett visegrádi miniszterelnöki találkozón" - tartalmazta Martonyi János külügyminiszter február 22-i nyilatkozata. A magyar diplomácia vezetője azt követően jelent meg a nyilvánosság előtt, hogy kiderült: Orbán Viktor brüsszeli nyilatkozatát követően Csehország és Szlovákia lemondta részvételét a tervezett visegrádi találkozón."Sajnálatosnak tartom, hogy az elmúlt napok dátumegyeztetési problémái után Szlovákia és Csehország most egy, a kétoldalú kapcsolatainkban fel nem vetett és a visegrádi együttműködést nem érintő történelmi tényre hivatkozva lemondta részvételét a március elsejére tervezett visegrádi miniszterelnöki találkozón" - tartalmazta Martonyi János külügyminiszter február 22-i nyilatkozata. A magyar diplomácia vezetője azt követően jelent meg a nyilvánosság előtt, hogy kiderült: Orbán Viktor brüsszeli nyilatkozatát követően Csehország és Szlovákia lemondta részvételét a tervezett visegrádi találkozón.

A külügyminiszter nyilatkozatában leszögezte, hogy a magyar kormány kiemelt külpolitikai céljának tekintette és tekinti a jövőben is a szomszédos országokkal való kapcsolatok fejlesztését és a regionális együttműködés elmélyítését. Martonyi hangsúlyozta: a magyar kormány a kétoldalú kapcsolatok keretében nem vetette fel és nem is kívánja felvetni a benesi dekrétumok ügyét, és nem szándékozott azt összekapcsolni az európai uniós csatlakozás kérdésével. A külügyminiszter álláspontja szerint nem indokolt, hogy cseh és szlovák részről pontosan egy olyan visegrádi miniszterelnöki találkozó elől térnek ki, amelynek kiemelt témája lett volna az uniós csatlakozás pénzügyi kérdéseiben létező közös érdekek egyeztetése.

A 8. hét vezető hírévé vált téma esetében az ellenzéki pártok közül először az MSZP reagált. Kovács László, a párt elnöke úgy fogalmazott, hogy "várható volt, hogy a partnerországoknak egyszer elegük lesz Orbán Viktornak a nemzetközi kapcsolatokban szokatlan, otromba stílusából". Az ex-külügyminiszter nyilatkozatára a Fidesz új kommunikációs stratégiájának megfelelően Pokorni Zoltán azonnal válaszolt. A Fidesz elnöke szerint "vérlázító Kovács nyilatkozata, hiszen épp az MSZP fejtette ki, hogy a visegrádi országokkal való együttműködést az európai uniós tárgyalási stratégiában kedvezőtlennek tartja, most pedig a szocialista pártelnök álszent módon különösen időszerű egyeztetésnek és közös fellépésnek nevezi a polgári kormány által újjáteremtett visegrádi összefogást".

Miután a téma minden orgánumban a vezető hírek közé került, a miniszterelnök is kénytelen volt megszólalni. Február 23-án Orbán Viktor így fogalmazott: "Nincs itt különösebb teendő, mindenkinek higgadtan, nyugodtan be kell látnia, hogy vannak olyan kérdések, amelyeknek politikán túli értelmük és mélységük is van. A kollektív bűnösség olyan találmány, amelynek nincsen helye a XXI. században." Az ellenzéki pártok közül az SZDSZ megtalálta annak a módját, hogyan tudja - legalábbis időlegesen - napirenden tartani a témát: Szent-Iványi István, a külügyi bizottság elnöke összehívta bizottság rendkívüli ülését a kormányfői csúcs elmaradása miatt. Szent-Iványi nyilatkozatában úgy ítélte meg, hogy súlyos külpolitikai kudarc érte Magyarországot. Szavai szerint Magyarország éppen egy nagyon fontos időpontban, a csatlakozási tárgyalások döntő szakaszában elszigetelődött. A külügyi bizottság vezetője annak a véleményének adott hangot, hogy a kormányfőnek be kellene fejeznie a Nastase-megállapodással kezdődött külpolitikai ámokfutását.

Egy politikai elemzés nem törekedhet arra, hogy eldöntse, az adott kérdésben kinek van igaza. Annyit meg tudunk állapítani, hogy a "külpolitika" - némileg váratlan módon - nem első alkalommal került be a 2002-es választási kampány tematikái közé. Nehezen eldönthető, hogy ez mennyiben tudatos kormányzati tematizáció avagy politikai hiba következménye. Úgy látjuk azonban, hogy a miniszterelnök az elmúlt hónapokban több olyan diplomáciai konfliktusba is keveredett, amelyek belpolitikai pozícióit is veszélyeztették. Valószínűsíthető, hogy a miniszterelnök külföldi útja során a kérdésben rögtönzésre kényszerült. A nyilatkozata a továbbiakban mintegy belekényszerítette a kormányt a dekrétumokat bíráló pozícióba. Bár a külügyminiszter enyhíteni igyekezett Orbán szavainak súlyát, és interjújában már maga a miniszterelnök is visszakozott korábbi álláspontjától, az eredeti kijelentés erőteljesen korlátozta a kormány mozgásterét.

Megítélésünk szerint a környező országok reakciója egészen addig nem bírt különösebb magyar belpolitikai jelentőséggel, amíg csupán a szavak szintjén kritizálták Orbánt. A Benes-dekrétumokat a magyar polgárok többsége nem ismeri, és a cseh vagy a szlovák illetékesek nyilatkozatai vélhetően nem különösebben érdekelték a magyar lakosságot. A helyzet akkor változott meg, amikor a visegrádi országok vezetői lemondták a V4 csúcsot. A lemondás tényén a magyar kormány nem tudott változtatni. A lemondás következtében a magyar állampolgárok számára is világossá vált a konfliktus ténye a magyar kormányfő és a visegrádi országok vezetői között.

Ebben azonban, egyelőre, ki is merült az ügy belpolitikai hozadéka. A kormány az általa elkövetett diplomáciai hibát sikerrel tartotta a külügyek területén. Ebben segített az is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt sem fogalmazott meg határozott, belpolitikailag is értékelhető kritikát a kormány tevékenysége ellen, pontosabban - legalábbis egyelőre - megelégedett az első kemény reakcióval. Bár a MIÉP és az SZDSZ egyaránt megszólalt a kérdésben, az MSZP mintha nem akart vagy nem tudott volna adekvátan reagálni a helyzetre. Ennek következtében az ügy könnyen lekerülhet a belpolitikai napirendről, különösen a hétvégi "utcai" pártrendezvények vezetői hírei után.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695