Az Orbán-Nastase megállapodás romániai fogadtatása - 2. rész

2002-02-28

Ellentétben a politikusokkal, a romániai sajtó meglehetősen negatívan fogadta az Orbán-Nastase megállapodást. A romániai közéleti szereplők legtöbbje helyeselte a román-magyar egyetértési nyilatkozatot, a sajtó azonban a sikert elkönyvelte ugyan, de meglehetősen bizalmatlanul viszonyult az ügyhöz. Elemzésünk második részében a 2001. december 22-én aláírt román-magyar egyetértési nyilatkozatnak a román nyelvű sajtóban való bemutatását vizsgáljuk.Ellentétben a politikusokkal, a romániai sajtó meglehetősen negatívan fogadta az Orbán-Nastase megállapodást. A romániai közéleti szereplők legtöbbje helyeselte a román-magyar egyetértési nyilatkozatot, a sajtó azonban a sikert elkönyvelte ugyan, de meglehetősen bizalmatlanul viszonyult az ügyhöz. Elemzésünk második részében a 2001. december 22-én aláírt román-magyar egyetértési nyilatkozatnak a román nyelvű sajtóban való bemutatását vizsgáljuk.

Az elemzéshez a következő lapok 2001. decemberi és 2002. januári számait néztük át:

1. Adevãrul de Bucureºti (Példányszám: megközelítőleg 175000. A legnagyobb példányszámú román lap, politikailag függetlennek, kiegyensúlyozottnak tekintik.)

2. Evenimentul Zilei (Példányszám: megközelítőleg 112000. 1992-ben alapították, 1999 óta a német Bertelsman cég tulajdona. Bulvárlap, nem nyíltan kormánypárti, de magatartása nem is ellenzéki, a kormányt mindig csak mértékkel bírálja. A kisebbségeket is érintő témákban az anyagok elsődleges üzenete általában a toleranciát, megbékélést szorgalmazza, a mélyebb elemzés során viszont egyértelműen kimutatható az előítéletes és nem toleráns magatartás ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.)

3. Jurnalul Naþional (Példányszám: megközelítőleg 60000. Főképp társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik, kormánypárti, a nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatban diskurzusa nacionalista, elfogult.)

4. Ziua (Példányszám: megközelítőleg 40000. A román liberálisokhoz áll közelebb, a lapot működtető Omega céget a román liberális párt képviselője, Dinu Patriciu támogatja. Amióta az ellenzékben politizáló liberálisoknak és demokratáknak hangsúlyosabbá vált a nacionalista retorikája, a lap beszámolóin is érződik néha az elfogultabb, nacionalistább megközelítés. A lap elsősorban tényfeltáró anyagai miatt ismert.)

5. Cotidianul (Példányszám: megközelítőleg 20000. Ion Ratiu, a román parasztpárt egyik kiemelkedő politikai személyisége alapította. A lap politikailag nem elkötelezett, időszakonként változó politikai szimpátiái voltak. Jelenleg semlegesnek tekintik.)

6. Curentul (Példányszám: megközelítőleg 15000. A lap korábbi tulajdonosa Sorin Ovidiu Vântu volt, tőle vette meg december végén a lapot Mihai Iacob. Mindkét román üzletember az utóbbi időszakban pénzügyi botrányokba keveredett, gazdasági kapcsolataik vannak a kormánypárt politikusaival is. A lap kormánypárti.)

A vizsgált lapok december eleje óta folyamatosan foglalkoztak a megállapodással: majdnem naponta közöltek híreket, nyilatkozatokat arról, hogy a két ország szakbizottságai között éppen hol tartanak a tárgyalások, mit levelezett egymással a két miniszterelnök, mit szól a nyugat ezekhez az egyeztetésekhez, illetve, hogy a többi szomszédos - és ebben a kérdésben érintett - ország politikai elitje hogyan viszonyul a magyar kedvezménytörvényhez. A nyilatkozók többsége a kormánypárt szakemberei közül került ki, a hírek nagyobbrészt a Rompres hírügynökségtől származtak.

Az aláírást követő néhány napban a sajtótermékek nagy terjedelmű cikkekben foglalkoztak az egyezmény aláírásával, a legtöbb esetben nem választva külön az információs elemeket a kommentároktól. A cikkek címei és a használt kommentárok Románia diplomáciai győzelmét állapították meg.

A szövegek tartalmából kiderül, hogy a román sajtó Orbán Viktort gőgősnek, arrogánsnak látta ("az európai közvetítők megjelenéséig olyan arrogáns magatartást tanúsított román tárgyalópartnereivel szemben, amely a románokat joggal hozta ki a sodrukból", "az európai szervezetek rábírták Orbánt, hogy engedjen elutasító, kemény, agresszív álláspontjából", "a kedvezménytörvény bumerángként tért vissza Orbán Viktorhoz: most a magyar sajtó és a politikusok is vehemensen kritizálják a gőgős miniszterelnököt"). A magyar külpolitikát is túl gőgősnek ítélte ("a hagyományos magyar gőg szerint viselkedtek a románokkal", "a magyarok mindig megalázták a románokat") és elítélte azt is, hogy a tárgyalások időben való elkezdése helyett a magyarországi politikusok sokáig az erő pozíciójából tárgyaltak Romániával ("Magyarország még csak néhány hónapja is azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben Románia nem egyezik bele a kedvezménytörvény romániai alkalmazásába, úgy bojkottálni fogja szomszédja európai uniós csatlakozási törekvéseit.").

A szövegek másik jellemzője az ironikus fogalmazásmód és a káröröm leplezetlen kimutatása a "román győzelem" miatt ("végül a békát - és korábbi kijelentéseit - Orbán Viktornak kellett lenyelnie", "A magyar miniszterelnök mosolya mindvégig míg román kollégájával tárgyalt kényszeredett volt. Orbán időről időre bánatosan felpillantott a magyar parlament tárgyalótermében kifüggesztett hatalmas méretű festményre, amely a magyarok honfoglalását ábrázolja.", "Miközben Orbán azt remélte, hogy majd választási kampányához szerez jó pontokat a kedvezménytörvénnyel, most annak rendelkezései mérgezett gyalogokként (sakkból: cselből feláldozott gyalogra utal) feje tetejére állítják a kampánybeli diskurzusát.")

A vizsgált újságcikkek mindegyike olyan eseményként emlegeti az egyezmény aláírását, ahol mindkét fél megkötötte a maga kompromisszumait. A cikkek szerkezetét is legtöbbször erre a struktúrára építik: bemutatják a román nyereségeket, majd áttérnek a románok által tett engedmények ismertetésére. Viszont nem túlzás azt állítani, hogy bár igyekeznek írni ezekről a megkötött kompromisszumokról, nem nagy sikerrel teszik ezt. A legnagyobb (és gyakorlatilag egyetlen) román engedményként azt említik, hogy a magyar félnek nem most rögtön, hanem csak a választások után kell majd módosítania a törvény szövegét. Emellett még megemlítik azt a tényt, hogy bár Románia kijelentette kezdetben, hogy a területén semmilyen körülmények között nem alkalmazhatják majd a törvényt, Magyarországnak mégis sikerült elérnie, hogy annak kitételei érvényesek lesznek a romániai magyar kisebbségre is.

A román sajtó megkérdőjelezi a magyar fél szavahihetőségét: egyrészt úgy vélik, hogy bár papíron nem létezik már a diszkriminálás a romániai magyar és román nemzetiségűek között, amikor majd a konkrét magyarországi munkavállalásra és az egészségügyi ellátásra kerül sor, akkor ezek a negatív megkülönböztetések továbbra is létezni fognak. Orbán Viktor tudta ezt kezdettől fogva, ezért a dokumentumot eleve rosszhiszeműen írta alá - véli a román sajtó. Abban sem bízik a legtöbb újságíró, hogy a magyar fél a választások után valóban módosítja majd a dokumentumot, szerintük ezt az ígéretet csak azért tették, hogy időt nyerhessenek a választásokhoz.

Annak érzékeltetésére, hogy a magyar fél még az utolsó percben is el akarta bátortalanítani román tárgyalópartnereit, illetve érzékeltetni akarta velük "történelmi fölényét", "felsőbbrendűségét" több lap is kiemeli azt a tényt, hogy egy olyan teremben kellett a románoknak az egyezményt aláírni, ahol a falra kifüggesztett festmény Erdély elfoglalását ábrázolja. ("Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt a tényt, hogy a román miniszterelnököt a magyar parlament Munkácsy-termében fogadta a magyar miniszterelnök. A két kormányfő a kétoldalú megállapodást is itt írta alá: egy olyan helyszínen, ahol a tárgyalóterem egyik falát egy hatalmas Munkácsy-kép fedi. A magyar újságírók magyarázatai szerint a festmény Árpád vezér erdélyi honfoglalását ábrázolja. A képen látható katonák a korai középkornak megfelelő öltözékben vannak, az előttük fejet hajtó parasztok pedig bocskort viselnek.") A festmény felemlegetése ebben az esetben csak szimbolikus gesztus a román sajtó részéről, hiszen azt ők is pontosan tudták, hogy az itt aláírt dokumentumot nem itt szövegezte meg a két fél, így ilyen típusú nyomásgyakorlsáról már nem lehettt szó a magyarok részéről. Inkább ironikus céllal részletezték a helyszínt, mintha érzékeltetni akarnák, hogy a magyar partner még egy ilyen "csúfos diplomáciai vereség" után sem mond le arról, hogy ezekkel a gesztusaival felsőbbrendűségét érzékeltesse.

A lapok többsége a 2001. december 22-i aláírást követően részletesen beszámolt arról, hogy mit tartalmaz konkrétan az aláírt dokumentum és milyen jelentősége van ennek a román lakosság számára. A helyszíni tudósítások jelentős hányadát a megállapodás szövegének részletes ismertetése töltötte ki. Viszont a látszólagos szakszerűsége mellett, a román sajtó számára a jogszabály és a megállapodás szimbolikus vetületei maradtak fontosak. Ennek nemcsak a román sajtó cikkcímei és a kommentáló részek a bizonyítékai, hanem a dokumentumot tartalmi szempontból leíró részekben is ez a tendencia mutatkozik meg. A lapokban mértük azt, hogy a megállapodás szövegét részletesen ismertető cikkrészletekben a dokumentum különböző pontjait hogyan pozícionálják (tehát a románok számára nyereségnek tekintett pontokból mit említenek első helyen, és mit csak a végén), illetve melyik eredményt milyen gyakorisággal említik. Mikor ezeket az adatokat rendszereztük és összevontuk, egy tíz pontból álló lista alakult ki, amelynek az első két helyén ez állt, mint a Románia számára legfontosabb két eredmény:

1. a magyar igazolványokat ezentúl csak Magyarország területén lehet majd kibocsátani;
2. és a vegyes házasságokban élő román nemzetiségű személyek nem kaphatnak majd magyar igazolványt.

Tehát a román sajtó számára a konkrét, gyakorlati eredmények ellenére (munkavállalás, stb.) mégis sokkal inkább a szimbolikus dimenzióknak volt tétje:

- annak, hogy sikerült ezzel a megállapodással megakadályozni Magyarország terjeszkedését Romániában (a területit, még ha ez a terjeszkedés egyelőre csak áttételesen is történt volna a román sajtó szerint);
- illetve annak, hogy sikerült diplomáciai leckét adni Magyrország miniszterelnökének, aki ameddig "Európa rá nem szólt" arrogánsan, gőgősen viselkedett a románokkal szemben és aki folyamatosan érzékeltette jobb külpolitikai helyzetét a szomszédos országgal (Azért a miniszterelnököt emeltük ki, mert a cikkek nagy többsége nem Magyarországot, hanem személyesen Orbán Viktort tekinti a román-magyar tárgyalások vesztesének).

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695