Haderőreform vagy átalakítás

2002-02-28

Hogy a honvédség átalakításával valami "nincs rendben", azt nemcsak az ismét megszaporodó bírálatok, polémiák és ellenérzések mutatják, hanem erre utal James Sher amerikai kutató véleménye is, mely szerint "a magyar haderőátalakítás mögül hiányzik a szereplők egymás iránti bizalma, és a politikai hatalom sem a lakossággal, sem a pártokkal, sem a katonákkal nem igazán akar (nem tud!) konszenzust teremteni". De még e találó véleménynél is érdekesebb és sokatmondóbb a Honvéd Vezérkar főnökének nemrég elhangzott megállapítása, melyből az alábbiakat idézzük: "Békeidőben csak kétféle tevékenység létezhet, a haderő korszerűsítése és a folyamatos kiképzés, felkészítés." Továbbá "Tudjuk, hogy a csapatoknál a tiszti, tiszthelyettesi beosztások feltöltetlensége alacsony szintű..." "és emiatt nagymértékben csökkent a kiképzés és a felkészítés végrehajtását végezni, ellenőrizni és értékelni tudó tisztek és tiszthelyettesek száma." És végül "a folyamatos átszervezés és létszámcsökkentés következtében gyakorlatilag megszűntek a kiképzés és felkészítés minőségi végrehajtásáért felelős szervezetek (pl. fegyvernemi főnökségek), illetve átalakultak, beolvadtak más szervezetekbe."Hogy a honvédség átalakításával valami "nincs rendben", azt nemcsak az ismét megszaporodó bírálatok, polémiák és ellenérzések mutatják, hanem erre utal James Sher amerikai kutató véleménye is, mely szerint "a magyar haderőátalakítás mögül hiányzik a szereplők egymás iránti bizalma, és a politikai hatalom sem a lakossággal, sem a pártokkal, sem a katonákkal nem igazán akar (:nem tud!) konszenzust teremteni". De még e találó véleménynél is érdekesebb és sokatmondóbb a Honvéd Vezérkar főnökének nemrég elhangzott megállapítása, melyből az alábbiakat idézzük: "Békeidőben csak kétféle tevékenység létezhet, a haderő korszerűsítése és a folyamatos kiképzés, felkészítés." Továbbá "Tudjuk, hogy a csapatoknál a tiszti, tiszthelyettesi beosztások feltöltetlensége alacsony szintű..." "és emiatt nagymértékben csökkent a kiképzés és a felkészítés végrehajtását végezni, ellenőrizni és értékelni tudó tisztek és tiszthelyettesek száma." És végül "a folyamatos átszervezés és létszámcsökkentés következtében gyakorlatilag megszűntek a kiképzés és felkészítés minőségi végrehajtásáért felelős szervezetek (pl. fegyvernemi főnökségek), illetve átalakultak, beolvadtak más szervezetekbe."

Mindehhez aligha kell kommentár, a vélemények magukért beszélnek és bennünket arra késztettek, hogy kissé alaposabban körüljárjuk a honvédség átalakulásának, vagy ha úgy tetszik haderőreformjának (elmaradásának!) a tényszerű folyamatát, bemutassuk az összefüggéseket, az objektív és a szubjektív "mozgató-rugókat", az eredményeket, a hiányosságokat és az ellentmondásokat. Hátha rátalálunk arra a "titokra", amitől az átalakulás mégiscsak haderőreformmá terebélyesedik ki!?


A rendszerváltáskor örökölt haderő

A rendszerváltáskor a Magyar Köztársaság a Varsói Szerződésbe integrált haderőt örökölt, mely az ország "védelmét", a Varsói Szerződés támadó stratégiájának megfelelően, az országban állomásozó szovjet hadseregcsoport mellett, másodlagos, mintegy biztosító szerepkört betöltve "valósította" meg. A haderő csoportosítása - nyugati irányban -, felkészítése a támadó hadművelet terveinek felelt meg, haditechnikája túlnyomóan szovjet eredetű, melyben a korszerűség csak "magocskában" (pl. 12 db MÍG-23-as repülőgép) volt jelen.

A 150 ezer fős békehaderő - a '80-as években elrendelt takarékossági intézkedések és bizonyos "racionalizálások" után - szárazföldi hadseregből, légvédelmi hadtestből, csapatrepülő magasabb-egységből, valamint jelentős számú anyagi-technikai biztosító szervezetből állt. Az állománystruktúra magán viselte a szovjet gyakorlat és az alulfinanszírozottság kényszerhatását, kétszer annyi tisztje, mint tiszthelyettese volt a főtisztek dominanciájával. A haderő kiképzését, felkészítését, alkalmazási elveit és fejlesztését a Varsói Szerződés stratégiája és taktikája a szovjet hadművészet általános követelményei, illetve az egyre szűkösebb költségvetés határozta meg. Közvetlenül a rendszerváltás előtt - a Németh-kormány - a Honvédelmi Minisztériumot kettéválasztva létrehozta a haderőt közvetlenül vezető Parancsnokságot és megszüntette az addig működő párt - és politikai szerveket, jókora zavart és elbizonytalanodást okozva az állomány körében, amely anélkül is kétségek között vergődött.

Ez az örökölt haderő nem felelt meg a kialakuló demokratikus polgári társadalom és az új intézményrendszerekkel szemben támasztott követelményeknek. A hidegháború megszűnése és a keleteurópai rendszerváltások következtében kialakult - lényegesen kedvezőbb és ellenségkép nélküli - biztonságpolitikai helyzet, valamint a támadó stratégiát felváltó védelmi koncepció nem igényelt ilyen túlméretezett haderőt, nem is beszélve a pénzügyi erőforrások tovább szűkülő lehetőségeiről. Ezért a haderő átalakítása, egy kisebb, az ország szuverenitását kifejező, önálló nemzeti haderő - Honvédség - kialakítása objektív szükségszerűségként, megoldandó feladatként jelentkezett, valódi, komplex haderőreformért kiáltott!


Az átalakítás (haderőreform) "folyamata", periódusai

A honvédség 1991-ben objektív és történelmi szükségszerűségként induló és gyakorlatilag - 1-2 éves megszakításokkal - ma is zajló átalakításában három jól el- és körülhatárolható periódust lehet megkülönböztetni.

Az első az Antal-kormány általános kormányprogramjába illeszkedő, 1991-2000-ig elképzelt átalakítás, a második a Horn-kormány időszakában a 88/1995-ös Országgyűlési határozat szerint 1995-2005-ig tervezett hosszú- és középtávú átalakítás, a harmadik az Orbán kormány stratégiai felülvizsgálata alapján hozott 61/2000-es Országgyűlési határozat alapján beindított és 2010-ig tervezett - haderőreformnak is elképzelt - hosszú távú átalakítás, mely jelenleg is tart.


Az első periódus

Az első periódus alapvető célkitűzése az örökölt és "túlméretezett" haderő leépítése és az ország reális védelmi igényeit kielégítő nemzeti honvédség kialakítása volt. A 150 ezer fős haderő létszáma 100 ezerre csökkent, a szervezetek számának 30%-os redukálásával és arányos területi elhelyezésének kialakításával párhuzamosan. A haderő struktúrája mindemellett megőrizte korábbi jellegét, 12 hónapra csökkent a sorkatonák szolgálati ideje és bevezették az alternatív-fegyver nélküli, illetve polgári szolgálatot. 1993-ban az Országgyűlési elfogadta a szuverén Magyar Köztársaság biztonsági, illetve védelempolitikai alapelvét és a honvédség jogi alapjait megteremtő, a belső viszonyokat szabályozó, a védelem rendszerét és a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályokat tartalmazó Honvédelmi törvényt. Ebben a periódusban került sor - a szovjet államadóság fejében - 28 db MÍG-21-es repülőgép beszerzésére, valamint a szárazföldi haderőn belül a négy katonai kerület kialakítására. Az átalakuló honvédség a kirobbant délszláv - hazánkat is "fenyegető" - konfliktus időszakában, a határőrséggel karöltve alapvetően helytállt, noha a szükséges intézkedések és feladatok végrehajtása rendkívüli erőfeszítéseket igényelt, melyek már láttatták a később sokasodó és akuttá váló problémákat is. A honvédség parancsnoka Lőrincz Kálmán elképzelései a honvédség - 100000 fős struktúrájának megőrzése mellett - "tartalmi" átalakítására, valódi haderőreformmá történő kifejlesztésére - 1994-95-től - több oknál fogva, de főként a nyilvánvaló finanszírozhatatlanság miatt, nem realizálódhattak.


A második periódus

Az 1994-ben hivatalba lépő új kormány programja újraértékelte az ország biztonsági környezetét, a honvédség állapotát és képességeit, a továbbra is csökkenő tendenciájú védelmi költségvetés reális lehetőségeit, és alig építve az előző periódus "eredményeire" illetve elvetve annak távlati haderőképét, teljesen új átalakítási koncepciót dolgozott ki, melynek alapján az Országgyűlés határozata "szükségesnek tartja a Magyar Honvédségnek, a Magyar Köztársaság veszélyeztetettségével, az ország teherbíróképességével, valamint a NATO-hoz való csatlakozás szándékával összhangban álló átalakítását". Az átalakítás céljaként, "a meglévőnél kisebb, de hiteles visszatartó képességgel rendelkező, a NATO katonai szervezetébe integrálható, korszerű fegyveres erő létrehozását" jelölte meg.

A hosszú távú átalakításnak a védelmi szféra, a Magyar Honvédség minden területére - létszám, struktúra, humánterület, kiképzés és felkészítés, alkalmazás, harckészültség, díszlokáció, harci technika és felszerelés, működés és fejlesztés, - ki kellett terjednie, mely han realizálódik egy komplex haderőreform kibontakozását eredményezhette volna. Az átalakítás részletesen megtervezett első üteme - terv szerint 1998-ig, majd a gyorsítást elrendelő döntés következtében 1997-ig - során drasztikus létszám- és szervezetcsökkentés valósult meg (100 ezer főről 60 ezer főre, 240-ről 140 szervezetre), kiegyenlítődött 1:1-re a tiszti és tiszthelyettesi arány, 9 hónapra csökkent a katonai szolgálati idő. A díszlokáció struktúra arányossága elérte a követelmények szintjét. A belorusz T-72-es harckocsik beszerzésével, a kerekes BTR80A gyalogsági harcjárművek szolgálatba állításával, valamint a francia MISTRAL légvédelmi rakéták - politikai jellegű döntésre utaló - vásárlásával némileg javult a harci technika egyes elemeinek a minősége.

Teljesen indokolatlan módon és kapkodva, többször szervezték át a csapatok hadműveleti vezetési rendszerét. Először megszüntették a négy katonai kerületet, majd a haderőnemi parancsnokságok helyett szárazföldi illetve repülő- és légvédelmi hadtestet hoztak létre, kialakították a központi rendeltetésű szervek parancsnokságát és a logisztikai főigazgatóságot. A Honvédség Parancsnokságát Honvéd vezérkarrá, a hadtestparancsnokságokat pedig haderőnemi vezérkarokká szervezték át. A három vezérkar létrehozása egyébként, európai színvonalú, NATO-harmonizáló lépés volt.

A tovább romló költségvetési lehetőségek miatt, a honvédség felélte összes tartalékait, 20-30 milliárd forintos saját bevétel előteremtésére kötelezték, a haditechnika általános állapota tovább romlott, a kiképzés lehetőségei tovább csökkentek. Eredményeket a balkáni békefenntartáshoz kapcsolódó tevékenységek - műszaki alegység kiküldése Boszniába, a taszári-kaposvári, pécsi légi-földi bázis rendelkezésre bocsátása - intenzív békepartnerségi gyakorlások, sajnos ugyanazon alegységek részvételével, valmint a NATO-csatlakozást elősegítő intézkedések, felkészítési feladatok teljesítése jelentették.

1997-re a honvédség olyan "állapotba" került, hogy "szüneteltetni" kellett az átalakítást, rendezni némiképp az erősen szétzilált sorokat, és megpróbálni összekovácsolni a kialakított új csapat- és vezetési struktúrát. A 2005-ig tartó hosszú távú átalakítás 2. üteme - mely a tartalmi, érdemi kérdéseket és a fejlesztést, vagyis a végleges haderőreformot eredményezte volna, nem került kidolgozásra, és a kormányváltás miatt végrehajtásra sem. A haderőreform reménye ismét semmivé foszlott!


A harmadik periódus

Az átalakítás harmadik periódusára a korábbiaktól lényegesen eltérő körülmények között került sor. A kormány és a honvédelmi kormányzat egyrészt önmagával volt elfoglalva, másrészt a NATO-felvételre koncentrált, amit egyébként már nem lehetett "elrontani". A NATO-tagságunk szinte másnapján beindult "a koszovói" légihadjárat, melynek sikere után jelentős békefenntartó műveletekre került sor, mindkettő egyfajta magyar részvétellel és komoly tanulságokkal.

Ilyen körülmények között, de a kormány érthetetlen magatartása következtében a korábban elkezdett hosszú távú haderőátalakítás nem folytatódott. A kormány ugyan 6 párti konszenzussal elfogadtatta az Országgyűléssel az új biztonsági- és védelmi alapelveket, de egy új, valódi haderőreform alapjául szolgáló biztonsági illetve katonai stratégiát nem dolgozott ki.

A NATO-követelmények (az 1999-ben NATO Védelmi Képességek Kezdeményezés) és a koszovói béketámogatás tanulságai döbbentették rá a kormányt, hogy egy ún. stratégiai átvilágítás alapján új haderőátalakítási javaslatot készítsenek, mely 61/2000 OGY. számon lett közismert. Ekkorra már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy "a honvédség egyetlen olyan hadrafogható és rövid időn belül bevethető alegységgel nem rendelkezik, mely a béketámogatás harci feladatára alkalmazható lenne", azokat csak fél éves toborzás és felkészítés után lehetett a hadműveleti területre kiküldeni. Tagadhatatlan, hogy ehhez a két és fél éves átalakítási szünet illetve egyhelyben topogás jelentős mértékben hozzájárult.

A 61/2000-es Országgyűlési határozat - mintegy megismételve az előző 88/95-öst - az átalakítás céljaként, "a jelenleginél kisebb, tartósan finanszírozható, feladatainak ellátására alkalmas haderő létrehozását" jelölte meg a honvédség minden területére, elemére kiterjedő változtatás követelményével. A határozat azzal, hogy az elérendő képességeket, a struktúrát, a vezetési rendszer módosítását komplex módon képzelte el változtatni és mindezt a távlati koncepcióba ágyazva, három ütemben kívánta megvalósítani - először a létszám- és szervezetcsökkentésre, a humán viszonyok rendezésére, majd a kiképzésre és a hadrafoghatóságra koncentrálva és csak ezután - 2006-tól - tervezve a haditechnika korszerűsítését - magában hordozza egy átfogó, komplex haderőreform lehetőségeit.

A haderő létszáma rövid időn belül 45 ezer főre, a szervezetek száma 140-ről 93-ra csökkent, 108 katonai objektum került ki a honvédségből vele együtt a laktanya-üzemeltetési, az üdültetési, a kulturális és kiadói rendszer, valamint a katonai klub-ok hálózata, - melyek egy része erős ellenzést és vitát váltott ki és nemcsak a honvédségen kívül. Ez a vita, valamint a NATO illetékesek véleménye "okozta", hogy a közhasznú társaságba tervezett egészségügyi szervezetből legalább egy karcsúsított, speciális szolgáltatásra alkalmas központi katonai kórház a honvédség kötelékében marad.

Hosszú viták és előkészítés után összevonták a Honvédelmi Minisztériumot a Honvéd Vezérkarral, melynek eredménye igen kétséges. A párhuzamosságok felszámolása helyett növelték a főosztályok számát, számtalan hatósági jogkörrel rendelkező hivatal létesült, az előírt jelentős létszámcsökkentés "1000-ről 950 főre zuhant". Megszüntették a NATO-kompatíbilis haderőnemi vezérkarokat, helyette újból visszaállították a szárazföldi és a légierő parancsnokságot (még szerencse, hogy ezek az ötszöri átszervezés ellenére is helyben, Székesfehérváron és Veszprémben maradtak!). Mivel nem állt rendelkezésre egy kiérlelt katonai stratégia a struktúra kialakítását, a hadrend "szűkítését" a létszámcsökkentési döntés és a finanszírozhatósági követelmény határozta meg. Emiatt sokszor megalapozatlan, kapkodó döntések, majd azok módosítása, lobbiérdekek és szubjektív elemek érvényesültek, elég, ha csak a közismert "pápai repülőtér és a flotilla kálváriájára" gondolunk.

A beindított átalakítás jelentős pozitívuma az új honvédségi szolgálati törvény parlamenti elfogadása, mely egyfajta előrelépés a hivatásos és a szerződéses állomány jogviszonyának "európai" rendezése felé, az új illetmény-rendszer bevezetésével pedig kb. 50%-os - jelentős - béremelésre ad lehetőséget. (Az már a kormány és a Honvédelmi Minisztérium kritikája, hogy ennek fedezete, a 2001-es jelentős - 25%-os - költségvetésnövekedés ellenére csak belső átcsoportosítással és sajnos a kiképzési, üzemeltetési és fejlesztési kiadások rovására teremthető elő).

Az átalakítás eddigi fejleményei ellentmondásosak, csak részben biztatóak, mivel ismét a "csökkentés" dominált, a honvédség felkészítése, kiképzése, hadrafoghatósága nemcsak a NATO követelményeket nem közelíti meg, de a Vezérkar főnökének elégedetlenségét, kritikáját is kiváltotta.


Összegezés, tanulságok és következtetések

Az elmúlt rendszertől örökölt haderő önálló nemzeti honvédséggé alakítását történelmi és politikai szükségszerűség diktálta. A haderőátalakítás eddigi folyamatát annak az ellentmondásnak a feloldása mozgatta, vitte előre, mely a biztonságpolitikai környezet, a honvédség nagysága és szükséges képességei, valamint a védelmi költségvetés lehetőségei között fennállt.

Ezért jelent meg ismétlődően az átalakítás eddigi koncepcióiban és határozataiban az a célkitűzés, hogy "az átalakítás eredményeként az eddiginél kisebb, ütőképesebb, feladatainak ellátására alkalmas és tartósan finanszírozható haderő jöjjön létre". E célkitűzésből eddig alapvetően a "kisebb haderő" valósult meg. A honvédség létszáma 10 év alatt 150 ezerről 45 ezerre, szervezeteinek száma mintegy 300-ról 93-re, helyőrségei kb. 60-ról 23-25-re csökkentek. Ennek következtében a honvédség jelenlegi harciértékét a 3 gépesített lövész dandár, 1 tüzér dandár, 1 gyorsreagálású gyalog ezred, 1-1 repülő, harci helikopter és légvédelmi rakéta ezred-dandár alkotja, melynek összlétszáma - harci támogató, vezetésbiztosító és csapatlogisztikai egységekkel együtt - sem teszi ki a 45 ezer fős összlétszám felét, és a központi logisztikai és támogató erőkkel együtt is csak 27-28 ezer főt alkot a honvédség "harcoló, harci támogató" csapatainak a száma. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a jelenlegi 12.250 fős sorállomány kiváltása mintegy 7-8000 szerződéses katonával megoldható, ráadásul ezzel a harcérték még nő is, a honvédség önkéntes haderővé történő átalakítása, egy tényleges haderőreform végcéljaként a realitások körébe tartozik, nem is beszélve ennek objektív szükségességéről. Mivel a 28 ezer fős tényleges honvédség és a 45 ezer fős minisztériumi összlétszám különbsége erősen túlzott, további létszámcsökkentésre van lehetőség, de nem a csapatok és a harcolók, hanem a felső vezetés és a háttérintézmények "rovására".

Ahhoz, hogy a jelenleg folyó átalakítás haderőreformmá teljesedjék ki az előzőeken kívül az alábbiakra van szükség:

1. Sürgősen ki kell dolgozni és hivatalosan elfogadni a nemzeti stratégiát és katonai doktrínát, mely nélkül mindennemű haderőátalakítás a "levegőben lóg", lényege nem a képességfejlesztés és technikai korszerűsítés, hanem kényszerű létszám- és szervezetcsökkentés, az ami gyakorlatilag több, mint tíz éve folyik a Magyar Honvédségnél. A biztonsági stratégia határozza meg az ország biztonsági helyzetének jövőbeni alakulását, a biztonságpolitikai eszközrendszeren belül a honvédség helyét, szerepét és jövőjét az állam biztonságának a szavatolásában. A katonai stratégia az ebből fakadó követelményeket "fordítja át" katonai feladatokká, ezek végrehajtását lehetővé tevő képességekké, és rendeli hozzá - majd a költségvetés függvényében optimalizálja - a honvédség jellegét, nagyságát, hadrendi- és állománystruktúráját és díszlokációját, mindehhez természetesen figyelembe véve a NATO-tagságból fakadó lehetőségeket és kötelezettségeket.

2. E két alapvető dokumentum hiánya a legjobb koncepció esetén is megalapozatlan, kapkodó, szubjektív döntéseket eredményez, tág tere van a lobbiérdekek érvényesülésének, a politikai és a katonai vezető elit közötti vitának, a felelősség áthárításának és egymásra mutogatásnak, valamint - sajnos - a kormányfő kézivezérlésének, nemcsak repülőgépvásárlás, hanem főtiszti, tábornoki kinevezés esetében is.

3. GDP arányában tovább növekvő költségvetés lehetőségeit - melyet 1,6-ről az új NATO-stratégia és növekvő európai szerepvállalás miatt 2004-re 1,8-re kellene növelni - elsősorban a csapatok és a személyi állomány képességének, NATO követelményeket közelítő növelésére, a kiképzés 10 éves mulasztásának az "orvoslására" a technika üzemképességének és hadrafoghatóságának biztosítására kell koncentrálni.

4. Mivel az új illetményrendszer, az 50%-os illetménynövelés kedvezőbb humánfeltételeket teremt, tovább kell folytatni az elhelyezési és lakhatási feltételek javítását - az önkéntes haderő igényének megfelelően.

5. Biztosítani kell az elmúlt 4 évben teljesen formálissá vált civil-kontroll, egy demokratikus, európai jogállamok megfelelő, következetes érvényesülését mindenekelőtt a minisztériumon belül megfelelő "civil-szakértők" számának növelésével, az Országgyűlés és annak szakbizottságai színvonalas működésével, különös tekintettel a honvédelmi költségvetésre, az elszámoltatásra.

6. A haditechnikai korszerűsítést egy ideig még a meglévő- a környező államokkal egybevethető - eszközök és fegyverzet felújításával és korszerűsítésével, és csak 2006 után, amikoris az európai haditechnikai cserék trendjei is láthatók lesznek, új technikai eszközök beszerzésével kell megvalósítani.

Csak remélni lehet, hogy a választások után, a biztonsági illetve a katonai stratégia elfogadásával, valamint a szükséges korrekciók végrehajtásával a beindított haderő-átalakítás pozitív elemei fognak érvényesülni, nem kezdődik ismét "minden elölről" és egy valódi, NATO-harmonizáló haderőreform kibontakozásának és következetes vélghezvitelének leszünk a tanúi.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695