A hétszázalékos minisztérium (Kormányértékelés: gazdasági miniszterek)

2002-03-06

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte a gazdasági miniszterek tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.

Nem kis meglepetést okozott, amikor az 1998-as kormányalakításnál az ipari minisztériumból átalakított új Gazdasági Minisztérium élére nem a Fidesz választási programját kidolgozó Matolcsy György, hanem a szélesebb nyilvánosság számára jóformán ismeretlen, ám a Fidesz alapítóival diákkoruk óta jó kapcsolatot ápoló Chikán Attila került. Az új minisztérium létrehozása önmagában szemléletváltást kívánt jelezni a gazdaságpolitikában. A korábbi struktúrával szemben megfogalmazott egyik vád az volt, hogy a gazdaságirányításban túlzott, szinte egyeduralkodó szerep jut a mindent az aktuális költségvetés perspektívájából mérlegelő Pénzügyminisztériumnak. Ebben a présben elsikkadnak a közép- és hosszú távú érdekek " fogalmazták meg ellenérvüket az előző ciklusban az ellenzéki pártok " ezért változtatni kell. A gazdaságpolitika centruma átkerült az új Gazdasági Minisztériumba, amelynek első embere egyben a gazdasági kabinet vezetője is lett.

Chikán Attila többszörösen is a csodára vállalkozott. Először is úgy kellett illeszkedni a korábbi évek gazdaságpolitikájához, amelynek kezdetét a Bokros-csomag jelenti, hogy közben a nyilvánosság előtt úgy tűnjön: mégis valami egészen más irányt követ a kormány. Ennek oka nem véletlen. A választásokon győztes Fidesz legfontosabb ellenzéki mondanivalója közé tartozott a stabilizációs intézkedések kritikája, gazdaságpolitikáját tulajdonképpen a Bokros-csomaggal szemben határozta meg. Ezt az ellentmondásos helyzetet úgy kívánták áthidalni, hogy (legalábbis a retorika szintjén) a meghirdetett kormányzati gazdaságpolitikában ötvözték a még ellenzékben elmondott követelések elemeit a Bokros-csomag megteremtette lehetőségek kisajátításával. Ennek jegyében azt a célt tűzték ki, hogy gyorsabb növekedés, nagyobb foglalkoztatás és mérséklődő infláció mellett megőrzik a külső és belső egyensúlyt. A nagyobb növekedésnek lett a jelszava a kampány alatt meghirdetett 7 százalék, amelyet végül nem lehetett teljesíteni.

Erről a hét százalékról egy évvel később Chikán is elismerte, hogy eleve nem volt tartható. "A 7 százalék egyébként is csak politikai mondás volt, akkor is mindenki tudta, hogy rövid távon irracionalitás? ? fogalmazott a gazdasági miniszter egy sajtótájékoztatón. Chikán néhány hónappal későbbi menesztését hivatalosan a sikeresen elvégzett feladattal, nem hivatalosan az akadozó minisztériumi munkával indokolták. De nyilvánvalóan közrejátszott benne az az eset is, amikor Chikán nyilvánosan kijelentette, hogy a hét százalék csak egy túlzó választási ígéret volt.
Chikán 1999. decemberi menesztését Orbán azzal indokolta, hogy a makrogazdasági stratégia "megrajzolása" után a gyakorlati programok következnek. Erre a feladatra a miniszterelnök Matolcsy Györgyöt, a Növekedéskutató Intézet igazgatóját, a Fidesz gazdasági programjának vezető szerzőjét szemelte ki.

Matolcsy György szerepvállalását aggódva várták a restriktív, a költségvetés egyensúlyát mindenekelőtt fontosnak tartó közgazdászok. Neokeynesianus, államilag felpörgetett, mesterséges növekedési politikát vártak, félelmük azonban nem igazolódott be.

Amikor a miniszterelnök "gyakorlati programok" igényéről beszélt, nyilvánvalóan a gazdaságpolitika "eladására", marketingelésére gondolt. Ebből az igényből született meg a Széchenyi terv, amelynek elkészítése és kommunikálása vélhetőleg sokkal távolabb állt volna az egyetemi professzor Chikán személyiségétől. A Gazdasági Minisztérium új feladata igazodott ahhoz a struktúra-(vissza)változáshoz, ami a gazdaságpolitika centrumával kapcsolatos. Még Chikán alatt, de nem szándékainak megfelelően, egyre vesztett jelentőségéből a minisztérium: az érdekegyeztetés megszűnése, a gazdasági diplomácia áthelyezése a Külügyminisztériumba megfosztotta az intézményt eredetileg elképzelt súlyától. (A minisztérium önállóságával kapcsolatban jellemző kis incidens, hogy Orbán Viktor személyesen adott utasítást a gazdasági tárcán belül működő Gazdaságelemző Intézet megszüntetésére, amikor Mátyás László, az intézet igazgatója a Magyar Hírlapnak adott interjújában 50 milliárd forintos megszorító csomag szükségességéről beszélt.)
Matolcsy számára ezeknek a tevékenységeknek nem lenne különösebb jelentősége, és feltehetőleg nem zavarta különösebben, hogy a gazdaságpolitikai-hatalmi centrum nem az ő minisztériuma lett, hanem az egyre erősödő Kancellária vált azzá. Matolcsy meghirdette a Széchenyi tervet, amelynek köszönhetően ez a kormány is nevet adhatott gazdasági programjának. Az ellenzék szerint inkább propagandára, mintsem gazdaságpolitikára emlékeztető mű megpróbálja ismét integrálni a Fidesz gazdasági jelszavainak összességét: növekedés, élénkítés, inflációcsökkentés és végül egyensúly. A Széchenyi terv képlékeny, benne foglaltatnak a pozitív állami szerepvállalás példái (nagyberuházások, lakástámogatás stb.), valamint a vállalkozókat segítő pályázati rendszer is.

Matolcsy szerepvállalása a kampányban máris érezhető. Neki kell megtalálnia újra azt a víziót, amely a Széchenyi terv mellett megfogja a választók fantáziáját. Egyelőre még nincs új elem, de a hétszázalékos növekedési ígéret újra megjelent. Innen nézve valóban érthető, hogy a párt stratégái miért viselik nehezen azokat a belülről jövő kijelentéseket, amelyek ennek az ígéretnek a realitását kétségbe vonják.

A Fidesz vezette kormány tudatos törekvése volt, hogy néhány tárca élére szaktekintélynek számító minisztert állítson. Így került 1998-ban Chikán Attila a gazdasági miniszteri székbe. Chikán jelölését "Martonyi vagy Hámori jelöléséhez hasonlóan" az ellenzéki pártok is kedvezően fogadták. Chikán keveset szerepelt, fontos politikai vitakérdésekben nem jelent meg, de a sajtó rendre olyan képet festett róla, mint aki kormányzati szerepben sem változott pártkatonává.
Chikán már a beiktatása előtt arról beszélt, hogy szigorú költségvetési politikára épülő gazdaságirányítást képzel el. Majd szeptemberben" a nemzetközi pénzügyi válság nyomán" a parlament gazdasági bizottsága előtt kijelentette: a kormány a jövő évi költségvetés összeállításakor továbbra is azzal számol, hogy ötszázalékos lesz a gazdasági növekedés, de az orosz válság világgazdasági hatásaira tekintettel tartalékokat is beépítenek a büdzsébe.
1998 őszén a minisztérium az előző kormány alatt elindított, ám az Orbán-kormány által leépített beruházások leállítása kapcsán került a vezető hírekbe. A tárca közigazgatási államtitkára november elején közölte, hogy már 600 milliárd forintot sikerült lefaragni az előző kormány kötelezettségvállalásaiból. A legtöbb megtakarítást az új Nemzetiről, a 4-es metróról és a nagymarosi beruházásról, illetve a nyugdíjemelés mértékének csökkentéséről hozott döntés eredményezte.

1999 első felében a gazdaságirányítás egyre több kritikát kapott az ellenzéki politikusoktól és a szaksajtótól. Márciusban a korábbi pénzügyminiszter, Kupa Mihály fogalmazott úgy, hogy le kell faragni a költségvetési hiányt, s mivel Surányi György pozíciója nem elég stabil, Járai Zsigmond szerepe pedig korlátozott, így Chikán Attilának kellene most igazán "énekelnie", de "mint Kupa mondta" a gazdasági miniszter nem "megszorító miniszter".
Az év hátralévő részében Chikán a korábbinál is kevesebbet szerepelt. A sajtóban már korábban is felröppentek hírek a távozásáról, míg december 7-én Borókai Gábor szóvivő egy kormányülés után megerősítette: Chikán Attila "Hámori Józseffel együtt" távozik a kabinetből. A minisztérium vezetésével a kormányfő Matolcsy Györgyöt bízta meg, aki december 20-án tette le az esküt a parlament előtt.

Matolcsy elődjénél sokkal inkább politikus alkatnak bizonyult. Már 2000 januárjában megfogalmazta, hogy olyan nemzeti gazdaságfejlesztési tervre van szükség, amely konkrét programokból áll. Matolcsy elképzelései nyomán formálódott a Széchenyi terv, amely a kormány legtöbbet hivatkozott gazdasági programja lett. A miniszter gyakori szereplője lett a Széchenyi terv kommunikációjának, nyilvános megszólalásai legnagyobb része később is ehhez a programhoz kapcsolódott.

Matolcsyt 2000 szeptemberében a Mol Rt. részéről támadások érték a júliusi gázáremelés veszteségei miatt, ám az ügy viszonylag hamar lekerült a napirendről.
2001 májusában Matolcsy sikeres tárgyalásokat folytatott a Danone vezetésével, hogy elkerülje a Győri Kekszgyár bezárását. Az ügy nagy port kavart, és a kormány igyekezett a "multiellenes" közhangulatot meglovagolni.

2001 októberében "a nemzetközi válsághelyzet nyomán" a kormány elfogadta a Széchenyi plusznak nevezett gazdaságélénkítő programot. Matolcsy György a sajtónak arról beszélt, hogy az intézkedés-csomag mintegy 200 milliárd forintba kerül, melynek többségét a Magyar Fejlesztési Bank biztosítja.

A Széchenyi terv és a Széchenyi plusz mellett a miniszter számos szakmai rendezvényen vett részt, és komoly szerepet játszott a kormány gazdaságpolitikai tervező munkájában. Ettől függetlenül primer politikai szerepet nem vállalt, politikai megszólalásai "például az ellenzéki kritikákkal kapcsolatban" ritkán adódtak. Médiaszereplései leginkább pozitív kezdeményezésekhez kapcsolódtak, a parlamentben és a nyilvánosság előtt is inkább szakpolitikusként igyekezett megjelenni.


A nagy fába vágott kis fejsze

A Gazdasági Minisztérium jogalkotási munkája a minisztérium méreteinek és feladatainak sokasága ellenére, számarányát tekintve talán nem tűnik kiemelkedőnek. A tárca a ciklusban 20 törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, a kormány által kezdeményezett összes törvényjavaslat 4,5 százalékát. Különösen igaz ez, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezen húsz kezdeményezés között bőven találhatóak "csak" valamilyen nemzetközi megállapodás kihirdetését magában foglaló törvényjavaslatok. Az egyes minisztériumok munkáját azonban nem ítélhetjük meg pusztán mennyiségi szempontok alapján.

Az első, a közraktározást szabályozó javaslat sikerrel vette a parlamenti akadályt. A törvény az OECD-tagságunkból következő kötelezettségeinknek tett eleget. 1999 novemberében fogadta el az Országgyűlés a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvényt. A törvény szabályozta a kis- és középvállalkozásoknak nyújtandó támogatások rendszerét. 1999. utolsó hónapjában szavazta meg a parlament a gazdasági kamarákról szóló törvényt. Bár a javaslat megalkotásáról és elfogadásának szükségességéről a parlament egy korábbi határozatában már döntött, a törvényjavaslat heves vitát váltott ki. Mintegy 347 módosító, kapcsolódó módosító indítvány, illetve bizottsági ajánlás érkezett. A szavazáskor az MSZP, az SZDSZ, de még néhány renitens MDF-es képviselő is nemmel szavazott. Ennek ellenére a javaslat mégis "átment?. A törvény a vállalkozók körében népszerűtlen kötelező kamarai tagságot törölte el.
2000 júniusában már az új miniszter, Matolcsy György az elődje által kidolgozott kamarai koncepciót egészítette ki a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló javaslat elkészítésével. Az 1999-es törvény ugyanis elvette a kamaráktól a különböző közigazgatási feladatokat, és azokat átadta a kormánynak. A feladatok egy része az önkormányzati jegyzőkhöz, más része pedig a minisztériumhoz került.
2001-ben fogadta el a parlament a reklámtörvény módosítását. A törvény legismertebb pontja ? az uniós elvárásoknak megfelelően ? megtiltotta a dohánytermékek reklámját. A tárca bátran nyúlt a Munka törvénykönyvének módosításához is (2001. évi XVI. törvény). A törvény kimondta: a rendes és rendkívüli munkaidő együttesen sem haladhatja meg a napi 12, illetve a heti 48 órát. Szabályozták a túlórát is: az általános munkarendben foglalkoztatott dolgozóknál a napi 8 órás munkavégzés után még 8 óra túlmunka is elrendelhető. A törvény összességében napi 16 órában maximálta a munkaidőt.
A ciklus végén, 2001 decemberében került sor az egyik legfontosabb törvény elfogadására. A villamos energiáról szóló törvény rendelkezett a villamosenergia-piac liberalizációjáról. A törvényjavaslat meglehetősen rögös utat járt be. Első változata még 2000 áprilisában elakadt a végtelennek tűnő törvényhozási vitában. Maga a miniszterelnök utasította miniszterét egy olyan koncepció kidolgozására, amely a lehető legalacsonyabb átállási költségekkel jár. Az elfogadott törvény több lépcsőben valósítja meg a liberalizációt. Első lépésben a piac harmada nyílik meg a verseny előtt. 2003-tól a nagyvállalatok választhatnak, honnan veszik az áramot.


Példás igazodás

A Gazdasági Minisztérium harmonizációs feladatai a következő főbb területeket ölelik fel: iparpolitika, kis- és középvállalatok, fogyasztóvédelem, energiapiac, illetve a regionális politika. Az 1998?2002-es ciklusban több területen is lényeges változások történtek.
A kis- és középvállalkozások támogatása a magyar gazdaság uniós versenyképessége szempontjából döntő tényező. Az unió 2000. évi jelentése kiemelte, hogy a Gazdasági Minisztérium által előkészített állami beruházási program, a Széchenyi terv külön fejezetet szentel a kis- és középvállalatok fejlesztésének. A Széchenyi terv pályáztatási rendszerét a minisztérium igyekezett az Európai Unió támogatási rendszerével összhangba hozni. Ennek a támogatási rendszernek az alapelve, hogy a pályázott pénzek elnyeréséhez a pályázónak saját erőt is kell biztosítani. A kritikusok szerint a Széchenyi terv pályáztatási rendszere mégsem illeszkedik az unió rendszerébe ? többek között azért, mert a közösség elsősorban szigorú költségvetési tervvel és részletes projekttervezettel benyújtott, többnyire interregionális jellegű programokat támogat.
1999 novemberében a harmonizáció szempontjából további előrehaladást jelentett a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény, amely az uniós fogalmi rendszert vette át a mikro-, kis- és középvállalatok meghatározásában, valamint létrehozza a Kis- és középvállalkozói célelőirányzatot (a 2002-es évben például 17,5 milliárd forintot különítettek el erre a célra) A törvény nem a kis- és középvállalatok mennyiségi növekedésére, hanem inkább a minőségi változásokat ösztönözte. A kormány e téren kifejtett erőfeszítéseit az EU is értékelte: Magyarország kis- és középvállalatokra vonatkozó szabályozása összhangban van az uniós elvekkel.

Az uniós harmonizáció befolyásolta a villamosenergia-piac liberalizációjáról szóló 2001-es törvényt. Az egységes belső villamosenergia-piac létrehozását célzó EU-irányelv a piac fokozatos megnyitását írja elő. Ezzel összhangban a magyar törvény az uniós tagállamokhoz hasonlóan több lépcsőben nyitja meg a piacot.
A fogyasztóvédelem uniós elvárásaihoz igazították a reklámtörvény tavalyi módosítását is. Több, korábban nehezményezett ellentmondást sikerült feloldani: meghatározták a megtévesztő reklám fogalmát, az összehasonlító reklám teljes tiltását az uniós szabályozásnak megfelelően feloldották, illetve összhangba került a reklámszabályozás betartásáért való felelősség, és a törvény megsértése esetére rendezték a bizonyítás szabályait.
Hosszú idő óta először 2001-ben nyilatkozott az EU elismerően a magyar munkaerőpiacon történt változásokról. A Munka törvénykönyvének 2001-es módosítása elsősorban a foglalkoztatás bővítését irányozza elő. Átalakultak a csoportos létszámcsökkentés szabályai, szigorodtak a diszkriminációval kapcsolatos ? EU-irányelveken alapuló ? tilalmak, és rugalmasabbá vált a munkaidő beosztása ? ez utóbbi rendelkezés azonban csak a csatlakozás pillanatában lép hatályba.


Matolcsy György gazdasági miniszter (2000. január 1.- )
1955-ben született Budapesten. 1977-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipari Karán szerzett diplomát. Az Ipargazdasági és Iparszervezési Intézet után a Pénzügyminisztériumba került. 1985?1987 között a Pénzügykutató Intézetben, majd 1989-ig a Pénzügykutató Rt.-ben dolgozott kutatóként. 1990 májusától decemberig a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, a gazdaságpolitikai titkárság vezetője. 1991 és 1995 között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál képviselte Magyarországot. 1995-től a Privatizációs Kutatóintézet igazgatója. Könyve, tanulmányai jelentek meg gazdaságfejlesztési kérdésekről. Orbán Viktor kormányában 2000. január 1-jétől gazdasági miniszter. Nős, két gyermeke van.


Chikán Attila gazdasági miniszter (1998. június?1999. december)
Chikán Attila 1944-ben Budapesten született, és Egerben nőtt fel. 1967-ben a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen diplomázott, majd Ford-ösztöndíjjal Kaliforniában, a Stanford Egyetemen folytatott tanulmányokat. 1968-tól egyetemi oktató, 1987-től bő tíz éven át a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem vállalatgazdaságtan tanszékének vezetője. 1970-től a Rajk László Szakkollégium igazgatója. Ezt a posztját azután is megtartotta, hogy 1998 júniusában az Orbán-kormány gazdasági minisztere lett. 1999 decemberében a miniszterelnök cseréket hajtott végre a kormányban, így Chikán Attila távozott a miniszteri székből. 2000. május 15-étől a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem rektora, és a kormányfő gazdasági tanácsadó testületének vezetője.


Chikán Attila

- közepes kormányon belüli pozíció, gyenge érdekérvényesítő képesség,
- inkább szakminiszter, mint politikus, szakmaisága (és őszintesége) vezet bukásához is


Matolcsy György

- inkább politikus, mint szakminiszter
- igazodik a miniszterelnök akaratához,
- igazodik a kormány kommunikációjához


A minisztérium feladatai

1) A kormány gazdaságpolitikai stratégiájának kidolgozása.
2) A gazdasági folyamatok alakulásának figyelemmel kísérése, azok várható tendenciáiról előrejelzések készítése a kormány gazdaságstratégiai programjának megalapozása érdekében.
3) A gazdaságstratégiai célok meghatározása és megvalósítása érdekében, a környezet- és természetvédelmi célkitűzésekkel összhangban kidolgozza:
az ipar-, az energia-, a kereskedelem- és az idegenforgalmi politika koncepcióját;
a külföldi működő tőkebevonási és külföldre irányuló tőkebefektetési politikát, részt vesz a befektetésösztönzés szabályozó rendszerének kialakításában;
az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz a strukturális alapok forrásai fogadásának nemzeti fejlesztési koncepcióját;
a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások fejlesztésére, támogatási és információs rendszerének kialakítására vonatkozó javaslatokat;
a kormány gazdaságstratégiai innovációs, technológiapolitikai és gazdaságkutatási célkitűzéseit, valamint ezek megvalósításának feladatait, szervezi azok végrehajtását;
technológiai hatásvizsgálatokat, elemzéseket, közép- és hosszú távú előrejelzéseket készít, egybeveti azokat a gazdaságstratégia technológiai és innovációs céljaival;
a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját, javaslatot tesz a megvalósítás szervezeti és intézményi feltételeire;
a lakáspolitikai koncepciót és megteremti a gazdaságpolitika és a lakáspolitika összhangját.


Mások mondják...

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja: "A követő gazdaságpolitikát a befolyásoló típusú váltotta föl, a piac mindenek fölöttinek tekintését, ?a verseny mindent eldönt? felfogást a korábbinál etatistább szemlélet kezdte el helyettesíteni. Az elmúlt négy évben a gazdaságirányítás intézményévé vált " a korábban jellemző pénzügyminisztériumi dominanciával szemben " a Gazdasági Minisztérium. Ebben a folyamatban a tárca nagyobb lendületet vett a második két évben akkor, amikor az inkább elméleti, liberálisabb gondolkodású szakembert, Chikán Attilát a gyakorlatiasabb Matolcsy György váltotta föl.

A tárca tavaly a Széchenyi tervre koncentrált. Tény, hogy itt is tetten érhető: minden kormány intézkedéseit a politika determinálja. A Széchenyi terv " azaz a nemzeti fejlesztési program kigondolásában az MKIK-é is a felelősség " leginkább azt a politikai motívumot viseli magán, hogy a források összpontosítása javítsa az ország európai uniós csatlakozásának feltételeit s a gazdaság fejlesztését bizonyos gazdaságpolitikai alapcélok érdekében. A kamara annak semmilyen jelével nem találkozott, hogy az állami pénzek kihelyezését korrupció kísérte volna, s a pénz vándorolt volna a döntésekben érdekelt köztisztviselők zsebébe. Ez nem zárja ki azt az általános megfigyelést, hogy ahol szubjektív elemek is vannak, ott a befolyásolásnak is nagyobb a tere. Ezért azonban hiba lett volna nem megcsinálni a Széchenyi tervet. A gazdaság szereplőinek alapigénye az adópolitika korszerűsítése. Az MKIK évek óta hiába harcol azért, hogy az áfa az európai uniós mértékre mérséklődjön. Nem arról van szó, hogy a kamarának " mert már nem rendelkezik kötelező tagsággal, s látszólag emiatt elégséges gazdaságpolitikai befolyással " nem partnere a gazdasági kormányzat. A rendszerváltás óta a kamarák és a kormányok mindig is perben, haragban álltak egymással. A politika nem tudta, mire való a kamara, mi több, a kamara sem tudta, hogy mire való saját maga, s folyamatosan beleszólt a politikába. Ma azonban azt képviseli az MKIK, hogy a mindenkori kormánynak partnere igyekszik lenni, a politikának pedig a külső szemlélője. Ennek elfogadására hajlik a jelenlegi kormányzat, az elmúlt időszakban partneri viszony jött létre a két intézmény között."

Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének (Malosz) alelnöke: "A gazdasági tárca lakáspolitikájának előzménye, hogy a rendszerváltás után jelentékenyen csökkent a piaci és az állami lakások építése. Évi 40 ezer új otthon építését tartják minimálisan szükségesnek a kutatók, s a Széchenyi terv során is hasonló mennyiséget fogalmaztak meg. A legutóbbi időkre mérséklődött az infláció, csökkent a kamat. Ez utóbbi a támogatott szférában már 4,75 százalék. A vevőket sikerül helyzetbe hozni. De ez nem elég, fontos, hogy legyenek munkahelyek és jövedelmek, azaz növekvő vásárlóerő. Felgyorsult a lakásépítés, de a szakmunkások száma mindinkább kevésnek tűnik: egyre inkább itt lesz a legszűkebb keresztmetszet. A szakmunkásképzés nem éled újjá. Megjelentek a lakásépítő szektorban azok a cégek is, amelyek már nem találják meg számításaikat az irodaépítés területén, és azok is ? s ebből még gondok lehetnek ?, amelyek kóklerek. A kamattámogatások szerencsére a bankok érdekeltségét javították, a pénzintézetek a vevők mellett a nagyobb projekteket is készek finanszírozni. Ezáltal a szakma legális, tiszta szektora érezheti nagyobb biztonságban magát. A Malosz szerint helytelenül rekesztették ki a lakásépítő, befektető, ingatlanfejlesztő cégeket az állami lakások Széchenyi terves projektjeiből. Piaczavaró, hogy noha a gazdasági kormányzat ugyan mind nagyobb készséget mutat a használt lakások támogatására, itt az áfa semmilyen módon nem játszik szerepet. A használt lakások piacán irreális forgalmi árak alakultak ki, és megelőzték az új lakások árait. De nem csupán itt hiányos a kormányzati lakáspolitika, hanem ott is, hogy az építőcégek támogatását szolgáló hitelezési gyakorlat nem ösztönzi a vállalkozókat az egy éven belüli munkabefejezésre. Hiányzik a telkek közművesítésére vonatkozó kamattámogatott hitelezési konstrukció is.
Az ingatlanfejlesztő cégek nem kerülhettek a Széchenyi terv látómezejébe: kisvállalkozásnak már nagyok, de nem nemzetközi nagyvállalatok."

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695