Három évig bénultságban (Kormányértékelés: környezetvédelmi miniszterek)

2002-03-06

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte a környezetvédelmi miniszterek tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.


1998-ban mindenki azt várta, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium élére az elismert szakpolitikus, Illés Zoltán kerül. A Fidesz választási győzelmében komoly szerepet játszott a bősi vízlépcső körüli vita. Valószínűleg jelentős mennyiségű szavazónak - akik az utolsó pillanatig haboztak a Fidesz és az SZDSZ között - adta meg az utolsó lökést a liberális kormánypárt erőtlen tiltakozása Horn Gyula politikája ellen. A környezetvédelmi tárca jelentőségét megnövelték a csatlakozási tárgyalásokon is megfogalmazott szigorú uniós elvárások. Éppen ezért meglepetést okozott, amikor a tárca kisgazda-irányítás alá került. Különösen azért volt lényegbevágó ez a döntés, mert a Fidesz-kisgazda- koalíció működési elvéhez hozzátartozott, hogy a nagyobbik kormánypárt nem szólt bele a kisebbik párt tárcáinak mindennapos működésébe. Ennek a döntésnek köszönhetően a környezetvédelem négy évre lekerült a fontos politikai ügyek napirendjéről.

A minisztérium pozícióját rontotta, hogy a kormányváltást követően két jelentős ágazat is kikerült felügyelete alól: a területfejlesztést a csúcsminisztériumot szervező Torgyán József vezette földművelésügyi, a műemlékvédelmet a kulturális tárca vette át. Sokak szerint éppen azért jelölte az FKGP a tárca élére az ismeretlen, politikai befolyással nem rendelkező Pepót, mert ő minden fenntartás nélkül végrehajtotta gyakran tárcája érdekeit is csorbítva pártelnökének utasításait. Valószínűleg nem saját elhatározásából szervezte át minisztériumát, váltott le szakembereket, támogatott a környezetvédelmi alapból kétes vagy az FKGP-hez kötődő pályázatokat. A környezetvédelmi forrásokból jutott a Fradi-pálya gyepesítésére, templomok támogatására, luxus konferenciabuszra, közel milliós zongorára, és még hosszan lehetne folytatni a sort. A botrányok szinte hetente utolérték a minisztert. Döntéseivel hamarosan szembekerült a hazai környezetvédő szervezetek túlnyomó többségével.
A legnagyobb, legkedvezőtlenebb visszhangot kiváltó döntést Aradi Csabának, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatójának leváltása jelentette. Ez az esemény kiválóan példázza a Fidesz-kisgazda-koalíció működési gyakorlatát. Aradi menesztése és a rendszerváltás óta szinte példátlan meghurcoltatása kiváltotta ugyan a parlamenti bizottság fideszes elnökének (Illés Zoltán) heves, és a miniszterelnök csendes nemtetszését, Torgyán mégsem engedte elmozdítani Pepót.
A kisgazdaelnök ragaszkodott ahhoz, hogy miniszterei személyéről és sorsáról ő dönthessen. Aradi mellett azonban felsorakoztak a környezetvédelmi szervezetek, valamint érezhetően megmozdult a szélesebb közvélemény is. Az elmarasztaló uniós országjelentés, az elmaradt vagy színvonaltalan törvénykezési munka, a ciánszennyezés kezelésében való késlekedés végül mégis kikényszeríttették Pepó távozását.
Ligetvári Ferenc megpróbálta eltakarítani a romokat. Visszahívta az elküldött szakembereket, újraindította a zöldszervezetekkel megszakított párbeszédet, vissza akart térni ahhoz a gyakorlathoz, hogy a környezetvédelmi támogatások egy részét a zöldszervezetek maguk oszthatják szét. Elkövette azonban azt a hibát, hogy hozzálátott elődje tevékenységének kivizsgálásához. Ezt a lépést Torgyán nem tűrte el. Megtörtént az, amire senki nem számított: a frissen kinevezett minisztert öt és fél hónap elteltével a kisgazdaelnök lemondatta. A miniszterelnök - miután felmérte a pillanatnyi erőviszonyokat - engedett Torgyánnak, és felmentette Ligetvárit. Nem sűrűn fordul elő, hogy egy minisztert kifejezetten azért mentsenek fel, mert fellép a korrupció ellen. A csatát Torgyán megnyerte, de a háborút elvesztette. Valószínűleg ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy Orbán úgy érezze, Torgyántól meg kell szabadulnia.

A kormányzati ciklus harmadik környezetvédelmi minisztere a nyugodt működés érdekében ki akarta vonni a botrányminisztériumot a sajtó érdeklődésének fókuszából. Ez a célja csak részben sikerült: a környezetvédelmi tárca ismét a napilapok címoldalára került, amikor kiderült, hogy egy hétvégi mulatozás alkalmával festményre lövöldöztek a minisztérium munkatársai. Ezt az esetet leszámítva a tárca megítélése javult. Elődje hibás döntését felülvizsgálva, a harmadik miniszter visszahelyezte igazgatói beosztásába Aradi Csabát. Egy év alatt persze nem lehet csodát produkálni, de Turi-Kovács abban mindenesetre eredményes volt, hogy a tárca körüli korábbi botrányok ellenére sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokon a környezetvédelmi fejezetet.
Az egy éve tetőző kisgazdabelviszályok idején Torgyánnak már nem sikerült visszahívni Turi-Kovácsot, a miniszterelnök nem vonta meg a bizalmát miniszterétől. A kisgazdaminiszterek megerősítése a Fidesz-kisgazda-koalíció de facto végét jelentette.

A minisztérium már korán a média érdeklődésének homlokterébe került. Az FKGP elnöksége 1998. június 17-én jelentette be, hogy a posztra Pepó Pált javasolja. Torgyán József több nyilatkozatában is kiváló felkészültségű szakembernek nevezte a jelöltet, akit később is - egészen lemondásáig - minden alkalommal megvédett a nyilvános támadásoktól.

A miniszter gyakori szereplője volt a politikai vitáknak, ám nem elsősorban egy-egy nagy ügyhöz köthető gyors népszerűségvesztése, hanem sokkal inkább tevékenysége, vezetési stílusa váltott ki ellenszenvet. Pepó 1999 februárjában a parlament környezetvédelmi bizottsága előtt nem volt hajlandó megjelenni, döntését az ellenzéki képviselők mellett a Fidesz politikusai is elfogadhatatlannak tartották.
A minisztert kezdetben különösen az SZDSZ támadta, a szabaddemokraták 1999. július 21-én már a politikus lemondását sürgették, ugyanakkor azt is elmondták, hogy véleményük szerint a tárcánál és a környezetvédelemben kialakult helyzetért a miniszterelnök is felelős. A párt úgy vélte, hogy Orbán Viktor nem tekinti fontosnak ezt a területet, s ez veszélyezteti az uniós csatlakozást is.

Pepó leglátványosabb kudarcát az Aradi-ügy hozta. A környezetvédelmi miniszter 1999. szeptember 3-án jelentette be, hogy hűtlen vagy hanyag kezelés gyanújával felfüggeszti a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóját, Aradi Csabát. Aradi a média támogatása és a közvélemény szimpátiája mellett fogadta a leváltás hírét, sőt, október 13-án már Orbán Viktor miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy szomorúnak tartja az eljárást, és elvárja Pepó Páltól, hogy személyesen is tegyen lépéseket a megvádolt Aradi Csaba becsületének helyreállítására. Pepó ezt követően - hangsúlyozottan Torgyán Józseffel történt egyeztetés után - kezdeményezte közigazgatási államtitkára, a fideszes Medgyesy Balázs felmentését, mert - mint mondta - beosztottja márciusi kinevezése óta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Pepó a támadások ellenére a helyén maradt, elsősorban annak köszönhetően, hogy az FKGP elnöke rendre határozottan kiállt mellette, és Torgyán ekkor még érvényesíteni is tudta a koalíciós szerződésbe foglalt jogait. 2000 februárjában - a tiszai ciánszennyezés után - az MSZP kezdeményezte Pepó felmentését, ám a politikus ezúttal is magabiztosan utasíthatta vissza a vádakat. Áprilisban a környezetvédő mozgalmak szorgalmazták a miniszter távozását, mert szerintük elérte mélypontját a tárca és a zöldszervezetek kapcsolata.
Pepó végül két év miniszterség után, 2000. június 15-én mondott le a posztról, s a hivatalos közlemények szerint Orbán Viktor és Torgyán József "elfogadták döntését". Az FKGP elnöke másnap Ligetvári Ferencet, a szarvasi mezőgazdasági főiskola főigazgatóját jelölte környezetvédelmi miniszternek, akit Orbán Viktor elfogadott.
Az új miniszter jelölését az ellenzéki pártok és a környezetvédő mozgalmak is támogatták, ám Ligetvári már hivatalba lépésekor "elszenvedte" az első támadásokat. A sajtó közölte, hogy Ligetvári korábban az MSZP képviselőjelöltje volt, s a miniszter maga is elismerte, hogy 1990-ben az MSZP színeiben indult a parlamenti választáson. Reményét fejezte ki azonban, hogy munkáját szakmai szempontok alapján fogják megítélni.
Ligetvári körül rövid időre megfagyott a levegő, a politikus pedig előre menekült. A kisgazdabotrányok, elsősorban a Székely-ügy kirobbanásakor a miniszter a nyilvánosság elé állt a Környezetgazdálkodási Intézet vezetőinek, javarészt a kisgazdapárthoz kötődő személyek kétes ügyleteivel. Miközben Ligetvári népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint jelentősen emelkedett, az FKGP-ben egyre többen támadták tevékenységét.
November 7-én Torgyán József lemondásra szólította fel Ligetvárit, aki azonban közölte, hogy önként nem mond le posztjáról. S bár az FKGP elnökének pozíciója már megrendült, a kétéves költségvetés elfogadása előtt a Fidesz nem engedhette meg magának, hogy megszegje a koalíciós szerződést. Torgyán november 13-án Turi-Kovács Bélát jelölte környezetvédelmi miniszternek, s a jelölést Orbán Viktor elfogadta. Hiába tüntettek pár nap múlva a hazai zöldszervezetek a Kossuth téren Ligetvári menesztése ellen, ez volt Torgyán utolsó döntése, amelyet még keresztül tudott vinni a kormányon.
Az új miniszter a hátralévő időben szakpolitikai ügyekben keveset szerepelt a vezető hírekben, ami azonban - különösen a Pepó-korszakkal összevetve - azt is jelenti, hogy Turi-Kovács alatt elkerülték a botrányok a minisztériumot. Turi-Kovács fokozatosan szembekerült Torgyánnal, májusban azonban az FKGP országos elnöksége hiába próbálta visszahívni a környezetvédelmi miniszteri tisztségéből, a miniszterelnök - miután a koalíciós szerződést az "élet átírta" - már nem reagált a megkeresésre. Május 11-én a Torgyán-Orbán-találkozón a kisgazda-politikus csak annyit ért el, hogy írásban rögzítették álláspontjukat arról, hogy az FKGP visszahívása ellenére posztján maradt a környezetvédelmi tárca vezetője.

Turi-Kovács előbb a Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége megalakításában vett részt aktívan, majd - miután július 3-án az FKGP fegyelmi bizottsága kizárta a pártból - ügyes manőverezésbe kezdett. A miniszternek - nagyrészt lojális és botránymentes politizálása miatt - sikerült elérnie, hogy a Fidesz-MPP helyet biztosított számára országos listáján a 2002-es választásokon.


Hézagos törvénykezés

Az uniós környezetvédelmi politika céljaival minden tagállam és csatlakozni vágyó állam egyetért - az eszközök tekintetében azonban annál hevesebb a vita. Különösen vonatkozik ez a közép- és kelet-európai országokra, amelyek elavult ipari és infrastrukturális örökséget, ezzel a környezetvédelem terén jelentős lemaradást hoztak magukkal - az unióba azonban ezt nem vihetik tovább. A környezetvédelem az uniós csatlakozás aggályos pontja, ezért hárult jelentős feladat a Környezetvédelmi Minisztériumra. A tárca jogalkotási tevékenysége is az uniós csatlakozás jegyében folyt. Pontosabban kellett volna folynia, ám Pepó Pál minisztersége ebben a tekintetben is kudarc volt.
Brüsszel 1999-ben és 2000-ben is elmarasztalta országjelentésében a minisztériumot. "Ha Magyarország teljesíteni akarja ambiciózus célkitűzését az acquis 2001 végéig történő teljes átvételére, sürgősen fel kell gyorsítania mind a jogharmonizációt, mind pedig a környezeti technológiákba és infrastruktúrába való beruházásokat" - olvasható az 1999-es országjelentésben.
A tárca egyéves késéssel, 1999 decemberében nyújtotta be a parlamentnek a hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslatát. A javaslatot élénk vita kísérte, több mint 500 módosító indítvány érkezett, amelyből 63-at építettek be a fél évvel később elfogadott törvénybe. A jogszabály az önkormányzatok kötelező feladatává tette a szemét- és szennyvízszolgáltatást. A tervek között fogalmazta meg 150 új, a legszigorúbb környezetvédelmi normáknak megfelelő szemétlerakó, valamint több vidéki szemétégető felépítését. A törvény előírta, hogy a jelenlegi nem zárt szemétlerakók 2002 után csak hatósági engedéllyel működhetnek tovább. Egy alkotmánybírósági döntés nyomán a törvény kimondta: a szemétdíjnak nem az ingatlan nagyságához, hanem a szemétmennyiséghez kell igazodnia. Célként fogalmazódott meg az is, hogy 2005-ig a hazánkban megtermelt hulladék felét újrahasznosítani kell.
Az igazi változások Ligetvári Ferenc minisztersége idején kezdődtek. A miniszter elsődleges céljának tekintette a csatlakozáshoz szükséges jogharmonizáció felgyorsítását. Munkáját azonban nem tudta befejezni. Turi-Kovács Béla idején, 2001 júniusában sikeresen lezárultak az uniós csatlakozási tárgyalások környezetvédelemre vonatkozó fejezetei.

A tárca négyéves munkáját végigkísérte a környezetterhelési díjak változásával kapcsolatos vita. A médiában - érthető okokból - a legnagyobb vihart a papírra kivetett termékdíj váltotta ki. Az alkudozások során felére csökkent termékdíjat 2001 januárjában vetették ki, amely jelentősen megemelte az újságok árát.

Jól jellemzi a minisztérium teljesítményét, hogy az eltelt négy év alatt mindössze hét törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek. Ennél kevesebbet csak az ISM, valamint az integrációt felügyelő tárca nélküli miniszter tett le az asztalra a jogalkotás terén.


Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter (2000. december 1.- )
Endrődön született 1935-ben. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte, azonban az 1956-os forradalomban való részvétele miatt két félévre kizárták az egyetemről. Jogi diplomájának megszerzése után három évig úszómesterként dolgozott. 1963-ban kezdhette meg ügyvédi pályáját Szentendrén. 1956-ban - a családi hagyományokat folytatva - belépett a Független Kisgazdapártba. A rendszerváltozás után ismét politikai szerepet vállalt a kisgazdapártban. 1998 tavaszán az FKGP Pest megyei területi listáján jutott be a parlamentbe. Orbán Viktor kormányában 2000. december 1-jétől környezetvédelmi miniszter. Nős, egy fia van.

Pepó Pál környezetvédelmi miniszter (1998. június-2000. május)
1955-ben született Gyulán. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen (DATE) szerzett agrármérnöki képesítést. A diplomázást követően maradt az egyetemen, ahol a következő években tanárként, kutatóként a gabonanemesítés elismert szakemberévé vált. A DATE-n tanársegéd, adjunktus, majd egyetemi tanár, közben éveket tölt vendégoktatóként előbb az USA-ban, majd kutatóként Nagy-Britanniában, Hollandiában, Németországban dolgozik. Hazatérése után 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat kap. Fő kutatási területe a mutációs kukoricanemesítés. A '98-as kampányban az FKGP EU-szakértője. 1998-2000 környezetvédelmi miniszter. Felmentését követően ismét a DATE-n tanít, mellette az FKGP kabinetjének egyik vezetője. Nős, két lánya van.


Ligetvári Ferenc környezetvédelmi
miniszter (2000. június-október)
1941-ben született. Előbb a Kertészeti Főiskolán végzett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vízgazdálkodási szakmérnöki diplomát. Első munkahelye az Általános Épülettervező Vállalat. Tudományos pályafutását a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen tudományos segédmunkatársként kezdte. Karrierje gyorsan ívelt felfelé: tanársegéd, adjunktus, majd docens, 1987-től pedig már tanszékvezető egyetemi tanár. 1994-től a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi mezőgazdasági főiskolájának, majd önállóvá válása után a Tessedik Sámuel Főiskola főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági, vízgazdálkodási bizottságának az alelnöke. 2000 júniusától öt hónapon át környezetvédelmi miniszter. A tárcától távozva visszatért a tudományos pályára.


Turi-Kovács Béla
- mentesíti minisztériumát a botrányoktól
- sikeresen lezárulnak az EU-csatlakozási tárgyalások környezetvédelmi fejezetei
- Aradi Csabát rehabilitálja

Pepó Pál
- tevékenységét botrányok sorozata övezi
- minisztersége alatt a tárca szakértőit elbocsátja, a civil szervezetekkel összeveszik
- a környezetvédelem terén gyakorlatilag semmit nem tesz
- súlyos bírálatok érik munkáját az EU részéről is

Ligetvári Ferenc
- rendcsinálónak nevezik ki
- visszahívja a tárcához a szakértőket
- próbálja helyrehozni az elődje által okozott károkat és feltárni a korrupciót
- munkáját még el sem tudja kezdeni, Torgyán máris leváltatja


Legfontosabb törvények

1998. évi LXIX. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról
2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról
2000. évi CXXIX. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosításáról
2001. évi LV. törvény egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról




Mások mondják...

Haraszthy László, az Országos Környezetvédelmi Tanács elnöke: rendkívül egyenetlen képet mutat a Környezetvédelmi Minisztérium (KÖM) teljesítménye ebben a parlamenti ciklusban. Két részre kell osztani a környezetvédelmi tárca elmúlt négy évének megítélését: Pepó Pál miniszter két és fél évig tartó tragikus időszakára, és az azt követő eredményesebb periódusra - hangoztatta Haraszthy. A Pepó-érát a leépülés jellemezte. A tárca kormányzati súlya csökkent, a minisztérium munkáját a kapkodás, a szervezetlenség, a koncepciótlanság jellemezte. Szakemberek sorát távolították el a tárcától, de sokan - látva a kedvezőtlen fejleményeket - önként hagyták ott munkahelyüket. Mindez az uniós tárgyalások sikertelenségében, a ciánvész kezelésében, az Aradi-ügy kirobbantásában is megmutatkozott.
Pepó távozása után Ligetvári Ferenc minisztersége már pozitív irányba mutatott - véli Haraszthy László. Megerősítették a korábban elhanyagolt jogalkotói stábot, rendeződött a tárca és a zöldszervezetek viszonya. További lépésekre azonban az újabb miniszterváltás miatt már nem maradt Ligetvárinak ideje, így Turi-Kovács Bélára, illetve az általa kinevezett és megerősített vezetői garnitúrára hárult a legfontosabb feladat, az európai uniós környezetvédelmi integráció megvalósítása. Ezt szerencsére sikerrel teljesítette a tárca, így valamelyest javult az összkép. Nem lehet azonban semmissé tenni a 2,5 éves Pepó-időszakot. Figyelmeztető, hogy a kétéves költségvetésben tovább csökkent a tárca amúgy sem túl rózsás támogatása, nem sikerült elfogadtatni a környezetterhelési díj bevezetését. Összességében elmondható, nem tartozott a környezetvédelem az Orbán-kormány prioritásai közé.

Schmuck Erzsébet, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) elnöke: nem lehet külön értékelni a kormány környezetpolitikáját és a környezetvédelmi tárca teljesítményét. Sajnos az 1998-as választások után azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a kampányígéretek ellenére ez a terület mellékes a Fidesz számára. Arculcsapásként érte a hazai zöldmozgalmat, hogy noha a legnagyobb kormánypárt Illés Zoltán személyében rendelkezett egy, a minisztérium irányítására alkalmas politikussal, a tárcát átengedte a Független Kisgazdapártnak. Az már külön balszerencse, hogy Pepó Pál személyében egy különösen alkalmatlan ember került 1998 nyarán a minisztérium élére. Az ő irányítása alatt kritikán aluli szakmai munka, erkölcsi leépülés jellemezte a tárcát.

Volt tehát min javítani Turi-Kovács Béla miniszternek és csapatának. A ciklus második felének legnagyobb érdeme, hogy bepótolták a jogharmonizációs lemaradást, a szinte reménytelen helyzet ellenére sikerült lezárni az uniós csatlakozási tárgyalásokon a környezetvédelmi fejezetet. Arra viszont nem volt mód, hogy szakmailag visszahozzák a tárcát legalább a Pepó kinevezése előtti szintre.
A zöldszervezetek - köztük a MTVSZ is - aggódnak a minisztérium jövőjéért. Attól tartanak, hogy igaznak bizonyulnak a KÖM megszüntetéséről szóló híresztelések, és egy másik ágazat, valószínűleg a vízügy mögött másod-, harmadhegedűsi sorba kerülhet, tovább gyöngülve ezzel a környezetvédelem. Összesítve Schmuck Erzsébet elszomorítónak tartja az elmúlt időszakot, tapasztalatai szerint a környezetvédelem területén csak annyi előrelépés történt, amennyit a csatlakozás kapcsán az Európai Unió kikényszerített.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695