A Fidesz békésebb arcai (Kormányértékelés: oktatási miniszterek)

2002-03-07

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte az oktatási miniszterek tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.

A korábban pedagógus-szakszervezeti vezető Pokorni Zoltán, aki később fideszes képviselő lett, majd a párt frakciójának élére került, egyértelműen miniszteri várományosként ünnepelhette a '98-as választási győzelmet. Pokorni különleges személy a párton és a kormányon belül. Egyszerre számít területe szakértőjének, mégis valódi politikus, akinek pártján belül támogatottsága van, ezért politikai súlya nem a miniszterelnöktől függ, mint számos minisztertársának. Hasonlóan egyedülálló, hogy miközben nem tartozik a Fidesz szakkollégiumi eredetű "kemény magjához", mégis megbíznak benne a párt vezetői.

Pokorni első teendői közé tartozott a Fidesz választási sikerében komoly szerepet játszó tandíjmentesség ígéretének valóra váltása. Bár a Bokros-csomag idején bevezetett tandíj összege nem volt jelentős, a diákok döntő többsége felháborodással fogadta. A teljes tandíjmentesség azóta sem állt vissza, de a hallgatók örömmel nyugtázták, hogy legalább az első diploma megszerzéséig nem kell fizetni. A döntést még azok sem ellenezték hangosan, akik a tandíjat bevezették. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy senki nem akarta felvállalni ezt a népszerűtlen szerepet. Pedig ezzel ismét előállt az a helyzet, hogy az egyetemisták a társadalom olyan "kiváltságos" tagjai, akiknek azok is fizetik a képzését, megteremtve jövőbeli boldogulásuk feltételeit, akik soha nem jártak egyetemre.

Az új miniszter elődjének számos kezdeményezését is felülbírálta. Leállíttatta a Sulinet programot, majd jelentős változásokat hirdetett meg a közoktatás területén. Az egyik legfontosabb újítás a kerettanterv bevezetése, amellyel köztes szint jelent meg a nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek között. A Natot a szocialista-liberális kormány dolgozta ki 1995-ben. A liberálisok által vezetett oktatási és kulturális tárca fő feladatának tartotta a decentralizációt az oktatásban. A Nat bevezetése ennek megfelelően szakított a központi tantervi szabályozás korábbi formájával, amely részletesen meghatározta az iskolai pedagógiai tevékenység ideológiai, nevelési céljait, valamint tananyagát, tantárgyait és óraszámait. A Nat műveltségi területeket határozott meg, amelyek alapul szolgáltak a helyi tantervek, a tankönyvek és az alapműveltségi vizsgakövetelmények kidolgozásához.

Az 1998-ban hivatalba lépő kormány azonban kifogásolta, hogy a Nat túlzottan általános követelményrendszere átjárhatatlanná teszi az iskolarendszert. Mivel minden iskola teljesen szabadon határozhatta meg a különböző műveltségi területek egymáshoz való arányát és konkrét tartalmát a helyi tantervekben, az új oktatási kormányzat szerint ez rövid távon oda vezetett volna, hogy minden egyes iskola zárt világgá alakul, melyek között nem lehetséges átjárás. Ezért vezették be a kerettanterveket, amelyek már meghatározzák a helyi tantervek kötelező tantárgyi struktúráját, a kötelező és közös követelményeket, valamint a követelmények teljesítéséhez szükséges minimális óraszámokat. A Nat műveltségi területeit tantárgyakká alakították. A liberálisok ezt a változást újracentralizálásként, a helyi iskolai közösségek szabadságának megnyirbálásaként értékelték. A kerettantervek valóban csökkentik az iskolák önállóságát a helyi tantervek kidolgozásában, de nem adnak lehetőséget a kormányzatnak, hogy ezeken keresztül ideológiai kérdésekben rákényszerítsék véleményüket a tantestületekre. Pokorni Zoltán nevéhez kötődik a holokauszt emléknap bevezetése és az oktatási ombudsman minisztériumon belüli tisztségének létrehozása is.

Sikeresen hajtotta végre a felsőoktatási intézmények korábban megkezdett integrációját. Egyre szélesebbre nyíltak az egyetemek kapui, évről évre több hallgató juthatott be az államilag finanszírozott felsőoktatási képzésekre. Az erőteljesen duzzasztott hallgatói létszámhoz azonban a legtöbb helyen hiányzott az infrastruktúra, nem volt elegendő tanterem, kollégium hely. A miniszter ezt a problémát egy 50 milliárdos felsőoktatási beruházási programmal igyekezett orvosolni, s az áldásokból eddig tizenegy intézmény részesült.
Minisztersége végén huszonhét pontban foglalta össze - már a következő ciklusra vonatkozó - stratégiai elképzeléseit az oktatásról a Fidesz számára. A legfontosabb tézisek között a felsőoktatás és kutatás bővítése, a tanárok, oktatók fizetésének emelése mellett az élethosszig tartó tanulás ösztönzése, a tehetséggondozás, az oktatásból kiesők arányának csökkentése és az iskolák felszereltségének fejlesztése szerepelt.

A magas népszerűségnek örvendő miniszternek tavaly tavasszal váratlanul új feladatot szántak a párt stratégái: a Fidesz konszolidációs terveinek megfelelően, az "egész pályás letámadás" túlzottan agresszív korszaka után, a megbékélés üzenetét Kövér Lászlónál hitelesebben képviselő politikust kívánták a párt élére állítani. Az elnökváltással kapcsolatban többen arra is gyanakodtak, hogy az események hátterében nem pusztán kommunikációs megfontolások állnak.

A pártelnök Pokorni részesévé válik a választási felelősségnek, így egy esetleges vereség után senkinek sem juthat eszébe azt követelni, hogy a leszerepelt vezetés helyére a népszerű és kipróbálatlan volt oktatási miniszter kerüljön.
Pokorni Zoltánt a bársonyszékben a minisztérium politikai államtitkára, Pálinkás József követte, aki korábban elsősorban tudománypolitikával foglalkozott. A fizikus-kutató államtitkárként fontos szerepet vállalt a kutatók és az egyetemi oktatók új bérrendszerének kialakításában, valamint a Széchenyi terv kutatási-fejlesztési pályázatainak kiírásában és nyilvános értékelésében. Az erők koncentrálása érdekében öt kiemelten támogatott tudományterületet határoztak meg a nemzeti kutatási és fejlesztési programok keretében, s a kutatásokra 2001-ben 17,5 milliárd forintot, 2002-ben pedig 34 milliárd forintot fordítanak.

Pálinkás József tavaly júliusi hivatalba lépésekor nyíltan vállalta, hogy a Pokorni Zoltán által megkezdett programok végigvitelét tűzte ki céljául, így nevéhez miniszterként már nem kötődik jelentős kezdeményezés. Hosszas előkészítés és az eredeti, kifejezetten piaci alapú koncepció váratlan megváltoztatása után már az ő hivatali ideje alatt indult el tavaly szeptemberben a diákhitel. A Diákhitel Központ Rt. először a Postabank százszázalékos, majd a Magyar Fejlesztési Bank többségi tulajdonába került. A sokak által bírált állami szerepvállalás miatt viszont csökkent a hallgatói hitel kamata, amely vonzóvá tette a lehetőséget, így az első félévben több mint 70 ezer egyetemista és főiskolás élt a diákhitellel.

A ciklus végén lépett a tárca a nyilvánosság elé a pedagógus-életpályamodell tervével, amely emelné a fizetéseket, s a magasabb jövedelmet szakmai szintek teljesítéséhez is kötné. Az új rendszert 2003-tól vezetnék be, s az ígéretek szerint a pedagógusjövedelmek így bruttó 100- 240 ezer forintos sávban mozognának.


Sulinet, Nat, kerettanterv

Pokorni Zoltán oktatási miniszterként viszonylag sokat szerepelt a médiában. Már 1998 májusában pontosította, hogy a Fidesz programjában nem a tandíj eltörlése, hanem a tandíjmentesség körének az első diplomát szerzőkre való kiszélesítése szerepel szeptembertől, majd néhány nap múlva közölte, hogy reálértékben évente nyolc-tíz százalékkal kívánja pártja emelni a pedagógusbéreket.
Minisztersége kezdetén Pokorni Szegeden egy tanévnyitó ünnepségen azt mondta, hogy az előző kormány által kidolgozott és bevezetett Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatra szorul. Szeptemberben a Magyar Bálint minisztersége idején beindított Sulinet program egyéves születésnapján pedig elhangzott, hogy befejeződött 1200 iskola csatlakozása az internethez, s ezután a már Íriszre átkeresztelt program keretében hasznos programokkal, oktatási információkkal töltik meg a rendszert.
1998 őszén a tárca a felsőoktatási intézmények integrációján dolgozott. November végén a kabinet úgy döntött, hogy az integrációval 89-ről 23-ra csökken a felsőoktatási intézmények száma. Az egyetemi integráció kérdése azonban az első jelentősebb koalíciós pengeváltáshoz vezetett. 1999. február 9-én a kormányváltás óta első alkalommal a kisgazdák a parlamentben leszavazták az egyetemi integráció ügyében feltett interpellációra válaszoló Pokornit. Hosszas tárgyalások után végül május 6-án az oktatási miniszter és Torgyán József aláírta a megállapodást arról, hogy az agrár-felsőoktatási intézmények továbbra is az oktatási tárca, a tangazdaságok és a kutatóintézetek viszont a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartoznak.
2000. január 18-án Pokorni egy szimbolikus lépéssel került ismét a hírekbe. A miniszter kezdeményezte, hogy a hazai középiskolák ezentúl minden tanévben április 16-án tartsanak holokauszt-emléknapot. Két nap múlva Horváth Béla akkori kisgazda frakcióvezető-helyettes pedig azt javasolta Pokorninak, hogy a kommunizmus áldozatairól is emlékezzenek meg minden évben a középiskolákban. A hátralévő időszakban Pokorni leginkább a pedagógusbérek kapcsán szerepelt a nyilvánosság előtt. 2000 júniusában kijelentette, hogy a kormány 2001-ben átlagosan 20 százalékkal kívánja emelni a pedagógusok fizetését.
Nem lett ugyan vezető hír, ám sokakat foglalkoztatott a tárca 2000 tavaszán meghozott döntése arról, hogy szakmai szempontok alapján megrövidítik a két és fél hónapos nyári szünetet az iskolákban. Pokorni augusztus végén már úgy fogalmazott, hogy a korábbi tanévkezdéssel és az őszi szünet bevezetésével érezhetően csökkenhet a diákok napi terhelése.
2001-ben Pokorni már leginkább csak pártpolitikai kérdésekben szólalt meg. Március elején a Fidesz országos elnöksége javasolta a párt jelölő szervezeteinek és a küldötteknek, hogy Pokorni Zoltánt válasszák meg a párt elnökének a leköszönő Kövér László helyett. Az oktatási minisztert május 6-án elsöprő többséggel, 460 szavazattal meg is választották a párt szegedi kongresszusán. Az új elnök úgy fogalmazott: pártja célja, hogy többséget szerezzen a 2002. évi választásokon, és jelenlegi koalíciós partnereivel alakítson kormányt. Pokorni már első nyilatkozataiban is kizártnak tartotta, hogy a MIÉP-pel lépjenek koalícióra.
Pokorni pártelnökként az MDF-fel folytatott tárgyalásokban aktivizálódott. Miután világossá vált, hogy a pártelnöki és a miniszteri pozíció nem egyeztethető össze, Pokornit június 19-én Pálinkás József váltotta a tárca élén.
Pokorni a későbbiekben is gyakran szólalt meg oktatási kérdésekben, augusztusban például a Fidesz elnökeként jelentette ki, hogy az MSZP megtámadta a diákhitelt, és ezen keresztül megtámadta a diákokat is.
Pálinkás József jelentős politikai kérdésekben nem szólalt meg a nyilvánosság előtt. Augusztus végén jelentette be, hogy a kormány újabb 5,7 milliárd forintot fordít a felsőoktatási fejlesztési programra, majd egy hónap múlva arról beszélt, hogy a pedagógusok október első napjaiban megkapják 20 százalékkal megemelt bérüket. Az oktatási miniszter a kampányban több alkalommal is határozottan reagált az ellenzék oktatáspolitikai felvetéseire, ám ettől függetlenül - elődjétől eltérően - már nem tartozott a Fidesz-MPP kommunikációjában kiemelt szerepet játszó miniszterek közé.


Egyetemi integráció és tankönyvpiaci szabályozás

"Magyarország mint kulturális és oktatási nagyhatalom" - ez a cél lebeghetett a kormány előtt, amikor a korábbi Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium feladatát a "hatékonyságnövelés" jelszava alatt három minisztériumi tárcára bontotta: a kultúrával kapcsolatos feladatok leválasztásával létrejött a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az ifjúságpolitika átkerült a magyar közjogi rendszerben eddig ismeretlen tárca, az Ifjúsági és Sportminisztérium kezébe, a szigorúbban vett oktatásügy és az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság integrálása után a kutatás-fejlesztés pedig az Oktatási Minisztérium feladata lett.
Mindössze 12 törvényjavaslatot nyújtott be a tárca az elmúlt ciklusban. A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadása az egyetemek nagyarányú integrációját valósította meg.
Az ellenzék tiltakozása mellett fogadta el az Országgyűlés a szakképzési hozzájárulásról szóló javaslatot 1999 júniusában. Az elfogadott törvény bővíti a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprésze felhasználói körét, külön lehetőségét biztosítva a határon túli magyarok támogatására. A közoktatási törvény 1999. júniusi módosítása a minőségbiztosítás rendszeresítése érdekében létrehozta az Országos Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpontot, és kialakította a tantervek hármas rendszerét (Nemzeti Alaptanterv, kerettanterv, helyi tantervek).
2001 júniusában született meg a tankönyvpiac rendjét szabályozó törvény, amely jelentősen korlátozta a versenypiaci viszonyokat. 2001 második felében az Országgyűlés az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemet, majd nem sokkal később a Széchenyi István Egyetemet ismerte el. Az életen átívelő képzés meghonosítása érdekében fogadta el a T. Ház a felnőttképzésről szóló törvényjavaslatot, amely a terület koordinálására létrehozta az Országos Felnőttképzési Tanácsot, illetve a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet.
Az Európai Unióval folyatott tárgyalások az oktatás területén különösebb problémák nélkül zajlottak le. Az oktatással és a szakképzéssel kapcsolatos jogszabályok 1998. májusi átvilágítása során Brüsszelben kölcsönösen megerősítették, hogy ezeken a területeken a csatlakozás nem ütközik nehézségekbe. 1999 tavaszán az Oktatás, képzés, ifjúságpolitika fejezetet főtárgyalói szinten ideiglenesen lezárták. Magyarország nem tartott igényt átmeneti mentességekre.


Pokorni Zoltán

1962-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, magyar-történelem szakos középiskolai tanár. Nős, felesége pszichológus. Négy fiuk született. 1994-ig, képviselővé választásáig a Toldy Ferenc Gimnázium tanára. 1988-ban alapító tagja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének, 1993-ig a szervezet ügyvivője, szóvivője. 1993. október 1-jén lépett be a Fideszbe, ekkor minden szakszervezeti tisztségéről lemondott. A párt oktatáspolitikai kabinetjének vezetője, 1994-től a párt alelnöke, 1997-98-ban a Fidesz-MPP frakcióvezetője, 1998-tól Orbán Viktor kormányában oktatási miniszter. 2001. május 6-ától a Fidesz elnöke.


Pálinkás József

Pálinkás József 1952-ben született a Borsod megyei Galvácson. Fizikus, kutató professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1977-től 1996-ig az MTA Atommagkutató Intézetében dolgozott, 1991-1996 között az intézet igazgatója volt. 1983-tól 1985-ig az USA-ban, 1988-1989 között Svédországban dolgozott kutatóként. A rendszerváltozás idején belépett az MDF-be, később a Magyar Demokrata Néppárt alapító tagja volt, 2000 májusában a Fideszhez igazolt át. Az Orbán-kormányban az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára, a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadó testületének elnöke, majd Pokorni Zoltán pártelnökké választása után átveszi a miniszteri posztot. Alapító tagja a Professzorok Batthyány Körének.


Pokorni Zoltán
- miniszterként és politikusként is viszonylag népszerű
sikeresen végrehajtja a Fidesz oktatási programját, de a pedagógusbérek rendezésében csak részsikert ér el
- a Fideszen belül a békés politikus szerepét alakítja, szemben a harcias Kövér Lászlóval
- taktikai okokból távozik a minisztérium éléről, és pártelnöki megbízást kap


Pálinkás József
- keveset szerepel a médiában, háttérbe húzódik
- folytatja elődje munkáját, de új kezdeményezéssel nem jelentkezik


Jelentősebb jogszabályok

1999. évi LII. törvény a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról
1999. évi LXII. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény módosításáról
1999. évi LXVIII. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról
2000. évi XCVII. törvény a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról
2001. évi XXXVII. törvény a tankönyvpiac rendjéről
2001. évi LXVI. törvény az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem állami elismeréséről
2001. évi LI. törvény A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról
2001. évi CI. törvény A felnőttképzésről
2001. évi C. törvény A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről


A miniszter így látja...

Az első diploma megszerzésén túl tandíjmentessé tettük a gyesen és gyeden lévők további képzését is. Az önkormányzati ösztöndíj és a diákhitel bevezetésével szélesre tártuk az egyetemek és főiskolák kapuit. A 2001 őszén bevezetett diákhitelt máig több mint 70 ezer hallgató vette fel.
Létrehoztuk az oktatói és kutatói életpályamodellt. 1998 és 2002 között az oktatók reálkeresetét 36 százalékkal növeltük. A Felsőoktatási fejlesztési program keretében 11 intézményben indítottunk meg beruházásokat 50 milliárd forint értékben. A kormány tudománypolitikáját megfogalmazó Tudomány- és technológiapolitika 2000 című dokumentum ajánlásai alapján a kutatás és fejlesztés költségvetési finanszírozása 2001-ben 17,5 milliárd forinttal, 2002-ben 19 milliárd forinttal növekszik. Ez a két év alatti, a nemzetközi gyakorlatban példa nélküli 61 százalékos növekedés tette lehetővé, hogy 2001-ben 40 százalékkal növeljük a kutatói béreket és megkétszerezzük a versenypályázati finanszírozás forrásait. A Széchenyi terv kutatási, fejlesztési és innovációs programja keretében elindított Nemzeti kutatási és fejlesztési program pályázatait, nemzetközileg is sikeresnek elismert módon bonyolítottuk le.
Az informatikai fejlesztési programokban 1998 és 2001 között kétszeresére növeltük az internetes kapcsolattal rendelkező intézmények számát. Az egyetemi központokat, kutatóintézeteket, könyvtárakat összekötő hálózat adatátviteli kapacitását a korábbi ezerszeresére, valóban világszínvonalúra növeltük. Közel tízezer pedagógust térítésmentesen juttattunk modern számítógépekhez.
A közoktatásban a központi támogatás arányát 15 százalékkal növeltük, és megkétszereztük az 1100 fő alatti települések oktatási támogatását. Az Arany János tehetséggondozó programban közel ezer szegény sorsú, kistelepülésen élő tehetséges gyermek számára tettük lehetővé az igényes középiskolai képzésben való részvételt. Roma gyermekek támogatására külön programokat indítottunk.
A pedagógusok reálkeresete - szemben az előző ciklusban elszenvedett 16 százalékos reálkereset-csökkenéssel - 1998 és 2002 között 32 százalékkal növekszik. Kidolgoztunk egy a pedagógusi munka sajátos elemeit honoráló, önálló bérrendszert tartalmazó pedagógusi életpályamodellt.


Mások mondják...

Timár János és Polónyi István egyetemi tanárok, a Tudásgyár vagy papírgyár? című könyv szerzői: Nem sikerült megállítani az oktatás színvonalának csökkenését, amely 1950-től 1990-ig még lassú volt, de 1990-től felgyorsult. Nemzetközi felmérések és hazai adatok szerint is a hazai oktatás által nyújtott átlagos tudás alacsony és csökkenő színvonalú. Ennek egyik legfőbb oka a pedagógusoknak az ötvenes évekből örökölt, elképesztően alacsony keresete. A rendszerváltással ez az alacsony kereset gyorsan és radikálisan leértékelődött. Emiatt egyre kevesebb a tehetséges, jó pedagógus, különösen a fiatalok között. Ebben a helyzetben alapvetően elhibázott stratégia volt, hogy az elmúlt évtizedben, különösen a közelmúlt éveiben a felsőoktatást állították a fejlesztés középpontjába, ahelyett hogy előbb rendezték volna a pedagógusok munkabérét, és megerősítették volna a középfokú oktatást. A pedagógus-életpályamodell tervezete üres elképzelés, mivel a feltételezett béremelés (legújabban 2003-ig a nemzetgazdasági átlag 125 százalékára) tetszetős látszatintézkedés, amely nem javítja érdemlegesen a pedagógusok munkaerő-piaci helyzetét. Az erőltetetten és formálisan fejlesztett felsőoktatás nemcsak a diplomások tudásszintjének gyors romlását hozza magával, de a képzés struktúrája sem felel meg a munkaerő-keresletnek és még kevésbé a hatékonyság követelményének. A fejlett országok többségében az érettségi utáni, legfeljebb kétéves, gyakorlati irányú felsőfokú szakképzésben alakult ki a tömeges felsőoktatás. Magyarországon azonban ezt nemcsak későn, hanem mindmáig úgy fejlesztették, hogy inkább akadályozta, mint támogatta az új típusú képzés fejlődését.

Honti Mária, a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének elnöke: A folytatás és a módosítás, a kontinuitás mértékének helyes megtalálása és a valóság igényeihez való igazodás jellemezte a tárca tevékenységét. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban - leszámítva a szakközépiskola funkciójának némely tisztázatlanságát - az oktatás tartalmi, szerkezeti kérdéseiben nem alakultak ki jelentős feszültségek. A tárca érdemi módon megtartotta a tartalmi szabályozásnak azt a kezelését, amit Nemzeti Alaptantervnek nevezünk, de hozzáigazította azokhoz a szükségletekhez, amelyek részben a tankötelezettség kiterjesztéséből, részben a tartalmi modernizáció igényéből fakadtak. A kerettantervek igazodnak ahhoz is, hogy a közoktatás szerkezete döntően megmaradt a nyolcosztályos alapképzés és az erre épülő középiskolai képzés rendszerében. A kerettantervekhez illeszkedik az érettségi és felvételi vizsga viszonyának szabályozásában kitapintható szándék is. A kétszintű érettségi terve 1997-ben mondatott ki, a tartalmi és szervezeti kérdések kibontása már az új tárca feladata volt. A középszintű érettségi követelményrendszerét a kerettanterv megalapozta, de az emelt szintű érettségi esetében még folyik a felsőoktatással való konszenzus megtalálása, hogy ez a vizsga valóban kiválthassa a felvételit. Ennek egyik eleme az, hogyan lehet a majdani vizsgaközpontok működésében megteremteni azt a szervezeti formát, amely a vizsgáztatásban a felsőoktatás képviselőivel érdemi módon számol. Évtizedes léptékű feladat volt a felsőoktatás integrációjának törvényes kereteit megalkotni, s mindezt úgy, hogy bizonyos mozgásteret mégis sikerüljön biztosítani az intézmények számára. Az új, integrálódó és bővülő felsőoktatás hallgatóinak esélyeit érdemi módon javítja a diákhitel, amely nagyobb jelentőségű, mint a tandíj eltörlése. Befejezésre váró feladat ugyanakkor a kollégiumi helyek további bővítése.

Borbáth Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára: Nagy várakozások voltak 1998-ban a pedagógusok körében, amelyeket a minisztériumnak csak részben sikerült teljesítenie. Jó, de ellentmondásos kezdés volt az 1999-es év, amikor 16 százalékkal emelték a béreket, szeptemberben pedig 19 százalékra emelték a mértéket, igaz, a minőségi bérpótlék rovására. A közalkalmazotti bértáblát azonban befagyasztották, így a törvény által előírt bérek nem változtak. Örök konfliktus forrása, hogy az oktatásban dolgozó technikai személyzet, gazdasági vezetők, informatikusok illetménye nem emelkedett ilyen mértékben. 2000-ben rossz folytatás következett: a 8,25 százalékos emelés az inflációt sem követte. Igaz, később kompenzálták ezt, de a kiegészítés nem épült be az alapbérbe. 2001 ugyancsak jó, de ellentmondásos év volt: először 8,75 százalékkal emeltek, majd szeptembertől növelték a bérszorzót, de a tervezettnél nagyobb infláció csökkentette a felzárkóztatás ütemét, s ekkor nem is pótolták a veszteséget. 2001-ben a béremeléssel együtt a kötelező óraszámok is nőttek, de ez akkor lett volna következetes, ha több, egyébként is meglévő feladatot építenek az óraszámokba. Bár a 2001-es emelések hatása idén is érződik majd, a 2002-es év egyértelmű csalódás a 7,75 százalékos béremeléssel. Bár nincs minimálbéren dolgozó pedagógus, az elégedetlenséget fokozza, hogy a tanárok önkéntelenül is ehhez viszonyítják fizetésüket. Sajnos kísérlet sem történt a közoktatás finanszírozásának megváltoztatására. Kedvező ugyanakkor, hogy a tárca kezdettől párbeszédre törekedett az érdekképviseletekkel, s kezdeményezéseiket be is építette javaslataiba.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695