Az állam nagy zsebének őrzői (Kormányértékelés: pénzügyminiszterek)

2002-03-07

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte a minisztériumok tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.

A rettegett pénzügyminiszterekkel, Békesi Lászlóval vagy Bokros Lajossal ellentétben Járai Zsigmond ahhoz a minisztertípushoz tartozott, mint Medgyessy Péter. Miközben nem engedett jelentősen lazítani a fiskális politika szigorán, joviális fellépéssel, valamint a költségvetés nagyságához képest eltörpülő, de mégis jól kommunikálható jóléti intézkedéssel el tudta hitetni, hogy a megszorítások időszakának vége, a kormány újra költekezik. Az optimista hangvétel és a nagyobb állami költekezés látszata fontos elemei voltak annak a kezdeti törekvésnek, hogy a korábbi évek fegyelmezett költségvetési gyakorlatát folytató Fidesz mégis a "népnyúzó" Bokros-korszak leváltójának hirdethesse magát.

Általános vélekedés még azok körében is, akik nem akarják vitatni Bokros érdemeit, hogy kommunikációs stílusa ártott annak az ügynek, amit képviselt. Miért volt ennyire provokatív és kihívó, miért nem próbálta meg legalább barátságosan és megértően előadni azt, amit tenni kényszerült? - hangzott a kérdés az akkori kormánnyal szimpatizálók körében is. A válasz az, hogy a bírált kommunikációs stílus része volt annak a csomagnak, amit Bokros bevezetett. Hat évvel a rendszerváltás után Bokros Lajos bejelentette, hogy a szocializmusnak a gazdaság területén is vége van. Bár sokan nem vallják be, de éppen ez a nyers és kíméletlen hang volt az, ami miatt mindenki megértette a visszavonhatatlan változást, és nem a monetáris politika nyilvánosságra került elemeinek részletes ismertetése.

A Fidesz gazdaságpolitikája ezen a ponton valóban fordulatot jelent. A Járai-Chikán, s még inkább a Varga-Matolcsy páros azt a reményt keltette a gondoskodásban bízó állampolgárokban, hogy a Bokros által hangoztatott tétel nem igaz, a kényszerű öngondoskodás ellenére az állam korábbi gazdasági és jóléti szerepei közül jó néhány megőrizhető.

Ennek a szemléletváltásnak az érzékeltetésére jó példa a tandíjrendszer részleges eltörlése, a magánnyugdíjpénztárakba fizethető járulék mértékének befagyasztása és az adóreform elmaradása. A tandíj bevezetése azt üzente a társadalomnak, hogy minden szolgáltatásért fizetni kell. Azok, akik felsőfokú végzettséget szereznek, általában többet keresnek, és biztosabb körülmények között élnek, mint akik nem. Az iskola befektetés, amit annak kell megfizetnie, aki az előnyeit élvezni fogja. A tandíj eltörlése ezzel szemben azt a régi világképet hozza vissza, amelyben nem válik szét az egyéni boldogulás és a kollektív felelősség. A magánnyugdíjpénztárak járulékainak befagyasztása szintén az öngondoskodás ellenében erősítette az állami szerepvállalást. Miközben a nyugdíjreform elindítása az államháztartás átalakításának fontos és előremutató állomása volt, a jogbiztonság kérdését is felvető döntés az állami nyugdíjrendszer előnybe helyezéséről, a korábban meghaladni kívánt struktúra konzerválását eredményezi. Természetesen abból a szemléletből, amely az állami befolyás folyamatos növekedésében gondolkodik, nem következhet átfogó adóreform. Bár a Fidesz választási ígéretei között szerepelt a nagyarányú adócsökkentés ígérete, valójában az elmúlt négy évben növekedtek az átlagos munkavállaló adóterhei.
A költségvetési egyensúly fenntartása az elmúlt négy évben a pénzügyi kormányzat sikerei, az adóreform elmaradása viszont mindenképpen a kudarcai közé tartozik. Járai szerette volna elérni a kamatadó bevezetését, s ezzel egy időben néhány adófajta mérséklését, de nem sikerült keresztülvinnie akaratát.

A kormány felfogásának megfelelően "főkönyvelői" szerepkört betöltő Pénzügyminisztérium, amelyre nem a gazdaságpolitika meghatározása, hanem a költségvetés összeállítása és ellenőrzése tartozik, aktív szerepet játszott a Fidesz hangulatjavító, jóléti intézkedéseinek lehetővé tételében. A Járai által benyújtott 1999. és 2000. évi költségvetések mind kisebb inflációval számoltak, mint amennyi megvalósult. Az ellenzék és egyes szakértői intézetek szerint tudatosan alultervezett inflációval a kormány olyan, a költségvetésben nem szereplő többletbevételhez jutott, amelyet a zárszámadási törvény utólagos jóváhagyásával, szabadon költhetett el.

Járai Zsigmond eltért az előző évtized pénzügyminisztereitől annyiban, hogy részt vett erősen pártpolitikai indíttatású csatákban, és hűen végrehajtotta a miniszterelnök kívánságait. Kupa Mihály felhasználása a médiaelnökök elleni harcban volt az utolsó eset, amikor pénzügyminiszter nem közgazdasági természetű viszályok középpontjába került. Járai bejelentette, hogy érvénytelennek tartja az elődje által aláírt metrószerződést, s ezzel megadta a főváros ellen indított büntetőhadjárat alaphangját. Kinevezte Simicska Lajost Apeh-elnöknek, egyetértett az adórendőrség létrehozásával, illetve segítséget nyújtott a Surányi György jegybankelnök ellehetetlenítését célzó miniszterelnöki hadműveletekhez.

Feltehetően ez a pártpolitikai aktivitás volt az oka annak, hogy Járai kinevezését a Magyar Nemzeti Bank élére az ellenzéki pártok nem támogatták. Kétségtelen tény, hogy a független jegybank élére olyan személy került, akinek nem csak politikai szimpátiái ismertek, de cselekvő része lett olyan politikai küzdelmeknek, amelyek erőteljesen megosztották a magyar közvéleményt.

Járai helyére a fiatal, de mind a három parlamenti ciklusban gazdaságpolitikával foglalkozó fideszes Varga Mihály került. Mivel a kétéves költségvetés elfogadása után került a "költségvetési" minisztérium élre, a kormányzati gazdaságpolitika megjelenítésében nem ő, hanem a Széchenyi tervet propagáló Matolcsy György viszi a főszerepet. Varga így elsősorban a két évre tervezett költségvetés korrigálásaival volt elfoglalva. Hiába voltak nagyobb léptékű tervei, a kormány nem boldogult az önkormányzatok gazdálkodásának megújításával és az egészségügy finanszírozásának átalakításával sem.
A kormány túlzottan derűlátó várakozásai ellenére a világgazdasági trend Magyarországon is éreztette hatását, az elmúlt évben csökkent a gazdasági növekedés mértéke és a beruházások mennyisége, visszaesett az export, viszont az infláció nem csökkent a tervezettnek megfelelően. Legutóbb pedig a magyar gazdasági életet érte sokkolóan az, hogy a Magyar Nemzeti Bank kénytelen volt visszamenőleg pontosítani a fizetési mérleg hiányára vonatkozó adatokat, beismerve, hogy a hiány a korábban közöltnél kétszer nagyobb.
A problémát az okozza, hogy amíg a magyar gazdaság évről évre jobban teljesített, addig nem jelentett gondot az a kettős gazdaságpolitika, amely egyrészt a költségvetés kézben tartásából, másrészt a szükséges reformok elodázásából állt. A gazdasági nehézségek feltűnésével azonban egyre nagyobb a távolság a realitás és a Széchenyi tervben megfogalmazott keresletélénkítő-egyensúlymegőrző-növekedéspárti "magyar modell" között.

Ennek megfelelően a pénzügyminiszter egyre többször kénytelen eljátszani ugyanazt a szerepet, mint Martonyi János: a miniszterelnök népszerűnek szánt kijelentéseit korrigálnia kell a megfelelő fórumokon, ahogy Varga Mihály legutóbb tette Orbán Viktornak a forint erősödésére vonatkozó kijelentését követően, amely felbolygatta a magyar pénzpiacot.


Politikus pénzügyminiszterek

A Fidesz vezette kormány tudatos törekvése volt, hogy a "népnyúzóként" elhíresült Pénzügyminisztérium rovására megerősítse a gazdasági minisztériumot, és a pénzügyminisztert a költségvetés előkészítéséért és menedzseléséért felelős politikussá tegye. Az Orbán-kabinet első jelöltje a posztra a Fidesz régi szakértője, Urbán László volt, ám a bankárként is dolgozó politikus még a kormány megalakulása előtt, június 23-án visszalépett. A lemondás oka mögött Urbán egyik nyilatkozata húzódik meg, amelyben meglepő szókimondással fejtette ki: egy dolog a választási kampány, más dolog a kormányzás. Ezek után esett a választás arra a Járai Zsigmondra, aki éppen Orbán Viktor és Torgyán József leányfalui találkozójának napján, június 11-én jelentette be, hogy a hónap végéig távozik az ABN Amro (Magyar) Bank Rt. elnök-vezérigazgatói posztjáról. Felmerült, hogy a Magyar Nemzeti Bank főtanácsadójaként tevékenykedik tovább.
Járai pénzügyminiszterként leginkább költségvetési kérdésekben szólalt meg minisztersége idején, az infláció és a gazdasági növekedés adatainak kommentálása mellett rendre elutasította a pótköltségvetés szükségessége mellett érvelő és a kormányt az infláció tudatos alultervezésével vádoló ellenzéki felvetéseket, illetve néhány politikai témában is exponálta magát. 1998 augusztus végén egy kormányülés utáni tájékoztatón közölte, hogy a tőzsdén és a forintpiacon kialakult helyzetnek csak külső okai vannak. Az Orbán-kormány első költségvetésének tárgyalásakor minden korábbinál jobbnak nevezte a tervezetet. November közepén a költségvetési törvényjavaslat parlamenti vitájában pedig úgy fogalmazott, hogy 1999-ben a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága lesz a magyar.
A következő év elején Chikán Attila gazdasági miniszterrel és Surányi György jegybankelnökkel közös sajtótájékoztatójukon elhangzott, hogy 10 százalék alatti infláció várható az év végén, a költségvetés helyzete pedig a korábbi évekhez képest és a tervezetthez képest is javult, a gazdasági növekedés pedig elvileg elérheti az 5 százalékot. Márciusban a délszláv konfliktus kapcsán Járai londoni és egyesült államokbeli tárgyalásairól hazatérve közölte, hogy a jugoszláviai háborús helyzet nincs hatással a gazdaságunkra, Magyarország még mindig vonzó a külföldi befektetők számára.
1999 áprilisában a pénzügyminiszter a parlament költségvetési bizottságában megerősítette, hogy a kormány továbbra is a gazdaság 4-5 százalékos növekedésével számol, s ezen nem változtatnak sem a koszovói események, sem a hazai ár- és belvízhelyzet. A miniszter ekkor utalt először arra, hogy felmerült a kamatadó és az értékarányos ingatlanadó bevezetése is. Augusztusban újabb ötlettel állt elő Járai, az időközben elvérzett kamat- és ingatlanadó ötlete után a biztosítási adóról beszélt, s ettől - mint mondta - 3,2 milliárdos bevételt remél a kormány.
1999. augusztus 31-én lemondott tisztségéről a támadások kereszttüzébe került Simicska Lajos, akit Járai korábban bizalmáról biztosított. A lemondást a pénzügyminiszter és a miniszterelnök elfogadta.
Szeptemberben újabb ügyben került a vezető hírekbe a pénzügyminiszter. Orbán Viktor bejelentése indította el a lavinát. A miniszterelnök szerint ugyanis a jegybank az 1997-es államadósság-cserénél olyan tranzakciót hajtott végre, amellyel éppen akkora veszteséget okozott a költségvetésnek, mint amekkora a bécsi székhelyű kereskedelmi leányvállalatának a vesztesége. A kormányfő kijelentette, hogy addig nem írja alá Szapáry György alelnöki kinevezését, amíg nem tisztázódnak a bécsi bank ügyei. A pénzügyminiszter nyilatkozataiban finoman ellentmondott Orbán Viktornak, állítván, hogy az adósságcsere törvényes volt.
Októberben az újabb költségvetési vitában Járai elmondta, hogy a kormány 6-7 százalékos inflációval és átlagosan 8,3 százalékos béremeléssel, valamint a nemzeti össztermékhez képest 3,5 százalékos államháztartási hiánnyal számol. A költségvetés elfogadása mellett Járai menedzselte a pénzügyi szervezetek állami felügyeleteinek összevonásáról szóló törvényt is. A javaslat parlamenti expozéjában a pénzügyminiszter kiemelte: az új szervezet a három addig meglévő szervezet szakmai bázisára és tevékenységére épül, s a kormány irányításával hatékonyabban tudja ellátni ellenőrző funkcióját. Az ellenzék a vitában megkérdőjelezte, hogy kormányszervként képes lesz független maradni az intézmény.
2000 májusában Járai beismerte, hogy a kormányzat által tervezett 6-7 százalékos infláció helyett 7-8 százalékos várható. A hónap végén a Mol vezetőivel folytatott tárgyalásait jelentős médiafigyelem követte. Járai arra kérte a benzinforgalmazókat, hogy mérsékeljék az üzemanyag árát. Orbán Viktor pedig úgy fogalmazott, hogy a kormánynak vannak olyan hatósági és gazdaságpolitikai eszközei, hogy mértéktartóbb árképzésre tudja ösztönözni a Mol Rt.-t.
2000 második felében, Surányi jegybankelnök távozása kapcsán egyre többször merült fel utódként a pénzügyminiszter neve. November 25-én aztán Orbán Viktor is bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdett Járai Zsigmonddal arról, hogy ő töltse be az MNB elnöki posztját Surányi mandátumának lejárta után. Végül december 13-án kiderült, hogy Járai pénzügyminisztertől - aki 2001 tavaszán az MNB elnöke lett - Varga Mihály veszi át a tárca irányítását. A döntést az ellenzék hevesen támadta, elfogadhatatlannak tartva, hogy az MNB élére nem pártpolitikától mentes gazdasági szakembert választott a kormány.
Varga Mihály, aki lassan egy évtizedes parlamenti szakpolitikai tapasztalatokkal rendelkezett, 2001. január elsején lépett hivatalba. Az új pénzügyminiszter ismét korrekcióra kényszerült, áprilisban azt javasolta, hogy módosítsák az eredeti 5-7 százalékról 6-7 százalékra az év végéig várható inflációs prognózist. Varga a gazdaságpolitikai témák mellett elődjénél is aktívabban szólalt meg pártpolitikai témákban, és megfogalmazásai is jobban illeszkedtek a Fidesz kommunikációs elemeihez. A kampány beindulásával párhuzamosan a miniszter is gyakran reagált az ellenzéki felvetésekre, például november végén az MSZP "Tények és hazugságok" című országos videokonferenciáján elhangzottakra válaszul közölte, hogy a kabinet intézkedéseinek következtében 3500 milliárd forint maradt a vállalkozásoknál és a családoknál a kedvezmények és a támogatások révén.


A kormány törvénygyára

A Járai-Chikán-Surányi triász egy biztos szakmai alapon álló gazdaságpolitika reményét vetítette a magyar gazdasági élet szereplői elé 1998-ban. Feladat akadt bőven az adóreformtól a tőkepiacok rendbetételéig számos nagy horderejű jogszabály megalkotása várt a tárcára.
A minisztérium a kormány "törvénygyárának" számít. A minisztériumok közül a legtöbb, szám szerint 82 törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek. Ez közel ötöde a kormány által benyújtott összes javaslatnak. Ebből 36 valamilyen nemzetközi tárgyú megállapodás kihirdetésére irányult.
1999 novemberéig módosult az államháztartási törvény, az adózás rendjéről szóló törvény, a jövedéki adókról szóló törvény, az illetéktörvény, a társasági adókról szóló törvény, a gépjármű-adóról szóló törvény, a személyi jövedelemadóra vonatkozó törvény, az egészségügyi hozzájárulást szabályozó törvény, valamint az áfatörvény is. - sok kisebb, de az egyes adók, illetékek valorizálását magába foglaló módosítássorozatból csak a helyi adókról szóló törvény módosítását nem sikerült elfogadni, mert a tárca visszavonta a javaslatot.
Jelentős szervezeti változásokat is hozott ez a ciklus. A tárca javaslatára fogadta el az Országgyűlés 1998 decemberében az adórendőrség felállításáról szóló jogszabályt. Az új erőszakszervezet létrehozása komoly vitát váltott ki: elsősorban az adórendőrök hatáskörét és az általuk igénybe vehető kényszerítő eszközöket érte kritika. Utólag az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, hogy egyszerű "feles" törvényként hozták létre az adórendőrséget, holott az kétharmados többséget igényelt volna. Ezért 2003 januárjától nem gyűjthetnek adatokat az adórendőrök.
1999 decemberében létrejött a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a korábbi Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosítási Felügyelet, valamint az Állami Pénztárfelügyelet összeolvasztásával. 2001 májusában alakult át a Magyar Fejlesztési Bank, és létrejött egy teljes egészében állami tulajdonban lévő bank. Speciális jogállására jellemző, hogy elsősorban nem haszonszerzésre törekszik, és az állam készfizető kezességet vállal minden kötelezettségéért. Ennek ellenére az intézményt védi a banktitok. A bank tevékenységét azóta folyamatosan támadja az ellenzék. Többek között ez az a pénzintézet, amely a közbeszerzés nélküli autópálya-építéseket finanszírozza.
A nagy átfogó törvényeket is módosíttatni kívánta a tárca. 2000 júniusában szavazta meg a parlament a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvény módosítását. A módosítással egyes jogharmonizációs, elsősorban fogyasztóvédelmi célok valósultak meg. 2000 szeptemberében fogadta el az Országgyűlés a számvitelről szóló törvényt. A korábbi törvény újrakodifikálásával beépítették az EU irányelveit és a különböző nemzetközi standardeket.
2000 decemberében a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt is elérte a módosítás. A cél az volt, hogy a magyar szervezetek ne legyenek versenyhátrányban, és a magyar szabályozás ne legyen szigorúbb, mint az uniós. 2001 júliusában fogadta el az Országgyűlés a pénzügyi salátatörvény néven említett jogszabályt, mely egyszerre módosította az államháztartási, a társasági adóról szóló, a helyi adókról szóló, az illetékekről szóló, az értékpapír- és a hitelintézeti törvényt, valamint módosította az APEH-ra vonatkozó szabályokat is.
Jelentős változást hozott a 2001 decemberében elfogadott új tőkepiaci törvény. A törvény a változó gazdasági környezet (devizaliberalizáció) miatt egységesen szabályozza a tőkepiacra vonatkozó szabályokat. Szintén ebben a hónapban vált konvertibilissá a forint.
2001 decemberében fogadta el az Országgyűlés a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló törvényt. Ez a jogszabály megszüntette a bemutatóra szóló betétek intézményét. A legnagyobb vihart kavart változás azonban az úgynevezett "téglatörvény" okozta, amely kötelezi a könyvelőket, hogy minden gyanús számviteli akciót jelezzenek a hatóságoknak. Az érintettek Alkotmánybírósághoz fordulnak.
Két tartozása maradt a tárcának: az 1999 szeptemberében benyújtott szerencsejáték-törvény még mindig tárgysorozatban van, míg a 2000 novemberében, a lakás-takarékpénztárakról szóló javaslatát a tárca vonta vissza.


Járai Zsigmond

Járai Zsigmond, az Orbán-kormány első pénzügyminisztere 1951-ben született Biharkeresztesen. Diplomáját a Marx Károly (Budapesti) Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerezte 1976-ban népgazdasági tervező-elemző szakon. Pályáját az Állami Fejlesztési Bankban kezdi, 1987-től már a Budapest Bank értékpapír-irodájának, a tőzsde bölcsőjének vezetője, így lesz a Tőzsdetanács első elnöke. A tőzsdetagok 1996-1998 között újra megválasztják e posztra. A rendszerváltás előtt 1989-1990 között pénzügyminiszter-helyettes, ezt követően a londoni James Capel & Co. kelet-európai igazgatója. 1993-95-ben a Samuel Montagu Rt. ügyvezetője, majd 1995-98 között a Magyar Hitel Bank, később ABN Amro (Magyar) Bank vezérigazgatója. Az Orbán-kormányban pénzügyminiszter, majd 2000 márciusától a jegybank elnöke.


Varga Mihály

Varga Mihály, az elmúlt század legifjabb magyar pénzügyminisztere 1965-ben született Karcagon, 1988 óta tagja a Fidesznek, amit mára alelnökséggel jutalmaztak a párttagok. Pályáját 1989-ben a közgazdászdiplomával a zsebében a 43. számú Állami Építőipari Vállalat gazdasági revizoraként kezdte, majd gyors váltással a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Intézet közgazdasági munkatársa lett. Az első szabad választások után már ott ül a Fidesz-frakció padsoraiban mint frakcióvezető-helyettes. Az adó- és bankkonszolidációt vizsgáló bizottság, illetve a gazdasági bizottság elnöke 1995-1998 között. 1995-96-ban tanít a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán, címzetes főiskolai tanár. 1998-tól a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, 2000. januártól pedig minisztere. Nős, két leány- s egy fiúgyermek édesapja, a Karcagi Református Egyház presbitere és a Johannita Rend lovagja.


Járai Zsigmond

- Pozíciója stabil, élvezte a kormányfő bizalmát
- A közvélemény számára népszerűbb, mint a pénzügyi világban
- Gyakran vállal hálátlan politikai szerepet (Pl. Surányi meghurcolása)
- Mindig teljesíti "főnöke" utasításait, még akkor is, ha az veszélyes lehet a pénzügyi stabilitásra


Varga Mihály

- Folytatja elődje politikáját
- Gyakran exponálja magát politikai és kampányügyekben
- Próbálja korrigálni Orbán Viktor rögtönzéseit


Jelentősebb törvények


1998. évi XCIII. törvény az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól
1999. évi CXXIV. törvény a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről
2000. évi XCVIII. törvény a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló
1995. évi XCVI. törvény módosításáról
2000. évi C. törvény a számvitelről
2000. évi CXXIV. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény módosításáról
2000. évi CXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről
2001. évi XX. törvény a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról
2001. évi L. törvény a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról
2001. évi LXXXIII. törvény A terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről
2001. évi XCIII. törvény A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról
2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról


Mások mondják...

Dióslaki Gábor, a Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke: a tőzsde a kisgazdák kormányra kerülését gyanakvással fogadta, az akkori esést az árfolyamok jó fél év alatt heverték ki. Ezt követően jöttek a kormányzati beavatkozások: a gyógyszer- és a gázárakat a kormány befagyasztotta, pontosabban a szociális költségeket a magánszférával fizettette meg.
A külföldi befektetőket elkedvetlenítette a kormány tőzsdepolitikája, ami a forgalom visszaesésében mutatkozott meg. Kifejezetten a kisbefektetőket érintette hátrányosan, hogy a tőzsdei papírok árfolyamnyereségére is kiterjesztették a 20 százalékos adót, bár némi könnyítésekre az idén sor került. Az új értékpapírtörvény előkészítésébe szinte csak a befektetőket nem vonta be a Pénzügyminisztérium. Igaz, a Pacsi Zoltán által vezetett munkacsoport törvénytervezete végül egy minisztériumi fiókban landolt, s Varga Mihály kinevezése után újraírták a jogszabályt.
Nem zárult le a kárpótlási folyamat, bár az Antenna Hungária részvényeit felajánlották az alanyi kárpótoltaknak, a spekulánsok ebből nem jegyezhettek, amely szerintünk alkotmányellenes. Ennek ellenére még mintegy 2-3 milliárd forintnyi kárpótlási jegyet birtokolnak az alanyi kárpótoltak, s még kétszer ennyi van a spekulánsok kezében. A pénzügyi kormányzat és a befektetők viszonyát jól jellemzi a Postabank-ügy. Érvényes bírósági határozat ellenére a kormány csak annak a néhány Postabanki kisrészvényesnek hajlandó 1998-as árfolyamon beváltani értékpapírjait, akik ezért pereltek. A 10 ezer forint feletti árral szemben a többi "károsultnak" mindössze néhány forintot ajánlanak a mai napig. Kisbefektetői szemmel összegezve az elmúlt négy évet azt állíthatom, hogy a kormány nem tőkepiacbarát politikát folytatott.

Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke: a Pénzügyminisztérium a Fidesz kormányra kerülése után rövid időn belül kidolgozta a szükséges adóváltozásokat tartalmazó dokumentumot, ám az nem került a kormány elé. Zara sajnálja, hogy ennek megvalósításához nem volt meg a politikai akarat. A koncepció része volt többek között az általános forgalmi adókulcsok közelítése az uniós gyakorlathoz. Ennek elvetése miatt a csatlakozás után kerülünk majd nehéz helyzetbe.
Bár az átalányadózást kis mértékben kiszélesítették, Zara László nehezményezi, hogy nem tették lehetővé a kisvállalkozók egyszerűsített adózását, nem csökkentették adminisztrációs terheiket és továbbra sem részesülhetnek adókedvezményben. Igaz, tavaly 10 millió forintos beruházásig "látszólagosan" társasági adókedvezményt vehettek igénybe, ám csak ősszel (a parlamenti választások után) derülhet ki, hányan is vették azt igénybe. Félő, hogy csak igen kevesen, mivel maximum 1,8 millió forint kedvezmény eléréséhez 8,2 millió forintot a tőkehiányos kicsiknek kell előteremteni, annyi nyereségük pedig nincs. Így aztán majdnem nevetséges, hogy ebben az évben 30 millió forintra nőtt a beruházási kedvezmény fölső határa.
A kicsik nagy problémája az is, hogy ebben a kormányzati ciklusban módosított számviteli törvény a nagy cégekkel majdnem azonos feladatokat ró rájuk. Sok érintett ma még csak nem is sejti, hogy 2003. január 1-jétől a kétszemélyes betéti társaságoknak (bt.) is kettős könyvvitelt kell végezniük. A kétszázezer bt. nagy részének ma még fogalma sincs, hogy akkor is adót kell majd fizetnie, ha már számlázott, de még nem kapta meg a pénzt. A számviteli törvény másik nagy problémája, hogy miközben hiányos a keretszabályozás, ugyanakkor a részletszabályozás túlzott.
Megítélése szerint nem helyénvaló, hogy a szociálpolitika keveredik az adóval. Mint ismert, az szja-ban lehet érvényesíteni a lakáskölcsönök kedvezményét.
Mindkét miniszter megmutatta emberi arcát az egyesülettel folytatott, adótanácsadókat érintő tárgyalásokon, ám később nem képviselték saját véleményüket, hanem azt, amit a politika elvárt tőlük - mondta Zara László. Így aztán a szóbeli megállapodások a gyakorlatban nem valósultak meg.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695