Phare-miniszterként felesleges (Kormányértékelés: Phare-programokat koordináló tárca nélküli miniszter)

2002-03-07

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte a minisztériumok tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.

Az elmúlt években sokkal kevesebb tájékoztatást kaptak a magyar polgárok az Európai Unió normáiról és működéséről, mint az indokolt lett volna. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, mint az, hogy az uniós PHARE-pénzek jelentőségéről szinte alig tud valaki. Ezek a támogatások nem csak azért fontosak, mert a milliárdos segélyek jól jönnek a szerény költségvetési forrásokkal rendelkező országnak. A brüsszeli adminisztráció a PHARE-segélyeket arra is használja, hogy felmérje a felvételét kérő ország felkészültségét a csatlakozásra. Mivel a PHARE-támogatásokat csak az unió szigorú elvárásainak megfelelően lehet elkölteni, pontosan megállapítható, hogy az adott ország mennyire lenne képes beilleszkedni az unió szervezetébe. A segélyek elköltésének képességét (az úgynevezett abszorpciós kapacitást) azért vizsgálják olyan alaposan Brüsszelben, mert a majdan felvételt nyerő országokra hosszú évekig fognak a PHARE-támogatásoknál sokkal nagyobb összeget költeni az uniós kasszából.

Amikor Brüsszelben azt tapasztalják, hogy a korábban már odaítélt támogatási programokat egy ország nem tudja maradéktalanul felhasználni, mint az korábban számos alkalommal megtörtént Magyarország esetében, akkor azt a következtetést vonják le, hogy az államigazgatás szervezettségi foka és minősége elmarad az uniós kívánalmaktól. Magyarország többször vesztett el már elfogadott támogatásokat ilyen okokból. A kelet-európai országok gyors csatlakozásának nyugat-európai ellenzői hatásos érvekhez jutnak ezekben az esetekben. Nem kell elsietni a felvételt - mondják -, mert a nyugati adófizetők pénzét nem szabad rosszul szervezett és pazarló államigazgatásokon keresztül költeni.

A PHARE-pénzek felhasználásának korábbi nehézségei indokolták a feladat kiemelését a kormányzati munkán belül. Ezt azért érdemes leszögezni, mert az új miniszteri poszt létrehozását és Boros Imre kinevezését a közvélemény kizárólag a kisgazdapártnak tett engedménynek tekintette. A kisgazdapárt igényeinek kielégítése persze fontos szerepet játszott, hiszen a PHARE-támogatások koordinálására éppen úgy megfelelő lett volna egy államtitkárság létrehozása a Külügyminisztériumban vagy a kancellárián, de maga a feladat mindenképpen indokolta a megkülönböztetett figyelmet, ezért önmagában Boros kinevezése nem tekinthető merő hatalmi játszmának.

Más kérdés, hogy Boros mennyire tudott változtatni a korábbi gyakorlaton. Az Economist 1999. november 6-ai számában idézte a budapesti EU-delegációvezető, Michael Lake szavait, aki "majdnem katasztrofálisnak" nevezte, ahogyan a magyar kormány a PHARE-ügyeket kezeli. A kritika okai továbbra is a támogatási kérelmek pontatlanságai, hiányosságai és késései. Az akkori hibákról azonban elsősorban nem Boros tehetett. Hiába hoztak létre ugyanis egy miniszteri szintű koordinációt, a kormányzati struktúra nem idomult ehhez a változáshoz. A támogatásokhoz szükséges programtervezés feladatait továbbra is az egyes minisztériumok - meglehetősen háttérbe szorított - PHARE-irodái végzik el. Boros hatásköre látszólagos, alkuereje a kormányban kicsi. Sokan úgy vélik, Orbán Viktor az új miniszteri poszt létrehozásával jelezni akarta az EU-nak, hogy kormánya komolyan veszi a korábbi kritikákat, miközben a valójában súlytalannak szánt hivatallal a kisgazdák által kívánt koalíciós arány is elérhető volt.

Borost személyes ambíciója azonban arra vezette, hogy gyenge pozíciója ellenére is gyakran elérte az illetékes minisztériumi osztályoknál, hogy elvégezzék feladatukat, így 2001-re sikerült a PHARE-pénzek felhasználásában a lemaradásokat nagyrészt behozni. Ezért Michael Lake nyilvánosan is többször elismerését fejezte ki.

Boros Imrének sikerült már elveszettnek hitt uniós támogatásokat is visszaszereznie. Nevezetes eset, amikor Pepó Pál 12,5 milliárd forint segélyt tett kockára azzal, hogy a tárgyalások közben a már elfogadott támogatási listával szemben váratlanul egy új javaslattal állt elő. Ez utóbbi már nem tartalmazta a fővárosi beruházásban épülő pusztazámori szemétlerakót, a budapesti szemétégető rekonstrukcióját és a hozzá tartozó füstgáztisztító korszerűsítését. A szakmailag nem indokolt koncepció láttán az uniós küldöttek felfüggesztették a megbeszéléseket, s csak a tárca nélküli miniszter közbenjárására döntöttek úgy, hogy ismét tárgyalnak.
Boros Imre három évig keveset szerepelt a nyilvánosság előtt.

Boros a nagy infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztésekre költhető ISPA-támogatásokat is koordinálta. Ezek teljes csöndben történtek, kivéve azt az esetet, amikor az autópálya-építések közbeszerzési problémái kapcsán az ellenzék felvetette, hogy a kormány uniós támogatásoktól fosztotta meg az országot, hogy saját klientúráját juttathassa előnyökhöz. Ellenérvként az hangzott el, hogy Magyarország azért volt kénytelen csak vasúti és nem közúti fejlesztésekre pályázni az ISPA-alapból, mert Brüsszel felhívta a figyelmét rá, hogy csak ezekre fog pénzt adni számunkra. Az EU tagadta, hogy ilyen módon beavatkozott volna a pályázatok előkészítésébe.

Sokan azt feltételezték, hogy a PHARE-pénzek elosztása a kisgazdák zsákmányterülete lesz, de a miniszter nem keveredett ilyen botrányba. A kormányzati ciklus első felében inkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rendíthetetlen kitartással bírálta Surányi Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Mivel a vezető kormánypárt, a pénzügyminiszter és a miniszterelnök mégsem támadhatta folyamatosan az MNB elnökét, a Surányi ellehetetlenítését célzó kormányzati erőnek nem lehetett ellenére a kisgazdák hangos kampánya.

A miniszterelnökhöz lojális és megbízható tárca nélküli miniszter a Torgyán eltávolítása körüli küzdelmekben kapott igazán fontos politikai szerepet. A rendcsinálást felvállaló és a kisgazdapárt "polgári" arcának mutatkozó Borost egy időre még a sajtó is felkapta. Egyik szervezőjévé vált a Torgyánhoz nem hű kisgazdák parlamenti mozgalmának, az ő munkájának is köszönhető, hogy a kisgazdabelharcok ellenére fennmaradt a kormánytöbbség. Torgyán nem tudta megakadályozni Boros kinevezését az agrártárca élére. Az átmenetileg két tárcát is irányító miniszter nekilátott az elmúlt évek agrárügyeinek szelektív feltárásához, amely aztán Szabadi Béla volt államtitkár előzetes letartóztatásához vezetett.

Amikor 1998. június 17-én kiderült, hogy a Fidesz-FKGP-megállapodások nyomán az uniós PHARE-segélyek elosztását koordináló tárca nélküli miniszteri pozíció jön létre, amelyre a kisgazdák Boros Imrét jelölik, a sajtó egyrészt politikai alkunak, és nem tartalmi értelemben vett racionális döntésnek minősítette az esetet, másrészt igyekezett bemutatni a jelöltet. A Figyelő például így fogalmazott. "... az új kormánykoalíció egyik legellentmondásosabb miniszterjelöltje Boros Imre. Kevesek pályafutását kísérte olyan megkülönböztetett figyelem az elmúlt évtizedben, mint a kisgazdák delegáltjáét. Jóformán minden egyes munkahelyén végzett tevékenysége újságcikkek garmadát váltotta ki. Az is tény, hogy a személyével szemben a pénzügyi körökből származó kedvezőtlen híreszteléseket egyetlen esetben sem sikerült bizonyítani. Boros Imre nem hagyja hidegen az embereket. Ő az a típus, akit vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon nem. Pénzügyi körökben általában az utóbbi érzés a jellemző."

Boros - aki a rendszerváltás előtt az MNB-ben párttitkár is volt - a konzervatív kormány minisztereként szinte alig-alig jelent meg a nyilvánosság előtt. Egyetlen kivételt a részben PHARE-pénzből épülő magyar-szlovén vasút építése jelentette, amely a tervek szerint a segélyek felhasználását ellenőrző miniszter, Boros Imre szülőföldjét és üzleti érdekeltségeinek egyik központját is útba ejtette. A 95 lelket számláló Zala megyei faluban, Csödén a település szélén ráadásul megállóhely is létesült. A miniszter ennek kapcsán azért került reflektorfénybe, mert nem csupán a faluban született, hanem a térségben családjának számos üzleti érdekeltsége is van.

A csödei ügyön kívül azonban a miniszter nem került a lapok címoldalára, egészen 2001 elejéig. Ekkor, különösen február-márciusban a kisgazda belháborúnak köszönhetően a miniszter szinte minden nap a vezető hírekben szerepelt. Torgyán József lemondását követően február 12-én exponálta először magát Boros, amikor Bánk Attila, Horváth Béla, Pokol Béla, Turi-Kovács Béla és Várhelyi András társaságában Polgári Platform létrehozásában vállalt szerepet. 15-én Gyimóthy Géza, a leköszönő Torgyán által ajánlott miniszterjelölt az FKGP egységének érdekében bejelentette: nem vállalja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetését. A miniszterelnök ekkor ideiglenesen Boros Imre PHARE-minisztert bízta meg az agrártárca vezetésével.
Borost a kisgazdapárton belül kemény támadások érték. Torgyán József az általa kiválasztott minisztert leginkább párttitkári múltja miatt bírálta.

Az ideiglenes földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ellentámadásba lendült: pár nap múlva büntetőfeljelentést tett a tárca volt politikai államtitkára, Szabadi Béla ellen, mert - mint állította - az ellenőrzés súlyos jogellenes cselekményeket tárt fel, és a volt politikai államtitkár minden kontroll nélkül rendelkezett a pénzeszközök és a tárcához tartozó intézmények fölött. A megrendült helyzetű kisgazdapártelnök ezt követően még intenzívebben támadta Borost, akit március közepén az FKGP Csongrád megyei nagygyűlésének résztvevői lemondásra szólítottak fel. Március 20-án Torgyán József bejelentette, hogy az FKGP elnöksége visszahívta a kormányból Boros Imrét, s a döntést azzal indokolta, hogy Boros módosította az agrártámogatási rendeletet. Másnap a miniszterelnök közölte: nem menti fel Borost, mert nem engedi, hogy a kisgazdapárt belső vitái elérjék a kormányt.
Április végén az FKGP fegyelmi bizottsága Boros Imre ellen pártfegyelmit kezdeményezett, és felfüggesztette a párttagságát. Május elején a párt ceglédi nagygyűlése és országos választmánya megszavazta Boros visszahívását is a miniszteri posztról, ám a május 11-ei Orbán-Torgyán-találkozón a kisgazda-pártelnök csak annyit ért el, hogy írásban a felek rögzítették álláspontjukat arról, hogy az FKGP visszahívása ellenére posztján maradt - a környezetvédelmi tárca vezetőjével, Turi-Kovács Bélával együtt - a PHARE-ügyekért felelős tárca nélküli miniszter.

Boros pártból való kizárása már csak formaság maradt: július 3-án - Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszterrel, Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezetővel, Balogh Gyula, Orosházi György és Hanó Miklós országgyűlési képviselőkkel együtt - az FKGP fegyelmi bizottsága Boros talpára is útilaput kötött.
A miniszter azonban nem vált "politikai hullává": a kormány iránti lojalitásáért cserében 2002-ben esélyes kormánypárti jelöltként szállhat versenybe szülőföldjén a parlamenti mandátumért.


Boros Imre, a Phare-programokat koordináló tárca nélküli miniszter (1998. július- )
1947-ben született Csödén. 1970-ben szerzett diplomát a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügy szakán. 1970 óta a pénzügyi tanszéken, 1998-tól a Soproni Egyetemen tanít. Több mint 20 évet töltött a bankszektorban, a Magyar Nemzeti Bankban különböző beosztásokban devizakereskedelemmel foglalkozott, majd nemzetközi vezérigazgató-helyettes volt. 1990-93 között külföldi érdekeltségű bankokban dolgozott vezetőként, a Kultúrbank igazgatótanácsának elnöke volt. 1993-94-ben az Állami Vagyonkezelő Rt. ügyvezető igazgatója, 1995-től a Finconsult Kft. ügyvezető igazgatója. A szaksajtóban számos írása jelent meg, közülük több idegen nyelven. Nyelvtudása: angol, német, orosz, spanyol. A kisgazdák banki, pénzügyi főtanácsadója. Orbán Viktor kormányában a Phare-programokat koordináló miniszter, rövid ideig egyidejűleg ellátta az agrárminiszteri teendőket is. Nős, három gyermeke van.


Boros Imre (Phare)

- Keveset szerepel a médiában, akkor is csak botrányok kapcsán
- Nem tudni, milyen munkát is végez valójában


Mások mondják...

Alain Bithorel, az EU magyarországi delegációja PHARE-osztályának volt vezetője, jelenleg politikai tanácsadó: Boros Imre miniszterről alapvetően csak jót mondhatok. Már a kezdetektől közeli kapcsolatot alakítottunk ki, és Michael Lake volt nagykövettel közös döntés alapján először heti, majd havi rendszeres találkozókat tartottunk vele és csapatával, hogy megtaláljuk a PHARE-pénzek felhasználásában felhalmozódott jelentős lemaradás felszámolásának módját. Boros a mai napig nyitott a delegáció véleményének meghallgatására és érti, hogy a játszma neve: együttműködés. A lemaradások ledolgozása alapvetően az ő tevékenységéhez köthető, hiszen komoly stábot állított fel, megfelelő forrásokat biztosított, és ő volt az, aki addig nyüstölte a minisztériumokat, amíg elvégezték a feladatukat. Jó menedzser, aki a fontos pillanatokban helyes döntéseket hozott. A delegáció csak azt sajnálja, hogy Borossnak nem volt hatásköre a többi minisztérium fölött PHARE-ügyekben. Akkor ugyanis még gyorsabban javulhatott volna a pénzek felhasználása.

Szita Károly, Kaposvár polgármestere, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke (Fidesz): korrekt, szavát megtartó, ügyeket elintéző miniszter. Számunkra kiemelt fontosságú politikus, mivel az infrastrukturális beruházások jó része a megyei jogú városokban történik. Sokat lobbizott azért, hogy az ISPA- pénzekből minél több jusson a magyar településeknek, és azon fáradozik, hogy lerövidüljön a pályázatok elbírálásának ideje. Azokat ugyanis most Brüsszelben hagyják jóvá, és ez általában másfél évet vesz igénybe. A döntés megszületéséig azonban például itt Kaposváron nem építhettünk egy folyóméter csatornát sem, mert a már megkezdett beruházásokat az EU nem támogatja - mondta Szita.

Varga László, a Zala megyei közgyűlés elnöke (MSZP): Boros Imre tevékenysége számomra csak kétfelé választva értékelhető. Egyrészt hihetetlen energiával foglalkozott egyéni választókerülete gondjaival-bajaival. PHARE-miniszterként azonban nem érzékeltem ugyanezt. A megyében a PHARE-beruházások - szlovéniai vasút, a 74-es út Zalaegerszeget elkerülő szakasza, a zalaegerszegi hulladékdepónia - még mind 1996-os döntéseken alapulnak, csak a gyümölcsük érik be most. Akár személyes mulasztásával is magyarázható, hogy két évet késett a SAPARD-irodák felállítása, és ezért az ország forrásokat veszíthet. Persze a SAPARD-irodák felállítása főleg az agrárminisztérium hatáskörébe tartozott, de hatékonyabban közreműködhetett volna a PHARE-miniszter, mert a két terület nem volt elszigetelve egymástól.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695