A visszahúzódó csúcsminiszter

2002-03-07

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte a minisztériumok tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.

Az Orbán Viktor által megvalósított kormányzati modell újszerű a magyar közjogi rendszerben, s bár nem szükségszerű, mégis egyenes következménye az 1990-es MDF-SZDSZ-paktumnak. Az akkori vezető kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt megállapodása kitüntetett szereplővé avatta a kormányfőt. A konstruktív bizalmatlanság intézményének bevezetése megszilárdította a mindenkori miniszterelnök helyzetét, elsősorban a saját, kormánypárti riválisaival szemben. Ráadásul a miniszterek közvetlenül nem visszahívhatók, kinevezésük és felmentésük a miniszterelnök döntésén múlik. A miniszterelnök tehát nem első a miniszterek között, hanem egyértelműen felettük áll, legitimitása közvetlenül a parlamenttől származik.

A miniszterelnöki felelősség elve indokolja annak az apparátusnak a megnövelését, amely a kormányfő munkáját segíti. A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) átalakulása kancelláriává azonban már annak a felfogásnak köszönhető, amelyet a kancellári kormányzáshoz vonzódó Orbán Viktor magáénak vall. Mivel a végrehajtó hatalom egy személyben összpontosul, elsősorban a mindenkori kormányfő habitusán, képességein és a pártján belüli helyzetén múlik, hogy a politikai akarat koncentrált megjelenítésére alkalmas kancellár jellegű miniszterelnök szerepét mennyire képviseli. Orbán Viktor párton belüli elsőségét nem kérdőjelezi meg senki, képességei alapján messze kiemelkedik párt- és minisztertársai közül, habitusa pedig nyilvánvalóan az autoriterebb kormányzati modell kialakítására sarkallja.

Demokratikus jogállamban minél nagyobb a miniszterelnök hatalma, annál nagyobb a felelőssége. Erre az átfogó miniszterelnöki felelősségre hivatkozott Orbán, amikor a hadügyminisztere feje felett beleszólt az új tábornokok kinevezésébe, igaz, ugyanezt a felelősséget nem ismerte el, amikor Szabadi Béla kapcsán kiderültek az agrártárca éveken át folyó visszaélései. A lehetőségek és a mozgástér maximumát kihasználni kívánó miniszterelnöki hatalomnak szüksége van a kormány döntéseit előkészítő és a kormányzást végrehajtó, az egyes minisztériumokat is kézben tartó csúcsminisztériumra. A Miniszterelnöki Hivatal esetében a hatalomkoncentráció mennyiségi növekedése minőségi változáshoz vezetett, új, a rendszerváltás óta példátlan hatalmi centrum jött létre a miniszterelnök körül.
A stratégiai fontosságú tárca élére Stumpf Istvánt nevezte ki a miniszterelnök, akivel régóta bizalmi viszonyban állt. Stumpf nemcsak tanította a Fidesz vezetőinek jó részét, de később, a Századvég Politikai Főiskola vezetőjeként segített a választási felkészülésben és részt vett a párt politikai stratégiájának kialakításában. Az egykori politológus azóta is Orbán Viktor leglojálisabb, legmegbízhatóbb minisztere. A Stumpf-féle kancellária az úgynevezett referatúra-rendszerrel ellenőrizte a minisztériumokat, magába szippantott olyan fontos területeket, mint az informatika és a hírközlés, s ami döntő jelentőséggel bírt: folyamatosan vizsgálta a kormányzás társadalmi hatásait. A kancellárián elemző- és tervezőközpontot, valamint kommunikációs stratégiai csoportot hoztak létre. A jelenlegi kormány a rendszerváltozás óta az első, amelyik komoly apparátust tart fenn a közvélemény-kutatások elemzésére és a napi politikai témák meghatározására. A Fidesz népszerűségének legfőbb okaként az ügyesen kezelt PR-eszközöket szokták emlegetni, miközben legalább ilyen alapvető ok a miniszterelnök politikai stratégiájának "társadalomtudományos" megalapozása.

A saját megfogalmazásában a kormányzás vezérhajójává váló hivatal élén Stumpf a miniszterelnöki hatalom növelése mellett a kormányzati munka összehangolását, a közvetítő-egyeztető szerepet hangsúlyozta. A kettős célkitűzés közül az első sikerült jobban. A miniszterelnök stabilan tarthatta kezében a kormányt, dinamikus és kezdeményező politikát folytathatott. Ugyanakkor azt a célt, hogy a kancellária ne csak kijelölje a kormányzati célokat, hanem végre is hajtsa azokat, számos fontos kérdésben nem sikerült megvalósítani. A Fidesz választási ígéreteivel és a kormány programjával szemben nem valósult meg az egészségügyi reform, az adó- és költségvetési reform, amelyet pedig Stumpf még a kormányzás első száz napja után adott interjúban is megígért. A miniszter közvetítő-egyeztető tevékenységének része lett volna az ellenzékkel és a sajtóval való jobb kapcsolattartás, de a párbeszéd-keresés az ellenzékkel egy-két kísérlet után abbamaradt, a "médiaegyensúly" megteremtését kitűző miniszterelnöki akarat végrehajtása viszont a közmédiumok függetlenségének elvesztéséhez és az állami pénzből támogatott kormánybarát sajtó, valamint a "politikai pártként működő" ellenzéki sajtó teljes szembenállásához vezetett. (Ez utóbbi Stumpf megfogalmazása.)

A Fidesz választási győzelmében a tudományos kutatások eredményeinek megvalósítására is lehetőséget látó politológus gyakorlatilag teljesen alkalmazkodott új, politikusi szerepköréhez, és a tudós értelmiségitől elvárható kritikai reflexió minimumát sem mutatta a nyilvánosság előtt. Hiába alakultak másként az események, mint azt megjósolta, hiába bizonyultak tévesnek a politikai folyamatokról szóló értelmezései, azokat egyszer sem korrigálta. A tudóst érdeklő "van" és "hogyan" helyett őt is egyre inkább a politikusokat foglalkoztató "kell" motiválta. A politikai viszonyokat alapvetően meghatározó pártstruktúráról közvetlenül a kormányalakulás után még ezt mondta: "A társadalom, a politikai közélet szempontjából nagyon szerencsés, hogy a Fidesz a mérsékelt jobbközép oldalon, integratív erőként találta meg igazi arcát. Mert ha ennél jobbra történik az integráció a magyar politikában, akkor az hosszabb távon egy konfrontatívabb modellt feltételezett volna." Az elmúlt négy évben lényegi változás történt. Amit a miniszter nem vall be, azt a politológus már régen publikálta volna.


A politológus miniszter

Stumpf István az 1998-as választási kampányban még független elemzőként szerepelt a nyilvánosság előtt, bár nem titkolta, hogy az intézet a Fidesz-MPP számára végez háttérmunkát. Különösen emlékezetesek maradtak a közszolgálati televízió Aktuális című műsorában a magát szocialistákhoz közel állónak nevező Ágh Attila politológussal folytatott beszélgetései, amelyek gyakran a két rivális párt, az MSZP és a Fidesz vitáinak folytatásaként funkcionáltak.
Stumpf már miniszterjelöltként, 1998. június 19-én arról beszélt, hogy a kormányzás vezérhajójává akarja átalakítani a hivatalt, amelyben új elemző- és tervezőközpontot, kommunikációs és stratégiai részleget is létrehoznak. A kancellária átszervezése jelentős médiafigyelem mellett zajlott, a jelentősen megnövelt létszámú apparátus szervezése és az újabb feladatok MEH-be való telepítése rendre a vezető hírek között szerepelt.

Stumpf István az első évben a kormány sokat szereplő kulcsminisztere lett. Igyekezett a nyilvánosság előtt is alkalmazkodni koordinátori, szervezői, tárca-felügyelői szerepéhez, ám később - legalábbis a sajtóban - háttérbe szorult. 1998 augusztusában a kancelláriaminiszter tett javaslatot arra, hogy az önkormányzati választásokig a parlament ne tartson plenáris ülést, mert - mondta - így elkerülhető, hogy az Országgyűlésben folytatódjon a választási csata. Pár nap múlva szintén Stumpf jelentette ki, hogy álláspontja szerint Suchman Tamás volt privatizációs miniszter törvénysértéseket követett el a Mátrai Hőerőmű eladásánál.

A miniszter gyakran vett részt rendezvényeken, és képviselte a kormányt különböző civil szervezetek, intézetek eseményein. 1998. november 7-én például a budapesti közigazgatási konferencián jelentette ki, hogy a kormány sikeresen vizsgázott a válságmegoldás terén, akár az orosz gazdasági krízisről, akár a NATO tervezett koszovói akciójáról, akár az árvízhelyzetről legyen szó.
Stumpf igyekezett a koalíciós partnerekkel, sőt az ellenzékkel való - ritka - kapcsolattartásban is élen járni. 1998 novemberében a kormány tagjai közül elsőként fejezte ki nemtetszését amiatt, hogy Torgyán József különböző posztokra a családtagjait jelöltette. 1999. március 2-án négyszemközti találkozóra hívta meg Kovács Lászlót, akivel aktuális politikai kérdésekről cserélt véleményt. Majd ugyanezen év június 14-én a koalíciós frakcióvezetőkkel tartott megbeszélésen megállapodott a résztvevőkkel abban, hogy szeptemberben még a háromhetes rend szerint kezdenek ülésezni, a következő évi költségvetés tárgyalásakor azonban visszatérnek a heti tanácskozásra, később pedig felülvizsgálják a parlamenti munkarendet.

2000-től datálható Stumpf nyilvános szereplései számának csökkenése. Januárban a miniszter adta át a megbízólevelet 18 megyei közigazgatási hivatal vezetőjének: 12 régi vezetőt megerősítettek a posztján, hat helyen azonban új ember került a hivatalok élére. Szeptemberben a tűzijáték kapcsán került a vezető hírekbe: a szocialista Lendvai Ildikónak írt válaszlevelében közölte, hogy az augusztus 20-ai ünnepségek minden magyar állampolgárnak 76,50 (+áfa) forintjába kerültek.

2001-ben az országimázs ügyében és a "nagy terv", az elektronikus kormányzás irányába tett lépések töltötték ki Stumpf "médiaidejét". Májusban két szocialista politikus, akik az Országimázs Központ szerződéseit firtatták, összesen 2160 kérdést juttattak el a miniszterhez. Stumpf István a rengeteg kérdést úgy értékelte, mint az Országimázs Központ munkájának megbénítására tett próbálkozást.

Július 10-én jelentette be a miniszter, hogy elkészült az elektronikus kormányzati stratégia programja. A program két fő célja a polgárbarát ügyintézés megvalósítása és a közigazgatás hatékonyságának javítása az internetes ügyvitel bevezetésével. Megvalósítására 2001-ben 4,9 milliárd, 2002-ben pedig 7,1 milliárd forintot szán a kormány.

Ősszel Szabadi Béla vádjai kapcsán tűnt fel ismét a miniszter, aki közölte: nem felel meg a valóságnak, amit Szabadi Béla az ellenzéki tényfeltáró bizottság előtt mondott. A kancelláriaminiszter szerint a referatúrák a kormányzat döntéseit készítik elő, és a végrehajtásukat ellenőrzik, nem avatkoztak bele politikai szempontból a FVM ügyeibe. Vagyis az agrártárcánál történt visszaélések miatti felelősséget elhárította.

Decemberben a parlamentben tartott politikai vitanapon ismét az Országimázs Központ működése kapcsán szólalt fel a miniszter, aki az első pár hónapot leszámítva a ciklusban inkább kerülte a parlamenti vitákat. Stumpf amellett érvelt, hogy az országimázs nem a kormány, hanem a nemzet ügye, az ellenzék éppúgy érdekelt a sikeres országképépítésben és -alakításban, mint a mindenkori kormányzat.


A hivatal jogalkotási munkája

A jogalkotási folyamat előkészítésében 1998 előtt inkább csak technikai jelleggel részt vevő MEH ebben a ciklusban aktivizálta magát, és érdemi javaslatok egész sorát nyújtotta be a parlamentnek. Az elmúlt négy évben 13 törvényjavaslat beterjesztése fűződik Stumpf István nevéhez.
1998 szeptemberében fogadta el az Országgyűlés a kincstári vagyonért való miniszteri felelősség rendjének megváltoztatásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot. Az így megszavazott törvény értelmében a privatizációs ügyek a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felügyeletével egyetemben a kancelláriához kerültek.

1998 decemberében foglalta törvénybe a parlament a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokat, amelyeknek előterjesztője szintén Stumpf volt. A változtatásoknak megfelelően alakult át a kormányzati struktúra: a megszűnő Munkaügyi Minisztérium feladatait szétosztotta a Gazdasági, a Szociális és Családügyi, valamint az Oktatási Minisztérium között, illetve megállapította az új Ifjúsági és Sportminisztérium feladatait is.

1998 decemberében kísérletet tett az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény módosítására, de a javaslatot a miniszter kénytelen volt visszavonni. A javaslat értelmében ugyanis az állam vállalkozói vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakorlásával az ÁPV Rt.-t bízta volna meg, ennek azonban hiányzott a megfelelő támogatottsága. Egy évre rá, 1999 decemberében azonban az Országgyűlés elfogadta a miniszter ugyanilyen tárgyú javaslatát.

1999 decemberében szavazta meg a parlament a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló törvény módosítását. - törvény értelmében a különböző társadalmi szervezetek által használt ingatlanok közül immáron a működési célú ingatlanok tulajdonjogát is megkaphatták. - javaslattal kívánta a kormány a rendezetlen jogi helyzetet tisztázni, ehelyett azonban nagy felháborodást váltottak ki a tulajdonjuttatások.

Hasonló céllal született meg 2000 márciusában a miniszter javaslata az állam tulajdonában és a pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről. A javaslat nem titkolt célja volt az is, hogy az ingyenes használati jogok pártok közötti aránytalan mértékét megszüntesse. A kormánypártok értékelése szerint ugyanis az MSZP aránytalanul sok pártingatlannal rendelkezik.
A MEH javaslatára fogadta el az Országgyűlés a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosítását. Ennek keretében a miniszterelnökhöz telepítették egy történelmi hagyományokkal rendelkező kitüntetés alapítását és adományozását: hosszú évtizedek után így éledhetett fel a Magyar Corvin-lánc, mint az egyik legnagyobb társadalmi megbecsültséget jelentő kitüntetés.

2000 első felében kezdődött meg az a kormányzati struktúrán belüli átrendeződés, amely tovább növelte a MEH stratégiai jelentőségét. A miniszter először 2000 májusában nyújtotta be az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló javaslatát, de azt akkor a kormányon belüli feszültségek miatt vissza kellett vonnia. Miután a miniszterelnök a belső vitákat rendezte (Katona Kálmán felmentése), 2000 júniusában már semmi akadálya sem volt annak, hogy az újra benyújtott javaslat elfogadása után a hírközlés felügyelete a kancelláriához kerüljön.
Ezt követően Stumpf tulajdonképpen teljes erejével az informatikai kormányzati tervek megvalósítására törekedett. Így született meg három nagy jelentőségű javaslat, amelyek mindegyikét elfogadta a parlament.

2001 júniusában szavazott igennel az Országgyűlés az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslatra. - törvény hatálybalépésével megteremtődött az elektronikus aláírások hármas rendszere: lehetővé vált az "egyszerű", a fokozott biztonságú, valamint a minősített elektronikus aláírás alkalmazása a különböző elektronikus dokumentumokon.
Ugyanabban a hónapban fogadta el a parlament a MEH másik kiemelkedő jelentőségű javaslatát. Így született meg a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény. Miután a vállalt kötelezettségeink értelmében 2001. december 22-e és 2002. november 1-je között az összes kizárólagosságot biztosító jogosítvány lejár, azaz elvben megvalósul a hírközlési piac liberalizációja, szükséges volt a távközlés, a postai tevékenység, a műsorszórás, valamint a műsorelosztás új, piackonform szabályainak megalkotása. - két (a hírközlési, valamint az elektronikus aláírásról szóló) törvény elfogadását egészítette ki 2001 decemberében az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat megszavazása. A törvény az elektronikus kereskedelemről szóló európai irányelveknek megfelelő szabályokat vezetett be az elektronikus szerződések megkötése, az ezekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi szabályokkal, valamint az úgynevezett "kéretlen kereskedelmi megkeresésekkel" (spam) kapcsolatban.


Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
1957-ben született Sárospatakon. 1982-ben jogi, három évvel később szociológusi diplomát szerez. 1982-1987 között az ELTE ÁJTK állam- és jogelmélet tanszékén tanársegéd. 1983-tól 1988-ig igazgatója a Bibó István Szakkollégiumnak, amelyet ő alapított. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia kutatója, a Társadalomtudományi Intézet (ma az MTA Politikai Tudományok Intézete) tudományos munkatársa. 1991-92 között az Európa Tanács ifjúsági központ és alapítvány tanácsadó testületének tagja. 1991-ben German Marshall-ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1992-93-ban az USA-ban a Harvard Egyetem Kennedy államigazgatási karának ösztöndíjasa. 1991-1994 között a köztársasági elnök ifjúsági tanácsadója. 1991-től a Századvég Politikai Iskola alapítója és igazgatója, a Századvég című folyóirat alapító szerkesztője, majd felelős kiadója. 1995-től a politikatudományok kandidátusa. 1996-tól az ELTE ÁJTK politológiai tanszékének docense. Az 1998-as választásokat követően Orbán Viktor kormányában miniszteri rangban a Miniszterelnöki Hivatal vezetője. Nős, négy gyermek apja.


Stumpf István (MeH)

Orbán Viktor leglojálisabb minisztere
kényes politikai vitákban exponálja magát, ezért népszerűtlen miniszter
az új kormányzati rendszer kialakítása nem megy zökkenőmentesen
soha nem látott méretű bürokráciát épít ki a MEH-en belül
minisztersége idején a hivatal több botrányba belekeveredik


Jelentősebb törvények

1998. évi XL. törvény a kincstári vagyonért való miniszteri felelősség rendjének megváltoztatásához szükséges törvénymódosításokról
1998. évi LXXXVI. törvény a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról
1999. évi CVII. törvény a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény módosításáról
1999. évi CXVIII. törvény az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról
2000. évi XI. törvény a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról
2000. évi XCV. törvény az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről
2000. évi LXXXIX. törvény egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról
2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról
2001. évi XL. törvény a hírközlésről
2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról


A miniszterelnöki hivatal feladatai

- elkészíti a kormány munkatervének javaslatát, és ellenőrzi a munkaterv végrehajtását
- kialakítja a kormány társadalmi-gazdasági stratégiáját, a Gazdasági Minisztérium és a Pénzügyminisztérium stratégiai elemző-tervező szerveivel együttműködve folyamatosan vizsgálja a társadalmi-gazdasági helyzet alakulását, és részt vesz a költségvetés koncepcionális előkészítésében
- részt vesz a kormányzati döntések előkészítésében: ennek keretében közreműködik a döntési javaslatok kidolgozásában, folyamatos munkakapcsolatot tart fenn a minisztériumok szakmailag illetékes szerveivel, rendszeresen tájékozódik a minisztériumok és a hivatali szervezet munkájáról, időszerű feladatairól, azok megvalósulásának aktuális helyzetéről
- közreműködik a közigazgatási és társadalmi egyeztetések lefolytatásában, a költségvetési és egyéb igények rangsorolásában, a minisztériumok közötti véleményeltérések feloldásában, a döntések várható következményeinek elemzésében. Vita vagy véleményeltérés esetén miniszteri szintű egyeztetést kezdeményez
- ellátja a közigazgatási államtitkári értekezlettel és a kormányüléssel kapcsolatos szervezési feladatokat


Mások mondják...

Török Gábor politológus: Az egységes kormányzati kommunikáció a kancellária sikerágazata lett. Jelentős szellemi és anyagi erőforrások vannak erre a célra. Nem volt többszólamúság, csupán a koalíciós ellentétek kerültek napvilágra. Ami a minisztériumok összehangolását illeti: a MEH megerősödött, hiszen hozzákerült a KVI, az ÁPV Rt., az MFB. A referatúrák hatékonyságát azonban a külső megfigyelő nehezen tudja felmérni. Úgy tűnik: a kancellária feladata több, mint a minisztériumok ellenőrzése, tartalmilag is van bizonyos egyeztetés. Ennek eredményeképpen tárcaérdek nem kerekedhetett fölül a kormányzati érdekeken. Kevésbé volt sikeres azonban a hosszú távú programok, stratégiák kidolgozása, az elemző munka. Az ilyen jellegű MEH jó lett volna az előző két ciklusban is.

Fehér József, a Magyar Köztisztviselői és Közalkalmazotti Szakszervezet főtitkára: A szféra hivatalosan a Belügyminisztériumhoz tartozik, de a MEH több olyan közszolgálati kérdéssel is foglalkozik, amelyek korábban más tárcákhoz, például az oktatásihoz, a pénzügyihez vagy korábban a munkaügyihez tartoztak. A kancellária közreműködésének is köszönhető, hogy a szakszervezetek és a kormány hároméves bérmegállapodást kötöttek. A köztisztviselői szféra egészét érintő kérdésekben a MEH partner volt, így nem kellett külön-külön vitatkozni a tárcákkal.

Lakner Zoltán politológus: Az, hogy a kormány bizonyos kulcsterületeket jobban kézben akar tartani, nem új, de ez a kabinet volt az első, amely képes is volt felállítani ilyen intézményt. Kváziminisztériumként működve magához vont bizonyos területeket, a kiemelt ügyek tárcája lett: a legfontosabb, stratégiai feladatok kerültek ide. A MEH révén a miniszterelnöknek közvetlen rálátása lett az ügyekre, s ez is a félkancellári alkotmányos modellt erősítette. Orbán Viktor tudatosan törekedett arra, hogy a lehető legnagyobb koncentrált hatalommal élhessen. Ezt segítette a referatúra-rendszer is: a folyamatos kontroll révén közvetlen felügyeletet gyakorolhat, bele tud nyúlni az ügyekbe. A hivatal is segített abban, hogy a kormány egységes képet mutasson: egész idő alatt egyértelműen a miniszterelnök uralta a kabinetet, a miniszterek pedig csupán tették a dolgukat.

Hansági László, a Nonprofit Kutatócsoport vezetője: Civil referens a Horn-kormány alatt is volt, de a MEH-ben főosztály foglalkozik ezzel a területtel. Jót tett a civil ügyeknek, hogy a főosztály képes volt egy sor olyan folyamat koordinálására, amely használt a szférának. Például az önkormányzati civil referensek oktatásával vagy azzal, hogy a felsőoktatás szintjén bevezették a szektorban dolgozók képzését, továbbképzését. Azonban szükség lenne az egész civil szféra újragondolására, mert a szektor nagyon nagy és strukturált lett az utóbbi években. Ugyanakkor a jogi és a pénzügyi lehetőségek gyatrák. A jobb érdekérvényesítéshez egységes nonprofit képviseletre lenne szükség, ezt azonban fölülről nem lehet megoldani.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695