Az Orbán-Medgyessy vitáról (3. rész)

2002-03-19

Több politikai elemző is megjegyezte, hogy a miniszterelnök-jelöltek vitájáról folytatott vita "presztízs-vitává" vált. E sematikus kifejezés azt hivatott jelölni, hogy a vita tárgya már nem az eredeti kezdeményezés - vagyis a kormányfő-jelölti vita - ténye. A vitáról folytatott vita ugyanis maga vált a politikai napirend meghatározó témájává. A felek célja e vitában már nem az, hogy egy majdani kormányfő-jelölti vita számukra kedvezően alakuljon, hanem hogy minél jobban kerüljenek ki a vitáról folytatott vitából. A Fidesz és az MSZP tehát a vitáról folytatott vitát kívánja megnyerni.

A vitáról folytatott vita hiteles elemzése azért különösen nehéz feladat, mert még a politikában hagyományosan megszokottnál is jobban elválik a szereplők érdeke, valamint ezen érdekek kommunikációjának lehetősége. Ráadásul mindkét elem bizonytalansággal terhelt.

A vitáról folytatott vita kapcsán a szereplők érdeke egy esetleges miniszterelnök-jelölti vitára vonatkozik. A szereplők szándékainak megértéséhez azt lenne szükséges tisztázni, hogy egy ilyen vita melyikük számára lenne inkább kedvező. A bizonytalanság forrása itt a vita jellegéből adódik. Korábbi elemzésünkben kifejtettük, hogy egy ilyen vita során a szituatív elemek olyannyira hangsúlyosak lehetnek, hogy lehetetlenné teszik a vita kimenetelének előzetes predikcióját.

A Fidesz az április 5-i ultimátummal igen nehéz helyzetbe hozta a szocialistákat. A Fidesz javaslatának felmerülésekor úgy vélekedtünk, hogy a szocialisták számára célszerűbb lett volna - a veszteségek minimalizálásának érdekében - a Fidesz javaslatát elfogadni. Feltehetően így számolt a vezető kormánypárt is. Vagyis, a Fidesz egy olyan helyzetet teremtett, amelyben a jogos várakozás az volt, hogy az MSZP elfogadja majd a javaslatot, a vita pedig megrendezésre kerül. Miután ezt a helyzetet a Fidesz teremtette meg, okkal gondolhatjuk, hogy úgy vélte: ez a forgatókönyv számára kedvező lenne. Vagyis: a Fidesz úgy ítélte meg, hogy egy eseteleges miniszterelnök-jelölti vitából profitálhatna.

A szocialistáknak a Fidesz javaslatának kézhez vételekor két opciójuk volt. Egyrészt, a vita elfogadása, másrészt, a vita elutasítása. Korábbi elemzéseinkben kifejtettük, hogy - mindent összevetve - megítélésünk szerint az MSZP az április 5-i időpont elfogadásával járt volna jobban. Az, hogy az MSZP még sem így tett, arra utal, hogy a vita megrendezését olyannyira kedvezőtlennek ítélte meg saját maga számára, hogy annál még a javaslat meglehetősen gyenge érveken alapuló elutasítását is kedvezőbbnek vélte. Ezért mondhatjuk, hogy a szocialisták magatartása az április 5-i vita elkerülésére irányult, amiből az következik, hogy feltehetően rossznak ítélték Medgyessy esélyeit egy ilyen vitában. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a szocialisták válasza az április 5-i időpontra, és nem általában a kormányfő-jelölti vitára adott válasz volt. Azt bizonyosan elmondhatjuk, hogy egy április 5-i vitát a szocialisták maguk számára kedvezőtlennek ítéltek, ám abban már nem lehetünk biztosak, hogy a vitával kapcsolatban általában így vélekednek-e. Ezért mondtuk feljebb, hogy az érdekek megismerésénél a bizonytansági tényező igen jelentős.

Bizonytalanság merül fel akkor is, amikor a vitáról folyó vitában elhangzó álláspontok, javaslatok és érvek kommunikációs potenciálját értékeljük. Az világos, hogy a vitáról folyó vitában az érdekek "nyers", leplezetlen kommunikációja lehetetlen: egyik fél sem mondhatja, hogy azért akarja vagy nem akarja a vitát, mert szerinte az számára kedvező vagy kedvezőetlen lenne. A vitáról folyó vitában kommunikációs szempontból két ellentétes célnak igyekeznek megfelelni a felek. Az egyik cél az erő felmutatása; annak demonstrálása, hogy az adott szereplő képes elérni, hogy a vitára az általa meghatározott módon kerüljön sor, ha pedig mégsem, akkor az az ellenfél hibájaként jelenjen meg. A másik cél a kompromisszum-készség demonstrálása: annak bizonyítása, hogy az adott szereplő számára a vita - és az azt igénylő "állampolgári akarat" - olyannyira fontos, hogy akár számára hátrányos körülmények között is hajlandó rá. Az "én diktálok" és az "okos enged" logikája egyszerre határozza meg a vitáról szóló kommunikációt. A bizonytalansági tényező itt nyilvánvaló módon abból adódik, hogy lehetetlen megállapítani, melyik üzenet lehet a polgárok számára szimpatikusabb. Politikai elemzőkként - releváns empirikus adatok híján - csak véleményünk lehet e kérdésben.

A két félnek a vitáról folytatott kommunikációját csak a fentebb mondottak figyelembe vételével lehet megítélni. A vitáról folyó vitában jelenleg a Fidesz kommunikációja tűnik egyértelműbbnek. Elfogadva, hogy a Fidesz úgy véli, érdeke egy ilyen vita létrejötte, a vezető kormánypárt mindent megtett, hogy a szocialistákat olyan helyzetbe hozza, ahol a vita visszautasítása számukra kellemetlen. E célból a Fidesz igyekszik úgy tenni, mintha a vitáról folytatott vita - az ő április 5-i javaslatuk megtételével - véget ért volna. Éppen ezért minden új szocialista javaslatot tárgytalannak bélyegeznek, és úgy tesznek, mintha az MSZP maga is elfogadta volna az április 5-ét. Az MSZP múlt héten írt javaslatának kapcsán kifejtették, hogy az új elemet nem tartalmaz, a miniszter-jelöltek vitájával kapcsolatos szocialista javaslatra adott válaszukban pedig tényként kezelték az április 5-i vitát.

A Fidesz e magatartással ötvözni igyekszik a fentebb említett két kommunikációs célt. Az április 5-i javaslatot a Fidesz kompromisszumos javaslatként tünteti fel. E "kompromisszum" lényege, hogy a kormányfő elfogadja a kihívást - ennyiben ő enged -, viszont megjelöli az időpontot - ebben viszont szocialista riválisának kell engednie. E "kompromisszumból" azonban a Fidesz a továbbiakban nem enged. Az "én diktálok" stratégia részeként a Fidesz olyan helyzetet igyekszik teremteni, amelyben a javaslat szocialista visszautasítása meghátrálásként értelmezhető.

Megítélésünk szerint a Fidesz április 5-ére szóló javaslata - valamint annak "ultimátum"-jellege - sikerrel hozta lépéskényszerbe a szocialistákat. Bár az április 5-i időpont felmerülése óta több szocialista javaslat is napvilágot látott, a Fidesz mindezidáig sikeresen keltette azt a látszatot, hogy csupán két alternatíva van: az április 5-i vita, vagy a vita elmaradása. Korábban kifejtettük, hogy a szocialisták április 5-e ellen hozott érvei gyengék - nem meggyőzőek, és könnyen visszautasíthatók a kormányoldal részéről. (A fő érv, a vita elemzésének lehetetlensége, két kritikát is kapott kormányoldalról. Egyrészt, a vita után, de még péntek este lehetőség van az elemzésre. Másrészt, a polgároknak a Fidesz szerint nincs szükségük arra, hogy elemzők mondják meg, hogyan vélekedjenek a vitáról. Megítélésünk szerint a két érv - legalábbis kommunikációs szempontból - együtt alkalmas az MSZP-s érv visszautasítására.)

A szocialisták stratégiája a vitával kapcsolatban reaktív jellegű. Bár maga a kezdeményezés tőlük származik, a kormányfő április 5-ét megjelelő javaslata óta ők kényszerültek a reagáló szerepébe. Ez a szerep meghatározza lehetőségeiket. Elfogadva, hogy a szocialisták számára a vita - különösen egy április 5-i vita - kedvezőtlen volna, az MSZP célja az április 5-i vita létrejöttének megakadályozása oly módon, hogy az kommunikációs szempontból elfogadható legyen számukra. Az április 5-i javaslat ugyanis egy kommunikációs kényszerhelyzetet teremtett az MSZP számára: amennyiben Medgyessy Péter nem jelenik meg, akkor a média "üres székéről" tudósít majd. Ez a látvány minden bizonnyal jelentős kommunikációs hátránnyal járna az MSZP számára. A szocialisták célja tehát egyrészt adekvát válasz a kormányfői ultimátumra, másrészt az "üres szék" kommunikációs helyzetének kezelése.

A fentebb említett két kommunikációs cél - az "én diktálok" és az "okos enged" - közül az előbbi járhatatlan az MSZP számára, hiszen valószínűtlen, hogy a kormányfő beleegyezne egy, az ő javaslatától eltérő időpontban és körülmények között rendezett vitába. Az MSZP tehát kénytelen az "okos enged" stratégiát követni, vagyis kompromisszum-készségét demonstrálni. Ezt volt hivatott szolgálni egyrészt a több, különböző időpont felvetése, másrészt a miniszter-jelölti viták ötlete - ld. alább. A kormányoldal "no comment" válasza a szocialisták kompromisszumos felvetésére ismételt lépéskényszerbe hozta az MSZP-t. A kompromisszum-készség maximális demonstrálása még mindig az április 5-i időpont elfogadása lenne - ez azonban újabb kommunikációs problémákat vetne fel, továbbá ellentétes lenne a szocialisták vélt érdekével. Egy konkrét időpont megnevezése, és annak bejelentése, hogy ott Medgyessy várja majd Orbánt, a fideszes ultimátum megismétlési kísérlete. E kísérlet azonban több problémát is felvet. Egyrészt, láthatóan irreális: míg az kétséges volt, hogy Medgyessy elfogadja-e Orbán javaslatát, az valószínűtlen, hogy ez fordítva bekövetkezne. Ezáltal elveszik a javaslat kompromisszumos volta. Másrészt, a javaslat megismétli azt az orbáni javaslatot, amelynek ultimátum-jellegét az MSZP mindezidáig kritizálta. Ezáltal a tehetetlenség látszatát kelti szocialistákról anélkül, hogy különösebben indokolná, miért éppen Orbán Viktornak kellene engednie.

A fentiekből adódóan úgy látjuk, hogy az április 3-i "viszont-ultimátum" jóval gyengébb alapokon nyugszik, mint az eredeti kormányfői javaslat. Meg kell azonban jegyezni, hogy - éppen a miniszterelnök ultimátumának kommunikációs szempontból sikeres volta miatt - a szocialistáknak, ha el kívánták vetni az április 5-ét, eleve csak rossz és rosszabb opcióik voltak. Ezt, az MSZP számára kellemetlen helyzetet, enyhítette Torgyán József vitára való "felajánlkozása" .

Torgyán bejelentését az MSZP és a Fidesz szempontjából vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy a kisgazda elnök akciója kedvezőtlenül érintette a Fideszt. Egyrészt, amennyiben Torgyán valóban megjelenik április 3-án, az fokozott média-nyilvánosságot biztosít majd Medgyessynek. Másrészt, Torgyán megjelenése tudatosíthatja a választókban, hogy a kisgazda elnök Orbán koalíciós partnere volt, sőt, hogy formálisan ma is az. Ez a tény a Fidesz számára igen kellemetlen. A szocialisták reakciójukban sikerrel emelték ki ezt a motívumot, amikor arra kérték a kormányfőt, hogy ne koalíciós partnerét küldje vitázni. A Fidesz reakciója a torgyáni bejelentésre ezzel szemben igen szerencsétlen volt. Ahelyett, hogy a hangsúlyt a Fidesz és az FKGP közti kapcsolat tagadására helyezték volna - annak leszögezésével, hogy őket nem érdekli, mit tesz a kisgazdapárt elnöke -, egyfajta MSZP-FKGP összeesküvés képét sugallták. Ez a kép azért erőtlen, mert az összeesküvők általában nem vitázni szoktak egymással. Annak kommunikálása, hogy az összeesküvés lényege éppen az, hogy a felek egy "ál-vitában" együttkeltik a Fidesz rossz hírét, meglehetősen nehéz, elfogadása pedig több fantáziát kíván, mint amivel a polgárok nagy része politikai kérdésekben rendelkezik.

Torgyán József bejelentése nem várt segítség volt a szocialistáknak. Az MSZP azonban maga is megpróbálta kompromisszum-készségének látszatát erősíteni, mégpedig azáltal, hogy vitákat javasolt a miniszter-jelöltek között. A szocialista javaslatra adott fideszes válasz - ellentétben a Torgyán felvetésére adott reakcióval - adekvát volt. Egyrészt, a fideszes válasz differenciálni igyekezett a viták között. Pokorni válaszában - mint említettük - a miniszterelnök-jelölti vita április 5-i időpontját kész tényként kezelte. Bár a miniszter-jelöltek vitájának ötlete a szocialisták részéről erősítette kompromisszum-készségük látszatát, arra nem bizonyult alkalmasnak, hogy ezáltal a fő kérdésben, a miniszterelnök-jelölti vitában is átvegyék s kezdeményezést. Vagyis, nem sikerült azt a látszatot kelteni, hogy a miniszterelnök-jelölti vita, amennyiben elmarad, Orbán Viktor miatt marad el. Másrészt, a Fidesz számára kedvező módon változtatott a miniszter-jelölti viták feltételrendszerén. Az öt vita helyett valamennyi tárca esetén vitát javasolt. Ezzel elérte, hogy a kormányzat népszerű politikusai is vitázzanak, továbbá, hogy a szocialisták kénytelenek legyenek vitapartnereket állítani valamennyi miniszternek. A sok vita ezen kívül az egyes viták jelentőségét is csökkenti.

A Fidesz tehát elérte, hogy egy eredetileg a szocialisták számára kedvező kezdeményezés pozitív elemeinek egy része módosuljon. Mindez azonban nem eredményezte a kezdeményezésnek a szocialisták számára kedvezőtlenné válását . Bár a viták jelentősége kisebb lesz, mint az MSZP szerette volna, és az MSZP feltehetően nem fog annyira jól kijönni e vitákból, mint ha az eredeti javaslatát fogadták volna el, a szocialisták így sem kerültek hátrányos helyzetbe.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695