Képességorientált haderő

2002-03-19

A magyar haderőreformról szóló sorozatunkban ezúttal a honvédség képességeinek és NATO-megfelelésének javítását célzó törekvéseket elemezzük.

A haderő egy bonyolult, összetett rendszer, mely egészében, de alrendszereit és egyedeit (ember, technikai eszköz) tekintve is jelentős képességek hordozója, megtestesítője. A haderőképességek strukturáltak és feladatorientáltak, ugyanakkor térbeni és időbeni kiterjedéssel rendelkeznek. A képességek meghatározott követelményekkel összemérhetők, egymással szembesíthetők, mennyiségi és minőségi mutatókkal, valamint logikailag jellemezhetők.

Klasszikus értelemben a haderő alapvető mutatója, értékhordozója a harcképesség, melynek legfontosabb összetevői: a személyi feltöltöttség; a felkészültség és a harckiképzés színvonala; az anyagi-technikai eszközökkel való ellátottság és annak minősége, korszerűsége; pozitív harci és erkölcsi (emberi) tulajdonságok; valamint a vezetés színvonala és hatékonysága.

A haderőképességeket "működés" közben, haditevékenységek, és operációk során lehet reálisan és pontosan lemérni, értékelni és összevetni. Erre a közelmúlt eseményei, mint az öböl-háború, a délszláv konfliktus, a "koszovói" légihadjárat, a Tálib-rendszer katonai megdöntése kínált "kitűnő" lehetőségeket. A jövőre vonatkozó következtetések ugyan levonásra kerültek, de a 2001. szeptember 11-i drasztikus és váratlan-páratlan terrortámadásra volt "szükség", hogy a politikai és a katonai vezetést rádöbbentse - és nemcsak az USA-ban - a meglévő védelmi képességek súlyos hiányosságaira, a vezetés mulasztásaira és elégtelenségére és arra, hogy nemcsak szakítani kell "a múltatekintéssel", hanem új, a nemzetközi terrorizmussal és a "nukleáris proliferáció fenyegetésével szembeállítható, eredményes, aszinkron" képességek kifejlesztésére.

Hogy a haderők képességei tekintetében nincs minden rendben, azt már a NATO új stratégiája körüli vita, majd annak elfogadása után - mintegy garanciaként - a Védelmi Képességek Kezdeményezés (képességi követelmények) érvénybe léptetése is mutatta. Ezt támasztja alá egy sor, a közelmúltban napvilágot látott, NATO-értékelés, valamint felelős politikusok, sőt katonák értékelései is, melyek szerint "Az európai hatalmak még mindig híjával vannak a hírszerzési vezénylési és irányítási, stratégiai-szállítási és kommunikációs képességeknek." "A NATO és az Európai Unió közötti zökkenőmentes és hatékony együtt működés központi kérdésének a védelmi képességek fejlesztése számít" továbbá "... a jövőben kialakuló válságok, melyek katonai választ igényelnek... a szükséges védelmi képességek előre- és azonnali rendelkezésre állását igénylik." valamint "a védelmi képességek fejlesztésének a követelménye mindenki számára egyértelmű kell legyen. A megnövekedett számú és megváltozott minőségű feladatok az erők hatékonyságának és mindenoldalú képességének a fokozását kívánják" és végül "a NATO-erőknek egységesen rendelkeznie kell a szükséges (és részben új!) képességekkel.

A továbbiakban a klasszikus haderőképességek mellett elsősorban és részletesebben ezekkel az új képességekkel kívánunk foglalkozni, bizonyítandó, hogy csak a képességorientált haderőnek van létjogosultsága és jövője. És ez vonatkozik a magyar honvédségre is.


A haderőképességeket meghatározó tényezők

Kívánatos vagy szükséges illetve reálisan lehetséges haderőképességekről beszélhetünk. A kívánatos képességeket, azok színvonalát és struktúráját a biztonsági kihívások, a lehetségeseket egy adott ország vagy szövetség reális védelmi szükségletei és a rendelkezésre álló anyagi-pénzügyi erőforrások határozzák meg. A végeredmény egyfajta optimum (kompromisszum), mely alapvetően politikai döntés eredményeként jön létre.

A haderőképességekre meghatározó erővel bíró biztonsági kihívások, veszélytényezők közül az alábbiakat tartjuk a legjelentősebbeknek:

A nemzetközi terrorizmus, melynek támadási formája, módja és eszközrendszere teljességgel aszinkron, minden tekintetben váratlan és globális jellegű, céljai politikai jellegűek és embertelenek, a civilizált társadalom, a gazdaság, az infrastruktúra bármely területe ellen és bárhol, de mindig célirányosan "valósulnak" meg. Veszélyességét növelheti, hogy nemcsak "mindennapi" eszközöket és robbanó szerkezeteket használ, hanem tömegpusztító eszközökkel fenyegethet.

A nukleáris és más tömegpusztító eszközök proliferációja, elterjedése mind több, egymással és a civilizált világgal is szembeforduló országban, melyek igyekeznek kivonni magukat a nemzetközi ellenőrzés alól, melyek közül egyesek szoros kapcsolatokat tartanak fenn, az "Al-Kaida" típusú nemzetközi terrorista szervezetekkel.

Az informatikai és számítástechnikai rendszerekbe történő behatolás, azok fenyegetettsége, a politikai és katonai vezetés, a pénzügyi szféra, a védelmi rendszerek veszélyeztetése, anarchiába döntése céljából.

Az antiglobalizmusból, a "szegény és gazdag" társadalmak ellentéteiből, a gazdasági és társadalmi elmaradottságokból fakadó illetve ezeket kihasználó veszélytényezők, társadalmi robbanások elsősorban regionális, de mindinkább globális méretekben.

Az etnikai és vallási alapú, nacionalista, történelmileg felgyülemlett és le nem rendezett sérelmekből fakadó belső, de nemzetközi és regionális kihatású veszélytényezők, fegyveres konfliktusok, és az ebből keletkező menekülthullámok. A drogkereskedelemmel az illegális fegyverszállítással összefonódó nemzetközi bűnözés.


A veszélytényezők, az új kihívások ellen szükséges, hatékony haderőképességek

Mivel az új veszélytényezők, és biztonsági kihívások globális, illetve regionális jellegűek és mértékűek, ennek megfelelő haderőképességekre van szükség. Ilyen képességekkel és az ehhez szükséges állami akarattal, mely szeptember 11. óta jelentős társadalmi támogatást is élvez, egyedül csak az USA rendelkezik, de ezek hatékony realizálásához nem nélkülözheti szövetségesei, de ennél sokkal széleskörűbb "világméretű" támogatást, amilyet az Öböl-háború időszakában, és jelenleg a tálib-ellenes terrorizmus elleni küzdelemben is tapasztalunk.

A NATO nagyon gyorsan reagálva a szeptember 11-i támadásra, nemcsak érvényesítette - történelmében először - a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét, de elkötelezte magát az új kihívások, mindenekelőtt a nemzetközi terrorizmus elleni harc megvívására is.
Az ehhez szükséges hatékony képességeket a tagországok szintjén aligha lehetséges létrehozni, ezeknek multinacionális jelleget, és szervezeti formát kell adni, vagy az ilyen irányú - és lehetséges - erőfeszítéseket szövetségi szinten kell "összefogni", egyúttal ösztönözni, sőt a közösen elfogadott Védelmi Képességek Kezdeményezés (DCI) szigorú érvénesítésével, ellenőrzéssel meg is kell követelni.

A terrorizmus, a nukleáris proliferáció elleni hatékony küzdelem nemcsak katonai és rendészeti képességeket, hanem politikai, jogi, gazdasági, pénzügyi rendszabályok érvényesítését, a nemzetbiztonsági szervek, a katasztrófavédelmi rendszerek széleskörű bevonását, összehangolt és központilag irányított tevékenységét követeli meg. (Az USA e célból hozta létre a terrortámadás után a széles hatáskörrel rendelkező honi védelmi parancsnokságát és biztosított számára közel 20 milliárd dolláros külön költségvetést).

A felderítőképesség a képességstruktúra legfontosabb eleme, melynek eredményessége a többi képesség realizálhatóságát és hatékonyságát határozza meg. A szeptember 11-i terrortámadás ténye, "sikere", a globális és a regionális felderítőképesség, a felderítő rendszerek együttműködésének, valamint a felderítési információk feldolgozásának és a döntési szintekre történő továbbításának a súlyos hiányosságait "bizonyította". A felderítőképesség jelentős fokozása nemcsak technikai korszerűsítést, hanem a rendelkezésre álló információk rendszeres és gyors cseréjét, és az ennek alapján hozandó döntések kikényszerítését követeli meg.

Az interoperabilitás képességének a szükségessége és hiányosságai a közelmúlt és a jelen legnagyobb vitáját, és főként az USA bírálatát váltotta ki, mely már az Öböl-háború, de különösen a "koszovói" légi hadjárat során merült fel igen élesen. Az interoperabilitás együttes tevékenységet, egységes vezetési és információs rendszert, a harci technika meghatározó részének kompatibilitását és az alkalmazási elvek, taktika szoros egyeztetését igényli. A fenti esetekben ezek mindegyikével volt kisebb-nagyobb gond, melynek következményei eredménytelenséghez, egyeztetési problémákhoz, vagy például a német Tornádó típusú repülőgépek, illetve korábban a francia MIRAGE repülők alkalmazásból történő kizárásához vezettek. Interoperabilitás nélkül az annyira kívánatos multinacionális képességek (több nemzetiségű, összhaderőnemi kötelékek, nemzeti képességek NATO-szintű összefogása) kialakítása és realizálása szinte lehetetlen. Az egyik NATO közlemény erről így ír: "a NATO a hangsúlyt a multinacionális erők interoperativitására helyezi, ám ez az elvárás nem minden esetben teljesül".

Nagyfokú mobilitás és gyors reagáló képesség nemcsak a terrorizmus elleni küzdelem, hanem a regionális válságkezelés meghatározó tényezője. Ez mindenekelőtt stratégiai és harcászati szintű illetve méretű légi szállítóképességet, korszerű földi szállító eszközöket, könnyű páncélozott harcijárműveket, pontos és időbeni felderítést és gyors döntéshozatalt jelent. (A NATO európai tagállamai, beleértve hazánkat is, számottevő légiszállítóképességgel nem rendelkeznek. Az AIRBUS utasszállító repülőgép katonai változata 4-5 év múlva teszi lehetővé e képesség biztosítását.)
A mobilitás és a gyors reagálás másik eleme a klasszikus nehézfegyverzettel ellátott nagy egységek helyett, a könnyű fegyverzettel és speciális felszereléssel felszerelt kisebb alegységek rendszeresítését, állandó hadrafogható és gyors bevethető állapotban tartását igényli.

A rugalmas reagálóképesség a legnagyobb változáson és szinte teljes megújuláson megy keresztül. E képesség azt igényli, hogy a rendelkezésre álló és az utóbbi időben szervezetileg és létszámban jelentősen csökkentett nemzeti haderők sokoldalú felkészültséggel, több feladatokra való alkalmassággal, gyors alkalmazkodó és váltani tudással rendelkezzenek. E képesség rendkívül nagy követelményeket támaszt a parancsnoki és a személyi állomány felkészültségével, egyéni képességeivel és tudásával szemben. Az adott katonai egységeknek többféle technikai eszközökkel kell rendelkeznie, illetve többfunkciójú harci technikát kell rendszeresíteni. (pl. a GRIPEN IAS-39 típusú harci repülőgép, légicsapás mérésre, légicélok elleni harcra és felderítésre alkalmas, rövid idő alatt lehet egyik feladatról a másikra átállítani.) Ez azonban "többfeladatú" személyi állományt, pl. repülőgépvezetőt is igényel.

A hosszantartó, nagy távolságon, önállóan végrehajtandó harcitevékenység képessége, mely főként a globális, de a regionális kihívások elleni küzdelem magas követelményű és új (out of area!) eleme. Ennek feltételei közé: az önálló, illetve folyamatosan működő logisztikai biztosítás; megfelelő felkészítés és felszerelés; nagyfokú kezdeményezőkészség; a helyi, ismeretlen körülményekhez való alkalmazkodás és természetesen a korszerű technika maximumán álló híradás, összeköttetés tartozik.

A túlélőképesség és az önvédelem, mely nemcsak kiváló felkészítést, hanem magas fokú parancsnoki kvalitásokat igényel, melyekkel a személyi állomány "kímélését", minimális saját veszteséget, és ezzel együtt maximális eredményt képes produkálni. A "koszovói" légihadjárat tervezőivel és vezénylőivel szemben a politikai vezetés (nem kis társadalmi háttérrel) nulla saját veszteséggel és minimalizált lakossági illetve személyi veszteségokozással megvalósított légicsapásokat "követelt". Ez rendkívüli következményekkel járt a harc módját, taktikáját, formáját és az igénybevett repülő eszközök mennyiségét illetően. A 37 ezer repülőgépbevetésnek mindössze 30%-a volt tényleges csapásmérés a többi biztosított, megnőtt a csapásmérés magassága, zöme éjjel és bonyolult időben valósult meg, ami rontotta a pontosságot és eredményességet.


Képességorientált Magyar Honvédség

A Magyar Honvédség szükséges és lehetséges képességeit, az országot fenyegető biztonsági kihívások, a NATO Védelmi Képességek Kezdeményezés (követelmények!) dokumentuma, az ország geostratégiai helyzete, a NATO-tagságból ránk háruló kötelezettségek, illetve vállalások, valamint a rendelkezésre álló (biztosított) védelmi költségvetés határozza meg. A képességstruktúra katonai-szakmai alapokra épül, ugyanakkor politikai akaraton és kormányzati döntésen nyugszik. Erről parlamenti határozatok az alábbiak szerint rendelkeznek.

A 88/95-ös: a honvédség átalakításának eredményeként..., a jelenleginél kisebb, de hiteles visszatartó képességgel rendelkező... korszerű fegyveres erő jöjjön létre... új technikai eszközök rendszerbeállításával növekedjen a csapatok harcképessége".

A 61/2000-es: "az átalakítás eredményeként kisebb, korszerű és finanszírozható haderő jöjjön létre, mely legyen képes: reális visszatartó erő megjelenítésére; az ország katonai védelmének a biztosítására; a kollektív védelmi feladatok végrehajtására; valamint béketámogató műveletekben való részvételre és a nemzeti befogadó képesség biztosítására".

A magyar honvédség alapvető képességei közé: a haza katonai védelmi, a NATO keretében; szövetségi kötelezettségek teljesítése a Varsói Szerződés 5. cikkelye alapján, az e célra felajánlott erőkkel; válságkezelésben és béketámogató műveletekben való részvétel, elsősorban az azonnali és a gyorsreagálású erőkkel. Ezen alapvető képességek megvalósulása mindenekelőtt a csapatok alkalmazóképességét, és harcképességét igényli, melyet a magas fokú és folyamatos harckiképzés, a harci technika állandó hadrafoghatósága és a harcvezetés színvonala tesz lehetővé, illetve biztosít.

A képességorientált Magyar Honvédség képességstruktúrájába az alábbiak kell, hogy tartozzanak: az interoperativitás, a szövetséges erőkkel történő együttműködés, elsősorban a NATO déli (Nápolyi) parancsnokságának a vezetésével; a gyors és rugalmas reagálás az azonnali- és gyorsreagálású szárazföldi csapatokkal, a légierő alegységeivel, valamint a légvédelmi rendszer erőivel; az önálló alkalmazás és kezdeményezőkészség, már az alegységek (önálló század, zászlóalj) szintjén; országhatáron belüli és kívüli teljes körű logisztikai biztosítás; megbízható és folyamatos felderítés, a felderítő, a rádió- és radar alegységekkel, eszközökkel; a huzamos ideig tartó alkalmazás; a mobilitás, elsősorban földi, de helikopter szállítóeszközökkel, valamint "könnyű fegyverzetű-" de nagyhatású harci technika és fegyverzet biztosításával; a túlélőképesség és az önvédelem, melynek eszközei jelenleg igen hiányosak és korszerűtlenek; a szilárd és folyamatos, a NATO vezetési rendszerébe illeszkedő vezetés; a nemzeti befogadóképesség, mely az ország katonai védelme és a béketámogató műveletek biztosítása szempontjából bír nagy jelentőséggel.

A felsorolt képességek egyrészt a magyar honvédség egészére értendők, másrészt a szárazföldi és a légi haderőnem, valamint a logisztikai és támogató erők tekintetében differenciáltak, strukturáltak. A képességek mennyiséggel is jellemezhetők, de a Magyar Honvédság nagysága és jellege, csapatstruktúrájának korlátolt és behatárolt volta miatt a minőség a meghatározó, mivel ez teszi hitelessé a képességeket, azok realitását és a magyar haderő - a kijelölt és felajánlott erők - tervezhetőségét. Ez egyelőre a magyar haderő legfájóbb pontja, és egyben legsürgősebb, legfontosabb megoldandó feladata. A folyamatban lévő haderőátalakítás fő céljaként a kívánt és a költségvetés lehetőségeivel realizálható képességek fokozatos megszerzését, és határozott kialakítását kell meghatározni. Prioritást az interoperativitásnak, a vezetési- és az információs rendszereknek, a kiképzésnek és a felkészítésnek, a meglévő technika üzemképessége helyreállítását és hadrafoghatóságát kell biztosítani.

A képességorientált haderő elkötelezett, sokoldalúan (itthon és külföldön) felkészített, erkölcsileg és anyagilag megbecsült parancsnoki állományt, tiszti és tiszthelyettesi kart, korszerű felsőoktatási és középfokú kiképzési intézményeket, kiképzési bázisokat, gyakorló.- és lőtereket igényel. A képességorientált Magyar Honvédség stabil, hiteles, hozzáértő politikai és katonai felső- (és középszintű) vezetés nélkül nem alakítható ki és nem fejleszthető. E tekintetben még nagyon sok a teendő, mivel az elmúlt tíz és tapasztalatai e tekintetben kedvezőtlenek és figyelmeztetőek.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695