Olimpia Magyarországon? (2. rész)

2002-03-29

Olimpiai ösztöndíjrendszert kíván bevezetni a magyar felsőoktatásban szeptembertől az Ifjúsági és Sportminisztérium - jelentette be Deutsch Tamás Galyatetőn. Az Olimpia Magyarországon című Heves megyei konferencián a sportminiszter elmondta: a 2012-es budapesti olimpia megrendezéséhez sok, speciális ismeretekkel rendelkező szakemberre lesz szükség; a most elsőéves hallgatók pedig éppen akkor fejezik be tanulmányaikat, amikor a felkészülés döntő szakasza elkezdődik. A politikus azt is bejelentette, hogy már az idén elindítják az olimpiai önkéntesek kiválasztásának a programját. A miniszter szükségesnek tartja továbbá az olimpiai ismeretek tanításának bevezetését a magyar közoktatásban. Ugyanis, véleménye szerint, ezen ismeretek a magyar kultúra, az általános műveltség részét jelentik. (Napirend: 2002. március 10.)

A NOB Budapestre látogató elnöke a kormányfőtől átvette a magyar olimpiai pályázatot támogató, több mint 625 ezer aláírást tartalmazó dokumentumot. Jacques Rogge elmondta: örül a rendezés széleskörű támogatásának, mert enélkül nem lehet sikeresen pályázni egy olimpia lebonyolítására. A kormányfő szerint 3 ezer milliárd Ft lenne a 2012-es bp.-i olimpia teljes költsége. Orbán Viktor ugyanakkor úgy vélte, hogy a játékokkal összefüggő kiadás csupán 5-700 milliót tenne ki, mert a legtöbb beruházásra akkor is szükség lenne, ha nem a magyar főváros rendezhetné az olimpiát. A miniszterelnök reális esélyét látja annak, hogy sikeres legyen Budapest pályázata, mert a kelet-európai régióban még nem rendeztek nyári játékokat, s az újkori olimpiák 10 legeredményesebb nemzete közül a magyar az egyetlen, amelyik még nem volt vendéglátója a sporteseménynek. (Napirend: 2002. március 16.)

Összefoglalás

Az Olimpia megrendezését támogató érvek:
- a Fővárosi Közgyűlés tavaly támogatásáról biztosította az olimpia rendezésével kapcsolatos elképzelést
- Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, alig több mint egy hónapja még támogatásáról biztosította a kezdeményezést, hiszen Mohácson kézjegyével látta el a Fidesz által kibocsátott aláírásgyűjtő ívet
- az MSZP elkötelezett az olimpia eszméje és az iránt, hogy Magyarország legyen a házigazdája egy következő nyári játékoknak
- az olimpia megrendezése függ a lehetőségektől is, de alapvetően akarat kérdése
- nem az a legfontosabb, hogy Magyarország megrendezi-e az olimpiát, hanem az, hogy 2012-re képes legyen lebonyolítani
- a Magyar Olimpiai Bizottság ellenszavazat nélkül döntött az olimpiai pályázat támogatásáról

Az Olimpia megrendezését kritizáló érvek:
- az olimpia rendezése önmagában tiszteletre méltó dolog, ám ha erre állandóan hivatkozunk, már korántsem annyira ártatlan
- az olimpiát lehet szeretni, vagy nem, de most úgy tűnik, beszélni nem lehet róla, hiszen az már rögtön hazaárulást jelent, ha valaki nem tetszését fejezi ki
- nincsenek meg az anyagi eszközeink egy olimpia megrendezéséhez
- a Fidesz az Olimpia ürügyén közpénzek újabb százmillióit juttatja baráti zsebekbe
- az Olimpia megrendezésére egy olyan kormány jelentkezik, amelynek tevékenysége következtében 25 éves használt villamosok vásárlása jelenti a fovárosi tömegközlekedés fejlesztésének egyetlen járható útját
- az olimpia története elsosorban a Fidesz-kurzus legitimációjának mibenlétéről szól, arról, hogy a demokratikus választásokon kormányra került párt olyan módon gyakorolja a hatalmat, mintha államcsínnyel szerezte volna azt meg
- a MOB lényegében a levélpapír fejlécén létezik , a rendező város jószerivel statiszta, arról meg nem is beszélve, hogy egyetlen csarnokunk sincs, miközben olimpiáról vitatkozgatunk
- ha idén vagy legkésobb jövőre nem kezdik el az olimpiára való felkészülést, az infrastruktúra kiépítését, úgy végleg meghiúsulhat a 2012-es nyári olimpiai játékok budapesti megrendezése
- különösen visszataszítóvá teszi a Fidesz ötkarikás ötletét, hogy önös érdekből fölerősíti és kihasználja a nemzet egy nem jelentéktelen részének történetileg kódolt társadalomlélektani sajátosságát, a kishitűségből, önbizalomhiányból és belső bizonytalanságból táplálkozó kudarckerülő attitudöt
- ízetlen és erőltetett olimpiai ismereteket tantárgyként kezelni, még inkább százezer forintos ösztöndíjjal jutalmazni azt, aki dolgozata témájául e világverseny történelmének valamelyik szeletét választja
- ez a 'kitalált' olimpia nem a rendezvényről, hanem a Fideszrol szól
- már az nagy dolog volna, ha 2005-ben Budapest túljutna az első válogatáson, azaz bekerülne az öt jelölt közé
- aki azt gondolja, hogy most olimpiára van szüksége az országnak, annak nincs ki az öt karikája
- vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, amelyek megoldásra várnak, először azokat kellene rendezni, és azután jelentkezni egy olimpiáért


Hammer Ferenc szociológus úgy véli (Reális-e a magyar olimpiai álom?, Magyar Hírlap, 2002. március 18.) "az olimpia rendezése önmagában tiszteletre méltó dolog, ám ha erre állandóan hivatkozunk, már korántsem annyira ártatlan. Az olimpiát lehet szeretni, vagy nem, de most úgy tűnik, beszélni nem lehet róla, hiszen az már rögtön hazaárulást jelent, ha valaki nem tetszését fejezi ki. (...) az olimpiával való játszadozás felelőtlen dolog, mert az ilyen tömegmédia-szerű kampányok éppen azokra hatnak a leginkább, akiknek nincsen kialakult, szilárd véleményük - jelen esetben az olimpiáról. Így ha ebből aztán csalódás lesz, akkor azoknak fog a legjobban fájni, akiket könnyű volt ebbe beleringatni. Az illúziónak, bár közvetlen kára nincsen - teszi hozzá -, az etikussága nagyon is meggondolandó, hiszen kérdéses, hogy mennyire helyes ebbe embertömegeket belerángatni".

Szívós István olimpiai bajnok vízilabdázó (u.o.): "én mint sportember, természetesen azt szeretném, ha lenne olimpia. Viszont azt is el kell mondanom, hogy ma nem tudom megmondani, mennyi ennek a realitása. A döntésnél a NOB illetékesei az üzleti szempontokat is figyelembe veszik. Az esélyek sok mindentől függenek. Szeretném, ha mi lennénk az olimpia házigazdája, ám ez egy óhaj: a realitás valószínűleg más".

Nyilasi Tibor sokszoros válogatott labdarúgó (u.o.): "természetesen nagyon szeretném, ha mi lennénk a 2012-es olimpia házigazdái, nyilván jó dolog volna, de úgysem leszünk. Félreértés ne essék: nem a kishitűség szól belőlem, hanem a realitás. Ugyanis erről van szó. Hiszen ez a játszma nem a kicsikről, hanem a nagyokról szól. Persze nem bánnám, ha tévednék, de tartok tőle, hogy nem így lesz".

Balogh Judit sokszoros válogatott kosárlabdázó (u.o.): "szép álom, meg nagyon jó lenne, ám őszintén: nem látok realitást. Nincsenek meg az anyagi eszközeink egy olimpia megrendezéséhez. Ez annyi pénzbe kerülne, amit ez az ország anyagilag nem bír el. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, amelyek megoldásra várnak, először azokat kellene rendezni, és azután jelentkezni egy olimpiáért".

Növényi Norbert olimpiai bajnok birkózó (u.o.): "ha azt a szempontot veszem figyelembe, hogy ha megkapnánk a rendezési jogot, akkor fiataljaink motiváltabbak lennének, és egy egészségesebb generáció nőhetne fel. Persze sok függ a pályázattól, és attól, hogy a mindenkori kormány mennyire akarja megrendezni. Én úgy érzem, az esély 50-50 százalék, és gazdaságilag mindenképpen óriási lökést adna az országnak".

Kozák Márton feteszi a kérdést (Őrültség, de van benne rendszer, Magyar Hírlap, 2002. március 19.): "Miről szól az olimpia ötlete? Csak másodsorban arról, hogy egy párt közpénzből pártkampányt folytat - amire egyébként eddig csak népi demokráciákban volt példa, polgári demokráciákban nem. Csak harmadsorban arról, az illető párt közpénzek újabb százmillióit juttatja baráti zsebekbe. Csak negyedsorban arról, hogy ha megtörténne két csoda - vagyis ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Budapestnek ítélné a rendezést és a Fidesz még mindig kormányon maradna -, az elsősorban a Vegyépszernek, Siklós Máriának, a Happy Endnek, a Defendnek, némely Felcsút környéki bányatulajdonosnak lenne igazán örömteli hír, a magyar gazdaság más szereplőinek, így az autópályákat építeni tudó cégeknek, a pályázatnyertes építészeknek, a reklámvilág Happy Enden kívüli részének, a pénzszállítók Defenden túli világának és a Felcsúton túli bányavállalkozóknak talán igen, de inkább nem. Csak ötödsorban arról, hogy a játékok megrendezésére egy olyan kormány jelentkezik, amelynek tevékenysége következtében - millenniumi ünnepségsorozat ide, 'magyar gazdasági csoda' oda - 25 éves használt villamosok vásárlása jelenti a fővárosi tömegközlekedés fejlesztésének egyetlen járható útját. Csak hatodsorban a gazdasági élet néhány vezető személyiségének különös magatartásáról. Arról tudniillik, hogy ha a más kockázatára buzdító üzletemberektől valaki az olimpiáéhoz hasonló megalapozottságú üzleti tervhez kérne kockázatvállalást, s megnyugtatásul hozzátenné: 'főnök, ez olyan projekt, amely mögött felsorakozna a cég apraja-nagyja', nem vitás, a kolléga repülne".

Kozák szerint az olimpia csak hetedsorban szól arról, "hogy a rendszerváltás óta eltelt tucat év ellenére változatlan maradt a keleties, önértékelési zavarokkal küzdő, elmaradott országokra jellemző tradicionális attitűd, a ködevés iránti őrületes vonzódás. Eszerint Magyarország sikeréhez nem szisztematikus munkára, nem a nyugati társadalmi berendezkedés, gazdasági gyakorlat és politikai kultúra minél tökéletesebb meghonosítására, hanem egyetlen nagy nekirugaszkodásra, valami világraszóló tettre van szükség - ennek elérése pedig akarat és virtus kérdése csupán. Nem. Az olimpia története elsősorban a Fidesz-kurzus legitimációjának mibenlétéről szól, arról, hogy a demokratikus választásokon kormányra került párt olyan módon gyakorolja a hatalmat, mintha államcsínnyel szerezte volna azt meg. Távolodjunk hát el kissé az olimpiától, és próbáljuk megérteni, hogy miért van ez így, s hogy mindez milyen következményekkel jár. A Fidesz kormányváltást meghaladó célja voltaképpen a jobboldalinak nevezett politikai áramlat hinterlandjának kiépítése volt. Az ennek elérése érdekében alkalmazott eszközöket - így a parlament működésének ellehetetlenítését, a hatalmi ágak függetlenségének megtörésére irányuló nem is sikertelen kísérleteket, az ellenzéki vezetésű önkormányzatok kivéreztetését, a közmédiumok pártszolgálatba állítását, a közvagyon lojális gazdasági hátország megteremtése céljából végrehajtott megdézsmálását (amit közönségesen lopásnak szokás nevezni) - néhányan hajlamosak olyan árnak minősíteni, amit egy, a szocialistákkal versenyképes blokk világra segítése érdekében meg kell fizetni. Ez persze az elnézőbb magyarázat - a gyanakvóbbak szerint egyszerűen hatalommániáról, a narcizmus és a szerzési vágy tipikus, keleties vegyülékéről van szó".

Kozák szerint "látni kell: a Fidesz bődületes ígéretei nem pusztán a választási kampány velejárói, hanem éppúgy kurzusuk lényegéből fakadnak, mint Kádáréi. Az önmagukat a szüntelen növekedéssel legitimáló kormányok veszélyesek és sérülékenyek. Veszélyesek, mert számítva arra, hogy nehezebb napok is jöhetnek, a polgárokat a hasukon kívül a nemzeti érzésekkel igyekeznek megfogni - márpedig a felkorbácsolt nacionalista szenvedélyek éppen a növekedés nemzetközi feltételeit rombolják. Sérülékenyek, mert a rendszer logikájából következően egyre-másra teljesíthetetlen ígéretekkel és egyre őrültebb ötletekkel kénytelenek előállni - nem lepődnék meg, ha rövidesen 'Magyar embert a Holdra, magyar rakétával!' - népi kezdeményezés támogatására szólítanák fel az ország kishitűségtől mentes polgárait, miközben autópályából annyi épült négy év alatt, amennyi. De hiába a legpompásabb propaganda, a grafikonok nem nőnek az égig. A király meztelensége előbb-utóbb szemet szúr".

Kozák úgy véli "különösen visszataszítóvá teszi a Fidesz ötkarikás ötletét, hogy önös érdekből fölerősíti és kihasználja a nemzet egy nem jelentéktelen részének történetileg kódolt társadalomlélektani sajátosságát, a kishitűségből, önbizalomhiányból és belső bizonytalanságból táplálkozó kudarckerülő attitűdöt. A kudarckerülő a sikertelenség lehetőségétől tartva inkább elveti az erőfeszítések árán, de reálisan elérhető célt, ehelyett az eleve elérhetetlent preferálja, mivel úgy érzi, az előre látható kudarc esetén mentesül a magyarázkodás kényszere, a felelősség alól. A legitimitáshiánnyal küzdő Fidesznek a számítók kicsiny, de nagyhangú csapata és a lelkes naivak mellett rájuk van szüksége, s mindent meg is tesz számuk növekedéséért. Ez a legsúlyosabb visszaélés, amit egy párt elkövethet. Építsünk légvárakat! - buzdítja az erre fogékony tömegeket a Fidesz már csak azért is, mert a légvárépítés költségeivel még annyira sem kell elszámolnia, mint az autópályákéval. Kergessünk délibábokat! - biztatja Orbán Viktor a délibábok álmodni szerető népét. Holott tudható, hogy az eltorzult magyar alkat miféle történelemmel párosul".

Schmitt Pál, a MOB-tag, a a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke szerint (Két új metró és három híd a 'beugró', Magyar Hírlap, 2002. március 19.) "ki kell használni a lobbizásban rejlő lehetőségeket (...). A jelentkezéssel önmagában is nyer a város, mert a tanulmányok elkészítése során Budapestet például úgy világítják át, amilyen részletes vizsgálatra még nem volt példa".

Frenkl Róbert, a MOB-tag egyetemi tanár szerint (u.o.) "nem az a kérdés, hogy rendezzünk-e vagy ne rendezzünk, hanem az, hogy lehet-e államosítani az olimpiát. (...) emocionálisan mindenki rendezéspárti, ám ami a játékok körül nálunk kialakult, erősen emlékezteti a szocializmusra. A MOB lényegében a levélpapír fejlécén létezik , a rendező város jószerivel statiszta, arról meg nem is beszélve, hogy egyetlen csarnokunk sincs, miközben olimpiáról vitatkozgatunk. Kezdjünk el egy fejlesztési programot, építsük rá az iskolai és egyetemi sportra a jövőt, és aztán idővel a fejlesztés csúcsán eljuthatunk az olimpiarendezés gondolatához. Addig viszont nem szabad ezzel szédíteni a népet. Mit akar a televíziós reklám, kit akar meggyőzni a rendezésről. Úgy néz ki, mintha tőlünk függene a pályázat, mintha mi döntenénk arról, hogy ki legyen a házigazda... Nem lehet egy házépítést a tetővel kezdeni, előbb alapot kell készíteni. Úgyhogy előbb sportot kell csinálni, s minden másról csak utána lehet érdemben beszélni".

Vajda Pál főpolgármester-helyettes szerint (u.o.) "ha idén vagy legkésőbb jövőre nem kezdik el az olimpiára való felkészülést, az infrastruktúra kiépítését, úgy végleg meghiúsulhat a 2012-es nyári olimpiai játékok budapesti megrendezése. Annyi a tennivaló Budapest közlekedése terén, hogy 9-10 évnél rövidebb idő alatt nem lehet végezni a munkákkal. Tavaly nyáron körülbelül 10 kilométernyi utat újítottak fel a fővárosban, mégpedig nyáron, s mégis minden felújítási szezonban állandósulnak a dugók. Idén 30 kilométer utat épít át az önkormányzat, s már most tudható, hogy sok helyütt majdnem ellehetetlenül a közlekedés. Dél-Budán lesznek olyan időszakok, amikor teljesen lezárják a Bartók Béla utat, s arra csak a buszok járhatnak majd. Ha idén elkezdődött volna az olimpia megrendezéséhez szükséges infrastruktúra fejlesztése, évente 40-50 kilométer utat kellene felújítani. Jövő esztendőtől már 55 kilométer lenne a norma".

Vajda Pál szerint "nem lehet a várost több évig tartó katasztrófahelyzet elviselésére kényszeríteni. (...) azok a városok, amelyek eddig lehetőséget kaptak az olimpia megrendezésére, Athén kivételével mind jó infrastruktúrával rendelkeztek. Nekünk legalább két új metróvonalat és három új hidat kellene építenünk. Az olimpiai falut a Csepel-sziget északi részén és a Hajógyári-szigeten lehetne kialakítani. Egy tanulmány szerint ki lehetne használni a Duna adta lehetőségeket, s a sportolókat, valamint a magas rangú vendégeket vízi úton szállítanák, így kikerülhetők a dugók. A nagyszámú vendégsereg tömegközlekedéssel juthatna el a versenyek helyszíneire, autóikat két hétre letennék a város határában kialakított, ingyenesen őrzött parkolókba. Egyetlen olimpiai belépőjeggyel az olimpia két hetében korlátlanul használhatnák a BKV-t. Aki mégis autózni szeretne, annak úthasználati díjat kellene fizetnie. Az óriási fejlesztések ellenére is csak így bírná el Budapest az olimpia közönségét. A közlekedés fejlesztésére minimum 1900 milliárd forintot kellene elkölteni".

Nyusztay Máté szerint (Már folyik a pénz az olimpiára, Népszava, 2002. március 20.) "ismert, hogy a kormány tavaly júliusban döntött a 2012-es pályázati szándékról. Ennek támogatásáról idén februárban döntött a parlament, amely egyben felkérte a kabinetet a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére. Az Ifjúsági és Sportminisztérium nyílt pályázaton a Price Waterhouse Coopers tanácsadó céget választotta ki, amely összesen háromszázkilencvenhatmillió forint plusz áfáért (közpénz) július végéig elkészíti a megvalósíthatósági tanulmányt. Az ismert tanácsadó cég vezérigazgatója, Bienerth Gusztáv azt már előzetesen megkockáztatta, hogy más pályázó országokkal ellentétben, Magyarország esetében nyilvánvaló, hogy csak Budapest foglalkozhat az olimpia megrendezésének gondolatával. Mint azt egy konferencián elmondta, ma még senki nem tudhatja, hogy mennyibe kerülne az olimpia megrendezése: éppen a megvalósíthatósági tanulmány célja ezen összeg meghatározása".

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint (u.o.) "az összköltség elérheti a 3000 milliárdot, amelyből csak 700 milliárd kötődik kizárólag az olimpiához. A többi pénzt olyan infrastrukturális beruházásokra kell költeni, melyeket az olimpia nélkül is meg kellene valósítani. (...) nagy hibát követ el, aki egyetlen számmal akarja leírni a kiadásokat, hiszen a beáramló tőkéhez kapcsolódó költségekről még hozzávetőleges számításokat sem lehet készíteni. Mindenesetre a Fidesz választási programjában 3000 milliárd forintos összköltséggel számol. Az összeg felét fizetné a magyar állam, a többit hazai és külföldi magánforrásból, illetve EU-pénzből finanszíroznák".

Nyusztay szerint (u.o.) "azt nyilvánosságra hozták már, hogy a sportminisztériumnak 28 millió forint (közpénz) kellett ahhoz, hogy olimpiai felhívását közölje a lapokban. Ebből megtudhattuk például, hogy eljött az idő, hogy szerződést kössünk a jövővel. Ez a szlogenje a kormány olimpiai kampányának. Az Országimázs Központ több mint 280 millió forintot (közpénz) fordított arra, hogy 21 televíziós hirdetést és 108 óriásplakátot készítsen a Fidesz kampánycége, a Happy End Kft. A jövővel történő szerződéskötés egyébként összecseng a Fidesz választásikampány-szlogenjeivel (A jövő elkezdődött, Szerződés a polgárokkal stb.). A vezető kormánypárt csaknem két hónapos intenzív olimpia kampánya előtt is már mintegy 50 millió forint (közpénz) kellett ahhoz, hogy a 2000-es olimpia magyar győztesei néhány órával az aranyérem megszerzése után a Happy End Kft. óriásplakátjain jelenjenek meg 2000-ben".

A Magyar Nemzet újságírója szerint (Medgyessy öt karikája, Magyar Nemzet, 2002. március 25.) "gyökeresen megváltoztatta álláspontját a 2012-es olimpiai pályázattal kapcsolatban Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Alig több mint egy hónapja még támogatásáról biztosította a kezdeményezést, hiszen Mohácson kézjegyével látta el a Fidesz által kibocsátott aláírásgyűjtő ívet. Személyesen meg is kérte a szocialista párt híveit, hogy támogassák az olimpiarendezésre irányuló elképzelést, igaz, azt akkor is megjegyezte, hogy szerinte a Fidesz kampánytémaként kezeli az ügyet, és arról népszavazással is ki kellene kérni a lakosság véleményét. Ugyanakkor pénteken egy újpesti fórumon kategorikusan kijelentette: 'aki azt gondolja, hogy most olimpiára van szüksége az országnak, annak nincs ki az öt karikája'".

Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter Medgyessy Péter szavaira úgy reagált (u.o.): "több mint 652 ezer ember támogatta aláírásával a 2012-es olimpia megrendezésére irányuló törekvés gondolatát. A kijelentés szerint az MSZP miniszterelnök-jelöltje semmibe veszi a magyar emberek hitét, azt a nemzeti összefogást és egyetértést, ami kialakult ebben a kérdésben (...) valóban megerőltető a választási kampány, fizikai és szellemi fáradtságot okoz a politikusoknak, de azt nem gondolta volna, hogy Medgyessy Péter elfelejti, hogy aláírt egy dokumentumot".

Kovács Lászlót, az MSZP elnöke szerint (u.o.) "az MSZP tagjai és szimpatizánsai sportszerető emberek, szeretnék, ha Magyarország egyszer házigazdája lenne a nyári olimpiai játékoknak. Annak eldöntéséhez, hogy mikor pályázzuk ezt meg, azt kell tudni, hogy egy ilyen óriási vállalkozás menynyibe kerülne és mit hozna az országnak. Ehhez megfelelő hatástanulmányra van szükség. E feltételek teljesülése után kellene kikérni az emberek véleményét, amihez a legjobb módszer a népszavazás. Magyarország legkorábban a 2012-es olimpia megrendezésére vállalkozhatna. S ez nem a jelenlegi, de nem is az akkori kormány ügye, hanem az egész országé. Az előpályázatokról 2004-ben születik majd döntés, és a selejtezőn túljutó országokról 2005-ben dönt majd a NOB. Mindezt figyelembe véve kicsit korai volt a Fidesz pártlogójával lefolytatott aláírásgyűjtés, és az a 280 millió forint, amit az adófizetők pénzéből eddig a 2012-es olimpiai játékok népszerűsítésére költöttek. Nem vitás, hogy annak a Fidesz közeli cégnek, amely a megrendelést kapta, már megérte".

Pilhál György szerint (Medgyessy karikái, Magyar Nemzet, 2002. március 25.) "lassan el kellene döntenie Medgyessy Péter szocialista kormányfőjelöltnek, akkor most szeretne-e olimpiát Budapesten 2012-ben, vagy nem szeretne. Szorít ugyanis az idő, szűk két hét múlva itt a választás, aztán vannak, akik aszerint tennék le a voksukat, akar-e olimpiát Medgyessy, vagy nem akar. A múltkor azt mondta, akar, most meg azt, idézem: 'Aki azt gondolja, hogy most olimpiára van szüksége az országnak, annak nincs ki az öt karikája.' Zavarban van az ember, mert előfordulhat, hogy önkritikus idézettel állunk szemben. Medgyessy Péter miközben akarja az olimpiát, egyszersmind félnótásnak tartja az olimpiát akarókat, vagyis magáról nézve is kijelenti, nincs ki mind az öt karikája. Szeretne egy budapesti olimpiát, viszont tudja, hogy a budapesti olimpia hívei nem teljesen komplettek - beleértve őt magát is. Aztán van egy másik olvasat is, nevezetesen, hogy Medgyessy Péter hetet-havat összehord ezeken a lakossági fórumokon (kicsit sok neki az eseménydömping), így azt sem tudja, mit mondott a múlt héten, meg mi az, amit taktikus-diplomatikus lenne mondania. Ha én lennék Werber úr, a szocialisták Izraelből érkezett kampányfőnöke, már térdepeltetném is kukoricára a megzavarodott bankárt, ne beszéljen butaságokat halomra, mert még a Lenin-kép is leesik a pártház faláról, pedig azt jól odaszögezték annak idején. A harmadik olvasat, hogy Medgyessy Péter minden egyes lakossági elbeszélgetésén azt mondja, amit az adott helyen hallani szeretnének tőle. A tatai edzőtáborban olimpiát ígér az egybegyűlt sportolóknak, Komlón szenet, Vásárosnaményban árvízi gátat, Harkányban gyógyvizet. Ebbe azonban - lám! - bele lehet zavarodni. Nem tudja Medgyessy, mit mondott a szocialisták kormányfőjelöltje. Teljes a zavar".

Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter bejelentése szerint (Ösztöndíj az olimpiáról íróknak, Népszava, 2002. március 25.) "félévenként diákhitelnyi összeghez juthat az a hallgató, aki diplomamunkájának témájául az olimpiát választja. Deutsch nemrég meghirdette az egész országra kiterjedő olimpiai képzési programját".

Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke (Felháborodás Medgyessy kijelentésén, Magyar Nemzet, 2002. március 26.) "határozottan visszautasította Medgyessy Péter MSZP-s kormányfőjelölt hétvégi, a 2012-es olimpiai pályázattal kapcsolatban tett nyilatkozatát. Medgyessy azt mondta: 'Aki azt gondolja, hogy most olimpiára van szüksége az országnak, annak nincs ki az öt karikája.' Ezzel kapcsolatban sokan értetlenségüket fejezték ki.
Schmitt Pál Medgyessy Péter kijelentésével kapcsolatban elmondta: a MOB ellenszavazat nélkül döntött az olimpiai pályázat támogatásáról.

Schmitt szerint "a kijelentés szerinte arra utal, hogy a miniszterelnök-jelölt és az MSZP elnöke, Kovács László között kommunikációs zavarok vannak. Alig tíz napja Kovács László kérésére a MOB járt közben, hogy az ellenzéki párt elnöke találkozzon Jacques Rogge-gal, a NOB elnökével. Kovács László az MTI-nek adott nyilatkozatában akkor azt állította: 'Az MSZP elkötelezett az olimpia eszméje és az iránt, hogy Magyarország legyen a házigazdája egy következő nyári játékoknak'".

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke is értetlenségét fejezte ki a nyilatkozattal kapcsolatban (u.o.): Medgyessy Péter "több százezer embert sértett meg és titulált csekély értelműnek. Ha a szocialisták kormányfőjelöltje csupán magáról beszélt volna, akkor az dicséretes önkritika lenne, ám ő több százezer, sőt, több millió ember teljesítményét vette semmibe. (...) Medgyessy maga sem tudta, mit írt alá Mohácson, amikor csatlakozott az olimpiát támogatók sorába. Egy szocialistát sok minden köt, csak az aláírása nem ".

Veress Jenő szerint (Távlatok, Népszava, 2002. március 27.) "az egyetemisták félévenként százezer forintos támogatáshoz juthatnak, ha diplomamunkájukat olimpiai témában írják. Deutsch sportminiszter példaként a mérnökjelölteknek ajánlotta olimpiai célra használható épületek tervezését, de bölcsészek is pályázhatnak olimpiatörténeti dolgozataikkal. Lesznek, akiket elkötelezettségükért cserébe tanulmányaik során támogat a minisztérium, mások a diplomamunka elismeréseként kapnak nagyobb összeget. Milyen szép! Elkötelezettnek (értsd: a kormány politikája, a ragyogó jelen és jövő - tehát a Fidesz - mellett), nem pedig megélhetési témaválasztónak nevezik azt a szegény sorsú, apolitikus egyetemistát, aki olimpiás szakdolgozatot ír. De elkötelezett - nem ám kliens! - a minden koncért elvtelenül tülekedő ifjúszervilista is".

Veress úgy véli "az olimpiai (lidérc)láng ilyetén kergetése súlyos károkat okozhat a felsőoktatásban. Csupa sportorvosi dolgozat az orvosegyetemeken, s semmi a kancsalság, vagy az aranyér gyógyításáról - kripliknek nincs helye az olimpián. Doppingtesztet és nem rákgyógyszert kutat a kémikus, a súlylökés ballisztikájáról és nem a napenergiáról értekezik a fizikus. Stadionterv-dömping és semmi ökoház, metró, vagy templom. A katolikus bölcsészek sem a cölibátus anakronizmusát, hanem az olimipiai eszmét dolgozzák fel - Szent Coubertintől boldog Schmitt Pálig. Ennek a veszélyesen sematizáló ötkarikalizálódásnak idejében gátat szabhat, ha hamarosan mind több új, nem kevésbé érdekes témakörre is járna kormányzati ösztöndíj. A pályaművek pedig bizonyára a széles nyilvánosság előtt is sikerre számíthatnának. Gyógypedagógus-hallgatók témája lehetne például egy, a diszlexiás gyermekek íráskészségét fejlesztő szöveggyűjtemény. A címe: Tollbamondásminták Orbán Viktor életéből. (Félévenként 120 ezer forint.) A tisztiiskolásoknak izgalmas feladat egy Jaroslav Hasektől származó ötlet megvalósítása: a nagy vezérek tisztiszolgái - a kutyamosók - története. Most ennek is itt az ideje. Munkacíme lehetne: A puccertől a kormányzati főtisztig. (Félévenként 150 ezer forint, plusz ötéves kinevezés.)"

Berényi Szabolcs szerint (Közepes, Magyar Nemzet, 2002. március 27.) "semmi különös nincs abban, hogy Medgyessy Péter először bőszülten aláírta az olimpiát támogató ívet, majd később kijelentette, hogy aki olimpiát akar rendezni, annak nincs ki az öt karikája. Nem akart ő megbántani senkit, első alkalommal tényleg úgy vélették vele, hogy szükség lenne a magyarországi sportünnepre, később azonban szóltak neki, hogy mégis inkább azt kellene gondolnia, hogy semmi szükség erre a nagy felhajtásra. Van ez így, változnak az idők, a vélemények, csak Medgyessy Péter nem változik, néha erre tesz tétet, néha meg arra. Ezt a jeles tulajdonságát nem mostanában szerezte be, engedelmes apparátustag volt világéletében, soha egyetlen pozíciójára nem választották meg, mindig csak kinevezték. Azt is papírról olvassa, hogy 'szerintem'. Ezért nincs most a helyén, szánnivalóan idegen neki a kihívói szerepkör, és habár senki nem mondja ki, az MSZP stratégái láthatóan egyre hátrébb vonják az első vonalból saját miniszterelnök-jelöltjüket".

Berényi szerint "Medgyessy Péter baklövései viszont számosak. Az olimpiával kapcsolatos csak a legutolsó (lapzártáig). A múltkor külföldi újságírókkal reggelizve azt bírta mondani, hogy baj lehet a miniszterelnök-jelölti vitákkal. Lett is baj, órákkal később, bár az MSZP-sek azt alighanem spontánnak szánták. A miniszterelnök-jelölti vitában Medgyessy Péter afféle fordított Sziszüphoszként viselkedett, ahelyett, hogy felfelé tolta volna a követ, napok alatt magára rántotta. Nagyhangú kihívóból pillanatok alatt kifogásokat kereső, riadt ürügyemberré változott. Azelőtt a Gresham-ügyben beszélt összevissza, hol elvégezte a munkát, hol nem keresett meg senkit. Zaklatott, ideges, alkalmatlan ember. Hogy aztán mire lehet egy ilyen emberrel menni, az már legyen az MSZP problémája. A kiútkeresést megkönnyítendő javaslom, olvassák el a Story magazin március 21-i számát. Megtudjuk, már a címből, hogy Medgyessy Péter 'gimnazistaként minden balhéban benne volt'. Olvashatjuk saját szavait, amelyek szerint: 'matematikából például nem voltam túl jó, végül négyesre sikerült érettségiznem'. Az idézet fölött képaláírást látunk: 'A politikus jó tanuló volt - Matekból négyesre érettségizett'. Sajnálatos módon a képaláíráshoz kép is tartozik, esetünkben Medgyessy Péter gimnáziumi érettségi bizonyítványának fénymásolata. A dokumentumban apró betűkkel bár, de tisztán olvasható: Matematika: közepes. Így számol és így emlékszik egy volt pénzügyminiszter. Habár, mentségére szólva, mondhatta volna azt is, hogy jeles volt. Úgy legalább hagyna egy jelet. Így nem fog".

Tamás Ervin szerint (Karikák, Népszabadság, 2002. március 28.) "most, hogy a parlamenti választások célegyenesébe fordul az ország, látni csak igazán, mekkora húzóerő az olimpia megrendezésének vágya. Aki ezt kitalálta, nem csupán merész képzelőerővel bírt, de azt is tudta, hogy a dolognak nincs kockázata. Ezt két oldalról is alátámaszthatta: érdeminek nevezhető döntés a vággyal kapcsolatban 2005 előtt nem várható, aki pedig egy kampányban képes ellene realitásokra, azon belül infrastruktúrára, egészségügyre vagy bármi másra hivatkozni, az bukik. De ne elégedjünk meg a puszta megállapítással, próbáljuk a miért kérdésre adott választ is körvonalazni. Azért, mert az országot valóban jó volna fölrázni az apátiából, s miközben a polgár a végletekig apatikus, vevő a hívó szóra: kelj fel és járj! Az persze elképzelhető, hogy valójában erre sem mozdul, de tudatában rögződik - ezek legalább akarnak valamit. A 'nincs realitása' kezdetű válasz kicsapja nála a biztosítékot, mert egyrészt ez a refrén határozza meg saját életének kereteit, másrészt jó érzéssel tölti el, ha valami végre a realitások ellen történik. Ezért nézi a hollywoodi akciófilmeket, meg a gagyi show-műsorokat. A sport pedig a többi közt éppen azért izgalmas, mert sokszor felborul a papírforma. Nem mellékes tényező az sem, hogy a gazdaságnak is van lélektana, az ilyen léptékű tervnek mérhető a serkentő hatása, tehát nem okvetlenül elvesztegetett pénz világrendezvényre készülni. Mindebből az következik, hogy ilyen idő tájt nem szerencsés figyelmeztetni az elképzelés voluntarista voltára, ecsetelni a meg nem valósíthatóság részletes koncepcióját, ráfér az országra némi lelkesítő pirula, s az sem baj, ha bátran adagolva megtetézzük ezt a labdarúgó Európa-bajnokságra való jelentkezéssel is. Nem csoda hát, hogy a politikusok közül senki nem akart lemaradni arról, hogy az álom álmodója legyen".

Tamás szerint "csakhogy ennyi álommal, amennyiről mostanában szól a fáma, nehéz megbirkózni. Különösen választások előtt, amikor az álmok fergeteges táncba kezdenek az ígéretekkel, s választó legyen a talpán, aki akár csak e kettőt el tudja választani egymástól. A Fidesz üzenete azonban segít ebben: ígérni mindenki tud, merészet, képzeletgazdagot álmodni csak mi. A távoli messzeségbe vesző budapesti olimpiát látótávolságon belülre hozták és feldíszítették, akár egy karácsonyfát. Ez a 'kitalált' olimpia nem a rendezvényről, hanem a Fideszről szól. Minden eleme a politikai kampány szerves része: az aláírásgyűjtéstől az egész oldalas reklámokig, a témával foglalkozó, már-már nevetséges konferenciákig, amelyek egyikén a lelkesedés már akkora volt, hogy a felszólaló a 'vidék olimpiáját' akarta megrendezni - figyelmeztetni kellett arra az elemi tudnivalóra, hogy olimpiára városok, nem pedig országok jelentkeznek".

Tamás szerint "az az elementáris pr-akció, amelynek az utóbbi hetekben tanúi vagyunk, teljességgel közpénzből finanszírozott - és fölösleges. Fölösleges, mert a budapesti olimpiáról nem az országot, hanem a világot kellene meggyőzni. Fölösleges, mert még a világot is ráér. Ízetlen és erőltetett olimpiai ismereteket tantárgyként kezelni, még inkább százezer forintos ösztöndíjjal jutalmazni azt, aki dolgozata témájául e világverseny történelmének valamelyik szeletét választja. Nem fair az öt karikába pártkongresszusi szlogeneket biggyeszteni, nem elegáns az eddig 'letarolt' és a vidékkel mesterségesen szembeállított Budapestet hirtelen ismét kebelre ölelni - nem illik álmokból mozgalmat kreálni. Az olimpiai eszmét egyre mélyebbre ássa a leplezetlen politikai nyerészkedés. Ha ez felismerhető (és az), még érthetetlenebb Medgyessy Péter ügyetlensége, amikor a rendezést támogató szignója után egyszer csak kifogásait fogalmazza meg. Belesétál abba a csapdába, amelyet a Fidesz már az ötlet kiagyalásakor odakészített a 'kishitűeknek', s amit a szocialisták eddig gondosan kikerültek. Bécs annak idején megrettent az expó gazdaságossági számításaitól, nemrégiben a labdarúgó Eb-re való közös jelentkezést mondta le, visszavonult az olimpiától Berlin is, Hannovernek volt elég baja a világkiállítással, Naganónak a téli olimpiával, s ahogy hallani, Portugália keservesen nyögi a legközelebbi futball-Eb beruházásait. Mi következik ebből? Semmi. A sportdiplomáciához értők - nevük elhallgatását kérve - azt mondják: már az nagy dolog volna, ha 2005-ben Budapest túljutna az első válogatáson, azaz bekerülne az öt jelölt közé. Coubertin báró mondása erre is érvényes: a részvétel a fontos, nem a győzelem. Ennek tudatosítása azonban csak 2005-ben lesz a pr-csapat feladata. Meg fognak vele birkózni. Pénz nem számít. Áprilisban viszont ehhez nem elég a részvétel. Győzni kell".

Orbán Viktor szerint (Demszky Gábor is olimpiapárti, Magyar Nemzet, 2002. március 28.) "az olimpia megrendezése, illetve a felkészülés nem más Magyarország számára, mint egy nemzeti fejlesztési. Nem az a legfontosabb, hogy Magyarország megrendezi-e az olimpiát, hanem az, hogy 2012-re képes legyen lebonyolítani (...)ha vannak tervek, a jövő elveszti kiszámíthatatlan jellegét. Ezért nemcsak egy-két évre, hanem két-három évtizedre kell tervezni".

Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere úgy fogalmazott (u.o.): "az előkészületeknek minél gyorsabban el kell kezdődniük. (...) a felkészülés során a lakosság igényeit is ki kell elégíteni, vagyis lakható, élhető várost kell kialakítani, aminek feltétele, hogy a vezetés a jelenleginél jelentősebb támogatással működhessen".

Orbán Viktor szerint (In: Kollányi Bence: Olimiai játékok a nemzet akaratából, Magyar Nemzet, 2002. március 28.) "az olimpia megrendezése függ a lehetőségektől is, de alapvetően akarat kérdése (...) nem mindig a legnagyobb nemzetek vívják ki a világ tiszteletét, az igazi eredményeket ugyanis a bátorság és az összefogás hozza meg. (...) hazánk szempontjából több mint sportesemény, inkább tekinthető nemzeti fejlesztési tervnek. Magyarország távlatokban gondolkodó ország, ezért nem csupán egy-két évre, hanem két-három évtizedre kell terveznie. (...) Nem az a legfontosabb, hogy Budapesten rendezzék 2012-ben az olimpiai játékokat, hanem hogy az ország képes legyen megrendezni azt. Csodák márpedig vannak, csak keményen meg kell értük dolgozni".

Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere emlékeztetett arra (u.o.), "hogy a Fővárosi Közgyűlés tavaly támogatásáról biztosította az olimpia rendezésével kapcsolatos elképzelést. (...) azonban Budapest forrásai rendkívül korlátozottak. A város elvesztette a helyi adók jelentős részét, mára mindössze három százalék felett rendelkezik. (...) az olimpia megrendezéséhez több új metróvonalat, további két hidat kell megépíteni, valamint korszerűsíteni kell az úthálózatot. Ezért az olimpia pályázat csak akkor lehet sikeres, ha jelentős infrastruktúrafejlesztéseket valósít meg az ország a következő években. (...) az előkészületeknek minél gyorsabban el kell kezdődniük, a jelöltek kiválasztásánál ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szemlebizottságának már látnia kell a folyamatokat. (...) a felkészülés során a lakosság igényeit is ki kell elégíteni, vagyis lakható, élhető várost kell kialakítani".

Bienerth Gusztáv, a magyar olimpiai pályázat megvalósíthatósági tanulmányán dolgozó Pricewaterhouse vezérigazgatója elmondta (u.o.), "az olimpia tervezésekor fel kell használni Budapest közép- és hosszú távú fejlesztési programját. A munkacsoport ismeri ezeket a terveket, és szem előtt tartja, hogy nem szabad olyan beruházásokat véghezvinni, ami nem szolgálja a további felhasználást".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695