A Pokorni-Kovács és az Orbán-Medgyessy vita

2002-04-09

A Kovács-Pokorni vita időpontját már a miniszter-jelölti viták ötletének felmerülése előtt kitűzték, és világos volt, hogy e vitára sor fog kerülni, függetlenül a miniszter-jelölti, illetve a miniszterelnök-jelölti vita létrejöttétől. A várakozásoknak megfelelően április 4-én valóban egy asztalhoz ült Pokorni Zoltán és Kovács László...


Április 5-én, hosszas vita és kölcsönös üzengetés után létrejött az Orbán Viktor és Medgyessy Péter közötti miniszterelnök-jelölti vita. A vita megítélésünk szerint nagyjából az előzetes elvárásoknak megfelelően alakult. Egyik fél sem próbálkozott semmilyen újítással, nem voltak drámai jelenetek és megtervezett, színpadias akciók. A felek nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy a vita a kampánycsend előtti utolsó politikai esemény, amelynek hatásai így másnap már sem nem korrigálhatók, sem nem erősíthetők. A két jelölt ebből a szempontból inkább egyfajta biztonságra törekedett: kerülték a váratlan helyzeteket, és pártjaik már meglévő toposzaiból építkeztek... (Háttérelemzés: 2002. április 8.)

Összefoglalás

Az MSZP-t kritizáló vagy a Fideszt támogató érvek:
- nem vált hátrányára az országgyűlésnek a háromhetenkénti ülésezés
- míg a koncessziós autópálya használata egy autósnak 680 ezer forintjába kerül évente, addig a matricás rendszerben ez csupán 28 ezer forint
- a vita során a statisztikai adatok pontatlansága és hiánya jellemezte Medgyessy Pétert
- Medgyessy egy tudatosan eltervezett, a közhelyszeru demagógiára építő vitát akart kiprovokálni.
- a vita során Medgyessy giccses monológjainak sorozata ledöntötte a két évtizede hozzá kapcsolt profi szakpolitikus imázsát
- Medgyessy szemszögébol nézve az lett volna a jó, ha számszerűsíthető összegekről, forintokról folyt volna a szó, de nem ez történt
- a Fidesz bevezette a tandíjmentességet

A Fideszt kritizáló vagy az MSZP-t támogató érvek:
- a Fidesz ígéretei közül nem valósult meg a hétszázalékos gazdasági növekedés, a nagyarányú adócsökkentés, az ingyenes diploma és a 600 kilométer autópálya
- az elmúlt négy év során nőtt a szegénység, rosszabb a falu sorsa, katasztrofális helyzetben az egészségügy, rosszabbul a nagycsaládosok és a nyugdíjasok
- az Orbán-kormány felrúgta a négyes metró megépítéséről szóló szerzodést



Kovács László szerint (Meddő szócsata volt a pártelnöki vita, Magyar Hírlap, 2002. április 5.) "a legnagyobb különbség a két párt között a demokrácia felfogásában van". Kovács szerint "az elvesztegetett lehetőségek négy éve áll mögöttünk. (...) a Fidesz ígéretei közül nem valósult meg például a hétszázalékos gazdasági növekedés, nagyarányú adócsökkentés, az ingyenes diploma és a 600 kilométer autópálya".

Pokorni Zoltán szerint (u.o.) szép, izgalmas négy esztendő lelt el. Pokorni szerint nem vált hátrányára az országgyűlésnek a háromhetenkénti ülésezés, sőt talán még javított is rajta, hogy "kevesebbet vitatkoztak a képviselők". Pokorni szerint "'98-ban új irányt szabtak a kormány munkájának és segítséget nyujtottak sok százezer embernek".

Bolgár László szerint (Medgyessy: Orbán nem lesz egyedül, Népszava, 2002. április 5.) "a szocialisták, épp aktuális önbizalmuk függvényében, hol bátorították, hol féltették Medgyessyt. Még a tegnapi bejelentés előtt is voltak, akik óva intették attól, hogy a minden egyeztetés nélküli vitába belemenjen. A szkeptikusok ugyanis kockázatosnak tartják, hogy a formai részletek nem tisztázottak, holott az elnöki vitákban rutinos amerikaiak elemzései szerint egy ilyen alkalommal legfeljebb tízszázaléknyi hatása van a választókra a tartalomnak, sokkal többet nyomnak a latban a külsőségek. Az utóbbi napokban jelentősen lecsökkent azonban a párton belüli kétkedők száma".

Bolgár szerint "a vasárnapi választásokon várható kiélezett küzdelem előtt a szocialisták többsége a szavazatszerzés lehetősége miatt is szorgalmazta Medgyessy kiállását Orbánnal szemben: hezitáló szavazók még ma is túl sokan vannak ahhoz, hogy akár mindent eldöntő lehessen az akár 1-2 százaléknyi megnyert voks is. (...) A miniszterelnök-jelölt tehát feltehetően nemcsak a nyilvánosságnak, hanem a pártnak is üzent, amikor a vitára való hajlandóságát tegnap bejelentve azt mondta: vállalja a kockázatot, hogy következetlennek tartják, de így Orbán szembesülhet azzal, amit az elmúlt négy évben tett".

Medgyessy Péter azzal indokolta döntését, hogy elfogadta a meghívást az április 5-ei vitára (In: Megtartják az Orbán-Medgyessy vitát, Népszabadság, 2002. április 5.), hogy "lehetőséget kell adni Orbán Viktornak, hogy megmagyarázza, az elmúlt négy év során miért nőtt a szegénység, miért lett rosszabb a falu sorsa, miért van katasztrofális helyzetben az egészségügy, miért élnek rosszabbul a nagycsaládosok és a nyugdíjasok. A szocialista politikus hangsúlyozta: vállalja a kockázatot, hogy következetlennek tartják, de így Orbán Viktor szembesülhet azzal, amit az elmúlt négy évben tett".

Kovács László, az MSZP elnöke szerint (In: Balázsovics: Pokorni tényekkel érvelt, Magyar Nemzet, 2002. április 5.) "kevesebbet adott a társadalomnak az Orbán-kormány, mint amit az elődje által ráhagyott örökség alapján adhatott volna". Kovács szerint "a kabinet felélte a jövőt és elvesztegette a lehetőséget. Véleménye szerint erre a legjobb mutató, hogy nőtt a különbség a társadalom leggazdagabb és legszegényebb rétege között. Kitért arra is, hogy a nyugdíjasok és a nagycsaládosok most rosszabbul élnek, mint korábban. Kifogásolta, hogy a kabinet nem teljesítette több választási ígéretét, így például nem valósult meg a 7 százalékos gazdasági növekedés, nem épült autópálya, elmaradt az adóreform, az egészségügy és az agrárium pedig katasztrofális helyzetben van. A gazdaság csökkenő teljesítményt mutat és egyensúlyi problémák is mutatkoznak, vagyis nem igazolódott be a gazdasági csoda".

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke ezzel szemben úgy látja (u.o.): "jó lelkiismerettel, büszkén nézhet vissza Magyarország az elmúlt négy esztendőre. A kabinet intézkedései közül kiemelte a tandíj eltörlését, amelyet szimbolikus döntésnek nevezett. Utalt arra, hogy a tandíj ma évente 200 ezer forint lenne. Az autópálya-építés kapcsán leszögezte, hogy jelenleg 170 kilométer autópálya épül az országban. Rámutatott arra is: míg a koncessziós autópálya használata egy autósnak 680 ezer forintjába kerül évente, addig a matricás rendszerben ez csupán 28 ezer forint. Megemlítette azt is: a polgári kormánynak jelentős összeget kellett fordítania gátépítésre és a beregi újjáépítésre. A Horn-kormány idején csupán öt kilométer gát épült". Pokorni "az elmúlt ciklus nagy eredménye közé sorolta, hogy sikerült visszaadni a munka becsületét a minimálbér megemelésével".

Czirják és Balázsovics beszámolója szerint (Orbán-Medgyessy: vita lesz ma este, Magyar Nemzet, 2002. április 5.) "a Magyar Nemzet lapzártájával egy időben kezdődött a közgazdaság-tudományi egyetemen Pokorni Zoltán (Fidesz) és Kovács László (MSZP) szócsatája. A pártelnöki vita előkészítése két hétig tartott, s az egyetem közlése szerint ezalatt sem a szervező, sem a pártok nem léptek fel a vita körülményeit illetően diktátumokkal. Egyetértés hiányában a szervező javasolt megoldást, és ha kellett, döntött. Az így létrejött forgatókönyvet mindkét párt tudomásul vette és aláírta".

Medgyessy Péter úgy érzi (u.o.) "tisztában van annak a kockázatával, hogy elfogadta a kihívást. Az emberek azt gondolják, hogy követhetetlen vagyok. Azonban a következő négy év sorsa nem hiúsági kérdés, félre kell tenni az egyéni véleményeket. Az emberek jogos igénye, hogy megtudják: ki mit szeretne képviselni a következő kormányzati ciklusban". Medgyessy megígérte, hogy "a miniszterelnököt szembesíteni fogja az elmúlt négy évvel". Medgyessy azt nyilatkozta: "Sokan mondták, hogy hátrányban lehetek majd Orbán Viktor határozott stílusával szemben. Azonban a tisztaság és a szív többet ér minden szóvirágnál". Medgyessy ígéretet tett arra, hogy "nem a pr-osok tanácsait, hanem saját gondolatait fogja képviselni, saját magát fogja adni a mai vitán".

Ugró Miklós szerint (Bűn és bűnhődés, Magyar Nemzet, 2002. április 5.) "Medgyessy Péter, pillanatnyilag vitába hajszolt miniszterelnök-jelölt szakmányban tett ígéretei között azt is megígérte, hogy megválasztása esetén az ígéreteit tőle személyesen számon kérhetik, mert ő oly nagyon gerinces lény, aki felelősséget vállal a szavaiért. (Valami programot is szokott emlegetni, de az eddigi tapasztalataink szerint olyan nincs neki.) Erre mondják pestiesen: link duma. Pártja kvázi választási programjáért személyes felelősséget vállal, a saját eddigi tetteiért meg nem? Ő, aki szemrebbenés nélkül letagadta, hogy rendszeres jövedelmet kap a szeszipartól, másnap meg diszkréten lemondott róla - ő akar felelősséget vállalni? Ugyan már! Különben is, ő lenne az első kommunista a mozgalom történetében, aki felelősséget vállal bármiért".

Ugró úgy véli "most megbékélést hirdetnek, ne bolygassuk a múltat, nem jó az senkinek, foglalkozzunk a jövővel, mondják - mi ez, ha nem menekülés a felelősség elől? Pont ők, és az általuk kijelölt bábfigura kandidáns fog felelősséget vállalni. Amikor megbékélést hirdetnek, de közben bosszúért lihegnek, mert az elmúlt négy évben nem volt a kezükben a totális hatalom. Büntetnének, mert túl sokat bűnhődtünk. Az Úristen irgalmazzon?"

Tihanyi Örs szerint (Orbán-Medgyessy-vita: K. O., Magyar Nemzet, 2002. április 8.) "kétezerkettő április ötödikén este végre elérkezett a igazság pillanata, azaz szembekerült egymással az a két ember - Orbán Viktor és Medgyessy Péter -, akiknek a felmérések alapján esélye van arra, hogy a választások után kormányt alakítson. A vitára eredetileg a második forduló előtt került volna sor, ám az MSZP kormányfőjelöltje március elején váratlanul felrúgta a Horn Gyula által kialakított hagyományt, és az első forduló előtti időpontra tett ajánlatot. Orbán Viktor valódi államférfihoz méltóan elfogadta a kihívást, és megjelölte azt a két napot (április 5-ét és 19-ét), amikor úgy mehet végbe a vita, hogy minden külső körülmény és félremagyarázás nélkül ítéletet tudnak mondani a választópolgárok a jelöltek alkalmasságáról. Mint ismeretes, ezután kezdődött meg az a már-már komikus üzengetéssorozat az MSZP részéről, ami aztán oda vezetett, hogy a közvélemény-kutató intézetek március végi felméréseinek ismeretében Medgyessy Péter mégis kénytelen volt megjelenni azon a vitán, amelyet - ahogy utaltunk rá - ő kezdeményezett".

Tihanyi úgy véli Orbán Viktornak volt több vesztenivalója. Tihanyi szerint "nincs az a nyugat-európai politkus, aki olyan előny mellett, mint amivel a Fidesz-MDF rendelkezett egy héttel a választások előtt, belement vona egy bizonytalan kimenetelű pengeváltásba. Azt se feledjük, hogy az utolsó napig hezitáló Medgyessy Péterrel ellentétben a miniszterelnöknek nem volt választási lehetősége: neki ott kellett lennie április ötödikén este a közgazdasági egyetemen".

Tihanyi véleménye szerint "Orbán Viktor szelíd, visszafogott hangnemet ütött meg, szemmel látható volt idegessége. Érezhette, hogy éppen a nagyságrendekkel jobb kommunikációs képességei miatt áll fenn annak a veszélye, hogy túlságosan fölényesnek tűnik, és ezzel felkelti a rokonszenvet ellenfele iránt. Medgyessy indítása érdekes volt: a már jól ismert bizonytalan, akadozó stílusában ellenfele szónoki képességeit kezdte dicsérni, majd azzal folytatta, hogy ő bizony nem tud ilyen szépen beszélni, viszont neki a szívéből jönnek a szavai, mint az egyszerű embereknek. Ezt követte az Orbán-kormány eredményeinek a dicsérete, a csúcsponton azzal a tapsvihart kiváltó kijelentéssel, hogy neki tetszik a Nemzeti Színház. Ha a vita ebben a pillanatban ér véget, alighanem Medgyessy nyert volna, hiszen az eredeti célját elérte: rokonszenvet ébresztett maga iránt, és Orbán szónoki adottságainak a feldicsérésével gyakorlatilag előre idézőjelbe tette ellenfele minden későbbi kijelentését. A vita azonban nem ekkor ért véget, és emiatt kijelenthetjük, hogy Medgyessy ebben a látszólag neki kedvező pillanatban vesztett".

Tihanyi szerint "az 'én vagyok az egyszerű ember, aki most elmondja a panaszait' stílusú tiborckodás valóban hatásos fegyver lehetett volna Orbán Viktor Tony Blair-i ihletésű kommunikációja ellen, de csak akkor, ha az, aki előadja, elegendő intellektuális és verbális képességgel bír, hogy ezt a szerepet végig hitelesen el tudja játszani. Medgyessy viszont erre képtelen volt, és ez viszonylag hamar kiderült: a legnagyobb hiba az volt, amikor az Orbán-kormány által felrúgott szerződések között a négyes metró után megemlítette a Nemzeti Színházat is, amihez pedig nem sokkal korábban gratulált (emlékezhetünk: Orbán Viktor bravúros ügyességgel ütötte le ezt a labdát). De szintén baklövés volt annak a többszöri felemlegetése is, hogy a kormány büntetni akarja azokat a gyerekeket, akik nem tehetnek arról, milyen családba születtek. Így lehetőséget adott Orbán Viktornak, hogy a téma a hivatalban lévő kormány családpolitikája legyen, és ne az MSZP átal kínált alternatíva".

Tihanyi úgy véli "Medgyessy szemszögéből nézve az lett volna a jó, ha számszerűsíthető összegekről, forintokról folyt volna a szó, amire az 'egyszerű ember' a leginkább fogékony, és nem a családtámogatási rendszer filozófiájáról. Talán ez volt a vitának az a szakasza, ahol Orbán Viktor ráérezhetett, hogy simán nyerhet. Medgyessy Péter csupán egyetlen komoly statisztikai adattal tudott előjönni, mégpedig az újszülöttek számának csökkenő tendenciájával".

Tihanyi szerint "a statisztikai adatok pontatlansága és hiánya egyébként szinte végig jellemezte Medgyessy Pétert, ami azért megdöbbentő, mert az elemzők korábban éppen a tényismeretet, a szakmai precizitást tartották legnagyobb erényének. Ne feledjük, hogy a négy évvel ezelőtti vitára Horn Gyula igen pontos adatsorokkal és forrásokkal érkezett, és végig precízen fel is tudta használni azokat. Medgyessy slendriánsága nehezen magyarázható, hiszen az az alacsony jövedelmű és iskolázottságú réteg, amelyet megcélzott, éppen a hatásosan előadott forintokkal fogható meg a leginkább".

Tihanyi úgy véli "elmaradtak a tények a mezőgazdasággal kapcsolatos riposztokban is. Medgyessy itt már vert helyzetben volt, mert ekkorra egyértelműen kiderült, hogy a vita - az 1998-as rangadóval ellentétben - nem a tényekről és a számokról folyik majd, hanem az elvekről, és a legtöbb esetben jóval az 1998 előtt keletkezett problémákról. Ahhoz pedig, hogy ezen a harci terepen megverje valaki Orbán Viktort, olyan meggyőző erő és hitelesség kellett volna, amivel Medgyessy Péter még nyomokban sem rendelkezett. A leglátványosabb vereségeket itt szenvedte el, hiszen kiderült, fogalma sincs, hány családi gazdaság van az országban, holott a vita elején a kormány sikerei közé sorolta ezeknek a létrehozását. A külföldiek lengyelországi földtulajdonlására vonatkozó uniós megállapodásnál értelmetlenül és feleslegesen sulykolta azt a tizenkét éves földvásárlási moratóriumot, amit Lengyelország kiharcolt, hiszen Magyarországgal szemben a lengyeleknek nem sikerült teljes tilalmat kiharcolniuk. Kovács László korábbi nyilatkozatai már eleve azt sugallták, hogy ennek a felemlegetése lesz az MSZP egyik fő aduja. Szemmel látható volt, hogy Orbán Viktor nagyon alaposan felkészült a témából, és a végén még egy látványos riposzttal is elő tudott jönni a közhelyeket pufogtató Medgyessyvel szemben, akinek a kézfeltartása már ekkor előrevetítette a vereségét".

Tihanyi szerint "a zárszó már egyértelműen Orbán Viktor győzelmét hozta. Az utolsó percekben egy nyugodt és magabiztos államférfit láthatott a közönség, aki meggyőzően tudta elhitetni, hogy alkalmas az ország további irányítására. Medgyessy Péter zárszava színtelen és erőtlen volt. Azt sugallta, hogy legszívesebben már fölállna és elindulna hazafelé. Kezdeti fogadkozásai ellenére éppen arra nem volt képes, amit eredetileg eltervezett, azaz a választópolgárok szívéhez szólni, a nagyon is ellentmondó tények ellenére meggyőzni őket a kormányváltás szükségességéről. (...) Szemmel látható volt, hogy Medgyessy egy tudatosan eltervezett, a közhelyszerű demagógiára építő vitát akart kiprovokálni. A korábbi elemzések azt sugallták, hogy éppen ő lesz az, aki a hangzatos kampányjelszavak helyett a földhözragadt tényekkel fogja majd sarokba szorítani az ellenfelét. Nem kizárt, hogy a Werber-stáb terve volt ez a stratégia, és Orbán bravúros időkijelölése után már nem tudta az MSZP átprogramozni a jelöltjét. Nem tudta, vagy nem is akarta, mert vesztenivalójuk már úgysem maradt. Medgyessy nagyon rossz színészi teljesítményt nyújtott, ráadásul nehezen feledhető presztízsveszteséget szenvedett el, mert a giccses monológok sorozata ledöntötte a két évtizede hozzá kapcsolt profi szakpolitikus imázsát".

Török Gábor politológus szerint (Kerülték a kényes témákat, Népszabadság, 2002. április 8.) "sokan úgy gondolták, hogy Medgyessy Péter számára már az is siker, ha a vitában nem szenved kiütéses vereséget. Nos, az MSZP miniszterelnök-jelöltje eloszlatta azokat a vélekedéseket, hogy apparatcsik-könyvelő stílusa lenne. A vitában nyugodt volt, szellemes, és sokat mosolygott. Orbán Viktor feszültebbnek látszott, és olykor kissé a hangja is remegett. A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy mindketten mást hoztak, mint ami az előzetes várakozásoknak megfelelt volna, Medgyessy Péter volt az, aki inkább érzelmi húrokat pengetett, és populistább volt, Orbán Viktor pedig a szakszerűbb, a felkészültebb. Az MSZP-szavazók nyilvánvalóan úgy ítélik meg, hogy Medgyessy Péter sikerként könyvelheti el szereplését, a Fidesz-szavazók pedig, hogy Orbán győzött.

A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap tudósítója, Andreas Oplatka szerint (u.o.) "újra bebizonyosodott, Orbán élénk és szellemes vitapartner, míg Medgyessy - akit ugyan komoly nemzetgazdásznak tekintenek - csak szerény retorikai képességekkel rendelkezik. Az első fordulót megelőző és a második fordulóig tartó választási kampány nagyjában és egészében megfelelt a régi demokráciákban zajló választási harcok stílusának, de egyben kíméletlenül kemény volt. Nem feltételezhető, hogy a televíziós vita nagy befolyást gyakorolt volna a választókra, mert azok véleménye már kialakult".

Az Il Sole 24 Ore című olasz politikai napilap szerint (u.o.) "a Medgyessy-Orbán vita csökkentette a Fidesz és az MSZP közötti korábbi esélykülönbséget". Az olasz napilap úgy látta, hogy "az energikus Orbán nem volt formában, ezúttal hagyta, hogy a finálé az unalom síkjára terelődjék. Nem használta a tőle megszokott, pattogó dialektikát, az irritáló arcmimikát, az erősen populista szólamokat, a nacionalista hangsúlyokat, a kommunistaellenes jelszavakat, amelyekkel könnyen lesöpörhette volna Medgyessy lefegyverző normalitását. Így a show-műsor átadta helyét a politika valódi problémáinak, és a jelölteket korábban elválasztó szakadék egy csapásra kisebb lett".

Veress Jenő szerint (Magyarázat, Népszava, 2002. április 8.) "a polgárok elég bölcsek ahhoz, hogy ne kelljen nekik megmagyarázni, amit maguk látnak, hallanak. Körülbelül így fogalmazott Orbán Viktor, amikor a miniszterelnök-jelölti vita időpontjáról folyt a huzavona. Hogy tudniillik a kampánycsend miatt az első forduló előtt a sajtó érdemben már nem értékelhette, elemezhette a szópárbajt. A jó választópolgár - üzeni Orbán - tehát nem szorul politikusok, politológusok, publicisták által megfogalmazott véleményekre ahhoz, hogy megítélje a beszélgetést. Aki pedig mégis kíváncsi mások meglátásaira is, az nyilvánvalóan nem jó polgár, véleményképtelen politikai analfabéta, akit döntéseiben csak a sajtó irányít. Tegyük fel hát most, hogy elég érett, sokoldalúan tájékozott, derék gyermeke vagyok én a népnek, aki ráadásul az első perctől az utolsóig végigköveti a közvetítést. (És persze semmiképp sem vágyom másnapi magyarázatra.) De vajon mire véljem akkor a pártelnöki vita másnapján Pokorni Zoltán egész reggelt kitöltő köztévés magyarázatát arról, miképpen is értsem előző esti beszélgetését Kovács Lászlóval? Azt a vitát, ami - finoman szólva - nem volt épp a Fidesz elnökének diadalmenete. (Mennyivel egyszerűbb is másnap mikrofonba monologizálni a mondandót, magyarázni a lerontott bizonyítványt, s nem zavartatni politikai ellenféltől) Most kell tehát magyarázat a népnek, vagy nem kell?"

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695