Az MDF helyzete

2002-04-29

A 2002-es országgyűlési választásoknak több nyertese, mint vesztese van. A választások egyértelmű vesztese a Fidesz és a MIÉP: az első a kormányhatalmat vesztette el, a második a parlamenti képviseletet. A választások első nyertese a Magyar Szocialista Párt, amely a legtöbb listás szavazatot kapta, s amely így kormányt alakíthat. E párt adja majd az ország új miniszterelnökét is. A választások nyertesei a szabad demokraták is. Bár az SZDSZ még négy évvel ezelőtti, akkor katasztrofálisnak értékelt eredményét sem tudta megismételni, a parlamenti matematika következményeképpen a párt zsarolási potenciálja soha nem volt ekkora. Az SZDSZ bízhat abban, hogy akár az 1994-98-as kormányban betöltött súlyát is meghaladó mértékben vesz majd részt az új kormányban. A választások harmadik győztese pedig a Magyar Demokrata Fórum. Az MDF-nek hat éve nem volt annyi képviselője a parlamentben, mint a 2002-2006-os ciklusban lesz. A párt, amely már négy éve sem érte el a bejutási küszöböt, és amely egyedül erre vélhetően most sem lett volna képes, több képviselővel rendelkezik majd, mint a választásokon harmadik helyezett SZDSZ. Az alábbiakban az MDF helyzetével foglalkozunk részletesebben.A 2002-es országgyűlési választásoknak több nyertese, mint vesztese van. A választások egyértelmű vesztese a Fidesz és a MIÉP: az első a kormányhatalmat vesztette el, a második a parlamenti képviseletet. A választások első nyertese a Magyar Szocialista Párt, amely a legtöbb listás szavazatot kapta, s amely így kormányt alakíthat. E párt adja majd az ország új miniszterelnökét is. A választások nyertesei a szabad demokraták is. Bár az SZDSZ még négy évvel ezelőtti, akkor katasztrofálisnak értékelt eredményét sem tudta megismételni, a parlamenti matematika következményeképpen a párt zsarolási potenciálja soha nem volt ekkora. Az SZDSZ bízhat abban, hogy akár az 1994-98-as kormányban betöltött súlyát is meghaladó mértékben vesz majd részt az új kormányban. A választások harmadik győztese pedig a Magyar Demokrata Fórum. Az MDF-nek hat éve nem volt annyi képviselője a parlamentben, mint a 2002-2006-os ciklusban lesz. A párt, amely már négy éve sem érte el a bejutási küszöböt, és amely egyedül erre vélhetően most sem lett volna képes, több képviselővel rendelkezik majd, mint a választásokon harmadik helyezett SZDSZ. Az alábbiakban az MDF helyzetével foglalkozunk részletesebben.

Az MDF vezetése nem egyszer hívta fel arra a figyelmet, hogy az MDF-es jelöltek igen jól szerepeltek a választásokon. Már az első forduló után látszott, hogy az MDF jelöltjei a Fidesz jelöltjeinél jobban teljesítenek. Míg az első forduló után a Fidesz jelöltjeinek többsége a második helyen állt, addig a Demokrata Fórum által indított politikusok többsége az első helyen végzett az első fordulóban. A két forduló közötti, a jobboldal számára pozitív változások pedig számos olyan Fórumos politikust is győzelemre juttattak, akik az első fordulóban még a második helyen végeztek.

Az MDF vezetése, részükről tökéletesen racionális módon, igyekszik az MDF sikerét a párt és a jelöltek kvalitásainak betudni. Az MDF által állított jelöltek az MDF érvelése szerint azért teljesítettek kiemelkedően jól, mert igen jó képességekkel rendelkeznek, az MDF politikája pedig igen szimpatikus volt a választóknak. Ez az érvelés, bár kommunikálása racionális lépés az MDF részéről, a tények tükrében nem állja meg a helyét. Az MDF jelöltjeinek jó teljesítménye, s így az MDF frakció viszonylag nagy mérete valójában a Fidesz-MDF megállapodásnak tudható be.

A Fidesz-MDF megállapodás megkötésekor több elemző úgy vélekedett, hogy e megállapodás előkészíti az MDF beolvadását a Fideszbe. Bár ez a lehetőség, ahogy akkor sem, úgy most sem zárható ki, e megállapodás egy másik, kiemelten fontos részlete kevesebb figyelmet kapott. Nevezetesen, viszonylag kevesen figyeltek fel rá, hogy a Fidesz-MDF megállapodással az MDF igen jól járt. Nem csupán a biztos parlamenti képviseletet szerezte meg - amire egyébként önállóan indulva nem feltétlenül lett volna képes -, de a megállapodás a korábbinál nagyobb frakciót valószínűsített az MDF számára. Ennek oka, hogy az MDF a megállapodással egy többszörösen szelektált választókerület-csoportban szerezte meg a jogot a közös jelölt indítására.

A Fidesz-MDF megállapodás értelmében az MDF állíthatta a közös jelöltet azon körzetekben, ahol 1998-ban MDF-es politikus győzött. E körzetek azonban semmilyen módon nem reprezentálták az ország egészét; ezen körzetekben az MDF-es győzelem valószínűsége igen jelentős volt. Azon jelöltek ugyanis, akik az 1998-2002-es ciklusban az MDF képviselői voltak, többszörös "szelektálódási folyamaton" mentek keresztül: Az 1998-as Fidesz-MDF megállapodás értelmében a Fidesz és az MDF néhány választókerületben - pontosan 50-ben - közös jelöltet állított. Ezen 50 körzetben a két párt eleve úgy érezte, hogy a közös jelöltnek több esélye lehet a győzelemre, mint máshol. Ezen 50 körzetben kétharmad/egyharmad arányban állította a két párt a közös jelöltet. A Fidesz és az MDF már 1998-ban arra törekedett, hogy a közös jelöltet olyan körzetekben állítsa az MDF, ahol az MDF relatíve erősebb. Tehát, már az 1998-as MDF-Fidesz jelöltek is olyan helyeken indultak, ahol az MDF jelöltjeinek esélyei az országos átlagnál sokkal jobbak voltak. Ezen jelöltekből végül 17 nyert. Vagyis a Fidesz-MDF 1998-as megállapodás által már kiszelektált körzetek egy részét a polgárok tovább szelektálták. Így az 1998-ban kezdődő ciklusban már csak olyan körzeteket képviselt Fórumos képviselő, amelyek a többszörös szűrőn keresztülmentek. 2002-ben e képviselők indultak újra, valamint az MDF listás helyeken is kiharcolt magának a Fidesz-MDF közös listán. Így várható volt, hogy az MDF frakciójának mérete növekedni fog.

Nem arról volt tehát szó, hogy az MDF jelöltjei "jobbak", mint a Fidesz jelöltjei, s ezért szerepeltek aránylag jobban. Nyilvánvaló, hogy önállóan egyetlen MDF jelölt sem jutott volna a parlamentbe. Az MDF sikerének titka, hogy olyan körzetekben kapta meg a jogot a közös jelölt állítására, ahol eleve országos arányánál jobban állt, s amely körzetekben a jobboldali győzelem eleve valószínűbb volt. Az MDF számos olyan körzetben állíthatott jelöltet, ahol 1994-ben is - az országszerte tapasztalható baloldali előretörés ellenére - győzni tudott. Vagyis, sok hagyományos jobboldali "fellegvárban" az MDF állíthatta a közös jelöltet, míg a hagyományosan baloldali területeken egyáltalán nem, s a szoros körzetekben is csak elvétve indult Fórumos jelölt.

Az MDF sikere tehát a Fidesz-MDF megállapodás megkötésekor tanúsított MDF-es éleslátást dicséri. A Demokrata Fórum képes volt arra, hogy pártközi alkuval, a választói akarattal közvetlenül össze nem függő módon növelje frakciójának méretét. Ma úgy tűnik, az MDF ellenzéki szerepben semmivel nem lesz kevésbé önálló, mint kormányon volt - erről ld. írásunk későbbi részét -. Vagyis, vélhetően nem fognak beigazolódni azok a vélemények, amelyek a Fidesz-MDF megállapodásban az MDF beolvadásának újabb lépcsőjét látták. Mindez együtt azt jelenti, hogy utólag is kijelenthetjük: a Fidesz-MDF megállapodás az MDF számára igen előnyös megállapodás volt.

A választási eredmények ismeretében az MDF-nek arról kellett döntést hoznia, vajon 24 képviselője önálló frakcióként, avagy egy Fidesz-MDF frakció részeként tevékenykedjen a továbbiakban. A Fidesz-MDF megállapodás szövege világos e tekintetben. A megállapodás szerint a két párt két külön frakciót alakít, s minden képviselő annak a pártnak lesz a képviselője, amely őt indította. Vagyis, a pártok még azt a lehetőséget sem adták meg a képviselőknek, hogy a szövetséges párt frakciójába lépjenek át. E kitétellel egyébiránt ismét az MDF járt jobban: valószínűtlen, hogy Fideszes honatyák kívántak volna belépni a Demokrata Fórum frakciójába. Plauzibilisebb lehetőség volt, hogy néhány MDF-s képviselő dönt a Fideszbe való átlépés mellett - ahogyan erre volt is példa 1998-2002 között. A megállapodás e lehetőséget zárja ki.

Az MDF önálló frakcióalakításának számos előnye van. Az első és legfontosabb, hogy ezáltal két-két frakció áll majd mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalon. Ilyen kiegyenlített helyzet utoljára az 1990-94-es ciklusban volt. Akkor három-három frakció foglalt helyet mindkét oldalon. 1994 óta a baloldali-liberális erők a frakciók számát tekintve kisebbségben voltak. Igaz ugyan, hogy 1994-98 között a mandátumok 72%-át birtokolták, de akkor négy frakció állt velük szemben. Horn Gyula felszólalásaira akkor két kormánypárti, és négy ellenzéki válasz érkezhetett. 1998-2002 között az arányok nem sokat változtak, hiszen a MIÉP felszólalásai nagyobb terjedelemben foglakoztak az MSZP és az SZDSZ, mint a kormány bírálatával. Ehhez képest a következő ciklusban az erőviszonyok e téren - is - viszonylag kiegyenlítettek lesznek. Amennyiben a Fidesz és az MDF közös frakciót alakított volna, kevesebb felszólalási lehetőséggel rendelkeztek volna.

Nem csupán a felszólalási lehetőségek terén jelent előnyt a két külön frakció. Számos tisztség a parlamentben frakciókhoz kötött, s ezek közül jó néhány esetében irreleváns a frakció mérete. Ilyen például a Házbizottsági tagság, amelyre minden frakcióvezető igényt tarthat. A Házbizottságban a közös frakciót egy, a külön frakciót két politikus képviseli. Számos testületbe - pl. ORTT - delegál egyenlő számú tagot valamennyi frakció. A külön frakció ilyen esetekben is előnyös. Az MDF mindezeken felül a szokásjog szerint jogosult lesz a Ház egyik alelnöki tisztségére is.

A bizottsági helyek vonatkozásában a külön frakciónak nincs különösebb előnye, de hátránya sem. Az MDF valamennyi bizottságban jogosult lesz legalább egy helyre, ám e helyet vélhetően akkor is megkapná az ellenzék, ha közös frakciót alakítana. A külön helynek a 12-15 fő alatti bizottságokban lehet szerepe (itt nem járna "normális" esetben külön hely egy 24 fős frakciónak). A bizottságok összetétele pedig mindenképpen tükrözi a parlamenti erőviszonyokat, így ebből a szempontból irreleváns, hogy külön vagy közös frakció van-e. A legtöbb bizottságban egyébként vélhetően egy fős többsége lesz a kormányoldalnak, amely úgy áll majd elő, hogy míg az MDF-nek és az SZDSZ-nek egyenlő képviselete lesz - a legtöbb esetben 1 fő -, addig az MSZP-nek egyel több bizottsági helye lesz, mint a Fidesznek.

A fentiek elsősorban a parlamenti munka szempontjából közelítettek a közös vagy külön frakció kérdéséhez. Megítélésünk szerint azonban a kérdés nem csupán, s talán nem is elsősorban a parlamenti munka vonatkozásában vethető fel. Az MDF számára az önálló frakció olyan önállósodási törekvéseket enged meg, amelyekre az elmúlt években nem volt lehetősége, s amelyek a közös frakció esetén kizártak lennének. Az MDF-nek ellenzékben lehetősége lesz önálló arculatot felmutatni. A Fórum frakciójának mérete eléri majd az SZDSZ 1998-as frakcióját. Az SZDSZ az elmúlt négy évben viszonylag önálló politizálást folytatott az MSZP-től. Erre a következő négy évben, külön frakcióban az MDF-nek is lehetősége lesz.

Nem valószínű természetesen, hogy az MDF végleg elszakadhatna a Fidesztől. Erre feltehetően nem is törekszik. Arra azonban mindenképpen képes lehet az MDF, hogy az elsősorban stílusbeli különbségeket megjelenítse. Ez nem csupán az MDF-nek, de a Fidesznek is kedvező lehet. Az ellenzék a külön frakcióval "többszólamú" politizálást valósíthat majd meg az elkövetkezendő négy évben. Míg a Fidesz folytathatja konfrontatív, a szélsőséges szavazókat is megszólító politizálását, addig az MDF a centrum szavazói számára szimpatikusabb hangnemet jeleníthet meg. Az MDF hasonló szerepet tölthet be a jobboldalon, mint amely szerep az SZDSZ-re vár a baloldalon. Az SZDSZ "létjogosultságát" az MSZP részéről az adja, hogy vannak olyan szavazók, akik az MSZP-re vélhetően igen nehezen adnák a voksukat, ám támogatják az SZDSZ-t. E szavazók "becsatornázása" a baloldali táborba csak az SZDSZ önállóságának fenntartásával lehetséges. Hasonlóképp, az MDF olyan rétegeket is megszólíthat, akik talán nem szavaznának a Fideszre. Különösen célszerű lehet például az MDF részéről a Centrummal, vagy az annak részét képező MDNP-vel való esetleges együttműködés.

A fentiek alapján a külön frakció, az MDF önálló arculata a Fidesz számára is kedvező lehet. Mégis úgy ítéljük meg, hogy a közös frakció ötletének felmerülése is a Fidesztől érkezett, s elsősorban a Fidesz az, amely a közös frakcióban lehetne érdekelt. Az ok nem az az unos-untalan ismételgetett felvetés, hogy így Orbán Viktor, mint a legnagyobb frakció jelöltje, kormányalakítási megbízást kaphatna. Mivel többsége nincs, kormányt nem alakíthatna.

Az MDF önálló frakciója, és az önálló politikai arculat hosszabb távon kétségkívül kockázatosabb a Fidesz számára, mint a közös frakció. Bár az MDF érdekei azt diktálják, hogy a jobboldalon keressen egy szolidabb, a Fidesztől különböző hangot a Fidesszel folytatott együttműködés fenntartása mellett, egyáltalán nem biztos, hogy mindig ez lesz a Fórum érdeke. Elhangzottak olyan forgatókönyvek, amelyek szerint az MSZP szívesen egészítené ki ingatag többségét a Fórummal. Bár ennek politikai realitása jelenleg mindkét oldalon csekély, nem lehet előre látni az elkövetkezendő években bekövetkező fejleményeket. A Fidesz számára tehát a külön MDF - az előnyökön túl - bizonytalansági elemet is hordoz. A párt, amelyről azt hitték, hogy már teljesen integrálták, most önálló arculatot szerezhet. Ez azzal is jár, hogy folyamatosan figyelembe kell majd venni az MDF érdekeit, törekvéseit. A Fidesz számára az MDF "biztos" partnerből "valószínű" partnerré vált. A különbség nem nagy, de létező.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695