A Fidesz-MPP új stratégiájáról

2002-05-06

A második forduló előtt a második forduló utáni fideszes kommunikációt illetően két forgatókönyv tűnt elképzelhetőnek. Az első forgatókönyv szerint a Fidesz, belátva vereségét, valamint azt, hogy a továbbiakban a bizonytalanság fenntartásának nincs értelme, visszahúzódik majd, és ellenzéki politizálásba fog. E forgatókönyv racionális magvát az a felismerés képezte, hogy a második forduló utáni helyzetet a Fidesz mégoly zseniális kommunikációval sem változtathatja meg. Ebből adódóan a választási eredmények vitatása - tudván, hogy módosításukra nincs lehetőség - értelmetlen politikai stratégiának látszott. A második forgatókönyv szerint a Fidesz nem adja fel a küzdelmet a választások után sem; különböző okokból folytatja az MSZP és az SZDSZ folyamatos és intenzív támadását. A második forduló előtt a második forduló utáni fideszes kommunikációt illetően két forgatókönyv tűnt elképzelhetőnek. Az első forgatókönyv szerint a Fidesz, belátva vereségét, valamint azt, hogy a továbbiakban a bizonytalanság fenntartásának nincs értelme, visszahúzódik majd, és ellenzéki politizálásba fog. E forgatókönyv racionális magvát az a felismerés képezte, hogy a második forduló utáni helyzetet a Fidesz mégoly zseniális kommunikációval sem változtathatja meg. Ebből adódóan a választási eredmények vitatása - tudván, hogy módosításukra nincs lehetőség - értelmetlen politikai stratégiának látszott. A második forgatókönyv szerint a Fidesz nem adja fel a küzdelmet a választások után sem; különböző okokból folytatja az MSZP és az SZDSZ folyamatos és intenzív támadását.

A választási eredmények megismerésekor nem lehetett nem észrevenni a különbséget Pokorni Zoltán és Orbán Viktor beszéde között. A két beszéd a két különböző forgatókönyvet jelenítette meg: Orbáné az elsőt, Pokornié a másodikat. A választások éjszakáján ezért nem tűnt eldönthetőnek, melyik stratégiát választja majd a Fidesz. Mivel Orbán beszédét lényegesebbnek ítéltük, gyorselemzésünkben úgy véltük, a Fidesz az első forgatókönyv mellett dönt majd.

Az elmúlt hetek rácáfoltak eredeti elképzeléseinkre. Egyben megmutatták azt is, hogy a Fidesz kommunikációs stratégiája még négy év Fidesz-kormányzás után is tud új elemeket mutatni. Az elmúlt hetekben ugyanis megítélésünk szerint a Fidesz egyszerre alkalmazta a fenti két forgatókönyvet. A párt egyszerre jelenített meg a vereségbe beletörődő és a választások eredménye iránt szkeptikus politikai párt képét. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy már az április 21-i beszédekben sem a spontaneitás, hanem e tervezett kettősség érvényesült.

Nem tagadható, hogy a Fidesz prominens politikusai valamennyien elismerték a választási vereséget. Az április 21-én még óvatosan fogalmazó Pokorni Zoltán a választások második fordulóját követő hét második felében már többször határozottan állást foglalt a készülő ellenzéki szerep mellett. Ilyen szellemben nyilatkozott a pártelnök a köztársasági elnöknél folytatott megbeszélést követően is. A párt valamennyi akciójában, így a bejelentett népi kezdeményezésben is hangsúlyozza, hogy a mandátumok elosztásán semmilyen javaslatuk nem változtatna.

Nem tagadható azonban az sem, hogy a Fidesz a választások tisztasága iránt szkeptikus hangokat is megfogalmaz
. Népi kezdeményezésük implicite azt vélelmezi, hogy valamilyen szabálytalanság történt a választások során. Bár határozottan a Fidesz egyetlen alkalommal sem nyilvánítja ki, hogy szabálytalanságok történtek volna, minden esetben "megfontolásra érdemesnek" találja a különböző kifogásokat - a töredékszavazatok ügyét éppen úgy, mint az újraszámlálások kérdését.

A fenti két stratégia ötvözeteképp kialakuló Fidesz-kommunikációt talán a "lebegtetés" kifejezés ragadja meg legjobban. A párt hivatalosan elismeri a választási vereséget, ugyanakkor metakommunikációjában ezzel ellentétes üzeneteket fogalmaz meg. A népi kezdeményezés meghirdetése mögött is ez az üzenet rejlik: ha ugyanis a párt egyértelműen elfogadná vereségét, miért ragaszkodna az újraszámláláshoz? E kommunikáció legfontosabb eleme a bizonytalanság érzetének állandó fenntartása. A nyíltan kommunikált és az implicite, a "sorok között" metakommunikált üzenetek nem oltják ki egymást, hanem együtt hozzák létre a bizonytalanság érzetét. Nem osztjuk azok véleményét, akik szerint a Fidesz burkoltan azt kommunikálja, hogy a választások során csalás történt, és ezért a választási eredmény elfogadhatatlan. Megítélésünk szerint a Fidesz komplex kommunikációs stratégiával azt kívánja demonstrálni, hogy a választások utáni helyzet bizonytalan. A Fidesz célja nem az, hogy a polgárok ne fogadják el a választások eredményét, hanem hogy bizonytalanok legyenek ezen eredményeket illetően.

A Fidesznek a fentebb kifejtett stratégia folytatása három szempontból is hasznos lehet. Az első ilyen szempont a győzteshez húzás bekövetkeztének megakadályozása. Magyarországon mindhárom korábbi választás után bekövetkezett, hogy a választásokon győztes párt támogatottsága a választásokat követően jelentősen megemelkedett. 1990 nyarán az MDF-nek, 1994-ben az MSZP-nek, 1998-ban pedig a Fidesz-MPP-nek volt jóval nagyobb a támogatottsága a választásokat követő hónapokban, mint a választások alkalmával. Bár e jelenség pontos okát nem ismerjük, vélhetően arról van szó, hogy a társadalom a választások után bizalommal tekint az új kormány iránt. A választásokat követően gyakran azok is "adnak egy esélyt" az új kormánynak, akik nem az azt alkotó pártokra adták voksukat. A Fidesz megerősödése 1998-ban nagyrészt e bizalomnak volt köszönhető; a Fidesz 1998 nyarán integrálta a kisebb jobboldali pártok - FKGP, MDF - szavazótáborának jelentős részét.

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz számára nem lenne kedvező, ha az MSZP népszerűsége a nyár folyamán tovább emelkedne. Ezért kísérletezik olyan stratégiával, amely arra irányul, hogy az új kormány már a kezdeti időkben se kaphassa meg azt az állampolgári bizalmat, amelyben az új kormányok általában részesülnek. A végeredmény implicit megkérdőjelezése, a "lebegtető" stratégia célja az, hogy a kormány legitimitása csökkenjen. Amennyiben viszont a kormány legitimitása csökken, aligha hihető, hogy olyan választói csoportokat is megnyer majd magának az elkövetkező időkben, akik a választásokon a Fideszre szavaztak.

Mindezt egyszerűbben megfogalmazva: A választások után kialakuló "nyugalmi" helyzet, a választási kampány vége általában a választásokon győztes pártnak kedvez, az ő támogatottságát növeli. A Fidesz vélhetően úgy véli, hogy ha e "nyugalmi" helyzet nem alakul ki, akkor nem következik be a választásokon győztes párt népszerűségének emelkedése. E "nyugalmi" helyzet kialakulása pedig leghatásosabban a választási eredményekkel kapcsolatos bizonytalanság minél hosszabb ideig való fenntartásával akadályozható meg.

A Fidesz második célja a mozgósítás fenntartása. Több elemző rámutatott arra, hogy a Fidesz az összecsiszolódott "polgári összefogást" igyekszik hosszabb távon is fenntartani. Ennek elsődleges célja véleményünk szerint az önkormányzati választásokon való sikeres szereplés. A Fidesz a választás második fordulóját megnyerte; ha a második fordulóban kialakult helyzetet tekintjük mérvadónak, akkor a Fidesz támogatottsága országosan akár meg is haladhatja az MSZP-SZDSZ erejét. Regionális bontásban vizsgálva a kérdést pedig azt láthatjuk, hogy az ország 19 megyéjének elsöprő többségében a Fidesz került fölénybe.

A Fidesznek az önkormányzati választásokra elég lenne, ha a mostani helyzetet tudná stabilizálni. Magyarországon nincs egyértelmű tendencia arra nézve, hogy a politikai erőviszonyok hogyan változnak a két választás között. Míg 1990-ben az ellenzék, addig 1994-ben a kormányoldal erősödését hozta az őszi megmérettetés. 1998-ban - több-kevesebb különbséggel - a tavaszi eredmények reprodukálódtak ősszel.

A Fidesz akkor lesz sikeres az önkormányzati választásokon, ha az új kormányt alkotó pártokkal szembeni ellenszenvet sikerül fenntartani híveiben. A Fidesz stratégiája leginkább az 1990-es ellenzéki stratégiára emlékeztet. 1990-ben az új kormányt megválasztása után nem sokkal az ellenzék élesen bírálni kezdte, őszre pedig általános elégedetlenséget igyekezett teremteni. Bár a mostani helyzet természetesen gyökeresen eltér a tizenkét évvel ezelőttitől, mégsem túlzás azt állítani, hogy a Fidesz az ilyenkor "szokásos" bizalmat sem kívánja megadni az új kormánynak. Az MSZP és az SZDSZ 1998-ban "kiváró" álláspontra helyezkedett a választások után: bejelentették, hogy az új kormányt tettei alapján ítélik majd meg. Ehhez képest a Fideszt nem jellemzi e kiváró magatartás: az új kormánynak már a legitimitását is kérdőre igyekszik vonni. A Fidesz ezzel kívánja elérni, hogy az önkormányzati választásokon a kormányoldal támogatottsága csökkenjen, vagy legalábbis ne növekedjen. A Fidesz számára ez utóbbi eset is kedvező volna: ekkor ugyanis a Fidesz a megyei közgyűlések döntő részében többséget szerezne. Bár Budapest megszerzésére kevés az esélye a Fidesznek, a jelenlegi erőviszonyok vidéken a jobboldal pozícióinak erősödését jelentenék az őszi megmérettetésen. A Fidesz számára tehát kedvező a jelenlegi bizonytalan állapot fenntartása, amennyiben ez a jelenlegi erőviszonyok konzerválásával is együtt jár.

Végül, meg kell említenünk a Fidesz stratégiájának egy lehetséges hosszú távú célját. A Fidesz pártszervezete korábban is eltért az MSZP-étől. Míg az MSZP hagyományos tömegpárti vonásokkal rendelkezik, addig a Fidesz inkább választási pártként működött. A Fidesz az új stratégiájával a párt szervezetén igyekszik változtatni. Egy új társadalmi mozgalom életre hívása azt jelentheti a Fidesz számára, hogy a párt tartósan stabilizálni tudja a polgári oldal híveit. Ez igen lényeges a Fidesz számára.

A Fidesz helyzete a magyar politikában ugyanis még mindig sokkal bizonytalanabb, mint például az MSZP-é. Többen többször elmondták, hogy az MSZP akkor is számíthat a társadalom igen jelentős csoportjainak a voksára, ha semmit nem tesz. Az MSZP utódpárti jellege több szempontból hátrányos a párt számára, de azt a hatalmas előnyt hozza, hogy az egykori állampárthoz személyükben is kötődő emberek számára az MSZP az egyetlen plauzibilis választás lehetőség. Az MSZP-nek nem kell aggódnia amiatt, hogy a baloldalon kihívója támad, vagy hogy elveszti nagypárti szerepét. Ez az elmúlt években sem következett be, mert a Fidesz a kormányzati hatalom ellenére sem volt elég erős ahhoz, hogy az MSZP társadalmi beágyazottságát szétzúzza.

A Fidesznek nincs olyan inherens kapcsolata a társadalommal, amely automatikusan kiemelkedő támogatottságot biztosítana neki. Talán a fiatal korosztály az egyetlen olyan szociológiai csoport, ahol a Fideszre szavazásban automatizmus érvényesül. Főszabály szerint azonban a Fidesznek meg kell dolgoznia a támogatásért. Ezért van az, hogy a Fidesz csak akkor lehet sikeres, ha képes pozitív üzeneteket kommunikálni, ha megfogalmazza, miért őt válasszák a polgárok. Az MSZP esetén a társadalmi beágyazottság okán ilyen pozitív üzenetre kisebb szükség van. A Fidesz viszont még ma sem lehet biztos abban, hogy hosszú távra megmarad a jobboldal vezető pártjának. Bár vezető szerepe jelenleg megkérdőjelezhetetlen, ez a párt sikeres politizálásának, és nem társadalmi beágyazottságának köszönhető. Egyszerűbben megfogalmazva az MSZP és a Fidesz közötti különbséget: ha a Fidesz "nem tenne semmit", eltűnne a politikából. Az MSZP nem.

A Fidesznek most meg kell találnia azt a módszert, amellyel pótolhatja hiányzó társadalmi beágyazottságát, és magához kötheti - pontosabban: megtarthatja - azokat a milliókat, akik rá szavaztak. Ekkora tömegeket integráltan tartani a Magyarországon megszokott politikai módszerekkel alighanem lehetetlen. Ezért elképzelhető, hogy a Fidesz egy olyan jobboldali "esernyőszervezetet" hoz majd létre, amely Orbán Viktor személye körül, valamint a polgári "értékek" körül szerveződik. Az olasz mintájú kezdeményezés alapja csak a mobilizáció fenntartása lehet. Egy ilyen mozgalom akkor sikeres, ha folyamatosan jelen van. Ezt egyedül parlamenti eszközökkel elérni nem lehet. Igen intenzív kommunikáció, valamint esetenkénti utcai demonstrációk szükségesek hozzá.

Kérdéses azonban, hogy négy évig fenn lehet-e tartani egy ilyen kezdeményezést. Sokkal inkább elképzelhető, hogy a Fidesz egy ilyen mozgalom elindítása után a mozgalmat az önkormányzati választásokig tartaná életben, majd - az alapokat megtartva - az új országgyűlési választások előtt ismét életet lehelne a szervezetbe.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695