Termőföld privatizáció (3. rész)

2002-05-14

Orbán Viktor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kormány az állami tulajdonban lévő földek versenytárgyalás formájában történő azonnali értékesítését határozta el. A sajtóértekezleten Orbán Viktor kitért arra is, hogy ezek a földterületek korábban megkötött haszonbérleti szerződésekkel terheltek, de ennek ellenére is versenytárgyalásra bocsátják őket. A kormányfő megfogalmazása szerint enyhíteni kell az országosan észlelhető földéhséget, mert a családi gazdaságok és az egyéni gazdák előtt a fejlődés lehetőségének legkomolyabb korlátja a földhiány.
A miniszterelnök elmondta: a több százezer hektárnyi földterület értékesítését lehetővé tevő döntéssel a helyben lakó gazdákat szeretnék földhöz juttatni. A választásokon győztes ellenzék szerint azonban jogszabályellenesek a tervek és csupán a tizenkét volt, nemrégen privatizált állami gazdaság új tulajdonosi körének kíván földvásárlási lehetőséget adni a kormány.

Összefoglalás

Az Orbán-kormány döntését támogató érvek:
- a polgári kormány lehetőséget ad a családi gazdaságoknak és az egyéni gazdáknak ahhoz, hogy földhöz jussanak és megműveljék azt, ez ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy a magyar gazdák megerősödve vehessék fel a gazdasági versenyt az Európai Uniós társaikkal
- az országgyűlés 2001. december 18-án fogadta el azt az agrártörvénycsomagot, amely rendelkezik a Magyar Földalap Kht. létrehozásáról, valamint arról, hogy három hónapon belül tervet kell készíteni, hat hónapon belül pedig versenytárgyalást kell kiírni, hogy az arra jogosultak termőföldhöz juthassanak, tehát nem ad hoc intézkedésről van szó, mint azt a baloldali politikusok hangoztatják
- a törvény 300 hektárban limitálja a családi gazdálkodó tulajdonában lévő földterület nagyságát, tehát nem valós az ellenzék azon félelme, hogy a Fidesz nagybirtokrendszer kiépítésén dolgozik
- az MSZP tervezett intézkedései a családi gazdaságokat háztáji szintre fogja süllyeszteni és most kell megragadni azt a lehetőséget, amit a Magyar Nemzeti Földalap Kht. biztosít
- a versenytárgyalás ténye a saját klientúra földhöz juttatását is kizárja
- az elsődleges cél az, hogy úgy rendezzük a földtulajdonjogi, földhasználati viszonyokat, hogy a föld a belőle élő, helyben lakó családi gazdálkodókhoz jusson, s ne jogi személyekhez, mint ahogyan az a következő kabinet terveiben szerepel

Az Orbán-kormány döntését kritizáló érvek:
- némi nehézséget jelenthet a végrehajtásban, hogy a nemzeti földalapról szóló törvény szerint az önkormányzatokon kívül az MNFA Kht. székhelyén és internetes honlapján is közzé kell tenni a jegyzéket, azonban a honlap még nem létezik, a kht Sas utcai székhelye pedig vasrács mögött, felújítás alatt állt
- nem valószínű, hogy a március 11-én bejegyzett, számítógépekkel és a szükséges szoftverek egy részével csupán április végén ellátott MNFA-nak akár csak helyrajzi szintű nyilvántartása lenne az eladásra felkínált földterületekről, enélkül pedig aligha hihető el, hogy az MNFA - ahogy a kormány rendeletbe foglalta - elkészítette a kezelésébe került földek hasznosítására szóló tervét
- mivel a családi gazdaságok és a magánszemélyek is legfeljebb 300 hektár földterülettel rendelkezhetnek - hasznosítási terv és az érdeklődők megkérdezése nélkül csak hasraütéses alapon lehet megosztani és eladásra felkínálni a sokszor 300 hektárosnál nagyobb táblákat
- ha az új tulajdonos fenntartja a bérleti szerződést, és még csak bérleti díjat sem emel, a bankok akkor is kivonulnak a cégek finanszírozásából, mert kétségessé válik a hosszú távra szóló beruházások megtérülése
- noha a miniszterelnök úgy beszélt a kormánydöntésről, mintha egy alapos tárcaegyeztetés eredményeként készült írásbeli előterjesztést vitattak volna meg a miniszterek, erről szó sem volt, sőt a második választási forduló után összehívott kormányzati-szakmai grémium egyenesen azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló idő kevés lesz a földeladások végrehajtására
- az eladandó földeken termelés folyik, és attól nem lesz nagyobb a foglalkoztatottság, ha családi gazdálkodók művelik, ez politikai blöff, a kormány azt mondja: lám, mi odaadtuk volna, a szocialisták meg nem
- a hirtelen jött állami földeladás gyenge pontja, hogy az elmúlt másfél év alatt irányított kedvezménnyel létrehozott és a mostani akcióval megcélzott családi gazdaságoknak valójában nincs pénzük a földvásárlásra
- kérdés , hogy a saját forrás híján kölcsönből megszerzett földek képesek-e kitermelni a törlesztő részleteket és a művelésükhöz szükséges gépek árát a jelenlegi jövedelmezőségi színvonalon
- nem igaz, hogy a tulajdonváltás nem érinti a bérleti viszonyokat, hiszen a kormánydöntés leendő kárvallottjait is magába foglaló Állami Földet Bérlők Szövetsége bejelentette: több cégnek az állammal kötött bérleti szerződése azt tartalmazza, hogy a föld tulajdonjogának átruházásával a bérleti szerződés az adott év utolsó napján érvényét veszíti
- legfeljebb néhány tucatnyi helyen lehet - a törvény előírásainak megfelelve - megtartani az árveréseket, mivel az értékesítéshez szükséges vagyonértékelés sem készülhetett el



Kelemen Zoltán szerint (Ásó, kapa, nagy harag, HVG, 2002. május 9.) "a gazdák földéhségének kielégítésével magyarázza az Orbán-kormány, hogy választási veresége után sietősen több százezer hektár állami termőföld azonnali eladásáról határozott. A jogilag és technikailag aligha kivitelezhető akció mindenesetre számos ellenséget szerez majd a versenytárgyalások azonnali leállítását ígérő új kormánynak".

Kelemen szerint "az Orbán által jelzett földéhségről legalábbis vegyesek a tapasztalatok. 'Lehet, hogy a nagyobb városok és az autópályák környékén van ilyen, máshol viszont mostanáig nem tolongtak a földért' - mondta a HVG-nek egy földspekuláns. Most viszont szerinte is változott a helyzet: a korábban hektáronként 200 ezer forintért a kutyának sem kellő földjére nemrégiben 250 ezerért kötött üzletet - úgy, hogy a vevő meg sem nézte a területet. A jelek arra utalnak, hogy a kedvezményes - 100 hektárig kamatmentes - MFB-hitel és az illetékmentes földvásárlási lehetőség a családi gazdálkodói igazolvány kiváltására sarkallja a földet csupán befektetési céllal vagy strómanként vásárlókat is. A frekventáltabb területeken sem a gazdálkodási hajlandóság okozza a földéhséget. 'Itt hektárszámra talál műveletlen földeket' - állította a HVG-nek Bartos Sándor, az ezer hektár állami földön gazdálkodó ócsai Felsőbabádi Rt. vezérigazgatója. Pedig ha valahol, hát a Budapesttől alig 30 kilométerre fekvő Ócsa környékén tényleg mást sem hallani, mint hogy nincs szabad föld".

Kelemen szerint "némi nehézséget jelenthet a végrehajtásban, hogy a nemzeti földalapról szóló törvény szerint az önkormányzatokon kívül az MNFA Kht. székhelyén és internetes honlapján is közzé kell tenni a jegyzéket, lapzártánkkor azonban a honlap még nem létezett, a kht Sas utcai székhelye pedig vasrács mögött, felújítás alatt állt. Ezen apróságokon persze könnyűszerrel túlteheti magát a kormány, s még az e heti meghirdetéssel is megfelelhet a törvényes előírásoknak. Legalábbis egy részüknek. Nem valószínű ugyanis, hogy a március 11-én bejegyzett, számítógépekkel és a szükséges szoftverek egy részével csupán április végén ellátott MNFA-nak akár csak helyrajzi szintű nyilvántartása lenne az eladásra felkínált földterületekről. E nélkül pedig aligha hihető el, hogy az MNFA - ahogy a kormány rendeletbe foglalta - elkészítette a kezelésébe került földek hasznosítására szóló tervét. Erre egyébként a február 18-ai jogszabály három hónapot ad a kht-nek, kérdés azonban, hogy ettől a dátumtól, esetleg a rendelet február 26-ai hatálybalépésétől vagy a kht március 11-ei bejegyzésétől számítva".

Gergely Sándor, az Állami Földet Bérlők Országos Szövetsége (ÁFBOSZ) elnöke szerint (u.o.) "nem elég helyrajzi szám szerint, hanem táblánként kell meghatározni a forgalmi értéket". 'Tagjaink 1999-ben kötötték újra a bérleti szerződéseket, amelyek elő-haszonbérleti és elővásárlási jogot biztosítanak számukra. E megállapodások összértéke 20-25 milliárd forint, s ha az új tulajdonos fenntartja a bérleti szerződést, és még csak bérleti díjat sem emel, a bankok akkor is kivonulnak a cégek finanszírozásából, mert kétségessé válik a hosszú távra szóló beruházások megtérülése. Az összesen 20 ezer embert foglalkoztató, a termőföld 3,5 százalékán gazdálkodó ÁFBOSZ-tagok állítják elő a magyarországi vetőmagtermelés több mint felét, az extra minőségű tej 20 százalékát, illetve a sertés és baromfi 10-12 százalékát".

Kelemen szerint (u.o.) "a kormány ennél elnagyoltabban, megyénként egyetlen szorzószámmal rendeli meghatározni a forgalmi értéket. A rohammunkában készült május 5-ei rendelet egyik érdekessége, hogy a földön lévő szőlő, gyümölcsös vagy építmény értékét - könyv szerinti nyilvántartás hiányában - 'nagyvonalú becsléssel' kell megállapítani. Egyes jogászok azt is aggályosnak tartják, hogy a vételi ajánlatok nem tartalmazzák sem a területen található építmények, sem pedig az adott földrészletet terhelő kötelezettségek, szolgalmi jogok felsorolását, pedig ezek jelentősen befolyásolhatnák az árat. Azt pedig, hogy erről az MNFA-nak nyilvántartása lenne, még kormányzati körökben is kizártnak tartják. Arról nem is beszélve, hogy - mivel a családi gazdaságok és a magánszemélyek is legfeljebb 300 hektár földterülettel rendelkezhetnek - hasznosítási terv és az érdeklődők megkérdezése nélkül csak hasraütéses alapon lehet megosztani és eladásra felkínálni a sokszor 300 hektárosnál nagyobb táblákat".

Kelemen szerint "több ezer hektárt érintő jogi kérdés, hogyan számolnak el a bérelt állami földön saját tulajdonú ültetvényekkel rendelkező cégekkel. (...) a szerződések nagy része úgy szól, hogy az ültetvény bekerülési értékéből le kell vonni az állami támogatást és az amortizációt, s a fennmaradó összeg jár a tulajdonosnak. Csakhogy egy szőlő vagy gyümölcsös forgalmi értéke 15-20 éves koráig nemhogy nem csökken, hanem éppenséggel nő, a kitúrt tulajdonos tehát joggal érezheti majd megrövidítve magát".

Kelemen szerint "a bérleti jogviszony megszűnik, amennyiben az állam eladja a földet - az ÁPV Rt. által megújított bérleti szerződések nagy részében szerepel ez a kitétel. Ezt a megszorítást ugyan a HVG információi szerint az ÁPV Rt.-nél a polgári törvénykönyvbe (Ptk.) ütközőnek tartják - s ezt a véleményt osztotta több megkérdezett agrárjogász is -, ám a biztonság kedvéért a 14 állami tulajdonú agrárcégnél átírják a bérleti szerződéseket. Kérdés, mi történik, ha az új tulajdonos azonnal felmondja a földbérletet. Abban ugyan vita van, hogy ezt megteheti-e, az azonban biztos, hogy ha igen, akkor komoly kártérítést kell fizetnie. Amennyiben viszont nincs mód a bérletek azonnali felbontására, vagy a vevőnek nincs pénze a kártérítésre, a kormány által a földeladások fő kedvezményezettjének tekintett családi gazdálkodók már nem is jogosultak arra, hogy az adott termőföld a tulajdonukban legyen. A családi gazdaságokról szóló - a termőföldtörvény tavaly év végi módosításába beleerőszakolt - szabályozás szerint ugyanis a családi gazdaságba a családtagok tulajdonában vagy használatában álló valamennyi termőföld beletartozik, s az agrárjogászok értelmezése szerint azokon más nem gazdálkodhat. Az Orbán Viktor által első helyen említett családi gazdaságokat ezek a körülmények egyes szakértői vélemények szerint ki is zárják az állami földekre sikerrel pályázók köréből".

Kelemen szerint "noha a miniszterelnök úgy beszélt a kormánydöntésről, mintha egy alapos tárcaegyeztetés eredményeként készült írásbeli előterjesztést vitattak volna meg a miniszterek, erről szó sem volt. Sőt a második választási forduló után összehívott kormányzati-szakmai grémium egyenesen azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló idő kevés lesz a földeladások végrehajtására. De még ha 30 nap alatt, június elejére sikerülne is eljutni az érvényes versenytárgyalásokig, addigra fölállhat az új kormány, amely pedig - az MSZP és az SZDSZ nyilatkozatai szerint - azon nyomban lefújja az akciót. Ha pedig a versenytárgyaláson a győztes ajánlat nem az első helyen álló elővételi jogosulté - azaz a családi gazdaságoké, amelyek az előbbiek szerint nem sok eséllyel indulnak a földért -, akkor a procedúra 60 napig is eltarthat".

Kelemen szerint "mivel az Orbán-kormánynak magának is tisztában kell lennie az akció kilátástalanságával, nem lehet kétséges, hogy az állami földek eladásával valójában politikai szándékai vannak. A földvétel lehetőségének megcsillantása a lelépő, majd annak eltörlése az új kormány által kiváló gyúanyag lesz a bal-liberális koalíció elleni akciózáshoz az ellenzékbe vonuló Fidesz számára".

Németh Imre, az MSZP agrárminiszter-jelöltje úgy véli (In: Nagy Ottó: Nem szeretem azt a szót, hogy szektorsemlegesség, Magyar Nemzet, 2002. május 9.) "a Magyar Nemzeti Földalap nem azért jött létre, hogy ilyen hirtelen privatizálja az állami földeket, az elsődleges cél a birtokrendezés, amihez szükség van cserealapra is. Meg kell teremteni a földhasználat biztonságát, ezeken a területeken termelés folyik. Nem járható út az, hogy a 12 privatizált állami gazdaság 50 éves bérleti szerződésekkel, stabil földháttérrel rendelkezik, miközben más átalakult állami gazdaságoktól az értékesítés révén elkerül a föld, így azok működésképtelenné válnak. Az igaz, hogy az értékesítés a családi gazdaságokat segíti, de nem járható út, hogy közben más emberek kárt szenvednek. De még így is az értékesítés igazságosságára kell törekedni".

Németh szerint "az eladandó földeken termelés folyik, és attól nem lesz nagyobb a foglalkoztatottság, ha családi gazdálkodók művelik. Ez politikai blöff, a kormány azt mondja: lám, mi odaadtuk volna, a szocialisták meg nem".

"Martonyi János külügyminiszter nemrég az unió elé terjesztette a védzáradékot, amely a jelenlegi hétéves földvásárlási moratórium három évvel kitolná abban az esetben, ha az akkori hazai és uniós földárak között jelentős különbség lenne. Ezzel mind a négy parlamentbe jutott párt egyetértett. Ugyanakkor Kovács László, az MSZP elnöke két kijelentést tett a külföldiek földvásárlásával kapcsolatban. Boros Imre Phare-miniszter szerint az első, amelyben a moratóriumot három évre csökkentené, a külföldnek szólt, a második, amelyben Kovács László azt nyilatkozta, hogy a moratóriumot tíz évre kívánják emelni, a belföldnek". Németh: "a védzáradékkal kapcsolatban úgy látom, a Fidesz-kormány beismeri saját hibáját. Mi tavaly, a június 12-i megállapodás után könnyelműnek minősítettük ezt a lépést, mert különválasztották a termőföldről szóló ideiglenes fejezet lezárását a mezőgazdasági pénzügyi kérdésektől. Az EU önkényesen sorolta a fejezeteket, úgy, hogy a saját szempontjából legkényesebb részeket hagyta a végére, azoknak a fejezeteknek a lezárását pedig, amelyekben eredményt akart elérni, sürgette. Ilyen volt a termőföld kérdése is. Meg vagyunk győződve arról, hogy ennek ideiglenes lezárásával is meg kellett volna várni az EU tárgyalási pozícióját. Csak az fogadható el számunkra, ha az EU bejelenti: az uniós agrárrendszert úgy reformálja meg, hogy a belső közvetlen kifizetések szintjét ötven százalékra csökkenti, és mi három év múlva ezeket az ötvenszázalékos közvetlen támogatásokat kapjuk meg. Ha nem, akkor támogatási diszkrimináció ér bennünket, ekkor aszimmetrikus piacvédelemre kell berendezkednünk. (...) Mert akkor az uniós áruk elárasztják a magyar piacot. Emellett számunkra elfogadhatatlan egy olyan megállapodás, amelynek során a magyar termőföldpiac lényegesen előbb megnyílik a nyugat-európai gazdák előtt, minthogy a magyar gazdák azonos közvetlen kifizetésekben részesülnének. A jelenlegi helyzet az, hogy a tényleges mezőgazdasági termelést végzők az alacsony jövedelmezőség miatt nem képesek termőföldet venni. Ezen a számukra biztosított hitelekkel, kedvezményekkel változtatni szeretnénk".

Szirmai S. Péter szerint (Végkiárusítás, Figyelő, 2002. május 9.) "a hirtelen jött állami földeladás gyenge pontja, hogy az elmúlt másfél év alatt irányított kedvezménnyel létrehozott és a mostani akcióval megcélzott családi gazdaságoknak valójában nincs pénzük a földvásárlásra. Legtöbbjük a saját birtoka mellett bérlettel szerzi meg a működéshez szükséges területet. Ezért szükség arra, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) a földvásárlások finanszírozására a családi gazdaságok számára kedvezményes hitelkonstrukciót hirdessen meg".

Szirmai szerint "kérdés persze, hogy a saját forrás híján kölcsönből megszerzett földek képesek-e kitermelni a törlesztő részleteket és a művelésükhöz szükséges gépek árát a jelenlegi jövedelmezőségi színvonalon. Valószínűleg már csak azért sem, mert a felkínálandó földeken jelenleg is bérlő dolgozik. (...) a bérleti terhelt területek értékesítése amúgy is perek sorozatát indíthatja el, ha az új tulajdonos felbontaná az elődje által kötött megállapodást, vagy egyszerűen csak más feltételeket írna elő. Kétséges az is, hogy a hosszú távú bérleti szerződésekkel terhelt területeket eladhatja-e az állam".

Fűr Zoltán földbróker szerint (u.o.) "még ha a megcélzott 10 ezer családi gazdaság bele is vágna az ügyletbe, akkor is nekik legfeljebb átlagosan 30-40 hektár jutna a felajánlott földekből, amely nem jelent érdemi növekedést. (...) azért sem fog érdemi változást okozni a piacon a földprivatizáció, mert a kedvezményezetteknek nincs saját megtakarításuk, szinte kivétel nélkül hitelből fognak vásárolni a kijelölt állami ingatlanvagyonból. Jelentékeny friss tőke tehát nem áramlik be a szabadpiacra, amely növelné a keresletet és feltornászná az árakat".

Balázs Attila szerint ('Azé az ország, akié a föld. Azé a föld, aki megműveli', Demokrata, 2002. május 9.) "a polgári kormány lehetőséget ad a családi gazdaságoknak és az egyéni gazdáknak ahhoz, hogy földhöz jussanak és megműveljék azt. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy a magyar gazdák megerősödve vehessék fel a gazdasági versenyt az Európai Uniós társaikkal".

Vonza András földművelésügyi miniszter szerint "az országgyűlés 2001. december 18-án fogadta el azt az agrártörvénycsomagot, amely rendelkezik a Magyar Földalap Kht. létrehozásáról, valamint arról, hogy három hónapon belül tervet kell készíteni, hat hónapon belül pedig versenytárgyalást kell kiírni, hogy az arra jogosultak termőföldhöz juthassanak. Tehát nem ad hoc intézkedésről van szó, mint azt a baloldali politikusok hangoztatják.
A versenytárgyaláson elővásárlási jog illeti meg azt a családi gazdálkodót, vagy a gazdálkodó család tagjait, akik közvetlenül szomszédosak a meghirdetett területtel. A termőföldről szóló törvény szabályozza azoknak a körét, akik jogosultak elővásárlásra. A családi gazdálkodók után következik a helyben lakó szomszéd, a helyi lakos, a magyar állam, valamint a haszonbérlő, felesbérlő és részesművelő. Amennyiben a versenytárgyalás eredménytelen, akkor nyilvános árverésen értékesítik a földet. Fontos hangsúlyozni, hogy a vásárlásban nem vehetnek részt belföldi jogi-, valamint külföldi magán- vagy jogi személyek. (...) Figyelembe kell venni, hogy a törvény 300 hektárban limitálja a családi gazdálkodó tulajdonában lévő földterület nagyságát, tehát nem valós az ellenzék azon félelme, hogy a Fidesz nagybirtokrendszer kiépítésén dolgozik".

Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének elnöke szerint (u.o.) "az MSZP tervezett intézkedései a családi gazdaságokat háztáji szintre fogja süllyeszteni és most kell megragadni azt a lehetőséget, amit a Magyar Nemzeti Földalap Kht. biztosít".

Füsi Piroska, Gyüre József szerint (A búcsú mindig fáj, Heti Válasz, 2002. május 10.) "a polgári kormány birtokpolitikájának köszönhető, hogy az év első negyedében felértékelődött a magyar föld. Míg korábban egy hektárért 200-250 ezer forintot fizettek, ez az ár néhány hónap alatt egymillióra kúszott fel, s az éves bérleti díjak is a tízszeresére emelkedtek: évi 100-120 ezer forintra. A kormány a múlt kedden úgy döntött, amíg hivatalában van, magyar gazdáknak értékesíti az állam tulajdonában levő termőföldet. A kormányzásra készülő ellenzék kezdetben kiárusításról beszélt, s a Fidesz klientúrájának földhöz juttatására utalt. Aztán mindennek az ellenkezőjét is hangoztatta, például: 'nem is lehet eladni a földeket, mert azokat korábban haszonbérbe adták, vagyis a licitek első körében nem lehet a várható bírósági perek miatt értékesíteni.' Pedig a tulajdon és a bérlet nem azonos fogalmak, s miért ne lehetne a tulajdonjogot értékesíteni attól, hogy az ingatlan bérbe van adva? Az erről szóló szerződés általában az ingatlan értékét csökkenti, hiszen a vevő kockázatot vállal: például nem tudja előre, mibe fog kerülni neki, ha fel akarja bontani a bérleti szerződést. Merthogy erre lehetősége van a termőföldtulajdon esetén is. Mondjuk, ha a haszonbérlő nem a jó gazda módjára műveli a területet - tudtuk meg jogászi körökből. Egyébként minden a két fél megállapodásának függvénye, de az biztos, hogy a bérleti szerződés is felbontható. Az más kérdés, hogy milyen feltételekkel. Mindenesetre egyszerűbb a helyzet, ha határozatlan idejű szerződésről van szó, mivel azt bármelyik fél - a felmondási idő figyelembevételével - felmondhatja".

Vonza András agrárminiszter szerint (u.o.) "a versenytárgyalás ténye a saját klientúra földhöz juttatását is kizárja - hiába állítja Németh Imre leendő agrárminiszter, hogy a Fidesz a birtokrendezés mögé bújva a 'narancsbárókat', saját baráti és üzleti körét akarja földbirtokosokká vagyonosítani -, hiszen ehhez fel kellene mérni: az állami tulajdonban lévő földterületek szomszédságában található családi gazdálkodók vajon a Fideszhez közelinek tekinthetők-e? Nekik ugyanis elővásárlási joguk van a földtörvény szerint mindenkivel szemben! Márpedig Kuncze Gábor szerint még ingatlan-nyilvántartás sem létezik, akkor pedig hogyan lehetne felmérni, a családi gazdálkodók vagy a versenytárgyaláson részt vevő helybenlakók politikai hozzáállását? Nem véletlen, hogy rendkívül részletes és bonyolult a versenyszabályzat - könnyen elképzelhető egyébként, hogy legközelebb éppen ezért bírálják majd a kormányt -, hiszen azért formálták így, hogy a spekulációt, a társaságokat kizárják, s megakadályozzák a magyar termőföld átjátszhatóságát. (...) a kormánynak az lehet a legnagyobb büszkesége, hogy ha a vidéken élő emberek adhatják a klientúráját. Mi ugyanis a vidéken élőkhöz kívánjuk juttatni a termőföldet".

Varga Mihály pénzügyminiszter szerint (u.o.) "a vidéki társadalom jövője dől el azzal, hogy kinek a kezébe kerül az állami termőföld. Az elsődleges célunk az, hogy úgy rendezzük a földtulajdonjogi, földhasználati viszonyokat, hogy a föld a belőle élő, helyben lakó családi gazdálkodókhoz jusson, s ne jogi személyekhez, mint ahogyan az a következő kabinet terveiben szerepel".

Font Sándor MDF-es országgyűlési képviselő szerint (u.o.) "a baloldal agresszív támadásának a fő oka: be akarják tartani azt az ígéretüket, hogy társas vállalkozások is termőföldhöz juthassanak. Pedig e felelőtlen elképzelés számos veszélyt rejt magában. Egyrészt vissza kívánják juttatni a földet a volt szocialista gazdaságoknak (az MSZP és a Fidesz agrárpolitikája közötti alapvető különbség, hogy az előbbi a téeszek, utóbbi a családi gazdaságok, a falugazdász-hálózat erősítésének a híve), másrészt lehetővé válna, hogy külföldiek magyar termőföldhöz jussanak. Utóbbi kiskapu akkor is kinyílik, ha jogszabály írná elő, hogy csak belföldi társaságok vehetnek földet. A társas vállalkozások többségi tulajdonát ugyanis a későbbiekben bármikor el lehetne adni a határon túliaknak, hiszen a verseny szabadságáról szóló uniós és OECD-jogszabályok nem engedik meg a tulajdon ellenkező korlátozását. Így a földpiac megnyitása a társas vállalkozások előtt nemcsak azzal járna, hogy olcsón kiárusítanánk a termőföldet, de azok az uniós agrárpénzek és támogatások is kivándorolnának az országból, amelyeket az EU-nyilvántartás szerint magyar gazdák kapnának majd meg. Bármilyen mértékű támogatást kapunk az uniótól, ezzel saját állampolgáraikat fogják segíteni Magyarországon. Ez a modell a hatalomra készülő baloldalnak és az EU-nak is kedvező".

O. Horváth György szerint (Ötven év, félszáz milliárd, Magyar Hírlap, 2002. május 11.) "az előző kormánytól megtanulhattuk, hogy az egyenlőbbeknél vannak egyenlőbbek. Nos, az Orbán-kormány - reméljük - utolsó nagy döntése az állami termőföldekről szól, s itt is szembesülhetünk a fent említett ténnyel: a versenytárgyalásokon minden, a Magyar Nemzeti Földalap Kht.-nak átadott földterületet fel kell kínálni megvételre, csak a 'polgári kormány által privatizált, nemzeti érdekkörbe tartozó' 12 volt állami gazdaság által használt mintegy 90 ezer hektárt nem. Ráadásul a hírek szerint e cégekkel ötvenéves bérleti szerződést kötött az államapparátus valamelyik szervezete - hogy melyik, azt még néhány hétig homály fedi, mert sem az ÁPV Rt., sem a földalap nem akar nyilatkozni. Vajon miért kell a furcsán privatizált cégeket ennyire segíteni? Csak nem azért, mert az általuk használt földeket érintő tulajdonosváltás az agrártársaságok gazdálkodását is negatívan érintené? Pedig nekik sem kellene félniük az új földtulajdonosoktól, mert a ma még kormányzó pártok képviselői többször, több helyen szögezték le: a tulajdonváltás nem érinti a bérleti viszonyokat. Csakhogy ez így nem igaz. A kormánydöntés leendő kárvallottjait is magába foglaló Állami Földet Bérlők Szövetsége bejelentette: több cégnek az állammal kötött bérleti szerződése azt tartalmazza, hogy a föld tulajdonjogának átruházásával a bérleti szerződés az adott év utolsó napján érvényét veszíti. Azt jelenti ez, hogy ha most megindul a földeladás, akkor 2002 végéig kell csak várnia az új tulajdonosnak, s szó szerint birtokon belül kerül".

Németh Imre, az MSZP miniszterjelöltje szerint (In: Megkezdik az állami földek eladását, Népszabadság, 2002. május 14.) "a földeladás látszólagos elkezdésével a jelenlegi agrárkormányzat olyan helyzetet szeretne teremteni, amelyben az új kormány bármely intézkedése folytán az akció leállításával vádolható". Németh megítélése szerint "legfeljebb néhány tucatnyi helyen lehet - a törvény előírásainak megfelelve - megtartani az árveréseket, mivel az értékesítéshez szükséges vagyonértékelés sem készülhetett el". Németh véleménye szerint "a gazdálkodók érdekeit jobban szolgálja, ha az állam kezében marad a föld, amíg a nagyobb birtokok kialakítását szolgáló polgári tagosítás meg nem kezdődik. (...) ha a föld az állam tulajdanában marad, akkor ez kellő garancia lehet arra is, hogy nem kerül külföldiek tulajdonába".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695