Orosz államadósság értékesítése

2002-05-23

Az Orbán-kormány a választások után egy héttel névértékének harmadáért adott el 250 millió dollárnak megfelelő követelést az Oroszországi Föderációnak Magyarországgal szemben fennálló államadósságából. A bécsi Meinl Bank 77,5 millió dollárt fizet a követelés ellenértékeként. Az ÁPV Rt. közleménye szerint nemzetközi összehasonlításban is kedvező kondíciójú értékesítésnek számít, hogy az orosz államadósság egy részét 31 százalékos árfolyamon sikerült eladni. A közlemény leszögezi a megállapodást kétéves, többfordulós kormányközi egyeztetés előzte meg. A döntéssel a 20 éve keletkezett követelés nagy része realizálódik.


Összefoglalás

Az Orbán-kormány döntését támogató érvek:
- a kormány döntése értelmében az így keletkezo rendkívüli költségvetési bevétel pótlólagos forrásként szolgálhat a tervezett idei nyugdíjemeléshez, az egészségügyi reform végrehajtásához, egyéb szociálpolitikai célok, valamint a Széchenyi-tervben megfogalmazott feladatok megvalósításához
- 1995 után Oroszország gazdasági-pénzügyi válsága 1998-2000 között érte el csúcspontját, s az adósságok rendezése nem tartozott az orosz kormány prioritásai közé, ezért álságos dolog a polgári kormányt vádolni a nemzetközi események kedvezotlen alakulásával
- a megállapodást kétéves, többfordulós kormányközi egyeztetés elozte meg, s ezzel egy csaknem húszéves tartozás eddig megoldatlan kérdése zárul le
- a most megkötött ügylet kondíciói nemzetközi mércével mérve is kedvezonek tekinthetoek, hiszem amíg Magyarország 31 százalékos, addig hasonló, készpénzes tranzakció keretében a Németország 18, Csehország pedig csak 27 százalékos ellenérték fejében volt képes értékesíteni követelése jelentos részét

Az Orbán-kormány döntését kritizáló érvek:
- a távozó Orbán-kabinet kormányzásának négy éve során érdemben semmit nem tett az orosz államadósság csökkentése érdekében, ugyanakkor működésének utolsó néhány napján lázas sietséggel kótyavetyélte el a tartozást
- nem tájékoztatta a magyar kormány Moszkvát arról, hogy a bécsi Meinl Banknak adja el az orosz államadósság egy részét, pedig Oroszország beleegyezését kellett volna kérni az adósság értékesítéséhez
- a távozó kormány herdálja a közpénzeket és korrupciógyanús az egész ügylet
- a korábbi kormányok ezeket a követeléseket 58 százalékos árfolyamon értékesítették



Farkas József György szerint (Olcsón eladott orosz államadósság, Népszabadság, 2002. május 11.) "nehezen visszaszerezhető adósságok esetében egyébként nem szokatlan az a gyakorlat, hogy a követelés behajtásának jogát bizonyos engedménnyel, gyorsan megkapható biztos pénzért eladják. A Magyarországgal szembeni orosz adósságállomány egy részét korábban például 58 százalékos áron értékesítették. Ezúttal azonban a magyar fél az eredeti követelés 31 százalékával is megelégedett. Mint ahogy azt a Határozatok Tára közölte, a kormány döntése értelmében az így keletkező rendkívüli költségvetési bevétel pótlólagos forrásként szolgálhat a tervezett idei nyugdíjemeléshez, az egészségügyi reform végrehajtásához, egyéb szociálpolitikai célok, valamint a Széchenyi-tervben megfogalmazott feladatok megvalósításához. A Magyarországgal szemben fennálló orosz államadósság csökkentése érdekében egyébként a most távozó Orbán-kormány négyéves működése alatt nem sok történt. Az eredeti 1,7 milliárd dolláros öszszegből - még az Antall-kormány idején aláírt megállapodás értelmében - Moszkva 800 milliót törlesztett MiG-29-es harci gépek szállításával. Később a magyar határőrségnek szánt páncélozott szállító járművek, illetve a rendőrségnek juttatott Lada Niva terepjárók jelentettek érdemi hozzájárulást a még a szovjet időkben felgyülemlett államadósság apasztásához. Az így mintegy 400-450 millió dollárra mérséklődött adósságállományból százmillió dollár szolgál fedezetül az orosz féltől megrendelt vasúti sínbuszokra is, amelyek Magyarországra érkezése azonban immár több mint fél év óta hónapról hónapra tolódik".

Farkas szerint korábban "az orosz fél ismételten szorgalmazta, hogy Budapest álljon elő konkrét javaslatokkal az adósságállomány további csökkentésére vonatkozóan, ők maguk is tettek ajánlatokat, fűrészárutól haditechnikáig. Érdemi előrelépés ennek ellenére nem történt, mint ahogy jégre került az az elképzelés is, hogy - adósságtörlesztés keretében - az orosz fél működjék közre a budapesti 4-es metróvonal megépítésében".

Burány Sándor, az MSZP gazdaságpolitikusa szerint (In: A Fidesz-kormány névérték harmadáért adta el az orosz államadósságot, Magyar Hírlap, 2002. május 13.) "a távozó Orbán-kabinet kormányzásának négy éve során érdemben semmit nem tett az orosz államadósság csökkentése érdekében, ugyanakkor működésének utolsó néhány napján lázas sietséggel kótyavetyélte el a tartozást". Burány szerint "példátlan ahogy a távozó kormány herdálja a közpénzeket" és korrupciógyanúsnak nevezte az ügyletet. Burány Sándor emlékeztetett arra, hogy "a korábbi kormányok ezeket a követeléseket 58 százalékos árfolyamon értékesítették".

Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. közleménye szerint (In: Eladták az orosz államadósságot, Magyar Nemzet, 2002. május 14.) "a megállapodást kétéves, többfordulós kormányközi egyeztetés előzte meg, s ezzel egy csaknem húszéves tartozás eddig megoldatlan kérdése zárul le. Az orosz államadósságból 250 millió dollár követelés 31 százalékon való értékesítése nemzetközi összehasonlításban is kedvező kondíciónak számít". A közlemény szerint "az így befolyt összeg kizárólag a következő - kormányhatározat alapján meghatározott - célokra fordítható: pótlólagos forrás a 2002-ben tervezett nyugdíjemeléshez, pótlólagos forrás az átfogó egészségügyi reform végrehajtásához, egyéb szociálpolitikai feladatok megoldásához, illetve a Széchenyi-tervben szereplő feladatokra".

Stumpf István kancelláriaminiszter kérdésnek álcázott vádaskodásnak minősíti válaszlevelében Burány Sándor szocialista képviselő felvetését (In: Államadósságügy: cáfolat, Magyar Nemzet, 2002. május 15.) , amely szerint a kormány áron alul adja el a hazánkkal szemben fennálló orosz államadósság megmaradt részét. Stumpf úgy véli "1995 után Oroszország gazdasági-pénzügyi válsága 1998-2000 között érte el csúcspontját, s az adósságok rendezése nem tartozott az orosz kormány prioritásai közé". Ezért Stumpf István úgy gondolja, hogy "álságos dolog a polgári kormányt vádolni a nemzetközi események kedvezőtlen alakulásával". "Úgy véli, a most megkötött ügylet 69 százalékos diszázsiója nemzetközi mércével mérve is kedvező kondíciónak tekinthető. (...) a Horn-kormánynak nem sikerült a teljes követelést a ma már kedvezőnek tekinthető 58 százalékos ellenértéken értékesítenie, és kudarcba fulladt a Nádor 95 Rt. 150 millió dolláros ellentételezési ügylete is. A 31 százalékos ellenérték megfizetésével lebonyolítandó tranzakció nyomán a költségvetés 32,5, illetve 10 millió dollárral nagyobb bevételhez jut, mint amennyihez más kondíciók alapján jutott volna".

Szergej Kolotuhin, az illetékes orosz pénzügyminiszter-helyettes szerint (In: Mást mond Budapest, mást Moszkva, Népszabadság, 2002. május 15.) "nem tájékoztatta a magyar kormány Moszkvát arról, hogy a bécsi Meinl Banknak adja el az orosz államadósság 250 millió dolláros részét", pedig Oroszország beleegyezét kellett volna kérni az adósság értékesítéséhez. Kolotuhin úgy véli, "ha valóban megtörtént az adósság eladása, a szerződés - a moszkvai beleegyezés hiányában - érvénytelen". Kolotuhin szerint Oroszországnak "ilyen beleegyezést nincs is szándékunkban adni"

Stumpf István a kancelláriaminiszter szerint (u.o.) Oroszország belegyezését adta az adósságállomány értékesítéséhez.

Stumpf István a kancelláriaminiszter szerint (In: Stumpf István jó üzletet lát, Népszava, 2002. május 15.) "a most megkötött ügylet kondíciói nemzetközi mércével mérve is kedvezőnek tekinthetőek. (...) hasonló, készpénzes tranzakció keretében a Németország 18, Csehország pedig 27 százalékos ellenérték fejében volt képes értékesíteni követelése jelentős részét. A 31 százalékos ellenérték megfizetésével a magyar költségvetés nagyobb bevételhez jut, mint amennyihez a német vagy a cseh kondíciók alapján jutott volna".

A HVG újságírója szerint (Harmadolhatnak?, HVG, 2002. május 19.) "egyes szocialista képviselők attól tartanak, hogy az Orbán-kormány Burány szerint korrupciógyanús ügylete részben a szocialistákra hull majd vissza, Orbánék ugyanis majd rendületlenül csak az orosz államadósság-értékesítést 1996-ban firtató parlamenti vizsgálatról vagy például az elhíresült Nádor '95 tulajdonos-ügyvezetőjéről akarnak majd értekezni (Szász András ellen ugyanis idén április 18-án nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki). Egyik szemem sír, a másik nevet - mondta egy MSZP-s képviselő -, hogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) a múlt hét péntekén mintegy 700 millió forint megfizetésére kötelezte a Pénzügyminisztériumot (PM) abban a perben, amelyet a bécsi Trigon Bank AG indított a Nádor és a PM közötti orosz államadóssági ügylet kapcsán (Szász a bécsi bank felügyelőbizottságának helyettes vezetőjeként irányította a Trigont annak csődjéig). A Nádor '95 1998 februárjában előszerződést kötött a PM-mel, hogy megvásárolja a volt Szovjetuniónak a Magyar Köztársasággal szembeni adóssága 1999-ben törlesztendő részét. A Nádor helyett a Trigon helyezett letétbe - garancia céljából - 326,7 millió forint névértékű államkötvényt a Postabanknál, az államkincstár javára. De 1998 szeptemberében a Nádor az orosz pénzügyi helyzet romlása miatt elállt a szerződéstől, és kérte a PM-et, hogy a letétet fizesse vissza a Trigonnak. A minisztérium azonban a Nádorral szembeni egyéb követelések beszámítására használta a pénzt, amit az LB törvénytelennek ítélt, kimondva, hogy az óvadékként letétbe helyezett teljesítési garanciát nem lehet beszámítani egyéb követelésekbe".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695