Személycserék

2002-06-03

A kormány még csupán néhány napja van hivatalban, ám máris számos személycserét hajtott végre. Ennek során lecseréltek számos közigazgatási és helyettes államtitkárt, valamint menesztették számos állami hivatal vezetőjét is. Az újonnan hatalomra jutott kormány által eszközölt személycserék nem elsősorban méretüket, hanem gyorsaságukat tekintve térnek el a korábbi kormányok gyakorlatától.
A személycserék sebességén túl a személycserék kormányzati erők általi etikai megítélése is változáson ment át az elmúlt évekhez képest... (Háttérelemzés: 2002. június 3.)

Összefoglalás

A személycseréket támogató érvek:
- a korábbi kormány politikai kinevezettjeit szakértők váltják fel
- az új kabinet hivatalba lépésekor kevesebb személycsere történik, mint négy évvel ezelőtt
- a gyors váltásra azért volt szükség, mert az állami vagyon értéke az elmúlt négy évben legalább 5-10 milliárd forinttal csökkent
- a váltás részben indokolt is, hiszen a politikai jellegű pozíciókat és a kapcsolódó munkaterületeket - például a miniszteri kabinetirodákat, a szaktanácsadókat - nem lehet érintetlenül hagyni
- ha az előző kormány elismert szakembereket nevezett volna ki (lásd az ISM-ben Szekeres Pált, akit felkértek, hogy dolgozzon ott tovább), nyilván maradhatnának a helyükön

A személycseréket kritizáló érvek:
- a magyar közigazgatás Szent Bertalan-éjszakája zajlott le
- a szakmai posztokon történő váltást minden esetben keményen meg kell indokolni
- Medgyessy Péter nem tartja be korábbi ígéreteit, amelyek szerint az MSZP választási győzelme esetén nem lesz elszámoltatás és boszorkányüldözés, nem kell lecserélni a telefonkönyveket, illetve csak a politikai posztokon kell változtatni
- a szocialisták demokrácia-csomagja eddig soha nem látott tisztogatást okozott a közigazgatásban, az újonnan kinevezettek körében határozatképes MSZMP KB-ülést lehetne tartani
- a politikai tisztogatás súlyosan árt Magyarország nemzetközi megítélésének



Pokorni Zoltán szerint (Szép Zsuzsa: A Fidesz tisztogatással vádolja a kormányt, Magyar Hírlap, 2002. május 29.) "Szent Bertalan éjszakáját éljük, helytartók uralják majd a magyar közigazgatást". Pokorni Zoltán leszögezte: "pár órás megbízatással az új kormányfő felmentette szolgálata alól a Köztársasági Őrezred parancsnokát, a Külügyminisztérium teljes államtitkári karát menesztették, az Oktatási Minisztériumtól megalázó módon távolították el az embereket, az APEH, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Fejlesztési Bank is komoly személycseréket kénytelen átélni".

Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetének vezetője, a leköszönt pénzügyminiszter (u.o.) "felsorolta azokat a jogszabályokat, amelyeket az új koalíciós kormány megsértett az ÁPV Rt. élén végrehajtott változtatásokkal. Emlékeztetett: a polgári kormány a nyugodt stabilitásra törekedett, és Magyarországon lezárta a tömeges privatizáció időszakát. Mint mondta, ahhoz, hogy a szocialisták végre tudják hajtani száznapos programjukat, három forgatókönyvük van. Az egyik az államháztartás hiányának növelése, a másik az államadósság növelése és végül az állami vagyon felélése".

Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint (In: Kormányváltás leváltásokkal, Népszabadság, 2002. május 30.) "a korábbi kormány politikai kinevezettjeit szakértők váltják". Gál szerint "az új kabinet hivatalba lépésekor kevesebb személycsere történik, mint négy évvel ezelőtt".

Medgyessy Péter a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tegnapi állománygyűlésén azt mondta: (u.o.) "senkit sem érhet bántódás azért, mert köztisztviselőként lojális volt az előző kormányhoz".

"A kormányszóvivő és a pénzügyminiszter is törvényesnek nevezte az ÁPV Rt. igazgatóságának kinevezését. Szakértők szerint a tagokat a nemzetbiztonsági átvilágítás befejezése nélkül, annak megkezdése után is ki lehet nevezni a jogszabályok szerint. Gál J. Zoltán szerint a gyors váltásra azért volt szükség, mert az állami vagyon értéke az elmúlt négy évben legalább 5-10 milliárd forinttal csökkent. A szóvivő indokoltnak tartotta az APEH és a Kehi vezetőinek menesztését is. Gál bejelentette: a miniszterek 'a kifizetéseket pár napra felfüggesztették', hogy a választásokat követően hozott döntéseket a törvényesség és az indokoltság szempontjából meg tudják vizsgálni. A kormány eltökélt szándékának mondta a korrupciógyanús ügyek tisztázását. - A csapokat elzárjuk, a kezekre rácsapunk - mondta Gál J. Zoltán".

Gál szerint "soha ilyen gyorsan, soha ilyen kevés személycserével nem történt kormányváltás Magyarországon". Gál szerint "minden személyi döntés alapja a tisztesség és a szakmai (...), kitérve arra is, hogy a korábbi kormány politikai kinevezettjeit szakértők váltják fel a közigazgatásban. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy az Orbán-kormány tizennégy közigazgatási államtitkárt cserélt le, most viszont négy is a helyén maradhat. Emellett utalt rá, hogy Pokorni Zoltán Fidesz-elnök négy évvel ezelőtt miniszterként kitiltotta az oktatási tárca épületéből a korábbi miniszter munkatársait".

Michalkó Péter, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint (u.o.) "minél kisebb mértékű a csere, annál stabilabb a közigazgatás". Michalkó úgy látja, "a szakmaiság, az ügyek továbbvitele szempontjából a lehető legkevesebb személyi változás lenne kívánatos, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a politika előszeretettel helyezi embereit kulcspozíciókba, hogy közvetlenebb befolyása lehessen a közigazgatásra. Ez a törekvés egyébként nem pártspecifikus". Michalkó szerint "a váltás részben indokolt is, hiszen a politikai jellegű pozíciókat és a kapcsolódó munkaterületeket - például a miniszteri kabinetirodákat, a szaktanácsadókat - nem lehet érintetlenül hagyni". A szakszervezeti vezető álláspontja azonban az, hogy "a szakmai posztokon történő váltást minden esetben keményen meg kell indokolni. Utalt arra, hogy Medgyessy Péter azt ígérte, nem lesz boszorkányüldözés, a szakmaiság érvényesül, és a közszolgálatban dolgozók azt várják, hogy a miniszterelnök ennek érvényt is szerez".

Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint (In: Nyusztay Máté: Elzárják a csapokat, Népszava, 2002. május 30.) "törvényesen váltották le az ÁPV Rt. igazgatóságát, a döntés indoka a több 10 milliárdos vagyonveszteség". A szóvivő bejelentette, "a miniszterek néhány napra felfüggesztik a kifizetéseket, azok indokoltsága és törvényessége függvényében. Példaként említette, hogy a Miniszterelnöki Hivatal korábbi vezetése 21 millió forintért vásárolt szoláriumbérleteket, ami bár törvényes, de indokoltsága legalábbis kétséges".

A Népszava adatai szerint (u.o.) "egyébként 1998 nyarán az Orbán-Torgyán-kormány 14 közigazgatási államtitkártól, a helyettes államtitkárokkal együtt 42 főhivatalnoktól vált meg a 65 közül. Ráadásul több pártpolitikust neveztek ki közigazgatási államtitkárrá. A kormány 45 új helyettes államtitkárt nevezett ki 1998-99-ben, igaz, számos új posztot hoztak létre, ennél tehát alacsonyabb a lemészárolt hivatalnokok száma".

Hajdú Sándor szerint (Pánikhangulat a főtisztviselői szférában, Hetek, 2002. május 31.) "két olvasata van hazánkban a történéseknek. A mindenkori kormányváltással járó személycseréket az egyik fél - az MSZP - az eddigi leghumánusabbnak ('legcsekélyebb számú kormányzati személycsere'), míg a másik fél - a Fidesz - a legbrutálisabbnak ( 'Szent Bertalan éjszakája') írja le".

Hajdú szerint "az Orbán-éra idején módosította a parlament a köztisztviselőkről szóló törvényt, amivel létrehozták a 300 fős főtisztviselői, illetve a rendvédelmi szerveknél dolgozók köréből a 150 fős főtiszti kart. Őket a törvény értelmében pályázat útján, megfelelő szakmai szempontok alapján a mindenkori miniszterelnök nevezi ki. Az első körben, idén márciusban Orbán Viktor 271 főtisztviselőt és 107 főtisztet nevezett ki. A leköszönő kormányfő az elmúlt napokban, utolsó intézkedéseinek egyikeként újabb 27 főtisztviselőt és 43 főtisztet nevezett ki. Ezzel az Orbán-kormány - úgymond - fel kívánta tölteni az általa létrehozott elitcsapatot. Az MSZP ekkor felszólította a kormányt, hogy fejezze be az osztogatást, és ne nevezzen ki újabb politikai megbízottakat. Véleményük szerint elfogadhatatlan ez az intézkedés, amellyel politikai munkatársait kívánja bebetonozni a leköszönő kormány".

Hajdú szerint "a 2002. április 29-ei Magyar Közlönyben a miniszterelnök 2002. március 1-jére visszadátumozott előléptetéssel tisztel meg két főt. Ami a választások után zajlott, az tulajdonképpen már a választások előtt is volt. Egy politikai közigazgatási derékhad létrehozása azonban nem új gondolat, hiszen az elmúlt száz évben Magyarországon szinte minden jobboldali kormány kísérletet tett erre".

Ugró Miklós szerint (Szakértő tisztogatás, Magyar Nemzet, 2002. május 31.) "Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint ily kevés személycserével nem történt még kormányváltás hazánkban, s ezen személyi kérdésekben csak a hozzáértés és a tisztaság lehet az alap. Ebből a nyilatkozatból két következmény azonnal világossá válik számunkra. Az új kabinet kevesli a kirúgásokat, a közeljövőben újabbak várhatók, tehát senki sincs biztonságban. Másrészt etikát továbbra sem a szocialistáktól fogunk tanulni. Nagyon sokat emlegetik mostanság a becsületet meg a tisztességet, valaki elmagyarázhatná már nekik, hogy a tisztesség nem a hazudozás, a demagóg ígéretek hangoztatása, a közvélemény megtévesztése, az ellenoldal rágalmazása, de még a lobbizásnak kikiáltott, hatalommal való üzérkedés sem az. Ilyen tevékenységekre más minősítést használ a magyar nyelv. Hogy felkészülhessünk arra, mi vár még ránk, említsünk néhány konkrét példát. Tisztán szakmai szempontok alapján felállították székéből Vida Ildikót, az APEH elnökét. Felmondólevelét az a László Csaba írta alá, aki pár évvel ezelőtt elnökhelyettesi kinevezésénél bábáskodott. Ezek szerint Vida Ildikó négy évvel ezelőtt még szakember volt, de azóta sokat felejtett. Szakmai tevékenységéről csak annyit: a járulékok csökkenése ellenére az adóbevételek 1600 milliárd forinttal nőttek négy év alatt. Az APEH BűnügyiIgazgatóságának megszüntetésével pedig a szocialisták 'Széchenyi-terve', a vecsési számlagyár folytathatja áldásos tevékenységét".

Szájer József, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja külügyi kabinetjének vezetője (In: Varga Attila: Pártgyámság alatt a külügyi tárca, Magyar Nemzet, 2002. május 31.) "a Külügyminisztériumot politikai gyámság alá helyezték - erre utal a korábbi vezetés lefejezése és a pártkatonák pozíciókba helyezése. Példa nélküli politikai boszorkányüldözés folyik a Külügyminisztériumban, s pártkatonák kerülnek a leváltott vezetők helyébe". Szájer idézett "Medgyessy Péter miniszterelnök korábbi nyilatkozataiból, amely szerint 'az MSZP választási győzelme esetén nem lesz elszámoltatás és boszorkányüldözés, nem kell lecserélni a telefonkönyveket', illetve 'a politikai posztokon kell változtatni. Ezek a miniszterek, politikai államtitkárok, s néhány fontos hivatalnak a vezetése".

Szájer József ismertette, hogy a külügyi tárcánál "Bába Iván közigazgatási államtitkárt, Zupkó Gábor, Lőrincz Csaba és Kőrösi Csaba helyettes államtitkárokat, Gottfried Pétert, az integrációs államtitkárságot vezető államtitkárt, Nagy József Zsigmond személyügyi főosztályvezetőt, Szabó Tibort, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét és Horváth Gábor szóvivőt váltották le. Mint mondta, a külügyet politikai gyámság alá helyezték, annak irányítását átvette az MSZP".

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium volt politikai államtitkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerint "óriási szakadék tátong az MSZP retorikája és a gyakorlat között, s most a sokat emlegetett árkokat a szocialisták köztisztviselőkkel akarják betemetni". Véleménye szerint "a második világháború után volt olyan mértékű tisztogatás a külügyben, mint most. Az állásba juttatott pártkatonákról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy Balázs Péter korábban az MSZP külügyi kabinetjét vezette, Udvardi Iván a szocialista frakció titkára volt, Gecse Attila még az MSZMP KB-ban munkálkodott".

Kis Tibor szerint (Hugenották, Népszabadság, 2002. május 31. ) "azzal, hogy Pokorni Zoltán a Szent Bertalan-éji mészárláshoz hasonlította a közszférában meginduló személycseréket, tulajdonképpen azt állította, hogy - példának okáért - Lőrincz Csaba vagy Zupkó Gábor és társaik valójában nem is fideszes pártkatonák voltak - mint ahogy ezt eddig gondoltuk -, akik gyakran minden közszolgálati tapasztalat nélkül egy-két év alatt főtisztviselők, nagykövetek, ilyen-olyan tótumfaktumok lehettek, rakétaként elhúzva évtizedek óta ott gürcölő hivatalnokok hada mellett. Nem, nem - nevezettek nem ejtőernyősök voltak, mint ahogy munkatársaik suttogták róluk egymás között, hanem a hit rettenthetetlen bajnokai. Igazi hugenották, akiket - mint pár évszázaddal korábban hittársaikat Párizsban - urukért, meggőződésükért gyilkoltak halomra a Medgyessy-kormány beiktatásának pillanataiban. Komolytalan dolog persze ilyet állítani Pokorni, Szájer, Németh Zsolt részéről, s ezt nyilván ők is tudják. A vadul szentbertalanozó fideszesek még egyetlen olyan porba hullott fejet sem tudtak felmutatni a közvéleménynek, aminek látványa általános együttérzést válthatott volna ki. Mert ilyen eset - eddig - nem volt. De még olyan sem, aki miatt együttmozdulásra lehetne szólítani a viktoriánus utcai harcosok szerveződő sejtjeit. Ez a szentbertalanos fantáziálás azért is túllő a célon, mert hiszen mindenki, aki az elmúlt négy évben ebben az országban élt, pontosan tudja: a rendszerváltás óta még egyetlen kormányzat sem rúgott ki annyi hivatalnokot az állásából, mint Orbán Viktoré".

Kis szerint "a fideszes fiúk nem titkolták, hogy ők kormányváltásnál többet akarnak - s ezt a tervüket végre is hajtották, már ami a személyzeti politikát illeti. Éppen Orbánék nyilvánították (szinte a portási szintig) politikai zsákmánynak a minisztériumi, közhivatali állásokat. És skrupulusok nélkül foglalták el tömegesen a zsírosabbnál zsírosabb posztokat az ilyen-olyan csoporttársak, haverok, üzletfelek. Így lehetett Orbán szobatársából egyik pillanatról a másikra APEH-elnök vagy parlamenti segítőjéből nagykövet asszony. Nagyon nehéz lenne megmondani, mikor alkottak utoljára ebben az országban olyan hosszú sort a kontraszelekciós láncolatok, mint a fideszes kormányzás alatt".

Kis szerint "a 'fényes szelek' újabb nemzedéke persze igen hamar beleszokott a hatalomba és az ezzel járó privilégiumokba, olyannyira, hogy mohóságuk az orbáni uralom vége felé már szinte nem ismert korlátokat, mértéket. Ennek egyik visszataszító terméke a főtisztviselői mamelukcsapat létrehozása, ami valójában nem más, mint a fideszes klientúra bebetonozásának és kistafírozásának elképesztő kísérlete. Mindez már csak azért is dühíti a közvéleményt, mert hiszen a közhivatalnoki kar stabilitására valóban szükség volna. De arra is, hogy a tehetséges szakemberek hosszú távon perspektívát láthassanak a közjó szolgálatában. E lehetőséget elpuskázta a sebtében kialakított főtisztviselői kar feltöltése jórészt pártkatonákkal. Így aztán a közigazgatási szféra most tényleg teli van feszültséggel. Az előző kormány emberei félnek, nem kevesen közülük attól tartanak, hogy lapátra kerülnek. Őmellettük viszont ott vannak nagy számban azok, akik éppen az előbbiek miatt érzik kizökkenve pályájukat. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a most belépő kormánynak is nyilván megvannak a maga lekötelezettjei, hívei, kliensei, s ők szintén elvárnak valami jutalmat szolgálataikért".

Dési János szerint (Helycserés támadás, Népszava, 2002. május 31.) "példátlan, politikai okokból tartott tisztogatásokról és egyéb badarságokról beszélnek a bukott kormánypárt emberei. Tény: a minisztériumoknál, a főhatóságoknál sok a változás. A kérdés tehát csak az, mindez példátlan, igazságtalan-e. Különösen annak fényében, hogy a modern közigazgatás fontos tétele, hogy a politikai és a szakmai posztokat szét kell választani. Az természetes, hogy a miniszter, a politikai államtitkár és néhány közvetlen munkatársuk kormányváltáskor távozik - hiszen éppen ez a kormányváltás -, de mi van a többiekkel? Például a közigazgatási államtitkárokkal, akik bár bizalmi feladatot látnak el, de mégiscsak a szakértelmet képviselik. A legújabbkori magyar demokrácia történetében azonban gyakorlat, hogy kormányváltások után lecserélik a közigazgatási államtitkárt is. Aki ma közigazgatási államtitkárnak áll, ezzel számolhat. Lehet politikai tisztogatásról hőbörögni, amikor, mondjuk elküldik a kultuszinisztériumból az amúgy kiváló Baán Lászlót, de azt azért - beleértve Baánt is - mindenki tudja, hogy ő a Fidesz oszlopos tagja. De említhetnénk a Külügyminisztérium államtitkárát Bába Ivánt is".

Dési szerint "az APEH elnöke, Vida Ildikó éppen úgy együtt járt a Bibó kollégiumba Orbán Viktorral, mint nevezetes elődje Simicska Lajos. Talán nem túl merész következtetés: kinevezésüket kapcsolatainak, politikai megbízhatóságuknak köszönhették. Az is közismert: Pintér Sándor belügyminiszter elküldte az elődje által beiktatott parancsnokokat, hogy a 'saját embereit' ültesse oda. Sorolhatnánk hosszan, de minek. Bizony, a Fidesz politikai szempontok szerint nevezett ki befolyásos helyek élére embereket, betonozott be 'főtisztviselőket' és így tovább. (...) Természetesen húzni kell egy határt, ameddig elérhetnek a leváltások. De azért az finoman szólva is álszent dolog, amikor kinevezzük a saját embereinket, s amikor a kormány bukása után elküldik őket, hangosan jajveszékelünk. Ha elismert szakembereket tetszettek volna kinevezni (lásd az ISM-ben Szekeres Pált, akit felkértek, hogy dolgozzon ott tovább), nyilván maradhatnának a helyükön. De így ez nem több, mint röplapokon a álhírekkel riogatni a polgárokat. Megjegyzem, az sem jött be teljesen".

Répássy Róbert, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja jogi kabinetjének vezetője szerint (A politikai tisztogatás fedőneve: átszervezés, Magyar Nemzet, 2002. június 3.) "a Medgyessy-kormány politikai tisztogatásainak fedőneve átszervezés. A politikus elmondta: jogvédő munkacsoportot hoznak létre a tisztogatás áldozatainak".

Répássy Róbert, "az alkotmányra és a Munka törvénykönyvére hivatkozva jogellenesnek nevezte, ha valakit politikai indokok alapján távolítanak el. Közölte, hogy az alig egy hete hivatalban lévő Medgyessy- kabinet közel száz köztisztviselőtől vált meg".

Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke szerint (In: Kis Ferenc Szocialista csomagok, Magyar Nemzet, 2002. június 3.) "a szocialisták demokrácia-csomagja eddig soha nem látott tisztogatást okozott a közigazgatásban, az újonnan kinevezettek körében határozatképes MSZMP KB-ülést lehetne tartani". Deutsch szerint "a politikai jellegű tisztogatás árt Magyarország nemzetközi megítélésének is".

Deutsch szerint "tény, hogy politikai tisztogatás, bosszúhadjárat és B-listázás következik, amikor Magyarországon a politikai baloldal kerül hatalomra. Deutsch úgy véli, "a politikai tisztogatás súlyosan árt Magyarország nemzetközi megítélésének". Deutsch "érthetetlennek és méltatlannak nevezte a Nemzeti Színház új vezetőjének kinevezése körüli körülményeket. Elmondta: Görgey Gábor kultuszminiszter becsapta a közvéleményt, ugyanis a parlamenti bizottsági meghallgatásán még azt ígérte, hogy az intézmény új vezetőjét pályázati úton választja ki, ehhez képest egy személyben döntött Huszti Péter kinevezéséről. Deutsch Tamás szerint a kabinet csődbe szeretné juttatni a Magyar Televíziót, ezért vonta vissza a tévé hitelfelvételét biztosító 12 milliárd forintnyi kötelezettségvállalást".

Lövétei István alkotmányjogász szerint (Jogsegély elbocsátottaknak, Népszava, 2002. június 4.) "a munkavégzés alóli felmentést a Munka törvénykönyve egyértelműen szabályozza. Eszerint a politikai indokok alapján történő felmentések természetesen alkotmányellenesek. Ugyanakkor példaként említette Grespik László esetét, akit formálisan nem politikai okból mentettek fel köztisztviselői hivatalából, hanem azért, mert a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, amikor pártpolitikai nyilatkozatot tett. Lövétei a mostani felmentések java részét nem munkavégzés, hanem konkrét megbízás alóli felmentésnek nevezte. A törvény is úgy kezeli őket, mint bizalmi kinevezetteket, és a közigazgatásban dolgozók jó része ilyen, tette hozzá. A köztisztviselők cseréjét tehát az indokolja, hogy a miniszterek, vezetők maguk válogatják bizalmi munkatársaikat. A szakértő szerint a mostani magyar gyakorlattal szemben - kormányváltáskor távozik a köztisztviselői kar egy része - ki lehetne alakítani egy olyan rendszert, amely garantálná, hogy a kormányok politikai váltások esetén is ugyanabból a képzett köztisztviselői körből választanának. Ugyanakkor Lövétei nem lát esélyt arra, hogy ilyen rendszer a közeljövőben megszülessen, mert, mint mondta, a köztisztviselői törvény Fidesz-kormány alatti módosítása és a főtiszti kar létrehozása nem a karrierrendszer irányába mutat".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695