Az Országimázs Központ szerződései

2002-06-05

A Legfőbb Ügyészség szerint törvénytelenül kötöttek meg a Miniszterelnöki Hivatal és a Happy End Kft. szerződéseit, mert közbeszerzési pályázat nélkül kapott milliárdos állami megrendeléseket a Fidesz kampányait szervező cég. A rendőrség hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt vizsgálja a Happy End Kft. szerződéseit. A feljelentést Juhász Ferenc szocialista politikus tette márciusban egy újságcikk nyomán, amely a Happy End Kft-vel és az Országimázs Központtal foglalkozott.
Orbán Viktor a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában kifejtette, hogy az Országimázs Központtal kapcsolatos hatósági eljárások ügye arról szól, hogy pártrendőrséggé alakul-e a rendőrség Magyarországon a következő időszakban, vagy nem.

Összefoglalás

Az Országimázs Központot vagy az Orbán-kormányt támogató érvek:
- a Horn-kormány hasonló célra sokkal több pénzt fordított, mint az Országimázs Központ
- az Orbán-kormány olyan keretszerződést kötött az Országimázs Központ rendelkezésére álló pénzek felhasználására, mint amilyet az előző kormány kötött egy nagy nemzetközi reklámcéggel. Ha az egyik törvénysértő, akkor a másik is az
- minden valóságalapot nélkülöz az a kijelentés, hogy a Happy End Kft. anyagilag támogatta volna a Fidesz-Magyar Polgári Párt 1999-es kongresszusát és 2002-es kampányát
- az Országimázs Központtal kapcsolatos hatósági eljárások ügye arról szól, hogy pártrendőrséggé alakul-e a rendőrség Magyarországon a következő időszakban, vagy nem

Az Országimázs Központot vagy az Orbán-kormányt kritizáló érvek:
- Nagy Bernadett, az OK osztályvezetője egy levelében arra kérte Wermer Andrást, a Happy End Kft. kulcsfiguráját, Orbán Viktor külső médiatanácsadóját, hogy segítsen neki kitalálni, ki legyen a szakértő - a Happy End ellenőrzésére
- az Országimázs Központ gyakorlata - mely szerint milliárdokat fizetett ki a Happy End Kft.-nek egy, havi hárommillió forintos megbízást eredményező közbeszerzési eljárás alapján - ellentétes a közbeszerzési törvénnyel
- három éve tudható, hogy az Országimázs Központ nem köthetett volna milliárdos szerződéseket az asztal alatt a Happy End Kft.-vel, de erre csak azután jön rá viharos gyorsasággal a Legfőbb Ügyészség, hogy az ellenzék megnyerte a választásokat?
- a Happy End Kft. részt vett a Fidesz-MPP 2002. évi választási kampányának finanszírozásában, az Euro-AWK Kft. nevű reklámcég 2002. március 1-jén kelt számlái szerint a Happy End Kft. fizette - összesen 3 millió forintot meghaladó mértékben - a Fidesz márciusi választási reklámtábláinak bérleti díját
- az adóforintok felhasználását az Országimázs Központ részéről nem kellő mértékben ellenőrizték: a kormányzati szerv a Happy End benyújtott számláit szinte automatikusan kifizette, még a MEH ellenőrzési főosztálya is azt állapította meg, hogy a kifizetések jogosultságát az esetek többségében nem tudták dokumentumokkal igazolni
- a Happy End Kft. az országimázs építésére többségében Wermer András egyéb érdekeltségeit bízta meg, így a közpénz az Orbán Viktor volt miniszterelnök környezetéhez tartozó vállalkozó cégbirodalmához vándorolt



Ferenczi Krisztina szerint (Családiasan kezelt imázspénzek, Magyar Hírlap, 2002. május 27.) "az Országimázs Központ családiasan bánt azzal a Happy End Kft.-vel (...) A céggel milliárdos szerződéseket kötött a központ, amely magától Wermer Andrástól kért tippet arra, kit kellene meghívni szakértőnek, miután a belső ellenőrzésen a kft. pénzügyei fennakadtak. Az elköltött milliárdok és a még elkölthető pénz mennyiségét úgy jelentették szintén Wermernek, Orbán Viktor külső médiatanácsadójának, ahogyan jó esetben a parlamentnek kellett volna elszámolni. A Millenáris Kht. napokban 60 milliós bánatpénzzel távozott vezetője, Berkecz Mária egyenesen egy köztes cég szükségességét vetette fel egy ügyletnél, hogy ne lógjon ki a lóláb a szintén Happy End közeli Walston számlaadása kapcsán".

Ferenczi szerint "a Happy End Kft.-t folyamatos munkával ellátó, az új kormány által megszüntetendő, a Miniszterelnöki Hivatal kebelében működő Országimázs Központ családiasan bánt az adófizetők pénzével.
Erre példa Nagy Bernadettnek, az Országimázs Központ most távozott - és a kancellária kinevezésével a Millenáris Kht. élére került - osztályvezetőjének 2000 novemberében írt levele, amelyet Wermernek küldött, és amely lapunk birtokába került. A levélben Nagy Bernadett arra kéri Wermert, a Happy End Kft. kulcsfiguráját, Orbán Viktor külső médiatanácsadóját, hogy segítsen neki kitalálni, ki legyen a szakértő - a Happy End ellenőrzésére. A szakértőre azért volt szükség, mert a belső ellenőrzés jelentésében kifogásolta, hogy 'az előirányzat cél szerinti felhasználása nem ellenőrizhető' - áll Nagy Bernadett levelében".

A Népszabadság beszámolt arról, hogy (Rendőri akció az Ezüsthajónál, Népszabadság, 2002. május 31.) "a Legfőbb Ügyészség nyilvánosságra hozta, hogy befejeződött a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) és a Happy End Kft. között létrejött magánjogi szerződések vizsgálata. Az ügyészség szerint törvénysértők a MeH és a Happy End Kft. úgynevezett eseti szerződései. A vizsgálatot azt követően rendelte el a Legfőbb Ügyészség, hogy Keller László (MSZP) tavaly októberben felhívta Polt Péter legfőbb ügyész figyelmét arra, hogy egy birtokában lévő szakvélemény szerint semmisnek kell tekinteni a MeH és a Happy End szerződéseit. Az Országimázs Központ gyakorlata - mely szerint milliárdokat fizetett ki a Happy End Kft.-nek egy, havi hárommillió forintos megbízást eredményező közbeszerzési eljárás alapján - ugyanis ellentétes a közbeszerzési törvénnyel. (A Happy End - mint arról többször beszámoltunk - közbeszerzési eljáráson általános megbízást kapott kormányzati kommunikációs és állami rendezvényszervezési feladatok lebonyolítására. Később, e keretszerződésre hivatkozva, immár pályáztatás nélkül jutott a cég milliárdos állami megrendelésekhez.) Ellentétes a törvénnyel az is, hogy a szerződésekben kettéválasztották a havi vállalkozói díjat átalánydíjra és ügyleti díjra. A Legfőbb Ügyészség közigazgatási és magánjogi főosztálya napokban befejezett vizsgálata lényegében ugyanarra a következtetésre jutott ez ügyben, mint az Állami Számvevőszék a már tavaly befejezett vizsgálatában. Az ügyészség szerint a feltárt törvénysértések ügyészi eszközökkel nem orvosolhatók. Lehetőség van azonban arra, hogy a MeH bíróságon megtámadja a szóban forgó szerződéseket".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Miért csak most? Magyar Hírlap, 2002. június 1.) "a rendőrség nagy dérrel-dúrral kivonult a Happy End (és az Ezüsthajó Kft.) irodáiba, és állítólag számlákat, szerződéseket szedett össze. A Legfőbb Ügyészség pedig megállapította, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nem köthetett volna szerződést közbeszerzési eljárás nélkül a Happy Enddel. Fél évvel ezelőtt sokaknak katartikus élményt jelentett volna ez a hír. De felhőtlenül örülhetünk-e most az igazságszolgáltatás gyors és látványos működésének? Egy szempontból mindenképp: a közpénzek elfolyása (legalábbis ezen a 'résen') megszakad, s talán még felelősök is akadnak. Csakhogy: három éve tudható, hogy az Országimázs Központ nem köthetett volna milliárdos szerződéseket az asztal alatt a Happy End Kft.-vel. De erre csak azután jön rá viharos gyorsasággal a Legfőbb Ügyészség, hogy az ellenzék megnyerte a választásokat? Ugyanezt tették volna, ha a Fidesz nyer? És a rendőrség megszállta volna a Wermer-birodalom régen 'kiürített' irodáit, hogy onnan legjobb esetben WC-számlákat gyűjtsön be? Miért nem rohant oda két hónapja a törvényesség talaján álló rendőrség? Akkor is lehetett tudni azt, amit most. És miért rendez a rendőrség látványos akciót, noha biztosan tudja, hogy értékelhető papírokat ott már nem talál? Mondták nekik? Vagy csak önszorgalomból 'smúzoltak' az új főnökeiknek? Na és a bíróság? Véletlen volna, hogy Tasnádi Péter azonnal kikerül az előzetesből (házi őrizetbe), amint kormányváltás van? Az ügyészség azonnal tudja, hogy Schlecht Csaba ügyében még vizsgálódnia kell, a Happy End törvénytelenül kapott milliárdos megbízásokat? Örüljünk, hogy végre cselekednek? Igen. És annak is, hogy a rendőr úgy forgatja a gumibotot, ahogy a szél fúj? Annak is, hogy az ügyészség úgy csűri-csavarja, ahogy az aktuális politikai 'gazda' akarja? Hihetjük így, hogy a törvény előtt egyenlők vagyunk? Hihetjük, hogy akik most hirtelen magukra (és a Btk.-ra) találtak, a következő négy évben vigyázó szemeiket rajta tartják majd például a vezetőváltáson nemrég túljutott nagy állami cégeken? Vagy csak négy év múlva kommandóznak újra dicsőségesen - de eredménytelenül -, ahogy szoktak? Feltéve, hogy az ellenzék nyer az akkori választásokon. Erős jogállam kerestetik - kormányokon, kurzusokon átívelő".

Polt Péter legfőbb ügyész a következőket válaszolta arra a kérdésre, hogy mi indokolta a 9 hónapos vizsgálati időt a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) és a Happy End Kft. közötti szerződésekkel kapcsolatban: (In: Ferenczi Krisztina, Szombathy: Pál Polt Péter: idő kellett a Happy End-szerződések vizsgálatára, Magyar Hírlap, 2002. június 1.) "polgári jogi szerződések - jelen esetben több, egymással összefüggő szerződésről van szó - minden szempontra kiterjedő vizsgálata időigényes feladat, nem véletlen, hogy az ilyen tárgyú bírósági ügyek akár évekig is elhúzódhatnak".

Polt Péter kifejtette, hogy a vizsgálat olyan jogkérdésekre vonatkozott, amelyek "nem tartoznak a köztudomású, ezért vizsgálat nélkül elfogadható tények közé". "Az orvosolhatósággal kapcsolatban pedig az LÜ 'részben ellentétes következtetésekre jutott, mint az Állami Számvevőszék, amely még a semmisséget sem tartotta megállapíthatónak".

Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója szerint (u.o.) "véletlen egybeesés, hogy a Happy End és az Ezüsthajó Kft. iratainak lefoglalása is csütörtökön történt, a legfőbb ügyészségi döntéssel egy". "A rendőrség időben teljesen követhetően végezte munkáját: hétfőn elrendelték a nyomozást, majd igazságügyi szakértőt rendeltek ki, végül csütörtökön lefoglalták a számlákat, szerződéseket, dokumentumokat".

A Magyar Hírlap birtokába jutott dokumentumok szerint (A Happy End is pénzelte a kampányt, Magyar Hírlap, 2002. június 3.) "a Happy End Kft. részt vett a Fidesz-MPP 2002. évi választási kampányának finanszírozásában. Az Euro-AWK Kft. nevű reklámcég 2002. március 1-jén kelt számlái szerint a Happy End Kft. fizette - összesen 3 millió forintot meghaladó mértékben - a Fidesz márciusi választási reklámtábláinak bérleti díját. Arról nincs tudomásunk, hogy a Happy End Kft. csak ezeket a számlákat fizette, vagy ennél többet is. Az Euro-AWK Kft. 2000. december 22-én 50 százalékos tulajdonrészt szerzett a Mahir Cityposter Kft.-ben, amely korábban a Mahir Rt. (Simicska Lajos egykori cége) többségi tulajdonában állt. A milliárdos megbízásokat kapott magáncég ezzel pénzt juttatott a kormánypártnak, amely közbeszerzés nélkül százmilliókat fizetett neki az adófizetők pénzéből. Egy 1999. július 7-i dokumentumban az áll, hogy a Happy End Produkciós Kft. 10 millió forintot adott a Fidesz kongresszusára is".

A Magyar Hírlap újságírója beszámolt róla, hogy a "Legfőbb Ügyészség megállapítása szerint törvénytelenül jutott sokmilliárdos állami megrendeléshez közbeszerzési eljárás nélkül a Happy End Kft., melyet Wermer András és Káel Csaba, a Bánk bán című film, valamint a Happy End megbízásából - az Ezüsthajó Kft. által - készített kormányzati filmek rendezője alapított. A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) Országimázs Központja csak 2000-ben 3,2 milliárd forintot utalt át a Happy End-nek, a 2001-ben megkötött szerződés szerint pedig további 2,1 milliárd forint közpénz sorsáról dönthetett a magáncég. A Happy End Kft. az országimázs építésére többségében Wermer András egyéb érdekeltségeit bízta meg. Így a közpénz az Orbán Viktor volt miniszterelnök környezetéhez tartozó vállalkozó cégbirodalmához vándorolt".

A Magyar Hírlap újságírója szerint "az adóforintok felhasználását az Országimázs Központ részéről 'nem kellő mértékben' ellenőrizték: a kormányzati szerv a Happy End benyújtott számláit szinte automatikusan kifizette. Még a MEH ellenőrzési főosztálya is azt állapította meg, hogy a kifizetések jogosultságát az esetek többségében nem tudták dokumentumokkal igazolni. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vezetője pedig azt kifogásolta, hogy nem követhető a Happy End Kft.-n túl a közpénz útja, mert - noha költségvetési összegeket használnak fel - az ÁSZ nem vizsgálhatja a magáncégek közötti szerződéseket. Márpedig a Happy End Kft. alvállalkozói többségükben Wermer András cégei voltak, melyek - jelentős vállalkozói díjért - egymásnak adták tovább a munkát. A gyanús számlákon túl legálisan is több százmillió forint ütötte a cégcsoporthoz tartozók markát".

A Magyar Hírlap birtokába jutott iratok arra utalnak, hogy "a jelentős állami megbízásokat kapott cég részt vállalt a kormánypárt kampányának finanszírozásában: a Fidesz pénzt kapott attól a cégtől, amelynek milliárdos állami megbízásokat adtak. Ha a Happy End Kft.-nek nem volt más forrásból származó nagyobb bevétele, mint amennyit összesen a pártnak juttatott, feltételezhető, hogy közpénz jutott a Fidesz választási kampányába (s abból finanszírozták a párt egyik kongresszusát is)".

A Magyar Hírlap újságírója szerint "az eset kísértetiesen hasonlít az MSZP-SZDSZ kormány idején keletkezett Tocsik-ügyre, azzal a különbséggel, hogy Tocsik Márta jogásznő nagyságrendekkel kevesebb pénzt kapott, mint a Happy End Kft. és köre. Míg a Tocsik-ügyben csak feltételezni lehetett, hogy a pénz egy részét pártoknak szánták, a birtokunkban levő számlák szerint a Happy End Kft. egyértelműen a Fidesznek nyújtott szolgáltatásért fizetett".

Orbán Viktor a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában azt nyilatkozta (In: Önkritika a médiapolitikáról, Magyar Nemzet, 2002. június 3.) "az Országimázs Központot azzal támadják, hogy túl sok pénzt költött, pedig a Horn-kormány erre a célra sokkal több pénzt fordított. (...) éppen olyan keretszerződést kötöttünk a mi kormányunk időszakában az Országimázs Központ rendelkezésére álló pénzek felhasználására, mint amilyet az előttünk járó kormány kötött egy nagy nemzetközi reklámcéggel. Ha az egyik törvénysértő, akkor a másik is az".

Orbán Viktor szerint (In: Orbán: mi nem voltunk elég jók, Népszava, 2002. június 3.) "az Országimázs Központot azért szokták támadni, hogy túl sok pénzt költött, a valóságban a Horn-kormány erre a célra sokkal több pénzt fordított. (...) az Országimázs Központtal kapcsolatos hatósági eljárások ügye arról szól, hogy pártrendőrséggé alakul-e a rendőrség Magyarországon".

Varga Zs. András, a legfőbb ügyész helyettese szerint (Valótlan állítás a Happy End Kft.-ről, Magyar Nemzet, 2002. június 4.) "félreértelmezte az egyik napilap a Legfőbb Ügyészség álláspontját, a Miniszterelnöki Hivatalnak a Happy End Kft.-vel kötött szerződéseivel kapcsolatban. (...) Ugyanis az állásfoglalás nem bűncselekménnyel kapcsolatban, hanem a polgári peres ügyben született. A büntetőügyben 2002 márciusában indult hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt eljárás a jelen pillanatban is folyik, melyet az ügyészség figyelemmel kísér. A Legfőbb Ügyészség Keller László szocialista képviselő írásbeli kérdése kapcsán 2001 szeptemberében kezdett vizsgálódást. A Legfőbb Ügyészség megállapította: a MeH és a Happy End Kft. közötti megállapodás valóban semmisnek tekinthető, mert megsértette a közbeszerzési törvény egyes elemeit. Azonban polgári jogi értelemben nem orvosolható, mert az eredeti állapot visszaállítására nincs mód".

A Fidesz-MPP nyilatkozata szerint (u.o.) "a Magyar Hírlap 2002. június 3-i számában megjelentekkel szemben minden valóságalapot nélkülöz az a kijelentés, hogy a Happy End Kft. anyagilag támogatta volna a Fidesz-Magyar Polgári Párt 1999-es kongresszusát és 2002-es kampányát (...). A valóság ezzel szemben az, hogy 1994 óta a Fidesz valamennyi kongresszusának látványtervezéséhez és lebonyolításához, és ugyancsak 1994 óta valamennyi országgyűlési és önkormányzati választás kampányanyagainak részbeni vagy egészbeni megtervezéséhez, legyártásához és kihelyezéséhez igénybe vette és a jövőben is igénybe kívánja venni a kiváló magyar reklámcég szolgáltatásait. Az elvégzett munkák ellenértékét a Fidesz minden esetben átutalta a Happy End Kft. részére". A Fidesz pert indít a Magyar Hírlap ellen.

Varga Zs. András, a legfőbb ügyész helyettese (Gyűlnek a Happy End-iratok, Népszabadság, 2002. június 4.) visszautasította "azt a feltételezést, hogy a választások kimenetele és az ügyészi intézkedések között bármilyen kapcsolat lenne". "Polt Péter legfőbb ügyész a múlt héten Keller László szocialista politikusnak írt levelében törvénysértőnek minősítette a Happy End Kft.-nek a Miniszterelnöki Hivatallal kötött eseti szerződéseit, mert a MeH jogellenesen mellőzte a közbeszerzési eljárást.A vizsgálat Keller tavaly szeptemberi levele alapján kezdődött meg. Varga Zs. András szerint ebben szó sem volt arról, hogy bűncselekmény történt. A legfőbb ügyész helyettese szerint a politikus - az ÁSZ jelentésére hivatkozva - csak azt kérdezte: a legfőbb ügyész mikor intézkedik a szerződések érvénytelenségével kapcsolatban. Az interpellációban foglaltakat közigazgatási és magánjogi szempontból is vizsgálat alá kellett venni, és igyekeztek feltárni az ügy összes körülményeit, ezért nem válaszoltak azonnal Kellernek - hangsúlyozta Varga".

Keller László
szerint (u.o.) "nincs magyarázat arra, hogy miért készült ez az értékelés ennyi ideig. Már szeptemberben egyértelmű volt, hogy a szerződések törvényellenesek, ezt erősítette meg az általam becsatolt ÁSZ-jelentés is".

R. Székely Julianna szerint (Nézzünk magunkba!, Magyar Hírlap, 2002. június 5.) "csak most, amikor már nagyon úgy fest, hogy a Nap kihűlésével együtt járó, sajnálatos kipusztulásunk napjáig sem fogjuk megtudni, járt-e Magyarországon Josip Tot és Kaya Ibrahim, hova tűntek a Fidesz közeli cégek a sokmilliós köztartozásaikkal együtt, továbbá, hogy a Happy End meg az Ezüsthajó káeftékkel kötött milliárdos állami szerződések körül fölfedezhető-e bűncselekmény, egyszóval, most jutottunk el odáig, hogy végre egyenesen és szigorúan a saját szemünkbe nézzünk. Hol voltunk mostanáig? Megtettünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy a Magyar Köztársaság valóban jogállam legyen, vagy csak nyafogtunk, kekeckedtünk, sürgettünk, újságcikkeket írtunk, sajtótájékoztatókat tartottunk? Egyáltalán, elvégeztük-e valamennyien a jogi egyetemet, hogy pontosan tudjuk, mikor évül el egy gyanú, létezik-e keret-, illetve eseti szerződés a közbeszerzési törvényben, a polgári jogban, ha pedig nem, akkor lehetnek-e ezek szabályosak vagy semmisek, és utóbbiak mikor orvosolhatók? Utólag könnyű okosnak lenni. Könnyű azt mondani, hogy mi, újságírók azért újságoldalak tucatjait írtuk tele naiv kérdéseinkkel. Hogy legfőbb ügyésznél, APEH-nél kopogtattunk: tessék mondani, nem hiányzik a pénz? Melyik pénz, kérdezték csudálkozva, mert nekik nem hiányzott, de ha hiányzott, akkor se annyi, hanem sokkal kevesebb, mint amennyit mi összeszámoltunk legalább egyetlen schlechtes, simicskás cég esetében. A rendőrség közben persze őrült mód nyomozott. Nemhogy a Németországban dolgozó Kaya Ibrahimot, de a Klauzál téren lakó Schlecht Csabát is felgöngyölítették végül, kikérdezték, írásmintákat vettek, nyomozati időket hosszabbítottak, míg végül kénytelenek voltak bejelenteni, hogy nem állapítható meg bűncselekmény, és eredmény az eljárás folytatásától sem várható. Igazuk volt. Tessék mondani, ki tett itt szabatos följelentést bármelyik ügyben? Nem átabotában, hanem névvel, lakcímmel, adószámmal és persze értékelhető adatokkal, hogy ő látta, tanúkkal, kép- és hangfelvételekkel is igazolni tudja, ki kinek mennyiért és kinek a megbízásából adott el mondjuk egyetlen napon tizenöt becsődölt, Fidesz közeli céget? Ez lett volna az öntudatos állampolgári magatartás. Ehelyett mi volt? SZDSZ-es sajtótájékoztatók; újságcikkek Kayáról meg Kaya szomszédjáról, az útlevelekkel seftelő W. úrról; fénymásolatok a Bánk bán film kettős költségvetéséről; hírek az eltűnt Centum Kft. valós tartozásairól vagy a Happy End országimázs-építő H betűiről, egyéb marhaságokról. Még az is lehet, hogy egy-egy ügyész, rendőri vezető a reggeli kávéja mellett elolvasott ilyesmit, és megcsóválta a fejét. A magánfejét. Aztán bement a hivatalába, ahol - mint most a legfőbb ügyész helyettese kereken kimondja - nem köteles újságot olvasni. A hivatalos fejébe pedig nem férhet más, csak amiről hivatalosan szerzett tudomást. A jog nem tréfadolog. A jog tudomány, amit tessék ezentúl önképző sejtekbe szerveződve tanulni, tanulni, tanulni. Aztán megtenni a feljelentéseket, és nem odaföntről várni a sült galambot".

Veress Jenő szerint (Jelentés, fel!, Népszava, 2002. június 5.) "a legfőbb ügyész helyettese (...) közölte: az Országimázs Központ és a Happy End, illetve az Ezüsthajó között létrejött szerződések, ha a jogszabály megsértésével köttettek, ugyebár semmisek. Node csak akkor van lehetőség a közérdek sérelmének orvoslására, ha az eredeti állapotot viszsza lehet állítani. Mivel pedig ez esetben szolgáltatásokról volt szó, azt nem lehet visszaállítani. A botrány kapcsán pedig azért nem indítottak már régen nyomozást, mert, idézem: Keller László, illetve Juhász Ferenc országgyűlési képviselő 2002 márciusi feljelentéséig nem volt szó arról, hogy ezek a szerződések bűncselekményt valósítanának meg. Amikor aztán márciusban Juhász és Keller igazi feljelentést tett, azonnal megindult az igazságszolgáltatás jól olajozott gépezete. Nyomozás, házkutatás, miegymás".

Veress úgy véli "az ügyészség, mint a törvényesség legfőbb őre, nem a tőle elvárható módon teljesítette feladatát. Arról is hallottam, hogy a hivatalos személyek, ha ilyen minőségükben törvénysértésről szereznek tudomást, kötelesek azonnal eljárást indítani. Mármost, ha a sajtóban is közölt és a honatyák által benyújtott adathalmazból első nekifutásra nem sikerült megállapítani, hogy itt bűzlik valami, akkor nagy a baj. Ha nem a felsorakoztatott tények, hanem a kísérőlevél fogalmazása határozza meg a büntetőeljárás rendjét, akkor szintén. Ha viszont az ügyészség szándékosan jegelte az országimázsbotrányt a választásokig, akkor pedig pláne. (Magam hajlok arra: itt, most pláne van.) Az már csak hab a tortán, hogy ismét megtagadták a nyomozást a Schlecht-ügyben. Igaz hogy elfelejtették kihallgatni a koronatanút, Kaya Ibrahim magyar szomszédját és üzletfelét, de ha fel is merül az alapos gyanú, az már elévült, úgyhogy kár erre több szót vesztegetni - veregette meg a hatóság a közvélemény vállát".

Kiss Elemér a következőket válaszolta arra kérdésre, hogy (Patay Gábor, Simon Zoltán: Hatékony munkára készül a MeH, Népszava, 2002. június 5.) amennyiben az Országimázs Központban a most folyó rendőrségi vizsgálat talál szabálytalanságokat, akkor Stumpf úr is felelősségre vonható-e, hogy "az Országimázs Központról talán kevesen tudják, hogy ez csak egy főosztálya volt a MeH-nek, nem valamiféle önálló intézmény, magától értetődik, hogy egy miniszternek, akár tud egy főosztály életében zajló részletekről, akár nem tud, politikai felelőssége mindenképpen van. (...) egy miniszter, akár tud egy főosztály életében zajló részletekről, akár nem tud, mindenképpen politikai felelősséget visel a tárcájánál történt ügyekért. Az új kormány Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztere szerint a hivatal mind szervezetileg, mind létszámában hatékonyabban fog működni, mint elődje".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695