Orbán Viktor és a polgári körök

2002-06-12

Orbán Viktor volt miniszterelnök a polgári körök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei fórumán azt mondta , hogy a Szövetség a Nemzetért köröknek össze kell fogniuk a polgári oldalt a következő politikai erőpróbára, az önkormányzati választásokra. Orbán Viktor a fórumon kifejtette: nagyon bízik abban, hogy az önkormányzati választásokon egyre több ember számára válik világossá, hogy a pártok ugyan fontosak, de már elveszítették korábbi jelentőségüket. "Most már kevésbé fontos, hogy ki a fideszes, ki az MDF-es, kereszténydemokrata, vagy kisgazda, ennek a világnak vége" - mondta.
Hozzátette: "a választási vereség világossá tette a jobboldal számára, hogy már nem pártokban kell gondolkodni". Sokkal nagyobb erőt képviselünk akkor - miközben persze megőrizzük pártjainkat, hogy azok szervezkedjenek, jelöltet állítsanak -, ha a társadalmat nem köréjük, hanem egy nagyobb egységbe tömörítjük - mondta. Orbán Viktor úgy vélte: erre ad majd lehetőséget a Szövetség a Nemzetért polgári körök mozgalma. Az előző országgyűlési ciklus kormányfője elmondta azt is, hogy az összefogás érdekében vállalta el a polgári körök vezetését. - Az ősszel esedékes önkormányzati választásokig igyekszünk összefogni a polgári oldal erőit, és azt rendelkezésre bocsátani - fűzte hozzá. A "rendelkezésre bocsátást" úgy érti - mondta - hogy ha választás van, akkor a polgári körök a pártok szolgálatába állnak, míg aláírásgyűjtési akció, vagy népszavazási kezdeményezés esetén a nemzet érdekében tevékenykednek.

Összefoglalás


Orbán Viktort vagy a polgári köröket támogató érvek:
- a választási vereség világossá tette a jobboldal számára, hogy már nem pártokban kell gondolkodni
- sokkal nagyobb erőt képvisel a jobboldal, ha a társadalmat nem a pártok köré, hanem egy nagyobb egységbe tömörül
- a polgári körök azért alakultak, hogy megvédjék azokat az értéket, amelyeket közösen hoztak létre az elmúlt esztendőkben

Orbán Viktort vagy a polgári köröket kritizáló érvek:
- a pártok szerepének degradálása és a parlament tevékenységének esetleges háttérbe szorulása még egy 'gondolati táboron' belül is ellentétes lehet a demokráciával
- tömeggyűlések, sejtek és úgynevezett demokráciavonalak nem javítanak a rendszeren, hanem éppenséggel szegényítik a demokráciát
- érdekes gondolatkísérlet az, miként fognak háttérbe szorulni a pártok, de ezt a folyamatot kockázatos felgyorsítani
- a polgári körök, melyekben a nemzeti és a konzervatív érték érvényesül, nem akciócsoportok
- egy működő társadalom nyugalmával, az emberek demokráciába vetett bizalmával kísérletezni veszélyekkel jár
- a demokrácia nem az egyet gondolni és az egyszerre lépni elvére, hanem az együttgondolkodásra és az együttmunkálkodásra épül
- politikai tartalmát nézve, a legnagyobb probléma a mozgalommal, hogy nincs szervezeti felépítése, hiányoznak a minden szervezetre jellemző struktúrák, például a vezetőség vagy a költségvetés, mivel így a felelősségnek sincsenek formái, hiányoznak a felelősségre vonás, a számonkérés formái is
- veszíteni tudni kell, az eddigi kormányok emelt fővel távoztak, a Fidesz-kormány erre képtelen, Orbán Viktor nem tud demokrataként viselkedni, ami a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökétől szégyen



A Népszava újságírója szerint (Hende Csaba a Fidesznél szervezkedik, Népszava, 2002. június 5.) "egyesek a pártunió előkészületeként, mások annak alternatívájaként értékelik azt, hogy Hende Csabát, az MDF általános alelnökét bízta meg a polgári körök szervezésével Orbán Viktor volt miniszterelnök. Információink szerint Hende kabinetfőnökként végzi a szervezői munkát, míg több más MDF-es politikus a helyi szerveződéseket erősíti, ki-ki a maga helyén, mint azt egy vezető fórumos mondta lapunknak. Úgy tudjuk, hogy az MDF képviselőcsoportjában felmerült: ha ennyire elkötelezett Hende Csaba, a Fidesz-frakcióban kellene folytatnia munkáját (igaz, ez esetben le kellene mondania a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöki posztjáról). Mások szerint viszont ma már nem lehet a hagyományos pártsémákban gondolkodni, már csak azért sem, mert a körök szervezésében a fórumosokon kívül a kereszténydemokraták, a polgári kisgazdák és a Fidelitas is szerepet vállaltak. (...) az MDF nem egységes az unió hasznának megítélésében, e téren a két párt szavazóbázisa is eltérő (például a fórumos szimpatizánsok nem feltétlenül mennének el utcai tüntetésekre, eddig Dávid Ibolya sem vett részt ilyesmin)".

Orbán Viktor szerint (u.o.) "az erős, egységes és jól szervezett baloldallal szemben csak egy erős és egységes pártunió jelenthet alternatívát".

Kéri László szerint (Májusi páros verseny, Népszava, 2002. június 5.) "a Fidesz vezérkara továbbra sem adta fel a választási eredmények megkérdőjelezésére összpontosító stratégiáját. Az eltökéltség ébren tartását Pokorni Zoltánra bízták, aki ezt a feladatot egyre elkeseredettebben, s mind hiteltelenebbül, de elvégezte. Az idő nem túlságosan kedvezett a visszavonulóknak, azt viszont feltehetően nagyon is jól sejtették, hogy számukra minden egyes nap újabb győzelemmel ér fel. Telt-múlt az idő, s mind nyilvánvalóbbá vált, hogy nem lesz legális lehetőségük az új kormány megalakulásának megakadályozására. A várható presztízscsökkenéssel párhuzamosan tolták ki az eredménytagadás mind kevésbé vonzó feladatát a politikai peremvidék szervezeteinek vállára. A cél az volt, hogy mindig legyen valakivalami, akiami alkalmas a kormány illegitim mivoltának hangoztatására. (Száz tüntető is elég, ha napi hírré válhat.) A delegitimálás erőltetésével a Fidesz új hagyományt teremt: az elmúlt tizenkét év során egyetlen vesztes sem merte megengedni magának, hogy megkérdőjelezze a győztesnek a győzelemhez való jogát. A Fidesz bukása olyan volt, mint négyéves uralma, csak éppen sűrítve mutatta a lényeget: a kizárólagosság iránti olthatatlan vágyukat. Felfogásuk és viselkedésük szerint rajtuk kívül minden más szereplő merő tévedés, kiküszöbölendő hiba. Tévedtek a számlálók, az általuk irányított hatóságok, a média, a külföld, de legfőképpen a választók - egyedül ők nem hibáztak".

Kéri úgy véli "ma még nem lehet tudni, milyen sikereket mondhat majd magának a Forza Italia honosított változata. A megalakuló polgári sejtek sokkal kevésbé formakötöttek, mint a hagyományos pártszervezetek, és a központi mozgósítási szándékoktól való függésük tűnik a legerősebb életben tartó erejüknek. Az elmúlt hetek azt bizonyították, hogy alkalmi, tömeges nyomást gyakorló segéderőként működnek, olyan események jelentőségének nyomatékosítóiként, amelyeket a Fidesz valamely okból kitüntette fontosnak ítél".

Bednárik Imre és Csuhaj Miklós szerint (Orbán Viktor üzenete az MDF-nek,Népszabadság, 2002. június 6. ) "az MDF-ben barátságtalan lépésnek tartják, hogy Orbán Viktor Hende Csabát kérte fel kabinetfőnökének a polgári körök mozgalmának megszervezésére. A Fórumban úgy látják, ez nem segíti elő a két párt kapcsolatainak szorosabbra fűzését. A Fideszben úgy vélik: a volt kormányfő Hende felkérésével üzent az MDF elnökének, a párt tagságának és bázisának: készen áll a Hajrá, Magyarország! mozgalomra támaszkodó jobboldali pártunió létrehozására. A demokrata fórum több politikusa is úgy látja, hogy Hende Csaba ezen minőségében nem tudja majd elősegíteni az MDF és a Fidesz kapcsolatainak erősítését, a történtek után ugyanis némi bizalmatlanság alakult ki körülötte. Az MDF általános alelnöke - aki a párt második emberének számított - Orbán Viktor felkéréséről nem tájékoztatta előzetesen pártja vezetését, s Dávid Ibolya véleményét sem kérte ki, a pártelnökkel egyszerűen csak közölte döntését".

Orbán Viktor
úgy nyilatkozott (u.o.), hogy "a ciklus során legfontosabb feladatának tekinti a jobboldali pártunió létrehozását. Mint vázolta, az unió alapját a Fidesz szövetsége jelentené a kereszténydemokratákkal és a kisgazdákkal, de együttműködésre kérnék fel az MDF-et is".

Dávid Ibolya az MDF elnökségének és frakciójának hétfői tanácskozása után azt mondta (u.o.): "nem időszerű a pártunió létrehozásának felvetése".

Bednárik és Csuhaj szerint "MDF-körökben úgy vélik, Orbán Viktor lépése, Hende Csaba felkérése nem a kapcsolatok szorosabbra fűzését eredményezi majd: a pártban a történtek után azok is egy platformra kerülnek a demokrata fórum 'fundamentalistáival', akik egyébként eddig nem vetették el a jobboldali uniós törekvéseket. 'Ha Orbán Viktor a felkérést figyelmeztetésnek szánta Dávid Ibolyának, akkor ez nem volt szerencsés' - jegyezte meg az MDF egyik vezető politikusa. A Fideszben másként látják. A párt egyik meghatározó személyisége szerint a volt kormányfő és Hende Csaba nem- csak Dávid Ibolyának, hanem az MDF tagságának és szavazóbázisának is jelzett: készen állnak a Hajrá, Magyarország! mozgalom megszervezésére, amely támasza lehet az Orbán által vázolt jobboldali pártuniónak. A Fidesz még ebben a ciklusban tető alá kívánja hozni a mérsékelt jobboldali pártok unióját, amelyet többek szerint Magyar Polgári Pártnak hívhatnak majd. Az egyre szorosabb összefogással pedig nem menetelhet szembe a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint egyszázalékos támogatottságú MDF. A Fideszben vannak olyan vélemények: ha az MDF nem lép be az unióba, akkor a következő választásokon önállóan kell megmérettetnie magát".

Mészáros Tamás szerint (Narancssárga ország, 168 Óra, 2002. június 6.) "a jelek arra mutatnak, hogy miután nem lehetett újra miniszterelnök, Orbán Viktor mind saját, mind hívei akaratából legalábbis mítosszá szeretne lényegülni. Egyébként sem állt persze távol tőle ez a szándék, de a választási vereség óta mintha még sürgetőbbé vált volna számára a beteljesülés. Ám a történelmi mítoszok, akár személyekhez, akár eseményekhez kötődnek, igazán erősen csak a múltból táplálkozhatnak, mégpedig egyszerűen azért, mert azt könnyebben alakíthatjuk vágyképeink szerint, mint a jelent. Hiába mutatkozik társadalmi igény a kortársi mitológiákra is, ha egyszer a túlságosan közeli, makacs tények minduntalan útban vannak, és bántóan sokféle értelmezésük lehetséges. A mítosz előfeltétele tehát, hogy teremtői viszonylag eltávolodjanak választott tárgyuktól: ez ugyanis nagymértékben megkönnyítheti annak egyetértő felértékelését. Orbán azonban itt él közöttünk, és ez a zavaró körülmény láthatóan akadályozza a mítosz kifejlődését. Ahhoz a leköszönt kormányfőnek még mindig úgy kellene lebegnie a vizek felett, mint a választások első fordulója előtt. De nem teheti, hiszen nélküle nem szövődne Szövetség a Nemzetért, és nem burjánzanának a 'polgári' sejtek. Hiába, a politikai mozgalmárság még akkor is leszállítja az embert a munkás hétköznapok világába, ha mindjárt felkent vezére lesz is polgáriasulandó nemzetének. És aki túlságosan közel kerül a rögvalósághoz, az bizony kénytelen elfogadni szigorú szabályait: bármennyire áhítaná is Orbán Viktor a magasabb röpte eleganciáját, végtére alá kell bocsátkoznia a szürke, földi küzdelembe. Úgy dönt, hogy visszatér a két választási forduló között már használt eszközeihez - vagyis megint képtelen állításokkal, vacak csúsztatásokkal, sima rágalmakkal operál, mert ha ez az eszköztár akkor viszonylagos eredménnyel járt, tán most, nem sokkal az önkormányzati forduló előtt sem lesz haszontalan".

Orbán Viktor szerint (In: Orbán a polgári körökről, Népszabadság, 2002. június 8. ) "a Szövetség a Nemzetért-köröknek össze kell fogniuk a polgári oldalt a következő politikai erőpróbára, az önkormányzati választásokra". Orbán Viktor elmondta nagyon bízik abban, hogy az önkormányzati választásokon egyre több ember számára válik világossá, hogy a pártok fontosak ugyan, de már elveszítették korábbi jelentőségüket. Most már kevésbé fontos, hogy ki a fideszes, ki az MDF-es, kereszténydemokrata vagy kisgazda, ennek a világnak. Szerinte 'a választási vereség világossá tette a jobboldal számára, hogy már nem pártokban kell gondolkodni'. Az előző országgyűlési ciklus kormányfője elmondta azt is, hogy az összefogás érdekében vállalta el a polgári körök vezetését. Az ősszel esedékes önkormányzati választásokig igyekszünk öszszefogni a polgári oldal erőit, és azt rendelkezésre bocsátani. A 'rendelkezésre bocsátást' úgy érti, hogy ha választás van, akkor a polgári körök a pártok szolgálatába állnak, míg aláírás-gyűjtési akció vagy népszavazási kezdeményezés esetén a nemzet érdekében tevékenykednek".

Várkonyi Tibor szerint (Párttalan jobbunió?, Magyar Hírlap, 2002. június 10.) "korlátlan szabadidejét - hiszen a napi ügyekben háttérbe húzódott - úgy látszik, elmélkedésre használja fel Orbán Viktor. Legutóbb azzal a meglepő ötlettel állt elő, hogy a közélet jobboldalán a pártok szerepe fokozatosan visszaszorulóban lesz, bár fontosak, de elveszítették korábbi jelentőségüket. Ha jól értjük, ez az elmélet szerves továbbfejlesztése az eddig érvényesült gyakorlatnak. Kezdődött azzal, hogy a túlságosan elaprózott pártrendszert kétpólusúvá kell alakítani, a politikai versengés terepét leszűkíteni, angolszász mintára berendezni a váltógazdaságot. A Fideszt - érthetően - a baloldal még nem nagyon foglalkoztatta, Orbán és vezérkara csupán a nagy konzervatív tömegpárt megteremtésére törekedett. A választási vereség után ez annyiban fejlődött tovább, hogy az MDF-nek benyújtották a számlát, olvadjon be az ifjú demokraták parlamenti frakciójába. Ekkor netán eljátszható lett volna az a képtelen változat is, hogy az államfő a legnagyobb létszámú parlamenti csoport vezetőjét bízza meg kormányalakítással. A manővert inkább a józan belátás, mintsem Dávid Ibolyáék zendülése hiúsította meg, és ekkor született a 'polgári sejtekre' épülő Hajrá Magyarország! mozgalom ötlete. Orbánnak mindenáron vezérré kell válnia, és jóllehet az állítólagos hatezer sejt létezése nem jelentéktelen, a pártok önkorlátozása még ennél is magasabb szervezeti szintre fejlesztené a jobboldal formálódó nagy táborát. Az egész természetesen a konzervatív erők belső ügye. Megérthető, hogy most a következő erőpróbára, az őszi önkormányzati választásokra készülnek, és okulva a 2002-es tavaszi vereségből, kizárva a széthúzást, minden együttérzőt egy akolban szeretnének látni. Csakhogy a tétel mégsem annyira egyszerű, mert a pártok szerepének degradálása és a parlament tevékenységének esetleges háttérbe szorulása még egy 'gondolati táboron' belül is ellentétes lehetne a demokráciával. Színigaz, hogy a nyílt színi küzdelem összekuszálja a közéletet.

Várkonyi szerint "tömeggyűlések, sejtek és úgynevezett demokráciavonalak nem javítanának a rendszeren, hanem éppenséggel szegényítenék a demokráciát. A baloldalt Orbán Viktor párttalansága nem érinti, hiszen a Fidesznek és körének arra csekély a befolyása, hogy mi történjék az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Úgy látszik azonban, hogy konzervatív oldalon sem - enyhe kifejezéssel - rokonszenves az új gondolat, még ha ennek a tartózkodásnak árnyaltabban adnak is hangot. Miután Dávid Ibolya föltűnően távol maradt a TF-tömeggyűlésről, a Kossuth Lajos térről és a Dísz térről, Hende Csabára pedig megorroltak az MDF-ben, amiért szárnysegédi szerepet vállalt Orbán mellett a magyar Berlusconi-mozgalomban, a magyar demokraták elnöke ismét a maga módján reagált. 'Érdekes gondolatnak' mondta az Orbán-tézist, de megvalósulását hosszú folyamatnak véli, amelyet - szavaival - 'mesterségesen fölgyorsítani kockázatos'. Tudni szeretné azt is, hogy a Fidesz vezéralakja pártunióra, a jobboldali pártok egyszerű együttműködésére gondol-e, vagy uniópártra, tehát változatlanul a kisebb szövetségesek fölfalására. A különbség nem lényegtelen, hiszen a német kereszténydemokraták két nagy áramlata fél évszázad óta pártunióban, és nem uniópártban működik, féltőn őrzi függetlenségét. A jelentőségüket vesztő pártokkal működő demokrácia bizonyára nem az utolsó ötlete az új utat kereső, minduntalan meglepetésekkel előrukkoló Orbán Viktornak. De bármennyire eredetiek is - vagy azoknak látszanak - a friss indítványok, még a Fidesz szövetségesei is alaposabb érvelést, tisztább megfogalmazásokat várnának".

Dávid Ibolya úgy véli (In: Nagy Szilvia, Szép Zsuzsa) az MDF elnöke érdekes gondolatnak tartja a pártok háttérbe szorulását - Uniópárt vagy pártunió?, Magyar Hírlap, 2002. június 10.) "érdekes gondolatkísérlet az, miként fognak háttérbe szorulni a pártok, de ezt a folyamatot kockázatos felgyorsítani". Dávid Ibolya szerint "nehéz magyarázatot találni, mire gondolt Orbán Viktor, amikor arról beszélt, hogy a választási vereség nyilvánvalóvá tette a jobboldalnak: már nem pártokban kell gondolkodni".

Orbán Viktor bízik abban (u.o.), hogy "az önkormányzati választásokon egyre több ember számára válik világossá, hogy a pártok ugyan fontosak, de már elveszítették korábbi jelentőségüket. Kevésbé fontos, ki a fideszes, ki az MDF-es, kereszténydemokrata vagy kisgazda, ennek a világnak vége. (...) 'sokkal nagyobb erőt képviselünk akkor - megőrizve pártjainkat, hogy szervezkedjenek, jelöltet állítsanak -, ha a társadalmat nem köréjük, hanem egy nagyobb egységbe tömörítjük'. Erre ad majd lehetőséget a Szövetség a Nemzetért polgári körök mozgalma. Mint mondta, az őszi önkormányzati választásokig összefogják a polgári oldal erőit, és azt 'rendelkezésre bocsátják, vagyis ha választás van, akkor a polgári körök a pártok szolgálatába állnak, míg aláírásgyűjtés vagy népszavazás kezdeményezése esetén a nemzet érdekében tevékenykednek'".

Dávid Ibolya számára "'értékes és üdvözlendő, hogy a polgári körök az azonos szellemiség és értékek mentén kapcsolatot tartanak egymással'. Kijelentette: egy működő társadalom nyugalmával - ami független attól, ki van hatalmon -, az emberek demokráciába vetett bizalmával kísérletezni veszélyekkel jár. Dávid Ibolya köszönetet mondott azért az elszántságért, amelyet a polgári oldal minden pártja együttesen mutatott a választások során, hangsúlyozva: a vereség nem ezen múlott. A pártelnök szerint 'ezért Orbán Viktor nyilatkozata azzal sincs összhangban, hogy uniópártot, vagy még eldöntendő, pártuniót kíván-e civil szervezet éléről létrehozni'".

Dávid Ibolya, az MDF elnöke nem talál magyarázatot arra (In: Dávid nem nagyon érti az Orbán-féle teóriát, Népszava, 2002. június 10.), hogy "Orbán Viktor számára a választási vereség után miért nyilvánvaló, hogy a jobboldalnak már nem pártokban kell gondolkodnia". Dávid Ibolya "érdekes gondolati kísérletnek tartja azt, hogy miként fognak háttérbe szorulni a pártok és a hagyományos parlamenti tevékenység, azonban szerinte ez nagyon hosszú folyamat, amit mesterségesen felgyorsítani kockázatos".

Dávid Ibolya úgy véli, hogy "a jobboldali pártok, erejüket megsokszorozva szimpatizánsokkal és a polgári értékek iránt elkötelezett emberekkel, példás kampányt folytattak a választás során. Az MDF elnökeként is köszönöm azt a soha nem látott elszántságot, amelyet a polgári oldal minden pártja együttesen mutatott, azok, akik ma polgári köröket alkotnak. Ezért Orbán Viktor nyilatkozata azzal sincs összhangban, hogy uniópártot vagy még eldöntendő, pártuniót kíván-e civil szervezet éléről létrehozni, tette hozzá. Számára értékes és üdvözlendő, hogy a polgári körök az azonos szellemiség és értékek mentén kapcsolatot tartanak egymással".

Dávid Ibolya szerint "a polgári körök, melyekben a nemzeti és a konzervatív érték érvényesül, nem akciócsoportok - jelentette ki, hozzátéve: egy működő társadalom nyugalmával - ami független attól, ki van múló évekig hatalmon - az emberek demokráciába vetett bizalmával kísérletezni veszélyekkel jár. Hangsúlyozta, hogy a polgári értékek iránt felelősséget érzőknek van idejük s van erejük és van mire összefogniuk. Dávid Ibolya szerint a demokrácia nem az egyet gondolni és az egyszerre lépni elvére, hanem az együttgondolkodásra és az együttmunkálkodásra épül. Az angol demokrácia gyepét 200 éve locsolják, mi csak 12 éve a miénket, még törékeny, vigyáznunk kell rá - mondta".

Bednárik Imre szerint (Törésvonalak a szövetségben? - Polgári körök a Margitszigeten, Népszabadság, 2002. június 10.) "Dávid Ibolya már a választásokat követően világossá tette, hogy az utcai, 'harcias készenlét' nem az MDF világa, ők mérsékeltebb, visszafogottabb politizálásra törekszenek. A pártelnök a Fidesz Dísz téri rendezvényén sem jelent meg. Az MDF elnöke ugyanakkor minden nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a lehető legszorosabb polgári összefogás híve - pártja önállóságának megtartásával. Dávid Ibolya akkor sem változtatott ezen álláspontján, miután Orbán Viktor kijelentette, hogy a ciklus folyamán legfontosabb feladatának tekinti a jobboldali pártunió létrehozását.
A két párt kapcsolatát beárnyékolja az is, hogy Orbán Viktor Hende Csabát, az MDF második emberét kérte fel a polgári körök megszervezésének segítésére".

Simon Zoltán szerint (Orbán választási kételyei, Népszava, 2002. június 11.) "számtalan kétely merült fel Magyarország polgáraiban a tavaszi, országgyűlési választásokon, állítja Orbán Viktor szombaton közzétett, a magyar polgárokhoz szóló levelében. A volt miniszterelnök szerint sokan, nagyon sokan kérik, követelik a szavazatok újraszámolását, amelyre jelenleg nincs törvényi felhatalmazás. A levél, amely Orbán új honlapján olvasható, elmagyarázza, hogy a Fidesz azért határozta el népi kezdeményezés elindítását, hogy az Országgyűlésnek kötelező legyen megtárgyalnia a választójogi törvény módosítását. A választások végeredményét tudomásul vettük, írja Orbán. Ám mind most, mind a későbbi szavazások során biztosítani kell a polgárok jogát, hogy - ha kezdeményezik - újraszámolhassák a szavazatokat. Különösen érdekes ez olyan helyzetben, amikor hajszálnyi különbség van csupán bejutó és be nem jutó pártok között, parlamenti többség és kisebbség között. Amint az Országos Választási Bizottság (OVB) jóváhagyja a népi kezdeményezésre szánt kérdéseket, azonnal megindítják az aláírások gyűjtését, így a levél. Kérem Önöket, minden polgári kör hozzon magával egy aláírt ívet, így napok alatt összegyűlhet majd a szükséges ötvenezer aláírás - buzdít a volt kormányfő".

Simon szerint "a Kedves Barátom megszólítású levél szerint április 21-én kiütötték kezükből a kormányzás eszközét. Mondhatnánk, elveszítettünk valamit, valami fontosat. Mégis megnyertünk valamit. (...) Megnyertük egymást - állítja a levél. Orbán szerint száz- és ezerszámra alakultak polgári körök az országban, és utal az általa is létrehozott Szövetség a Nemzetért polgári körre is. Szerinte ezek a körök azért alakultak, hogy megvédjék értékeiket, amelyeket közösen hoztak létre az elmúlt esztendőkben. A politikus úgy véli, hogy a magunkfajtának ez kötelesség. A levél szerint első feladatuk a polgári nyilvánosság megteremtése, ezért kér minden tagot és támogatót, hogy fizessen elő a Magyar Nemzetre, a Demokratára és a Heti Válaszra. Aki tehetősebb, keressen még egy embert, olyant, akinek körülményei nem teszik lehetővé az előfizetést, s rendeljen meg számára egy példányt. A polgári körök egyébként június 16-án, a Margitszigeten tartják országos találkozójukat, ahol Orbán Viktor ismerteti a körök feladatait. A mozgalomban lehet, hogy nem vesz részt az MDF, amelynek volt alelnöke - Hende Csaba - Orbán kabinetfőnöke lett. Dávid Ibolya a hét végén a volt kormányfőre reagálva úgy nyilatkozott: nem érti, miért nyilvánvaló, hogy a jobboldalnak már nem pártokban kell gondolkodnia".

Nyusztay Máté szerint (Pokorni: jelentéktelen a pártom, Népszava, 2002. június 11.) "Orbán Viktor exminiszterelnök vélekedésével szemben Pokorni Zoltán szerint nemcsak a választások után jelentéktelenedtek el a pártok: már korábban is azok voltak. A Fidesz elnöke - aki jelentéktelen pártjának köszönheti képviselői mandátumát - a szocialistákat tartja nevetségesnek a parlament ülésezési rendje, illetve az államkassza tartalma körül kialakult vita miatt. (...) Pokorni Zoltán (aki egy több mint 35 ezres tagságú pártot vezet, és e pártnak köszönheti képviselői mandátumát) megerősítette: egyetért Orbánnal, de szerinte a pártoknak már eddig sem volt nagyobb jelentőségük, hiszen négy éven át koalícióban kormányoztak a kisgazdákkal és az MDF-fel közösen".

Tamás Ervin szerint (Terepszemle, Népszabadság, 2002. június 11.) "a Fidesz-vezérkar rendelkezésére álló polgári szövetség - jól tudják - olyan, amilyen: egy része őskonzervatív, amelyhez semmi közük. A másik rész naiv konzervatív, ezek az emberek összerezzennek egy-egy nem arisztokratikus megmozdulás láttán. Azután ott vannak az elvszerűen konzervatív antiszocialisták, s persze a 'megélhetésiek', akiket ugyan lehet lábtörlőnek használni, de csak akkor, ha naponta érezhetik - lábtörlőnek lenni érdemes. Érdekes módon mégis szinte valamenynyiükkel sikerült elhitetni, hogy valós veszély leselkedik rájuk, a politika most harci terep, a finnyásak menjenek cukrászdába. Akikkel mégsem - azokat állandóan figyelmeztetni kell gyengeségükre, súlyosabb esetben megfenyegetni: könnyen számkivetettekké válhatnak, ha külön utakon járnak. A fentebb említett csoportok persze vegytisztán nem választhatóak el egymástól, de Orbánék kormányzati ciklusa a többi közt azzal telt, hogy mindegyikük eszébe és szívébe vésse: nincs hová állniuk, ha ellépnek mellőlük. Mozgósítható erőnek azonban mindez kevés, szükség van tehát arra a tömegre, amely megjeleníti az erőt. A három pillér: a vidék, a radikális jobboldal és a fiatalok. Ez a három pillér emelheti pártok fölé a vezért. Mert a vidék 'nem pártoskodik'; mert a radikális jobboldal szeretettel lapogatja ugyan Csurka vállát, de föl már nem néz rá; mert a fiatalok nagy részét vonzza Orbán Viktor megannyi merész álma, s ugyanakkor pragmatizmusa, viselkedése, stílusa".

Tamás szerint "Orbán kettős politikai terepharcot indít, amelyben ő egyfajta parlamenten kívüli erő, aki hisz ugyan a parlamenti demokráciában, de még inkább abban, hogy 'már nem kell pártokban gondolkodni'. Ha kell, ott ül majd az Országházban, ha szükséges, civil szervezetek sorát hívja nemzetgyűlésre, a lényeg, hogy azt a teret, amelyet a hivatásos politika lassabban és rigorózusabb szabályok között jár be, ő gyorshadtestekkel, villámháborúval foglalhatja el. Durvábban fogalmazva, a Fidesz a választások óta mást sem tesz, mint a demokráciát, s annak alapintézményeit igyekszik kicselezni. Ha szükség volt rá, barátkozott ezzel kormányzása idején is, de ennyire eltökélten, ugyanakkor farizeus módon még nem próbálkozott vele. Orbán Viktor következetesen használja az általános alanyt, 'kiütötték kezünkből a kormányzás eszközét', azt sugallva, mintha idegenek, csalárd módon jutottak volna hatalomra, s ezt sejteti a szavazatok újraszámlálására indított aláírásgyűjtés is. Alakulóban a 'második nyilvánosság', szaporodnak a polgári sejtek, naponta jelentenek be valami alulról jövő kezdeményezést, amelynek élére - mintegy spontán - a Fidesz holdudvarának egy-egy függetlenként jegyzett embere áll, ahogy független jelöltek sora vallja majd az önkormányzati választásokon, hogy őt a polgári szövetség patronálja".

Tamás szerint "ha a Fidesz győz, akkor is készen volt a terv a Fidesz meghaladására. Most, hogy vesztett, talán még sürgetőbbnek érzi Orbán, hogy kitörjön a pártokszabta keretekből. Egyrészt azért, hogy lendületben és egy csapatban tartsa a sok helyről, szocializációs környezetből, kultúrából verbuvált seregét, másrészt, hogy megalapozza sérthetetlenségét, ha esetleg egy-egy visszaélés, vizsgálat szele őt is elérné. Egyesek számára az a kérdés, hogy meddig lehet fanatizálni a híveket, nem lesz-e nimbuszromboló, ha elcsavarognak, ha kihűl a lelkesedésük, vagy ha még több szoláriumbérlet kerül elő? A sejtek - szerintem - sokáig mozgásban tarthatók, Csurka törzsgárdistái valamennyi köztéren összegyűjthetők, és csatlakozhatnak hozzájuk azok a fiatalok és idősebbek, akik szívükben máig nem heverték ki a választási vereséget. Inkább az a kérdés, hogy ez az aktív réteg képes-e megmozdítani a passzívat, a kétkedőt? Mert ha nem, elég lesz az erő sok akcióra, demonstrációra - de csak arra. Ugyanazok vándorolnak majd egyik helyszínről a másikra, ugyanazok az arcok néznek majd farkasszemet a kamerákkal, a tömeg mérete egyszerre lesz ijesztő és megtévesztő, olyan, amilyen egy-egy tüntetésen Hősök tere szokott. Egykor az MDF-et is mozgalomként képzelték el, a lakitelekiek közül sokan csalódtak, amikor Antallék ragaszkodtak a pártalapításhoz. Csurka István is próbálkozott a Magyar Út Körökkel. Orbán Viktor mozgalma azonban nem pártpótlék és nem valamiféle öntevékeny szervezet. Nem is egy új társadalmi modell csírája. Feladata annyi, hogy az élet minden eldugott szegletében maradjon fenn a két Magyarország - és ebből az egyik csakis az övé lehet. Nincs átjárás. Nincs béke. Nincs közös pont".

A Népszava újságírója szerint (Polgári tömegmozgalomforma és tartalom nélkül, Népszava, 2002. június 12.) "az MDF álláspontja az: csak az őszi választás után szabad hozzányúlni a rendszerhez, de akkor is csak óvatosan, annak vizsgálata után, hogy egyáltalán milyenek a társadalmi igények, pontosabban: a létező szövetség intézményesítésének módjai közül melyikre van vevő. Az alakuló tömegmozgalom ugyanis egyelőre csak teória: név, célok és eszközök nélküli szerveződés. Ismert, hogy a szavazatok újraszámlálása, illetve a polgári kormány vívmányainak védelme a meghirdetett cél. Továbbra is bizonytalan, mikor, milyen szervezeti formában, milyen célokkal alakul meg a polgári tömegmozgalom, amelyből kívülállók és bennfentesek egyaránt hiányolják a tartalmat és a formát. Fideszesek szerint ugyanakkor nem is szándékuk a cél megjelölése, azt majd a konkrét események határozzák meg. Ehhez szolgálnak majd adatbázisul a polgári körök. (...) Mindez főleg akkor lehet sikeres, mondta a Fidesz másik képviselője, ha nem jelölnek meg konkrét célokat. A cél ugyanis éppen a pártok által nem mozgósítható, de a politika iránt érdeklődő emberek megszólítása. És miután sokféle nézetet valló emberek alakítanak sejteket, megszólításuk egy-egy konkrét üggyel, nem pedig általános célokkal, egységes ideológiával érhető el (az MDF egyik kifogása éppen az, hogy nincs kitöltve tartalommal az, aminek még szervezeti kerete sincs)".

Tamás Gáspár Miklós filozófus szerint (u.o.) "természetesen Dávid Ibolya viselkedik úgy, ahogyan az egy klasszikus jobboldali politikustól elvárható, nem pedig a mozgalmát építő Orbán Viktor. Az MDF elnöke megnyilvánulásának értékéből levon az, hogy pártja nem önálló: csak a Fidesz segítségével tudott a parlamentbe kerülni, tette hozzá". A filozófus szerint "a mozgalommal nem az a baj, amit a baloldali sajtó feltételez, hogy az utcára viszik a politikát; ez esetleg szokatlan, de demokratikus módszer. Politikai tartalmát nézve, a legnagyobb probléma a mozgalommal, hogy nincs szervezeti felépítése, hiányoznak a minden szervezetre jellemző struktúrák, például a vezetőség vagy a költségvetés. Mivel így a felelősségnek sincsenek formái, hiányoznak a felelősségre vonás, a számonkérés formái is. Ezért véli úgy Tamás Gáspár Miklós, hogy egy politikai vezetőt mindenben kiszolgáló mozgalom alakulásának vagyunk tanúi, amit csak Orbán személyes hatalmi ambíciói irányítanak. Egy ilyen szervezettel könnyen lehet manipulatív célokat követni, a vezérkultuszt felépíteni. TGM további problémát lát abban, hogy a Fidesz egy parlamenti párt, amely most alá van rendelve egy parlamenten kívüli mozgalomnak. Úgy gondolja, hogy nem lehet egyszerre antiparlamentárisnak lenni és közben bent ülni a Házban. Úgy véli: jó lenne, ha az Orbánt követő jó szándékú emberek meggondolnák, hogy esetleg megtévesztik őket".

Kuncze Gábor élesen bírálta napirend elötti felszólalásában Orbán Viktort. ( In: Orbán Viktor levelét bírálta Kuncze, Magyar Hírlap, 2002. június 12.) "A volt miniszterelnök honlapján megjelent levélben az szerepel: sok kétely vetődik fel a polgárokban a választásokkal kapcsolatban, és ezért újra kellene számolni a szavazatokat". Kuncze szerint 'veszíteni tudni kell, az eddigi kormányok emelt fővel távoztak, a Fidesz-kormány erre képtelen. Orbán Viktor nem tud demokrataként viselkedni, ami a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökétől szégyen". "A választások tisztaságát és törvényességét a volt belügyminiszter és az Országos Választási Bizottság (OVB) elnöke is elismerte parlamenti beszámolójában, amelyet az Országgyűlés elfogadott".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695