Kezdeményezés a szavazatok újraszámlálására

2002-07-16

Május 28-án a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy az Országgyűlés törvényben rendelje el a szavazatok újraszámlálását. A Fidesz támogatásával zajló akcióról Rogán Antal alelnök elmondta, csak a felmerült kételyeket akarják eloszlatni. Az Országos Választási Bizottság formai hibák miatt megtagadta az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését. Ezt követően a Fidelitas a választási törvény módosítását kezdeményezte, hogy megsemmisítés helyett őrizzék meg szavazólapokat. Az Országgyűlés elutasította az indítványt.
Választási csalásra hivatkozva a Lelkiismeret'88 csoport folyamatosan tüntet a parlament előtt. Egyik vezetőjük, Kocsis Imre éhségsztrájkba kezdett az újraszámlálás érdekében. Július 4-én a szavazatok újraszámlásását követelők egy csoportja előre be nem jelentett tüntetéssel eltorlaszolta az Erszsébet hídat, hogy ezzel hívják fel a figyelmet a követelésükre.

Összefoglalás

A szavazatok újraszámlálását támogató érvek:
- ha nem is lenne más eredmény, a szavazatokat akkor is újra lehetne számolni, hogy megnyugodjon mindenki
- ha az MSZP-nek és az SZDSZ-nek nincs titkolnivalója, akkor az újraszámlálásból politikailag megerősödve kerültek volna ki
- az állampolgárok igazságérzetét és alkotmányos jogainak vélt vagy valós megsértését elsősorban a kormánynak kellene kezelnie, hiszen az alkotmány alapvető jogként biztosítja a jogorvoslathoz való általános jogot
- a választások végeredménye szempontjából perdöntő első forduló után viszont nem történt meg az újraszámolás, csak a második forduló után
- A Fidesz nem az eredményt akarja megkérdőjelezni, hanem a polgárok kételyeit akarja eloszlatni
- nincs az a jogi vagy logikai érv, amely ne azt mondaná, hogy ha a második forduló után egyes helyeken ötször megszámolhatták a voksokat, akkor az első forduló után miért nem lehetett legalább egyszer ellenőrizni országosan az eredmények hitelességét

A szavazatok újraszámlálását ellenző érvek:
- egy újraszámlálás a régi végeredménnyel nem nyugtatná meg azokat, akik csak más végeredményben képesek hinni
- a második forduló után a szavazókörök 94 százalékában azonnal újraszámolták a voksokat
- ha a bizottság tagjaiban bármilyen kétely merül fel, akkor is el kell végezni az újraszámlálást, a jegyzőkönyvek adatai alapján - amelyeket a pártok képviselői is szignáltak - mindössze 444 helyen számolták meg csak egyszer a szavazatokat
- a mostani ellenzék a választásokat követően egyhangúlag megszavazta a volt belügyminiszter és az Országos Választási Bizottság elnökének beszámolóját a 'törvényes és sikeres voksolásról'



A Magyar Hírlap álláspontja szerint (A játszma, Magyar Hírlap, 2002. július 9.) "tíz szavazatszámláló most megelégelte. Mint azt lapunk levelezési rovatában láthatja a tisztelt olvasó, tíz szavazatszámláló erkölcsi elégtételt kér. Egyben felszólítják az ország minden szavazatszámlálóját, akik maguk is felelősek voltak a 2002-es országgyűlési választások tisztaságáért, hogy csatlakozzanak. Velük együtt utasítsák vissza, hogy munkájukat 'politikai célokból semmibe vegyék', hogy mint 'választási csalásban résztvevőket' tüntessék fel őket a nyilvánosság előtt. Felszólítják az ügyészséget, hogy rágalmazóikkal szemben indítson eljárást. Felkérik az Országgyűlést, hogy vizsgálóbizottság előtt számoltassák be a volt miniszterelnököt és belügyminisztert, miként biztosították a választások tisztaságát, hogyan működtették az új számítógépes rendszert, és miért jutalmazták meg a választások lebonyolítóit. Felháborodásuk érthető és jogos, ám panaszaikra gyógyír aligha várható. Legalábbis a korábbi kormány prominenseitől. A választások óta tartó cinikus játék lényege ugyanis éppen a kétértelműségben rejlik. A volt kormánypártok politikusainak nyilatkozataiban, melyek a választások eredményeit megfellebbezhetetlennek, illetve tisztának és törvényesnek mondják, másfelől - az eredmény szorosságára, sok ember kétségeire, 'a nyugalom zálogára', 'a nemzet érdekére' hivatkozva - mégis helyeslik a szavazatok újraszámlálását. Úgy tesznek, mintha az újraszámlálás (amely egyébként törvénytelen) bármiféle 'eredményre' vezethetne, és lecsendesítené a békétleneket. Mintha a feltételezett csalásokat nem vizsgálták volna ki, vagy valamennyi kivizsgálható lenne. Mintha csalni (esetleg) csak baloldalról próbáltak volna. Mintha egy újraszámlálás a régi végeredménnyel megnyugtatná azokat, akik csak más végeredményben képesek hinni. Mintha nem ez a szemforgató játék vinne utcára embereket, akik a célzásokat, homályos utalásokat nagyon is komolyan veszik. Akik ugyan nem a nép, csak a népnek az a része, amelynek háta mögé, elhatárolódva-bátorítva, e veszíteni nem tudó politikushad bújik. Hátha kikaparják neki a gesztenyét. Erről szól ez a játszma. Az áldozat pedig a nyugalomra vágyó nép, közte természetesen a munkájukat tisztességesen elvégző szavazatszámlálók".

Avar János szerint (Szám(olási) háború, Magyar Hírlap, 2002. július 9.) "ami akkor Floridában történt, az tökéletes cáfolata a mi jobboldalunk érveinek!' Tibeti buddhista szerzetes monotóniájával ismételgette a tévében a fiataldemokrata politikus, hogy azért kell a szavazatokat újraszámolni, mert sokakban kételyek élnek a választások tisztaságát illetően. Tetszetős érvelés, s a demokrácia érdekes értelmezése: nyissuk újra a jogszerűen, már a parlament által is lezárt kérdéseket, mert a vereséget szenvedett kisebbségnek egy része különben nem nyugszik bele az eredménybe. (...)Visszatérő a hivatkozás a jobboldalon a majd két éve lezajlott ottani Bush-Gore számháborúra, hogy, lám, az amerikaiak is túlélték a szavazat-újraszámlálást. (...) ami akkor Floridában történt, az tökéletes cáfolata a mi jobboldalunk érveinek! Utólag összemosódnak az emlékek: mintha Gore magát a választási végeredményt vitatta volna. Holott ő azért vonta vissza a vereséget már elismerő gratulációját a győztesnek, mert a voksszámolás (a szavazás éjszakáján már másodszor) nem egyezett az exit pollok alapján elhamarkodottan kihirdetett tévés verdikttel. Először ugyanis az alelnök floridai fölényét jelezték, majd Bush váratlan előretörését. Miközben a helyi demokraták riasztották elnökjelöltjüket, sok a vitatható módon érvénytelenített szavazat. S erre fel óvott, jogszerűen és a törvényes határidőn belül Gore csapata. A jogi előírásokhoz különben mindkét tábor mindvégig szigorúan tartotta magát. A republikánusok hamarosan verték a fejüket a falba, hogy miért mulasztották el, lekésve a határidőt, az újraszámolás követelését azokban a floridai megyékben, amelyekben ők voltak fölényben. A csaták jó része pedig a bíróságok különböző szintjein zajlott. Ahogyan Gore alelnökjelöltje, Lieberman szenátor fogalmazta, ha a rendszer nem tisztességes, akkor Amerikában a bíróságokhoz kell fordulni. Ezt tette mindkét oldal, megint csak kínosan ügyelve a fellebbezési határidők betartására".

Avar szerint "leginkább maga a Bush-Gore hadakozás vége cáfolja a hazai jobboldali hivatkozásokat: a szövetségi főbíróság, sokak szerint önkényesen, egyszerűen lezárta a javában (bár szelektíven) folyó újraszámolást. Erre mondta már valóban beletörődő beszédében Gore, hogy 'noha erősen vitatom a legfelső bíróság döntését, elfogadom'. S ahogyan az immár végleg elnökeként elismert Bushhoz - meg a lakossághoz - szólva fogalmazta, 'ez Amerika, ahol az ország érdeke előbbre való a párténál'. Felszólítva a nemzetet, hogy mostantól álljon az új elnök mögé, Gore mindössze annyit jegyzett meg: 'változatlan ellentéteink megvitatására majd lesz elegendő idő'. Aztán bő esztendeig ő maga meg sem szólalt. Vele ellentétben, a választások éjjelén a vereséget még elismerő Orbán hamarosan hallgatólagosan magáévá tette a kétértelmű, voltaképpen az új kormány legitimitását folytonosan kétségbe vonó érvelést. Mintegy csatlakozva a parlamentből kiesett MIÉP szerelvényéhez: a Fidesz közeli propagandisták is csak fokozatosan kapcsoltak, eleinte csupán pedzegették azt, amit ma lapjuk már napi rendszerességgel állít: 'a választásokat elcsalták'. Már önmagában ez is politikai megfontolásokról árulkodik. Egyfelől így osztoznak tüntetően a zúgolódó, de legközelebb is szavazóként igényelt MIÉP-esek fájdalmában, másfelől igyekeznek ellehetetleníteni az utódok kormányzását".

Lamperth Mónika belügyminiszter szerint (Voksok és számolások, Magyar Hírlap, 2002. július 9.) "a jobboldalnak tudomásul kellene vennie, hogy a választásoknak vége. A mostani ellenzéknek a 'hangulat szítása előtt' meg kellene kérdeznie a választókörökben tevékenykedő saját embereit. (...) a szavazókörök 94 százalékában a választások után azonnal újraszámolták a voksokat, amit a volt belügyminiszter, az Országos Választási Bizottság és a köztársasági elnök is tud. A szavazókörök 53,2 százalékában (több ezer helyen) legalább még egyszer, 197 helyen ötször, 47 helyen hatszor, 15 helyen hétszer, négy helyen pedig nyolcszor összesítették újra szavazatokat. Jegyzőkönyv is készült, melyet a jobboldal delegáltjai is aláírtak".

Balsai István, az MDF frakcióvezetője szerint (u.o.) "az alkotmány mindenkinek biztosítja a jogorvoslathoz való jogot, melyet csak határidőkkel korlátozhat kétharmados törvény. Ez pedig azt jelenti, hogy a szavazatok újraszámlálásáról szóló kezdeményezéseket mint 'alapvető jogorvoslati jogot az alkotmánnyal összefüggésben kell értékelni'. Ha a Horn-kormány alatt hozott törvény ezt nem teszi lehetővé, akkor 'nem alkotmányos a jogszabály'".

Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára súlyos mulasztásnak nevezte (u.o.), hogy "az OVI az újraszámlálásról szóló adatokat nem hozta nyilvánosságra. (...) A választójogi törvény alapján kötelező az újraszámlálás, ha az első és második helyezett között a leadott szavazatok különbsége nem haladja meg az egy százalékot, ha az érvénytelen szavazatok száma magasabb, mint az első-második helyezett közötti különbség. Természetesen ha a bizottság tagjaiban bármilyen kétely merül fel, akkor is el kell végezni az újraszámlálást. A jegyzőkönyvek adatai alapján - amelyeket a pártok képviselői is szignáltak - mindössze 444 helyen számolták meg csak egyszer a szavazatokat. Az említett jegyzőkönyvek a szavazócédulák megsemmisítése után az Országos Levéltárba kerülnek, ahol korlátlanul hozzáférhetők lesznek".

Kis-Dörnyei László, a Marcali 3. választókörzetben a Fidesz delegáltjaként vett részt a szavazatszámláló bizottság munkájában (u.o.). "'ha újraszámolnák a szavazatokat, akkor sem születne más eredmény - jelentette ki. - MIÉP-es társammal átszámoltuk a szavazatokat, és az megegyezett azzal, amit a többiek is számoltak.' Ennek ellenére úgy véli: ha nem is lenne más eredmény, a szavazatokat újra lehetne számolni, hogy megnyugodjon mindenki".

Világhyné Tuba Anita pápai szocialista szavazatszámláló szerint (u.o.) "'be kellene ültetni egy ilyen bizottságba azokat, akik kételkednek a számok valódiságában'. Tapasztalatuk szerint a bizottságokban jelentős többségben voltak a Fidesz-szimpatizáns delegáltak és megfigyelők, szó sem lehetett arról, hogy a kokárdások érvénytelen szavazólapot kaptak volna. A szavazólapokat többször is átszámolták, kölcsönösen az ellenérdekelt pártok képviselői is. A leadott voksoknak az összesítés után egyezniük kellett az összes leadott szavazattal".

Rogán Antal (Fidesz) szerint (In: Parlamenti szócsata a tüntetésről, Magyar Nemzet, 2002. július 10.) "ha az MSZP-nek és az SZDSZ-nek nincs titkolnivalója, akkor az újraszámlálásból politikailag megerősödve kerültek volna ki. Ehhez képest lesöpörtek az asztalról minden törvényes kezdeményezést, és amikor az Erzsébet hídon demonstrációra került sor, mindezt nem rendészeti, hanem politikai ügyként kezelték. Ez nem is csoda, hiszen az országos rendőrfőkapitány politikai tisztként dolgozott az előző rendszerben - fogalmazott. Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es taxisblokád idején azok rohantak elsőként a barikádokra kormányt dönteni, akik ma itt ülnek az SZDSZ és az MSZP soraiban, és álszent módon mutogatnak a múlt csütörtöki tüntetőkre".

Lendvai Ildikó (MSZP) kérdéseket tett fel a Fidesz képviselőinek arról (u.o.), "törvényesnek tekintik-e a 2002-es országgyűlési választásokat, illetve bíznak-e Pintér Sándor volt belügyminiszterben és Orbán Viktor exkormányfőben, akik feleltek a választások tisztaságáért. A politikus felhívta a figyelmet, hogy a mostani ellenzék a választásokat követően egyhangúlag megszavazta a volt belügyminiszter és az Országos Választási Bizottság elnökének beszámolóját a 'törvényes és sikeres voksolásról'".

Balsai István (MDF) elmondta (u.o.): "eddig nem tapasztalt nagy számban igényelték az emberek, hogy a választási bizottságok - és nem a szavazókörök - számolják újra a szavazatokat, de erre az 1997-ben az MSZP-SZDSZ-többség által hozott törvény nem ad lehetőséget. Ezért a parlamenti pártok tudomásul vették a végeredményt, Orbán Viktor is gratulált Medgyessy Péternek - emlékeztetett. Balsai ugyanakkor hangsúlyozta: az állampolgárok igazságérzetét és alkotmányos jogainak vélt vagy valós megsértését elsősorban a kormánynak kellene kezelnie, hiszen az alkotmány alapvető jogként biztosítja a jogorvoslathoz való általános jogot. Balsai szerint brutális rendőri fellépéssel találták szemben magukat azok a polgárok, akik alkotmányos jogaik érvényre juttatásáért a jogszabályok mellőzésével demonstráltak. Az Erzsébet hídon, a Kossuth téren és a Károly körúton válogatás nélkül verték az embereket, megfélemlítésként fegyvert fogtak az ott lévőkre - fogalmazott az MDF-es frakcióvezető, aki szomorúnak és félelemkeltőnek tartja, hogy az uralkodó pártok számára a baloldali értékrend alfája és ómegája az állampárti rendszerhez való pozitív viszony, és ami ezzel nem egyezik, az szélsőséges.

Lamperth Mónika belügyminiszter válaszában úgy fogalmazott (u.o.): "amit Balsai elmondott, az 'méltatlan egy jogászhoz, az a jog megerőszakolása'. Hangsúlyozta: nem volt brutális a rendőrség fellépése". "Az Országos Választási Iroda adatai alapján jelentette ki a belügyminiszter a parlamentben, hogy a szavazókörök több mint 90 százalékában újraszámlálták a szavazatokat (...) Elismerte ugyanakkor, az említett újraszámlálások csak a második forduló eredményeire vonatkoztak. Elmondta azt is: azért ilyen nagy azoknak a szavazóköröknek az aránya, ahol átszámolták a szavazatokat, mert ha a különbség kisebb egy százaléknál, vagy az érvénytelen szavazatok száma meghaladja a különbséget, akkor automatikusan újra kell számolni a szavazatokat, de a választókörök többségében saját belátásuk szerint is így döntöttek a választások lebonyolítói".

Lamperth Mónika beügyminiszter a parlamentben közölte (In: Folytatódó vita a demonstrációkról, Népszabadság, 2002. július 10.) "a szavazókörök 94,4 százalékában a választások után rögtön újraszámolták a szavazatokat. A szavazókörök 53,2 százalékában legalább egyszer, 197 helyen ötször, 47 helyen hatszor, 15 helyen hétszer, négy helyen pedig nyolcszor számolták újra a szavazatokat. Ezekről mindenhol jegyzőkönyvek készültek, amelyeket aláírtak a jobboldal delegáltjai is a szavazatszámláló bizottságokban. A belügyminiszter álságosnak nevezte a Fidesz magatartását, amelyet szerinte leleplezett a Jobboldali Ifjúsági Közösség elnökének azon nyilatkozata, hogy a jobboldali pártok erősítették tudatosan az emberekben azt a meggyőződést, hogy a választás nem volt tiszta, akik csalódással vették tudomásul, amikor cserbenhagyták őket a polgári engedetlenségi akció során".

A Népszabadság beszámolója szerint (u.o.) "mozgalmat indítottak a szavazatszámláló bizottságok tagjai, tiltakozva az ellen, hogy kétségbe vonják munkájuk tisztességét. Amikor ugyanis a pártok politikai okból a választás tisztaságát vitatják, az ő, önként vállalt munkájuk becsületességét is megkérdőjelezik. Eddig több mint kétszázan csatlakoztak a mozgalomhoz. A választások lebonyolításában részt vevő önkéntesek szerint egy választási csalás résztvevőinek állítják be őket az ellenzéki pártok".

A Magyar Nemzet újságírója szerint (Pontatlan kijelentés az újraszámlálásról, Magyar Nemzet, 2002. július 11.) "nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a szavazókörök nagy többségében újraszámlálták volna a voksokat. Ezzel kapcsolatban Lamperth Mónika belügyminiszter teremtett visszás helyzetet keddi parlamenti felszólalásával. Minden hírközlő szerv átvette ugyanis az ellenzékkel folytatott vitában elhangzott azon kijelentését, amely szerint a szavazókörök 94,4 százalékában újraszámlálták a szavazatokat. A belügyminiszter azonban beszédében 'elfelejtette' megemlíteni - amit egyébként lapunknak még aznap elismert -, hogy csak a második választási fordulóra igaz a kijelentése. Arra a fordulóra, amelyben a Fidesz-MDF szerepelt jobban. Ugyanakkor a parlamenti mandátumok jelentős része már az első fordulóban elkelt. A magukat 'kormányváltó erőként' aposztrofáló MSZP és SZDSZ 25 egyéni jelöltje jutott be a parlamentbe már az első fordulóban, míg a Fidesz-MDF 20 jelöltje szerzett mandátumot akkor az egyéni választókerületekben. Az MSZP fölénye különösen Budapesten volt feltűnő, és az SZDSZ is jobbára a fővárosi szavazatoknak köszönhette, hogy bejutott a parlamentbe. Listán kevesebb mint egy százalék volt a különbség az MSZP és a Fidesz-MDF között, és ekkor dőlt el az is, hogy a MIÉP nem jut be a parlamentbe, míg az SZDSZ igen. A két kis párt listás eredménye közötti különbség egyetlen százalék volt. A fennmaradó 131 egyéni mandátumból 75-öt nyertek el (57 százalék) a polgári erők a második fordulóban. Az MSZP- SZDSZ ekkor 56 helyet tudott megszerezni. A belügyminiszter által említett újraszámlálás pedig csak ezeket az eredményeket befolyásolhatta volna. Mint ismeretes, több egyéni mandátum sorsa néhány szavazaton múlt".

Rogán Antal szerint (In: A választók igénylik az ellenőrzést, Heti Válasz, 2002. július 12.) "ha megsemmisítik a szavazólapokat, több százezer ember szemében a kormány illegitim marad. Az Amerikára mint mintaállamra mutogató politikusok miért félnek az újraszámlálástól, hiszen épp az Egyesült Államok mutatott példát, hogy ez lehetséges? Minden demokráciában törvényes módja van a kételyek eloszlatásának. Erre a célra megfelelnek az óvások, a népi kezdeményezések, a törvénymódosítási kezdeményezések. Ha ezt a kormány nem fogadja el, a választók nyugtalansága indokolt. Magyarországon van lehetőség az újraszámlálására, és mivel az eredményekkel szembeni kétely a korábbiakhoz képest feltűnően erős, ezt el kell végezni. A politikusoknak a történelmi párhuzamok közül gyakran csak az jut eszükbe, amely éppen aktuális törekvésüket alátámasztja. Jól mutatja ezt az SZDSZ esetében, hogy korábbi álláspontjukról is készek megfeledkezni, ha érdekük ezt kívánja. Emlékezzen csak vissza, hogyan értékelték a szabad demokraták 1990 okóberében a taxisblokádot, és mit nyilatkoznak a mostani, Erzsébet hídi tüntetésről".

Rogán szerint "ha a szocialisták meg vannak győződve, hogy az újraszámlálás megerősítené a végeredményt, akkor miért ellenzik annyira? Hiszen a hitelesítés az ő legitimációjukat erősítené. Sokkal rosszabb, ha megsemmisítik a szavazólapokat. Ekkor ugyanis több százezer ember szemében a kormány illegitim marad. (...) A Fidesz tiszteletben tartja a választók akaratát. Ha az derülne ki, hogy a valós eredmény a polgári pártnak kedvezőtlenebb, azt is tudomásul vennénk, s azt is elfogadjuk, ha az újraszámlálás a hivatalos eredményt támasztja alá. Nem az eredményt kell megkérdőjelezni, hanem a polgárok kételyeit kell eloszlatni".

Rogán szerint "a választójogi törvény nem ad lehetőséget arra, hogy a miniszter elrendelje a szavazatok összeszámlálásának teljes körű vagy akár szúrópóbaszerű ellenőrzését. Az erről rendelkező passzust még 1994-ben vette ki a törvényből az akkori, kétharmados MSZP-SZDSZ többség. A törvény tehát rossz. Akár ezres nagyságrendű kifogás esetén sem teszi lehetővé az OVB beavatkozását. Pintér Sándor pedig a törvény szerint eljáró OVB jelentését terjesztette a parlament elé. A Fidesz képviselőcsoportja a parlamentben ennek ellenére megszavazta a Pintér-jelentést. Erről előzetes vita zajlott a frakcióban. Végül úgy ítéltük meg, hogy nem kérdőjelezhetjük meg a köztisztviselőknek a választások előkészítésekor végzett lelkiismeretes munkáját. A belügyminiszter beszámolójának elfogadásakor tehát őket védtük".

Rogán szerint "az Erzsébet hídi tüntetés mindenesetre több rejtélyes részletet tartalmazott. A demonstráció szervezői sokat ártottak az újraszámlálás elrendelésének. Olyan országban, amelyben a miniszterelnök a volt titkosrendőrség tagja, és ez a régi hálózat számos jelét mutatja létezésének, körültekintően kell eldönteni, hogy egy-egy demonstráció mennyiben volt valóban spontán, és mennyiben nem. (...) Tisztelem a demonstrálók jó szándékát, és nagyra tartom kiállásukat. Ám a törvényességhez ragaszkodni kell, hiszen az elégedetlenség kifejezésére több alkotmányos mód kínálkozik. Élnünk kell ugyanakkor azokkal az eszközökkel, amelyek ugyan túlmutatnak a parlament keretein, ám a törvényeknek megfelelnek. Elfogadhatatlan, hogy ha Magyarországon két és fél millió ember a baloldal ellen szavaz, és elenyésző a mandátumkülönbség, akkor a kormánypártok úgy gondolkozzanak, hogy a győztes mindent visz. A hatalmi túlkapások ilyen nyilvánvaló megjelenésére konkrét esetekben törvényes demonstráció vagy népszavazási kezdeményezés kell hogy legyen a válasz".

Vastagh Pál, az alkotmányügyi bizottság szocialista párti elnöke (In: Egy mandátummal is lehet nyerni, Heti Válasz, 2002. július 12.) "a hatályos választójogi törvény logikája az, hogy nem lehet az országban jogbizonytalanságot teremteni, a választások végeredményét is mielőbb ki kell hirdetni, nem lehet lebegtetni. Minden jogorvoslati lehetőség ebbe a logikába illeszthető, a panaszok bejelentését követően a területi választási bizottságoknak, illetve az Országos Választási Bizottságnak (OVB), valamint a bíróságoknak is csak nagyon rövid határidők állnak rendelkezésre a határozathozatalra. A választási eljárási törvény is ehhez igazodik, amikor kilencvennapos határidőt szab a szavazólapok megőrzésére. Ez 1989 óta így működik. Egy mandátummal is lehet választást nyerni, és nem lehet a törvényeket ahhoz igazítani, hogy szoros választási eredmény született-e vagy sem.

Vastagh szerint "ahol kétségek merültek fel a választás tisztaságát illetően, és panasszal éltek, ott mindenütt újraszámolták a szavazatokat, és az OVB is elutasította a szavazatok újraszámolására vonatkozó kezdeményezést. Ennyi erővel az idők végezetéig fönn lehetne tartani a bizonytalanságot, amivel a választások eredményét akarják ellehetetleníteni. Láttuk azonban, hogy milyen indulatokat vált ki mindez a társadalomban, a hídon tüntetők elsődleges célja is a szavazatok újraszámolása volt".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Kiszámolták őket, Magyar Hírlap, 2002. július 12.) "a lezajlott választások körüli folyamatos hisztériakeltésnek nem mellékes áldozata az a több tízezer ember, akik idén tavasszal részt vettek a választások lebonyolításában. Lapunkhoz immár több tucat pártonkívüli, az összeférhetetlenségi vizsgálatokon is átesett választási bizottsági tag és elnök, illetve a legkülönbözőbb pártokat képviselő számlálóbiztos juttatta el tiltakozását, amiért - ha közvetve is - csalásban való bűnrészességgel gyanúsítják őket. A most ellenzékbe került, illetve a parlamentből kiszorult pártok több prominense ugyanis egyfelől elismeri a vereségét, másfelől folyamatosan választási csalásokra célozgat. Újra akarják számoltatni a szavazatokat, mintha azok nem lettek volna már többszörösen újraszámolva. Fariezus arccal elhatárolódtak a törvénytelenül tüntetőktől, ám képtelenek kimondani, amit a külföldi megfigyelőkön kívül saját belügyminiszterük is kimondott annak idején: a választások rendben, tisztán zajlottak. E példátlan és az új kormány ellehetetlenítését célzó hadjárat korántsem mellékes szereplői tehát a számlálóbiztosok. Azok a civilek, akik jelképes összegért szánták rá hétvégéiket, hogy a parlamentáris demokrácia talán legfontosabb eseményének aktív közreműködői lehessenek. Akik közül sokan annak idején jutalomban részesültek, most azonban könnyen megkaphatják a minősítést: csaló vagy. A Jegyzők Országos Szövetségének elnöke szerint, ha a politikai hisztéria folytatódik, elképzelhető, hogy az önkormányzati választásokra képtelenek lesznek elegendő számlálóbiztost toborozni. Még azokra sem feltétlenül számíthatnak, akik a rendszerváltás óta visszatérően vállalkoztak a csöppet sem hálás feladatra. A pártok delegáltjain kívül több mint ötvenezer emberre lenne szükség ősszel. Ötvenezer becsületes, a demokráciát komolyan vevő emberre, akik most visszahőköltek. Elhűlve látják, mit művelhet velük a kisszerű, gátlástalan erőszak-politika. És azt mondják, akkor inkább nem. A gyanúsítgatás ilyen következményeire idáig nem gondoltak a csalást szajkózók. Egyáltalán, gondoltak bármiféle következményre?!"

Tihanyi Örs szerint (A hatalom cinizmusa, Magyar Nemzet, 2002. július 16.) "a Népszabadság és a Magyar Hírlap július 13-i, szombati számában két feltűnően nagy terjedelmű közlemény jelent meg. A szövegük szóról szóra megegyezett: mindkettő az Országos Választási Iroda (OVI) közleményét tartalmazta, amelyben a választási szerv nyilvánosságra hozta, hogy a 2002-es országgyűlési választások második fordulója után a 7993 szavazókör közül hol számolták újra - akár többször is - a szavazatokat. A kimutatások szerint 444 szavazókör kivételével mindenütt történt újraszámlálás legalább egy alkalommal. Erre a nagyon alapos önellenőrzésre azonban csak április 21-e után került sor, a választások végeredménye szempontjából perdöntő első forduló után viszont nem történt meg az újraszámolás. Ez az a probléma, ami már hónapok óta forróvá teszi a hazai közéletet. Az európai demokráciák történetének egyik legszorosabb választási eredménye után egy olyan kormány alakult meg, amelynek pártjai az igen bonyolult választójogi rendszer számtalan eleme közül mindössze a területi listákon kerültek fölénybe, ráadásul az is egyértelmű, hogy a második körben az egyéni választókerületi mandátumokért folyó harcban cáfolhatatlan és egyértelmű vereséget szenvedtek. Nincs még egy ország, ahol egy ilyen sokféleképpen értelmezhető eredmény után ne kerülne napirendre a felmerült kifogások tisztázása. Nálunk ez nem történt meg: a parlamenti többség - amelynek létrejöttét az ország tizenkilenc megyéje közül mindössze hét akarta - minden ilyen kezdeményezést lesöpört az asztalról. Mi több, Lamperth Mónika belügyminiszter parlamenti beszéde után most megjelent ez a csinos kis lista, amelyik egyfajta önigazolásképpen közzé teszi, hogy hány helyen számolták újra a szavazatokat a második forduló után. Azt nem nehéz kitalálni, ám mégis furcsa, hogy miért ennek a két napilapnak a hétvégi számában jelent meg a közlemény. Az irigykedés mindenféle látszata nélkül leszögezhető ugyanis, hogy a Magyar Nemzet olvasóközönsége sokkal inkább kíváncsi a választási eredmények ellenőrzésének körülményeire, mint az említett két napilapé. Mindez még a rafinált közzététel módja ellenére is igaz: míg a közismerten igen kis példányszámú Magyar Hírlap fizetett hirdetésként adta közzé, addig a Népszabadság lényegesen profibb módon áthidalva a problémát, közlemény formájában hozta nyilvánosságra, elrejtve így a hirdetés feladójának nagyon is egyértelmű aktuálpolitikai szándékát".

Tihanyi szerint a" közlemény formájába burkolt, közpénzen közzétett politikai hirdetés egyértelműen a jelenlegi kormánykoalíció érdekeit szolgálja. Ők zárkóztak el heteken át minden vitától az újraszámlálással kapcsolatban, ők söpörték le az összes jogi érvelést és kérvényt, és most, július közepén - alig néhány nappal a szavazólapok bedarálása előtt - ők váltak hirtelen közlékennyé és tárták ország-világ elé annak a választási fordulónak az újraszámlálási adatait, ahol a 386 mandátum közül mindössze 201 sorsa dőlt el. Ennek a 201 mandátumnak egyébként több mint a felét a Fidesz és az MDF szerezte meg. Mindenkinek tudnia kell, hogy a választások kimenetele nem itt vált megfordíthatatlanná, és nincs az a jogi vagy logikai érv, amely ne azt mondaná, hogy ha a második forduló után egyes helyeken ötször megszámolhatták a voksokat, akkor az első forduló után miért nem lehetett legalább egyszer ellenőrizni országosan az eredmények hitelességét. Ahhoz azonban, hogy erről vitázni lehessen, egy olyan koalíció kellene, amelyik a közpénzeket nem burkolt politikai hirdetésekre használja, hanem arra, hogy megnyugtassa a választópolgárokat. Például oly módon, hogy egy higgadt hangvételű parlamenti vita után ezeket a milliókat az újraszámlálás költségeinek a fedezésére teszik félre".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695