Autópálya-építés

2002-07-24

A Nemzeti Autópálya Rt. (NA) hétfőn felbontotta azokat az ajánlatokat, melyek az idén kezdődő autópálya-építésekre vonatkoznak. Májusban még a magyar tulajdonban lévő Vegyépszer egyedüliként adhatott ajánlatot. A kormány azonban felbontotta a szerződést az elmúlt évek sztráda-építéseit végző céggel, mert a Vegyépszer nem mutatta be időben a beruházás megkezdését biztosító bankgaranciát.
A mostani meghívásos tenderen résztvevő cégek összesen 29 milliárd forinttal kedvezőbbek ajánlatot adtak a Vegyépszer vállalásainál. Csillag István SZDSZ-es gazdasági és közlekedési miniszter azért ragaszkodott a meghívásos pályázathoz, mert szerinte annyira rövid az idő, hogy túl nagy kár érné az országot, ha megvárná az NA egy közbeszerzés elbírálását. Ezt Keller László, a Miniszterelnöki Hivatal MSZP-s közbeszerzéseket felügyelő politikai államtitkára elfogadhatatlannak tartja, mert szerinte a kormánynak minden esetben ragaszkodnia kellene a közbeszerzéshez. Az elmúlt négy évben az MSZP és az SZDSZ rendszeresen támadta az Orbán-kormányt, amiért közbeszerzés nélkül adtak minden autópálya-építést a Vegyépszernek. A Fidesz most azzal vádolja a mostani kormányt, hogy külföldieket bíznak meg az építkezéssel, így hiába olcsóbb a munka, ha a pénz egy része nem marad az országban, nagyobb a veszteség.

Összefoglalás

A kormány döntését támogató érvek:
- lesz közbeszerzési eljárás az új autópálya-építéseknél, de a Vegyépszer által elkezdett négy szakasz esetében ez elmarad, mert ezeknél az utaknál ugyanis szerinte az előkészítettség miatt nem érdemes jövő tavaszra halasztani az építést
- az eredetileg kínált vegyépszeres árnál - 29 milliárd forinttal olcsóbb ajánlatok érkeztek, így beigazolódni látszik az a korábbi gyanú, amely szerint a Fidesz-kormány a versenyeztetés kizárásával a szükségesnél sokkal magasabb összeget fizetett az általa kiválasztott cégeknek az autópályák építésére
- a jelenlegi helyzetben nem volt előkészítve a közbeszerzési eljárás, a munkálatok folyamatossága érdekében viszont fontos volt a kivitelezők mielőbbi kiválasztása, az új kivitelezéseknél minden esetben közbeszerzési pályázatot íranak ki, sőt, a különböző nyertesek, illetve azok alvállalkozói között az állammal létrejött szerződések nyilvánosak lesznek
- a közbeszerzés szabályainak betartásával a nyertes cégek csak novemberben foghattak volna munkába, télen viszont képtelenség utat építeni
- a pályázat szabályos volt, a Vegyépszer ajánlatát mások nem ismerhették, és a mostani nyertesek pályázati árait utólag nem növelhetik 'hozzácsapandó' költségek
- ha a korábbi, mintegy 300 milliárd forint értékű autópálya-szerződésről is verseny alapján döntöttek volna, akkor azon 60 milliárd forintot lehetett volna megtakarítani

A kormány döntését kritizáló érvek:
- azok, akik évekig a Fideszt bírálták a 'köz be nem szerzésért', egyszerűen nem tehetik ugyanazt, még másképpen sem
- Csillag István rosszul választott, amikor a sürgősség oltárán föláldozta a közbeszerzést
- nem lehet olyan racionális érvet találni, ami megmagyarázza azt, hogy az autópálya-építés közbeszerzés nélkül valósuljon meg, az amit most meghirdettek, nem teremti meg a versenyfeltételeket - látszólagos verseny
- teljesen nyílt közbeszerzés esetén lehet ugyan zsörtölődni amiatt, hogy késlekednek, de legalább vége a sumákolásnak
- most, hogy az SZDSZ került ez ügyben döntési pozícióba, egyszeriben az általuk bírált, Fideszes-módszerekkel élve látnak munkához
- az SZDSZ vezetői a számukra kedvező külföldi vállalkozókat hozzák helyzetbe, akik adott esetben a közreműködésért off shore számlákon fizetik ki a hálapénzeket
- Vegyépszerrel versenyző, jórészt külföldi hátterű cégek kedvező helyzetben indultak a pályázaton, mert a Vegyépszer korábbi ajánlatait áprilisban az egyik napilap megjelentette
- a Vegyépszer Rt. eredeti árajánlata a mostani meghívásos pályázaton meghirdetett négy autópálya-szakasz építésére nem 138 milliárd, hanem csak 129 milliárd forint volt



A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Föláldozott közbeszerzés, Magyar Hírlap, 2002. július 18.) "Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter néhány napja bejelentette, közbeszerzés nélkül, meghívásos versenyen választják ki azokat a cégeket, amelyek a Vegyépszer helyett megépíthetnek néhány autópálya-szakaszt. Az ezek létrehozásáról szóló szerződések ugyanis nem jöttek létre, mert az eredetileg magasépítéssel, szereléssel foglalkozó cég nem tudta bemutatni a szükséges bankgaranciákat. Csillag arra hivatkozott, a közbeszerzés időigényes, tavaszig nem épülhetnének a pályák. (Persze a később épülő szakaszoknál lesz közbeszerzés - ígérte a miniszter.)
Az ideális megoldás valóban az lenne, ha a sztrádaprogramot késlekedés nélkül folytatni lehetne, de nem az előző kormány gyakorlatát követve, a versenytárgyalást teljességgel kiiktatva. Versenytárgyalással akár a Vegyépszer is folytathatja, természetesen, ha az ajánlatok között az övé a legkedvezőbb. Így bizonyítani lehet, hogy ez a kormány gondosan költi a közpénzeket. Vagyis alkalmazza az adóforintok takarékos, hatékony és a szállítók számára igazságos elköltésére kiagyalt, bár időigényes módszert, a közbeszerzést. Kiderült, ebben a helyzetben minden szempontból jó megoldás nem létezik. Hacsak az állam meg nem vette volna a több útszakasz építésére szerződéssel kistafírozott Vegyépszert. Állítólag voltak olyan elmék, amelyekben meg is születtek ilyen abszurd gondolatok, de a nem az államosításra felesküdött gazdaságirányítás elvetette ezt az ideát. Azokat a szakaszokat, amelyekre még nincs érvényes szerződése, ne a Vegyépszer hozza létre - mondatott tehát ki. Csakhogy Csillag István rosszul választott, amikor a sürgősség oltárán föláldozta a közbeszerzést. Mert bár igaz, hogy a meghívásos pályázat is verseny, ráadásul sürget az idő, de ebben az esetben az elv a lényeg. A választás a mutyi és az átlátható közpénzköltés között. Alighanem igaza van Keller államtitkárnak: azok, akik évekig a Fideszt bírálták a 'köz be nem szerzésért', egyszerűen nem tehetik ugyanazt, még másképpen sem".

Hommer Tibor szerint (Számla, Magyar Nemzet, 2002. július 18.) "a választási kampányban számtalanszor elhangzott fenyegetések és ígéretek ellenére mégsem ír ki közbeszerzési eljárást az autópályák építésére a kormány. Pedig köztudott, hogy a közbeszerzés kikerülésének vádja volt a mai kormánypártok legfőbb fegyvere az Orbán-kabinet ellen. Magyar Bálint, az ellenzékben lévő SZDSZ ügyvivője odáig ragadtatta magát, hogy 'maffiaszerű lenyúlásnak' minősítette az előző kormány azon gyakorlatát, hogy a magyar adófizetők pénzéből, magyar cégekkel építtette meg a magyar utakat. Most kiderült: az SZDSZ által irányított Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak sem áll szándékában közbeszerzést kiírni a potom százmilliárd forintos tevékenységre, hanem homlokegyenest ellentétesen a már-már esküszámba menő választási ígéreteikkel külföldi érdekeltségű cégeknek osztják le a munkát. A nehezen kiizadt koalíciós alkunak megfelelően a Strabag és a Hídépítő Rt. - miként a jelenlegi koalíció korábbi regnálása idején is - főszerepet kaphat ebben a játékban. A szakma szintén egy lapon említi a két pártot és a két fent említett céget, ám egyelőre előttük is rejtély: vajon milyen jószolgálatot tehettek a busásan gazdag építők a választási kampányra milliárdokat költő két kormányzó pártnak? És ha valóban tettek, vajon politikai meggyőződésből, szívességből tették-e vagy azzal a biztos tudattal, hogy egyszer majd benyújthatják a számlát? Például most".

Csillag István gazdasági miniszter bejelentette, hogy (In: Útépítések: gyorsaság kontra szavahihetőség, Magyar Hírlap, 2002. július 19.) "lesz közbeszerzési eljárás az új autópálya-építéseknél, de a Vegyépszer által elkezdett négy szakasz esetében ez elmarad. Ezt Csillag István gazdasági miniszter kármentéssel indokolja: ezeknél az utaknál ugyanis szerinte az előkészítettség miatt nem érdemes jövő tavaszra halasztani az építést. (...) a Vegyépszer Rt. már leadott ajánlatához 'csatlakozó' négy meghívott versenyző (azaz a Strabag Rt., a Hídépítő Rt., a Betonút Rt. és az Egri Útépítő Rt.) a közbeszerzési jegyzékben minősített ajánlattevő. Bizonyos szempontból keményebb feltételeket is szabtak nekik, mint amit a közbeszerzés kívánt volna: vállalniuk kell, hogy egy útépítési gyakorlattal bíró magyar középvállalattal konzorciumot alakítanak annak érdekében, hogy bővüljön az autópálya-építési referenciamunkákkal rendelkezők köre. Az 'alvállalkozói láncolat kiiktatása' érdekében minden szerződéshez szükséges lesz az NA Rt. hozzájárulása. Leszögezte: az idén épülő többi útszakaszra már a beruházás nagyságához illő előminősítéses nyílt közbeszerzési eljárást írnak ki jövő héttől folyamatosan. Az, hogy nem hirdetnek közbeszerzési eljárást a korábban indult beruházásokra, a miniszter szerint nem veszélyezteti a befejezésüket, sem a hitelességet, sem a versenyt".

Keller László, a MEH államtitkára szerint (In: Ferenczi Krisztina 'A józan ész védhet meg a korrupciótól!', Magyar Hírlap, 2002. július 20.) "nem lehet olyan racionális érvet találni, ami megmagyarázza azt, hogy az autópálya-építés közbeszerzés nélkül valósuljon meg. Az amit most meghirdettek, nem teremti meg a versenyfeltételeket - látszólagos verseny. Nem rendezi kellőképpen az elbírálás szempontjait. Lehetőséget kínál az összebeszélésre. A magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy az autópálya-kivitelező kiválasztása a közbeszerzési törvény maximális figyelembevételével történjen. (...) Autópályát csak közbeszerzési eljárással lehet építeni - nincs más megoldás. (...) Az ajánlat kiírásától egészen a jogorvoslat lehetőségéig mindent megszab a közbeszerzési törvény. A versenyeztetés pedig egy szabályozatlan eljárás, annak ellenére, hogy lehet sok szereplője. Mellesleg nem kizárt, hogy a közbeszerzési eljárásban nem is tud mindenki részt venni. De nem is ez a lényeg. Az elmúlt négy évben is voltak látszatversenyeztetések, amelyeknek egyetlen győztese kizárólag a Vegyépszer lehetett. Mindenki adott ajánlatot. Közbeszerzéssel viszont támadhatatlan eljárás védi azt, aki majdan az utat megépíti".

Rab László szerint (Ha betartják, úgy jó, Népszabadság, 2002. július 20.) "a szocialistáknak és a szabad demokratáknak viszonylag egyszerű dolguk van akkor, ha le akarják szerelni az ország megosztásában olyanynyira bízó, kompromisszumra képtelen Fidesz-főnököket. Be kell tartani az ígéreteket, és nem szabad lopni - nagyjából ennyi volna a feladat. (...) Sokáig úgy volt, hogy autópályát sem fognak nyílt pályáztatás nélkül építeni - közbeszerzés lesz, megígérték. Aztán a napokban módosítottak: nincs rá idő, meghívásos lesz a pályázat, ami ugyan jóval több annál, hogy kijelölöm a Vegyépszert, és kész; de mégsem teljesen olyan, mint az igazi közbeszerzés. Meg lehet persze érteni, hogy a már megkezdett utak befejezésére 'hívják' az útépítő vállalatokat, és hogy az Orbán-kormány által megkezdett építéseket olcsóbban befejezik, utána viszont minden útépítést megpályáztatnak, nincs is ezzel semmi baj. De mégis felvetődik a kérdés: nem kevesebb-e ez annál, mint amit ígértek? Mert teljesen nyílt közbeszerzés esetén lehet ugyan zsörtölődni amiatt, hogy késlekednek, de legalább vége a sumákolásnak - tavasszal így értettem az autópálya-építésre vonatkozó elképzeléseket. És ha egyszer azt ígérték, hogy nyílt pályázat lesz, akkor ne találjanak ki helyette mást. Ha mégis megteszik, akkor viszont nincs joguk bírálni az Orbán-kormány osztó-fosztó politikáját. Legyenek tisztában azzal, hogy nincs részleges szavahihetőség. Ennek tudatosítása igen fontos lenne a közmorál szempontjából - amire a múlt nagy titkait kutató tekintélyelvű jobboldali barátaink is olyannyira kényesek".

Rab úgy véli "a tiszta és nyilvános pályázatokkal azok is jól járnak, akik nem a szocialistákat vagy a szabad demokratákat választották. Medgyessy eddigi legfontosabb mondata is erre vonatkozik: nem térdre, hanem gondolkodásra szeretné kényszeríteni az ellenzéket. Ezt azonban nem elég mondani. Így is kellene lennie.
A betartott szó azért is jobb a be nem tartottnál, mert utána nem kell a politikai szándékokat agyonkommunikálni. Nem kell kényszeresen hebegni akkor sem, ha Fideszék esetleg azt találnák mondani, hogy a mennyei boldogság négy esztendeje alatt mennyivel jobb volt itt az élet. Elég a jelen idejű ígéretek betartásával mindezt megválaszolni".

Petri Lukács Ádám szerint (Miben is, hogy valamiben?, Népszava, 2002. július 20.) "miután Görgey Gábor pályáztatás nélkül kinevezte a Nemzeti élére Huszti Pétert, képes volt meghallani a füttyjelet, belátta, hogy hibázott, és felülbírálta döntését. Csillag is módosította eredeti elképzeléseit, és csak az idei sztrádaépítés kivitelezője felől kíván versenytárgyaláson dönteni, aztán jöhet a közbeszerzés. De - és ebben jó lenne okkal bízni - még megmásíthatja a döntését, egyúttal átgondolhatja, miként lehetne gyorsítani a közbeszerzési pályázatok elbírálását, és akkor - emberi hitelében megerősödve - kiírhatja az idei építésekre is a közbeszerzési pályázatot".

Lénárt Attila szerint (Sztrádakommunikáció, Népszava, 2002. július 22.) "kommunikációból még küzdenie kell az elégségesért az új kormánynak. Az MSZP és az SZDSZ korifeusai még nem tanulták meg, hogyan tüntessék fel jó fényben a kapkodást, vagy a kényszerszülte döntéseket. Ezt most, az autópálya-építések ügyében ismét bebizonyították. Kovács Kálmán, Lotz Károly, Csillag István. Három olyan politikus, szakember, akik korábban megalapozottan fejtették ki véleményüket többek között e lap hasábjain is. Kovács és Lotz összességében bizonyosan legalább tucatnyi alkalommal nyilatkozta a Fidesz sztrádaépítési botrányai idején, hogy Magyarországon soha de soha többé nem épülhet autópálya közbeszerzési eljárás nélkül. Mert milyen dolog az ország legnagyobb értékű közbeszerzését a nyilvánosság számára nem megismerhető tartalmú szerződésekkel, előre 'levajazott', meghívásos pályázatokkal odaítélni. Most, hogy az SZDSZ került ez ügyben döntési pozícióba, egyszeriben az általuk bírált, Fideszes-módszerekkel élve látnak munkához: meghívásos pályázattal, alig több mint egyhetes beadási határidővel írnak ki sztrádatendereket. Közbeszerzésről persze szó sincs, ráadásul a pályázat határideje éppen egy nappal azelőtt jár le, mielőtt a Magyar Fejlesztési Bank hatáskörében születő döntések a közbeszerzési törvény hatálya alá kerülnének. Az ilyen esetek óhatatlanul felvetik a kérdést: a kormánypártok máris elfelejtették, hogy ezért szavaztak rájuk mindazok, akik változást akartak? Mégis, mi állhat a legenyhébben szólva is furcsa ügymenet hátterében?"

Lénárt: "tegyük fel, hogy a sietséget valóban az indokolja, hogy mihamarabb elkezdődhessenek a munkálatok és az új utak valóban kevesebb adóforintba kerüljenek, mint amelyekről a Fidesz döntött. (Megjegyezzük: a Fidesz sosem kapott hasonló türelmet a sajtótól.) De még ha ez így is volna, akkor is érthetetlen az a mód, ahogyan ezeket a döntéseket kommunikálják. Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter kijelentette: az idő rövidség miatt van szükség a gyorsabb, kevésbé nyilvános eljárásra. Utána a Nemzeti Autópálya Rt. igazgatója azt magyarázza, hogy mégis közbeszerzési eljárás lesz, csak éppen másmilyen?Az urak nem a leginkább követésre méltó momentumokat vették át a Fidesz autópálya-kommunikációjából. Ha valamit, akkor inkább azt kellett volna eltanulniuk, hogyan kell az ügyetlenkedésből (vagy másból?) erényt kovácsolni. Ők úgy indokolták a nyílvánosság kizárásával 'lezavart' gyors eljárást, hogy gyorsabban és olcsóbban szeretnének építkezni, a kiválasztott, sztrádaépítésben járatlan beruházók 'személyét' pedig azzal mentegették, hogy legalább magyarok. Az új kormány mostani, elkapkodott döntését nem indokolják, csak magyarázgatják, azt is össze-vissza. Persze jobb esetben ezt felfoghatjuk annak is, hogy nem kívánnak hazudozni, inkább kiteregetik lapjaikat. De sokan hihetik azt is, hogy a szükséges politikai rafinéria nélkül kommunikálják terveiket. Akárhogy is: ebből már nehezen keverednek ki makulátlanul".

Tímár Gyula, a Vegyépszer vezérigazgatója arra a kérdésre, mit szól a 29 milliárddal alacsonyabb árajánlathoz, elmondta: (In: Autópályák 29 milliárddal olcsóbban, Magyar Hírlap, 2002. július 23.) "a négy munkára ők 129,3 milliárd forintos ajánlatot nyújtottak be, de 71,2 milliárd értékűről még nem zárták le a tárgyalásokat, vagyis elvileg az árak még alakulhattak volna. Tímár azt is elmondta, korábbi ajánlati áraikat a sajtó már több ízben nyilvánosságra hozta (MH, 2002. ápr. 17.), s így azok az ajánlatadásra felkért cégek előtt ismertek, mely körülmény a jelenlegi verseny tisztasága iránt kételyeket ébreszt".

Boros Imre (MDF) volt PHARE-miniszter sajtótájékoztatóján azt mondta (u.o.), "az SZDSZ vezetői a számukra kedvező külföldi vállalkozókat hozzák helyzetbe, akik adott esetben 'a közreműködésért off shore számlákon fizetik ki a hálapénzeket'".

Kuncze Gábor, az SZDSZ-elnöke (u.o.): "az autópályaügy kapcsán megmutatkozik a Fidesz politikusainak gátlástalansága és arcátlansága, ugyanis ők közbeszerzés nélkül, saját klienseiknek osztogatva építették a sztrádákat lényegesen drágábban, mint amennyibe kerültek volna. 'Üzenem Boros Imrének és a Fidesz politikusainak, négy évük lett volna arra, hogy közbeszerzéssel a legolcsóbb és legjobb ajánlatokat válasszák ki' (...) Sajnos ezt nem tették, nyilván azért, mert ily módon lehetett több tízmilliárd forintot az adófizetők pénzéből magánzsebekbe lenyúlni".

A Nemzeti Autópálya Rt. vezérigazgatója cáfolta (In: Szabó Brigitta, Várkonyi Iván: Sztrádaajánlat: 21 milliárd mínusz, Népszabadság, 2002. július 23.) "Áder Jánosnak, Fidesz frakcióvezetőjének azt a vádját, hogy a pályázók ismerték volna a Vegyépszer korábbi ajánlatait".

Katona Béla, az MSZP frakcióvezető-helyettese azt mondta (u.o.): "az MSZP képviselőcsoportja megdöbbenve vette tudomásul, hogy - az eredetileg kínált vegyépszeres árnál - 29 milliárd forinttal olcsóbb ajánlatok érkeztek. Beigazolódni látszik az a korábbi gyanú, amely szerint a Fidesz-kormány a versenyeztetés kizárásával a szükségesnél sokkal magasabb összeget fizetett az általa kiválasztott cégeknek az autópályák építésére".

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke szerint (u.o.) "az eset jelzi, hogy ki és mennyit spórolt az útépítéseken, megmutatkozik a Fidesz politikusainak gátlástalansága és arcátlansága, ugyanis ők közbeszerzés nélkül, saját klienseiknek osztogatva építették a sztrádákat lényegesen drágábban, mint amennyibe kerültek volna. A politikus a kivételes eljárást azzal magyarázta, hogy a jelenlegi helyzetben nem volt előkészítve a közbeszerzési eljárás, a munkálatok folyamatossága érdekében viszont fontos volt a kivitelezők mielőbbi kiválasztása. Hangsúlyozta: az új kivitelezéseknél az SZDSZ egyetért Keller Lászlóval, aki azt szorgalmazta, hogy minden ilyen esetben közbeszerzési pályázatot írjanak ki a jövőben, sőt, azzal is, hogy a különböző nyertesek, illetve azok alvállalkozói között az állammal létrejött szerződések nyilvánosak legyenek".

Csillag István szerint (u.o.) "a közbeszerzés szabályainak betartásával csak novemberben foghattak volna munkába, télen viszont képtelenség utat építeni".

Szabó Brigitta és Várkonyi Iván: (u.o.) "az általunk számolt időpontok szerint az igaz, hogy a kivitelezést nem lehetett volna október vége, november eleje előtt elkezdeni, ugyanakkor szakértők úgy vélik, hogy az augusztusi start két-három hónapos olyan előnyt jelent, amely nem biztosan használható ki maradéktalanul a munkák egészét tekintve. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem biztos: megéri-e a politikai mínusz azt a pluszt, amit a sietős pályázat hozhat".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Sztrádaüzlet, Magyar Hírlap, 2002. július 24.) "két éve volt, hogy a Fidesz-kormány gazdasági miniszterének meglódult a fantáziája. Azt mondta, hogy öt esztendő alatt, öt százalékkal olcsóbban megépítik a tízéves autópálya-programban szereplő utakat. Ma már tudjuk, ez nem sikerült. Se az árban, se a mennyiségben. Hétfő óta új helyzet van. A Nemzeti Autópálya Rt. új vezetése alig két hét alatt 21 százalékos árcsökkentést tudott elérni négy autópálya-, illetve autóútszakaszon. Vagyis az autópálya ára is befolyásolható. Legerőteljesebben a verseny megteremtésével. Vajon miért nem működött ez az egyszerű képlet az elmúlt kormány alatt? Sokféle válasz létezik, részigazságokkal. Meg sok-sok pletyka is, pénzlenyúlásokról. Az dicséretes, ha a hazai cégeket kívánták kedvező helyzetbe hozni. A kérdés csak az, a megfelelő módon és az elfogadható áron tették-e ezt. A válasz mindkettőre nem. A húszszázalékos különbség sokmilliárdos többletkiadást jelent(ett), a köz pénzéből. Alaposabban meg kellett volna nézni, lehet-e ennyivel többet fizetni, megéri-e ez a köznek. Nagy valószínűséggel a válasz az, hogy nem. Ha valamit lehet olcsóbban, akkor miért csináljuk drágán? És ismét csak gyanakodni kezdünk. Ráadásul a hírek szerint a sok-sok alvállalkozóval dolgozó projekt legalján lévő kisvállalkozók rosszul jártak. Ők ugyanis néha igen alacsony áron is elvállalták az építkezés egy-egy részletét. Abban bíztak, hogy így kapnak máskor is megrendelést. A kormányváltás alkalmas a rossz gyakorlat megváltoztatására. Ez az a pillanat, amikor példát lehet mutatni: soha többé ne adjon ki az állam úgy nagy megrendelést, hogy nincs verseny. Ha ugyanis nincs verseny, nincs átlátható pénzköltés, akkor az van, ami az elmúlt években a hazai autópálya-építésnél volt: pazarlás, mutyizás, nemzetieskedés. És ha valaki azt gondolja, hogy ez a hazai cégeknek hasznos, az téved. Az a hasznos, ha hazai pályán hozzászoknak ahhoz, hogy állami pénzhez is csak kemény versenyben, jó teljesítménnyel lehet hozzájutni. Ha ezt megtanulják, külföldön se lesz sokkal nehezebb üzletet szerezni".

Tímár Gyula, a Vegyépszer Rt. vezérigazgatója elmondta, (In: Milliárdokkal olcsóbb volt a Vegyépszer, Magyar Nemzet, 2002. július 24.), hogy "a Nemzeti Autópálya (NA) Rt. vezérigazgatójának bejelentésével szemben a Vegyépszer Rt. eredeti árajánlata a mostani meghívásos pályázaton meghirdetett négy autópálya-szakasz építésére nem 138 milliárd, hanem csak 129 milliárd forint volt. (...) A társasággal versenyző, jórészt külföldi hátterű cégek kedvező helyzetben indultak a pályázaton, mert a Vegyépszer korábbi ajánlatait áprilisban az egyik napilap megjelentette, sőt az egyik nyertes, a Betonút Rt. részt vett a korábbi munkákban is. Így a riválisok tisztában voltak a 'alulról közelítendő' árral".

Csillag István gazdasági miniszter és Bodnár Zoltán, az NA Rt. első embere szerint (u.o.) "a pályázat szabályos volt, a Vegyépszer ajánlatát mások nem ismerhették, és a mostani nyertesek pályázati árait utólag nem növelhetik 'hozzácsapandó' költségek".

D. Horváth Gábor szerint (Mondj egy számot!, Magyar Nemzet, 2002. július 24.) "sokan emlékeznek még arra, hogy az akkor is SZDSZ-es közlekedési tárcához 1994 és 1998 között úgy járkáltak be a Strabag emberei, mintha ott dolgoznának. Naivitás lenne tehát elhessegetni azt gondolatot, hogy a viharos gyorsasággal meghozott döntés közvetlen összefüggésben állhat a választási hadjárat magasra kúszott költségeivel. Az autópálya építésénél - legalábbis az elmúlt három évben - ez az ész nélküli kapkodás nem volt gyakorlat. A Vegyépszer-Betonút Rt. konzorcium által a Nemzeti Autópálya Rt.-hez benyújtott ajánlatokat ugyanis a műszaki tartalomról és az árról hónapokon át tartó vita követte, most pedig röpke tíz nap alatt hozta meg döntését az SZDSZ befolyása alatt működő társaság. Ez az idő viszont arra sem elég, hogy valamilyen hihető trükkel fedjék el a nyilvánvaló politikai erő jelenlétét. De más szemszögből is látható a (párt)politikai ösztökélés. A botrányoktól bukdácsoló kabinet minden erejével azt próbálja elhitetni a lenézett közvéleménnyel, hogy a választási kampányban elhangzottakat, bármennyire is blődlik voltak, komolyan kell venni, vagyis hogy a Vegyépszernél sokkal olcsóbban lehet autópályát építeni. Ennek érdekében a Vegyépszer korábban benyújtott ajánlatát gátlástalanul szivárogtatták ki a kormánypárti sajtónak, illetve adták oda a konkurenciának. Innen pedig már minden egyszerű. Ha modellezni lehetne, valahogy így nézhetett ki, hogyan ment alá a Strabag-Hídépítő-Betonút-Egri Útépítő csapat a Vegyépszer - egyébként már júniusban lejárt, így érvénytelen - ajánlatának. (...)A nyertesek kiválasztása tehát csakis a számok alapján történt, ám hogy az árak pontosan mit tartalmaznak - garancia, határidők, műszaki tartalom - arról egyelőre kevesen tudnak. (...) Elképesztő, egymásnak ellentmondó számok röpködnek, harmincmilliárdtól huszonegymilliárdos megtakarításig terjed a skála. (...) Az akció mindenesetre eredményesen zárult. A Vegyépszert kiirtották az autópálya-építésből, annak ellenére, hogy az adatokból már világosan látszik: az ő ajánlata sem lett volna drágább a többinél. Az MSZP-SZDSZ-konzorcium rügyezik és lassan virágba borul?"

Varga Mihály, a Fidesz alelnöke szerint (In: Új korszak a sztrádaépítésben, Népszabadság, 2002. július 24.) "a Vegyépszer és a négy másik, külföldi tulajdonban lévő cég ajánlatának összehasonlítása olyan, mint a körte és az alma egybevetése, mert az ajánlatok nem tartalmaznak többek között műszaki tartalmat és határidőt. A politikus már kedd délelőtt tudni vélte, melyik cég fogja elnyerni a megbízást. (...) Arra az újságírói kérdésre, miszerint megbánta-e a Fidesz, hogy közbeszerzés nélkül építtették az autópályákat, Varga úgy válaszolt, az előző kormány a minőséget, az olcsóságot és a magyar vállalkozók érdekeit tartotta szem előtt. Szerinte mindhárom feltétel meg is valósult".

Juszt László szerint (Hatvan kilométer, Népszava, 2002. július 24.) "az állampolgár csak ül és néz: létezik az, hogy valamit meg lehet építeni 138 milliárdért is és meg lehet építeni 109 milliárdért is? Úgy látszik igen. És gyanítom, hogy így is lesz benne nyereség a vállalkozónak, egyebekben miért csinálná? Csak hát nagyon elgondolkodtató ez a 29 milliárdos különbség. Mert mi mindenre lett volna elég? Kilenc és fél ezer forinttal többet kaphatott volna minden nyugdíjas vagy magasabb lehetett volna - nem kis összeggel - a családi pótlék. Bőven beleférhetett volna a tűzoltók veszélyességi pótléka és túlórapénze. Épülhetett volna 24 kilométerrel több autópálya, és sorolhatnám. De van ebben a 29 milliárdban még valami. Ugyanis ez visszamenőleg bizonyítja, hogy egyrészt a közbeszerzés nem ráfizetéses - és akkor ne is essék szó azokról a tízmilliárdokról, amit az Európai Uniótól kaphattunk volna -, másrészt hogy pontosabb számokról is szó legyen, ebből az következik, hogy az eddig kifizetett összegekből plusz 60 kilométer pálya épülhetett volna. Ez egészen egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy valakik hazavittek közel 100 milliárdot. (...) Ezzel szemben megmaradt a gyanú, amire kötelessége felfigyelni a rendőrségnek, az ügyészségnek. Ugyanis nem lehet nem észrevenni a feltűnő értékaránytalanságot, ami viszont már büntetőjogi kategória. Ezek a korábbi fiatalemberek, azt hiszem, gyerekként láthatták még dr. Agy magyarázatait a mechanizmusról, de mert gyerekként látták, ezért nem emlékeznek rá pontosan. Dr. Agy azt magyarázta minden filmepizód elején, hogy Tiétek az ország Erre emlékeztek is a fiatalok, csak a mondatnak volt egy második fele, ami úgy hangzott: de ez nem azt jelenti, hogy haza is vihetitek".

Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter szerint (In: Hatvanmilliárdos túlköltés a vegyépszeres autópályákra, Népszava, 2002. július 24.) ". Ez az összeg elegendő lett volna arra, hogy Debrecenig megépítsék az M3-asról leágazó autóutat vagy egy százalékkal csökkentsék a vállalkozások tb-járulékát, esetleg a családi pótlékot 50 százalékkal megemeljék".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695