Medgyessy-meghallgatás

2002-08-02

Nyílt ülésen hallgatta meg Medgyessy Pétert a miniszterelnök titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottság, miután a titokgazdák - a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár és a belügyminiszter - fölmentették a titoktartás kötelezettsége alól azokban a témákban, amelyekben a bizottság vizsgálódik. Medgyessy Péter a vizsgálóbizottság előtt elmondta: "azért vállaltam el, mert intellektuális értékelő munka volt a feladatom, nemzetbiztonsági kockázatokat kellett kiszűrni a pénzügyek területén.
Kollégáimról soha nem készítettem jelentést, ez nem volt feladatom, pusztán intellektuális munkát végeztem." Medgyessy ezzel kapcsolatban megismételte, hogy hamisítvány az a dokumentum, amely a Magyar Nemzetben jelent meg, és munkatársai politikai megbízhatóságáról szóló, neki tulajdonított jelentést tartalmaz, mint mondta "sem személyi, sem szervezeti kapcsolatban nem voltam a belső elhárítással". Medgyessy azt is elmondta, nem kényszerítették együttműködésre a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával, önként vállalta a munkát. Medgyessy szóban tett jelentéseket, melyből a kapcsolattartó tisztek készítettek írott összefoglalókat. Simicskó István fideszes képviselő azt kérdezte Medgyessytől, ha csak elemző munkát végzett, akkor miért kellett ezt szigorúan titkos tiszti állományban megtennie. Medgyessy azt válaszolta, hogy erre az IMF-csatlakozási tárgyalások titkossága miatt volt szükség. Elmondta, hogy 1968-ban a szovjetek megakadályozták Magyarország csatlakozását az IMF-hez. Amikor később nyilvánosságra került, hogy újra próbálkozna az ország a csatlakozással, akkor az akkori moszkvai nagykövetnél szovjet küldöttség tiltakozott ez ellen. Ezért Medgyessy szerint titokban kellett a csatlakozást előkészíteni, és a KGB előtti titkolózás miatt volt szükség megbízatása titkosítására. A bizottság ellenzéki tagjai még egy zárt meghallgatást szeretnének, mert a nyílt ülés miatt nem kaptak lehetőséget arra, hogy a Medgyessy Péterről szóló dokumentumokról is beszélhessenek. A miniszterelnök további kérdésekre már csak írásban hajlandó válaszolni.

Összefoglalás

Medgyessy Pétert támogató érvek:
- Medgyessy munkatársairól soha nem jelentett, ez nem is volt feladata, és közülük nem is szervezett be senkit
- Medgyessynek csak értékelő-elemző feladatokat kellett ellátnia
- a belső elhárítással soha semmiféle kapcsolata nem volt
- a szovjetek 1968-ban megakadályozták Magyarország csatlakozását a Nemzetközi Valutalaphoz, és amikor később nyilvánosságra került, hogy az ország újra készül a csatlakozásra, a szovjetek tiltakoztak, ezért kellett titokban előkészíteni a csatlakozást
- elhárító tevékenység nem csak a nyugati országok ellen irányulthatott, hiszen például a NATO-tagok ma is védik a titkaikat egymástól, pedig ugyanahhoz a szövetségi rendszerhez tartoznak
- nem konkrétan a szovjet titkosszolgálat, hanem mindenfajta információszerzési kísérlettel és hírszerzéssel szemben kellett megvédeni azokat a bizalmas információkat, amelyek a Pénzügyminisztériumban keletkeztek
- vajon Antall József, aki egy szép április 4-ei napon Medgyessy Péterrel együtt vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát, és együtt kellett működnie a parancsuralmi rendszer legkülönbözőbb szerveivel, az elnyomók vagy az elnyomottak oldalán említhető?
- kiszolgálta-e az akkori rendszert a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítő bizottságának elnöke, vagy egy belkereskedelmi vállalat igazgatója, aki később szintén Magyarország miniszterelnöke lett?

Medgyessy Pétert kritizáló érvek:
- általánosságban egy szt tisztnek az volt a feladata, hogy elhárító tevékenységet folytasson, ehhez pedig jelentéseket kellett írnia a munkatársairól
- egy 1969-es keltezésű, szigorúan titkos belügyminiszteri parancs szerint az szt-beosztottak feladata egyebek mellett részt venni a külső és belső ellenséges személyek ellenőrzésében, aknamunkájuk megelőzésében, megakadályozásában, az állambiztonsági információk megszerzésében
- egy belügyminiszteri parancs szerint az szt-beosztottak jogosultak illetményre, egyebek mellett nyugellátásra
- a miniszterelnök azok közé tartozott, akik a diktatúra irányítói voltak, és helytelen lenne, ha a szerepét összemosná azokéval, akik a diktatúra elviselői voltak
- elhárító tevékenység elsősorban a nyugati országok ellen irányult



Medgyessy Péter a bizottsági meghallgatáson elmondta: (In: Medgyessy: vállalom a felelősséget, remélem, ezt mások is megteszik, Magyar Hírlap, augusztus 2.) "az állambiztonsági szolgálattal való együttműködést önként vállalta. Nem zsarolták, és nem kényszerítették erre. Mivel az szt tisztek csak egy helyről kaptak fizetést, ő a BM-től nem kapott pénzt, mert a pénzügyminisztériumi fizetése ennél magasabb volt. Feladata elsősorban arra irányult, hogy a politikai vezetésnek információkkal szolgáljon arról, milyen kockázata van a világ felé való nyitásnak. Havonta három tiszt megkereste, akiknek szóbeli értékelést adott, s az elhangzottakról ők készítettek jelentést. Személyesen csak évente egyszer kellett jelentést írnia. Arról nincs tudomása, hogy ezek az anyagok azóta hova kerültek.
Medgyessy Péter a bizottság előtt kijelentette, hogy munkatársairól soha nem jelentett, ez nem is volt feladata, és közülük nem is szervezett be senkit. Nem is tudta, hogy rajta kívül kik dolgoznak még a titkosszolgálatnak. Egy kérdésre megerősítette, hogy hálózatot sem épített. Simicskó István (Fidesz) képviselő kérdésére úgy nyilatkozott: 'a hírszerzés és a kémelhárítás intellektuális munka, értékelő-elemző feladatokat kellett ellátnom.'
Az elhárító munka és a hitelfelvételek kapcsolatáról elmondta, hogy a túlzott hitelfelvételek nemzetbiztonsági kockázatát kellett felmérni. 'A lengyelek például rosszul mérték fel az eladósodás kockázatát, ezért megalázó feltételekkel kellett halasztási tárgyalásokat folytatniuk. Nekünk ilyen problémáink soha nem voltak' - jelentette ki Medgyessy. Toller László (MSZP), a bizottság alelnöke megkérdezte, állt-e a miniszterelnök valaha kapcsolatban a KGB-vel, aki erre egyértelmű nemmel válaszolt. Toller László azt is feszegette, miért nem számolt be korábban a nyilvánosság előtt a kémelhárító múltjáról. Medgyessy Péter erre azt mondta: ez titkos tevékenység volt, 'amivel nem áll ki az ember az utcára'. Egy másik kérdésre viszont elmondta: beszélt erről a Magyar Hírlapnak és korábban az MSZP elnöksége és választmánya előtt".

Medgyessy szerint "nem szabad összetéveszteni a rendszert az itt élő emberekkel. A rendszer rossz volt, de az emberek élték az életüket, gyermeket neveltek, sikereket értek el, még boldogok is lehettek. Magának azt a kérdést tette fel: azok közé álljon, akik a 'minél rosszabb, annál jobb' elve alapján, arra törekszenek, hogy az ország menjen tönkre, hátha megváltozik a rendszer. Vagy tegyen azért, hogy a lehetőségekhez képest minél jobb legyen az országnak. Mivel nem látszott esély arra, hogy a rendszer megváltozik, ő ez utóbbit választotta".

Nyitrai András (Fidesz) szerint (u.o.) "a miniszterelnök azok közé tartozott, akik a diktatúra irányítói voltak, és helytelen lenne, ha a szerepét összemosná azokéval, akik a diktatúra elviselői voltak. Elhárító tevékenysége pedig elsősorban a nyugati országok ellen irányult".

Medgyessy Nyitrai fevetésére azt válaszolta (u.o.): "ha azért kell tisztáznom a múltamat, hogy segédkezzek egy politikai leszámoláshoz, akkor ezt a célt nem támogatom. De ha azért, hogy helyére kerüljenek a dolgok, és tanuljunk a múltból, akkor a történelem valóságos feldolgozása megkerülhetetlen'. Az ellenérdekelt felekről pedig elmondta, hogy azok nemcsak a nyugati hírszerzők lehettek. 'A NATO-tagok ma is védik a titkaikat egymástól, pedig ugyanahhoz a szövetségi rendszerhez tartoznak' - mondta. Példával szolgált arra, hogy sikerült az IMF-csatlakozást eltitkolni az oroszok elől. 'Amikor Fekete János Amerikában aláírta a szerződést, Szűrös Mátyás akkori nagykövetet magukhoz rendelték Moszkvában, és magyarázatot követeltek tőle'".

Medgyessy Bőhm András (SZDSZ) kérdésére elmondta, hogy "a belső elhárítással soha semmiféle kapcsolata nem volt. Leszerelése után pedig titkosszolgálati tevékenységet nem végzett. Nem is tehette volna, mert miniszter-helyettesek nem lehettek szigorúan titkos tisztek".

Medgyessy kijelentette: "nem zsarolható, és a múltjából nem származott hátránya az országnak. Azt mondta: 'az egyén felelőssége létezik, és én vállalom ezt a felelősséget. Remélem, ezt mások is megteszik' - tette hozzá. Majd úgy folytatta: 'Furcsa-e, hogy valaki megváltozhat? Ne vegyük el ezt a lehetőséget senkitől. És a rendszerváltástól se vegyük el, hogy békés volt'".

Simicskó István (Fidesz) szerint (u.o.) "nagyon szépen hangzik, de nem illik a képbe, amit a miniszterelnök szt tiszti munkájáról elmondott. (...) Az ellenzéki politikus ezt a korábbi, szakértői meghallgatásokban elmondottakkal indokolta. Eszerint Simicskó úgy véli: általánosságban egy szt tisztnek az volt a feladata, hogy elhárító tevékenységet folytasson. Ehhez pedig jelentéseket kellett írnia a munkatársairól".

Toller László (MSZP) szerint (u.o.) "Simicskó összekeveri az szt tiszti tevékenységet az ügynökivel".

Medgyessy Péter a meghallgatáson beszámolt arról (In: Medgyessy: senkit nem szerveztem be, Magyar Hírlap, augusztus 2.), hogy "évente egyszer összegző elemzéseket kellett készítenie a nemzetgazdaság helyzetéről és az ebből következő nemzetbiztonsági kockázatokról, valamint javaslatokat tett az ezzel kapcsolatos, illetve szükségesnek tartott politikai lépésekre. Arról is beszélt, hogy a tartótisztjével átlagban havonta lezajlott beszélgetésről is készült kivonat a Nemzetbiztonsági Hivatalban. Mint mondta: 1978-ban - amikor a pénzügyi tárca nemzetközi főosztályán dolgozott - kereste meg az akkori pénzügyminiszteren keresztül egy kémelhárító tiszt azzal, hogy vállalja el az információk védelméből és az elemzésekből álló feladatot, ami szerinte 'rendben volt', így a felkérést elfogadta. Hangsúlyozta: nem zsarolással vették rá a munkára, volt választási lehetősége. Arra azonban nem emlékezett, hogy aláírt-e beszervezési papírt. A védendő információk közé sorolta például a nemzetközi tárgyalásokon elhangzottakat. A kormányfő azt mondta, hogy külön fizetést nem kapott kémelhárítói tevékenységéért, mivel munkahelyén magasabb volt a javadalmazása, mint amennyi a
szigorúan titkos tiszti tevékenységéért járt volna és az akkori szabályok szerint automatikusan a magasabb összeget tarthatta meg. Pénz- és tárgyjutalmat viszont kapott kémelhárítói munkájáért - nyilatkozta. Ugyanakkor nem a pénzért dolgozott a kémelhárításnak - tette hozzá".

Medgyessy elmondása szerint "a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) 1982-ben történt csatlakozással feladata befejeződött, ezzel ennek a tevékenységnek elveszett a szakmai érdekessége is. 1982 október 1-jén miniszterhelyettessé nevezték ki, így összeférhetetlenségi okok miatt sem maradt szigorúan titkos tiszti állományban, onnan december 31-én szerelt le". Medgyessy hangsúlyozta: "a III/II-esen kívül egyetlen csoportfőnökségnek sem dolgozott, és senkit nem szervezett be hasonló munkára. Kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, hogy nem kapott kiképzést, mivel szakmai munkát végzett. Egy ellenzéki felvetés kapcsán ezt a KGB elleni fellépésre vonatkozóan is megerősítette, és azt mondta: nem konkrétan a szovjet titkosszolgálat, hanem mindenfajta információszerzési kísérlettel és hírszerzéssel szemben kellett megvédeni azokat a bizalmas információkat, amelyek a Pénzügyminisztériumban keletkeztek".

Simicskó István (Fidesz) azt kérdezte a kormányfőtől, "ha kizárólag elemző munkát végzett, akkor ehhez miért kellett belépnie a titkosszolgálatokhoz. Medgyessy Péter ezt az IMF-csatlakozási tárgyalások titkosságával indokolta".

Medgyessy Smicskónak válaszolva emlékeztetett arra: "a szovjetek 1968-ban megakadályozták Magyarország csatlakozását a Nemzetközi Valutalaphoz, és amikor később nyilvánosságra került, hogy az ország újra készül a csatlakozásra, a szovjetek tiltakoztak Szűrös Mátyás akkori moszkvai nagykövetnél. Mint mondta, ezért kellett titokban előkészíteni a csatlakozást".

Bartus László szerint (Ki a jobb: D-008 vagy D-209?, Magyar Hírlap, augusztus 2.) "Medgyessy Péter azt mondta a múltját vizsgáló parlamenti bizottságnak, hogy a rendszer volt rossz. Nem mondta ki, de odahallhatjuk a mondat másik felét is: nem az emberek voltak rosszak, akik benne éltek. Ez nem igaz. Voltak bizony rossz emberek is, ahogyan vannak ma is, legfeljebb nem ott lehet meghúzni a határt, hogy ki vállalt szerepet a parancsuralmi rendszer gépezetében, és ki nem. Ma már az sem világos, mit tekintünk a gépezet részének. Márpedig a jobboldal megint elnyomókra és elnyomottakra osztotta az országot, csak a határt nem tudta meghúzni: vajon Antall József, aki egy szép április 4-ei napon Medgyessy Péterrel együtt vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát, és együtt kellett működnie a parancsuralmi rendszer legkülönbözőbb szerveivel, az elnyomók vagy az elnyomottak oldalán említhető? A rendszer nemcsak besúgókból, hanem ügyészekből, sportolókból, sofőrökből is állt. Medgyessy Péter meghallgatása egy szűkített vita volt a rendszerváltásról, amely önmagában mutatta a helyzet paradox voltát: a jobboldali képviselők a rendszerváltók nevében kérték számon Medgyessy Pétert, akinek sokkal több köze volt a rendszerváltáshoz, mint Simicskó István vagy Nyitrai András Fidesz-képviselőknek. A Fidesz és az MDF képviselői erkölcsi kérdéseket vetettek fel, miközben a napokban derült ki, hogy Orbán Viktor kormányában több egykori szigorúan titkos tiszt és III/III-as besúgó működött, mint Medgyessy Péter kabinetjében".

Bartus szerint "a határ tehát nem a politikai jobboldal és baloldal között húzódik. Nem állnak egyik oldalon a feddhetetlenek, a másikon pedig a bűnösök. Mondjanak bármit, ugyanonnan jönnek mindnyájan. Medgyessy Péter is erre utalt a meghallgatáson. És arra, hogy egy megszállt országban is élni kellett. Ahol esély sem látszott arra, hogy a rendszer változhat. A konszolidált szocializmusban viszonylag kevesen vonultak ki a társadalomból, mindenki megkötötte a maga kis kompromisszumát. A gyereket fel kellett nevelni, a tehenet meg kellett fejni, a búzát el kellett vetni. Akkor is működtetni kellett az országot. Ez Medgyessy Péter igazsága. Ugyanakkor emlékszünk még elvtársakra, akik kéjelegtek a hatalmukban, és legalapvetőbb jogainkat korlátozták. Dölyfösek voltak és kevélyek, korlátoltak és agresszívak. Ez az elnyomottak igazsága. Ám nem mindenki volt ilyen, aki szerepet vállalt ebben a struktúrában. És nem mindenki állt szemben a diktatúrával azok közül, akiket az élet a másik oldalra állított. Akik ellenálltak, azok közül sem mindenki jó ember (csak ezért). Az elmúlt tizenkét év megrostált bennünket. És rostál tovább. (...) Az ellenzék olyat kér számon Medgyessy Péteren, amiben maga is sáros. Ki volt jobb a mostani miniszterelnöknél: a D-008-as? Vagy Bihari és Magasdi? Lehet, hogy Medgyessy különb náluk. Lehet-e lezárni a múltat? Lehet-e megbocsátani? A tisztábbak nem nagylelkűbbek is? A rendszerváltás nem elégtétel? S nem lehet elhinni, hogy az emberek megváltozhatnak? Medgyessy arra kérte a fiatalabb jobboldaliakat, hogy ezt a lehetőséget ne vitassák el másoktól (saját párttársaiktól se). A 'rossz rendszer' elmúlt, most derül ki: ki milyen ember. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a jobboldal szembenéz azzal, hogy elveszítette minden erkölcsi alapját a további 'komcsizásra'. Ennél jobb nem is történhetett volna velük, mert lehetőséget kaptak, hogy új identitást válasszanak. Gyűlöletkeltés helyett most az európai konzervativizmus útjára léphetnek. Ha akarnak".

Tábori Gabriella szerint (Medgyessy önként lett D-209, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 2.) "egy 1969-es keltezésű, szigorúan titkos belügyminiszteri parancs szerint az szt-beosztottak feladata egyebek mellett részt venni a külső és belső ellenséges személyek ellenőrzésében, aknamunkájuk megelőzésében, megakadályozásában, az állambiztonsági információk megszerzésében. Az szt-beosztottak jogosultak illetményre, egyebek mellett nyugellátásra. Állományba a BM-en kívüli területekről elsősorban azok kerülhetnek, akik kapcsolatban álltak az állambiztonsági szervekkel, illetve bizonyos operatív gyakorlatuk, tapasztalatuk van. Az szt-beosztottak feladatai közé tartozik az ügynökjelöltek felkutatása, beszervezésük előkészítése, csakúgy, mint a beutazó külföldiek és a kiutazó magyar állampolgárok operatív ellenőrzésével, védelmével kapcsolatos speciális állambiztonsági tevékenység ellátása. Az szt-tiszteknek az adott operatív feladatok végrehajtásáról és fedőmunkakörükben helyzetük alakulásáról rendszeresen - a gyakorlat szerint általában havonta egyszer - szóban vagy írásban kellett számot adniuk".

Medgyessy Péter arra a kérdésre, hogy milyen kitüntetést kapott kémelhárító tevékenységéért, közölte: (Kéri J. Tibor Medgyessy beszámolt múltjáról, Népszabadság, 2002. augusztus 2.) "a Pénzügyminisztériumban végzett szakmai munkáját 1982-ben Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el, s ugyanezt kapta akkor Antall József néhai miniszterelnök. Azzal kapcsolatban, hogy mennyiben szolgálta az előző rendszert, kijelentette: különbséget kell tenni az egyéni életek és a politikai rendszer között, s nem lehet úgy tenni, mintha a rendszerváltozás előtti idők nem történtek volna meg. Vajon az az intézeti igazgató, aki a Semmelweis Orvostörténeti Intézetet vezette, s akiből később a mindnyájunk által tisztelt Antall József miniszterelnök lett, kiszolgálója volt-e a rendszernek, segítette-e a rendszer túlélését? - kérdezte Medgyessy. Hozzátette: kiszolgálta-e az akkori rendszert a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítő bizottságának elnöke, vagy egy belkereskedelmi vállalat igazgatója, aki később szintén Magyarország miniszterelnöke lett? (Az előbbivel vélhetően Mádl Ferenc köztársasági elnökre, utóbbival a miniszterelnök Boross Péterre utalt.)".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695